Part,  Paragraph

 1  2,  1 |      örököltem tőle, amit majd csak utoljára gyónok meg néked, te kis
 2  2,  2 |            értem. Menjünk tovább.~– Utoljára aztán annyira ment az idegessége,
 3  2,  3 |    illetéktelenül lerótt kézcsókot.~Utoljára a doktornak volt annyi esze,
 4  2,  5 |          ragad? Mikor mosdattak meg utoljára?~A furcsa alak nevetett.~–
 5  3,  1 |       bejrám ünnepi kegyencnőt.~– S utoljára elvetted egy amszterdami
 6  3,  3 |           Egyik sem akart tágítani. Utoljára is rájuk kellett hagyni,
 7  3,  5 |          lába, azután jönne a feje, utoljára a koronája. Hanem aztán
 8  3,  5 |    képviselői padokhoz.” – „Tán még utoljára miniszter is lehetne belőle!” –
 9  4,  1 |            lakomát végigenni, inni, utoljára még táncolni, s fiatal és
10  4,  1 |        fogadtatván barátságtalanul, utoljára a végső szűk menedékbe,
11  4,  2 |      kibontva a zászló lobogóját.~– Utoljára mégis csak az lesz a vége,
12  4,  2 |          közönség, hogy mit mondott utoljára? A polgári házasság okvetlenül
13  5,  8 |             a másiknak elárulják, s utoljára valamennyinek a titkait
14  6,  1 |            sodrották el a helyéből, utoljára egy tour des mainsnél úgy
15  6,  1 |           ráfújt, összeomlott, most utoljára hétországra szóló módon
16  6,  2 |  szalmabábjától.~Rafaelának kellett utoljára is figyelmeztetni Miksa
17  6,  4 |          nagyobb dühbe hozta.~– Még utoljára ön fog itt sírva fakadni!
18  7,  2 |    hánytam-vetettem én ezt meg: míg utoljára ilyen számításra jöttem.
19  7,  2 |   káromkodásra fordítsa-e a dolgot. Utoljára mégis csak nevetésre tért
20  7,  3 |          követve el a toalettjével, utoljára a juponja alá menekült,
21  7,  6 |          míg atyja reszkető kezével utoljára leírta nevét.~– Jól van! –
22  7,  8 | ólomkoporsót emelte e beszéd alatt. Utoljára Rafaela megszólítá:~– Valami
23  7,  13|            kitűnő orvost Párizsban, utoljára meg azt kérdezte tőle, hogy
24  7,  15|           ilyen életet kárpótol?~És utoljára is!… Van egy mindenek fölött