Part

  1 1 |             diáknak a címe: emberséges úr! a „tóga” az egy férfira
  2 2 |            szemölcsöt a nagytiszteletű úr kopasz fején, mely úgy díszlett
  3 2 |              különben a nagytiszteletű úr; csakhogy vonásai hozzá
  4 2 |               ki őt a középre a rektor úr énekszerű hangja, melynek
  5 2 |               kiálta közbe a jelenlevő úr. – Biz énnálam nem látta
  6 2 |              avikht.”~A nagytiszteletű úr még magasabbra feszíté fel
  7 2 |          akasztotta.”~A nagytiszteletű úr büszkén jártatta végig e
  8 2 |              csak annyit bírt a rektor úr, amennyi abban a kisebbik
  9 2 |            jövendőt”.~Rector professor úr mind a két szemöldökét felhúzta
 10 2 |                kezet.~A nagytiszteletű úr most hosszas ideig tartott
 11 3 |                igéjét, azóta nem éltek Úr vacsorájával: nekik az kell. –
 12 3 |               volna, hogy járulnánk az Úr vacsorájához.~Csollán Berti
 13 4 |              és -sarkantyús méltóságos úr. Keresztesen összetalálkozott
 14 4 |            fújni; nem hallotta a vitéz úr, amit neki válaszoltak,
 15 4 |            csak elszédelgett a haragos úr elől, s átadta magát a porkolábnak,
 16 4 |               Csuka Feri. Vitéz Sátory úr leakasztott a falról egy
 17 4 |             tekintetes Korcza fiskális úr lakására; ki híres tabuláris
 18 4 |            mely nemes Csollán Barnabás úr halála alkalmát örökíté;
 19 4 |              is elég csúnya; de Korcza úr nem engedi neki oda a pálmát.~
 20 4 |             jön, az a csúnyább.~Korcza úr valami hajszálnyival magasabb
 21 4 |        visszajönnek azok a principális úr szépségéért – válaszolt
 22 4 |        nyájassággal mosolyogva.~Korcza úr elnevette magát. Biróczy
 23 4 |                replika! – monda Korcza úr, s most már a levelet eldugva
 24 4 |                   Mit? – kiálta Korcza úr, odatartva az orrát Biróczy
 25 4 |                el ezt az írást…~Korcza úr patvaristájának az volt
 26 4 |             maga emberéhez, úgy Korcza úr írása saját szakasztott
 27 4 |              rándítva homlokán, Korcza úr. – Olvassa hát.~– Óh, így
 28 4 |           Kutyánszki! – dörmögé Korcza úr. – Mármost lássuk, tud-e
 29 4 |             ólomkalamáris; abba Korcza úr beleütött egy tollat félszárig,
 30 4 |              No, tessék a toll!~Korcza úr gonoszkásan nevetett fél
 31 4 |           másolta le az iratot.~Korcza úr csak a fejét rángatta, s
 32 4 |           Biróczy, s bemutatta.~Korcza úr egy pillantást vetett az
 33 4 |        Kutyánszki! – kiálta fel Korcza úr. – No hadd lássam hát, nem
 34 4 |              kérdésekkel szokta Korcza úr a fiatal gyakornokfélét
 35 4 |             szoktam gyakorolni.~Korcza úr titkosan nevetett magában.
 36 4 |            hadd hallom! – szólt Korcza úr, zsebébe dugva kezeit, s
 37 4 |             hajdú dolga lévén.”~Korcza úr nagyot prüszkölt nevettében.~–
 38 4 |         kötelességekkel – monda Korcza úr, s elővett egy kalendáriumot,
 39 4 |              Hahaha! – kacagott Korcza úr, szegődöttje sánta lábaira
 40 4 |              hogy az ifjú a „nagyságos úr”-tól jön, levéllel, melyet
 41 4 |               címzetén Korcza fiskális úr nevét olvasta. Ugyanahhoz
 42 4 |            Kálmán. – Híre van fiskális úr tréfáinak messze földön;
 43 4 |             már akkor mondta el Korcza úr, mikor Kálmán a két ajtó
 44 5 |               sohasem fogsz olyan nagy úr lenni, mint amilyen most
 45 5 |             napjainak; mert ilyen nagy úr nem fogsz lenni azontúl
 46 5 |         conrector. „Négy!” A conrector úr aztán nem is volt kíváncsi
 47 5 |          gazdag birtokát, s lesz igazi úr. Hanem előbb szolgáljon
 48 5 |                tudós rektor professzor úr!”~Béni bácsi első dolga
 49 5 |                veled. A nagytiszteletű úr felvilágosított az igazi
 50 6 |               a konyhán. Ilyenkor nagy úr is volt, mert két-három
 51 6 |               világon. „Ha valaha nagy úr leszek, mindig egyedül fogok
 52 6 |             olvasá; de miután a sok – „úr” – „ifjasszony” – „leányasszony”
 53 6 |      félkupoláján bekocogtatni.~– Súgó úr! Súgó úr! Kérem! Húzassa
 54 6 |          bekocogtatni.~– Súgó úr! Súgó úr! Kérem! Húzassa fel egy
 55 7 |               Ez volt amaz emlékezetes úr, akihez a kicsapott diáknak
 56 7 |             vállalatról, melynek élére úr kellene, nem beszélhetsz
 57 7 |        Bálvándy:~– Ugyan édes direktor úr, hagyják abba azt az unalmas
 58 7 |       felszólalt hozzá.~– No, direktor úr, ez igazán pompás játék
 59 7 |                mondta neki: „Hallja az úr! Maradjon veszteg, üljön
 60 7 |                tárgyává tette. Ha nagy úr, annál rosszabb rá nézve.
 61 7 |     bajusztalan, simára borotvált öreg úr volt; bécsi mintakép: fehér,
 62 7 |             Jöjjön csak velem. Főispán úr őkegyelmessége akarja önt
 63 7 |               kitettek, hogy a főispán úr akarja látni. Vajon mit
 64 7 |         Bálvándy odavezette őt az öreg úr elé, mire az öreg úr elővette
 65 7 |              öreg úr elé, mire az öreg úr elővette aranyfoglalványos
 66 7 |          gipszfigura.~– Eh! mit ért az úr ahhoz!~Ezzel fizeté ki röviden
 67 7 |                Bálvándy. – Óh, az nagy úr, az a kóbor theatrista!
 68 7 |                az igaz, hogy elég nagy úr a vándorszínész, amíg fiatal
 69 8 |                kísérni fogja Bányaváry úr.~Bányaváry aztán vette a
 70 8 |                földre: „aztán direktor úr, ha elvégezte, itt lesz
 71 8 |              hogy a fenntisztelt magas úr sem tette volna különben.~
 72 8 |                amilyet akarsz. Lehetsz úr, lehetsz lump. Adok pénzt
 73 9 |              ki magukat, amidőn Korcza úr is megérkezett. Az aztán
 74 9 |             fogalmazni, mint ő. Korcza úr tehát azzal biztatá, hogy
 75 9 |            világon; hanem aztán Korcza úr jutalmul az ötödik napon
 76 9 |             sem kért ki belőle. Korcza úr gondolá: még hazulról van
 77 9 |             reggelig meglegyen. Korcza úr elmondá e körülményt patvaristáinak,
 78 9 |             közelebbről ismerni Korcza úr.~Mindjárt közölte tapasztalatát
 79 9 |               hasonlót mondani. Korcza úr föltette magában, hogy majd
 80 9 |               táblai jegyzőnek, Korcza úr annak a teendőit is Kálmánra
 81 9 |                   Igaz! – szólt Korcza úr, még egyszer visszatérve
 82 9 |          poétaság!~Alig ment el Korcza úr hazulról, Kálmán még jóformán
 83 9 |            van-e a tekintetes fiskális úr.~– Nincs itthon. Mi tetszik?~
 84 9 |           kegyes a nemzetes patvarista úr.~– No, hát itt a kész nyugtatvány!
 85 9 |              fakamrába, míg a fiskális úr hazajön; ez a parancsolat.
 86 9 |             olyan pimasz.~Hanem Korcza úr jóval hamarább hazajött
 87 9 |               nyugtatvány róla.~Korcza úr bele sem nézett az írásba
 88 9 |               de akinek láttára Korcza úr ijedtében felrúgta a háta
 89 9 | hódmezővásárhelyi compossessor!~Korcza úr az üstökéhez kapkodott,
 90 9 |               Micsoda? – kiálta Korcza úr, mérgesen csapva a botnyugtatványra. –
 91 9 |            zsörtölődni – monda, Korcza úr kezét megfogva. – A nyugtatvány
 92 9 |               Ekképpen történt.~Korcza úr elkezdett kínjában fütyülni,
 93 9 |                 hogy ez a leggazdagabb úr egész Csongrád vármegyében?~
 94 9 |                volt a poétának.~Korcza úr diákra fordította a szidást;
 95 9 |            urak ugyan várhattak Korcza úr visszatértére.~– No, még
 96 9 |              nem sajnálja a tekintetes úr meghallgatni, elmondom.
 97 9 |        summáért megvettem gróf Decséry úr őkegyelmességének azon pusztáját,
 98 9 |              Tóth uram! – monda Korcza úr –, ez nehéz állapot lesz.
 99 9 |             megpróbálom – monda Korcza úr fontoskodó képpel. – De
100 9 |            csak tegye meg a tekintetes úr. Nem leszek ám érte háládatlan.~–
101 9 |    hálálkodások után odábbállt; Korcza úr a pénzcsomagokat elzárta
102 9 |         mindennap benyitogatnak Korcza úr irodájába, először munkát
103 9 |             áldja meg békével.~Az öreg úr nagy háládatossággal fogadta
104 9 |       alázatossággal a tekintetes ifjú úr gráciáját. Az Isten adjon
105 9 |        utánanézett az ablakon. Az öreg úr még az utcán is levette
106 9 |              múlva visszakerült Korcza úr; még a folyosón elkezdett
107 9 |               nézve az írásból.~Korcza úr át sem öltözött, mikor hazaérkezett,
108 9 |            rajta az iménti kopott öreg úr.~Kálmán bosszúsan csapta
109 9 |           megint itt van!” – de Korcza úr átváltozása elég jókor elvágta
110 9 |             sustákkal!~Az excellenciás úr pedig minden bókot kétszeresen
111 9 |                frater! – kiálta Korcza úr –, segítsen levetni őexcellenciája
112 9 |                de nem lehetett. Korcza úr inte neki, hogy maradjon;
113 9 |          excellenciádra – monda Korcza úr. – Lesz szerencsém ebéden
114 9 |           verni! Hisz ez a kopott öreg úr, akinek ő két garast ajándékozott,
115 9 |            látszott észrevenni.~Korcza úr előadta az átvett pénzt;
116 9 |               időt; akkor aztán Korcza úr félreinté Kálmánt, s suttogva
117 9 |           palackokkal, már akkor a két úr az ebédnél ült: a levest
118 9 |             fölött valahányszor Korcza úr rápillantott Kálmánra, minden
119 9 |         felkeltek az asztaltól, Korcza úr megfogta Kálmánt fejénél
120 9 |             mutatva őt be:~– A főispán úr őexcellenciájának leendő
121 9 |              lesz gazdag ember.~Korcza úr röhögött, mint valami erdei
122 9 |          nyájas, alázatos excellenciás úr is kivetkőzik az eddigi
123 9 |             válogatott nyelvén; Korcza úr annál keresetlenebb konyhalatinsággal.~
124 9 |            senkit meg nem aláz.~Korcza úr csak akkor volt beszédes,
125 9 |          tündökölt, ékesen szóló lett, úr volt, ha latinra fordult
126 9 |            excellenciád – monda Korcza úr; ismét nyújtva a dohánydöbözt
127 9 |              tőle visszanyerni.~Korcza úr futott fidibuszért. Kálmán
128 9 |                tárgy? – kérdezé Korcza úr.~– Egy kőfeszület.~– Egy
129 9 |               Egy kőfeszület? – Korcza úr úgy tett, mintha hasonló
130 9 |      kálvinista kézen maradjon.~Korcza úr nagy füstfellegeket fújt
131 9 |                Hát tudja mit, fiskális úr: egyezzék ki azzal a becsületes
132 9 |               kísérteni – monda Korcza úr; ott hagyva heverni az asztalon
133 9 |            irodába, már akkorra Korcza úr készen is volt az egyezményi
134 9 |             kicsinálni! – monda Korcza úr, vállára veregetve az örömtől
135 9 |              odább.~Mikor aztán Korcza úr és patvaristája egyedül
136 9 |         összeharapta az ajkait; Korcza úr észrevette nemtetszését.~–
137 9 |             oly módon fejezé ki Korcza úr fáradozásáért való háládatosságát,
138 9 |            pedig el sem olvasta Korcza úr, mert németül volt írva,
139 10|                   A persiettető~Korcza úr a legközelebbi törvényszünet
140 10|                ilyen megbízások Korcza úr fő-fő tréfái közé tartoztak;
141 10|              munkálatokat ugyan Korcza úr mind egy betűig hallatlan
142 10|        ilyenkor? – mennydörgé a kardos úr. – Mikor megírtam neki,
143 10|               mit feleljen rá.~A süket úr pedig folytatá nagy hangon:~–
144 10|             bőréből.~Azzal a kegyetlen úr szétcsapott a pamlagra kiterített
145 10|         felugrik a pamlagon ülő mérges úr, s elordítja magát.~– Ahán!
146 10|                harcias látogató Korcza úr helyett elfogott. S nagyot
147 10|        meglátta, hogy az bizony Korcza úr maga. – Ő érkezett meg hamarább
148 10|            készületestül.~Hanem Korcza úr ismerte már a vendégét.~
149 10|         lerakni egy szegletbe.~A vitéz úr azonban ráment egyenesen,
150 10|            megtudta hát, hogy ki ez az úr.~Most következett, hogy
151 10|              megtudja, hogy hát Korcza úr kicsoda.~A kis vézna fiskális
152 10|             mondá neki:~„Hán?”~A vitéz úr hátrahajtotta a derekát
153 10|            Major a huszároknál.~Korcza úr most már egész hozzákészülést
154 10|                még mind kevés.~A vitéz úr kétségbeesve tekingete széjjel.
155 10|         kérdést írta fel rá.~– Süket a úr?~Korcza úr aztán kivette
156 10|               rá.~– Süket a úr?~Korcza úr aztán kivette a kezéből
157 10|     folytatását az ajtóra.~– Pervesztő úr! Mit csinál Csollánné pere?~
158 10|          csinál Csollánné pere?~Korcza úr előkeresett egy másik darab
159 10|             választ. – Azt, amit major úr: nyugszik.~Kérdezett ismét
160 10|         gazember, mint te vagy.~Korcza úr replikázott:~– Magadra mondd,
161 10|        játszotok mind a ketten.~Korcza úr moderálta magát.~– De nem
162 10|           moderálta magát.~– De nem az úr kezére.~Az őrnagy krétája
163 10|              rá a válasz.~– Majd ha az úr meghalt.~És mindez teljes
164 10|               Meg akartok ölni!~Korcza úr nem maradt adós.~– Aki fél
165 10|             fért már az ajtóra, Korcza úr fogta a krétát s keresztülírta
166 10|           palimpsestjével:~– Eb fél az úr rozsdás fringiájától.~Az
167 10|        benneteket a császárnak!~Korcza úr sem volt rest.~– Nem félek
168 10|              ne törölje addig onnan az úr azt a blasphemiát. Le ne
169 10|           Aztán el ne tagadja, hogy az úr írta! Egyszeribe itt leszek
170 10|              vigasztaló hangot.~Korcza úr pedig diadalmas kézdörzsöléssel
171 10|             Tamás vagyok benne.~Korcza úr nem is időzött tovább. Sietnie
172 10|              húszast, ha a principális úr és a hajdú is otthon voltak;
173 10|           Boldog világ volt az. Korcza úr abban a hitben élt, hogy
174 10|               hogy nincs itthon Korcza úr?~– Mondtam neki. Hogy csak
175 10|                neki. Hogy csak az ifjú úr van itthon. Arra azt mondta,
176 10|             Ejh, nem is mondta az öreg úr, hogy ön itt van. Nem szép
177 10|              tudom, hogy a pert Korcza úr kinn hagyta a gyakornokánál,
178 10|               felelt mindezekre Korcza úr. Hogy védelmezett?~Óh, Korcza
179 10|                védelmezett?~Óh, Korcza úr replikája remeke volt az
180 10|            teleírt ívre terjedt Korcza úr védirata.~A hosszú felolvasásnak
181 10|                elinformációzott a téns úr odabenn azzal a szép asszonysággal!~
182 10|      védiratával. Alig várhatta Korcza úr hazajövetelét. Nem ment
183 10|      madártávlati panorámának!)~Korcza úr végre hazaérkezett. Elmondatott
184 10|       beszélhetett olyan sokat.~Korcza úr nevetett.~– No, majd megtudom
185 10|             annak a megfőzőjét.~Korcza úr aztán az egész vacsora alatt
186 10|           vacsorától fölkeltek, Korcza úr megtömte selmeci pipáját
187 10|             nagy vétke – felelt Korcza úr, házi sipkáját homlokára
188 10|              egy kicsit – mondá Korcza úr, ravaszul behunyva egyik
189 10|                dologból semmit.~Korcza úr új pipára gyújtott.~– Tehát,
190 10|                az egész világra nézve, úr! Nem úrnő, de úr! Így nevelték.
191 10|                nézve, úr! Nem úrnő, de úr! Így nevelték. Atyja közel
192 10|             Berti atyjával. Mind a két úr nagy birtokszerző, földéhes,
193 10|           negyvenezer holdra. Ez a két úr, hogy roppant birtokaik
194 10|               kötve a csomó. – Az öreg úr tudta azt, hogy van Erdélyben,
195 10|               verve tenyereivel Korcza úr –, no ez szép prókátornak
196 10|                lesz, mondhatom.~Korcza úr erre előkeresett egy levelet
197 11|         gondolkozónak tűnt fel.~Korcza úr pedig a szokottnál is szatirikusabb
198 11|               hogy nagyon szép.~Korcza úr, fél szemét behunyva, gonoszul
199 11|              retket meghámozni.~Korcza úr magában nevetett.~– Én is
200 11|               Jó is az – mondta Korcza úr –, jó hűsítő. Én ide szoktam
201 11|               mondta? – ismétlé Korcza úr, különös hangsúlyt adva
202 11|                szaladt elöl. De Korcza úr mégis utolérte, mikor inni
203 11|                   Ahán! – monda Korcza úr, egyet intve homlokával,
204 11|           egyéb.~– Áh! – kiálta Korcza úr – csak jogászi stílusgyakorlat?
205 11|              békét hagyott neki Korcza úr – a kappan érdekében; hanem
206 11|         főnőkét az irodába. Ott Korcza úr szekrénye zárt fiókjából
207 11|          asszony levele – szólt Korcza úr –, most vesse ön egybe azt
208 11|        salienst.~Gondolt-e arra Korcza úr, hogy mit cselekszik, mikor
209 11|            lett elvégezve, hogy Korcza úr írhatta újra maga.~
210 12|               korhely lenni.~Ha Korcza úr meg nem írta volna is, megírta
211 12|             elmúlik az magától.~Korcza úr is hagyta a fiatalságot
212 12|             Kalender úrhoz.~– Ah Jenőy úr, hozta Isten!~Óh Kalender
213 12|               hozta Isten!~Óh Kalender úr ismer minden főt, mely az
214 12|               nem sok – szólt Kalender úr egész atyai biztató hangon.~–
215 12|              Én értem – monda Kalender úr, s még nem is mosolygott
216 12|               Jól van – monda Kalender úr. – Én szoktam ilyen kockáztatásokba
217 12|        mindjárt?~– Nem bánom.~Kalender úr átment a középső szobájába,
218 12|              rejték magukban. Kalender úr három nagy csomagot lökött
219 12|             szabad elfogadni.~Kalender úr kényszeríté Kálmánt, hogy
220 12|               kell vesztenie.~Kalender úr hát nem is erőltette.~Felmarkolta
221 12|           garast, többet nem.~Kalender úr is nevetett. Csúnya fekete
222 12|             nem használhatom.~Kalender úr ismét nevetett; nem volt
223 12|             hogy egyszer csak Kalender úr szobájában van.~Az ember
224 12|              jött helyébe.~– Ah, Jenőy úr, ismét látjuk egymást! –
225 12|         egymást! – üdvözlé őt Kalender úr, kezeit dörzsölgetve. –
226 12|      kötelezvényt?~– Aláírom.~Kalender úr csengetett, mire az ügyletszobából
227 12|        hatalmas ökölcsapással Kalender úr fejére kvittelni le a tartozását,
228 12|              megvolna – szólt Kalender úr, kezét az összekötött pénzcsomagokra
229 12|            ijedten ugrott fel Kalender úr mellől. Alig talált kifejezéseket
230 12|               Kalender úrnak.~Kalender úr pedig azt tette a kötelezvénnyel,
231 12|               kapufélfájától.~– Korcza úr ugyan holnap délre itthon
232 12|          jelenti, hogy aludtunk.~Jenőy úr föltette magában, hogy haladni
233 12|            vérszínű árnyékokkal.~Jenőy úr azzal a föltett szándékkal
234 12|            csak gyalog érkezett.~Jenőy úr alig ismert rá a gimbes-gombos
235 12|              úrnak a kezeit.~No, Jenőy úr is örült egy kicsit, hogy
236 12|             kérdezé Jenőy úrtól.~Jenőy úr magas bámulással nézett
237 12|          Tudományos Gyűjteményt.~Jenőy úr elvörösödött. Haragudott
238 12|          tudomány; egy próféta, kit az Úr kettős tüzes nyelvei megszálltak.~
239 13|             nem várni, hogy az érdemes úr mit felel rá, hanem szaladni
240 13|            neki többé elveszni. Korcza úr pedig, amint megérté Biróczytól
241 13|                gyönyörében csak Korcza úr háborította meg koronként,
242 13|             ilyeneket mond neki Korcza úr egész komolysággal: „man
243 13|                továbbmehetésre, Korcza úr olyan jól érzi magát, mint
244 13|     szívességeit; aminek azután Korcza úr úgy nevetett, hogy neki
245 13|                vagy menjen?~– Direktor úr – monda az öreg gróf –,
246 13|             mint jegyzőt? A másik ifjú úr hadd menne addig sétálni
247 13|              szólt a hercegnő –, Jenőy úr jön velünk.~Nagy kitüntetés
248 13|       nagybátyja helyett; mire az öreg úr magas méltósággal mondá: „
249 13|         hercegnő; mellette ült az öreg úr jobbról, balról a főispán,
250 13|              balról a főispán, az öreg úr mellett Dorothea grófnő,
251 13|           kiismertem. Itt a legnagyobb úr, akié minden, az öreg Decséry;
252 14|                 ekkor aztán mind a két úr egyesülten rajtarontott
253 14|               fizetés. Majd ha ön nagy úr lesz, akkor meghálálja azt
254 14|  képviselőházának elnöke, születésére: úr, Istenétől: ész, magától:
255 15|                magára hagyják. Az öreg úr egy óra hosszat imádkozik
256 15|                arc mosolygott.~Az öreg úr két keze közé fogta szép
257 15|            hallhatóan suttogá:~– Jenőy úr.~Pál gróf szemei kerekre
258 15|           felnyíltak e névnél.~– Jenőy úr? – szólt Kálmánra szegezve
259 15|             azt a zsebébe. – No, Jenőy úr, ezt én önnek nagyon köszönöm.~
260 15|             tisztviselőnek „tekintetes úr”, a cselédségnek „monsieur”
261 15|                óráját adta oda az öreg úr; de ha engem meglátott volna
262 16|           Naxosra.~– Már akkor Csollán úr itthon lesz.~– Dehogy lesz!
263 16|                neki.~– Kérem nagyságos úr, négyszem között akarnék
264 17|               legelésznek. Valami nagy úr mellbeteg, annak a számára
265 17|       teátrumról éppen egy ilyen tudós úr krónikája nyomán van szerencsém
266 17|             hanem gyorsítsa a nemzetes úr lépéseinek nyomdokait előre,
267 17|             előtte haladó kurírstiblis úr után.~A mester pedig megállt
268 17|              mert én nem vagyok valami úr, hanem egy bolond vagyok,
269 18|               ide az úrhoz? Hát nem az úr hítt engem ide?~– Én híttalak?
270 18|      veszedelmes felhívás.~– Nohát! Az úr az a Csollán Berti, vagy
271 18|             Csollán Berti, vagy nem az úr az? – kiálta rá nyersnyakasan
272 18|               karokat itt ni… Látja az úr ezeket a karokat? (E szónál
273 18|              zsebemben volna. Nekem az úr száz forintot vesz ki a
274 18|        nyájasan mosolygott.~– Tudja az úr, csak mégis sajnálom, hogy
275 18|           ugyan olcsón megszabadult az úr. Tudja, én jó gyerek vagyok,
276 18|                  Azokkal nem fog ám az úr olyan könnyen elkészülni,
277 19|            jutott egy tószt. A kanonok úr eldicséré annak minden őseit,
278 19|        csillagokig.) Lesz belőled nagy úr, méltóságos úr, grófnő férje,
279 19|            belőled nagy úr, méltóságos úr, grófnő férje, istennő férje;
280 20|                szerződéséből. Az ilyen úr hadd traktáljon!~Ilyenformán
281 20|                  Mint Csollán Bertalan úr meghatalmazottja.”~Találkozott
282 20|               én leszek a családban az úr; nem nő, asszony, hitestárs,
283 20|             asszony, hitestárs, hanem „úr”. Mindenben szabad voltam.
284 20|               aztán ön már tekintélyes úr lesz. Híre, rangja, gazdagsága
285 21|            csoportosultak, több vadász úr és asszonysággal együtt.
286 21|              hát ő maga.~– Uraim! Báró úr, gróf úr – hebegi a hosszú
287 21|                   Uraim! Báró úr, gróf úr – hebegi a hosszú nyakú
288 21|            Aszályi.~– Hát nem tudja az úr? Szörnyű állat az! Mikor
289 21|              jelenetet, hanem Bálvándy úr. Össze volt arra beszélve
290 21|                egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél Katinka
291 21|               fiait menti; – meg az az úr, ki a Decséryék hintója
292 22|                kétszáz forint Bálvándy úr előtt nem nagy pénz.~Igaz
293 22|               vitézlő Csollán Bertalan úr meghatalmazottja, hogy előbbeni
294 22|               vagy pardon! – Bányaváry úr. – Benyovszky Móric sima
295 23|                s püspök, kanonok, apát úr foglalta el az első sor
296 23|              igavonó barom. Ne légy te úr soha! Rossz dolog ugyan
297 23|                udvarnál, mint rangbeli úr, mire én Pestre felkerülök?
298 24|             felelet.~– Decséry főispán úr őméltósága számára kérem.~–
299 24|               a tárcájába.~– Tartsa az úr a kalapját, itt a húszezer
300 24|           között sem érte meg.~– Ez az úr majd hitelesíteni fogja
301 24|         ökörhöz, még azt hiszi, valami úr ül a szekéren, s nem fogadja
302 24|                a mondása: inkább olyan úr légy, aki úgy dolgozik,
303 24|               aki úgy henyél, mint egy úr.~– Az igen okos mondás –
304 24|             cifra paraszt meg a kopott úr! Onnan őtőle hozott el engem
305 24|          paraszt leányára szorul; nagy úr lesz az; grófkisasszonyt
306 25|             arcképpel, nemcsak az öreg úr számára fogja azt lemásolni; –
307 25|            alkalmazást is nyert Korcza úr mellett mint adjunctus.~
308 25|              és holtaknak ura. Nem az „Úr”; hanem a Kutya Cenzor.
309 25|              nagyméltóságos személynök úr hozzá intéz. Csak megfelelt
310 25|              Az rossz! – kiálta Korcza úr nevetve. – Sufficienst kellett
311 26|           valahová. – Ügyvédem, Korcza úr ki fogja önt fizetni.~A
312 26|          Kocsim felpoggyászolva Korcza úr háza előtt áll, ahova visszatérek,
313 26|         ismétlé előbbeni szavát.~„Légy úr!”~S azzal becsapta a kocsiajtót,
314 26|                semmi sem, csupán csak „úr”!~Hogy ne sírna az, akinek
315 26|            légy te semmi; te légy csak úr!”~
316 27|               különbség az ember és az úr között?~Az egyik lovon ül.~
317 27|               Hiszen én nem vagyok sem úr, sem lovag, sem víg cimbora,
318 27|              miatt őt sok magas állású úr irigyelte.~A budai várban
319 27|               mert jön néha olyan nagy úr, akinek a közleménye nagy
320 27|          hiábavalóság, s olyan kicsiny úr, aki fontos ügyben jár;
321 27|             voltaképpen maga az őrnagy úr jön legpaprikásabb kedélyállapotba;
322 27|            vétetnek a semmit nem halló úr által, mintha az őáltalá
323 27|               esetet, amikor a megholt úr kedvenc trombitása elment
324 28|          tudott rá felelni. A fenséges úr folytatá.~– A külföldi országifjítókat
325 28|        szabadság jelszava alatt, s egy úr helyett kaptok hetet. Elcsalogatjátok
326 29|             egymás között; egymást „az úr”-nak címezik; van, aki próbálgatja,
327 29|       ittlétekor; derék, vendégszerető úr, jó gazdasszony felesége
328 31|            főtisztelendő Bócza Nepomuk úr tetszett meg legjobban.~
329 31|            Főtisztelendő Bócza Nepomuk úr a késő korig meg van örökítve
330 31|              ezektől a hibáktól.~Bócza úr tökéletesen meg volt vesztegetve.~
331 31|      visszament hozzá Bányaváry.~Bócza úr bölcs tekintetű arccal fogadá.~–
332 31|          tekintetű arccal fogadá.~– Az úr engemet fölöttébb megcsalt.
333 31|              Már késő! Az a sarkantyús úr ott a színpad közepén megkezdi
334 31|               a principálisa, Kovászos úr sem, aki pedig nagy széltoló.~
335 31|              azt Kálmán, hogy Kovászos úr lapja meg annak a dárdása
336 32|              összehúzódva élni…~Korcza úr szokása szerint igen szívélyesen
337 32|          Kálmán nagyot nevetett Korcza úr felfogásán.~– Hát most aztán
338 32|          Kálmán azt várta, hogy Korcza úr szét fogja tárni karjait
339 32|                megértette, hogy Korcza úr gyöngéd modorban utasítja
340 32|           kenyerét – veté utána Korcza úr.~– De arra vagyok – viszonzá
341 32|             levélben? – sürgölé Korcza úr.~– Nem tudom, nem bontottam
342 32|           levelét Korcza úrnak.~Korcza úr nagyon dörzsölgette hüvelykujja
343 32|              Bíró? – kiálta fel Korcza úr, triumfáló arccal. – Miből
344 32|               habozott; azalatt Korcza úr nem várta be a válaszát,
345 32|               Néhány perc múlva Korcza úr szava hangzott hozzá.~–
346 32|                végszavaknál már Korcza úr nyakába borulva zokogott;
347 33|              támadja meg. Még Kovászos úr is sietett neki elégtételt
348 33|                  Az már más.~– A derék úr maga volt itt, bennünket
349 33|                rajta; pedig Tseresnyés úr nem azért szólta ezeket,
350 33|                akinek őse mint szegény úr, lóháton szerezte iszonyú
351 33|                 fiam, csizmadia”, nagy úr nem lesz belőled, de koldus
352 34|             neve: báró Bálvándy.~Ez az úr kísérte őket kirándulásaiknál
353 34|       nagyméltóságú Bábaváry septemvir úr valóságos belső titkos tanácsossá
354 34|            rakhatott félre: „Bányaváry úr ma kitett magáért”, „Bányaváryné
355 35|              már minden. Magad vagy az úr a háznál.~E szótól aztán
356 35|               és a fülébe súg:~– Jenőy úr.~Kálmán széttekintett, hogy
357 35|          széttekintett, hogy hol az az úr, akit hívnak. Már azt sem
358 36|                uramhoz, hogy Bányaváry úr megbolondult: ott kinn szaladgál
359 37|              Azután Bálvándy igen nagy úr volt; – tudták ugyan, hogy
360 37|               És e tekintetben az öreg úr makacs volt. Neki Jenőy
361 37|            tovább is szeretni.~Az öreg úr nem restellt e tárgyban
362 37|              kastélyát, hogyha az öreg úr maga nem fog is felfáradni
363 37|           szólítá meg.~– Nos, fiskális úr, készen van-e már az, amivel
364 37|               ismétlé a kérdést Korcza úr.~– Igenis, mikor lesz meg?~–
365 37|             nem is szólt semmit Korcza úr, csak kinyitotta a szekrényét,
366 37|               Pesten elég! Elviszem az úr adjunktusához, annak adom.
367 37|               asszonyok közé számít az úr, ugye?~– Nemcsak a csúnyák
368 37|                ebből a fogásból Korcza úr, ha a nagyasszony meg nem
369 37|                összetalálkozott Korcza úr Biróczyval.~– Volt önnél
370 37|              ön az ügyét?~– El.~Korcza úr nagyot bámult, s megtaszítá
371 37|              ide, jó barát oda!~Korcza úr nagyon fintorgatta az orrát.~–
372 37|           Kálmánnak átengedni.”~Korcza úr egyet rántott a félbajuszán.~– „
373 37|             szólt fittyet vetve Korcza úr a tovabicegő kollégának,
374 37|        közepett.~Hanem amint az utóbbi úr az első kocsiból leszállt
375 37|               karokkal sietett a másik úr felé lelkendezve: „áh, báró
376 37|         karjába kapaszkodott.~A daliás úr pedig szívélyesen nyújtá
377 37|       Biróczynak.~– Mit kísér engem az úr mindenüvé? Menjen az úr
378 37|                úr mindenüvé? Menjen az úr vissza Pestre. Eltalálok
379 37|              hozzá egy soha nem látott úr, s azt kérdi tőle, hogy
380 37|                életében.~A kellemetlen úr azt kérdezte tőle, hogy
381 37|               már volt akkor egy másik úr is.~Az a másik úr volt báró
382 37|                másik úr is.~Az a másik úr volt báró Bálvándy.~A báró
383 37|               tehet arról, ha Benjámin úr Bálvándy báró dolgába beleártotta
384 40|              már hallottam tőle. „Légy úr!” Átadja, ha egyebet nem,
385 40|             most egy falusi tekintetes úr mindennapi terített asztaláért
386 40|           tudniillik, hogy amit cenzor úr őméltósága kitörülget a
387 40|          magamat lefestetni, hallja az úr, ahogy állok.~– Ne félj,
388 40|               félj, lefest téged ez az úr mindenestül, még a sarkantyús
389 40|              te azt hiszed, hogy ez az úr olyan piktor, aki boltcímereket
390 40|                Mert az kőtőszó, s Béni úr paripáinak Kálmán úr feketekávéjával
391 40|              Béni úr paripáinak Kálmán úr feketekávéjával semmi összeköttetése.
392 40|              nálam évenként száz utazó úr is, aki csak beszáll hozzám,
393 40|                Csak hát jőne már Jenőy úr haza.~Az ebéd egészen elromlott
394 40|              előtt, melyben olyan nagy úr volt egykor; hol fényes
395 40|                őt fogadta a legfensőbb úr valamennyi urak között.
396 41|              eset, hogy Jenőy Benjámin úr is megkapta az intést, miszerint
397 41|               se vége, se hossza a két úr között.~Mikor Csollán Berti
398 42|               tessék besétálni; a báró úr odabenn van.~Aszályi alig
399 42|             Valaki keresse elő a teins úr zsebéből azt a levelet,
400 42|                 hogy olvashassa a báró úr.~A levél igen válogatott
401 42|          király őfelsége, vagy maga az Úr Jézus, vagy a saját bevert
402 44|         utcákba. A halál félelmes nagy úr volt akkor.~A ferencvárosi
403 45|                kézművesnek: „Kedves jó úr”-nak címezve őt, szépen
404 46|            biztosíttatni, hogy Csollán úr megszokott komfortját falun
405 46|             külön szabályozza.~Csollán úr a törvények iránti legmélyebb
406 46|               asszony ügyvédje, Korcza úr jelenlétében fogadá el érte
407 46|          elszállítsa; mely után Korcza úr megmagyarázva neki az ítélet