Part,  Paragraph

 1  2,  2|    herceget néha felderíteni, kit mi ritkán látunk mosolyogni,
 2  2,  3|     arccal ezt Leon elmondta (kit már ezentúl mi is így fogunk
 3  3,  1|      ön az ifjú Achillesként, kit leánynak neveltek, a kínálkozó
 4  3,  6|       sokat nézegetett, vajon kit fog jelöltül hangoztatni?~
 5  4,  2|       tisztelt barátom pedig, kit ime önöknek bemutatok, a
 6  4,  4|       azután felosztani őket, kit, honnan, milyen alkalmatossággal,
 7  4,  6|     kölcsönkért Dancsváron.~– Kit tetszik keresni? – kérdezé
 8  5,  3|        ahol éppen azon ember, kit bizalmunkkal elhalmoztunk,
 9  5,  5| felkelő csillagot? Az ifjúra, kit kötve tartasz emlékeddel,
10  5,  5|   akit szeret. Én tudom, hogy kit szeret. Haragszom rá, ellensége
11  5,  6| kísértetektől? – mondá Lívia, kit bántott madame Corysande
12  5,  6|        megérkezik-e idejére?~(Kit tart a negyediknek?)~– Ezután
13  5,  8|       anyahercegnő temetésén, kit nagyon tisztelt, de külföldön
14  6,  3| jobban szeressen, mint engem? Kit szerethetett úgy, hogy azt
15  6,  6|    selyemkorbács kezébe akad, kit üt meg vele legelébb. Ez
16  7,  6|    ezrével jő ide az úri nép, kit a boldog szárazföldről testi
17  7,  7|      Hát komolyan? Gyászolsz? Kit?~– Bizony nem azt a Napóleont,
18  7,  8|     és elmondassa velem, hogy kit és mért gyászolok. (Ez válasz
19  7,  8|    magyar főúr fekszik benne, kit Helgolandból hazaszállítanak.~–