Part,  Paragraph

501  7,  5 |                 mondá Leon. – Nem adom el ezt a kis birtokot soha.
502  7,  5 |          kívánta, hogy együtt temessük el vele.~(Nem lehetett ezzel
503  7,  5 |         gyermeket, örömöt. Ne veszítsd el a lelkedet. Nézz a szemembe
504  7,  5 |                nagy szíve nem tűrhette el, hogy minket megszomorított.
505  7,  5 |              már kifelé mentében mondá el a sáfár, s többet nem kívánt
506  7,  5 |        temetőkert dombjai alatt haladt el. Az új sírhalmok csoportja
507  7,  6 |             egy darab, egyszer egészen el fog tűnni a néppel együtt,
508  7,  6 |        válságos hat hét alatt lefolyt, el volt titkolva előle.~Ordináriusa
509  7,  6 |             szükség esetén ő határozta el, hány cseppet lehet beadni
510  7,  6 |             hold mellett, s nem jutott el a titokteljes csillagba,
511  7,  6 |           okait, hogy miért nem jutott el Mac Mahon Párizsba?~De mi
512  7,  6 |             egymásra.~Hasztalan bújnak el a betegek, a világkerülők,
513  7,  6 |           hajók közül egy sem süllyedt el: még az éj leszállta után
514  7,  6 |        leküzdte kínjait.~– Hol hagytam el?~– „Sötétség…” – olvasá
515  7,  6 |               mind gyámoltalanok. Jöjj el értem: szállítsd haza te
516  7,  6 |             vegyünk búcsút. Nem válunk el. Küldd a gyóntatót.~Mire
517  7,  6 |           fényes reménysugarak kísérik el az örökélet hívőit.~
518  7,  7 |           természete soha sem engedett el egy alkalmat a csúfondároskodásra.~–
519  7,  7 |               hanem azt, akit én fogok el most. A te gyászod ez, fiú!
520  7,  7 |            fellegek láthatlanában vész el! S mind e biztatást Rafaela
521  7,  7 |                  mondá az öreg –, hogy el ne késsél a déli vonatról.~
522  7,  7 |       elmondjam. Te még ma elutazol?~– El.~– Lehetek valami segítségedre
523  7,  7 |      boltossegédek. Azonban nem veszté el türelmét. Világban járt
524  7,  7 |                 aki ád magára valamit, el nem temettetheti magát.
525  7,  7 |            foglalkoztattunk. Én jártam el valamennyihez mindennap
526  7,  7 |   gyászfátyolért, no azt nem mondhatom el, hogy mennyit adnak a „fekete
527  7,  7 |               annyiért vállalták volna el, s fizettek volna a hímző
528  7,  7 |       szertartás, amikorra e fátyolnak el kell készülnie. Azért csak
529  7,  7 |               az elfogadásra határozta el magát.~Az öreg pseudo-boltoslegény
530  7,  7 |                kell az embernek. Zárja el madame rögtön a fiókjába.
531  7,  7 |             nem viszi a nyugtát, vigye el a pénzét, jöjjön vissza
532  7,  7 |          kiabált vissza. – Nem fogadok el ajándékot. Bocsásson meg.
533  7,  7 |                elfogadnom. Nem vehetek el pénzt. Ne bántson meg vele!~
534  7,  7 |               foguk van, mint amennyit el tudnak tartani.~– Akkor
535  7,  7 |               hogy egyszerűen temessék el; egy halottat ne ékesítsen
536  7,  7 |                 Nem, madame, az jobban el van most foglalva a maga
537  7,  7 |         keresztüljönnie a hajóval, még el is foghatják. Van annak
538  7,  7 |            borulva, csak azután mondta el neki az eseményeket, a megtörtént
539  7,  8 |             szokott úti ruhájában jött el, kalapja mellett sem volt
540  7,  8 |         hercegi cím az utolsó férfival el lesz temetve, s a leány,
541  7,  8 |          rászáll.~– Meg volt ígérve. Ő el is készítette ez iránti
542  7,  8 |          legyen.~Leon agyát nem kábítá el ez a nagy diadal. A hangban,
543  7,  8 |               hogy soha se feledtessem el az útitársnőt. – Nézzünk
544  7,  8 |             egyszerű eseményt beszélte el. Kilenc parasztgyermek történetét,
545  7,  8 |             olyan mesterséggel vitette el onnan Leon, hogy őt fel
546  7,  8 |                aztán egy csónak hagyta el a hadihajót, mely a gőzöshöz
547  7,  8 |             Vagy ha éppen olyan erősen el vannak önök határozva, a
548  7,  8 |                az enyim, azt én viszem el!~E szónál Leon egyszerre
549  7,  8 |             rövid időközökben rohantak el szembejövő vonatok, miket
550  7,  8 |       hangulatú férfiú volt. Nem árult el költői hajlamokat.~– Tudja
551  7,  9 |         sértett női büszkeség foglalta el a hajlam szerepét. Valaki
552  7,  9 |      hűtelennek, hogy nem búsul utána, el tudja feledni, s férjhez
553  7,  9 |       megfordítva áll a te meséd. Hidd el, hogy téged nagyon régen
554  7,  9 |               se tekintély! S hitessem el valakivel, mikor abba az
555  7,  9 |                Nyugodt lélekkel fogadd el azt. Fizetés jár vele annyi,
556  7,  9 |              az igaz, hanem azért hidd el, mert én mondom.~– Ha parancsolod,
557  7,  9 |             most Etelvárra, temessétek el a herceget, akitől én majd
558  7,  9 |        meghívás. Amit kínálnak, fogadd el.~– Még egyet. Kérlek: küldj
559  7,  10|          Rafaela hercegnőt, az fogadja el a magas rokonságot, az ország
560  7,  10|               volt, most már felejtsük el neki. Szegény! Sok pálinkát
561  7,  10|            lesz, – vagy pedig nem adom el a birtokomat, akkor maradok
562  7,  10|                hahotába nem tört ki. – El sem mosolyodott rá.~– Látja
563  7,  10|               még erre sem mosolyodott el.~Azt mondta Tukmányinak,
564  7,  10|            azon múlt, hogy nem érhette el, mert Leon olyan magasra
565  7,  10|                észrevétlenül juthatott el a park mellékutain át. A
566  7,  10|               olvasmány. Inkább mondja el élő szóval, miről szól a
567  7,  11|                egy lépcső sem választá el többé a hercegnőtől.~Ott
568  7,  12|                Bajorországban!~– Hagyd el, fiam! Nincs az már Bajorországban.~–
569  7,  12|                  nem mondom, hogy vedd el a rút fejedelemnőt – semmi
570  7,  12|           tudod ezt?~– Ő maga beszélte el azt valakinek, s az a valaki
571  7,  12|              én nem mehetek. Intézzünk el előbb egy csekélységet egymás
572  7,  12|            hogy az minden vetélytársát el fogja riasztani Pompeia
573  7,  13|               Alienor tétovázás nélkül el is fogadta azt, és megszorítá
574  7,  13|           gúnyos célzatokat ejtegetnek el valami félbeszakított légyottról:
575  7,  13|       légyottról: midőn neked hirtelen el kellett jönnöd Párizsból.~–
576  7,  13|      rendkívüli küldött.~– Azt ne hidd el!~– Te magad mondtad.~– Akkor
577  7,  13|                  Akkor kétszer ne hidd el!~– Apámtól hallottam.~–
578  7,  13|                Akkor háromszor ne hidd el!~– Leon!~– Hát mondhatok
579  7,  13|               jól meglőj. Mert anélkül el nem mégy, hogy engem megölj.~
580  7,  13|               ha akarnék, sem mehetnék el Párizsba: nézd ez okmányt!
581  7,  13|             magukkal, kiknek nőd elébb el hagyta olvasni leveleit,
582  7,  13|               is. – Mért rontottad ezt el?”~Alienor attól a három
583  7,  14|             ismertetésben nem tűrettek el a hézagok; viszont ő is
584  7,  14|             leányomat! Miért hagyott ő el bennünket? Mi rémíté meg
585  7,  14|        Kérdezze ki: mije fáj? mi vitte el innen? Ha szeret valakit,
586  7,  14|              könnyelmű hamisítás miatt el volna ítélve sok évi fogságra (
587  7,  14|                ily ok miatt nem veheti el. Megtudtam, hogy eltávozása
588  7,  14|              ajtó tárva előtte. Mondja el neki!~(Hogy ezt „ő” mondja
589  7,  14|             neki!~(Hogy ezt „ő” mondja el neki!)~Egy kísértő démon
590  7,  15|             feleli-e neki a józan ész: el akarsz engemet veszteni?
591  7,  15|               előtt minden más alaknak el kell halaványulni, akiért
592  7,  15|              kell halaványulni, akiért el kell felejteni mindenkit
593  7,  15|          kínált dicsőséget és vagyont, el a világot: az éppen te magad
594  7,  16|     dolgozószobájába, hogy ott olvassa el azt.~A felszakított borítékból
595  7,  16|         gyűrűvel.~„Szólj, hogy hagytad el őt? Mint válhatott meg tőled?”~
596  7,  16|               neki.~„Könnyezve hagytam el. Szívéről szakított le.”~
597  7,  16|                Leon csókjaival halmozá el a gyűrűt, s könnyei hullottak
598  7,  16|                 Eredj ki hozzá: fogadd el”.)~A megyei küldöttség volt
599  7,  16|                küldöttség jött, melyet el kellett fogadnia. – (El
600  7,  16|                el kellett fogadnia. – (El a kétségbeesett arccal!
601  7,  16|          kétségbeesett arccal! Simítsd el a dúlt vonásokat, erőszakold
602  7,  16|              jó kenyeres társak jöttek el, hogy őt üdvözöljék. Úgy
603  7,  16|               üdvözlő testület szólítá el kínzója mellől. Mosolyogni
604  7,  16|           cifra, s ha a kezdő mondatot el találja felejteni: nagy
605  7,  16|               arcvonásaiban, s odahaza el fognak vele dicsekedni,
606  7,  16|              Azok előtt sem tagadhatja el magát. A hivatalszoba egykori
607  7,  16|               mintha az oltárról lopná el!~A küldöttség szónoka aztán
608  7,  16|         szónoka aztán dicsekedve mondá el, hogy sok embertől gyűlt
609  7,  16|               a pisla szemvágás árulja el a japáni szépséget.~– Mit
610  7,  16|                hisz csak nem mondhatja el nekik, amit jól tud: hogy
611  7,  16|            neki, ami elől nem zárhatta el magát.~„Seregély!”~A szegény
612  7,  16|            megengedi, előadok.~– Mondd el, édes barátom, ha lehetetlen
613  7,  16|                adja vissza. Ezt hoztam el most méltóságodnak. Nem
614  7,  16|                válaszodat is én vigyem el hozzá. – No hát fiam, tedd
615  7,  16|             Napóleon öcsém”, és olvasd el ezt a levelet.~Leon felszakítá
616  7,  16|           melynek monogramja fölül már el volt hagyva a hercegi korona.~
617  7,  16|              boldog örökre!”~„Felejtsd el azt, aki e gyűrűt viselte. –
618  7,  16|               alakját: s hogy álmodban el ne kiáltsd nevét, s a hitves
619  7,  16|                tisztelj senkit. Fogadj el: de ne adj.”~„Temesd el
620  7,  16|                el: de ne adj.”~„Temesd el azt a kis világot, amit
621  7,  16|       gyermeked ágya mellett, sóhajtsd el nevemet! én már akkor az
622  7,  16|           íróasztalához, s úgy olvasta el újra meg újra egymás után
623  7,  16|               Líviát!”~S ezzel temesse el őt örökre. Úgy, hogy még
624  7,  16|             Úgy, hogy még az emléke is el legyen temetve.~Úgy, hogy
625  7,  16|              jött elő többé.~Hová tűnt el? Mi érhette, hogy a boldogság
626  7,  17|               ugyan ezt nagyon ügyesen el tudta tagadni, de mégis
627  7,  17|               ellenségei sikkasztották el, s minden módot megkísérlett
628  7,  18|         veszedelmes jégmező választott el nyugpontunktól.~E jégmező
629  7,  18|               szerencsétlenül csúszott el, hogy a fejét belevágta
630  7,  18|                 s eszméletlenül terült el.~A másik vezető, ki emennek
631  7,  18|               kunyhóból, előtte ugrált el a fehér kőszáli kecske:
632  7,  18|                pontját a földnek felhő el nem éri soha:~Mellettük
633  7,  18|                 szobrok, amiket az idő el nem pusztít. Megörökítve
634  7,  18|               kőszáli sasok nem jöttek el értük. Talán nem járnak
635  7,  20|               füstölgő vulkán foglalja el. Gyönyörűbb látványt képzelni