Part,  Paragraph

 1  2,  3 |       eladjam a lelkemet.~– A lelkét? Kinek?~– Egy igazhitű keresztyén
 2  2,  4 |      eszébe jutott, hogy az ő lelkét is nyomja egy átadandó üdvözlet.~–
 3  2,  4 |     rá ne ugranék a lábára, s lelkét Istennek ajánlotta arra
 4  3,  8 |    kaszálóra, a csősz az apja lelkét szidta a megtiszteltnek,
 5  5,  5 |   álomlátomány, felmagasztalá lelkét. Nem gondolt lemondásra.
 6  6,  1 |     kép nem töltötte volna be lelkét, elég csábító lett volna
 7  7,  1 |    csak egy eszme foglalta el lelkét: nem is eszme, de zűrzavara
 8  7,  3 |      Lívia egy gyermek, kinek lelkét nem tölti be semmi ideál.
 9  7,  7 |      s e szóra úgy elveszté a lelkét, hogy kiszaladt a comptoirból,
10  7,  8 |    midőn meghalt, akinek nagy lelkét oda áldozta az égnek szerelméhez
11  7,  13| kifejezve, hogy nem terheli a lelkét semmi önvád ez ember mint
12  7,  15|  magasztalva; őrá gondolt, ha lelkét megfeszítve dolgozott, ha
13  7,  16|   szónoklatra, kényszerítette lelkét, hogy itt legyen: ne kalandozzon