Part,  Paragraph

 1  2,  3 |       Komornyik! ismeri ön ezt az urat? – Szokott adni önnek borravalót,
 2  2,  3 |           úr, ismeri ön ezt a két urat?~Végre kiderült, hogy együtt
 3  2,  3 |       Majd én jövök most Napóleon urat kivallatni!~De a herceg
 4  2,  5 |           fogom elárulni Tukmányi urat.~A vadembert meglepte az,
 5  3,  3 |          fél óra múlva két fiatal urat látott belépni a szerkesztőségbe,
 6  4,  2 |    szárazon akarjátok dicsérni az urat? Azt gondolod, hogy én ezt
 7  4,  2 |         nép vállain emelt Karakán urat.~Dehogy „urat!” Zseniális
 8  4,  2 |       emelt Karakán urat.~Dehogy „urat!” Zseniális gondolat volt
 9  4,  2 |       hogy az érdemes ellenjelölt urat kénytelen vagyok nézeteiben
10  4,  3 |       princ, mint egy ürge.~Dumka urat is lehúzta a feje a kanapéra,
11  4,  4 |        kellett tenni odáig. Dumka urat előreküldték a lépcsőn,
12  4,  4 |     valószínű, hogy ha Leon Dumka urat meg azzal mutatta volna
13  4,  4 |           karon fogta Nagybaróthy urat, s kivitte az olvasószobába.~–
14  4,  4 |       Azután meglátogatták Golyhó urat, a legtekintélyesebb fűszerkereskedőt,
15  4,  4 |        átveszi, a tisztelt jelölt urat pedig hagyják ez éjjel magára,
16  4,  6 |       Megyek, mindjárt hozom Séra urat.~De mire Potyási úr visszajött
17  4,  6 |   kincseikkel rávenni Nagybaróthy urat e lehetetlenséggel határos
18  5,  2 |      könnyen megesik rajtuk, hogy urat vesznek maguknak. Mikor
19  5,  8 |  Azonkívül még sok kiadásod lesz. Urat kell mutatnod, hogy mindenütt
20  6,  3 |         futva rohanni látja Dumka urat, kalap nélkül, ki aztán
21  6,  7 |        Ott talált nála egy idegen urat, de neki szabadalma volt
22  6,  7 | dolgozószobájába, s azt az idegen urat, kivel főnöke beszélgetett,
23  7,  1 |       házasítja-e meg a nagyságos urat az úton, arról nem állok
24  7,  2 |           sietett a főtisztelendő urat felkeresni.~Az már akkor
25  7,  7 |        éppen otthon találta Dumka urat, ki egész gyászba volt öltözve
26  7,  7 |         De igen. Zárkány Napóleon urat hívta fel e szomorú szolgálatra
27  7,  8 |              Akkor kérem a titkár urat utasítani, hogy rendelkezzék
28  7,  8 |          hullanak a csatamezőn, s urat, közvitézt egymásra dobálnak
29  7,  9 |          magamat, játsszam a nagy urat, a szerepet, aminek felvettem
30  7,  16|        aztán megszánta a jó Dumka urat, jószívű tréfával fordított
31  7,  16|           keresse is!~Hiszen nagy urat könnyű elutasítani. De mikor
32  7,  16|      elfogadta, kéri a méltóságos urat, hogy ő meg a másik lelki
33  7,  16|           öt percere a méltóságos urat, légy addig az én „Napóleon