Part,  Paragraph

 1  2,  2 |          mind a kettőt. Csak később jut eszembe, hogy előbb össze
 2  2,  3 |               De hisz ön oda be nem jut – tiltakozék az egyház embere. –
 3  2,  3 |            a számomra, ha a mennybe jut, egy ágyhelyecskét a maga
 4  2,  4 |   óraütéssel is, ha fölébredünk, az jut eszünkbe: most ül le jól
 5  2,  5 | bekanyarodásához érnek, ott eszükbe jut, hogy ők erre szoktak járni,
 6  2,  5 |            szoktak járni, s eszükbe jut a csemege, amivel a csaplárleány
 7  2,  5 |            ér, a közös legelőből is jut még valami. Kis ősi házunk
 8  3,  6 |      negyvenezer forint hadiköltség jut. Ennyit egy képviselő is
 9  3,  6 |         öcsémre gondolok, mindig az jut eszembe, hogy bizony jó,
10  4,  1 |             Eredj aludni szépen. Mi jut eszedbe? Hisz ez a helybeli
11  4,  2 |       azoktól az itthoni munkás nem jut keresethez. (Igaz a!) Százötven
12  4,  6 |    kilencszázkilencvenkilencnek nem jut eszébe a tárcájában hordozni.
13  5,  2 |             én tudok, úri vagyonhoz jut, s mikor a sors minden elégtételt
14  5,  4 |            meg. Diplomáciai állásra jut.~– Őszintén megvallva, bárónő,
15  5,  4 |          mikor válságos helyzetekbe jut, efelől engem értesíteni
16  5,  8 |           mint lepecsételt hagyaték jut vissza megbízójához, a megbízott
17  7,  3 |             míg egyszer oly magasra jut, hogy nem kénytelen semmit
18  7,  7 |         Nézd csak; most meg már nem jut eszembe! Ilyen a vén fej:
19  7,  13|        mondanék-e neki, ami eszembe jut? Ismered rosszalkodó természetemet.