Part,  Paragraph

 1  2,  1 |              Ez a szemem azóta mindig ég. Jer, tedd rá te az ajkadat,
 2  2,  3 |           bizonyára nem volna rajtunk ég áldása – védé magát és osztályosait
 3  2,  3 |              úr.~– No hiszen szép kis ég áldása van rajtatok, mondhatom!
 4  2,  3 |           válla közé húzva s haját az ég felé borzolva.~– Ez hamisítvány!!
 5  2,  4 |          mindennap imádkozom, hogy az ég tartsa meg sokáig a hercegnő
 6  2,  4 |           hajnal kezdett derengeni az ég alján, mire a séta be lett
 7  3,  1 |             mind igaz, de azért mégis ég és föld a különbség az itteni
 8  4,  1 |             volt a tűzfényben vereslő ég.~A társaság képe rögtön
 9  4,  1 |              Jancsi! mert a körmünkre ég a fáklya! – kiáltott bele
10  4,  4 |           vagyok borotválva; csak úgy ég a képem.~Leon nevetett.
11  5,  2 |              el, melyben az én lelkem ég. Ő vásárolta össze Zárkány
12  5,  5 |     imádkozott?~Hogy gyógyítsa meg az ég jótevőjét, a hercegasszonyt.~
13  5,  5 |       jótevőjét, a hercegasszonyt.~Az ég látta, hogy az imádság szívéből
14  5,  5 | vezéreszméjéül találja fogadni!~– Óh, ég, ne hagyd meghalni őt!~Akkor
15  5,  6 |   teljesüléseért közbenjáró legyen az ég és föld között?~Óh, az rettenetes:
16  5,  6 |             imakönyvvel közeledjék az ég kapuihoz.~Madame Corysande
17  5,  6 |         szentek, akik közbenjárnak az ég és föld között a szegény
18  5,  8 |       hazajött, tiszta derült volt az ég. Hanem a kóbor diplomata
19  6,  2 |            földi fejedelem: a tied az ég királya. Én már megnyugodtam
20  6,  2 |              Lívia azt hitte, hogy az ég szakad most rá, s agyonsújtják
21  6,  3 |        örökzöld fák közé, az örök kék ég alá, s olyan derült lesz
22  6,  5 |           láttak, az meglepő volt. Az ég déli részén erős veres fény
23  6,  5 |            nagy volt. „A Montparnasse ég!” – „A lázadók felgyújtották
24  6,  5 |            Fontainebleau-ban van: ott ég ezer acre erdő. Szép tűz,
25  7,  2 |             Úgy? No hát áldjon meg az ég – mondá Leon, s azzal felmarkolt
26  7,  3 |        boltról boltra járva.~– Óh, az ég áldja meg önt ezért, kedves
27  7,  4 |               Hogy mi az, ami több az ég és föld minden dicsőségénél?
28  7,  10|                Vigasztalja önt meg az ég.~– Remélem, hogy meg is
29  7,  16|       szolgája arcát.~– Áldjon meg az ég a megemlékezésért, édes
30  7,  18|             érinté, míg ennek az arca ég felé volt fordítva, azon
31  7,  18|              felé volt fordítva, azon ég felé, mely örökké derült.