Part,  Paragraph

 1  2,  5 |          egy szomszéd (igazi neve Tukmányi) nem akarta a magáét tízszeres
 2  2,  5 |         így kínozni.~– Ne féljen, Tukmányi úr – szólt bele szelíden –,
 3  2,  5 |             én nem fogom elárulni Tukmányi urat.~A vadembert meglepte
 4  4,  2 |       kérdé végre Leon. – Ugyebár Tukmányi úr?~– Az: a vadpalatinus!
 5  4,  2 |           közbe türelme hagyottan Tukmányi nagyasszony, karjára gyűrve
 6  4,  2 |      álltak mellette pártvezérei, Tukmányi és Tarifás, a rektor.)~(–
 7  4,  2 |               A vasút – súgá neki Tukmányi.)~„Igenis. A potyománd-gezetleni
 8  4,  2 |              Egyházi javak – súgá Tukmányi úr.)~„Igazság! Semmi sem
 9  4,  2 |  következett a szónokok másodika: Tukmányi úr. Ő mászott fel az emelvényre.~
10  4,  2 |    micsoda maskara ez? – dohogott Tukmányi a szószék mellett.)~„Nem
11  4,  2 |           megcáfolni! – dörmögött Tukmányi úr).~„Annak a dicső nagy
12  4,  2 |       kezünkről – aggodalmaskodék Tukmányi úr. – Elég már a pletykából,
13  4,  2 |          a sarkadba – nyájaskodék Tukmányi úr gyöngéd élete párjával –,
14  4,  2 |     menyecskét hozni haza? Bezzeg Tukmányi uram is ugyancsak tapsolt
15  4,  2 |          polgári házasság útján?”~Tukmányi úr e nem várt orvtámadás
16  4,  2 |     ridikült, s olyat húzott vele Tukmányi úr fejére, hogy az a nyelvébe
17  4,  3 |        álljon fel az asztalra egy Tukmányi, s beszéljen előttem nemzetgazdaságról,
18  4,  3 |    mondták egymásnak egyszerre:~– Tukmányi!~– A vadpalatinus!~Már akkor
19  4,  3 |        aztán barátságból mutatott Tukmányi úr egy „kunststückot” azzal
20  4,  3 |        volt felőle győződve, hogy Tukmányi olyan részeg, mint a tök.~
21  4,  3 |         nézzük meg, mi az – mondá Tukmányi. S miután a másik kettő
22  4,  3 |           volt? hogy?” Mire aztán Tukmányi odahajolt hozzá, és a fülébe
23  4,  3 |          alvó, s tovább horkolt.)~Tukmányi pedig miután még kétszer
24  5,  5 |          barangoló leány eljutott Tukmányi rozzant házáig. A nagy rózsabokor
25  5,  5 |     rebegé a leány. – Óh, édes jó Tukmányi úr, adja vissza!~– Heh,
26  5,  5 |        kiöltve a nyelvét Líviára.~Tukmányi röhögött.~– No hát ne sírjon
27  7,  2 |    bebújni. Jó az a legyek ellen.~Tukmányi úr ezúttal nem pasziánszozott.
28  7,  2 | szedegette össze saját terméséből Tukmányi úr. Volt már egy vékára
29  7,  2 |        hörcsök, mint búzatermelő!~Tukmányi válogatott benne, hogy nevetésre
30  7,  10|   vadpalatinust látta maga előtt.~Tukmányi úrra ugyan alig lehetett
31  7,  10|     teleszájas csók.~– Ugyan édes Tukmányi barátom, ne tréfáljon velem.
32  7,  10|           alkalmatlankodni.~– Én? Tukmányi úr!~– Nem vagyok már olyan
33  7,  10|     hallatlanná tenni.~– Jól van, Tukmányi úr. Ajánlani fogom a megvételt
34  7,  10|  Keresztyéni cselekedetet? Hogyan Tukmányi úr?~A megszelídült barlanglakó
35  7,  10|       szent házasság aranyjármát, Tukmányi úr?~– Miért ne? Még csak
36  7,  16|      gyámolító helyét töltené be. Tukmányi úr ugyanakkor megragadta
37  7,  16|          násznagya a feleségének. Tukmányi úr egészen megváltozott
38  7,  16|        mikor kimentek a szobából, Tukmányi úr azt súgá Rákhelkének:~–