Part,  Paragraph

1001  7,  10|       nyakravalója csokorra volt kötve, és az ingelőjén gomb volt.~
1002  7,  10|                világba, s engemet árván és özvegyen hagyott itten.
1003  7,  10|                jól. Ahol sok ember van, és sokat beszélnek. Titeket
1004  7,  10|                 másnak. Ugye méltóságos és kegyelmes uram?~(„Ez is
1005  7,  10|                  Sámuel X. könyvének 1. és azt követő verseiben.~–
1006  7,  10|                  Sámuel X. könyvének I. és további versei beszélnek
1007  7,  10|          apjának a szamarait keresni, – és talála helyettük egy királyságot!~
1008  7,  11|               végrendelete felbontatott és nyilvánossá tétetett.~Általános
1009  7,  11|               az eddig megszokott fényt és tekintélyt ne nélkülözze.
1010  7,  11|              Vannak-e vakesetek a világ és a közélet történeteiben?
1011  7,  12|                 Ha a ruganyos főt felül és az állánál nyomta össze,
1012  7,  12|               Párizst ostromzárolják.~– És a franciák?~– Azok két hadsereget
1013  7,  12|           felmentsék. Nem vártak rád!~– És a mi szövetségeseink Németországban?~–
1014  7,  12|                aszerint cselekszenek.~– És ti magyarok, mit csináltok?~– „
1015  7,  12|               nem lehet háborúba menni. És így örülünk rajta, hogy
1016  7,  12|                 értett belőle semmit.~– És a szent liga?~– Alszik és
1017  7,  12|               És a szent liga?~– Alszik és imádkozik.~– Hát Falbenheim
1018  7,  12|               nem alszik, káromkodik.~– És Pompeia?~– Micsoda Pompeia?~–
1019  7,  12|             Alakíts egy szabadcsapatot, és törd keresztül a zárvonalat.~–
1020  7,  12|            közlekedési módszer Párizsba és vissza, s hozd ki azon a
1021  7,  12|              azt kívánod, hogy mint apa és fiú beszéljünk egymással,
1022  7,  12|            atyád”, ez igen szép mondás, és ránk illik. Énrám, amiért
1023  7,  12|                az egész tervet, amit én és mások oly remekül fogalmaztunk. –
1024  7,  12|                él többé: nyerd meg újra és vedd nőül!~– De hisz én
1025  7,  13|               nélkül el is fogadta azt, és megszorítá mindkét kezével.~
1026  7,  13|    leköteleztetésemre. Játszottál velem és feltréfáltál, és mindig
1027  7,  13|       Játszottál velem és feltréfáltál, és mindig úgy, hogy amellett
1028  7,  13|                 ő hiú, kacér, tetszelgő és talán könnyelmű is. Belém
1029  7,  13|                 hogy nőd sem vár engem, és senkit nem vár rajtad kívül,
1030  7,  13|            senkit nem vár rajtad kívül, és hogy tégedet mire vár? Eredj
1031  7,  13|               vagy!~Octavian csak ámult és bámult. Fogta a nagy tajtékpipáját,
1032  7,  14|          büszkeség, nyájas volt, szelíd és ragaszkodó. S mindez nem
1033  7,  14|           megrettentem öntől már akkor! És aztán mikor szegény jó anyám
1034  7,  14|                hallá, hogy haldoklik.~– És amiatt elvesztém jó atyámat! –
1035  7,  14|                   sóhajta föl mélyen. – És elveszték még valaki mást
1036  7,  14|               kellett annak szenvednie!~És Rafaela nem akart letérni
1037  7,  14|              elítélték tízévi fogságra, és ő várt reá menyasszonyi
1038  7,  14|            menyasszonyi fővel tíz évig, és az most egy derék, kitűnő
1039  7,  14|                 kitűnő államhivatalnok, és családja boldog. Hátha Líviának
1040  7,  14|               most sokat fog Budapesten és Bécsben járni: tudakozódjék
1041  7,  14|               jelt, mely nyomára vezet. És mindent tudasson velem,
1042  7,  15|            Amióta a világot követelések és kötelességek kormányozzák,
1043  7,  15|               te a földi paradicsomodba és dicsőülj meg!~Ámde mikor
1044  7,  15|          jóltevőit, a kínált dicsőséget és vagyont, el a világot: az
1045  7,  15|                  hogy „nem tudok róla!” És ezzel a titokkal szívedben
1046  7,  15|         belőletek, amilyen Miksa herceg és Madeleine hercegnő voltak:
1047  7,  15|              egy ilyen életet kárpótol?~És utoljára is!… Van egy mindenek
1048  7,  15|                  zsarnoka a királyoknak és a népeknek, aki életet ad
1049  7,  15|                 népeknek, aki életet ad és elvesz, és nem osztogat
1050  7,  15|                aki életet ad és elvesz, és nem osztogat kegyelmeket, –
1051  7,  15|             törvény; aki teremti a bűnt és az erényt, s nem ismer különbséget
1052  7,  15|              gondolt, mikor királyokkal és államférfiakkal béke és
1053  7,  15|                 és államférfiakkal béke és háború fölött alkudozott;
1054  7,  15|            nevettem!” Égni a féltéstől, és gyűlölni azt, aki az elhagyott
1055  7,  16|     tündérvilágot bezáró hármas retesz.~És ő ezen a napon egy életpálya
1056  7,  16|                reményekkel, küzdelemmel és csalódással. Új világ tárult
1057  7,  16|          valóság lett, a munkát hatalom és uralkodás váltotta fel,
1058  7,  16|                az összes megyebizottság és tisztikar tagjainak fényképeit
1059  7,  16|        követeljék.~Eljönnek az etelvári és hitbizományi gazdatisztek,
1060  7,  16|       tolmácsolni.~Itt lesznek a bátoki és gezetleni hívek, ugyanazok,
1061  7,  16|              örömét találandja.~Egykori és mostani törvényhozó társai (
1062  7,  16|                 magát valahol elhagyni, és aztán úgy elszökni tőle,
1063  7,  16|                érdem szerezte rendjelek és azok között, amiket világkiállítási
1064  7,  16|                 hangzott, halk dübörgés és torkok köszörülése.~(„Kelj
1065  7,  16|           percig. Beszélt nehéz időkről és még nehezebb kötelességekről,
1066  7,  16|      babérkoszorút hoztak Leon számára.~És Leon ígéri reszkető szóval,
1067  7,  16|               sohasem szerettél senkit. És nem fogsz szeretni senkit.
1068  7,  16|              ugyanazt az ügyet, nyíltan és álarc alatt egyszerre védted
1069  7,  16|            álarc alatt egyszerre védted és megtámadtad; mikor ezeket,
1070  7,  16|            buzdítottad, csatába vitted, és ott magad megverted”.~„Te
1071  7,  16|          tekintik, mint a napot. Áldást és termékenyítő esőt várnak
1072  7,  16|               nép nevében átadnak neki.~És ajándékot is hoztak számára.
1073  7,  16|                 már éppen összeölelgeti és aközben lehordja.~– Menjetek!
1074  7,  16|             kérdik a kíváncsi vendégek.~És Leon még egyszer hazudik:~–
1075  7,  16|            bajtársakat, de mégis örült, és megkönnyebbült a szíve,
1076  7,  16|                s kiűzze a tisztelgőket, és kikiabálja az utcának:~„
1077  7,  16|                 Hát, hála a magas égnek és kegyelmes uram jó voltának,
1078  7,  16|             ajánlott.~Most meg Rafaela!~És Seregély sem jött üres kézzel.
1079  7,  16|           életéből, s aztán újrakezdeni és másként csinálni mindent!~
1080  7,  16|              csinált belőle: a cinizmus és piperéskedés, a piszok és
1081  7,  16|               és piperéskedés, a piszok és pomádé, a malícia és a meghunyászkodás
1082  7,  16|             piszok és pomádé, a malícia és a meghunyászkodás szépen
1083  7,  16|                hogy ezt megtakarítottam és most elhoztam.~Óh, dehogy
1084  7,  16|                 a mérleget a „tartozik” és „követel” rovatai között.~
1085  7,  16|                 az én „Napóleon öcsém”, és olvasd el ezt a levelet.~
1086  7,  16|            áldott, légy boldog örökre!”~És közbül a visszakapott karikagyűrű.~
1087  7,  16|                  nincs vége. Az egyedül és mindenkor szent jelvény!
1088  7,  16|                 magadnak, hogy meghalt… és hidd azt…”~„Ne háborítson
1089  7,  16|       tiszteljen a férfi: te ne szeress és ne tisztelj senkit. Fogadj
1090  7,  16|            egész nagy világ helyette! – És soha meg ne bánd a cserét!”~„
1091  7,  16|                 pecsételve.~Kivette azt és letette maga elé.~Mit tegyen
1092  7,  16|          védszent képet a medaillonból… és a platinagyűrűt is…:?~S
1093  7,  16|               elolvasá, ami benne volt.~És „végül” lepecsételte a hercegasszonyhoz
1094  7,  17|               azért hagyta ott Rafaelát és a főispánságot, hogy mégis
1095  7,  17|                madár röptét a levegőben és a többit, és a többit –
1096  7,  17|                a levegőben és a többit, és a többit – ki ismerhetné
1097  7,  18|                a fickót semmi ígérettel és biztatással nem bírtam rávenni,
1098  7,  18|                 tetején.~Egy ifjú férfi és egy leány.~A leány halt
1099  7,  18|            nyitott szemmel nézve a kelő és lemenő napot, s a támadó
1100  7,  18|                lemenő napot, s a támadó és leáldozó csillagokat. Gyönyörű
1101  7,  20|                 a megszokott japáni fa- és papírházak között szép,
1102  7,  20|                 arcán hollandi nyugalom és figyelmesség. Mindenféle
1103  7,  20|                 felvezeti a hegytetőre, és rizst termeszt ott, ahol
1104  7,  20|                szántottak rizs alá: eke és szántó kétlábnyi mély vízben
1105  7,  20|                örökzöld japáni cédrusok és tiszafák fedik, a déli nagylevelű
1106  7,  20|               Bámulva tekinték gazdámra és nejére: – azok zavarodottan
1107  7,  20|                többi!~A tisztelt olvasó és olvasónő tetszésére bízzuk,