Part,  Paragraph

 1  2,  1 |                   hogy a férfit megtagadja magában: szereti az aprólékos emberszólást,
 2  2,  1 | szájösszeszorítástól van. Sokat mérgelődik magában. Hidd el, hogy mikor derült
 3  2,  3 |                 bele ne nőjenek az égbe, s magában megbírálta ezt az együgyű
 4  2,  4 |              Tartok tőle, hogy nem”, mondá magában madame Corysande.)~Most
 5  2,  4 |                  az hódcomb, fogadást tett magában, hogy még a castorkalapját
 6  2,  5 |               kérjek tőled.~Lívia gondolta magában: sárga rózsát. Volt annál
 7  3,  3 |                    És aztán elgondolkozott magában, hogy milyen furcsa az,
 8  3,  3 |             Csendesen mosolygott. Gondolta magában: mégiscsak én vagyok itt
 9  3,  5 |                 amellett mindenki gondolja magában, hogy „az ám: megártott
10  3,  5 |                   felkacagott egyesegyedül magában, késő éjszakán.~– Hahaha!
11  3,  6 |                érthető, világos és mindent magában foglaló. Ezüsttáblájú tokba
12  3,  8 |                  szép parádé lesz! – mondá magában Leon –. Egy képviselőjelölt,
13  4,  4 |                    Leon nevetett. Gondolta magában: „Szegény princ! ő azt hiszi,
14  5,  1 |                   Óh, mind a négy! – mondá magában az a negyedik, s kezeit
15  5,  8 |                       Au contraire – mondá magában Leon.) De azt az új vendéget
16  5,  8 |                  Leon elgondolkodott rajta magában, amíg az indóházig kocsizott,
17  6,  1 |                    őket.~(– Bravó! – mondá magában Leon! – úgy énnekem a mai
18  6,  1 |                 mert félt, mert nem bízott magában, hogy ura, parancsolója
19  6,  3 |                     rossz szívűnek nevezte magában. Előkereste büszkeségét.
20  6,  6 |                 úgy találna mindent, ahogy magában kigondolta.~A könnyelmű,
21  7,  1 |                   ünőcskéjét.~Leon gondolá magában: „én nem vagyok itten: ez
22  7,  3 |            mitrailleuse-ről.~Leon föltette magában, hogy senkinek sem fog a
23  7,  4 |             vaskakadu, hanem én – gondolta magában Leon.)~– No hát ha háborítatlanul
24  7,  5 |              emberi végzet! – gondolkozott magában Leon. Van, aki küzd, fárad,
25  7,  5 |           keresztül, ő maga is azt dúdolta magában, s úgy tetszett neki, hogy
26  7,  7 |              csengő hangja van! – motyogta magában az öregúr.)~S hogy szakértését
27  7,  7 |                  szóra. Ami felett az öreg magában nagyon jót nevetett.~– Aztán
28  7,  7 |                   valója. Azután elkezdett magában beszélni~– A herceg halálával
29  7,  8 |                 Hanem aztán elgondolkozott magában, mikor a magyarázatot kereste,
30  7,  8 |                 megsajnálta őt, s föltette magában, hogy amint legközelebb
31  7,  10|                   szerencsémnek” – gondolá magában Leon elszomorodva. – „Ennek