Part,  Paragraph

 1  2,  2|       megvénül. Van itt egy derék öregúr a megyében, a hercegnő is
 2  2,  2|       közel rokona is; egyszer az öregúr gondolt ki valamit, amivel
 3  2,  2|          megérdemlett becsben. Az öregúr elérzékenyülten fogadta,
 4  2,  2|     megérdemlett becsülésben”. Az öregúr igen nyájasan fogadott,
 5  5,  6|         világért sem lehetett. Az öregúr kifogyhatatlan volt.~– Fürst
 6  7,  4| találkozhattak ismét össze.~A kis öregúr itt már nagyon otthonosnak
 7  7,  4|         neked most visszaadok.~Az öregúr mind a két tenyerével lecsapott
 8  7,  4|   Ganymedes bámulva nézett rá.~Az öregúr aztán felkapkodta az asztalon
 9  7,  4|        volna, nem végeztem el.~Az öregúr nyelvét ajkai közé fogva
10  7,  7|          hogy a kalapod ócska.~Az öregúr megfenyegeté őt az ujjával.~–
11  7,  7|      fekete rózsa – válaszolta az öregúr mézédes hangon.~E varázshatású
12  7,  7|          mondá csoszogó bókkal az öregúr, kalapját leemelve alázatos
13  7,  7|         quiproquo támadt, hogy az öregúr az ablak előtt ülő fiatal
14  7,  7|     kedvencé; mire aztán a furcsa öregúr nem a kisasszonytól, hanem
15  7,  7|          Éppen csak azt akarta az öregúr. Tudta ő jól a hölgyek nevét,
16  7,  7|        hamis szemhunyorítással az öregúr –, s Párizsban bizonyosan
17  7,  7|        van! – motyogta magában az öregúr.)~S hogy szakértését bebizonyítsa,
18  7,  7|       kérni.~– Madame! – szólt az öregúr, termetét büszkén kiegyenesítve. –
19  7,  7|         se pénzzel.~– Hogyan? Egy öregúr, akinek egy foga sincs,
20  7,  9|        hely már be van töltve.~Az öregúr vállát vonogatta bosszúsan.~–