Part,  Paragraph

 1  3,  6 |                      HADITERVEK~– Méltóságos, kegyelmes és excellenciás
 2  4,  3 |       tartanak, mint a nagyságos, méltóságos, kegyelmes és fenséges urak
 3  7,  9 |          avatva, hogy tégedet még méltóságos úr korodban is tegezni bátorkodik?~–
 4  7,  9 |          úrból, aki nőül vett egy méltóságos asszonyt, s aztán, hogy
 5  7,  9 |      tartani, s tűrjem, hogy per „méltóságos úr” szamarazzanak le? S
 6  7,  9 |           hátam mögött: „János! a méltóságos úr kalucsnijait!” S amíg
 7  7,  10|           szabadságot, hogy Leont méltóságos úrnak címezze. Nem kívánja
 8  7,  10|  szerencsével kecsegtetni, hogy a méltóságos úr emlékezzék rá, sőt abban
 9  7,  10|      abban a reményben él, hogy a méltóságos úr elfelejtette, hogy ő
10  7,  10|       Alázatos szegény szolgája a méltóságos úrnak – ismétlé még sokkal
11  7,  10|           szándékozik?~– Héj, héj méltóságos úr, hiszen nem hiába prófétai
12  7,  10| mosolyodott rá.~– Látja mármost a méltóságos úr, hogy valóban keresztyéni
13  7,  10|         hercegasszonyt is. Még ha méltóságos úr fogsz lenni, akkor is
14  7,  10|           engedi oda másnak. Ugye méltóságos és kegyelmes uram?~(„Ez
15  7,  10|          textus.~– Hát édes fiam, méltóságos úr: Sámuel X. könyvének
16  7,  16|          közelebb vonni Leon – (a méltóságos úr). Az eltávozó becsületes
17  7,  16|         éppen be kell bocsátani a méltóságos úr színe elé, kik az ő orcáját
18  7,  16|            Szeretnének beszélni a méltóságos úrral.~– Hát jöjjenek be,
19  7,  16|        félnek, hogy kiveri őket a méltóságos úr.~– Hogy vernék én ki
20  7,  16|         aztán mikor látta, hogy a méltóságos úr igen illendően bánik
21  7,  16|      tisztséget elfogadta, kéri a méltóságos urat, hogy ő meg a másik
22  7,  16|          is hoztam erre a napra a méltóságos úrnak valamit, amit, úgy
23  7,  16|              Bizonyosan eltette a méltóságos úr örök emlékül azt a zászlót,
24  7,  16|   felvállalt. Erről megtudhatja a méltóságos úr, melyik részét zászlójának
25  7,  16|        fiam, tedd le öt percere a méltóságos urat, légy addig az én „
26  7,  16|      hangzott a mellékszobából. – Méltóságos uram. Napóleon öcsém! Soká