Part,  Paragraph

 1  2,  1|    Nekem eltűrhetlen volna az a gondolat, hogy rajtam valami felemás
 2  2,  1|       volna „én”. Mégis érdeklő gondolat, hogy vajon milyen ember
 3  2,  4|       arról, amit lát, százféle gondolat tódul kedélyére; olyan gondolat,
 4  2,  4| gondolat tódul kedélyére; olyan gondolat, amivel nem örömest foglalkozik;
 5  2,  5|        Lívia.~Mind a kettőt egy gondolat hozta ide összebeszélés
 6  3,  4|         különben nem is eredeti gondolat, szórul szóra volt az megírva
 7  3,  7|     intézné hozzám: micsoda vad gondolat ezer darab ötvenforintos
 8  4,  2|        Dehogy „urat!” Zseniális gondolat volt tőle egészen parasztnak
 9  4,  4|     szertartás.~No, ez ugyan jó gondolat volt Leontól! Ezzel minden
10  5,  4|         óta nyomta valami olyan gondolat a lelkiismeretét, hogy ő
11  5,  5|        nézve rettegés volt az a gondolat, hogy a hercegasszony meghalhat.~
12  5,  5| hallotta, folyvást üldözte az a gondolat, hogy ezelőtt harminc évvel
13  5,  6|      ellenszenvesen érinté az a gondolat, hogy az a bálványalak,
14  5,  6|       tárgy.~Úgy fájt neki ez a gondolat; majd a szívét metszé keresztül,
15  5,  8|       gondolatja volt az. Rossz gondolat.~Nem kellett volna neki
16  6,  2|        Engem boldogtalanít az a gondolat, hogy őt elhagyjam egyedül,
17  6,  6|    utóbbi híve volt.~Rettenetes gondolat, hogy két ilyen nemzet,
18  7,  2|        hogy jutott eszedbe az a gondolat, hogy a kerek világon éppen
19  7,  3|      énnekem elviselhetlen az a gondolat, hogy ő kényszerű munkával
20  7,  4|    percre sem hagyott el. Remek gondolat volt tőled különösen az,
21  7,  8|         kisírt könny.~– Ez szép gondolat öntől…– rebegé Rafaela,
22  7,  8|         kezét.~Annak pedig az a gondolat járt a fejében, hogy lakik
23  7,  9|   homlokodat! Bánt ugyebár az a gondolat, hogy ez a nevetséges alak,