Part,  Paragraph

 1  2,  2 |          porcelán csészében gőzölgő édes illatú bouillont hozva:
 2  2,  4 |           ön felvilágosítója lenni, édes jó madame Corysande?~Ez
 3  2,  4 |       üvegekben árpavíz, kenyérvíz, édes savó, savanyú cibere, narancsvíz.
 4  3,  1 |             tartoznánk is.~– Ugyan, édes „Fürs Pratz von und zu Nornenstein”,
 5  3,  1 |        anyai örökömre.~– Nem lehet, édes princ Alienor. Legalább
 6  3,  1 |             Mármost csak folytassa, édes princ Alienor. Kezdje el
 7  3,  8 |    bekocogtatott hozzájuk nyájasan, édes arccal, hogymintlétük után
 8  3,  8 |             préda Leonnak!~– Ugyan, édes Dumka úr. Egy nagy szívességre
 9  4,  1 |             az előadást.~– Jól van, édes bíró uram. Mindezt írják
10  4,  2 |          annyit fogok mondani, hogy édes atyámfiai, itt hozok nektek
11  4,  3 |     asszonya úgy fogadta őt, mintha édes gyermeke lett volna. Az
12  5,  4 |     felcsapott pincérnőnek, ezáltal édes mindnyájunké lett, s egy
13  5,  5 |               rebegé a leány. – Óh, édes jó Tukmányi úr, adja vissza!~–
14  5,  6 |         koronáját, egy szent! Az én édes jó atyám. Ugye, hogy az?
15  5,  6 |          mennyire szeretem én az én édes jó angyalom, apámat! Mit
16  5,  6 |     kitörtek az ő könnyei is.~– Óh, édes egyetlen jó anyám – sikolta
17  6,  1 |            aztán azt mondani neki: „édes bárónő, csak enyelegjünk
18  6,  2 |            hogyan szeretlek?~– Mint édes testvérét.~– Nem igaz. Jobban
19  6,  3 |      odaborult keblére.~– Óh atyám! édes jó atyám!~– Nekem álmatlan
20  6,  4 |           fiatalok.~– Ugyan, ugyan, édes báró! Hát szokták azt valahol? –
21  6,  6 |            S ha van valaki, aki oly édes hő szavakkal maraszt, –
22  7,  1 |                Bizony sokan vagytok édes magzataim – sóhajta fel
23  7,  1 |          csak a vadja díszlik, apró édes gyümölcsével madársereget
24  7,  1 |           kapható legyen.~– De hát, édes nagyságos komám uram, micsoda
25  7,  2 |          hogy „kedves palatinuskám. Édes jó Palkó cimborám. Szeretlek
26  7,  3 |           ember elvesztette a saját édes eszét, s aztán szaladgált
27  7,  3 |          örülök, hogy önt láthatom, édes jó Corysande!~– Hiszem,
28  7,  3 |         vért szagolt oroszlánnál.~– Édes jó Corysande, kérem szépen!
29  7,  3 |            száraz kenyérről. Milyen édes az, ha kétfelé van törve,
30  7,  4 |              szép asszonyok ígértek édes pásztorórakat. Szükség volt
31  7,  5 |        Seregély megfogta a kezét.~– Édes jó nagyságos uram: ne jöjjön
32  7,  5 | megszorította a férfi kezét.~– Nem, édes Seregély komám, én szomorítottalak
33  7,  6 |          feladatra, mely az ifjúság édes ábrándjáról lemondással
34  7,  7 |    vigasztalá magát.~– Igaz biz az, édes barátom. Itt hordom már
35  7,  10|            teleszájas csók.~– Ugyan édes Tukmányi barátom, ne tréfáljon
36  7,  10|          miről szól a textus.~– Hát édes fiam, méltóságos úr: Sámuel
37  7,  13|          komoly, értelmes hangon.~– Édes Leon. Én egy igen különös
38  7,  14|            vártam…~Itt félbeszakítá édes vallomásait Rafaela, a többi
39  7,  15|         akit úgy szeretsz, mint egy édes jó testvért! Akit úgy imádsz,
40  7,  16|            az ég a megemlékezésért, édes jó Seregély. Van-e valami
41  7,  16|     megengedi, előadok.~– Mondd el, édes barátom, ha lehetetlen is,
42  7,  16|        éjszakai sírásának hangja az édes szerelmi suttogás közé: