Part,  Paragraph

1001  7,  3 |             ismerőseim, ha meglátnának?~– Azt gondolnák, hogy én önnek
1002  7,  3 |                 uram, de kénytelen vagyok azt is megköszönni. Egy magánosan
1003  7,  3 |                   él? És minő munka az?~– Azt nem mondhatom meg önnek.
1004  7,  3 |                 Nálam olcsó szállása van, azt sem fogadja el ingyen. Minden
1005  7,  3 |         előzményeket, hisz megírta önnek. Azt is fogja ön tudni, hogy
1006  7,  3 |           menedéket, könnyen megvonhatnák azt tőlem. Ön nem ismeri Rafaela
1007  7,  3 |        bohóckodást megtagadni. Eressze el azt a kutyát, mert sírni fogok.~
1008  7,  3 |                ember. És nem gondolja meg azt, amit kimond. Hisz éppen
1009  7,  3 |               hogy önök egymást szeretik. Azt hitte: Lívia egy gyermek,
1010  7,  3 |              férfiak minden nőt képzelni, azt mondta volna: legyen meg,
1011  7,  3 |                   foglalhatta el. És most azt hiszi ön, hogy rá fogja
1012  7,  3 |               mindeddig nem gondolt erre, azt csak az mentheti, hogy a
1013  7,  3 |                imádkozzam!~– Ön nem fogja azt tenni: hanem várni fog türelmesen.
1014  7,  3 |            szerelmét úgy eltitkolta, hogy azt hazudott csapodársággal
1015  7,  3 |                már le van kötve. És éppen azt, hogy egy szegény, jelentéktelen
1016  7,  3 |                   önök ezért titkolóztak, azt értem és helyeselem. Hanem
1017  7,  3 |           szerepet. Titkolja el tovább is azt, hogy szeret, s emelkedjék
1018  7,  3 |           mennyire szándékozom ezt tenni, azt megítélheti ön abból, hogy
1019  7,  3 |     visszafizethessem a kegyelmes uraknak azt az összeget, amit rám bíztak,
1020  7,  3 |              előbbvaló kötelességem volt. Azt megtehették, hogy ledobjanak,
1021  7,  3 |                  csalná rejtekéből, de ha azt mondja neki: „nézd, nincs
1022  7,  3 |                 kellene bűvészet, hogy ön azt is kitudja, hol lakom én,
1023  7,  3 |                érne el egyebet, mint hogy azt a szegény gyermeket utolsó
1024  7,  3 |              Pamina hangosan tiltakozott: azt hitte, valami merényletet
1025  7,  3 |                 vagyonom még maradt, hogy azt, akit szeretek, szükséget
1026  7,  3 |                  ez a végzet! Ön szerezte azt neki és magának, mármost
1027  7,  4 |             visszaadja.~Másutt bajos volt azt megtalálnia, mint az udvari
1028  7,  4 |                   félj, nem taposom én le azt a szép zöld petrezselymet,
1029  7,  4 |                 egy „fütty” bornak, aztán azt párkányig tölti vízzel,
1030  7,  4 |             pénzcsomagot, s végigpörgette azt a kis Relli orra előtt.~–
1031  7,  4 |                 Hát akárhonnan került: én azt, amire ezt fordítani kellett
1032  7,  4 |                 ráütött Leon kezére:~– Te azt a küldetést nagyon jól hajtottad
1033  7,  4 |    boszorkánymester vagy!~– Gúnyolódol?~– Azt hajtottad végre, ami feladatod
1034  7,  4 |       érvényesíteni. Ami embertől kitelt, azt te becsületesen megtetted
1035  7,  4 |               kibékítésről szó sem lehet. Azt is jól láttad, hogy egyetlenegy
1036  7,  4 |            történt. Július 7-én kaptad te azt a táviratot, melyben megcáfolják
1037  7,  4 |                 hadi lábra állítását. (No azt már minden ember tudja,
1038  7,  4 |                  Octavian Párizsba. Neked azt mondták, hogy kedves menyét
1039  7,  4 |             szándékosan az estélyre, s te azt elolvasva, azt mondtad,
1040  7,  4 |             estélyre, s te azt elolvasva, azt mondtad, hogy rögtön haza
1041  7,  4 |                művészetet (nem is említve azt, hogy a hangodat egyszerre
1042  7,  4 |     holtartózkodásod nem tudatik) küldjük azt utánad „ibi, ubi”. A nevét
1043  7,  4 |                sem akarta megmondani, sem azt, hogy hol lakik. De én azért
1044  7,  4 |              hanem minden tudakozódásomra azt a választ nyertem, hogy
1045  7,  4 |                    Minden becsületes ifjú azt tenné a te helyzetedben.
1046  7,  4 |                tedd el innen az asztalról azt a pénzt, s ne kompromittálj
1047  7,  4 |           birtokomat adtam el.~– Hát hisz azt is jól tetted. Mit is bajlódnál
1048  7,  4 |                  útitársat, de még később azt is megtudták, hogy egész
1049  7,  4 |              földet és az égen csillagot, azt mind neked adják. S ha még
1050  7,  4 |              dicsőségénél? Hát én mondjam azt meg neked? Én, vén bagoly,
1051  7,  4 |                    Hiszen jobban tudod te azt, mint én. – No de hát én
1052  7,  4 |            Etelváry Miksa herceg!~– Én is azt gondoltam. Azt hiszem, hogy
1053  7,  4 |                      Én is azt gondoltam. Azt hiszem, hogy csak azért
1054  7,  4 |                  a sor a két főúr között. Azt tudod, hogy mivel indokolta
1055  7,  4 |                 Ez a kedves gyermek vette azt észre, s sajátszerű védelmet
1056  7,  4 |                   szép fehér cicája volt, azt vette az ölébe, mikor Alienor
1057  7,  4 |             hahotára hallotta őt fakadni. Azt mondta, hogy az zseniális
1058  7,  4 |                 mint fogcsikorgatást, meg azt a mondatot, hogy „se bakancs,
1059  7,  4 |                     Etelváry Miksa herceg azt mondá: „munkánk be van végezve”,
1060  7,  4 |                 Írni hozzád nem lehetett: azt mindenki megtudta volna.
1061  7,  4 |                   elég semleges hajót, ha azt keressz. Egyébiránt – jobban
1062  7,  4 |               Tudod, sajnálom szegényt. S azt hiszem, hogy mégsem fogod
1063  7,  4 |           megtagadta a szolgálatot, mikor azt akarta mondani: „nekem semmi
1064  7,  4 |               lakik.~És aztán megállhatta azt egy nap és egy éjjel, hogy
1065  7,  4 |                 éjjel, hogy fel ne bontsa azt a levélborítékot, és legalább
1066  7,  4 |           eszmével segítségére nem jön. – Azt is megtalálta.~
1067  7,  5 |                sem veszi, nem méltányolja azt, s egyszer véletlen, vaktában
1068  7,  5 |                nyugtalankodója a léleknek azt súgta neki, hogy ez egy
1069  7,  5 |             nemzet akarata készítette elő azt a katasztrófát: még uralkodó
1070  7,  5 |               főknek sem állt hatalmukban azt elfordítani. De hátha mégsem?
1071  7,  5 |                    Te nem gátolhattad meg azt: erőtlen, törpe – ember.
1072  7,  5 |                    Mit beszélsz? Csak nem azt akarod mondani, hogy mind
1073  7,  5 |                 mostan. Nem jó lesz önnek azt a nyomorult asszonyt látni.
1074  7,  5 |                   kötve, piros szalaggal, azt kifűzte, megint befűzte,
1075  7,  5 |                  a kilencedik is megkapta azt a kegyetlen betegséget,
1076  7,  5 |                   el: pörölt az Istennel, azt mondta, hogy nem adja oda
1077  7,  5 |               akart. Biz oda kellett adni azt is.~– Miért nem hívattatok
1078  7,  5 |                 bérlőnek, olybá tekintsed azt, mintha saját magadé volna.
1079  7,  5 |                  hagyta magától elvétetni azt a szép arcképet az utolsó
1080  7,  5 |            arcképet az utolsó pillanatig: azt kívánta, hogy együtt temessük
1081  7,  5 |                    ott lássam magam előtt azt a dombot, azokkal az idevirító
1082  7,  5 |                   s aztán mikor hazatért, azt kérdi tőlem: hol vannak?
1083  7,  5 |               belőlük? A vidám városi nép azt mondja: de jó fürdőidő!
1084  7,  5 |                  de jó fürdőidő! Mi pedig azt mondjuk: nem lesz kenyér!
1085  7,  5 |             nyugasztaló hang félbeszakítá azt, s egy hosszúnak tetsző
1086  7,  5 |          gondolatján keresztül, ő maga is azt dúdolta magában, s úgy tetszett
1087  7,  6 |           vándormadarakat. Mégis szeretik azt. A tenger évtizedről évtizedre
1088  7,  6 |                  beszélik. Mégis szeretik azt.~Nyaranta ezrével jő ide
1089  7,  6 |                    mind olyan nevek, amik azt bizonyítják, hogy mindkét
1090  7,  6 |               holdat?~(Mikor minden ember azt kérdezte, hogy vajon eléri-e
1091  7,  6 |                   szeptemberi napon aztán azt mondá az orvos betegének.~–
1092  7,  6 |               szívdobbanásoknál.~Az orvos azt súgá Rafaelának, hogy a
1093  7,  6 |                   az írást, s titkárommal azt nem közölhetem. Leírod-e
1094  7,  6 |               amit azon kívül hagyok rád: azt a szegény hazát, amit a
1095  7,  6 |                  fogadna a túlvilágon, ha azt kellene hinnem, hogy mindkét
1096  7,  6 |             Halálom közelg.” Ez írd oda. „Azt akarom, hogy hazai földben
1097  7,  6 |               letérdelve eléje, úgy tartá azt kezében, míg atyja reszkető
1098  7,  7 |              levette fejéről a kalapot, s azt kívánta, hogy azt nézze
1099  7,  7 |              kalapot, s azt kívánta, hogy azt nézze meg Leon. Derék fehér
1100  7,  7 |                   a csúfondároskodásra.~– Azt, hogy a kalapod ócska.~Az
1101  7,  7 |              Gyászolsz? Kit?~– Bizony nem azt a Napóleont, akit Sedannál
1102  7,  7 |                  Sedannál elfogtak: hanem azt, akit én fogok el most.
1103  7,  7 |                   egyedül lehetett, mikor azt végigolvasá.~Az íráson magán
1104  7,  7 |                 arra az asszonyságra, aki azt a levelet énhozzám küldte
1105  7,  7 |                    a hercegkisasszonyt.~– Azt úgy is tudni fogja. Jól
1106  7,  7 |             fordítani s félvállról mondja azt, hogy „mi közöm nekem ilyen
1107  7,  7 |               bizonyos lehetsz róla, hogy azt a szemed közé dobják.~–
1108  7,  7 |                   szobapadlója ragyogott: azt ő minden reggel maga keféli
1109  7,  7 |              hangulatba hozta.~Éppen csak azt akarta az öregúr. Tudta
1110  7,  7 |                  bizony nagy leány volt.) Azt egészen mi állítottuk ki.
1111  7,  7 |            emlékszik ön! Az volt a munka! Azt mondták, hogy azt csak Párizsban
1112  7,  7 |                  munka! Azt mondták, hogy azt csak Párizsban lehetett
1113  7,  7 |                azért a gyászfátyolért, no azt nem mondhatom el, hogy mennyit
1114  7,  7 |               munkáért. Ha elvállalja? No azt gondolom, hogy elvállalja.
1115  7,  7 |                herceg külföldön halt meg, azt elébb tengeri úton, vasúton
1116  7,  7 |                 ezen is. A „fekete rózsa” azt akarja, hogy olyan készüljön,
1117  7,  7 |             félretett pénze. Kivált midőn azt tisztességes úton szerezheté.
1118  7,  7 |                elakadt.~– Ugye bár, uram, azt is ide kell írnom, hogy
1119  7,  7 |                   idáig jövök elfelejtem. Azt hittem, hogy a zsebembe
1120  7,  7 |            lemenekült a lépcsőn. Mindenki azt hitte, hogy a szegény lovagias
1121  7,  7 |                  hagyta az izenetet?~Majd azt is megkapja madame Corysande,
1122  7,  7 |                   félig megírt nyugtát, s azt mondta Líviának, hogy elmegy
1123  7,  7 |               mondja ön csak, hogy hívják azt a megboldogult herceget,
1124  7,  7 |              megmondta neki jó szívvel.~– Azt Etelváry Miksa hercegnek
1125  7,  7 |                Lívia kisasszony nem fogja azt tenni, nem teheti azt, hogy
1126  7,  7 |               fogja azt tenni, nem teheti azt, hogy Etelváry Rafaela hercegnő
1127  7,  7 |                 gyászpompa kiállítását?~– Azt mindjárt előkereshetem a
1128  7,  7 |               most? Ki küldi hát Líviának azt a pénzt? Inzultálni akarják
1129  7,  7 |                 pénzt? Inzultálni akarják azt a szegény gyermeket? Hogy
1130  7,  7 |                  óta. Madame Corysande is azt gyászolta még.~– Ah, kedves
1131  7,  7 |             beszéltem azzal az úrral, aki azt egy ismerősömnél megrendelte.
1132  7,  7 |              nézve, hogy ki küldhette hát azt a pénzt, és ezt a megrendelést,
1133  7,  7 |               lelki nyugalommal hallgatta azt végig. Madame Corysande
1134  7,  8 |                  nyújtá eléje kezét, hogy azt komoly tisztelettel elfogadja.~–
1135  7,  8 |                 volt, s emiatt nem kaptam azt rögtön.~– Önért sajnálom
1136  7,  8 |                  rögtön.~– Önért sajnálom azt: mert most már nem látja
1137  7,  8 |                 Leon pedig nem helyeselte azt.~– Megvallom, hogy jobb
1138  7,  8 |          észrevette, hogy róla beszélnek: azt is sejtette, hogy mit.~–
1139  7,  8 |                   Rafaela. – Én nem kapom azt meg. Bizonyos vagyok felőle.~–
1140  7,  8 |                  a betegséget megkapni! S azt hiszem, hogy az akarat sokat
1141  7,  8 |                  bele. A félelem felkölti azt: a bátorság visszatartja.~–
1142  7,  8 |          visszatartja.~– Én bátor leszek. Azt gondoltam ki magamban, hogy
1143  7,  8 |         árbockötélbe, felnézek az égre, s azt mondom magamban: ejh, milyen
1144  7,  8 |               hintázunk. A halálnak pedig azt mondom: no hát jer, én nem
1145  7,  8 |                  vidám adomákat.~Ehelyett azt mondta neki, hogy:~– Jól
1146  7,  8 |                    hercegnő.~Erre Rafaela azt a fontos mondást ejté ki
1147  7,  8 |                  hófehér kéz után nyúlni, azt megcsókolni, és elértő sóhajjal
1148  7,  8 |                  Rafaela!”~Leon nem tette azt. Meggondoltan mondá:~– Azért
1149  7,  8 |                  napokban megsemmisítette azt: nem adta be, s én ezentúl „
1150  7,  8 |                 udvari etikett: a közélet azt, aki hercegnőnek született,
1151  7,  8 |               Rafaela is odafordult.~– Ön azt mondá, hogy távol volt Bécstől.
1152  7,  8 |                  ma már az anyjuk dalolja azt egyedül az öt kis sírhalom
1153  7,  8 |                ágyúdörgés fel nem zavarta azt. Elbeszélte atyja szenvedését,
1154  7,  8 |                    az önvád képe volt ez. Azt az egész ólomkoporsót emelte
1155  7,  8 |                   De hátha igen? Ki tudja azt?~– Én tudom. Atyámtól hallottam.
1156  7,  8 |                  elrontott valamit. Atyám azt felelte rá: „Nem igaz! Zárkány
1157  7,  8 |                  van izzadva, s letörülte azt zsebkendőjével.~– Most sietek
1158  7,  8 |                éjszaka.~Leon búcsút véve, azt mondá, hogy meg akarja elébb
1159  7,  8 |                  a korridoron a koporsót. Azt olyan mesterséggel vitette
1160  7,  8 |     rendkívüliségeit. Rafaela is megtudta azt, ami ezzel a nővel történt.
1161  7,  8 |             visszafordult komornájához, s azt kérdé tőle:~– Emília! Itt
1162  7,  8 |           komornára került a sor, Rafaela azt mondá Leonnak:~– Ugyan kérem,
1163  7,  8 |            komorna egyszere a kezébe adta azt az addig kendője szélével
1164  7,  8 |              recseg-ropog alattunk, mikor azt kell hinnem, hogy a jövő
1165  7,  8 |                  útjában, mint a jachtot. Azt utol is érte Neuwerk magaslatán.
1166  7,  8 |                van is! – mondá a hadnagy, azt csak nem képzelik önök,
1167  7,  8 |                egy félistené volt; – most azt kívánja ön, hogy sirassunk
1168  7,  8 |               hulla fekszik, az az önöké: azt elvihetik; hanem az ólom
1169  7,  8 |                   hanem az ólom az enyim, azt én viszem el!~E szónál Leon
1170  7,  8 |             fekszik! Aki ráteszi a kezét, azt én főbe lövöm.~Leon a tengerész
1171  7,  8 |                hátrafordult katonáihoz, s azt mondá nekik:~– Amíg én nem
1172  7,  8 |                 feleljen erre a kérdésre?~Azt felelje-e: „Igen, ő az én
1173  7,  8 |               későn érkeztek meg. Rafaela azt akarta, hogy ne is időzzenek
1174  7,  8 |                   lehet állítani, de Leon azt tanácsolta, hogy jobb lesz
1175  7,  8 |                  akkor itt maradunk.~Leon azt is megmondta, hogy mi dolga
1176  7,  8 |                Leon megtudta a komornától azt, hogy Rafaela le sem feküdt,
1177  7,  8 |                más vagonba, hanem engedik azt egész Bécsig tovább gördülni.~–
1178  7,  8 |                 Bécsig tovább gördülni.~– Azt hiszem, hogy ennél még nagyobb
1179  7,  8 |                    s nem tudom, elütjük-e azt is egy kis pátosszal, aminek
1180  7,  8 |                  Leon.~– És így dugáru?~– Azt nem tudom.~– Hogyhogy?~–
1181  7,  9 |                  Tevégetted. – Mert ha te azt kikiabálod a világnak, hogy
1182  7,  9 |                   és igaz barátod vagyok, azt ugyan felőlem senki sem
1183  7,  9 |              elhinni, hanem terólad fogja azt hinni, hogy bolond vagy.
1184  7,  9 |              hercegünk halálát gyászolod, azt jól teszed, de egyúttal
1185  7,  9 |                      S hiszed te, hogy én azt az előnyt, amit egy haldokló
1186  7,  9 |                    Micsoda észjárás ez?~– Azt tudod, hogy mennyi mindent
1187  7,  9 |                 szeretett engem, s leánya azt hiszi, hogy ezt lehet örökölni
1188  7,  9 |        házasságokat, amiknél minden ember azt kérdi, hogyan választhatta
1189  7,  9 |               munka vár minden emberre, s azt aszerint ítélik meg, ki
1190  7,  9 |                Nyugodt lélekkel fogadd el azt. Fizetés jár vele annyi,
1191  7,  9 |               nekem diktálta le, én írtam azt alá, mint egy az öt tanú
1192  7,  9 |              meglátom.~– Meglátod! – Ugye azt sem akartad elhinni, hogy
1193  7,  10|                  vármegye ne tudta légyen azt. Az is nagyon valószínű,
1194  7,  10|                    hogy lássanak. S midőn azt látja mindenki, hogy Zárkány
1195  7,  10|                  engedi magától elvétetni azt a szabadságot, hogy Leont
1196  7,  10|             szabadult meg addig tőle, míg azt a zsíros csomagot, amiben
1197  7,  10|             egyszer egy híven szerető pár azt mondta ezen jártában: „ne
1198  7,  10|                legutóbbi vihar kicsavarta azt százados gyökereiből.~Leon
1199  7,  10|                  belőlem. Tetszik ismerni azt az én kis birtokomat itten?~–
1200  7,  10|         követeltem érte. Magam jövök most azt nagyméltóságodnak, kegyelmességednek
1201  7,  10|              eddig ígért árt, magam fogom azt lelicitálni, amíg csak elfogadhatónak
1202  7,  10|                  erre sem mosolyodott el.~Azt mondta Tukmányinak, hogy
1203  7,  10|                úrhoz, majd pártolni fogja azt tehetsége szerint.~A gyászos
1204  7,  10|         nekiágaskodott Leon kezének, hogy azt megcsókolja, s csak azon
1205  7,  10|                volt jelen a gyászlakomán, azt jelentve, hogy nem jól érzi
1206  7,  10|                     támadá őt meg Leon –, azt izente, hogy nem jól érzi
1207  7,  10|                foglak. S kikérem magamnak azt a szerencsét, hogy esküvőtökön
1208  7,  10|                 Sámuel X. könyvének 1. és azt követő verseiben.~– Jaj,
1209  7,  10|                  pap szemközt állt neki s azt mondá:~– Hát van-e élhetetlenebb,
1210  7,  11|              méltóság várt reá.~Elfogadta azt.~Az eskületétel utáni napon
1211  7,  11|             titokban működő kéz? Ki tudja azt?~Zárkány Leon egyszerre
1212  7,  12|                    Úgy! a feleséged? Most azt gondoltam, valami Vezúvtól
1213  7,  12|                csinál ott?~– Valószínűleg azt, amit egész Párizs: ostromoltatja
1214  7,  12|               jöjjön haza?~– Megtettem én azt fiam atyai kötelességem
1215  7,  12|          tartottad neki a kótát! Hanem ha azt kívánod, hogy mint apa és
1216  7,  12|                 ránk illik. Énrám, amiért azt a tanácsot adtam neked,
1217  7,  12|          hercegnővel, terád pedig, amiért azt megfogadtad. Most íme a
1218  7,  12|               köpönyegnek. Te azonban nem azt tetted, ami e lépés következése
1219  7,  12|                 ezt?~– Ő maga beszélte el azt valakinek, s az a valaki
1220  7,  12|            Felkeresed Zárkány Napóleont s azt mondod neki: „Uram! Ön abba
1221  7,  12|                nem tudok. Ha nem tetszik, azt még jobb szeretem. Akkor
1222  7,  12|              olyan lágy, mint a tapló), s azt mondá neki:~– Én megfogadom
1223  7,  13|            tétovázás nélkül el is fogadta azt, és megszorítá mindkét kezével.~
1224  7,  13|                   diplomáciai téren, ahol azt hittem, hogy én vagyok otthon,
1225  7,  13|              könnyelmű is. Belém ojtották azt a mende-mondák, besúgások,
1226  7,  13|                mint rendkívüli küldött.~– Azt ne hidd el!~– Te magad mondtad.~–
1227  7,  13|                   te apád kéme? s ha csak azt kérdené is tőlem, hogy kinek
1228  7,  13|                  neked elmondtam. Apámtól azt a tanácsot vettem, hogy
1229  7,  13|              fordítsam a pisztolyt. Hanem azt meg tudom tenni, hogy odaálljak
1230  7,  13|                   behunyjam a szememet, s azt mondjam: „lőj ide!” Azért
1231  7,  13|                   be hozzá, hogy a rendúr azt hitte, most mindjárt őtet
1232  7,  13|                   Párizsban, utoljára meg azt kérdezte tőle, hogy az ágyúzás
1233  7,  13|               Tudod: most már visszahúzom azt a mondásomat, amit a drezdai
1234  7,  14|               jött nála erőltetve: csupán azt lehetett észrevenni, hogy
1235  7,  14|                szív titka volt. Különösen azt, ami Leonra vonatkozott.~
1236  7,  14|                mintha súgná: „dobd közénk azt a száraz falevelet, amit
1237  7,  14|                   beszélt.~– Megmondhatná azt valaki, ha itt volna: mennyit
1238  7,  14|                Itt volt az, ahol atyjáról azt a megrendítő hírt hallá,
1239  7,  14|              kenyere, s hogyan keresi meg azt? Ő, aki ahhoz volt szokva,
1240  7,  14|         rágalmazta volna, ócsárolta volna azt, aki őt szíve szerint érdekli,
1241  7,  14|               saját bűne nem volt. Ő csak azt gyónhatta meg, hogy egy
1242  7,  14|         kísértethez sétabotjával, s leüté azt a levegőből.~– Ah, ne ölje
1243  7,  14|                   Én nem tudom, mi az. De azt mondják: hogy vannak nők
1244  7,  14|                   felelje tudakozódásomra azt: nem találtam fel őt!~Irtóztató
1245  7,  14|                 őt!~Irtóztató feladat! Ha azt feleli Rafaelának, hogy
1246  7,  14|            találta fel az elveszettet: ez azt foga jelenteni, hogy Lívia
1247  7,  14|            jelenteni, hogy Lívia elveszté azt a tisztaságát, amiért a
1248  7,  14| visszaemlékezzenek rá. Hallgatása elítéli azt a leányt!~– De ugye, ez
1249  7,  14|              térdét meghajtva, megcsókolá azt a kezet: mint egy szentét.~
1250  7,  15|                 kérdés Leon előtt.~Elérte azt a magasságot, ahova vágyott.~
1251  7,  15|                  férfijellemével.~Lehet-e azt, amit megnyert, s megérdemelt,
1252  7,  15|                  elutasítania?~De lehet-e azt megtartania, amit megnyert?~
1253  7,  15|                   számára kínálkozik? nem azt feleli-e neki a józan ész:
1254  7,  15|                   délköre alatt megszegik azt. S aki ily helyzetben becsületügynek
1255  7,  15|                   csodabolondnak kiáltaná azt ki. Rafaela szeret téged,
1256  7,  15|           ellenkezőre. – Ha meghiúsítanád azt a tervet, amit megdicsőült
1257  7,  15|                  hölgyet? bitorolhatnád-e azt a vagyont, amit a herceg
1258  7,  15|      legszerencsétlenebb teremtéssé magát azt az asszonyt, akit hitveseddé
1259  7,  15|                   őt megöleled! Megcsalni azt a nőt, akit úgy szeretsz,
1260  7,  15|               szentet. Elhallgatni előtte azt a végzetes titkot, hogy
1261  7,  15|                  Rafaelának, valahányszor azt kérdezi: „hová lett Lívia?”
1262  7,  15|               kérdezi: „hová lett Lívia?” azt, hogy „nem tudok róla!”
1263  7,  15|              álmodni? Meglopni az álomban azt a nőt, akinek ébren hűséget
1264  7,  15|                  szeme után tudakozódnak, azt mondani: „nem én! nevettem!”
1265  7,  15|                  a féltéstől, és gyűlölni azt, aki az elhagyott leányt
1266  7,  15|            megvigasztalni előjön! Üldözni azt az embert; elcsábítani tőle
1267  7,  15|                 övé, s aztán vagy megölni azt, vagy megöletni magát általa?~
1268  7,  15|                   koronát, de vele együtt azt a kardot is, amit saját
1269  7,  16|            hagyhatta csukódni háta mögött azt a tündérvilágot, melynek
1270  7,  16|     dolgozószobájába, hogy ott olvassa el azt.~A felszakított borítékból
1271  7,  16|                   Nem igaz, nem igaz! Nem azt mondja ez a gyűrű, hanem
1272  7,  16|                  mondja ez a gyűrű, hanem azt, hogy: „légy örökre átkozott!”~
1273  7,  16|               kétségbeesetten szorongatta azt a levelet szívéhez, hogy
1274  7,  16|                hogy mindig szeretni fogja azt a kört, melynek emelkedését
1275  7,  16|            egészen megérdemeltnek találta azt a kézszorítást, amit őméltóságától
1276  7,  16|                  emberek: lehet-e azoknak azt mondani, hogy „ott kinn
1277  7,  16|              megkívánta az ötvöstül, hogy azt befalazza a billikomba.~
1278  7,  16|          megtetszett Rafaela hercegnőnek, azt megtartotta magának.~Óh,
1279  7,  16|                méltóságos úr örök emlékül azt a zászlót, amit az etelvári
1280  7,  16|             festettem a mintát papírra: s azt kértem ki magamnak a megboldogult
1281  7,  16|                volt egy szónak ura többé.~Azt mondta, sok teendője van
1282  7,  16|                 teendője van még mai nap. Azt igen természetesnek is találhatták
1283  7,  16|                   a szobából, Tukmányi úr azt súgá Rákhelkének:~– Kincsem,
1284  7,  16|                Rákhelkének:~– Kincsem, én azt hiszem, hogy te mégis nagy
1285  7,  16|               bolondot cselekedtél, mikor azt a cifraságot odaadtad ennek
1286  7,  16|                 amit tégy a többihez. Biz azt küldhettem volna telegráfon
1287  7,  16|               ugye? Ő maga kért fel, hogy azt személyesen adjam át neked,
1288  7,  16|                   ér!~Az utóiratban pedig azt kérdezé a kedves levélíró
1289  7,  16|                  tartalmát? Felolvasták-e azt előtte? Az utóirattal együtt?
1290  7,  16|                 volt e paphoz képest, aki azt kérdezhette a lassú tűzön
1291  7,  16|              boldog örökre!”~„Felejtsd el azt, aki e gyűrűt viselte. –
1292  7,  16|           magadnak, hogy meghalt… és hidd azt…”~„Ne háborítson többet
1293  7,  16|                  s a hitves meg ne hallja azt!”~„Ne vegyüljön az ő éjszakai
1294  7,  16|                    de ne adj.”~„Temesd el azt a kis világot, amit egy
1295  7,  16|              lejövök hozzá s meggyógyítom azt!”~„Légy áldva, légy boldog
1296  7,  16|                 újra meg újra egymás után azt a két levelet.~Ah, de hisz
1297  7,  16|                   van pecsételve.~Kivette azt és letette maga elé.~Mit
1298  7,  16|                  A tűzbe dobja-e?~S utána azt a repkénylevelet… S a védszent
1299  7,  17|                 fogta fel a dolgot. Ő meg azt hitte, hogy Leon egyenesen
1300  7,  17|                 ne hihetné a coeur király azt, hogy ő igazi ura a coeur
1301  7,  18|              rábírható a továbbmenetelre. Azt mondá, hogy ő már előre
1302  7,  18|                nem akartam magamon hagyni azt a szégyent, hogy ily közel
1303  7,  18|               csináljon a bátyjával, hogy azt életre hozza, s azután várjanak
1304  7,  18|                  a halottakat? Vagy talán azt hiszik, hogy él az a férfi,
1305  7,  19|         vállalkozott rá.~Kinevették vele. Azt mondták, hogy nem ment oda
1306  7,  20|             válassza a két változat közül azt, amelyik a kedélyéhez jobban