Part,  Paragraph

 1  2,  2|          Szt! – suttogá Lívia.~– Csendesen – parancsolá Rafaela.~–
 2  2,  5|      okos két szürke pedig kocog csendesen, s ki nem tér a kerékvágásból.
 3  2,  5|          arcát meglátta, odajött csendesen az ablakhoz, s kinyitotta
 4  3,  3|         maguk után, odabenn igen csendesen értekeztek és igen rövid
 5  3,  3|   szorongatta vissza a kezeiket. Csendesen mosolygott. Gondolta magában:
 6  3,  8|        fogva aztán szép rendben, csendesen történt meg a felvonulás
 7  4,  1|          barcarole. „Szunnyadjál csendesen… Csak csendesen… Csak csendesen…”~
 8  4,  1|      Szunnyadjál csendesen… Csak csendesen… Csak csendesen…”~Pianissimo…
 9  4,  1|  csendesen… Csak csendesen… Csak csendesen…”~Pianissimo… csend… des…
10  4,  1|          hetedik égig: … aludjál csendesen!!! hogy attól még a mákonyrészegnek
11  4,  1|         énekelték neki, „aludjál csendesen!”, elrohant a kétmázsás
12  4,  2| diskurzusba. A lovas legény szép csendesen léptetett Leon mellett,
13  4,  3|     felelt, csak a fejét ingatta csendesen, ez azt jelenté, hogy „nem”.
14  4,  4|        húzza; ne hadarjon, hanem csendesen potyogtassa a szót, s a
15  5,  1|        az?~Az üdvriadal közepett csendesen haladt fel kísérőjével a
16  5,  8|       Leon elbámulásában, azután csendesen az oldalzsebébe nyúlt, s
17  6,  1|       démona súgta, mit mondjon.~Csendesen mosolyogva szólt:~– Most
18  6,  1|       szerezhetek vele.~E közben csendesen nevetett.~Ez a nyugalom,
19  7,  1|  gyászjelentéseiket. Azokat igen csendesen takarítják el, mint a kivégzetteket
20  7,  1|           maga azalatt kérődzött csendesen. Abban a táskában sohasem
21  7,  1|         a nyakát meg az orrát, s csendesen ellépegetett a hársfa mellett,
22  7,  5|          kezdte. Aközben lábával csendesen ringatott egy bölcsőt, s
23  7,  9|          Várjuk be ennek a végét csendesen.~– Ugyan nem szégyelled