Part,  Paragraph

501  7,  10|       meglátogassa.~A főtisztelendő úr most is a kertjében volt található,
502  7,  11|           valakinek a végrendeletében.~Most már egy lépcső sem választá
503  7,  12|           fodrozatlan tüskehajjal, aki most nyakamba esik? – Tehát az
504  7,  12|         hadsereget már elvesztettek, s most három újat állítottak ki,
505  7,  12|               hogy fázunk.~Alienor még most sem értett belőle semmit.~–
506  7,  12|         feleségem!~– Úgy! a feleséged? Most azt gondoltam, valami Vezúvtól
507  7,  12|            németek beletakartak. Nehéz most innen Párizsba correspondeálni.~–
508  7,  12|              Sőt nagyon is kieresztik. Most olvasom éppen, hogy a párizsi
509  7,  12|              karikatúrákat nézni, amik most érkeztek Münchenből? Te
510  7,  12|                kliensnek?~– Mit tegyek most?~– Alakíts egy szabadcsapatot,
511  7,  12|              magadnak egy léghajót, ez most az egyedüli közlekedési
512  7,  12|                amiért azt megfogadtad. Most íme a herceg meghalt. A
513  7,  12|                De hát minek mondod ezt most nekem?~– Eső után köpönyegnek.
514  7,  12|          vissza Rafaela hercegnőhöz. Ő most egyedül áll, büszke atyja
515  7,  12|               férjek görbén néztek. Ez most itt van Bécsben.~– No hát
516  7,  12|               abba a városba fog menni most, ahol az én nőm lakik, s
517  7,  13|           szándékkal is jöttem ide. De most, mikor veled szemben állok,
518  7,  13|                ha arcképét megmutatom. Most küldte nekem kedves meglepetésül.~
519  7,  13|          akarta tenni a boldogságát.~– Most már elhiheted, hogy én nem
520  7,  13|               hogy a rendúr azt hitte, most mindjárt őtet híja ki párbajra.~
521  7,  13|                  Fiam, Alienor. Tudod: most már visszahúzom azt a mondásomat,
522  7,  14|             lépés. Az is eszébe jutott most! Egy-egy lehullott platánlevél
523  7,  14|               a száraz falevelet, amit most is kebledben viselsz, többi
524  7,  14|                nagyon? Miért nincsen ő most itten? Hogy osztozhatna
525  7,  14|               Szegény kicsikém! Hol él most? Hová lett? Mi sorsa jutott?
526  7,  14|     menyasszonyi fővel tíz évig, és az most egy derék, kitűnő államhivatalnok,
527  7,  14|             van? Szabadítsa meg őt. Ön most mindent kívánhat a legmagasabb
528  7,  14|                elhagyott eszmére.~– Ön most sokat fog Budapesten és
529  7,  14|               többet beszéljünk arról. Most kívánjunk egymásnak jó éjszakát.~
530  7,  15|                           TÖPRENGÉS~De most hová?~Itt áll a megfelelhetlen
531  7,  15|             mindazon gazdagságért, ami most az ő számára kínálkozik?
532  7,  15|         büszkeségnek. Fölötted áll még most is, s mikor mélyen alatta
533  7,  15|               volna egyéb, mint nő, ha most lépne ki a tengerből, a
534  7,  15|                volt? – Nem „volt”, még most is az! Rettegni, mikor őt
535  7,  15|              Hogy tudja őt elfelejteni most?~Elfelejteni örökre! soha
536  7,  15|               a szerelem jogánál fogva most is az övé, s aztán vagy
537  7,  16|               törvényhozó társai (mert most már felsőházi tag lesz)
538  7,  16|         Octavian fejedelem kalauzolta, most ő lesz a háziúr, s lehet
539  7,  16|       szívdobogás pillanatai alatt egy most érkezett levelet hoztak
540  7,  16|                irodájából került ki, s most oda az irodaterembe van
541  7,  16|     megtámadtad; mikor ezeket, kik itt most üdvözölnek, harcra buzdítottad,
542  7,  16|               a véleményben, hogy Leon most is csak olyan tréfás, kedélyes
543  7,  16|            tőle a karikagyűrű. „Nevess most már énrajtam is.”~„Az én
544  7,  16|            kegyelmes uram jó voltának, most már lehetőleg jól vagyunk.
545  7,  16|           nekem ispáni hivatalt adott. Most már aztán a szegény asszony
546  7,  16|       hercegnőnek kegyelmébe ajánlott.~Most meg Rafaela!~És Seregély
547  7,  16|             adja vissza. Ezt hoztam el most méltóságodnak. Nem az én
548  7,  16|            hogy ezt megtakarítottam és most elhoztam.~Óh, dehogy kedves
549  7,  16|                az élők oldala mellett?~Most már kiadta a rendeletet
550  7,  16|              meg van-e elégedve.~– No, most erre nekem rögtön írj választ,
551  7,  17|           Párizsba szökjék Pompeiához. Most már erősen élt a gyanúperrel,
552  7,  20|              tettem amiatt szót.~Hanem most már kezdek rá emlékezni,