Part,  Paragraph

 1  2,  1 |       gazdagok vagyunk és főrangúak. Atyám zászlósúr, s a magyarországi
 2  2,  1 |            anyámtól tudtam meg, hogy atyám ifjú korában egy bájos szép
 3  2,  1 |             is volt, s talán boldog. Atyám sohasem közelített hozzá
 4  2,  1 |        eszményképe volt. Mármost, ha atyám az ő anyját vette volna
 5  2,  2 |               madame Corysande, hogy atyám nem tűrhette azt, hogy Napóleon
 6  2,  2 |              én sohasem láttam, hogy atyám felbontotta volna a számára
 7  2,  3 |            álmodom itt mindig, szent atyám – felelt Napóleon öcsém
 8  2,  3 |       Nincsenek nagy igényeim, szent atyám. Ez a tisztelt pártfogóm
 9  2,  5 |              Ha ön hajtja a lovakat, atyám meglát bennünket, s ez őt
10  3,  5 |          hadsereghez?” – mondá rá az atyám, ki előtt egyedüli rang
11  3,  5 | országgyűlésen” – vélte a fejedelem. Atyám nagyot nevetett rá. „De
12  3,  5 |               Az már igaz – mondá az atyám –, de hát tulajdonképpen
13  3,  5 |             lehetne belőle!” – szólt atyám felkacagva. – „No hát mi
14  3,  5 |         egyebet nem kultivált.” – Az atyám erre egyre kacagott. – „
15  3,  5 |            hallom.~– Tehát azután az atyám azt kérdezte a fejedelemtől: „
16  5,  6 |             egy szent! Az én édes jó atyám. Ugye, hogy az? ugye, hogy
17  5,  6 |            kezével: nem könnyezett. „Atyám tudja már?” – kérdezé. „
18  6,  1 |           lennem. Kell! Mit tehetek? Atyám parancsol. Mit érti ő azt?
19  6,  1 | altábornagynak látni?~– Mit nekem az atyám? Mit törődöm a háborúval?
20  6,  1 |             leskelődik utánam senki. Atyám a tarokkasztalnál ül, s
21  6,  2 |     kisgyermek koromban is mindig az atyám nyakán csüngtem, mindenüvé
22  6,  2 |         maradsz? Palotánk megüresül. Atyám szívbajával el fog utazni
23  6,  2 |           akarom, hogy légy te az én atyám hitvese… Mért vetsz rám
24  6,  2 |     szörnyeszmének adtam kifejezést? Atyám ötvenéves, te húsz: leánya
25  6,  2 |        gyöngédséget. Mindenki tudja: atyám maga is, az orvosok véleményét.
26  6,  2 |           néven veszi a társaság, ha atyám fogadott leányát veendi
27  6,  3 |         Rafaela oda térdelt eléje.~– Atyám! Mi történt veled?~Az orvos
28  6,  3 |           neve, hogy ez így történt! Atyám! Nem bánat ez, hanem öröm
29  6,  3 |         sincsenek, mint az övékén.~– Atyám! Az Istenért! Csendesülj
30  6,  3 |              odaborult keblére.~– Óh atyám! édes jó atyám!~– Nekem
31  6,  3 |         keblére.~– Óh atyám! édes jó atyám!~– Nekem álmatlan éjszakáim
32  6,  6 |             teszi ottlétének indoka. Atyám írt nekem efelől, őtőle
33  7,  2 |  töredelemmel mondá:~– Gyónni jövök, atyám. Nagy bűnöm van. Én megöltem
34  7,  6 |          mondok, leányom?~– Írom, jó atyám.~„S legyen megosztva áldásom
35  7,  8 |                                AZ ÉN ATYÁM~Ha Leon csak egy árnyékát
36  7,  8 |           hogy ön elrontott valamit. Atyám azt felelte rá: „Nem igaz!
37  7,  8 |         kiálta:~– E koporsóban az én atyám fekszik! Aki ráteszi a kezét,
38  7,  8 |            felelje-e: „Igen, ő az én atyám! Becsületszavamra mondom!”
39  7,  8 |       fekszik e koporsóban! És az én atyám! Mindkettőnk becsületére
40  7,  10|             a papirosát.~„Szentséges atyám! Ez már csakugyan komolyan
41  7,  10|             baja, semmi más.~– Szent atyám, ön nem mondott igazat! –
42  7,  10|              verseiben.~– Jaj, szent atyám, ne tegye föl rólam, hogy
43  7,  10|            az; de talált!~– De szent atyám! – szólt méltatlankodva. –
44  7,  16|           tószttal!~– Jól van, szent atyám, megírom a választ, csak