| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | ||
| Alphabetical [« »] emsbe 1 emsét 1 en 10 én 939 én-e 1 en-tous-cas-t 1 énbelolem 3 | Frequency [« »] 1107 és 1069 volt 1051 meg 939 én 842 de 822 ez 803 csak | Jókai Mór Az élet komédiásai IntraText - Concordances én |
Part, Paragraph
1 2, 1 | EGYMÁS KÖZT~– Te, Lívia: én azt hiszem, hogy mi mind 2 2, 1 | fejeznünk.~– Te, Lívia, én nem engedem, hogy te férjhez 3 2, 1 | férjhez menj addig, amíg én leány vagyok.~– Nem, hercegnő.~– 4 2, 1 | vagy az oka annak, hogy én olyan kiállhatatlan vagyok?~– 5 2, 1 | bírok tűrni magam körül. Én a fiatal leányokat mind 6 2, 1 | sipogná: „óh, mi vagyok én a hercegnőhöz képest!” Hah! 7 2, 1 | csak elég szépség. De ha én nem tetszem magamnak!~– 8 2, 1 | Mindenki őrjöng utána. De én azért mégsem szeretnék Falbenheim 9 2, 1 | nézve a Lorelei haja. – Én ettől a leánytól félek! 10 2, 1 | évődöm, hogy mért nem tudok én is olyan lenni. Mikor legutóbb 11 2, 1 | hallgató mosolygással, amit én megértek. Nem az terajtad 12 2, 1 | nincsenek ezek a jó indulatok az én szívemben, amik a tiedben?~– 13 2, 1 | amik a tiedben?~– Azok az én sorsomhoz való tulajdonok, 14 2, 1 | tökélyeimről vesz valaki tudomást. Én mindazzal, amit érzek, tudok, 15 2, 1 | szenvedélyem: elégedetlen vagyok. Én nem szeretem magamat!~– 16 2, 1 | kevésnek hiszem el. Hanem, hogy én kevés embert szeretek, az 17 2, 1 | koronák olvadnak egymásba. S én itt érzem magamat leggyöngébbnek. 18 2, 1 | mások hódításnak neveznek: én nem tudok neki örülni. – 19 2, 1 | amiről éppen beszéltem. Ha én egyszer valaha szeretnék, 20 2, 1 | clairvoyante-ok. Látod: ilyen volnék én is.~– A hercegnőnek nem 21 2, 1 | és kezét.~– Óh, hallod-e, én nagyon válogatós vagyok. 22 2, 1 | arra bírna hódítani, hogy én kimondjam neki a szót: „ 23 2, 1 | még rangban is, hogy ne az én nevem tegye nemesebbé őtet, 24 2, 1 | abban az eszményképben, akit én előtted leírtam? Hiszen 25 2, 1 | mindannak ellentéte, amit én, mint férfieszménykép jellemvonásait 26 2, 1 | hozzámenjek, de nem az az én szerencsétlenségem, hogy 27 2, 1 | Napóleonhoz?~– Napóleonhoz? Én?~– No ne mereszd rám azt 28 2, 1 | mondani, hercegnő.~– Akkor én többet tudok mondani. Ez 29 2, 1 | vette volna nőül, akkor én volnék „ő”, vagy ő volna „ 30 2, 1 | volnék „ő”, vagy ő volna „én”. Mégis érdeklő gondolat, 31 2, 1 | nagyon véníti a nő arcát. Én sohasem fogok mérgelődni.~– 32 2, 1 | azért fekszik.~– Hogyan? Én bántottam volna meg?~– Azt 33 2, 1 | de hogy veteted be vele! Én magam próbáltam tegnap is 34 2, 1 | kell azt előznie.~– Adtam én neki eleget. Kedvesnek, 35 2, 1 | azt?~– Ha te mondod! Ha én megtehetem! S ha ő meggyógyul 36 2, 2 | üres csészét vitte el.) Én túl boldog vagyok, hogy 37 2, 2 | madame Corysande megy vele, én itthon maradok.~E szóra 38 2, 2 | Corysande! ha tetszésére lesz, én önnek mindent elmondok az 39 2, 2 | szigorúan meg kell tartani.~– Én nem tudom, mi az. Kérem, 40 2, 2 | azalatt? Minő más modort?~– Én nem tudom. Mert engem sohasem 41 2, 2 | hozzá Rafaela hercegnő; én csak az ő beszédéből tudom 42 2, 2 | ezenkívül? Ön ismeri őt jól, én akarom, hogy mondjon el 43 2, 2 | ámbátor minálunk augusztus 15-én Mária mennybemenetelét ünneplik, 44 2, 2 | Versenyparipái sohasem voltak.~– Én mégis úgy hallottam, hogy 45 2, 2 | is meghalt Napóleonnak: én fölszólítottam őt, hogy 46 2, 2 | megvénül, akkor majd elvesz. Én kimondtam, hogy nem megyek 47 2, 2 | igen nyájasan fogadott, s én a legkedvesebb családba 48 2, 2 | herceghez is eljutott, hogy én hogy lettem elveszítve Napóleon 49 2, 2 | hívott meg. Jellemzi az én esetem mind Napóleon öcsémet, 50 2, 2 | is úgy akarta tenni, hogy én ezért mégis bosszankodjam 51 2, 2 | jól mulatunk-e most is? Én nagyon szeretem az embereket 52 2, 2 | gondol ön, mi köze van az én atyámnak Napóleonhoz?~– 53 2, 2 | lólopással vannak vádolva. Én kivallatom őket, meggyőződöm 54 2, 2 | Hiszen ezt az egész dolgot én csak álmodtam.” A főügyész 55 2, 2 | nem nyilvánulhatnak.~– De én sohasem láttam, hogy atyám 56 2, 2 | hercegnő kedve ellen nevetve. – Én nem szeretem az udvari bolondokat.~– 57 2, 2 | egy” bizonyosan azt hiszi „én vagyok az igazi”.~A három 58 2, 2 | tönkre.~– Mennyit megsirattam én a kópét ezért az arcképért – 59 2, 3 | Ecclesia praecedit.” – „Én a házhoz tartozom.”~Csakugyan 60 2, 3 | aztán segítségére sietett.~– Én itt árulást sejtek – mondá 61 2, 3 | szubvenció.~– Ah, ezt az én lapomban egészen ellenkezően 62 2, 3 | ellen csinált arcvonalt.~– Én úgy hiszem – szólt a kötelesség 63 2, 3 | harcfi buzgalmával –, hogy én a szent ügy elleneseinek 64 2, 3 | Kolompi úr. – Az nincs az én lapomban! Ezt a számot én 65 2, 3 | én lapomban! Ezt a számot én magam revideáltam.~– Pedig 66 2, 3 | tény! Kegyelmes herceg, én kötelességemnek tartom az 67 2, 3 | uram, Zárkány Napóleon! Én kívánom, hogy szigorú inkvizíció 68 2, 3 | szolgabíró.~– Az ám. De én már nem vagyok szolgabíró. 69 2, 3 | szemére az egyháznagy.~– Én már azt hittem, hogy akasztani 70 2, 3 | eleven kifejezéseit.~– De én viszem a dolgot a minisztérium 71 2, 3 | és interpellált.~– Majd én jövök most Napóleon urat 72 2, 3 | hunyorítással súgá:~– Itt vagyok én. Rég szándékom új fiatal 73 2, 3 | mulatságos lesz az, csak egyszer én kapjam a hónom alá a dudáját.~ 74 2, 3 | mint őkelme ott ni! Az én antipodesem.~Napóleon szembeszállt 75 2, 3 | mert ön mindig hazudik, én pedig mindig igazat mondok.~– 76 2, 3 | hívják, nemde?~– Nem egészen. Én csak Leonnak írom magamat.~– 77 2, 3 | mint egy nagy keresztnevem. Én még annak is el tudtam költeni 78 2, 3 | görögdinnyetermesztő volt. Én aztán, hogy mindkét szenvedélyt 79 2, 3 | mikor azt elkövettem.~– Én, ha férfi volnék, s erős 80 2, 3 | fele útja a megjavulásnak. Én éppen azon merényleten töprenkedem, 81 2, 3 | Nagyon meggondolom. Hercegnő, én ismerem mindenféle módját 82 2, 3 | jutott eszembe valami, amit én leírok; ti pedig ezeren 83 2, 3 | tehettem, de annak mindig én adtam meg az árát; nem tudom, 84 2, 3 | Védszentjével? Gondolja meg ön, hogy én vallásos vagyok, s ha e 85 2, 3 | figyelmezteté társalkodónéját.~– Én készen vagyok.~Napóleon 86 2, 4 | majdnem oly magas, mint én. No jól van. Elmehetsz. 87 2, 4 | örül, s ha üt az óra (az én hálószobámban öt ismétlő 88 2, 4 | gyakran eljönne hozzám. Én kérem, hogy gyakran jöjjön 89 2, 4 | ön látni, milyen voltam én az ő korában? Jöjjön velem, 90 2, 4 | Ne mondjon semmit bókot. Én jobban megvénültem, mint 91 2, 4 | megkettőzteti a tokát. Lássa: ez az én arcomon mind megvan. Mind 92 2, 4 | is elszalad tőlem, pedig én neki csak javát akarom. 93 2, 4 | megmagyarázza neki.~– De hercegnő! Én nem tudok semmit a légy 94 2, 4 | nehogy azt higgye, hogy én itt száraz pedagógiai vitát 95 2, 4 | akarok önnel előidézni. Én, mint anya beszélek önhöz, 96 2, 4 | aggodalmaimban. Nem vagyok én túlfeszített agyú. Ámbár 97 2, 4 | nem félt attól. „Ezek az én fecskéim”, mondá.~Künn a 98 2, 4 | megismertetni. Látja ön, mivé lettem én amiatt, hogy az ismereteket 99 2, 4 | hogy önnel beszélhetek. Én önnek magyarázok meg mindent, 100 2, 4 | struktúrájának alapzatát? Nem? Akkor én mutatok önnek egy nőalakot 101 2, 4 | azokat az ételeket, amiket én eszem. Pedig azok specialiter 102 2, 4 | elszomorkodva a hercegnő –, hogy az én lakomámat megint nem osztja 103 2, 4 | világon. Éjjel van ébren, mint én, s megeszi azt, amit én.~ 104 2, 4 | én, s megeszi azt, amit én.~Mély szomorúság volt e 105 2, 4 | Corysande.~– Óh, hercegnő, én mindennap imádkozom, hogy 106 2, 4 | Megengedi hercegnő, hogy én is átadjak egy rám bízott 107 2, 4 | Megmondhatja ön neki, hogy én mondtam. Nagy ember lesz 108 2, 4 | ilyen szép zivatarok az én ünnepnapjaim – szólt elragadtatással 109 2, 4 | elragadtatással a hercegnő. – Ez az én koncertem, az én látványom, 110 2, 4 | Ez az én koncertem, az én látványom, amiben a nappal 111 2, 4 | ártatlan áldozat. – Ebbe én belehalok.~– Biztosítom 112 2, 5 | fejének az árnyékát körül.~– Én látom az én fejem árnyéka 113 2, 5 | árnyékát körül.~– Én látom az én fejem árnyéka körül képződő „ 114 2, 5 | van irántuk, hercegnő: az én lelkemet a hit tartja fenn, 115 2, 5 | valaki megcsalt volna, akit én híven szerettem. A természettudomány 116 2, 5 | Isten bocsánata tündököl. Én a fénykört fejünk árnyéka 117 2, 5 | most már közel jár ide.~– Én is így számítottam.~– Lássa: 118 2, 5 | zivatart?~– Nem hallottam. Én igen mélyen alszom.~– Egészen 119 2, 5 | jegyzé meg Napóleon öcsém.~– Én megszoktam, hogy mindig 120 2, 5 | hazajön.~– Megengedi, hogy én is önnel mehessek?~– Ahogy 121 2, 5 | Melyiket választja ön?~– Én azt hiszem, hogy a hercegnő 122 2, 5 | Ismersz-e még engem?~– Egyedül én téged.~– Viseled-e még gyűrűmet 123 2, 5 | a halk csókok közben:~– Én szentem, – én védangyalom. 124 2, 5 | közben:~– Én szentem, – én védangyalom. Örömem és szomorúságom. 125 2, 5 | Mindent hiszek neked, Leon. És én viszont azt mondom neked, 126 2, 5 | legénynek hagyott. Tanultam én mindent, amivel egy ember, 127 2, 5 | valakinek élni. Azzal, amit én tudok, egy gróf és gazdag 128 2, 5 | lehet sarlatán. S minthogy én az előbbi nem vagyok, roppant 129 2, 5 | De milyen bolond vagyok én, hogy úgy beszélek veled, 130 2, 5 | egy tanár a katedrából.~– Én nagyon szeretem azt hallani.~– 131 2, 5 | közelebb ér véget. Az az én kis Szent Ilona-szigetemre 132 2, 5 | kiszolgálnak egy nemzedéket, s én ismertem már embereket, 133 2, 5 | Szabad-e önnek félni, mikor én mellette vagyok?~– Nem magamért 134 2, 5 | belevesz.~– Ne féljen semmit. Én ismerem őt jól. Tudok a 135 2, 5 | beszélni. Jöjjön oda velem. Én kicsalom az odújából. Meglássa, 136 2, 5 | komázás! Azt akarod-e, hogy én menjek be tehozzád, vagy 137 2, 5 | Napóleonkám, nem akarok én már szép lenni. Majd a te 138 2, 5 | karjába. – Nem hiába jöttem én tehozzád; hanem azért, hogy 139 2, 5 | veszedelmesebb tárgy is.~– Lásd, én most fel akarok lépni képviselőjelöltnek. 140 2, 5 | szólt bele szelíden –, én nem fogom elárulni Tukmányi 141 2, 5 | kérdé, hogy: Látta-e már az én szép rózsámat? Adok belőle 142 2, 5 | ha társaságba lépnénk. Én tudok mindenféle nyelveket: 143 2, 5 | a te szavadra nem adok én semmit. Férfiszó, becsületszó, 144 2, 5 | azok hazamennek gyalog; én majd hajtom a lovakat.~– 145 2, 5 | s ez őt felizgatja. Majd én hajtom a lovakat, akkor 146 3, 1 | fogva kilökék… Ez már az én modorom valahová bekocogtatni, 147 3, 1 | ledűlhet a kerevetre, s én majd kezébe adom a nargiléhjét, 148 3, 1 | magát tőlem? Igaz, hogy én férfi vagyok, s ön ezzel 149 3, 1 | contraire, kedves princ Alienor, én önnek gratulálni jöttem 150 3, 1 | ezért jöttem ma önhöz. Mert én nem tartozom önnek a szeretői 151 3, 1 | van, mint a „halál”-nak. Én hoztam önnek valamit a gratulációhoz. 152 3, 1 | helyesli, rázza meg azt, én érteni fogok belőle.~ ~– 153 3, 1 | fogok belőle.~ ~– Tehát én ki akarom önnek adni anyai 154 3, 1 | Azonban kedves princ Alienor, én önnek anyai örökét csak 155 3, 1 | hasonlítsa ön össze külsőnket. Én az idén töltöm be az ötvenedik 156 3, 1 | különbözünk egymástól.~– Mikor én ilyen idős voltam, mint 157 3, 1 | és oroszlánokkal.~– Ezt én mind nem csinálom utánad.~– 158 3, 1 | Tudom. És sok egyebet nem. Én nemcsak atléta voltam, hanem 159 3, 1 | voltam, hanem gavallér is. Én is szerettem az asszonyokat, 160 3, 1 | fáradság és veszély. Nem én voltam bolondja a nőnek, 161 3, 1 | megfontolást.~– Akkor ez nem az én hibám, hanem a vegyészé.~– 162 3, 1 | ráépítkezett már, s melyről én még most is le akarom szórni 163 3, 1 | megtehették. Kedves princ Alienor, én kockáztatom azt, hogy önnek 164 3, 1 | akartuk azt őrizni. Mikor én önnek anyját nőül vettem, 165 3, 1 | csak ember és semmi más, az én fejem csak olyan fej, mint 166 3, 1 | mint a kefekötőé, s az én kezem csak olyan kéz, mint 167 3, 1 | mely fölötte szuverén, s az én egyetlen gyermekem, ki akkor 168 3, 1 | nevelni, csak katonának nem. Én még helyben maradtam. „Nec 169 3, 1 | iránti tartozásaik alul. Én rögtön felmondtam tőkepénzeimet, 170 3, 1 | közül, mert tudod, hogy én vagyok a városban a legpletykább 171 3, 1 | határozatoknak semmi közük sincs az én nagykorúsításom tervéhez.~– 172 3, 1 | engedek közülök választani. Én mint apa, nem teszek le 173 3, 1 | utánakap a kardmarkolatnak. Én abban is megnyugvást fogok 174 3, 1 | fejedelemségeitekhez: az én birtokom Magyarországban 175 3, 1 | Magyarországban fekszik, én azt akarom szaporítani: 176 3, 1 | Nornenstein-Etelváry hercegeké. Én ebben is meg fogok nyugodni.~– 177 3, 1 | fogok nyugodni.~– Talán én is.~– Csakhogy egy körülményt 178 3, 1 | teszi. Bizonyosan megvan, de én azt hiszem, hogy alszik. 179 3, 1 | afférban vér folyik: akkor én magam fogok neki kölcsönözni 180 3, 2 | Megismerkedett ön kollégáival, az én munkatársaimmal? Mind kitűnő 181 3, 2 | furfangosságot, mellyel én hadjáratunkat berendeztem. 182 3, 2 | hogy mit akarok! A többi az én gondom.~– Napóleon! ön nagy 183 3, 2 | vakmerő röpiratok szerzője.~– Én nem tudom.~– Ön nem tudja? 184 3, 2 | csak a kiadó ismerősöm. Én azt szólítottam fel, hogy 185 3, 3 | a dologra tért.~– Uram. Én azt hallottam, hogy ön engemet 186 3, 3 | nagyon is komoly dolog. Én tudom, hogy ön híres kardvívó. 187 3, 3 | hogy ön híres kardvívó. Én akarok önnek egy vágást 188 3, 3 | Igen egyszerű dolog. Én vívni nem tudok, ön pedig 189 3, 3 | előbb hallgassa meg ön az én ajánlatomat. Én önnel szerződésre 190 3, 3 | meg ön az én ajánlatomat. Én önnel szerződésre akarok 191 3, 3 | hosszúságú vágást ejtek én az ön karján, annyi ezer 192 3, 3 | Hát mit szól hozzá: ha én egy tíz centiméternyi vágást 193 3, 3 | Méltóztatik tréfálni?~– Nem én. Egészen komolyan beszélek, 194 3, 3 | Elmondom az indokokat is. Én egy előkelő hölgynek udvarlok, 195 3, 3 | hogy azon füzetek szerzője én vagyok. Nem segíthetek rajta. 196 3, 3 | amennyi tetszik; kaptam én már olyat ingyen is eleget, 197 3, 3 | Óh, semmi esetre sem. Én nem a „német” szablyavívást 198 3, 3 | napernyője a másik kard. Én így állok ön előtt en garde: 199 3, 3 | Nekem van egy jó eszmém. Én újságíró vagyok.~– Azt tudom.~– 200 3, 3 | mentül jobban fennhangon. Én azután majd iktatok be a „ 201 3, 3 | Rafaela hercegnő, s a másik én vagyok. Teendőm világos 202 3, 3 | Teendőm világos előtted. Én a szerkesztőségtől lovagías 203 3, 3 | válasszal.~– Azt a cikket én írtam.~Igazat is mondott – 204 3, 3 | de kisimította valaki, én ezt nyomatékosabban írtam 205 3, 3 | Velem volt dolguk, az én magánügyemben.~– Ezek párbajsegédek 206 3, 3 | beszélni.~– Ki igazította ki az én cikkemet a páholyi fecsegőkről?~– 207 3, 3 | a páholyi fecsegőkről?~– Én.~– S ennélfogva most te 208 3, 3 | De mi közöd neked az én dolgaimhoz?~– Szerencsétlen! 209 3, 3 | békét ezzel a tréfával. Az én dolgom lesz az.~– De nem 210 3, 3 | hadonázz azzal a karddal, mert én csiklándom! Bizonyos vagyok 211 3, 3 | csiklándom! Bizonyos vagyok én magamról, ne félts.~– No 212 3, 3 | előálljon, s azt mondja: én írtam azt! Aztán tessék 213 3, 3 | semmiképpen nem tetszett.~– Én nem tudom…~– Mit nem tudsz?~– 214 3, 3 | Alásszolgájuk, uraim. Az én nevem Karakán Absolon, a „ 215 3, 3 | Azon cikk szerzője, uraim, én vagyok!~(– Nos, mit mondtam? – 216 3, 3 | Becsületemre esküszöm, hogy én írtam azt a cikket – heveskedék 217 3, 3 | az eredeti szedés, ahogy én azt megírtam; az a másik 218 3, 3 | ott sem volt a színházban. Én vagyok a szerző, igaz katolikus 219 3, 3 | Tanúkkal is bizonyíthatom. S én azt nem engedhetem, lovagias 220 3, 3 | érzületem tiltja, hogy az én vétségemért más valaki bűnhődjék. 221 3, 3 | vétségemért más valaki bűnhődjék. Én nem bújok el senki háta 222 3, 3 | vakmerő.~– Semmi egyezkedés! Én nem kívántam revocálást! 223 3, 3 | ráduplázás volna a bántalomra. Én fegyveres elégtételt kértem, 224 3, 3 | fennhangon válaszolt rá.~– S én nem bánom, ha vívómester 225 3, 3 | még más valakit, akinek én védelemmel tartozom, megbántani 226 3, 3 | tartozom, megbántani merészelt. Én e megbánás emlékét oda akarom 227 3, 3 | benned! Éppen így szóltam én, mikor egy névtelen megbánás 228 3, 3 | voltam: az meg egy hős, én is azt mondtam, amit te. 229 3, 3 | mondtam, amit te. Mindegy! Én meg akarom azt az embert 230 3, 3 | Karakán Absolon Leontól.~– Azt én kérdezhetem inkább tőletek, 231 3, 3 | ne hozz ki a türelmemből. Én nem parlamentairozok sokat. 232 3, 3 | már elég. Princ Alienor az én ellenfelem. Ő provokált 233 3, 3 | engem szabályszerűen.~– Az én kihívatásom épp oly szabályszerűen 234 3, 3 | No hát felvilágosítalak én.~– Te pedig nem vagy Nornenstein 235 3, 3 | képviselője, s már most én mondom, hogy tisztulj innen, 236 3, 3 | megtörténhetik.~– Zárkány úr! Én nagyon röviden szoktam azokkal 237 3, 3 | s kihúzott egy iratot.~– Én ezennel nyílvánítom önök 238 3, 3 | Gondolta magában: mégiscsak én vagyok itt a legnagyobb 239 3, 3 | megsértett egy hölgyet, akit én tisztelek, s egy másikat, 240 3, 4 | ráhúzhasson egyet, drága pénzért. Én azt el is hiszem, ez az 241 3, 4 | az ötlet nagyon hajaz az én fiamhoz. Egészen beillik 242 3, 4 | azzal fenyegetőzik, hogy ha én neki ennyi meg ennyi pénzt 243 3, 4 | calligraphiázta. Mármost mit csináljak én ezzel az emberrel? Tanácsoljon 244 3, 4 | vaudeville-t írt?~– Nem tudom, mert én sohasem hallottam a nevét.~– 245 3, 4 | engem nevetnek ki érte; én pedig újságíró vagyok, rajtam 246 3, 5 | hercegi palota hasonlít az én nornensteini várlakomhoz „ 247 3, 5 | a zsidóváros sikátorai. Én nem azt mondom ezzel, hogy 248 3, 5 | félmilliomos ébred föl. Én nem tréfálok. Ön ismeri 249 3, 5 | magyar mágnás érzi azt, amit én, az indigena érez Magyarországon, 250 3, 5 | rá önnek bemutatásával. Én vártam önre.~Leon úgy találta, 251 3, 5 | Bárónő, tekintse, hogy én a gyenge nemhez tartozom.~– 252 3, 5 | ne legyen írva a nevem.~– Én ezt is meggondoltam, hogy 253 3, 5 | valakivel foglalkozva. De én kiszámítottam azt is, hogy 254 3, 5 | kiszámítottam azt is, hogy nincsen. Én ügyeltem rá, hogy mely hölgynek 255 3, 5 | pezsgő leüti a lábáról. Én csap alul tanultam inni 256 3, 5 | elő a bajt.~– Hercegnő! Az én Alienoromon az a baj esett, 257 3, 5 | Sebaj, minden jó lesz. Én jövök magamat felajánlani 258 3, 5 | széktámlájára támaszkodva.~– Én mindent elolvasok, amit 259 3, 5 | vitát. A hidegvér meghódít. Én nem jó volnék az ön helyében. 260 3, 5 | jó volnék az ön helyében. Én dühbe jönnék, s mindent 261 3, 5 | borítékot.~– Ezt valóban én is baráti kötelességemnek 262 3, 5 | beszélgetnek. Természetesen: én vagyok a háziasszony. Egyszer 263 3, 5 | fejedelem atyámnak: „Ennek az én trónörökösömnek mégis kellene 264 3, 5 | fogja venni, hogy mindig én beszélek önhöz.~– Igazolni 265 3, 5 | hozzá.”~– Az bizonyosan én vagyok.~– Szeretem, hogy 266 3, 5 | kötelezve.”~– Tehát annálfogva én vagyok az ő adósuk.~– Várjon 267 3, 5 | sokkal jobban ismeri ön, mint én, és azok az urak, akik azt 268 3, 5 | megválasztani: „Coûte que coûte”. És én azt mondom önnek mégis, 269 3, 5 | kérne a virágcsokromból, s én azt kínálnám önnek. Nos? 270 3, 5 | választási mozgalomba, ahogy én a színészt és a színpadot 271 3, 5 | De kedves gyermek!~– Én mégsem értem a hercegnőt: 272 3, 5 | úrnőnek volt szoktatva. Én nem tudom, hogy mi lesz 273 3, 5 | tudom, hogy mi lesz ebből?~– Én sem tudom, bárónő.~A cotillonnak 274 3, 5 | delnőim! Hahaha! Hiszen én magam is komédiás vagyok!~ 275 3, 6 | pénz, pénz és ismét pénz. Én a most megnyitandó alkotmányos 276 3, 6 | corollariumai.~– De hát én ezeket megtudva, éppen oly 277 3, 6 | ön talán csak tréfál? Az én fiam! Egy gyermekember! 278 3, 6 | komolyan van értve, akkor én kénytelen vagyok e termet 279 3, 6 | elnöki széket, mivelhogy én magam nem elnökösködhetem 280 3, 6 | parancsolnak velem kegyelmességtek, én elmondhatok mindent, úgy, 281 3, 6 | mindent, úgy, ahogy van, de én csak igazat fogok mondani. 282 3, 6 | Absolon személyében.~– Ah! az én volt munkatársam.~– No ezt 283 3, 6 | népet.~– Hiszen ez az, amit én is mondok. Szükséges volna 284 3, 6 | eszembe, hogy bizony jó, hogy én vagyok az ő papja, s nem 285 3, 6 | enyim; mert ha ő volna az én papom, s nekem kellene azt 286 3, 6 | keservesen szolgálná meg az én lelkem a mennyországot!~– 287 3, 6 | sem tudnám, hogy nem az én bőrömet hozza-e haza a medvéé 288 3, 6 | halálból való megváltás. Hanem én tudok egy árt, amivel őt 289 3, 6 | aztán a pap tűzbe jött.~– Én nem tréfálok. Ismerem az 290 3, 6 | úgy segéljen, az nem igaz. Én nem speechelek. Otthon is 291 3, 6 | készülnöm a prédikációra. Én nem dikciózok.~– Csak lassan! 292 3, 7 | Azután jön a zászlókérdés. Én azt a szokásos háromszínűt 293 3, 7 | fordítani a harc kimenetelét. Én a hölgyek pártfogására igen 294 3, 7 | férfiak azt kifecsegik. Én merném nagysádnak közreműködését 295 3, 7 | fölkérni, drága baronesse.~– Én is zászlót hímezzek princ 296 3, 7 | bankjegyet kétfele vagdalni, s én nem mondhatom el e felvilágosítást 297 3, 7 | esküdni.~– Meggondoltam én azt is, drága szép baronesse. 298 3, 7 | cirógatta: „Így jössz te az én kezemet megkérni, de úgy, 299 3, 7 | megkérni, de úgy, ahogy én akarnám, nem kéred azt! 300 3, 8 | énekled benne a főszerepet, én csak némajátékos vagyok.~– 301 3, 8 | fogok munkálkodni”.~– Te, én azt nem állom meg nevetés 302 3, 8 | köszönetemet”.~– Lelked rajta! Én elmondom.~– Az etelvári 303 3, 8 | De már hogy tanuljak én be egy választ egy olyan 304 3, 8 | tartalmát senki sem ismeri!~– Én ismerem. A szónok Dumka 305 3, 8 | ellen? Már volt rá gondom. Én meg a mi élclapunkban torzképeztettem 306 3, 8 | mikor rókavadászat van?~– Én annak se nagy barátja vagyok.~– 307 3, 8 | barátja vagyok.~– Pedig én a rókavadász jelmezedet 308 3, 8 | mulatsz, hogy engem gúnyolnak, én meg azon, hogy téged, s 309 3, 8 | úrhölgynek az asztalán.~– Én még jól jártam: engem csak 310 3, 8 | egyenesen.)~– Annak jó oka van. Én a választásnál egyik „bizalmi 311 3, 8 | követjelöltnek, amíg együtt járunk, én vagyok a komornyikja, azt 312 3, 8 | vagyok a komornyikja, azt én öltöztetem, mosdatom, fésülöm, 313 3, 8 | mondva: „te! ha egyszer én fordítalak föl, akkor kitörik 314 3, 8 | mondá Lívia.~– Egészen az én ideálom egy férfiban – tódítá 315 3, 8 | hogy mit gondol.~– Óh, én bizonyos vagyok győzelme 316 3, 8 | kosárba rejté.~– Azután jövök én – mondá a hercegnő. Az ő 317 4, 1 | még ma valami ivás, mert én ma már annyit ittam, szokásom 318 4, 1 | vele a nagyszájú kortes. – Én magam készítettem. – S azzal 319 4, 1 | elmaradt utána), Leonnak:~– Te! Én azt hiszem, hogy én most 320 4, 1 | Te! Én azt hiszem, hogy én most vitriolban főtt csörgőkígyóhúst 321 4, 1 | valami nagy feladat vár rám? Én már alszom.~– Ne is álmodj 322 4, 1 | a nap koronája.~– De már én köszönöm, nem kívánok semmiféle 323 4, 1 | Az nem jó lesz, mert én azt fogom neki mondani, 324 4, 1 | aludni!~– Hát akkor majd én felelek neki.~– De csak 325 4, 1 | embarras de richesse”.~– Én közbe fogok kiáltani, hogy 326 4, 1 | rossz lelkek kullognak: Én lándzsám kezembe ragadom. 327 4, 1 | ünnepi kegyencnőnek: ez az én menyasszonyom: áldj meg 328 4, 2 | esett senki.~– Szeretném én ezt a tábort valahogy elveszteni 329 4, 2 | forrón, ahogy főzik.~– De én nem akarom magamat a magyar 330 4, 2 | semmit, míg engem látsz.~– Én visszafordulok.~– Nem fordulsz 331 4, 2 | Nem fordulsz vissza. Én vagyok a kortesvezéred. 332 4, 2 | engedelmeskedik minden ember. Most én kommandírozok. Nem vagyok 333 4, 2 | kommandírozok. Nem vagyok én vándorsáska, hogy engem 334 4, 2 | Másforma pereket is láttam én már! Mi az egy határigazítási 335 4, 2 | kiáltá Dumka úr.~– Leon, én nem bocsátlak – heveskedék 336 4, 2 | urat? Azt gondolod, hogy én ezt a majmot azért hordom 337 4, 2 | sem leszek ám, hogy azt én itt elprédikáljam a piacon, 338 4, 2 | keményen tartotta magát.~– No, én csak félek az urakat beereszteni 339 4, 2 | testvéreim! Látjátok, hogy én nem vagyok úr. Szegény paraszt 340 4, 2 | hagyd te azt énrám. Vagyok én olyan legény, mint Karakán. 341 4, 2 | szeretet – mondá Leon –, mert én megdögönyöztetem a két kedves 342 4, 2 | rókavadász piros frakkot, én meg a francia zuávegyenruhát 343 4, 2 | nekik. Meg lesznek lepve. Én csak kiosztom a szerepet. 344 4, 2 | szerepet. Te angol vagy, én francia. A többit bízd rám. 345 4, 2 | nép: tudja mindenki, hogy én vagyok Napóleonnak az öccse.”~ 346 4, 2 | francia nemzet! Éljen az én dicső bátyám és druszám, 347 4, 2 | a hallgatóságból.~„Ez az én tisztelt barátom pedig, 348 4, 2 | tehetségei és hazafiúsága előtt én mindenkor meghajlom, hogy 349 4, 2 | végképpen meg kell szüntetni. Én is egy véleményen vagyok 350 4, 2 | vele. De nem mondta el az én nagyon tisztelt barátom, 351 4, 2 | ánglus. Mert tudd meg, óh én népem, hogy mikor dicső 352 4, 2 | felségsértés, amit te itt beszélsz. Én elszaladok innen – monda 353 4, 2 | nem fogunk tartani. Ebben én is egyetértek tisztelt barátommal, 354 4, 2 | ezt ide beeresszük? Tudtam én, hogy ez nagyobb akasztófáravaló, 355 4, 2 | nézeteiben megtámadni, mert én a legnagyobb tisztelői közé 356 4, 2 | hangon Leon. – No, hát majd én bebizonyítom, hogy ő zsidó. 357 4, 2 | bebizonyítom, hogy ő zsidó. Én bebizonyítom a saját beszédéből.”~„ 358 4, 2 | abbahagyták a veszekedést szépen.~„Én elmondanám mondandóimat, 359 4, 2 | melyet kegyes engedelmükkel én bátorkodandom zengzetes 360 4, 2 | Eredj a gutába! Nem tudok én semmit angolul könyv nélkül 361 4, 2 | programtételeket, melyeket én szerencsés voltam önök előtt 362 4, 2 | spirituelben is hallottam én már tőled. Aztán meg ember 363 4, 2 | Aztán meg ember az ember. Én legalább annak érzem magamat. 364 4, 2 | te mi véleményen vagy. Én megéheztem. Most harangozzák 365 4, 2 | falu félnapi járásra van. Én odáig ki nem állom.~– Hát 366 4, 2 | Ez bizony azt hiszi, hogy én neki kortese vagyok, s Jakabbal 367 4, 3 | alul esnek: csakhogy az én cenzusom más, mint amilyet 368 4, 3 | őrizkedés. Ez a duhaj nép az én rétemen legelteti a marháját, 369 4, 3 | legelteti a marháját, az én szénámon telelteti ki a 370 4, 3 | telelteti ki a lovat, az én szőlőmet szedi meg, s azt 371 4, 3 | amit ők beszélnek. Hogy én hallgassam azt, mikor nekem 372 4, 3 | önkénytes áldozatot! Ez az én cenzusom, kegyelmes princ. 373 4, 3 | S mármost aztán menjek én oda közéjük, s nézzem el 374 4, 3 | hozzáillett a közönségéhez. Én megértettem azt. Aki maga 375 4, 3 | történjék, mert itt leszek én, meg a hat fiam és három 376 4, 3 | fiam és három vőm”. – No én nem vagyok valami termetes 377 4, 3 | meg érte – mondá Leon.~– Én csak a község becsületét 378 4, 3 | hírben állunk. Nem kívánok én a követjelöltektől semmit, 379 4, 3 | nélkül.~– Jobbat mondok én – szólt bele a háziasszony. – 380 4, 3 | kipihenni magukat. Tudom én, hogy szeretik az urak a 381 4, 3 | házigazdáéhoz.~– Hát hiszen én mindent megértenék, és mindenben 382 4, 3 | megmagyarázni. Azt beszélik, én nem tudom, igaz-e, hogy 383 4, 3 | A fél bankjegyeket nem én osztottam ki, az tehát nem 384 4, 3 | osztottam ki, az tehát nem az én bűnöm.~– De a másik felét 385 4, 3 | a szavazóknak.~– No, hát én erre adom önnek szavamat, 386 4, 3 | abban, amit mondtam?~– Uram! Én nem ismerek Bátokon, Csiván, 387 4, 3 | otthagyná, mikor elveheti.~– És én mégis azt mondom, hogy sem 388 4, 3 | mégis azt mondom, hogy sem én, sem senki más a nálam levő 389 4, 3 | semmit, de hinni: hiszek.~– Én pedig tudok is, hiszek is.~– 390 4, 3 | Milyeneket hazudtál a populénak! Én is csak tudok hozzá egy 391 4, 3 | abban bűnhődöl. – No de – én nem haragszom, már kibékültem, 392 4, 3 | ezzel azt mondod, hogy az én kezem disznóláb? No jó. 393 4, 3 | amihez nem ért? Mondtam én, hogy nem való medvének 394 4, 3 | ide ne tegye a lábát, mert én dobom ki, a nyakánál fogva!~ 395 4, 3 | Megkaptad! Ha te elverted az én követjelöltemet: elverem 396 4, 3 | követjelöltemet: elverem én most a tiedet! Teveled magaddal! 397 4, 3 | téged haza a hátán a princ! Én megválasztatlak képviselőnek 398 4, 3 | princtől ezt ni: fügét! Ez az én bosszúm! Mondtam ugye? Pernicies 399 4, 4 | hozzám. Ezt vártam is tőled. Én tehát egész határozottan 400 4, 4 | háromnak annyi kincse, amiért én rá hagynám magamat vétetni, 401 4, 4 | padjai be vannak húzva. Én kimondtam, hogy visszavonulok, 402 4, 4 | feleségestül Koritnyicára. Én már kiszolgáltam a magamét. 403 4, 4 | azt ne kívánd tőlem, hogy én is odamenjek, mert én még 404 4, 4 | hogy én is odamenjek, mert én még a hírétől is irtózom 405 4, 4 | mulassátok magatokat együtt, míg én eljárok a nyomdába a meghívó 406 4, 4 | miért nem holnapra? Hisz én, ha egy egész napot itt 407 4, 4 | törvénycikkelyezzük be, én még mindezek fölé azt is 408 4, 4 | városban. Első kortes.~– Tudom én azt. Csakhogy ez olyan ember, 409 4, 4 | Alienor Leonnak –, hát mármost én ezeknek a csizmadiáknak 410 4, 4 | nyögé elhaló szóval. – Én már magam is annyira bele 411 4, 4 | erősebb.~– De hisz uram s én Istenem – mondta Alienor –, 412 4, 4 | ármányosak.~– No hát mármost majd én is gondolok ki valamit – 413 4, 4 | valamit – mondá Leon. – Én megyek ki szétnézni a városban. 414 4, 5 | ne rohanjon.~– Hát tudom én? Reggel, mikor az utolsó 415 4, 5 | Dumka úrnak. Mondtam, hogy én majd átadom neki, azt mondta, 416 4, 5 | akarja átadni neki, erre én azt mondtam neki, hogy jól 417 4, 5 | úrnak. Dumka úr, nem tudom én, részeg volt-e, álmodott-e 418 4, 5 | princ! ő szalad utána. Akkor én kifutottam az istállóba, 419 4, 5 | vallatnak.”~– De uram! Az én magam főzte paprikásom!~„ 420 4, 5 | boszorkányokkal.”~– De uram! Az én feleségem!~„Hallgatom a 421 4, 5 | már több az elégnél! Hogy én kolerabetegeket menjek látogatni, 422 4, 5 | ágyból a szavazókat! S hogy én, Nornenstein Alienor princ, 423 4, 5 | komázást nem kaphatnak többé. Én itt hagyom önöket.~Közölje 424 4, 5 | magát Csajkos uram. – S én ezért az emberért egész 425 4, 5 | Méregkeverő szakács.” (Ez én vagyok!) „Kemencevastag 426 4, 6 | No majd mindjárt mondok én neked valamit, amitől rögtön 427 4, 6 | No hát majd elolvasom én neked.~Azzal elolvasta neki 428 4, 6 | értek belőle semmit.~– Hát én majd megmagyarázom neked. 429 4, 6 | bizonyos.~– Jaj, nem bánnám én, csak a gyomrom ne émelyegne.~– 430 4, 6 | et cetera. Ez mindig az én gondom szokott lenni. Már 431 4, 6 | szokott lenni. Már ehhez én értek legjobban. Más ember 432 4, 6 | kétannyiba keríttetné. De én kiteremtem félannyiból. 433 4, 6 | ember kevés szóból ért. Én tudom, hogy te nem vagy 434 4, 6 | kiszorítasz hozzá, abból én kinyögöm a választási parádét. 435 4, 6 | Etelvár képviselőjét, az én kedves bátyámat: Nagybaróthy 436 4, 6 | nem visszük el szárazon. Én ma inni akarok, de nagyot.~– 437 4, 6 | örökké szép marad! – Hej, ha én akkor már szolgabíró lettem 438 4, 6 | udvarolni a feleségemnek, akkor én nem viszem fel az asszonyt 439 4, 6 | eltakarni.~– Óh, kérem, én a világért sem céloztam 440 5, 1 | várt vendégünk nem lesz az én vőlegényem soha. Vagy ha 441 5, 1 | fogadjunk. Szakíts tíz fűszálat, én meg összekötözöm a végeit; 442 5, 1 | te nyertél; ha nem lesz, én nyertem.~– De hát mibe fogadjunk? 443 5, 1 | De igen van: a szíved, s én arra akarok fogadni. Ha 444 5, 1 | arra akarok fogadni. Ha én vesztek, akkor én megyek 445 5, 1 | fogadni. Ha én vesztek, akkor én megyek nőül ahhoz, akit 446 5, 1 | akkor te mégy ahhoz, akinek én szántalak.~– De ez nem jól 447 5, 1 | maradunk az elébbinél: ha én vesztek, én – ahhoz –, akit 448 5, 1 | elébbinél: ha én vesztek, én – ahhoz –, akit te nekem: 449 5, 1 | vesztesz, te – ahhoz –, akit én neked…~A fűszálakat aztán 450 5, 1 | nem lett belőle lánc.~– Én vesztettem.~Rafaela elszórta 451 5, 1 | kérdi a hercegasszony.~– Én magam egyes-egyedül – nyög 452 5, 1 | bámulattól.~– Nem tudom én.~A lovasság hosszú sora 453 5, 1 | ez, Dumka úr?~– Nem tudom én.~– Dumka úr? Ön négy éjszaka 454 5, 1 | képviselni fog, három évig én hordom a ti neveteket”.~ 455 5, 1 | állt előtte s gondolá: „és én mindezt loptam, és tőletek 456 5, 1 | Hát te vagy az, akit én a fűszálakon elvesztettem? – 457 5, 2 | Bocsánat, kedves hercegnő, én csak „egy” ellen követtem 458 5, 2 | Nyilatkozzék, ki volt az, s én sietni fogok, hogy kiengeszteljem.~ 459 5, 2 | pedig itt hagyod nálam az én ősodúmban – csak egy napra.~– 460 5, 2 | ételéből tálaltatsz neki, ahogy én szoktam magamnak.~– Nem 461 5, 2 | rátérni a tárgyra.~– Az én Rafaelám azt mondta nekem, 462 5, 2 | Rafaelám azt mondta nekem, hogy én elárultam négyünk közül 463 5, 2 | az engem is megindít, s én nem szeretek hozzákezdeni, 464 5, 2 | asszonyom.~– A harmadik vagyok én a négy közül. Azt is tudni 465 5, 2 | őt égnek vagy pokolnak. Én ezt az ifjút mint egy élő 466 5, 2 | magam előtt, kinek sorsáért én vagyok felelőssé téve. Saját 467 5, 2 | koronát ígért neki, s az én végzetem csörgősipkát adott 468 5, 2 | ifjút figyelemmel kíséri, az én lelkemnek szerez nyugodalmat, 469 5, 2 | tüzét oltja el, melyben az én lelkem ég. Ő vásárolta össze 470 5, 2 | s ápolom, míg feléled. Én hiszem, hogy ez az ifjú 471 5, 2 | önerejéből, becsületes úton. Én értem őt. Kívánom neki, 472 5, 2 | magas állásra jutni lássam. Én még annál többet is kívánok 473 5, 2 | kívánok neki. Mindent, amit az én végzetem elvett őtőle, vissza 474 5, 2 | számára. Így gondolkozom én felőle. Hát lehettem-e akkor 475 5, 2 | etelvári képviselő. Nevess ki! Én hiszek a kártyának. És ha 476 5, 2 | herceg nem adja leányát. Én nem bánom, hogy így történt. 477 5, 2 | mi lehet a pálya végén? Én szeretek regényt csinálni. 478 5, 2 | könnyű és háladatos munka. Az én regényem vázlata ez: Zárkány 479 5, 2 | bámulatos módon, amit csak én tudok, úri vagyonhoz jut, 480 5, 2 | magával sétálni.~– Lásd: én ebbe az én regénytárgyamba 481 5, 2 | sétálni.~– Lásd: én ebbe az én regénytárgyamba egészen 482 5, 2 | igaz. Hazajáró lelkekben én nem hiszek. A spiritisztákat, 483 5, 2 | megőrülhet. E gondolatoktól én rettegek, és mégis mindig 484 5, 2 | elvesztett, minő védelmet találok én a másik ellen? – Kinevetsz, 485 5, 3 | bírta a „Karthauzit”.~– Én nem hiszem, hogy Zárkány 486 5, 3 | drasztikusak voltak, hogy az én Alienorom előlük megszökött. 487 5, 3 | Alienorom előlük megszökött. Én is megszöktem volna azok 488 5, 3 | prépost.~– Dehogy maradt! Én igen természetesen visszaküldtem 489 5, 3 | cselszövény céljához talál.~– Én meg fogom támadni lapomban 490 5, 3 | azt veszem észre, hogy nem én lovagolok őrajtuk, hanem 491 5, 3 | panaszolja el, magasság, majd én azalatt levetkőztetem.~– 492 5, 3 | is parancsolsz nekem, s én sem fogadot szót másnak, 493 5, 3 | magyar urak csalnak engem. Én azt hiszem, hogy ők a mi 494 5, 3 | Úristenre Bajorországban! Ha én nem kímélem az én német 495 5, 3 | Bajorországban! Ha én nem kímélem az én német népem vérét!~– Ne 496 5, 3 | tizedrésznyi férfi abból, ami én vagyok! Még egy olyan nyomorúságnál 497 5, 3 | baronesse. Miért is voltam én olyan bolond, hogy azokat 498 5, 3 | tudja, hogy ő tette, csak én. Annak a bárgyú Kolompinak 499 5, 3 | szállítmányosaimtól. Ezt én jól tudom, s nem lármázok 500 5, 3 | bankárleányt elvettem. De gondoltam én erre. Halld csak, milyen