Part,  Paragraph

1501  7,  12|               Hát akkor fogadj magadnak egy léghajót, ez most az egyedüli
1502  7,  12|                 egymással beszélni, nem egy Nornenstein fejedelem a
1503  7,  12|               fejedelem a másikkal, nem egy apa a fiával!~– Ah! Kezdünk
1504  7,  12|           hűtlensége bizonyítványainak. Egy olyan asszony, mint Pompeia,
1505  7,  12|            olyan asszony, mint Pompeia, egy olyan városban, mint Párizs,
1506  7,  12|            olyan városban, mint Párizs, egy olyan időben, mint a mostani,
1507  7,  12|                 időben, mint a mostani, egy olyan férjnek, mint te vagy,
1508  7,  12|             mehetek. Intézzünk el előbb egy csekélységet egymás között.
1509  7,  12|       amelyikünk névjegye alul esik, az egy bizonyos határnapon főbe
1510  7,  13|                 hangon.~– Édes Leon. Én egy igen különös ügyben jövök
1511  7,  13|              Nevessünk rajta. Hanem van egy pont a szívemben, ebben
1512  7,  13|                 Hát mondhatok én valaha egy igaz szót valakinek, akiről
1513  7,  13|            tőlem, hogy kinek hínak? nem egy idegen nevet mondanék-e
1514  7,  13|              kedves meglepetésül.~Azzal egy maroken tokot nyitott fel
1515  7,  13|              miniatűr képet Alienornak, egy gyönyörű akvarellt, egy
1516  7,  13|                 egy gyönyörű akvarellt, egy csodaszép hölgy képét fehér
1517  7,  13|            képét fehér ruhában.~Alienor egy gyermek örömével kiáltott
1518  7,  13|          meglepje.)~Azzal Alienor, mint egy eszeveszett, ugrott Leonnak
1519  7,  13|            Hazugság volt, amit mondtál! Egy szó sem igaz belőle. Itt
1520  7,  13|             bedugta a zsebébe.) Pompeia egy angyal: te pedig egy rágalmazó
1521  7,  13|            Pompeia egy angyal: te pedig egy rágalmazó sátán vagy!~Octavian
1522  7,  13|               juthatott Alienortól, aki egy füst alatt sátánnak, ördögnek
1523  7,  14|           ellenállhatlan hatásnak, amit egy akaraterős férfi gyakorol
1524  7,  14|         jéghölgynek nevezte őt Pompeia) egy bizalmat suttogó teremtés
1525  7,  14|              figyelnek, amíg azok, mint egy szeretett férfialak staffage-a,
1526  7,  14|                körüllibegte Leont, mint egy éjlepke, mintha súgná: „
1527  7,  14|   oltárszőnyeget hímeztük, s beszéltünk egy sehol nem található eszményi
1528  7,  14|            estén, maga után vonva, mint egy varázsló, egy egész néptábort,
1529  7,  14|               vonva, mint egy varázsló, egy egész néptábort, aki bálványozása
1530  7,  14|           csillagokat, amik lehullanak.~Egy pontján a rotunda útjának
1531  7,  14|                 volt szokva, hogy velem egy tányérról egyék, s étszereinket
1532  7,  14|                 feküdt a lelkemen, mint egy vétek súlya. Miért nem tudta
1533  7,  14|               ahogy én!” De hallgatott! Egy titok volt előttem ajka,
1534  7,  14|               már hasonló eseteket, tan egy könnyelmű hamisítás miatt
1535  7,  14|            gondoltam). Óh, én emlékszem egy esetre, hogy egy fiatal
1536  7,  14|              emlékszem egy esetre, hogy egy fiatal leánynak a kedvesét
1537  7,  14|              fővel tíz évig, és az most egy derék, kitűnő államhivatalnok,
1538  7,  14|                 azt gyónhatta meg, hogy egy bűnöst szeret. Nem hiszi
1539  7,  14|                ezt „ő” mondja el neki!)~Egy kísértő démon dongta körül
1540  7,  14|             dongta körül a sétáló párt, egy éjbogár alakjában, amik
1541  7,  14|               tudakozódjék felőle. Hisz egy olyan nőnek, mint Lívia,
1542  7,  14|            megcsókolá azt a kezet: mint egy szentét.~Rafaela pedig megcsókolá
1543  7,  15|               mégsem volt szerencse, az egy férfiküzdelemnek fáradsággal
1544  7,  15|                  vagy megtartsa hűségét egy szegény kis varróleányhoz,
1545  7,  15|         varróleányhoz, akinek valamikor egy vékony kis gyűrűt adott,
1546  7,  15|                 karikát nem cserélte be egy herceg koronájáért, s mindazon
1547  7,  15|              követelések legutolsóbbika egy női szív emléke, s a kötelességek
1548  7,  15|             kötelességek legutolsóbbika egy férfi ígérete. Mindennap,
1549  7,  15|                 emel! De kezével együtt egy fejedelmi vagyont is ád
1550  7,  15|           kezéről, s bevezetve helyette egy ismeretlen névtelen hölgyet?
1551  7,  15|               egyszer! Ritka eset, hogy egy leány belehaljon abba. Nincs-e
1552  7,  15|                dicsőülj meg!~Ámde mikor egy lelket kanonizálni akarnak,
1553  7,  15|                 akit úgy szeretsz, mint egy édes jó testvért! Akit úgy
1554  7,  15|         testvért! Akit úgy imádsz, mint egy szentet. Elhallgatni előtte
1555  7,  15|           dicsőségnek annyi sugara, ami egy ilyen életet kárpótol?~És
1556  7,  15|          kárpótol?~És utoljára is!… Van egy mindenek fölött álló elementum,
1557  7,  15|         álomként.~Vagy elfelejteni csak egy időre, s aztán megint álmodni
1558  7,  16|                Az a három kereszt (XXX) egy tündérvilágot bezáró hármas
1559  7,  16|               retesz.~És ő ezen a napon egy életpálya végcéljához hatolt
1560  7,  16|               mellét.~Megyéjéből feljön egy huszonnégy tagú küldöttség,
1561  7,  16|              küldöttség, s átnyújt neki egy albumot, mely az összes
1562  7,  16|            szívdobogás pillanatai alatt egy most érkezett levelet hoztak
1563  7,  16|                 felszakított borítékból egy vékony kis platina gyűrűcske
1564  7,  16|              toll hőséből idő jártával? Egy díszes babérkoszorút hoztak
1565  7,  16|            áldva örökre.”~      ~Megint egy üdvözlő testület szólítá
1566  7,  16|                 is nem ült más senkivel egy fiákerbe, hogy ki ne verje
1567  7,  16|           táncoló gályáról”, hogy abból egy szó ki nem maradt. Vége
1568  7,  16|            ajándékot is hoztak számára. Egy bekötött könyv az, tele
1569  7,  16|               már a sarkában jön megint egy új ismerős csoport. Azok
1570  7,  16|               hoznak számára üdvözletül egy ezüstbillikomot, emlékül.~
1571  7,  16|            Vettetek volna nekem emlékül egy sereskrüglit, az is jó lett
1572  7,  16|                vaskakadu is adott hozzá egy darab igazi ezüstpénzt,
1573  7,  16|          Nornenstein Alienortól érkezik egy doboz, egy levélke kíséretében: „
1574  7,  16|           Alienortól érkezik egy doboz, egy levélke kíséretében: „Légy
1575  7,  16|                 híved Alienor”.~A doboz egy japáni porcelán szobrocskát
1576  7,  16|                 vége a tisztelkedésnek. Egy nevet jelentettek be neki,
1577  7,  16|          feledett ifjúkori tollrajzait. Egy hiányzik belőlük. Az megtetszett
1578  7,  16|                 amit betölthetek?~– Van egy igen alázatos kérésem, amit,
1579  7,  16|                 lehetetlen biz az, csak egy kicsit furcsa. Nem is a
1580  7,  16|               magam ügye, hanem a másé. Egy jámbor ember kívánságát,
1581  7,  16|              szolgálatot!~Leon nem volt egy szónak ura többé.~Azt mondta,
1582  7,  16|               akkor elforduljon tőle, s egy más nőnek nyújtsa kezét,
1583  7,  16|                     Márpedig még ezt az egy embert be kell eresztened,
1584  7,  16|                 hangzott az előszobában egy harsány, kategorikus hang –,
1585  7,  16|          kategorikus hang –, mert ez az egy ember az etelvári prépost,
1586  7,  16|               hát nem soká háborgatlak. Egy Isten áldjont akartam mondani,
1587  7,  16|               ez, mint valamennyi mind. Egy levelet a te szép hercegnődtől. –
1588  7,  16|                 azt a kis világot, amit egy szerető szívben bírtál,
1589  7,  16|        legrészrehajlóbb bíró: a hiúság, egy napot elengedjen a földi
1590  7,  16|                levelet.~Ah, de hisz még egy harmadik is van!~Egy felbontatlan
1591  7,  16|                még egy harmadik is van!~Egy felbontatlan levél.~Az ott
1592  7,  16|                diplomata adott át neki. Egy lakáscím, borítékba lepecsételve.~
1593  7,  16|        kandallóig. Ott vidám tűz lobog. Egy percig tart a levélke lángja,
1594  7,  16|             hercegasszonyhoz írottat, s egy perc múlva derült arccal
1595  7,  16|               dicsőség magaslatán, mint egy ködkép, úgy eltűnt? Ezt
1596  7,  17|                  hogy Pompeia mégiscsak egy angyal! újszülöttét ma fogják
1597  7,  18|            VÁZLATA~Az 1872. nyár utóján egy francia utazó: Beaulieu
1598  7,  18|                 csúcsa felé, melyet még egy veszedelmes jégmező választott
1599  7,  18|                  hogy a fejét belevágta egy párkányba, s eszméletlenül
1600  7,  18|              holttest a szikla tetején.~Egy ifjú férfi és egy leány.~
1601  7,  18|              tetején.~Egy ifjú férfi és egy leány.~A leány halt meg
1602  7,  20|              VÁZLATA~1874 végével pedig egy porosz útleírásban, amit
1603  7,  20|                  Dezimában találkoztunk egy telepítvényessel, kinek
1604  7,  20|           sarjat.~A mijnheer nyári laka egy pompás völgyben fekszik,
1605  7,  20|                 szegélyeznek.~S e völgy egy tengeröbölre nyílik, melynek
1606  7,  20|                nyílik, melynek hátterét egy távolban füstölgő vulkán
1607  7,  20|             japáni műkertecskéket, ahol egy arasznyi magas skatulyában
1608  7,  20|               teremnek, akkorákat, mint egy mustármag, s egy terebély
1609  7,  20|        akkorákat, mint egy mustármag, s egy terebély diófa, aminek a
1610  7,  20|                 a kerülete akkora, mint egy zsebóra, rakva diókkal,
1611  7,  20|             zsebóra, rakva diókkal, míg egy lúdtoll nagyságú élő kókuszpálma
1612  7,  20|       keresztül-kasul mászkált az ölén. Egy kedves kis háromesztendős
1613  7,  20|               az ebédnek, s az énekesnő egy percre elhallgatott, hogy
1614  7,  20|          összetéve, elkezdett imádkozni egy előttem ismeretes európai
1615  7,  20|                   valamikor – Berlinben egy nagy ünnepélyes táncvigalom