Part,  Paragraph

 1  2,  1|        napestig, arról álmodnám éjszaka; de az, akiről gondolataim,
 2  2,  2|       megy minden ember aludni. Éjszaka van. S hogy annál nagyobb
 3  2,  4|         a csalogányok.~Gyönyörű éjszaka volt, a hold végigsütött
 4  2,  4|     után kapkodva. Szép, kedves éjszaka volt, az égen szivárványszikrázó
 5  3,  2|          mint a békalencse, egy éjszaka megtermett, el is terjedt,
 6  4,  1|      látatlanul történt, fekete éjszaka, alvó őrök mellett, ez pedig
 7  5,  1|         én.~– Dumka úr? Ön négy éjszaka nem aludt. Nagyon ki volt
 8  5,  1|       csakugyan igaz, hogy négy éjszaka nem sokat aludt; az is igaz,
 9  5,  1|          Olyan volt, mintha egy éjszaka megőszült volna. Saját maga –
10  5,  8|     Innen Párizsig két nap, két éjszaka. Nem is gyanítod, milyen
11  5,  8|      javára, mint egy átdőzsölt éjszaka. S egy nagyon kicsiny kis
12  6,  2|        az álom önkényt meglepi. Éjszaka kerüli az. Ilyenkor, amint
13  6,  2|         látta őt elmenni.~Sötét éjszaka, egyedül, erdei mellékutakon
14  6,  4|        Hát mi bajod velem, hogy éjszaka nyargaltatsz haza?~Octavian
15  7,  2| kétségbeesés ugye? Sok nap, sok éjszaka hánytam-vetettem én ezt
16  7,  2|    Álutakon kellett menekülnie. Éjszaka egyedül nem mehetett, nem
17  7,  3|   estély! (A Badenben eltöltött éjszaka jutott eszébe.)~Akkor készült
18  7,  5|         nóta?”~Egyszer aztán az éjszaka csendje megfelelt a kérdésre:
19  7,  8|        se fülemüle, se kakasszó éjszaka.~Leon búcsút véve, azt mondá,
20  7,  8|      Leon.~Ez azonban nem olyan éjszaka volt, amelyiken az emberek