Part,  Paragraph

501  7,  10|                    miképpen elindula Saul az ő apjának a szamarait keresni, –
502  7,  12|                      meg én is!~– De mit fog ő csinálni, ha Párizst csakugyan
503  7,  12|            archívumával fogsz rendelkezni az ő hűtlensége bizonyítványainak.
504  7,  12|                  vissza Rafaela hercegnőhöz. Ő most egyedül áll, büszke
505  7,  12|                   alatt.~– Hogy tudod ezt?~– Ő maga beszélte el azt valakinek,
506  7,  13|                 Onnan, hogy ismerem a nőmet: ő hiú, kacér, tetszelgő és
507  7,  13|                      szívével játszik benne. Ő diplomáciai titkokat akart
508  7,  13|                   van: ami neked nincs! – Ha ő ezt a nőt elvette volna,
509  7,  13|                   volna, boldoggá lett volna ő is, az is. – Mért rontottad
510  7,  14|               tűrettek el a hézagok; viszont ő is elmondott előtte mindent,
511  7,  14|                     leányomat! Miért hagyott ő el bennünket? Mi rémíté
512  7,  14|                    oly nagyon? Miért nincsen ő most itten? Hogy osztozhatna
513  7,  14|                     s hogyan keresi meg azt? Ő, aki ahhoz volt szokva,
514  7,  14|                    attól a gondolattól, hogy ő boldogtalan. Megkísértém
515  7,  14|                elítélték tízévi fogságra, és ő várt reá menyasszonyi fővel
516  7,  14|                     erre a hamisításra, amit ő elkövetett, nincs király,
517  7,  14|                      arra a gondolatra, hogy ő talán olyan embert szeret,
518  7,  14|                leánynak saját bűne nem volt. Ő csak azt gyónhatta meg,
519  7,  14|                   Mondja el neki!~(Hogy ezt „ő” mondja el neki!)~Egy kísértő
520  7,  15|            magasságot, ahova vágyott.~Mintha ő lett volna az, aki a bölcsek
521  7,  15|                    gazdagságért, ami most az ő számára kínálkozik? nem
522  7,  15|                     mindenkit annak, akit az ő mosolygása az idvezültek
523  7,  15|                     Leon szerette Líviát.~Az ő szerelmével volt tele szívének
524  7,  16|                     bezáró hármas retesz.~És ő ezen a napon egy életpálya
525  7,  16|                   fejedelem kalauzolta, most ő lesz a háziúr, s lehet nála
526  7,  16|                      örökre átkozott!”~Tehát ő is megemlékezett róla ezen
527  7,  16|             megemlékezett róla ezen a napon! ő is elküldte neki a maga
528  7,  16|                   üdvözöljék. Úgy örülnek az ő dicsőségének, mintha mindannyian
529  7,  16|               dicsőséges pályának kezdete az ő szerény papírnyiradékos
530  7,  16|              méltóságos úr színe elé, kik az ő orcáját olybá tekintik,
531  7,  16|                      nyelve, s előadta, hogy ő ki akar keresztelkedni:
532  7,  16|                      a méltóságos urat, hogy ő meg a másik lelki gyámolító
533  7,  16|                  leány?~S mi lesz belőle, ha ő elhagyja?~Mi lesz siralmasabb:
534  7,  16|                  azzal a tettel, hogy amidőn ő egész lényét feltárta előtte,
535  7,  16|                    ez már csak valami, ugye? Ő maga kért fel, hogy azt
536  7,  16|                   felhatalmazták Leont, hogy ő tűzze ki az egybekelés határnapját. –
537  7,  16|                hallja azt!”~„Ne vegyüljön az ő éjszakai sírásának hangja
538  7,  16|                      ajk között ne álljon az ő hideg árnyéka soha.”~„Légy
539  7,  16|                    emlékei, üdvözlő levelei, ő maga nem jött elő többé.~
540  7,  17|             ellenkezőleg fogta fel a dolgot. Ő meg azt hitte, hogy Leon
541  7,  17|                    békekötés legelső hírére, ő volt a legelső, aki a felszabadult
542  7,  17|                     a coeur király azt, hogy ő igazi ura a coeur dámának,
543  7,  18|             továbbmenetelre. Azt mondá, hogy ő már előre tudta, hogy valami
544  7,  19|                      érdekesebbé tegye vele. Ő maga sem ment fel arra a