Part,  Paragraph

 1  2,  1 |   akartam neked még mondani? – Mire kértelek, hogy ne hagyd
 2  2,  1 |       Körülhajózta a földet, s mire visszajött, akkorra eszményképe
 3  2,  3 |     Annak meghúzza a zsinegét, mire az a kedveért eljátssza
 4  2,  4 | hirtelen szétpeckeli a lábait, mire a kis pók ijedten szalad
 5  2,  4 | kezdett derengeni az ég alján, mire a séta be lett fejezve,
 6  3,  6 |      nyugtatá őt meg az elnök, mire néhányan a jelenlevő celebritások
 7  3,  6 |       fülébe.~– Erravit pater!~Mire az hasonló hangon antiphonált
 8  3,  8 |       a saját kezét beletenni, mire ez aztán ott is maradt,
 9  3,  8 |        se földet nem látott.~– Mire megérkezünk, olyan leszek,
10  3,  8 |   életszínt adott az arcodnak. Mire hazaérsz, rád sem ismernek,
11  4,  1 |        szakács – mond Alienor, mire a nagyszájú arcáról rögtön
12  4,  1 |       valamit Csajkos uramnak, mire az tenyerébe csapott, s
13  4,  1 |        gyönyörködhessék benne. Mire a tisztelgők szónoka, az
14  4,  1 |     kijátszottak hat játszmát, mire az utolsó dalra került a
15  4,  2 |        ne tudta volna kezdeni.~Mire a két hős kilépett a paplakból,
16  4,  2 |      Ez a rektor ötlete volt.) Mire száz meg száz torok bömbölte
17  4,  2 |     sőt inkább az kell, de hát mire való a kvóta? Ha az osztrák
18  4,  3 |        lehet-e hozzájuk menni; mire a háziasszony azt felelé,
19  4,  3 |    rebegve: „hogy volt? hogy?” Mire aztán Tukmányi odahajolt
20  4,  4 |     felől, aki függőket visel, mire Alienor felvilágosítá, hogy
21  4,  6 |   mindjárt hozom Séra urat.~De mire Potyási úr visszajött a
22  4,  6 |    mert azt sem tudta, hogy az mire való? Aztán e két cimbora
23  4,  6 |       csábító dal.~Éjfél volt, mire az etelvári postaház előtt
24  5,  1 |       suttogva komornyikjának, mire az sietve távozott a park
25  5,  6 |            A MEGTALÁLT KÖNNYEK~Mire Lívia hazaért a herceglakba,
26  6,  1 |       hogy ha róla álmodik is, mire fölébred, elfelejtse, hogy
27  6,  5 |     több ablakot be is vertek, mire a chasseurs d’Afrique ezrednek
28  6,  6 |       feledi a kendőtekercset, mire aztán annak joga támad,
29  7,  1 |       lubickol.~Alkonyat volt, mire Leon megérkezett, s bizonyosan
30  7,  2 |   csaknem megijedt tőle, hanem mire az odaért, összeszedte magát,
31  7,  6 |  válunk el. Küldd a gyóntatót.~Mire a fogyó hold feljött a tengerből,
32  7,  7 |     teszem. S nem kérdem, hogy mire kell. Hanem arra az egyre
33  7,  7 |     hanem a bolognai kedvencé; mire aztán a furcsa öregúr nem
34  7,  8 | közelbe érve, jellövést adott: mire az utazó gőzös megállt,
35  7,  8 |        kettős tűzfény megállt, mire a távolból visszhangja kelt
36  7,  9 |      meghajtotta magát előtte. Mire a gyászév lefoly, majd elmúlik
37  7,  9 |      fogod őrizni. Te, édesem, mire visszaérkezel Budapestre,
38  7,  12|      nem egyszer, de százszor. Mire Párizs felszabadul, akár
39  7,  13|  rajtad kívül, és hogy tégedet mire vár? Eredj a külügyminisztériumba,