Part,  Paragraph

501  5,  3 |               csak, milyen messze lát az én eszem! Mikor legutóbb a
502  5,  4 |             bölcsei vannak összegyűjtve. Én is egyik viaszfigura vagyok
503  5,  4 |         lelkesítő megjelenése után, mert én azon kevesek közé tartozom,
504  5,  4 |               itt” alatt nem értettem az én boutique-met, s az egész
505  5,  4 |            védeni a vágásaimat élcekkel. Én találok. Önt rövid időn
506  5,  4 |                  utazni és levelet írni; én történetesen mind a hármat
507  5,  4 |                Ilyen több nem volt, csak én: faute de mieux kiszemeltek
508  5,  4 |                  akarok önnek elmondani. Én ismerem azt a pályát, amire
509  5,  4 |              feltarajozva.~– Találkoztam én ezzel már valaha!~– Ez egy
510  5,  4 |             efelől engem értesíteni fog. Én meg tudom önnek mondani,
511  5,  4 |        sajátszerű mosolygás derengett.~– Én tökéletesen értem önt, bárónő.~–
512  5,  4 |            azonban csak ott maradt, s az én bátyám a játékdühben egyenkint
513  5,  5 |              olyan virágok vagytok, mint én. Pusztán jelentek meg a
514  5,  5 |                azt kedvese: „igen, ez az én feleségem!” Feleségem! Ah,
515  5,  5 |                minő halavány most! „Ő az én feleségem…”~– Szép jó estét, „
516  5,  5 |             fogja venni az, akit szeret. Én tudom, hogy kit szeret.
517  5,  5 |               magát nem fogja megcsalni. Én gyűlölöm. Reactionarius,
518  5,  5 |              ember özvegye fog lenni. Ha én egyszer megkaphatom azt
519  5,  5 |            megkaphatom azt a hazaárulót: én felakasztatom. – No itt
520  5,  6 |                 Mindenki tud sírni, csak én nem. Azt hiszem, csak mások
521  5,  6 |                 koronáját, egy szent! Az én édes jó atyám. Ugye, hogy
522  5,  6 |                   hogy mennyire szeretem én az én édes jó angyalom,
523  5,  6 |                  mennyire szeretem én az én édes jó angyalom, apámat!
524  5,  6 |              angyalom, apámat! Mit fogok én érte tenni? Majd megtudod
525  5,  6 |              magadat. Hagyj itt engemet, én nem tudok sírni. Óh, nekem
526  5,  6 |             Bencék?” madame Corysande!~– Én nem is tudom, mi kedve telik
527  5,  6 |               Most mindjárt repülni fog. Én elájulok, ha rám repül.~
528  5,  6 |               amint az ablakon bejöttek. Én nem is tudom, minek teremtett
529  5,  6 |                beszélgetünk egymással.~– Én ébren maradok – madame Corysande –,
530  5,  6 |                    s ha ön beszélni fog, én hallgatom azt.~– De egyszer-egyszer
531  5,  6 |                Hiszen nem vetkőzöm le.~– Én sem. Hiszen tudja, kedves
532  5,  6 |              Hiszen tudja, kedves Lívia, én nem vagyok babonás, de amint
533  5,  6 |             hercegasszony, s azt mondá: „Én azalatt, amíg ő a szonátát
534  5,  6 |              volna ön, Lívia kisasszony! Én nem merek a hercegnő ravatalához
535  5,  6 |                is elszállt velük együtt. Én átmentem Rafaelához, alig
536  5,  6 |                 hagyják szunnyadni; majd én intézkedem”. S nehogy felköltsék
537  5,  6 |             aludni.~– Nem engedlek, mert én bizonyos akarok lenni a
538  5,  8 |                  te ellensége leszesz az én ellenségemnek, én prédául
539  5,  8 |             leszesz az én ellenségemnek, én prédául adom neked az én
540  5,  8 |                 én prédául adom neked az én barátomat.”~Ami útban áll,
541  5,  8 |               vagyok. Utolért a zápor, s én otthon hagytam az esernyőmet.
542  5,  8 |                  belvárosban eső esik. S én otthon hagytam az esernyőmet.~–
543  5,  8 |                vagy elolt vagy meggyújt. Én a tartalmát is tudom. S
544  5,  8 |              felolvasztva lenyelte, mint én eszem ma, aki lenyelem ezt
545  5,  8 |                   Mégsem olyan jól, mint én téged. Más embernél azon
546  5,  8 |                 ne számláld meg, mennyi. Én sem tudok róla többet. Nem
547  5,  8 |             egyszer idejövök. Megszoktam én azt már. Tőled az igaz,
548  5,  8 |                 az ártatlan dolgot, hogy én ma a badeni villámban estélyt
549  5,  8 |               eszembe hogy hohó! hisz az én barátom, Leon is itt lakik.
550  5,  8 |           cabinet noir! No lett volna az én fejemnek zivatar: szép szemek
551  5,  8 |                   Experto crede Ruperto. Én mindig különb dolognak találtam,
552  5,  8 | szemhunyorítással a rendúr. – Ezt tudtam én. A szép Lorelei is ott lesz.
553  5,  8 |           egymásnak ezt a szívességet. S én ismerek a közelben valakit,
554  6,  1 |                is volt.~– Azt rám bízta. Én elzártam a wertheimszekrénybe,
555  6,  1 |          gondoskodva lesz.~– Miről tudom én meg azt az időt, amikor
556  6,  1 |       altábornagyné, táncol helyettem, s én őrzöm az ő bouquetját.~–
557  6,  1 |          gyűlöletem legelső tárgya ön.~– Én? bárónő! Mit tettem én,
558  6,  1 |                   Én? bárónő! Mit tettem én, ami ezt fejemre vonta?~–
559  6,  1 |               nagy bolondság volna. Hisz én nem akarok önből férjet
560  6,  1 |               férjet csinálni, mit érnék én el önnel? Egy szegény hivatalnok
561  6,  1 |               aki maga vasalja a ruháit! Én nem ilyen ábrándokhoz szoktattam
562  6,  1 |       ábrándokhoz szoktattam magamat. Az én kevély lelkem nem éri be
563  6,  1 |                melyik a másiknak adós?~– Én vagyok az, bárónő, elismerem.~–
564  6,  1 |                 Etelváry Rafaelát, akkor én úgy fogom önt gyűlölni,
565  6,  1 |              férjhez menni ahhoz, akihez én akarok, akkor szeretni foglak
566  6,  1 |                  A jövendőt nem tudom.~– Én kívánom, hogy legyen, remélem,
567  6,  1 |              szűz leányának”.~– Tehát az én fejemet akarja elvinni a
568  6,  1 |                 ismerem az értékét.~– Ha én úgy levehetném ezt az ön
569  6,  1 |            csakugyan teljesül-e az, amit én óhajtok: lesz-e háborúnk?~–
570  6,  1 |                   Óh, ne higgye ön, hogy én magamat csalom meg, midőn
571  6,  1 |              hogy gátakat rakjon közénk. Én nem vagyok a fiára nézve „
572  6,  1 |                 kedvem holtan lefeküdni. Én győzni akarok. Csak egy
573  6,  1 |               qui vive?”-en.~– Lássa ön: én még a tervembe is be hagytam
574  6,  1 |       tolvajkulcs? Ez megengedett fogás. Én nem is neheztelek érte,
575  6,  1 |             ugyanazon percekben, amikben én Falbenheim vezérőrnagy leányának
576  6,  1 |           Falbenheim vezérőrnagy maga az én sürgönyöm kibetűzésén töri
577  6,  1 |                  amily hasztalan keresem én az én cryptographiám nyitját;
578  6,  1 |                  hasztalan keresem én az én cryptographiám nyitját;
579  6,  1 |                 nem tud meg semmit, mint én.~– S ha ön kitalálná az
580  6,  1 |                     S ha ön kitalálná az én rejtélyemet – szólt forró
581  6,  1 |              mondá Pompeiának:~– Bárónő, én megismertetem önnel az én
582  6,  1 |                én megismertetem önnel az én sürgönyöm titkos iratának
583  6,  1 |          jegyzőkönyvet és az irónt. Majd én kísértem meg a titkosírás
584  6,  2 |               szobájába visszatért. – Az én vőlegényem csak egy földi
585  6,  2 |         fejedelem: a tied az ég királya. Én már megnyugodtam az enyimben…
586  6,  2 |                 erényt. Vessen meg érte! Én nem akarok zárdaszűz lenni!~
587  6,  2 |                 s összevissza csókolá.~– Én? tégedet megvesselek, azért,
588  6,  2 |                mennyire szereti.~– Látod én is férjhez megyek – szólt
589  6,  2 |                 kezét rebegé utána:~– Az én uramat és megváltómat.~Azután
590  6,  2 |               menyegzőnk. Belenyugodtam. Én fel fogom találni magamat
591  6,  2 |               amit más hibának tart, azt én emberi megszokásnak veendem.
592  6,  2 |                  de mi lesz atyámból, ha én elhagyom? Én voltam egyetlen
593  6,  2 |                atyámból, ha én elhagyom? Én voltam egyetlen felvidítója
594  6,  2 |               míg engem meg nem csókolt. Én nem úgy nőttem fel, mint
595  6,  2 |       gouvernante-tal az angol nyelvben. Én kisgyermek koromban is mindig
596  6,  2 |      Búskomorsága csak akkor enyhült, ha én beléptem hozzá. Orvosának
597  6,  2 |                    Hát te hová léssz, ha én férjhez megyek? Velem nem
598  6,  2 |                 szólt Lívia nyugodtan.~– Én gondoltam valamit. Régen
599  6,  2 |             herceg.~– Vezessük ketten az én jó atyámat – mondta Rafaela,
600  6,  2 |                  gomblyukába tűzte.~– Az én apám egy kedves kis dandy! –
601  6,  2 |           piperézte magát.~– Jól teszed! Én azt akarom, hogy szép légy.
602  6,  2 |                  akarom, hogy szép légy. Én büszkélkedni akarok veled.
603  6,  2 |          Jatsszunk hárman! Jó lesz!~– Az én társam lesz a szalmabáb.~
604  6,  2 |            szobádban! Óh, mint szeretném én azt a te orvosodat nyugalomba
605  6,  2 |                  nagy, eladó leány vagy. Én téged férjhez akarlak adni.~–
606  6,  2 |                  egész tervem összedől s én elszomorodom, ha te mosolyogsz.~–
607  6,  2 |             mosolyogsz.~– Hiszed-e, hogy én szeretlek?~– Sőt bizonyosan
608  6,  2 |              mint az édesanyámat. Lívia! Én téged édesanyámmá akarlak
609  6,  2 |                Hercegnő!~– Hívj nevemen! Én neked adom az atyámat.~Lívia
610  6,  2 |      villámcsapásra.~– Nem értettél meg? Én azt akarom, hogy légy te
611  6,  2 |                  akarom, hogy légy te az én atyám hitvese… Mért vetsz
612  6,  2 |                  leánya lehetnél, miként én az vagyok. És én tudnék
613  6,  2 |                  miként én az vagyok. És én tudnék oly férfit, amilyen
614  6,  2 |                  hát szerelmet kívánok-e én tőled? – Nem; csupán gyöngédséget.
615  6,  2 |          zárdafejedelemnővé akart tenni. Én másra gondoltam, arra, amit
616  6,  2 |                visszaadná őt az életnek? Én Istenem! miért ne gyógyulhatna
617  6,  2 |                  Óh, fogadd el férjül az én szegény atyámat!~Lívia azt
618  6,  2 |                  Mi lesz jó atyámból, ha én is elhagyom majd, ha egyedül
619  6,  2 |                kereshetne élettársul. De én ismerem nemünk rigolyáit,
620  6,  2 |                  most is annak hiszi!)~– Én azt gondoltam – folytatá
621  6,  2 |               eddig is kedvence volt. Ha én rosszalkodtam, azt mondta: „
622  6,  2 |                Nőmnek nevezné a világ, s én atyja maradnék ezentúl is.
623  6,  2 |                 hogy mit felelj. Ismerem én minden kételyedet. Hat hónap
624  6,  2 |                  nekem kezet, holnap már én teneked.~Azzal egyedül hagyta
625  6,  2 |             üdvözülten mondhatná: „Nézd: én szeretve vagyok! Ez a vékony
626  6,  2 |                  a kerek földnek, amiért én ezt elcseréljem!” – Akkor
627  6,  2 |               vessen ki emlékéből engem. Én nem maradhatok itt tovább.
628  6,  3 |                mondta pár nap előtt: „az én apám egy kis dandy!” kész
629  6,  3 |                vagy itt, Rafaela?~(„Csak én vagyok itt!”)~Rafaela már
630  6,  3 |                 a kezemről: egy bilincs! Én köszönöm azt annak, aki
631  6,  3 |              legyen mindenben jobb, mint én! Ismerjenek meg, hogy ki
632  6,  3 |                  ők szakítják széjjel. S én áldom érte csillagzatomat,
633  6,  4 |                               MOST JÖVÖK ÉN!~– Most jövök én! – e szóval
634  6,  4 |              MOST JÖVÖK ÉN!~– Most jövök én! – e szóval csapott kardmarkolatára
635  6,  4 |               elférjen benne. Nem féltem én Alienort, hogy neki asszony
636  6,  4 |              diplomáciai titkot. Azalatt én a bankárkonzorciumommal
637  6,  4 |         elijesztesz.~– Ah, bah! Ismerlek én téged. Az a francia herceg,
638  6,  4 |             milliót nyerj-e vagy kettőt? Én magam intézném el ez ügyeket,
639  6,  4 |                   azt estig megmondod, s én keresek mást, akit ezzel
640  6,  4 |                   váltónyargalást”, amit én a legkellemetlenebb utazásmódnak
641  6,  4 |                               Most jövök én…~Ezt pedig nem Falbenheim
642  6,  4 |                   Önnek ez semmi baj, de én meg vagyok gyalázva!~– De
643  6,  4 |              Ahhoz nekem semmi közöm. Az én becsületem nem tűr foltot.~–
644  6,  4 |              Pfuj az ilyen világra!~– De én nem hagyom magamat meggyalázni!
645  6,  4 |              hagyom magamat meggyalázni! Én utánamegyek a princnek,
646  6,  4 |                leányomat el nem veszi.~– Én pedig megölöm őt, ha elveszi.~–
647  6,  4 |              mélyen elérzékenyülve. – Ha én vesztettem el a hadjáratot:
648  6,  4 |               hadvezért a hadjáratukhoz. Én semmivé leszek.~Nornensteint
649  6,  4 |                itt sírva fakadni! Holott én vagyok veszettül megborotválva.
650  6,  4 |                 veszettül megborotválva. Én elrontom fiamnak házasságát
651  6,  4 |                oda az asztalhoz.~– Uram! Én nem szoktam sértegetéseket
652  6,  4 |               sietek veled tudatni, hogy én még tegnap este összekeltem
653  6,  4 |          mulatság. – Ez a futóbolond, az én kedves fiam, most nem megy
654  6,  4 |         vezérőrnagy úr, hogy „most jövök én!” – Hanem én meg elmegyek. –
655  6,  4 |                  most jövök én!” – Hanem én meg elmegyek. – Hej Vendelin!
656  6,  4 |         hegyekben olyan nagy medve, mint én vagyok, én pedig már meg
657  6,  4 |              nagy medve, mint én vagyok, én pedig már meg vagyok lőve!~
658  6,  5 |            hongrois” vagy „magyar”? Mert én tudom jól, hogy ez nagy
659  6,  5 |                 naiv. Egy fehér mesztic! Én nagyon jól ismerem Magyarországot,
660  6,  5 |         bumeranggal úgy tudnak hajítani? Én láttam egyet.~Leon rettegett,
661  6,  5 |                  eshetősége iránt?~– Hát én így találtam: a bécsi azt
662  6,  5 |              engem folyvást persiflál! s én csak most veszem észre.
663  6,  5 |                barátjának.~– Eh! Érek is én rá most szép hölgyekre ügyelni,
664  6,  5 |             össze nem jövünk par hasard, én meg sem tudom, hogy ön Párizsban
665  6,  5 |               csak azt nem, hogy az a nő én vagyok. Az igaz, hogy nagyon
666  6,  5 |                  emlékezni fog rá, ezért én önnek nagy hálával tartozom.~–
667  6,  5 |              hazatérni, ha a mienk győz: én mint fejedelemnő ülök be
668  6,  5 |              abból lesz a „vaskakadu”.~– Én már kezdem a hajamat hozzászoktatni.~–
669  6,  5 |              tisztára söpörni.~– Ah, ezt én szeretném ötvenegy méternyi
670  6,  5 |                 hiszi, hogy ezt a bombát én csináltattam!~Hanem ezzel
671  6,  6 |                nem mentél, annak az okát én kitalálom, sőt méltánylom
672  6,  6 |               hagynod még lehetetlenebb. Én magam nem végezhetem azt
673  6,  6 |                 a vidravas. Ránk lesnek. Én tehát „ott” nem válthatlak
674  6,  6 |           Cseréljük meg a feladatainkat. Én ma Génuán keresztül Marseille-be
675  6,  6 |                  te elindulsz Párizsból, én azon nap estéjén megérkezem
676  6,  6 |                  a szultán háremét, mint én a tiedet. S ha kell valakinek
677  6,  6 |        folytathatta a diplomatizálást.~– Én azt hiszem, hogy ön maga
678  6,  6 |             ember”, elég „asszony”…~– Az én boldogságom oly észrevehetlen
679  6,  6 |             államtitkot, mindaddig, amíg én azt nem mondtam, hogy annak
680  6,  6 |                 elárulta ön azt nekem.~– Én nem úgy emlékszem rá, princessz:
681  6,  6 |             abban a percben is megcsalt. Én önnek az igazi szót mondtam,
682  6,  6 |                 kettőt együtt? Lássa ön, én ahelyett ön iránt egész
683  6,  6 |             vakmerőségig őszinte vagyok. Én nem titkolom azt, hogy az
684  6,  6 |                nem titkolom azt, hogy az én ellenfelem nem az a „vasember”:
685  6,  6 |                jégember: egy asszony. Ha én politikával vesződöm, csak
686  6,  6 |                 Nem, princessz.~– No hát én tudatom, mert én megtudtam
687  6,  6 |                  No hát én tudatom, mert én megtudtam azt. E visszahívatásnak
688  6,  6 |                 szárnyát elégeti. Volnék én férfi: tudnám, hogy mit
689  6,  6 |               bizonyosan máshová ment. – Én monsieur Napoleon de Zárkányt
690  6,  6 |                 kibetűzés.~– Nem találom én ennek a levélnek a kulcsát!~–
691  6,  6 |                 férj, jólét, magas rang: én hű maradok tehozzád!”~Szemei
692  6,  6 |                  a fatális levelet éppen én hoztam el neked, és éppen
693  6,  6 |                  neked, és éppen most.~– Én pedig nagyon köszönöm azt
694  6,  7 |                   No mondtam ugye? Ennek én mind nem hiszek. Láttam
695  6,  7 |                  mind nem hiszek. Láttam én már ilyet.~– És rögtön elutazott
696  6,  7 |                  minden napról.~Július 9-én a francia hadügyminiszter
697  7,  1 |                  út van Kolongyáig, ahol én lakom, most csináltatta
698  7,  1 |            kegyed beszélgetni fog, akkor én szundikálni fogok, mikor
699  7,  1 |               fog szundikálni, akkor meg én fogok beszélgetni.~De biz
700  7,  1 |                  bekötve menyecskésen.~– Én vagyok biz az, komámasszony,
701  7,  1 |              Hiszen mind az enyim, tudom én azt, s ha azt mondanák,
702  7,  1 |                   Leon gondolá magában: „én nem vagyok itten: ez az
703  7,  1 |                  az állat nem lát engem. Én ott járok, ahol megtaláltam
704  7,  1 |             elfutott volna a szagától.~– Én nem vagyok itten!~Az őz
705  7,  1 |                  nem látna ott semmit.~– Én nem vagyok itten.~Dehogy
706  7,  1 |                persze pénze. Hiszen csak én is meg tudom különböztetni
707  7,  1 |             marék idegen bankó, amilyent én sohasem láttam, csak úgy
708  7,  1 |                 gyűrve a papirosok közé. Én azt mind szépen rendbeszedtem,
709  7,  1 |         mondhatta a magas diplomatáknak: én nem játszom nektek komédiát
710  7,  1 |                   ha nektek úgy tetszik; én megyek haza, a Jónás töklevele
711  7,  2 |                   atyám. Nagy bűnöm van. Én megöltem egy leányt. Megöltem
712  7,  2 |                  egy leányt. Megöltem az én szegény kis Líviámat.~–
713  7,  2 |                 a kerek világon éppen az én kapumat válaszd ki arra,
714  7,  2 |                 éjszaka hánytam-vetettem én ezt meg: míg utoljára ilyen
715  7,  2 |                 nyomorultat szeret, mint én vagyok. Ezt ő nem vihette
716  7,  2 |                engemet szólítson meg. Az én nyelvemet pedig kötve tartja
717  7,  2 |            minden vendéglőt?~– Be biz az én tárcámat. Most adtam el
718  7,  2 |               csak tréfáltál ugye?~– Nem én. Gyóntam. S várom az absolutiót.~–
719  7,  2 |           fenyegetésre fogva az öklét. – Én tudom, hogy hol van Líviád?
720  7,  2 |              ilyen szándékot gyónsz meg, én hamarább oda megyek hozzá,
721  7,  2 |                tenyerét.~– Hát fiam, biz én nem tudom.~– Hát szabad
722  7,  2 |              beléptél, hogy mit csinálok én idehaza? Hát hiszen a németet
723  7,  2 |             tenni: virtus. Hanem mármost én is kitalálom, hogy mit csinálsz „
724  7,  2 |                  gondolatra, hogy itt az én düledező vályogbarlangomban
725  7,  2 |                kis vékony ezüst karikát: én találtam meg, én adtam neki
726  7,  2 |                karikát: én találtam meg, én adtam neki vissza. Furcsa
727  7,  2 |             Téged sem vett ki. Mit tudom én, miért szökött el? Hátha
728  7,  2 |                    Pfuj, ember!~– No hát én nem tudhatom, mi vitte el
729  7,  2 |             tudhatom, mi vitte el innen? Én nem kérdeztem semmi titkát.
730  7,  2 |             semmi titkát. Aztán tartozom én neked valami barátsággal?
731  7,  2 |               valami barátsággal? Kaptam én tetőled valaha valami egyebet,
732  7,  2 |                belőlem semmit. Ugye most én nevetek? hehehe! – Hízelkedj
733  7,  2 |                Palkó cimborám. Szeretlek én téged nagyon”; tudod, mint
734  7,  2 |           magaddal Bécsbe, s odatűzöd az én búzám közepébe címernek.
735  7,  2 |              Fújd ki” Isten nevét! – Hát én elkísértem Lívia kisasszonyt
736  7,  2 |              annak tizennégy esztendeje. Én váltottam neki jegyet. Megmondta,
737  7,  2 |               bolondságból szedegetem ám én szemenkint össze ezt a búzát,
738  7,  2 |                 meg a dolgot. Nem akarom én a zsürit bolonddá tenni,
739  7,  2 |               rászáll a birtok, akkor az én jószágomat okvetlenül megveszi.
740  7,  3 |                volt a kézi zálog.~– Majd én viszem a kicsikét, kegyed
741  7,  3 |       meglátnának?~– Azt gondolnák, hogy én önnek az atyja vagyok. Mennyire
742  7,  3 |             Corysande!~– Hiszem, hiszem. Én is fölöttébb örülök. Hanem
743  7,  3 |                járatlan a városban. Majd én elvezetem mindenüvé. Leszek
744  7,  3 |           mintsem föltehetné rólam, hogy én ilyesmit el merjek követni.~–
745  7,  3 |               akart mondani? Kivel lakom én együtt?~– Egy másik kisasszonnyal.~
746  7,  3 |                  is fogja ön tudni, hogy én kegydíjat húzok a hercegi
747  7,  3 |           megtudnák, hogy a szökevénynek én adok menedéket, könnyen
748  7,  3 |         elrejtőzni.~– Akik közé tartozom én magam is?~– Sőt különösen
749  7,  3 |               miatt.~– Madame Corysande. Én legkomolyabb szándékkal
750  7,  3 |                  azon, hogy „kisasszony, én igen tréfás szándékkal jövök
751  7,  3 |               utána.~– Madame Corysande! Én most olyan kedvemben vagyok,
752  7,  3 |                   s oda nem enged menni, én fogom önnek a Pamináját,
753  7,  3 |                   Ha ön bolondozik, majd én is tréfálni fogok: nézze,
754  7,  3 |              helyzetet alkotni, amelyben én kísértetbe legyek hozva,
755  7,  3 |           választotta szerep idézte elő. Én elismerem, hogy a szándék
756  7,  3 |                 Kedves madame Corysande, én nem emelkedem már sehova.
757  7,  3 |          diplomatára, hogy költsem el, s én nem végeztem be, amit rám
758  7,  3 |                essem, az nem tőlük függ: én estemben is fejjel fölfelé
759  7,  3 |             féltsen ön engem attól, hogy én nem tudok becsületes úton
760  7,  3 |                  fogja őt csábítani. Jó. Én mégis át fogom neki adni
761  7,  3 |                azt is kitudja, hol lakom én, s egész a rejtekig eljöjjön,
762  7,  3 |                 keresni.~– Akkor viszont én is megígérem önnek, hogy
763  7,  3 |                 kezdet után, hogy tudjak én is ön felől valami újat
764  7,  3 |                 van osztva. Mondám, hogy én koldus nem vagyok. Annyi
765  7,  4 |             elérve, ne félj, nem taposom én le azt a szép zöld petrezselymet,
766  7,  4 |              vagy már a vaskakadu, hanem én – gondolta magában Leon.)~–
767  7,  4 |             akarsz velem fecsegni, tudok én itt a Verestorony utcában
768  7,  4 |                 Vagy jobb szereti tán az én barátom a liebfrauenmilchet?
769  7,  4 |              amit te nekem adtál, s amit én neked most visszaadok.~Az
770  7,  4 |           valakit, akivel elhitesd, hogy én ennyi pénzt adtam teneked!
771  7,  4 |            Kedves öregem – mondá Leon. – Én most semmi tréfáló kedvemben
772  7,  4 |         küldetéshez eszközül szolgáljon. Én ezt a küldetést nem hajtottam
773  7,  4 |                 tehát vissza kell adnom. Én nem élek dispositionsfondból.~–
774  7,  4 |                   Hát akárhonnan került: én azt, amire ezt fordítani
775  7,  4 |              dolog így történt. Július 7-én kaptad te azt a táviratot,
776  7,  4 |                  azt, hogy hol lakik. De én azért már kitudtam a lakását.~–
777  7,  4 |                sem tarthat örökké. Tudok én mindent! Látom én a te utaidat.
778  7,  4 |                  Tudok én mindent! Látom én a te utaidat. Nagyszerű
779  7,  4 |              Nagyszerű terv ez a tied, s én már tudom, hogy sikerülni
780  7,  4 |              szegényről. De hát mit adok én neked tanácsokat? Túljársz
781  7,  4 |                  nem szorultál rá.~– Te! Én azért, hogy ezt az összeget
782  7,  4 |             kiskirály. – De mit beszélek én neked itten komoly ostoba
783  7,  4 |             amiket te jobban tudsz, mint én.~– Nem tudok semmit.~– No
784  7,  4 |                 minden dicsőségénél? Hát én mondjam azt meg neked? Én,
785  7,  4 |                én mondjam azt meg neked? Én, vén bagoly, neked, huszonkilenc
786  7,  4 |                jobban tudod te azt, mint én. – No de hát én csak magam
787  7,  4 |                azt, mint én. – No de hát én csak magam egyem és igyam?
788  7,  4 |                 Etelváry Miksa herceg!~– Én is azt gondoltam. Azt hiszem,
789  7,  4 |                  esetén rád találhassak. Én meg aztán cserébe adok neked
790  7,  5 |                  Hogy történhetett ez?~– Én magam vagyok az oka – szólt
791  7,  5 |                nyomorult asszonyt látni. Én magam is egész nap az erdőt
792  7,  5 |                Nem, édes Seregély komám, én szomorítottalak meg benneteket,
793  7,  5 |       szomorítottalak meg benneteket, az én kötelességem a vigasztalás.
794  7,  5 |           kötelességem a vigasztalás. Az én sorsom ver titeket. Tudja,
795  7,  5 |                szemembe és hallgass rám. Én örökössé teszem ittmaradásodat
796  7,  5 |               elszánt indulatú hangon. – Én e helyen meg nem maradok.
797  7,  5 |             helyen meg nem maradok. Hogy én mindennap, amikor felkelek,
798  7,  5 |                idevirító fejfákkal! Hogy én e félőrült asszony sírását
799  7,  5 |                falat, ha rájuk gondolok. Én itt nem maradok a világ
800  7,  5 |                 jajveszékeléseket mondok én most. Látta ön nyolc nappal
801  7,  6 |                  föléje szakadni készül, én mutattam azokat meg neked: –
802  7,  6 |                mely alatt összeroskadtam én. S holnaptól kezdve már
803  7,  6 |              értem: szállítsd haza te az én koporsómat. Légy védője,
804  7,  7 |                elfogtak: hanem azt, akit én fogok el most. A te gyászod
805  7,  7 |                  számodra. Térjünk be az én kis vendéglőmbe. Itt az
806  7,  7 |                  kitudakoltad, de akinek én becsületszavamat adtam,
807  7,  7 |              körülményekről beszélgetni. Én holnapután a találkozón
808  7,  7 |           találkozón nem lehetek ott. És én nem akarom, hogy ő hiába
809  7,  7 |             bánni az asszonyokkal! Tudom én annak a módját minden zsánerben.
810  7,  7 |                 mondtam. Aztán bízzál az én tapasztalt furfangosságomban.~
811  7,  7 |                  a kezeiket, úrhölgyeim. Én a „fekete rózsa” vagyok.
812  7,  7 |               hímzőnőt foglalkoztattunk. Én jártam el valamennyihez
813  7,  7 |              saját alkotású tabouret-ek. Én majd hozok egyet a kisasszonynak,
814  7,  7 |              áron. Ez igen szükséges. De én itt mind elfecsegem az időt,
815  7,  7 |                 megvénült rőflovag, mint én, nem sokat törődik a politikával.
816  7,  7 |             sokat törődik a politikával. Én kávéházba sem járok, s csak
817  7,  7 |                úgy meg a selyem! No lám, én erre soha rá nem jöttem
818  7,  7 |     nagyítóüveggel sem egy makula hibát. Én fel vagyok hatalmazva, a
819  7,  7 |                előrefizetéssel. Engem az én emberismeretem még sohasem
820  7,  7 |      gyászfátyolt hímezzen – semmi áron. Én visszaadom a pénzt.~A főnök
821  7,  7 |             bajusza fekete!~– Madame! Az én segédeim mind fiatalemberek,
822  7,  7 |            hímzés.~– Ah, az városi mese! Én nem tudok róla semmit.~–
823  7,  7 |               tudok róla semmit.~– No de én magam beszéltem azzal az
824  7,  8 |                                       AZ ÉN ATYÁM~Ha Leon csak egy árnyékát
825  7,  8 |                 zárva a koporsója. Pedig én nagyon szerettem volna,
826  7,  8 |                  azon majd megosztozunk. Én nem akartam engedni, hogy
827  7,  8 |              miattam ne aggódjanak önök: én nem félek a zajló tengertől.~
828  7,  8 |        betegségtől? – kérdezé Rafaela. – Én nem kapom azt meg. Bizonyos
829  7,  8 |                   Igaz, hogy még nem. De én nem akarom ezt a betegséget
830  7,  8 |                 bátorság visszatartja.~– Én bátor leszek. Azt gondoltam
831  7,  8 |                  azt mondom: no hát jer, én nem félek tőled, jó barát
832  7,  8 |                volt az adományozva.~– De én úgy tudom, hogy Etelváry
833  7,  8 |      megsemmisítette azt: nem adta be, s én ezentúl „csak” grófnő vagyok.~
834  7,  8 |                  is a mi monarchiánkban; én nem tudom, hogy hasonló
835  7,  8 |                 szabály ellen: az nem az én hibám lesz.~– Hanem az enyém.
836  7,  8 |              hátha igen? Ki tudja azt?~– Én tudom. Atyámtól hallottam.
837  7,  8 |          kapaszkodva tartá fenn magát.~– Én szeretem a tengert. Ha tengerész
838  7,  8 |                 nyugodtabb helyen vagyok én itt most, mint volnék abban
839  7,  8 |                  jobban szenvednek, mint én. Én szeretem ezt a vihart. „
840  7,  8 |              jobban szenvednek, mint én. Én szeretem ezt a vihart. „
841  7,  8 |                 Japánba. Ez az ország az én eszményképem. Nem hiszem,
842  7,  8 |      Helgolandból hazaszállítanak.~– Ezt én hihetem is, nem is,~– Itt
843  7,  8 |                  nem képzelik önök, hogy én nyolc-tíz mázsa ólmot az
844  7,  8 |           Rafaela reszketeg sikoltása.~– Én elhiszem – mondá a hadnagy –,
845  7,  8 |              hanem az ólom az enyim, azt én viszem el!~E szónál Leon
846  7,  8 |                kiálta:~– E koporsóban az én atyám fekszik! Aki ráteszi
847  7,  8 |                 Aki ráteszi a kezét, azt én főbe lövöm.~Leon a tengerész
848  7,  8 |                  azt mondá nekik:~– Amíg én nem vezénylek, addig maradjon
849  7,  8 |               Azt felelje-e: „Igen, ő az én atyám! Becsületszavamra
850  7,  8 |              fekszik e koporsóban! És az én atyám! Mindkettőnk becsületére
851  7,  8 |            éjszakát Berlinben tölteni.~– Én nem vagyok fáradt – mondá
852  7,  8 |                   ahová nem hat a zaj.~– Én tovább akarok menni! – mondá
853  7,  8 |                éjjel sem aludt semmit.~– Én is aludni fogok a kocsiban –
854  7,  8 |               franciák behozni.~– Emiatt én is aggódom – mondá Rafaela,
855  7,  8 |                 gyorsan kieszközölni. És én félreismertem önt. Nem fogok
856  7,  8 |                többet ellentmondani.~– S én ezt a jóságát rögtön felhasználom
857  7,  9 |               aki nekem jó barátom, akit én becsülök, ne higgyen senki
858  7,  9 |              kikiabálod a világnak, hogy én derék embered és igaz barátod
859  7,  9 |                 Van!~– S hiszed te, hogy én azt az előnyt, amit egy
860  7,  9 |            vállát vonogatta bosszúsan.~– Én egyenlő rangról beszéltem.
861  7,  9 |                    Komolyan megrémítesz! Én főispán! Ugyanabban a megyében,
862  7,  9 |                 dolga bízva volt! s most én következzem utána, mint
863  7,  9 |               ezüst után a fertálybankó! Én, aki szolgabíró voltam ugyanabban
864  7,  9 |               elnöki székbe beülök, hogy én főispán vagyok! Hát ennyire
865  7,  9 |                magát megállítani.~– Hogy én abban a teremben elnököljek,
866  7,  9 |           tósztok reprodukálásában, most én megszökjem vendégeim elől!
867  7,  9 |        végrendeletét, nekem diktálta le, én írtam azt alá, mint egy
868  7,  9 |                hanem azért hidd el, mert én mondom.~– Ha parancsolod,
869  7,  9 |         temessétek el a herceget, akitől én majd csak itt az irgalmasok
870  7,  10|               ismerősök vagyunk.~– Tudom én, ami illik, kérem alázatosan.
871  7,  10|                  Óh, nem, kérem alássan. Én nem őexcellenciáját gyászolom.
872  7,  10|         gyászkíséretéhez számítsa magát? Én a saját halottamat gyászolom.
873  7,  10|                 halottamat gyászolom. Az én jámbor oldalbordám halt
874  7,  10|          bátorkodtam alkalmatlankodni.~– Én? Tukmányi úr!~– Nem vagyok
875  7,  10|                   Tetszik ismerni azt az én kis birtokomat itten?~–
876  7,  10|             kínált nekem egykor azért, s én olyan bolond voltam, hogy
877  7,  10|            reszketeg, siránk hangon – az én jámbor oldalbordám elkívánkozott
878  7,  10|            szívesen fogadtak mindig. Hát én sem lehetek háládatlan.
879  7,  10|             eladni a jószágomat, mert az én derék leendő ipam uram ilyen
880  7,  10|                  parkhoz megvásárolja az én birtokomat, mert akkor egy
881  7,  10|             szerencsét, hogy esküvőtökön én végezhessem az egyházi szertartást:
882  7,  12|                  szerencsém? Csak nem az én trónörökösöm, Nornenstein
883  7,  12|                nyakamba esik? – Tehát az én Achillesem csakugyan nem
884  7,  12|                  Könnyen beszélsz te! De én háromszáz mérföldnyi kerülőt
885  7,  12|               Történt valami azóta, hogy én bujdosóban vagyok?~– Csekélység!
886  7,  12|                  cselekszenek.~– De hisz én nem vittem nekik semmiféle
887  7,  12|          egyszere labdázni –, hogy amint én megérkeztem Párizsba, s
888  7,  12|                 jöjjön haza?~– Megtettem én azt fiam atyai kötelességem
889  7,  12|                   Te is köztük vagy, meg én is!~– De mit fog ő csinálni,
890  7,  12|               fiam, te nagy szamár vagy: én pedig vagyok a te atyád”,
891  7,  12|        elrontottad az egész tervet, amit én és mások oly remekül fogalmaztunk. –
892  7,  12|                  és vedd nőül!~– De hisz én szeretem nőmet! Ne akarj
893  7,  12|              hozta a hírt nekem.~– Akkor én megbolondulok!~– Ne azon
894  7,  12|                  fog menni most, ahol az én nőm lakik, s ahova én nem
895  7,  12|                 az én nőm lakik, s ahova én nem mehetek. Intézzünk el
896  7,  12|           szerelmes, se szerelemféltő, s én megnyugszom benne.~Alienor
897  7,  12|              tapló), s azt mondá neki:~– Én megfogadom a tanácsodat.~
898  7,  13|            értelmes hangon.~– Édes Leon. Én egy igen különös ügyben
899  7,  13|               bolondság van bennem: hisz én magam tetszésemet találtam
900  7,  13|        Elrontottad a párbajomat, amit az én bolondságom kifőzött, a
901  7,  13|           kifőzött, a magad előnyére, az én mély leköteleztetésemre.
902  7,  13|             téren, ahol azt hittem, hogy én vagyok otthon, te csak jövevény.
903  7,  13|                ami fáj. Nekem nőm van, s én féltem tőled a nőmet! Bolondság,
904  7,  13|                  akart kicsalni tőlem. S én megcsaltam nődet, de nem
905  7,  13|                    Leon!~– Hát mondhatok én valaha egy igaz szót valakinek,
906  7,  13|                ne tégy engemet bolonddá. Én igen beteg vagyok attól
907  7,  13|                 többet is tudatok veled. Én tegnap óta jegyben járok.~–
908  7,  13|                 Most már elhiheted, hogy én nem szándékozom nődhöz menni.
909  7,  13|                még az vagy, ami vagy, de én annak, ami te vagy, apja
910  7,  14|            eszményi férfiról, amilyentől én – félni tudnék! Mikor madame
911  7,  14|                Az a másik az álarca. Már én akkor kitaláltam, hogy ön
912  7,  14|                önre szavazott. Pedig nem én voltam az ellenszavazó.
913  7,  14|                 még valaki mást is! – Az én kedves kis kékszemű leányomat!
914  7,  14|                  szeretni atyámat, ahogy én akartam? Miért nem tudta
915  7,  14|              miért titkolta előttem? Lám én nem tudtam őelőle eltitkolni,
916  7,  14|               aha! te is úgy vagy, ahogy én!” De hallgatott! Egy titok
917  7,  14|                 ítélve sok évi fogságra (én már erre is gondoltam).
918  7,  14|                  erre is gondoltam). Óh, én emlékszem egy esetre, hogy
919  7,  14|                   mint az, hogy meghalt. Én nem tudom, mi az. De azt
920  7,  14|             világon, akik – nem büszkék. Én nem értem a lehetőségét,
921  7,  15|          tudakozódnak, azt mondani: „nem én! nevettem!” Égni a féltéstől,
922  7,  16|               most már énrajtam is.”~„Az én szónoklatom nem olyan szép
923  7,  16|                  kikiabálja az utcának:~„Én nem vagyok főispán, én nem
924  7,  16|                   Én nem vagyok főispán, én nem vagyok nagy ember, nagy
925  7,  16|              zászlósúr, boldog vőlegény: én a ,Napóleon öcsém’ vagyok:
926  7,  16|             méltóságos úr.~– Hogy vernék én ki valakit? Kivált mai nap?~–
927  7,  16|               összehajtogatott papírt.~– Én is hoztam erre a napra a
928  7,  16|                 hercegasszonytól kapott. Én is közreműködtem abban.
929  7,  16|  hímzetmintafestés. Ehhez a zászlóhoz is én festettem a mintát papírra:
930  7,  16|               most méltóságodnak. Nem az én mázolásom az emlékezetes
931  7,  16|                  Rákhelkének:~– Kincsem, én azt hiszem, hogy te mégis
932  7,  16|            odaadtad ennek a mi urunknak. Én nem tudok semmit. Ne is
933  7,  16|                 s azután a válaszodat is én vigyem el hozzá. – No hát
934  7,  16|           méltóságos urat, légy addig az én „Napóleon öcsém”, és olvasd
935  7,  16|            mellett, sóhajtsd el nevemet! én már akkor az égben leszek:
936  7,  16|                 szónak sok lesz az alja. Én már az egész bibliát végignéztem
937  7,  18|            magasan meredt föl előttem, s én nem akartam magamon hagyni
938  7,  20|              adtak nekem magyarázatot, s én láttam, hogy a kérdezősködés
939  7,  20|                rá emlékezni, hogy láttam én egyszer annak a férfinak