Part,  Paragraph

 1  2,  1 |             Más leány azt sipogná: „óh, mi vagyok én a hercegnőhöz
 2  2,  1 |          szülő: csak egy barátnő.~– Óh, hercegnő, hadd csókoljam
 3  2,  1 |             adja szívét és kezét.~– Óh, hallod-e, én nagyon válogatós
 4  2,  2 |              s elkezdett zokogni.~– Óh, hercegnő, ha ön szívembe
 5  2,  2 |              De hogy van ön most?~– Óh, nagyon jól. Csodát tett
 6  2,  2 |       Igazán? Csak ketten megyünk? (Óh, milyen kedves barátnője
 7  2,  3 |           egy kicsit tovább élni.~– Óh, dicső Hufeland! – sóhajt
 8  2,  3 |        jókedvet – mondá az orvos.~– Óh, az Isten áldja meg, aki
 9  2,  3 |          tud. Erről is hallottam.~– Óh, akkor bizonyosan áldott
10  2,  4 |        Jakabot, madame Corysande.~– Óh, hercegnő, én mindennap
11  3,  1 |          tán költve anyai örököm?~– Óh, nincs, kedves princ Alienor:
12  3,  3 |            a karra vagy az arcra.~– Óh, kérem alássan, tessék a
13  3,  3 |          akarata ellen a karddal?~– Óh, semmi esetre sem. Én nem
14  3,  3 |             meg talán a kihívást?~– Óh, azt nem. De úgy látom,
15  3,  7 |        meglepni a választás napján. Óh, a hölgyek igen buzgó pártharcosok.
16  3,  8 |    Corysande gondoskodni fog róluk.~Óh, madame Corysande azt megteszi
17  3,  8 |      hangolva. Ember lesz belőle.~– Óh, bizonyosan igen derék ember:
18  3,  8 |           nézni, hogy mit gondol.~– Óh, én bizonyos vagyok győzelme
19  3,  8 |      kiönték az asztalra – és íme – óh, csodák csodája: három fehér
20  4,  2 |       Mindennap így fog ez menni?~– Óh, nem. Most egy kis változatosság
21  4,  2 |       tessék besétálni.~– Köszönöm, óh tisztelt honleány, tekintetes
22  4,  2 |           az ánglus. Mert tudd meg, óh én népem, hogy mikor dicső
23  4,  2 |            szükségét a népiskolába? Óh, ti ártatlan, vidám gyermekek,
24  4,  3 |         bejönni! Milyen gonosz nép! Óh, hogy merte kockáztatni
25  4,  4 |             vágott közbe Alienor.~– Óh, igen egyszerű ceremónia.
26  4,  6 |          magyarázattal eltakarni.~– Óh, kérem, én a világért sem
27  5,  1 |             Etelvár képviselője…~(– Óh, mind a négy! – mondá magában
28  5,  1 |     elérhettek. Nevettek, zokogtak. Óh, azok igazi könnyek voltak!
29  5,  2 |  természettudományban nem részesül.~Óh, a szegény lánynak mennyivel
30  5,  2 |         Idegei újra megtanítják rá. Óh, ezek a rettenetes női idegek!
31  5,  2 |         felkacagott e vallomásra.~– Óh, be naiv gyermek! Ő szent
32  5,  4 |              hogy tovább tartson.~– Óh, majd kérni fogok még többet
33  5,  4 |        ellenkezőjét kell elhinni?~– Óh, nem. Mindig és mindenkinek
34  5,  5 |   vezéreszméjéül találja fogadni!~– Óh, ég, ne hagyd meghalni őt!~
35  5,  5 |             a rózsát, amit adtam?~– Óh, igen. Szépen megmaradt
36  5,  5 | összekulcsolva szorítá feje fölé.~– Óh, Isten! Isten! Isten!~És
37  5,  5 |            érte – rebegé a leány. – Óh, édes jó Tukmányi úr, adja
38  5,  6 |       miatta; de nem tudok sírni.~– Óh, hercegnő, hisz önnek még
39  5,  6 |    nyugtalankodni kezdett miatta.~– Óh, majd megtudod te azt, hogy
40  5,  6 |        engemet, én nem tudok sírni. Óh, nekem oly gonosz kemény
41  5,  6 |         neki is jelen kell lenni.~– Óh, hagyja el, kedves Lívia.
42  5,  6 |            a vigasztalás balzsamát!~Óh, mint kétségbe volt esve
43  5,  6 |         kétségbe volt esve a leány! Óh, mint járt kezeit tördelve
44  5,  6 |        legyen az ég és föld között?~Óh, az rettenetes: kívánni
45  5,  6 |         kitörtek az ő könnyei is.~– Óh, édes egyetlen jó anyám –
46  6,  1 |            biztos helyre eltenni.~– Óh, kérem alássan, méltóztassék
47  6,  1 |             érzés is van mögötte?~– Óh, nekünk nőknek csalhatlan
48  6,  1 |        hinné Octavian fejedelmet?~– Óh, ne higgye ön, hogy én magamat
49  6,  2 |          nyög. Rossz álma van most. Óh, hányszor imádkoztam el
50  6,  2 |             fölött, aztán rebegni: „óh, Isten, légy hozzá irgalmas!
51  6,  2 |         gyönyörteljesen suttogva:~– Óh, Rafaela!~Azok Lívia kezei
52  6,  2 |             ha nem talál szobádban! Óh, mint szeretném én azt a
53  6,  2 |             rövid időn, kedvesem.~– Óh, de nem úgy, ahogy te gondolod!
54  6,  2 |             közt legárvább hazának! Óh, fogadd el férjül az én
55  6,  2 |           szelíden megcsókolá őt.~– Óh, milyen gyermek vagy te! –
56  6,  2 |             nejévé akarja őt tenni. Óh, ez rettenetes! S hogy válaszoljon
57  6,  2 |           vagy bűnös, vagy bolond?”~Óh, valóban, Leon sokkal jobban
58  6,  3 |             Nevetek! boldog vagyok. Óh, ne epeszd magad miatta.
59  6,  3 |     Szerethetlek, veled maradhatok. Óh, milyen boldogság ez! Egy
60  6,  3 |        Rafaela odaborult keblére.~– Óh atyám! édes jó atyám!~–
61  6,  5 |        ugyan sietett beavatkozni.~– Óh, minálunk pedig a „karikás
62  6,  5 |            nagy hálával tartozom.~– Óh, princessz az ilyen csekélység
63  6,  6 |           óriás közé vetni magukat: óh, ne tiporjátok el, ami mindnyájunké:
64  6,  6 |          század keserves vívmányát; óh, ne verjetek egymáson sebeket,
65  6,  6 |        elbujdosni széles e világba!~Óh, ez a levél úgy összetörte
66  6,  7 |          szemöldei összehúzódtak.~– Óh, uram, a diplomaták nagy
67  7,  2 |        ebben a munkában meglepte.~– Óh, te gályára való mintagonosztevő!
68  7,  3 |             kutyáját Leon öléből.~– Óh, énnekem semmi sietős dolgom
69  7,  3 |      járásom. Szállásomra megyek.~– Óh, oda meg éppen a legnagyobb
70  7,  3 |             ön a nyomára találni?~– Óh, mondja: hogy van ő? hogy
71  7,  3 |             boltról boltra járva.~– Óh, az ég áldja meg önt ezért,
72  7,  5 |             s arra fakadtam, hogy: „óh, uram Isten, hát ha elvetted
73  7,  6 |        rossz kezekre száll majd.”~– Óh, mi híven eltaláltad gondolatomat!
74  7,  6 |            negyedik is az lehet”. – Óh, Rafaela; nem tudom folytatni
75  7,  7 |          nekem ilyen nevű úrhoz?”~– Óh, csak ne bajlódjál te azzal.
76  7,  7 |        gyakorlott ebben, ugyebár?~– Óh, jól értek hozzá! – szólalt
77  7,  7 |             hozom a címet magammal. Óh, hogy még egy herceg nevét
78  7,  8 |            is sejtette, hogy mit.~– Óh, miattam ne aggódjanak önök:
79  7,  8 |             fél talán a cicáktól?~– Óh dehogy félek! (Hanem Lívia
80  7,  9 |            hercegnő jegygyűrűjét?~– Óh, nem. Már akkor gazdag ember
81  7,  10|           öltött a főispánunkért.~– Óh, nem, kérem alássan. Én
82  7,  10|             jószágigazgató úrnak.~– Óh, de mentül elébb! Könyörgöm
83  7,  14|          volt nála. De nála volt!~– Óh, járjon utána, Leon, találja
84  7,  14|             már erre is gondoltam). Óh, én emlékszem egy esetre,
85  7,  14|          Kérjen számára kegyelmet!~(Óh, bár kérhetne számára kegyelmet!
86  7,  16|           diadala tökéletes legyen.~Óh, e gyűrű mellett, hogy elhalaványul
87  7,  16|            azt megtartotta magának.~Óh, mint szeretett volna Leon „
88  7,  16|   megtakarítottam és most elhoztam.~Óh, dehogy kedves szolgálatot!~