A TŰZAKNA FELLOBBAN

Másnap korán reggel sietett főnökéhez vicomte de Brancardier. Ott talált nála egy idegen urat, de neki szabadalma volt mindenkor belépni a dolgozószobájába, s azt az idegen urat, kivel főnöke beszélgetett, figyelembe sem vette.

– A várt fordulat megtörtént – mondá félhalkan főnökének.

– Hogyan?

– Monsieur Zárkány ama levélben rögtöni visszahívatását kapta meg.

– Ez még nem bizonyítja a fordulatot. Lehet, hogy csak hely- vagy személyváltoztatásról van szó.

– Arca mindent elárult. Tökéletes bukását lehetett olvasni róla. Elsápadt, mint aki halálítéletét olvassa.

– Lehetett neki utasításul adva abban a levélben, hogy sápadjon el, mikor azt végigolvassa.

– Ajkai reszkettek, szemöldei összehúzódtak.

– Óh, uram, a diplomaták nagy komédiások, – térdei inogtak, fogai vacogtak. Ez mind utasításában lehetett. Még talán könnyezett is?

– Valóban a szemei megteltek könnyel.

– No mondtam ugye? Ennek én mind nem hiszek. Láttam én már ilyet.

– És rögtön elutazott még az éjjel.

– Még annak sem hiszek.

– De uram! Itt hagyott egy félbeszakadt légyottot a legszebb asszonnyal.

– Igen? No mar akkor elhiszem neki, hogy megbukott. Hadd mutassam be önöket egymásnak. „Vicomte de Brancardier”, „duc de Nornenstein”.

Bizony legfőbb ideje volt. Vicomte Brancardier már éppen meg akarta nevezni azt a szép asszonyt.

*

Amik ezután történtek a világban, azt följegyezték a krónikák minden napról.

Július 9-én a francia hadügyminiszter kinyilatkoztatá a kamarák előtt, hogy a hadsereg csatakészen áll.

Tizedikén gyorsfutár küldetett a nagykövethez Wildbadba, határozott utasításokkal.

Tizenegyedikén kimondatott, hogy Metznél tábort kell összevonni.

Tizenkettedikén a külügyminiszter kinyilatkoztatta a törvényhozó test előtt, hogy a nemzet becsülete van megsértve.

Tizenharmadikán nagy munkástömeg tartott meetinget Párizsban – a béke érdekében, s elhatározá a kormányt felkérni, hogy ne kezdjen háborút. A küldöttség nem fogadtatott el. „A béke a forradalom!” Azt mondták.

Tizennegyedikén a porosz király azt izente a francia követnek, hogy „nincs több mondanivalója”.

Tizenötödikén megizenték neki a háborút.

Tizenhatodikán a törvényhozók megszavazták a hadi hitelt, és a hadsereg mozgóvá tételét kétszáznegyvennégy szóval „egy” ellen.

Ez elég volt egy hétre.