XII.
(A Görgeyt terhelő vádak januárban. Azoknak mentsége. Elfogatóparancs Kossuthtól. Nyáry visszaveszi)

Január vége felé járunk…

Görgeyt nagyszerű vádak terhelik…

Görgey semmit sem akar tudni a honvédelmi bizottmányról. Amióta a kormány Debrecenben van, egyetlen tudósítást sem küldött hozzá, a hozzá küldött futároknak nem felel, a kormánybiztosokat ignorálja. A haditanács által kidolgozott terveket nem követi. Proklamációkat ad ki, mikben a kormány politikai nézeteit preokkupálja. A kormány által kinevezett tiszteket seregestül visszautasítja, helyettük tizedesekből, őrmesterekből csinál tiszteket. Táborkarának nagy része osztrák szolgálatból átlépett tisztekből áll. A hadügyminisztériumot expresse copfnak nevezte szemtül szemben.¹ Katonáival fehér tollat viseltet a süveg mellett. Ágyúit, miket a kormány nemzeti színűre festetett, ő újra befestette feketére…

Ennyi és még százannyi vád szólal fel ellene.

Ha volnának neki barátjai a kormány körül, mindezen vádakra tán felelhetnének.

Hogy tudósítást nem küld a kormánynak, oka az: hogy a császári hadsereg közöttük fekszik. A Vácon kiadott proklamációval kénytelen volt, miután a kormány székhelye változtatásával elmulasztá a katonasághoz csak egy irányadó szót is szólni, s tisztjeinek nagyobb része emiatt le akart köszönni. A haditanács tervét nem fogadta el, mert jobb volt a magáé. A sok protekció útján előléptetett tisztek helyett emberekre volt szüksége, kik az ágyútüzet és a fegyelmet kiállják. A táborkarát képező osztrák tisztek csak becsületére válnak a hadseregnek. Ágyúi fehér-piros-zöld színét azért festette feketére, mert a rikító színeket a csatában igen messziről megláthatni, s nagyon jól lehet rájok célozni, katonáival pedig azért viseltet fehér tollat, hogy a csata hevében az egyformán öltözött császári és forradalmi seregeket egymástól meg lehessen valami által különböztetni, nehogy egymásra lövöldözzenek tévedésből, mint Pákozd alatt. A császáriak hasonló motívumnál fogva felfordított A alakú fehér szalagot viseltek fövegeiken.

A laikusok azután azt hitték: hogy a fehér szín arra való: hogy a békességet jelképezze. Pedig csak arra való volt: hogy messziről meg lehessen látni.

Egy reggelen + + + képviselő a bizottmány egyik előkelőbb tagjához vetődik. Látszott rajta: hogy valami nagy dolog történt vele, amit nem szeret.

A képviselő szép magos férfi jó nagy ábrázattal, minél fogva a bizottmányi tag egészen à propos illeté őt e kompetens címmel.

„Magas állású és nagytekintetű férfiú, mi bajod?”

– Akaratom ellen nagy embert akarnak belőlem csinálni?

– Most is az vagy, ki akar még jobban megnöveszteni?

– Képzeld, rám bízták: hogy fogjam el Görgeyt!²

– Az egész hadseregével együtt?

– Nem éppen, csak őtet magát.

– Úgy látszik: hogy nem sok kedved van hozzá. Nálad az elfogatási parancs?

– Itt a zsebemben. Olvasd.

A bizottmányi tag elvette a parancsot.

– Nem sértelek meg vele, ha nem adom vissza?

– Sőt, le fogsz kötelezni: föltéve: hogy felelni fogsz helyettem.

A bizottmányi tag visszavitte Kossuthhoz az elfogatási parancsot, s kényszeríté azt, mint a bizottmány tudta nélkül kiadottat, visszavonni. A dologból nagy lárma lett, s hogy a nagy lárma minél előbb elhatott Görgey füleibe, az elképzelhető.

Később ismét két ízben el akarta a kormányzó Görgeyt fogatni kiküldött kormánybiztosai által, az elfogatási parancsot mind a kettő még az útban elégette, s ami több, még titkot sem csinált belőle.

Görgey tehát mindannyiszor megtudta: hogy a szándék nem hiányzik az ő semmivé tételére, a parancsok ki vannak adva, csakhogy senki sem meri azokat végrehajtani.

A kormánybiztosok pedig: hogy Kossuth kiküldő parancsának eleget tegyenek, elmentek szépen a táborba, és onnan megint vissza, s hozták a mendemondát Kossuthtól Görgeyhez és Görgeytől Kossuthhoz, és jól érezték magukat mellette.

Egy eszköze lehetett még Kossuthnak Görgey ellen. A magyar história példát mutatott rá. Midőn Imre király ellen testvére föllázadt, a király nem küldött kormánybiztosokat, maga ment a lázadók táborába semmivel egyébbel, sem fegyverkezve, mint királyi pálcájával a pártütő vezért önön tábora szeme láttára fogta el személyesen és vitte fogságra.

Imre király nagy lélek volt. – Kár hogy a lélekvándorlások nem igazak.