Part,  Paragraph

 1  5,  3|        No! Talán valami baj van?~Vendelin komornyik volt a fejedelemnél.
 2  5,  3|   magasságod?~– Nem parancsolok, Vendelin. Bocsáss meg, hogy megbántottalak.
 3  5,  3|     fáradt ki, magasság? – kérdé Vendelin egy alacsony szekrényt nyitva
 4  5,  3|       nap.~– Nehéz sors! – mondá Vendelin, egy tigrisbőrrel bevont
 5  5,  3|      nőnek ki nádszálak.~– Igaz, Vendelin, utolsó és egyetlen hívem
 6  5,  3|    szobába.~– Megint igazad van, Vendelin. Nehogy úgy járjak, mint
 7  5,  3|       neked. Egymáshoz szoktunk, Vendelin, huszonöt esztendő óta.
 8  5,  3|    bevarrni.~– Közeledünk hozzá, Vendelin, bár minden ellenem esküdött
 9  5,  3|        hogy messze jár az eszem, Vendelin?~– Engedje az éji italt
10  5,  3|           auh! Mit szólsz hozzá, Vendelin? Eredj, imádkozzál helyettem.~
11  6,  1|      Mikor a ruhatár elé került, Vendelin maga sietett eléje, ott
12  6,  1|         rá emlékezni.~– Monsieur Vendelin – mondá a hű szolgának bizalmas
13  6,  1|  méltóztassék velem jönni.~Azzal Vendelin a tisztelgő hajlongások
14  6,  1| megvizsgálta, hogy jól zárult-e. Vendelin aztán betette azt a trezorba,
15  6,  1|  csengetett a kormornyikjának.~– Vendelin! Tudsz-e te lopni?~– Furcsa
16  6,  1|     vonva Leont is.~      ~– Te, Vendelin, készítsd el a tarokkasztalt
17  6,  4|      talált az ajtóban leskelődő Vendelin színpadi pontossággal megjelenni,
18  6,  4|     magasság! – szólt mosolyogva Vendelin.~Octavian fejedelem elkapta
19  6,  4|     Hanem én meg elmegyek. – Hej Vendelin! Készítsd el a fegyvereimet,
20  6,  4|        öklére támasztotta fejét.~Vendelin a vett parancshoz híven
21  6,  4|       pedig már meg vagyok lőve!~Vendelin aztán megint mindent elrakott