Part,  Paragraph

2001  7,  4 |                csinálják a beefsteaket, s kitűnő borok vannak, oda
2002  7,  4 |             Leon ráállt az indítványra, s aztán mentek egymás után. (
2003  7,  4 |             részükre terítve az asztal, s előállt az az ökölnyi kis
2004  7,  4 |                odakönyökölt Leon mellé, s suttogva mondá neki:~– A
2005  7,  4 |          kivette tárcájából a csomagot, s odatette eléje.~A vén diplomata
2006  7,  4 |         diplomata nagyon rázta a fejét, s vonogatta a vállait.~– Mi
2007  7,  4 |              pénz, amit te nekem adtál, s amit én neked most visszaadok.~
2008  7,  4 |       tenyerével lecsapott az asztalra. S oly féktelenül nevetett,
2009  7,  4 |                 párkányig tölti vízzel, s nem részegszik meg tőle.~–
2010  7,  4 |           asztalon heverő pénzcsomagot, s végigpörgette azt a kis
2011  7,  4 |            ajkai közé fogva mosolygott, s aztán ráütött Leon kezére:~–
2012  7,  4 |              utat és módot megkísértél. S úgy viselted magadat azon
2013  7,  4 |             bejárták az egész országot, s tudósításaid pontosak és
2014  7,  4 |                 Európát lángba borítja, s e tűzpróbán keresztülmenni
2015  7,  4 |                szándékosan az estélyre, s te azt elolvasva, azt mondtad,
2016  7,  4 |                rögtön haza kell menned. S minő művészettel adtad ezt
2017  7,  4 |            azoknak a tervei valósulnak. S te még annyira vitted a
2018  7,  4 |                 tett volna a helyedben, s ezzel tökéletessé tetted
2019  7,  4 |               Nagyszerű terv ez a tied, s én már tudom, hogy sikerülni
2020  7,  4 |               az asztalról azt a pénzt, s ne kompromittálj vele engem.
2021  7,  4 |             hogy bolond szerencséd van, s ezúttal éppen „az okosé
2022  7,  4 |               egész nap vadászni jársz, s vad nélkül térsz haza, levelet
2023  7,  4 |                    Most már előjöhetsz, s megmutathatod magadat. Amik
2024  7,  4 |               Falbenheim vezérőrnagyot, s Falbenheim meg Octavian
2025  7,  4 |                 mind a ketten Alienort, s mind a hárman tégedet! Egész
2026  7,  4 |             tervüket elrontottad nekik. S ezzel a rontással győzelemre
2027  7,  4 |               Ezt mindenki tudja rólad, s patrónusaid azon töprengenek,
2028  7,  4 |                 Léghajóban szállsz fel, s amit a léghajóbul meglátsz
2029  7,  4 |        csillagot, azt mind neked adják. S ha még csak eget és földet
2030  7,  4 |              Nevesd el egyszer magadat. S ne csinálj nekem folyvást
2031  7,  4 |              megfelelt a reggelinek is, s nem szégyenítette meg a
2032  7,  4 |         szégyenítette meg a jó borokat, s amíg kedélyesen szürcsölé
2033  7,  4 |                voltak Nornensteinékkal, s csak magas személyek közbejövetele
2034  7,  4 |                gyermek vette azt észre, s sajátszerű védelmet talált
2035  7,  4 |                mindennap megtekintette, s meg volt velük elégedve.
2036  7,  4 |           valamerre a Svájcba menekült, s úgy meg van ijedve, hogy
2037  7,  4 |                munkánk be van végezve”, s azzal összeroskadt. A küzdelem
2038  7,  4 |                szánja el magát az útra, s ő elment, üdvözletét hagyva
2039  7,  4 |               lesz megtudni, hol lakik, s akkor készen találod. Tudod,
2040  7,  4 |               Tudod, sajnálom szegényt. S azt hiszem, hogy mégsem
2041  7,  4 |          tettetni. Az ajkai reszkettek, s nyelve megtagadta a szolgálatot,
2042  7,  4 |                a kapujáig el ne menjen, s addig ne fondorkodjék, amíg
2043  7,  4 |                nyakára nőtt a kísértet, s félő volt, hogy maga alá
2044  7,  5 |             veszi, nem méltányolja azt, s egyszer véletlen, vaktában
2045  7,  5 |             vaktában feltaszít valamit, s abból egyszerre olyan nagy
2046  7,  5 |                asszonya, gyermeke érzi, s melyet be nem fejez tenger
2047  7,  5 |                szóban, a leírt betűben, s megfosztja ezt a világrészt
2048  7,  5 |                nyugalmától örök időkre. S e balsorsban része van az
2049  7,  5 |                 hatalmasabb tényezőket, s a bohózatból iszonyú tragédia
2050  7,  5 |               rom a közművelődés romja. S a gyűlölet, mi a harcok
2051  7,  5 |               szálló csepűlobogványnak, s csak akkor ijed meg, mikor
2052  7,  5 |                meg, mikor kigyúl a ház, s a kigyúlt háztól leég a
2053  7,  5 |             űzte el boldog menhelyéről. S még ez is visszahatott a
2054  7,  5 |                riasztá őt el Párizsból, s ott mély politikai indokot
2055  7,  5 |              vigyenek, aki ,halandó’, – s ha meghal, a te halottad. –
2056  7,  5 |            mentség kell: az a ,siker’.”~S ez a siker volt a semlegesség
2057  7,  5 |          köpdösve hemzsegtek körülötte. S mind e pokoli látvány zűrzavara
2058  7,  5 |           eladja a lábuk alul a földet, s a fejük fölül a házat. Ezeknek
2059  7,  5 |               eladott kis ősi birtokát, s aztán a szőke angyalkák
2060  7,  5 |                maga a kereket megkötni, s aztán gyalog ballagott a
2061  7,  5 |               szobába, ahol ők aludtak, s arra fakadtam, hogy: „óh,
2062  7,  5 |            kiütött a faluban a vörheny, s hét nap alatt kilenc koldussal
2063  7,  5 |              tudott szólni, megfordult, s indult ki a temetőből.~Amint
2064  7,  5 |                kifűzte, megint befűzte, s rakta egyik oldalról a másikra
2065  7,  5 |          oldalról a másikra maga mellé, s mikor megvolt, megint újra
2066  7,  5 |        csendesen ringatott egy bölcsőt, s dúdolt valami dajkadalt
2067  7,  5 |             kiálta fel indulatosan Leon s aztán megrázta két vállánál
2068  7,  5 |              gyermekeit, minden örömét. S adott neki ismét vagyont,
2069  7,  5 |                a házban. Láss dologhoz, s imádj Istent, hogy adjon
2070  7,  5 |            bolyong, gyermekeit keresve, s aztán mikor hazatért, azt
2071  7,  5 |            lehullott a makk fonnyadtan, s a gyümölcsfákat nem kell
2072  7,  5 |           megtámogatni, terítve az alja s férges, ami a fáján maradt.
2073  7,  5 |              sejtre. Ínség jött ide be. S ez csak kezdete az ínségnek.
2074  7,  5 |              mentében mondá el a sáfár, s többet nem kívánt Zárkány
2075  7,  5 |                 hozzá asztalt teríteni, s felhordta a magányos lakomához
2076  7,  5 |      nyugasztaló hang félbeszakítá azt, s egy hosszúnak tetsző hallgató
2077  7,  5 |                 zokogás hangja újultan, s megtépte az éjet.~Künn a
2078  7,  5 |             kínos nyöszörgésben elhaló, s aztán csendes lett minden.
2079  7,  5 |                 a síró asszony a házat, s elment oda, ahonnan nem
2080  7,  5 |             édent hazudik az álmodónak, s elveszi a szív öntudatát,
2081  7,  5 |            fénylő lobogvánnyal a fején, s a haldoklók nyöszörgése
2082  7,  5 |                 a haldoklók nyöszörgése s a távoli ágyúdördület mellett
2083  7,  5 |               lerúgta magáról takaróit, s felugrott fektéből. Nem
2084  7,  5 |                 Leon fölkelté kocsisát, s meghagyta neki, hogy fogjon
2085  7,  5 |                 is azt dúdolta magában, s úgy tetszett neki, hogy
2086  7,  5 |         körültáncolja, karéjba fogózva, s együtt halad vele dalolva.
2087  7,  5 |              együtt halad vele dalolva. S úgy jön neki, mintha meg
2088  7,  6 |               nyugalomra volt szüksége.~S erre olyan jó az a sziget
2089  7,  6 |              fehér zátonyok homokjától, s megkoronázva zöld mezőkkel.
2090  7,  6 |              kenyér. Csak burgonyát ád. S mellé a tenger: halat, s
2091  7,  6 |                S mellé a tenger: halat, s a lég vándormadarakat. Mégis
2092  7,  6 |       elővétette az „Utazást a holdba”, s átengedte kedélyét a holdba
2093  7,  6 |                elrepült a hold mellett, s nem jutott el a titokteljes
2094  7,  6 |                szerencsésen kikerülték, s annak a fényénél egy futó
2095  7,  6 |              fogva visszatér a holdtól, s ismét haza fog esni a földre.
2096  7,  6 |         ütegekből.~Felszökött fektéből, s ablakához rohant, letépte
2097  7,  6 |             letépte a függönyöket róla, s kitekintett a tengerre.~
2098  7,  6 |         tilalmat.~A beteg elutasítá őt, s eltolta maga elől a kodeint:
2099  7,  6 |            reszket, nem bírja az írást, s titkárommal azt nem közölhetem.
2100  7,  6 |                leült atyjával szemközt, s baljával megfogta annak
2101  7,  6 |            mondok, azok utolsó szavaim, s azok teneked szólnak. Te
2102  7,  6 |               volt az enyim, semmi más, s ha meghalok, csak lelkemet
2103  7,  6 |                alatt összeroskadtam én. S holnaptól kezdve már nem
2104  7,  6 |          atyjához, ölébe vette a fejét, s ajkait homlokára nyomta.~
2105  7,  6 |               ki üres helyemet betölti, s ha akaratomat öröklé, örökölni
2106  7,  6 |             leányom?~– Írom, jó atyám.~„S legyen megosztva áldásom
2107  7,  6 |         odavitte hozzá az író támlányt, s letérdelve eléje, úgy tartá
2108  7,  6 |                 a haldokló megnyugodva. S ölébe vonta leánya fejét,
2109  7,  7 |                  Ez volt a „jó reggel!” s a „jó este!” ez volt a mártás,
2110  7,  7 |              levette fejéről a kalapot, s azt kívánta, hogy azt nézze
2111  7,  7 |                pecsétes levelet hozzád, s kereslek vele égen-földön.
2112  7,  7 |         fellegek láthatlanában vész el! S mind e biztatást Rafaela
2113  7,  7 |              vele szemben az asztalnál, s ő még mindig szótlanul,
2114  7,  7 |        Tanácslom, hogy Hamburgnak menj, s amerikai gőzöst fogadj az
2115  7,  7 |                 Kívánod, hogy elvegyem, s atyja legyek a leányának?
2116  7,  7 |            Köszönöm. Neki nincs leánya, s nincs szüksége férjre. Ilyen
2117  7,  7 |           amazzal”: hátat fog fordítani s félvállról mondja azt, hogy „
2118  7,  7 |              jegyet.~– Szívesen teszem. S nem kérdem, hogy mire kell.
2119  7,  7 |                 a szerető hívásánál is. S ez sok embernek a halottja
2120  7,  7 |               zöld szemüveget tett fel, s a szép kettős fogsort, mely
2121  7,  7 |           elfordult a kulcs az ajtóban, s egy női fő dugta ki magát
2122  7,  7 |             rajta, szemöldökig lehúzott s áll alatt összekötött főkötőben.~–
2123  7,  7 |           megrendelés érkezett hozzánk, s főnökünk feljegyezte asszonyságod
2124  7,  7 |                míg odakinn felejtődött, s számlálgatni kezdé, hogy
2125  7,  7 |                 megnyílt az ajtó ismét, s most már igen impozáns fenségében
2126  7,  7 |                gyászpompát előállítani, s nevezetes halottaknál, akik
2127  7,  7 |    kisasszonynak is drága minden perce. S nekem is százfelé kell még
2128  7,  7 |                 ember, mint Metternich, s még annál is gazdagabb úr.
2129  7,  7 |                 van. Napóleont elfogták s Párizst ágyúzzák – szólt
2130  7,  7 |                 Én kávéházba sem járok, s csak azokat az újságokat
2131  7,  7 |          szemhunyorítással az öregúr –, s Párizsban bizonyosan kétszer
2132  7,  7 |            annyiért vállalták volna el, s fizettek volna a hímző mamzelleknek
2133  7,  7 |                 adja ki megrendeléseit. S a kisasszonynak négyezer
2134  7,  7 |               kell a díjból megfizetni, s ez majd számlájára tétetik.
2135  7,  7 |            motyogta magában az öregúr.)~S hogy szakértését bebizonyítsa,
2136  7,  7 |            szálat az argent frisée-ből, s megmutatta egy fátyoldarabon,
2137  7,  7 |                 abba beletelik két hét, s csak akkor lesz az ünnepélyes
2138  7,  7 |            meglátszik a hímzeten magán, s a hercegnő, akinek a számára
2139  7,  7 |            mondhatom, hogy igen kényes! S a „fekete rózsa”, büszke
2140  7,  7 |               járt annak az esze akkor, s Lívia is megszúrta a tűvel
2141  7,  7 |                 Madame Corysande leült, s elővéve apró írószerét,
2142  7,  7 |               Egyszeribe szaladok haza, s hozom a címet magammal.
2143  7,  7 |              egy perc alatt itt leszek.~S úgy elszaladt ki a szobából,
2144  7,  7 |                 a félig megírt nyugtát, s azt mondta Líviának, hogy
2145  7,  7 |            keresni egy hímzőnő számára, s veszekedett velük, ha nem
2146  7,  7 |                rebegé madame Corysande, s e szóra úgy elveszté a lelkét,
2147  7,  7 |                kiszaladt a comptoirból, s nagyon sok embert le kellett
2148  7,  7 |         Corysande, elhatározott hangon, s a nyugtát berepeszté két
2149  7,  7 |             felhúzta mind a két vállát, s zsebébe dugta a kezét.~–
2150  7,  7 |               és kétfelé van választva, s a bajusza fekete!~– Madame!
2151  7,  7 |            segédeim mind fiatalemberek, s az a bajuk, hogy több foguk
2152  7,  7 |            szókkal rohant be szobájába, s elébb egy verset sírt, Lívia
2153  7,  7 |             gyászfátyolt ölébe leejtve, s kezeit rajta nyugtatva.
2154  7,  8 |                az előtte jár az arcnak, s nem mutatja magát, mégis
2155  7,  8 |             ahova a levél intézve volt, s emiatt nem kaptam azt rögtön.~–
2156  7,  8 |               őt lezárni ólomkoporsóba, s úgy szállítani útra. Helyesli
2157  7,  8 |       kifogásainak az okát megtudni.)~– S miért?~– Vannak aggályaim,
2158  7,  8 |                 Most már ez meg is van, s nem lehet változtatni rajta. –
2159  7,  8 |            födélzetén lehet elhelyezni, s hogy a hajó himbálása közben
2160  7,  8 |              ezt a betegséget megkapni! S azt hiszem, hogy az akarat
2161  7,  8 |         árbockötélbe, felnézek az égre, s azt mondom magamban: ejh,
2162  7,  8 |             félek tőled, jó barát vagy, s kikerülöm vele, hogy a lábai
2163  7,  8 |               födélzeten: egy matrózét, s arra fogom kérni, hogy beszéljen
2164  7,  8 |              nem veri a fejét a falhoz, s tud mondani vidám adomákat.~
2165  7,  8 |               férfival el lesz temetve, s a leány, aki utána marad,
2166  7,  8 |       megsemmisítette azt: nem adta be, s én ezentúl „csak” grófnő
2167  7,  8 |             subtilitásait nem érti meg. S ez szokatlan is a mi monarchiánkban;
2168  7,  8 |            vannak nagy tekintélyű bárók s „jó pajtás” hercegek.~–
2169  7,  8 |                alakok, mint a matrózok, s minden méltóságnak vége
2170  7,  8 |          Parancsnak veszem e kívánatot. S ha véteni fogok a szabály
2171  7,  8 |               Leírta kis ősi lakhelyét, s az abban megtelepült boldog
2172  7,  8 |            megtelepült boldog családot. S aztán az irtó vészt, mely
2173  7,  8 |           dalolták az ipsilándi rózsát, s ma már az anyjuk dalolja
2174  7,  8 |                cipőcskérül beszélt Leon s az üres vánkoskákra kiosztott
2175  7,  8 |                 halt bele e fájdalomba!~S amíg ezt elbeszélte, Leon
2176  7,  8 |               mennyire meg van izzadva, s letörülte azt zsebkendőjével.~–
2177  7,  8 |                a koporsót a födélzetre, s ott megerősítenem.~– És
2178  7,  8 |                azután hirtelen fölkelt, s hármat ütött ököllel a homlokára.~
2179  7,  8 |              után két órakor felébredt, s a holdvilágot hajnalnak
2180  7,  8 |          künnmaradt az üres korridoron, s a párkányzatra kidűlve várt
2181  7,  8 |           örömest beszél a szép nőkről, s ez a nő szeret beszéltetni
2182  7,  8 |      világtörténetre kiható mozzanatot, s a nők a szenvedély és önuralom
2183  7,  8 |            szívében tilos szenvedéllyel s ahogy a kéjmámor és a gyilkolási
2184  7,  8 |              volt, csábító és önfeledt. S ez a nő hiába várt erre
2185  7,  8 |                a férfira, akire ő most. S akinek a lépteit már hallja
2186  7,  8 |                 figyelmének tanújeleit, s aztán Leon karját kérve,
2187  7,  8 |             visszafordult komornájához, s azt kérdé tőle:~– Emília!
2188  7,  8 |              észrevette e megrettenést, s rábámult nagy szemeivel.~–
2189  7,  8 |                rezzenté meg oly nagyon! s aztán gyöngéden odaszorítá
2190  7,  8 |             selyem pofácskáját arcához, s biztatólag suttogá neki: „
2191  7,  8 |           tenger ismét dagadni kezdett, s amint az induló gőzös megkezdé
2192  7,  8 |            rögtön eltűnt a födélzetről, s lement a kabinjába lefeküdni.~
2193  7,  8 |              újult erővel kezdte az rá, s most már a hajó nemcsak
2194  7,  8 |        kajütgádor ajtajának támaszkodva s kezével a kilincsbe fogózva,
2195  7,  8 |               freccsenő hullámok ellen, s beszélgetett Leonnal, ki
2196  7,  8 |           keresi kenyerét, mint a föld, s annyi embert táplál, mint
2197  7,  8 |             embert táplál, mint a föld, s annyinak ad sírt, mint a
2198  7,  8 |                 fenekéig süllyedünk le, s a hullám mint egy hegylánc
2199  7,  8 |           hullámokat, mint ez a tenger, s egész tartományainak elsüllyedését
2200  7,  8 |   tartományainak elsüllyedését siratja. S ettül a gondolattul az orkán
2201  7,  8 |                a tenger – szólt Leon –, s még úgy jöhet, hogy tengerész
2202  7,  8 |               Támaszkodjék ön vállamra, s engedje, hogy karommal fenntartsam.~
2203  7,  8 |          fenntartsam.~Rafaela úgy tett, s aztán, mikor Leon átkarolta,
2204  7,  8 |                  eltisztultak a felhők, s a hullámhegyek szép sima
2205  7,  8 |                feltünedezni a vitorlák, s a gőzhajót jelző fekete
2206  7,  8 |         alkalmasint német hajók voltak, s nemigen kínálták oda magukat
2207  7,  8 |                 az utazó gőzös megállt, s közel engedte amazt magához
2208  7,  8 |                közelig jött a jachthoz, s akkor hosszoldalával fordult
2209  7,  8 |                 is meg akarva győződni, s a legelső tárgy, amibe belebotlott –
2210  7,  8 |                voltak már a födélzeten, s várták, hogy mi lesz ennek
2211  7,  8 |               Leonnak, odatapadva hozzá s karjába fogózva.~– S ha
2212  7,  8 |              hozzá s karjába fogózva.~– S ha úgy van is! – mondá a
2213  7,  8 |                 koporsóbul? – viszonzá, s hozzátevé nyomatékkal –
2214  7,  8 |          rakásra hullanak a csatamezőn, s urat, közvitézt egymásra
2215  7,  8 |               félárbocra felvont lobogó s tizenkét fonálnyi mélységű
2216  7,  8 |             udvariasan meghajtva magát, s most már Leonhoz beszélt. –
2217  7,  8 |                 számára másik koporsót, s beletehetik abba. Aztán
2218  7,  8 |                odalépett a koporsó elé, s kirántva revolverét oldaltáskájából,
2219  7,  8 |                hátrafordult katonáihoz, s azt mondá nekik:~– Amíg
2220  7,  8 |              szegzett pisztoly csövébe, s karjait összefonta és mosolygott,
2221  7,  8 |              odarohant melléje Rafaela, s megragadva mindkét kezével
2222  7,  8 |           értette volna. Ez egy regény. S a regénynek még a hadviselés
2223  7,  8 |           Karjával üdvözölve a hölgyet, s katonáinak tisztelgést vezényelt:
2224  7,  8 |       visszaadta a kapitánynak iratait, s elhagyta a födélzetet.~Ettől
2225  7,  8 |            vasútra lehessen szállítani, s különvonattal Berlinig vinni.
2226  7,  8 |               hangzott fel az utcákról, s mindez nem illett Rafaela
2227  7,  8 |            között egyenlőség uralkodik, s sietett hibáját helyrehozni:~–
2228  7,  8 |                 a magyarázatot kereste, s olyan igen közel találta,
2229  7,  8 |                rója az illető köröknél, s nem szolgál mentségeül az,
2230  7,  8 |               egy halott hazaszállítása s egy gyászoló hölgy lovagias
2231  7,  8 |               előtte, hogy elbúcsúzzék, s Rafaela meglátta rajta,
2232  7,  8 |                  azok mind ott lesznek, s ott kell őket felkeresnem.~
2233  7,  8 |                 kacérkodó hölgyek közé! S itt hagy azalatt egy gyászoló
2234  7,  8 |           Rafaela és komornája számára, s igen szépen kérte, hogy
2235  7,  8 |                elhajlást tett dél felé, s ez ívhajlaton látszott közelíteni
2236  7,  8 |                 szerint megsajnálta őt, s föltette magában, hogy amint
2237  7,  8 |                a váróterembe átvezesse, s mondta neki, hogy Leonnak
2238  7,  8 |            megújul a kellemetlenségünk, s nem tudom, elütjük-e azt
2239  7,  8 |                derült hangulatban volt, s egyszer egy szemközt jövő
2240  7,  8 |               ilyen nagy tömeg ólomért. S ez igen komor, prózai hangulatú
2241  7,  8 |               másnak nem jutott eszébe, s amit más talán nem is tudott
2242  7,  8 |                 többet ellentmondani.~– S én ezt a jóságát rögtön
2243  7,  8 |              mindazok eljöhetnek hozzá, s jól fog esni nekik a kisírt
2244  7,  9 |             tollba – énhozzám?~– Van!~– S hiszed te, hogy én azt az
2245  7,  9 |                 tudok kibékülni soha!~– S félsz, hogy így lehet?~–
2246  7,  9 |                 herceg szeretett engem, s leánya azt hiszi, hogy ezt
2247  7,  9 |            hűtlenül elhagyta a hölgyet, s az meg akarta mutatni a
2248  7,  9 |                utána, el tudja feledni, s férjhez ment az legelső
2249  7,  9 |               apa végakaratának emléke, s ezzel együtt Zárkány Leon
2250  7,  9 |             akkor állna az okoskodásod. S nem tudom, hogy nem úgy
2251  7,  9 |                 mint egy rossz színész. S elfogadták őt. Így megfordítva
2252  7,  9 |                 Párizsban szalmaözvegy, s az ura nem mehet hozzá;
2253  7,  9 |                elpirul, ha megcsókolod, s megcsókol, mikor alszol;
2254  7,  9 |                fogalmával megismerteti, s ha gyónni megy a paphoz,
2255  7,  9 |                 előttem az olyan férfi, s véleményemben osztozik az
2256  7,  9 |                egy méltóságos asszonyt, s aztán, hogy ne legyen közöttük
2257  7,  9 |                 egy istennőt szeretett, s vénségében nem bírta a lábait?~–
2258  7,  9 |                ország dolga bízva volt! s most én következzem utána,
2259  7,  9 |                se birtok, se tekintély! S hitessem el valakivel, mikor
2260  7,  9 |             rendes lefolyásban tartani, s tűrjem, hogy per „méltóságos
2261  7,  9 |        méltóságos úr” szamarazzanak le? S ne merjek parancsolni, attól
2262  7,  9 |             hogy senki sem fogadja meg? S aztán, mikor ülés oszoltával
2263  7,  9 |            méltóságos úr kalucsnijait!” S amíg eddig ahhoz volt szokva
2264  7,  9 |                 már nem tudott meginni, s kilenc újság nyögött az
2265  7,  9 |                 gyűlés sem olyan gyűlés s a főispán sem olyan főispán.
2266  7,  9 |               munka vár minden emberre, s azt aszerint ítélik meg,
2267  7,  9 |            átadom a négyezer frankodat, s nem vágja a szemem közé?~–
2268  7,  9 |              közé?~– Nos? – szólt Leon, s ismét arcába szökött a vére.~–
2269  7,  9 |              hogy mi küldetésben jársz, s a pénz oly modorban lett
2270  7,  10|                 szemeik, hogy lássanak. S midőn azt látja mindenki,
2271  7,  10|           férfiak mind tegezni kezdték, s abban a modorban, amellyel
2272  7,  10|                 a kriptaajtót bezárják, s ebéd utánra nem terjed ki
2273  7,  10|             mind egy csoportban vannak (s ez veszélyezteti a közbiztonságot).~
2274  7,  10|                 folyam szabályozásáról, s a főorvos panaszt tett előtte,
2275  7,  10|                 az újszülöttek számára, s hogy hét hivatalos krajcár
2276  7,  10|                 a sok veremfeltörésért, s nem látta más módját a megorvoslásnak,
2277  7,  10|              Kívánta tiszteletét tenni. S nem engedi magától elvétetni
2278  7,  10|         megürült az útibiztosi állomás, s neki különös szenvedélye,
2279  7,  10|               Vannak jó bizonyítványai. S Leon nem szabadult meg addig
2280  7,  10|                 nagy léptekkel járt alá s fel a parkban, s egy darab
2281  7,  10|               járt alá s fel a parkban, s egy darab papirosból, mely
2282  7,  10|              valamit tanult fennhangon, s amint észrevette Leont,
2283  7,  10|               Leon aztán utat vesztett, s bevette magát a sűrűbe,
2284  7,  10|                volt, de nem kellemetes, s még ellenszenvesebbé idomítva
2285  7,  10|                 le volt véve a fejéről, s kezében aláeresztve, s arról
2286  7,  10|                  s kezében aláeresztve, s arról egy hosszú gyászfátyol
2287  7,  10|                simára meg volt fésülve, s a haja odatapasztva tarkójához
2288  7,  10|            részei emancipálták magukat, s különváltak, úgyhogy négy
2289  7,  10|                 rajta, mégpedig fekete, s a nyakravalója csokorra
2290  7,  10|            jámbor oldalbordám halt meg.~S megpróbálta e szónál két
2291  7,  10|            Szegény! Sok pálinkát ivott, s az meggyulladt benne. Nyugodjék
2292  7,  10|              kínált nekem egykor azért, s én olyan bolond voltam,
2293  7,  10|          kegyelmességednek felajánlani. S ha sokallja az eddig ígért
2294  7,  10|                  a fülét, meg a karját, s húzódozva ereszkedék bele
2295  7,  10|    elkívánkozott ama boldogabb világba, s engemet árván és özvegyen
2296  7,  10|              csak ötvenöt éves vagyok! (s olyan öntetszően mosolygott
2297  7,  10|                hozzá!)~– A legjobb kor. S ki lesz az a boldog, akinek
2298  7,  10|               akkor nekem kell kitérnem s akkor leszünk a Rákhel apjával
2299  7,  10|          kezének, hogy azt megcsókolja, s csak azon múlt, hogy nem
2300  7,  10|               azon a helyen, ahol állt, s azon gondolkozott, hogy
2301  7,  10|                 ő nagyon nagy úr volna, s aztán ez a park az övé volna,
2302  7,  10|               akkor is szeretni foglak. S kikérem magamnak azt a szerencsét,
2303  7,  10|                a pap szemközt állt neki s azt mondá:~– Hát van-e élhetetlenebb,
2304  7,  11|             összefügg minden egymással, s amik egymás után jőnek,
2305  7,  11|             apja hajdani nagy birtokát, s anélkül, hogy a neve előfordult
2306  7,  12|              megnézve magát a tükörben, s visszaijedve saját arcától.~–
2307  7,  12|           Napóleont elfogták a németek, s Párizst ostromzárolják.~–
2308  7,  12|            hadsereget már elvesztettek, s most három újat állítottak
2309  7,  12|                 Bizonyosan Párizsban.~– S mit csinál ott?~– Valószínűleg
2310  7,  12|              úgy volt – mondá Octavian, s elkezdett mind a három kaucsukfejjel
2311  7,  12|                én megérkeztem Párizsba, s láttam, hogy ott semmi baj,
2312  7,  12|                 még mind rajta voltunk, s mindnyájunkat a levegőbe
2313  7,  12|                 kötelességem szerint.~– S mi lett a válasz leveledre?~–
2314  7,  12|            néposztályát) egybegyűjtött, s mint ezúttal igen fölösleges
2315  7,  12|             módszer Párizsba és vissza, s hozd ki azon a feleségedet.~–
2316  7,  12|            bizony hegedült szent Dávid! S te tartottad neki a kótát!
2317  7,  12|               Ah, tehát szereted nődet? s ilyenformán szerelemféltő
2318  7,  12|        rendkívüli poltikai megbízással, s ott marad Párizs egész ostroma
2319  7,  12|              beszélte el azt valakinek, s az a valaki egyenesen hozta
2320  7,  12|               nagyon szereted Pompeiát, s csakugyan oly őrülésig szerelemféltő
2321  7,  12|            Felkeresed Zárkány Napóleont s azt mondod neki: „Uram!
2322  7,  12|             most, ahol az én nőm lakik, s ahova én nem mehetek. Intézzünk
2323  7,  12|            beletesszük a névjegyeinket, s aztán megrázzuk s leborítjuk
2324  7,  12|        névjegyeinket, s aztán megrázzuk s leborítjuk a kalapot, amelyikünk
2325  7,  12|              Vagy a te neved esik alul, s akkor átesel rövid úton
2326  7,  12|              rövid úton minden bajodon. S igen szép temetésed lesz.
2327  7,  12|               lesz veszedelmes udvarló, s a kitűzött napon kívánatodra
2328  7,  12|            szerelmes, se szerelemféltő, s én megnyugszom benne.~Alienor
2329  7,  12|             volt a keze, mint a márvány s olyan lágy, mint a tapló),
2330  7,  12|              olyan lágy, mint a tapló), s azt mondá neki:~– Én megfogadom
2331  7,  12|                 Azzal vette a kalapját, s sietett Zárkány Leont felkeresni.~
2332  7,  13|           tetszésemet találtam azokban, s nem csináltam belőlük titkot.
2333  7,  13|                 ami fáj. Nekem nőm van, s én féltem tőled a nőmet!
2334  7,  13|               nem. Beteg vagyok bele!~– S honnan kaptad ezt a betegséget?~–
2335  7,  13|            igyekeztek fülembe juttatni, s a gyanú olyan, mint a himlőragály:
2336  7,  13|          titkokat akart kicsalni tőlem. S én megcsaltam nődet, de
2337  7,  13|             tudom, hogy a te apád kéme? s ha csak azt kérdené is tőlem,
2338  7,  13|                 hogy jöjjek ide hozzád, s hívjalak fel amerikai párbajra.
2339  7,  13|             eléd, behunyjam a szememet, s azt mondjam: „lőj ide!”
2340  7,  13|                megyémben kell maradnom, s egyúttal Párizsban diplomáciai
2341  7,  13|               okmányt apróra elolvasta, s kezdett felmelegedni; de
2342  7,  13|               ugrott Leonnak a nyakába, s összevissza ölelte, csókolta,
2343  7,  13|           összevissza ölelte, csókolta, s végre a két kezét ragadta
2344  7,  13|               kalapját a magáé helyett, s mindenféle üdvözleteket
2345  7,  13|             ajtón feltartóztathatlanul, s odalenn betörte a hintajának
2346  7,  13|                 féltékenységet, gyanút: s boldogságot, reményt, büszkeséget
2347  7,  13|              apja kezéből olvasatlanul, s bedugta a zsebébe.) Pompeia
2348  7,  13|             Fogta a nagy tajtékpipáját, s megtöltötte dohánnyal. Aztán,
2349  7,  14|             volt, szelíd és ragaszkodó. S mindez nem jött nála erőltetve:
2350  7,  14|                zárkózottsága felolvadt, s helyet adott nőies közlékenységének,
2351  7,  14|      ismertetnie egész eddigi életével, s az ismertetésben nem tűrettek
2352  7,  14|             beleakadt öltönye fodraiba, s zörögve kísérte tovább,
2353  7,  14|           falevelet felkapott a szellő, s az körüllibegte Leont, mint
2354  7,  14|             rágalmaztuk vakmerőségeért! s mennyire óhajtottuk diadalát.
2355  7,  14|          diadalát. Jóslatokat mondtunk, s lestük, hogy beteljesülnek-e.
2356  7,  14|                oltárszőnyeget hímeztük, s beszéltünk egy sehol nem
2357  7,  14|            kitaláltam, hogy ön kicsoda, s megjósoltam, hogy ki fog
2358  7,  14|                 diadalzászlót hímeztük, s próbaszavazást rendeztünk
2359  7,  14|         titkosan, ki lesz megválasztva. S négy hímzőnő közül három
2360  7,  14|                 voltam az ellenszavazó. S mikor megérkezett ön, ama
2361  7,  14|           ravatalánál nem tudtam sírni, s vártam minden érkező kocsi
2362  7,  14|                neki mindennapi kenyere, s hogyan keresi meg azt? Ő,
2363  7,  14|              velem egy tányérról egyék, s étszereinket mindig összetévesztettük!~
2364  7,  14|         tárgyról. Rég nyomta szívét az, s nem volt kinek beszéljen
2365  7,  14|       megtalálni boldogságát őmellette? S ha volt más, akit szeretett,
2366  7,  14|               innen? Ha szeret valakit, s ha megtudja ön, hogy az
2367  7,  14|                önérzetét meg ne sértse. S ha talán szerencsétlen volna
2368  7,  14|                 mindig fenn van tartva, s ha boldogságát csak az égiekben
2369  7,  14|               kísértethez sétabotjával, s leüté azt a levegőből.~–
2370  7,  14|            nélkül elveszni nem lehet. – S aztán tudassa velem a legelső
2371  7,  14|                sokáig állva maradt még, s utánanézett az elsuhanó
2372  7,  14|      lépcsőjéhez ért, visszapillantott, s meglátta, hogy Leon még
2373  7,  14|               ledobta kalapját fejéről, s térdét meghajtva, megcsókolá
2374  7,  15|              szerencse minden ajándéka, s az mégsem volt ajándék,
2375  7,  15|             Lehet-e azt, amit megnyert, s megérdemelt, elutasítania?~
2376  7,  15|         kitüntetéseket, az úri vagyont, s a legszebb hölgy szívét? –
2377  7,  15|                vékony kis gyűrűt adott, s aki ezt a vékony karikát
2378  7,  15|                 egy herceg koronájáért, s mindazon gazdagságért, ami
2379  7,  15|     legutolsóbbika egy női szív emléke, s a kötelességek legutolsóbbika
2380  7,  15|            délköre alatt megszegik azt. S aki ily helyzetben becsületügynek
2381  7,  15|               Fölötted áll még most is, s mikor mélyen alatta álltál,
2382  7,  15|         számtalanszor, hogy fölemeljen. S ha nem volna hercegnő, nem
2383  7,  15|              nagyszerűt hozhatsz létre! S gondolj az ellenkezőre. –
2384  7,  15|               Etelváry Rafaela kezéről, s bevezetve helyette egy ismeretlen
2385  7,  15|       megjelenik majd a vigasztalás is. S ami volt Etelváry Miksa
2386  7,  15|            ördög ügyvéde – is megjelen, s az meg elsorolja a bűneit,
2387  7,  15|               az éppen te magad voltál! S aztán felelni márványhideg
2388  7,  15|        sokszorozza a semmit a semmivel, s lesz belőle minden; aki
2389  7,  15|               előtt az erő nem hatalom, s az igazság nem törvény;
2390  7,  15|            teremti a bűnt és az erényt, s nem ismer különbséget a
2391  7,  15|             elfelejteni csak egy időre, s aztán megint álmodni róla,
2392  7,  15|             Siratni őt, ha egyedül van, s ha kisírt szeme után tudakozódnak,
2393  7,  15|           jogánál fogva most is az övé, s aztán vagy megölni azt,
2394  7,  16|                 uralkodás váltotta fel, s a szerelmi ábrándok helyét
2395  7,  16|               hogy mindenütt szerették, s csupa jót vártak tőle.~Azok,
2396  7,  16|                kiszemelték ezt a napot. S a felülről jövő figyelem
2397  7,  16|                 a porosz veres sasrend, s az olasz Szent Móric-rend
2398  7,  16|             huszonnégy tagú küldöttség, s átnyújt neki egy albumot,
2399  7,  16|        képviselőjüknek megválasztották, s fognak neki hozni olyan
2400  7,  16|       kalauzolta, most ő lesz a háziúr, s lehet nála Nornenstein Octavian
2401  7,  16|            vágya támadt újra lefeküdni, s végigaludni ezt a napot.
2402  7,  16|                 tanújelének átadásával. S a kitüntetés nem is egyesével,
2403  7,  16|             elhalványul a büszke ember, s besiet vele dolgozószobájába,
2404  7,  16|                  melyen a levél hevert, s elkezdett beszélni a gyűrűvel.~„
2405  7,  16|              Mint válhatott meg tőled?”~S a gyűrű felelt neki.~„Könnyezve
2406  7,  16|         csókjaival halmozá el a gyűrűt, s könnyei hullottak a levélre.
2407  7,  16|              fejedelmi kitüntetésekhez, s azok mellé sorozza a polgártársak
2408  7,  16|              minden remek szónoklatnál, s a küldöttség mélyen meg
2409  7,  16|              sorban ölelkeztek Leonnal, s mondák egymásnak:~– Ez az
2410  7,  16|                 búcsút vett tőlük Leon, s azok eltávoztak, visszasietett
2411  7,  16|   papírnyiradékos irodájából került ki, s most oda az irodaterembe
2412  7,  16|                 emelkedését köszönheti, s részvéttel tudakozódik az
2413  7,  16|      tudakozódik az itt nem levők után, s büszkeségének nevezi az
2414  7,  16|            irodalmat.~Elmennek azok is.~S aztán beszél hozzá az a
2415  7,  16|                 hozzád hízelegni jőnek, s súgd meg nekik, hogy ez
2416  7,  16|             tisztikarának küldöttségét, s Dumka úrnak nagy szüksége
2417  7,  16|                 szónoklat nagyon cifra, s ha a kezdő mondatot el találja
2418  7,  16|               mikor éppen hozzákezdett, s ez egészen belezavarta: „
2419  7,  16|                dolgát legjobban végezé, s egészen megérdemeltnek találta
2420  7,  16|            ember, mint hajdanonta volt, s hogy még soha olyan jó humorában
2421  7,  16|       gondolkozott, hogy bezárja magát, s hajdújának meghagyja, hogy
2422  7,  16|               hisznek az arcvonásaiban, s odahaza el fognak vele dicsekedni,
2423  7,  16|                 útfélről szedettek föl, s kiket a menházakban, miket
2424  7,  16|                 gyermek kezétől leírva, s ebben az az első, az az
2425  7,  16|                 darab igazi ezüstpénzt, s megkívánta az ötvöstül,
2426  7,  16|          szétzúzza az emlékajándékokat, s kiűzze a tisztelgőket, és
2427  7,  16|                ésszel, még nevetgél is, s nem keresi többé a gyermekeit.
2428  7,  16|              elmúlt esztendőt életéből, s aztán újrakezdeni és másként
2429  7,  16|                maga Leon az előszobába, s ott találva az említett
2430  7,  16|         egyszerre feloldózott a nyelve, s előadta, hogy ő ki akar
2431  7,  16|      keresztelkedni: keresztapát keres, s miután a kegyelmes hercegasszony
2432  7,  16|           mennyire szerelmes az arcába, s mennyire fél a nyelvétől
2433  7,  16|             festettem a mintát papírra: s azt kértem ki magamnak a
2434  7,  16|          úrhölgy megosztozott a munkán, s a minta szegélyére mindenik
2435  7,  16|         látogatói. Megköszönték jóságát s áldásat, jóllétet kívánva
2436  7,  16|                felszaggatja koporsóját, s követeli helyét az élők
2437  7,  16|               volt rá nézve ez a leány?~S mi lesz belőle, ha ő elhagyja?~
2438  7,  16|                 akkor elforduljon tőle, s egy más nőnek nyújtsa kezét,
2439  7,  16|                más nőnek nyújtsa kezét, s felébressze őt arra a rideg
2440  7,  16|       esztergomi prímás lesz belőletek, s ki tudja, az is meglehet!~
2441  7,  16|                a sok mennykő dikcióban, s holnapra még készülnöd kell
2442  7,  16|              magammal valami ajándékot, s ez volt a fődolog, amiért
2443  7,  16|             személyesen adjam át neked, s azután a válaszodat is én
2444  7,  16|                 felszakítá a borítékot, s kivette belőle az aranyszegélyű
2445  7,  16|                 arcát, elvesző alakját: s hogy álmodban el ne kiáltsd
2446  7,  16|           álmodban el ne kiáltsd nevét, s a hitves meg ne hallja azt!”~„
2447  7,  16|                 szerelmi suttogás közé: s két csókra közeledő ajk
2448  7,  16|                 szerető szívben bírtál, s legyen tied az egész nagy
2449  7,  16|            áldva, légy boldog örökké.”~„S ha virrasztani fogsz valaha
2450  7,  16|             égben leszek: lejövök hozzá s meggyógyítom azt!”~„Légy
2451  7,  16|            kulcsolt két kézzel járt fel s alá kis szobájában a kétségbeeséshez
2452  7,  16|              nyugtalan léptei hangjára, s aztán leült íróasztalához,
2453  7,  16|              aztán leült íróasztalához, s úgy olvasta el újra meg
2454  7,  16|           percig tart a levélke lángja, s azután eldőlt a sors.~„Meghalt
2455  7,  16|               az ara!”~A tűzbe dobja-e?~S utána azt a repkénylevelet…
2456  7,  16|             utána azt a repkénylevelet… S a védszent képet a medaillonból…
2457  7,  16|                és a platinagyűrűt is…:?~S aztán fogja a tollat, s
2458  7,  16|                 S aztán fogja a tollat, s írja menyasszonyának ezt:~„
2459  7,  16|               Nem találtam fel Líviát!”~S ezzel temesse el őt örökre.
2460  7,  16|               hercegasszonyhoz írottat, s egy perc múlva derült arccal
2461  7,  17|              egyenesen őt játszotta ki, s azért hagyta ott Rafaelát
2462  7,  17|               cselszövény művei voltak, s tartott a kétségbeesés a
2463  7,  17|            ellenségei sikkasztották el, s minden módot megkísérlett
2464  7,  17|                aki nyomára tud vezetni, s aki legalább hulláját megtalálja.~
2465  7,  17|          áldozatát akarták látni benne, s éjjeli elraboltatásról beszéltek,
2466  7,  17|              elraboltatásról beszéltek, s sürgették a kormányt, hogy
2467  7,  18|                belevágta egy párkányba, s eszméletlenül terült el.~
2468  7,  18|             magasan meredt föl előttem, s én nem akartam magamon hagyni
2469  7,  18|                  hogy azt életre hozza, s azután várjanak ott rám,
2470  7,  18|         szemeivel folyvást az égbe néz, s félnek hozzá közelíteni.~
2471  7,  18|                 a kelő és lemenő napot, s a támadó és leáldozó csillagokat.
2472  7,  18|               találkozott vele egyszer, s a halott arcvonásaiban hasonlatosságokat
2473  7,  19|        Vierge-hez legközelebb eső falu, s ott legelébb arra akart
2474  7,  19|               félelem, mint a pénzvágy? s nem mertek közelíteni ahhoz
2475  7,  20|             szép, kényelmes kőháza van, s abban jól rendezett teaüzlete,
2476  7,  20|                 európai nyelven beszél, s azért a japáni hatóságoknak
2477  7,  20|                borítja a hegyoldalakat, s a fűszerillat erdőről erdőre
2478  7,  20|      hegyoldalakat escarpé-okra metszi, s a vizet felvezeti a hegytetőre,
2479  7,  20|       datolyapálmák sorai szegélyeznek.~S e völgy egy tengeröbölre
2480  7,  20|          akkorákat, mint egy mustármag, s egy terebély diófa, aminek
2481  7,  20|           japáni ízlés szerint készült, s ebéd alatt japáni énekesnő
2482  7,  20|            szüntelen a nyakán csüggött, s keresztül-kasul mászkált
2483  7,  20|             mikor vége volt az ebédnek, s az énekesnő egy percre elhallgatott,
2484  7,  20|               letérdelt az anyja mellé, s két kis kezét összetéve,
2485  7,  20|               adtak nekem magyarázatot, s én láttam, hogy a kérdezősködés
2486  7,  20|           kellemetlenül fogja érinteni, s nem tettem amiatt szót.~
2487  7,  20|                Úgy hasonlít hozzá.”~***~S a többi!~A tisztelt olvasó