X.
(Perczel levele a kormányhoz. Vádjai. Haditerve. Győzelme)
Perczel ahelyett: hogy mint Vetter tervelé, Ceglédnél állomást vett
és megütközött volna, átkelt a Tiszán s húzódott folyvást a kormány új székhelye
felé: úgy hogy utócsapatjának tisztei be-bejártak látogatni Debrecenbe.
A kormány ismételve figyelmezteté sürgetősen: hogy ne járjon annyira a
sarkában, hanem lásson hozzá: hogy tartsa fel az ellent.
Perczel erre egy furcsa levelet írt a kormánynak.
„Szemökre veté: hogy Pestről oly hirtelen elfutottak, – hogy ő
tudja, miszerint még tovább is akarnak futni; – hogy külföldre útleveleik
vannak, hogy már régóta gyűjtik az aranyakat a szökésre, míg a
szegény katona csak a papiros pénzt kapja.”
– Ah, ez mégis durva megbántás – monda Kossuth –, nekem minden aranyam, ami
van, itt a zsebemben, s ez mindössze nem több hat darabnál.
– Nekem van ötven – monda Nyáry –, amivel ugyan nem messze megyek, azt sem
most szereztem. Egyébiránt én nem vagyok ellene: hogy tartassunk házvizsgálatot,
s ami ércpénzt egyikünknél-másikunknál találunk, konfiskáljuk s váltsuk be
bankjegyekre.
– De már azellen protestálok – kiálta fel erre Madarász – arra senkinek sem
lehet gondja: hogy én minő pénzt tartok magamnál. Az nem tartozik senkire.
A levél további tartalma így szólt
„De én megtiltom önöknek: hogy helyüket elhagyják, különben velem
gyűlik meg bajuk, én ma Karcagon vagyok, holnap Szoboszlón
leszek, holnapután a Hortobágy mocsárai védelme alatt megütközöm stb.”
A kormány tagjai egymás szeme közé néztek. Ha Perczel Szoboszló alatt
ütközik, a császáriak hamarább ott lehetnek Debrecenben mint ő.
Szerencséjére az őt üldöző császári sereg nem volt egyéb egy
erős lovas kémdandárnál, mely Szolnokon állomást véve, a Tiszán át sem kelt.
Utoljára is neki kellett visszafordulni: hogy találkozzék vele.
*
Pár nap múlva egy szép hideg reggelen kicsinyke kis plakátocskákat lehete
észrevenni a falakon, melyeken, ha az ember közelről megnézte, ilyenformát
lehete olvasni:
„Perczel győzött”
A Szolnokon állomásozó császári dandárral megütközve, azt Abonyig
visszanyomta stb.
Egy ismerősöm, ki Perczelnek nagy imádója volt, szinte odavetődik
a falragaszhoz, s kitörő indignációval figyelmeztet a kis tenyérnyi
plakátra.
– Már nézze ön, nem szántszándékos malícia-e ez? Perczel győzelmét ily
foltra nyomtatni oly apró betűkkel, hogy perspektíva nélkül olvasni
sem lehet, s oly magasra ragasztani, hogy aki olvassa, megfájdul tőle a
nyaka. Ez a zab árlejtés alatta itt sokkal nagyobbszerűen veszi ki magát.
Annyi bizonyos: hogy nagyon apró betűk voltak, mik e győzelmet
hirdeték.
*
Perczelnek ez alkalommal ismét sajátszerű fátuma volt tulajdon
nevével. Keresztneve druszájánál – Mórnál már ütközetet vesztett, most
Szolnokon túl csaknem ismét úgy járt – Bercel falu mellett. Pesten már
készen is voltak viccekkel e téma fölött, annyira bizonyosnak látszott
kelepcébe kerülése.
Maszkírozott battériák vártak ott reá a szőlők mögött két felül
felállítva: Perczel azonban jókor figyelmeztetve levén a cselre, egy ezred huszár
háta mögé felültetett egy zászlóalj vadászt, s velök a rejtett battériákat
megkerültetve, elleneit a veszélyes pozíciót elhagyni kényszeríté.
|