Part

1 10|          óta nem volt rá ideje?~– Nagysád kegyetlen vallató bíró.
2 12| nagyszerűség!~– No, majd meglássa nagysád, hogy olyan pompát, olyan
3 16|           öltött.~– Ne haragudjék nagysád – monda Bálvándy –, én egészen
4 21|       vannak.~– Most tehát, drága nagysád, ezért a remek lövésért
5 37|         közül egyet emlékül, szép nagysád?~Ez megsebesíthetetlen ember. –
6 42|    mindent elmondott nekem; ahogy nagysád kívánta hozzáírt levelében.
7 42|         nagysádnak; hat hét múlva nagysád szabad lehet. Azután pedig… –
8 42|     bámulni kezdett.~– Ő helyesli nagysád elhatározását, és azontúl
9 46|      hozzá. – „Alászolgája, drága nagysád! Szerencsés utat kívánok!