Part,  Paragraph

 1  2,  1 |            Eszményi szépség vagy, ha mondom. Koromfekete haj, s hozzá
 2  2,  1 |          oltárszőnyeget hímezem, azt mondom magamnak: „te most ezzel
 3  2,  1 |  özvegyasszonynak ebédet küldök, azt mondom magamban: „te most azt hiszed,
 4  2,  2 |             életre hozni.~– Komolyan mondom. A hercegnő azért akarja
 5  2,  5 |              Leon. És én viszont azt mondom neked, hogy ha mindazt a
 6  3,  3 |           képviselője, s már most én mondom, hogy tisztulj innen, mert
 7  3,  5 |     zsidóváros sikátorai. Én nem azt mondom ezzel, hogy az újabb kor
 8  3,  5 |            csakhogy abban a hitben – mondom: tévhitben él, hogy jóakaratot
 9  3,  5 |          Coûte que coûte”. És én azt mondom önnek mégis, hogy fogadja
10  4,  3 |            dolgok vannak ígérve. Nem mondom, hogy azokat teljesítenék,
11  4,  3 |          elveheti.~– És én mégis azt mondom, hogy sem én, sem senki
12  5,  4 |             A nevét? (az igazat) nem mondom meg: a leírás után ráismerhet.
13  5,  5 | boszorkánynak adom a gyűrűjét, s azt mondom, hogy csókoljon neki kezet,
14  5,  8 |         tartalmát is tudom. S bizony mondom, hogy drágább lakmározást
15  5,  8 |               te nem szivarozol. Hát mondom, hogy ez csak tréfa. Az
16  5,  8 |          szép asszonyoktól! Csak azt mondom, hogy őrizkedjél a szép
17  6,  1 |           azt ki tudod nyitni?~– Nem mondom, hogy nem.~– Abban a táskában
18  6,  1 |              jövőre nézve, bizonnyal mondom, hogy oly nagy adóssága
19  6,  1 |       pillantani. A gyóntatómnak nem mondom el azt, amit önnek! pedig
20  6,  5 |          várost gyújtanak fel.~– Azt mondom, hogy ez a tűz legalább
21  6,  6 |           szemeket hozzá.~– Lelkemre mondom, princessz, oly távol van
22  7,  2 |            sebesen tud járni! Igazán mondom, majd a nyelvemet vetettem
23  7,  3 |        akarom őt tenni. Becsületemre mondom.~– Kedves Leon! Hogy mondhat
24  7,  7 |              állítottuk ki. Komolyan mondom! Nem hiszi ön! Két napig
25  7,  8 |              felnézek az égre, s azt mondom magamban: ejh, milyen jól
26  7,  8 |      hintázunk. A halálnak pedig azt mondom: no hát jer, én nem félek
27  7,  8 |              atyám! Becsületszavamra mondom!” Becsületszavát dobja-e
28  7,  8 |              Mindkettőnk becsületére mondom! – Oly igazi bensőséggel,
29  7,  9 |         hanem azért hidd el, mert én mondom.~– Ha parancsolod, hát elhiszem.~–
30  7,  10|          csak minél hamarább! Bizony mondom, nagy keresztyéni cselekedetet
31  7,  12|   clandestinus” alapján. Aztán – nem mondom, hogy vedd el a rút fejedelemnőt –