VIII.
(A honvédelmi bizottmány szerkezete. Genezise)

A honvédelmi bizottmányt többször hallottam úgy vétetni föl, mint második magyar minisztériumot.

Ez institúció éppen nem volt az, ami a minisztérium szokott lenni.

Egy kollegiális testület, melyben senkinek sem volt külön tárcája, hanem minden kormányzati kérdés tanácskozás útján döntetett el, s ha egyes tagokra néha részletesebb charge-ok ruháztattak is, mindazokért az egész testület volt felelős.

Ez intézmény akként keletkezett, hogy az első minisztérium leköszönése után a nemzetgyűlés Batthyány Lajost bízván meg az ügyek vezetésével, mellé tanácskozókul „országos biztos” név alatt több képviselőt adjungált, kiknek kötelességük volt mindazokról, mik Batthyány körül történnek, tudomást szerezni, s helyette az interpellációkra felelni.

Batthyány leléptével ezen országos biztosak maradtak egyedül a kormányon, s e testületet nevezték azután honvédelmi bizottmánynak.

Az ilyen kollegiális diktatúra természeténél fogva nem az ilyen agitált időkbe való volt, minélfogva Nyáry több ízben indítványozá: hogy e testület oszlattassék föl, vagy legalább ő és Madarász lépjenek ki belőle, mint akik két extrém nézetet képviseltek a bizottmányban, egyik a kibékítést, másik a tökéletes anarchiát, úgy: hogy a két sarkellenes befolyás miatt a kormány politikája szünteleni oszcillációban volt, de Kossuth ékesenszólása mindég megakadályozá az új krízist, bár annyira sohasem vihette a dolgot, hogy a kormánytagok önálló tárcákat fogadjanak el. Ez állításomat nem cáfolja meg azon tény: miszerint a rendőr és postai főnök hivatalnokaitól szívesen hallotta a „miniszter úr” címet. Nyáry ezzel ellenkezőleg a hozzá utasított levelek adresszéről rendesen letörülte a „belügyminiszter úr” címet s úgy küldte át a bizottmánynak.

Egyetlen negatív érdeme e testületnek, az, hogy soha semmi elhatározó lépést nem tett, hanem hagyta a dolgokat történni, amint a sors szeszélye hozta magával, – egy szóval az: hogy semmit nem rontott.

Amivel egyébiránt éppen nincs az mondva: mintha a bizottmány elnöke kollegái tudta nélkül nem intézkedett volna gyakran eldöntő politikai kérdések fölött.

*

A honvédelmi bizottmány mint szolidáris testület nevére pénzek is nyomattak. A 30 és 15 krajcárosok egyenesen ezen firma alatt lőnek kibocsátva, miből szinte látszik: hogy itt külön tárcája senkinek sem volt.

A többi pénzjegyek mind Kossuth mint pénzügyminiszter aláírásával jelentek meg. Csupán Szegeden nyomattak kétforintos utalványok Duschek aláírásával. Kossuth mint elnök nevére semmi magyar pénz sem nyomatott.