Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
jézus 5
jézust 1
jo 6
jó 373
jóakarata 1
jóakaratába 1
jóakaratát 1
Frequency    [«  »]
396 mert
377 egész
375 ne
373 jó
359 maga
358 aki
350 két
Jókai Mór
Eppur si muove – És mégis mozog a föld

IntraText - Concordances


    Part
1 El| Aki jól alszik, annak lelkiismerete van; akinek 2 El| lelkiismerete van; akinek lelkiismerete van, az jó 3 El| jó lelkiismerete van, az ember: tehát aki jól alszik, 4 El| tehát aki jól alszik, az ember.”~Azután akadtak nyughatatlan 5 1 | többnyire diákok látogatták, boráért, jó gazdájáért, 6 1 | látogatták, jó boráért, gazdájáért, még Csokonai 7 1 | pedig esküdt diák.~Ezt mind tudni.~Továbbá „akademika 8 1 | S a fiatalság rajongó, titoktartó és jó szövetkező.~ 9 1 | rajongó, jó titoktartó és szövetkező.~Ott lehetett 10 1 | az-e vagy nem?~No, hiszen szerencse, hogy akkori időkben 11 1 | ma is csak suttogva lesz továbbadni: hogy az a korona 12 1 | végén csutora,~Csutorában bora. ~Iszik, mikor akarja, ~ 13 2 | Jenőy, aki példája volt a erkölcsnek! No, meg olyant, 14 2 | fonatost, ezt a kolbászt; lesz ez a szalonna az útra; 15 2 | országot beutazhatja vele. volt azt a koszorút elfogadnia, 16 2 | sánta Biróczynak valami gondolat ütött a fejébe.~– 17 2 | lakomát egymással utoljára!~ lesz. Monda a négy társ, 18 3 | kankalikos kút vedre a pusztában volt mosdószekrénynek, reggeli 19 3 | csizmám szárába. Ismerem a szokásodat. Aztán meg azt 20 3 | pihente magát.~– No ugye, volt nem jönnöm veletek 21 3 | legeltek szétszórva. Egy óra járásnyira látszott 22 3 | mikor nagy a s aztán egy északi szél jön, a felső 23 3 | kicsapnak az iskolából: lesz ez az én híveimnek; 24 3 | ahhoz berekomendállak; ott dolgod lesz, ne félj. Írok 25 3 | pártodat fogja.~Óh, milyen lesz!~– Én pedig komédiásnak 26 3 | monda Borcsay. – Csak egy direktorra tudnék akadni.~– 27 3 | direktorhoz, akinek igen társasága van. Csak bízd 28 3 | Pesten lakik az én feleségem: indulatú, kegyes öreg asszonyság. 29 3 | ajánlólevelet, ne félj, olyan dolgod lesz annál, hogy 30 3 | mindennapi kenyeret; de hát az is szegény embernek, mert az 31 3 | tenni.~Hanem hát minden csak úgy jó, ha nem nagyon 32 3 | Hanem hát mindencsak úgy , ha nem nagyon sok. A három 33 3 | előkerült a levelekkel. vastag papirosból gyomrozott 34 3 | derék fiskális, akinél ménkű dolgod lesz. Írtam neki, 35 3 | mert iszonyú süket. Csak nagyot kiálts a fülébe, 36 3 | valamit, ami mindenütt ajánlólevél: ebben a bepecsételt 37 4 | gyalog, mert azok megeszik. rend van ott.~Azonban mégis 38 4 | volt már messze földön. lába van annak. Az az egy 39 4 | Berti volt a birtokosa, – egy óra járásnyira feküdt 40 4 | hátra.~– Hát aztán van-e testimoniumod?~– Van bizony 41 4 | akkor az utóbbi sem igaz.~– replika! – monda Korcza 42 4 | szigorral ismétlé:~– Most sem még; most is hibázik benne 43 4 | vagyunk az alkudozásban, lesz megismerkedni a hivatalbeli 44 4 | oldalról várt .~Előtte állt a tisztes öreg asszonyság 45 4 | önszólt a hölgy –, egy gondolatom van. Írok ügyvédemnek, 46 4 | egy szép asszonyhoz? No . Nem szóltam semmit. Hát 47 5 | hozzáteszi: „szerencsés éjszakát kívánok kedves 48 5 | kamasz korára annyira vitte a instruktor, hogy még magánvizsgára 49 5 | diplomával együtt aztán a asszonyság ismét bepakolta 50 5 | mellett.~Vette azt észre a öreg asszonyság, hogy milyen 51 5 | védve van jól, télen nyáron meleg taplósipkával, ami 52 5 | visszajövök.~– Óh, milyen kisleány vagy te, Cilike.~– 53 5 | olyan nagyon hozzátartozik a erkölcshöz a férfiszoknya; 54 5 | jut, azt leírják! Milyen dolga van az olyan ember 55 5 | uramnak, hogy vagy adjanak testimoniumot a Kálmán öcémnek, 56 5 | édesz asszonyanyám, olyan emberek ám azok a professzor 57 5 | kékfonallal gyújtották meg a kecskefaggyú gyertyát, amit 58 5 | éreztetni szeretetét, mikor kedve volt. Cseléd, családtag 59 5 | is megérezték, hogy most kedve van, a kutya lábaihoz 60 5 | rokonszenves durmolása közben egyik mesélő leánycseléd elkezd 61 5 | szobában nagyon jól alhatik a lelkiismeretű ember ezen 62 6 | Ugye kedvesz, édesz, mamáckám, elmegyünk a teátrumba? 63 6 | csak otthon maradt.~Igen alkalom volt neki az általános 64 7 | keveréke ez a megcsodálni való és rossz tulajdonságainknak, 65 7 | nem beszélhetsz vele.~Ha barátja vagy, tűzbe rohan, 66 7 | az ő szenvedélye. Ha egy színtársaságot megtud, azt 67 7 | rendesen Bécsben lakott, s igen előadásokhoz volt szokva, 68 7 | színészeknek is megjött a kedvük, félrelökték Bocskai 69 7 | belőle az elfojthatatlan kedv. Egyszer-egyszer nagyot 70 7 | Béni bácsi, mi volt az a , amitől olyan derült kedve 71 7 | egyenesen hozzá sietett.~– estét, Kálmán barátom – 72 7 | monda neki, mintha legrégibb pajtások volnának. – Csakhogy 73 7 | közönség előtt egyszerre és rossz fénybe lett állítva, 74 7 | felőle, hogy Hamletben régi pajtására ismert; ahhoz 75 8 | melyiket?”~Béni bácsi olyan volt, hogy választott neki.~– 76 8 | otthonukat.~Cilike is olyan volt, hogy búcsúdalt énekelt 77 8 | hagyta a házat? Az-e, hogy a barát csábította őt el? 78 9 | ilyen tréfát, hiszen olyan gyerek volt szegény. Egyszer, 79 9 | őket kenyérrel a becsületes ember. Egy kis német hast 80 9 | olympi gyönyört, melyet nem megismerni emberi idegeknek: – 81 9 | elkezd hálálkodni, mindenféle reggeleket kívánva a nemzetes 82 9 | köpönyeg fedi. Kalapját előre levette és a kezében 83 9 | beszéltetni. Szép készültségű, erkölcsű ifjú. Nagyon örülök, 84 9 | egyszer találkozni. (No most!) szívéről akkor is meggyőződtem. 85 9 | principálisa anekdotáin nevetni. Ha nevető publikumot szolgáltat 86 9 | miután ez a tréfa olyan hangulatba hozta az urakat, 87 10| neki, hogy őbelőle nem lesz ügyvéd.~A költő missziója 88 10| De lássa ön, legyen olyan , fordítsa le nekem, olvassa 89 10| kegyetlenül megfésülte, hogy egy szál hajat nem hagyott rajtuk. 90 10| megtömte selmeci pipáját a véki dohánnyal, mit Bécsben 91 10| nevelték. Atyja közel rokon, barát és szomszéd birtokos 92 10| aki megveszi hat hétre nyereséggel. Ezt a zsibói 93 11| Nem. Ezt magyarul írtam.~– , jó. Úgyis megértem.~(Az „ 94 11| Ezt magyarul írtam.~– Jó, . Úgyis megértem.~(Azúgyis” 95 11| Én a zöldjét szeretem.~– is azmondta Korcza úr –, 96 11| azmondta Korcza úr –, hűsítő. Én ide szoktam ragasztani 97 11| ejté a villáját, ami igen alkalom volt nézve egy 98 11| Mármost legyen olyan , trancsírozza el azt a kappant.~ 99 11| tanulmány, mint a sakkjáték. A játékosnak nemcsak a saját 100 12| részben szolgált neki ilyen mócsing”-gal a két tanú, 101 12| kötelezvényt aláírta, egész lélekkel bizonyíthatá, hogy 102 12| úgy megharagudott minden pajtására, hogy bezárkózott 103 12| megszámláltuk.~– Hm, hm. No . Tehát aláírja ön a kötelezvényt?~– 104 12| gyomorfájós embernek drága ételekről beszélnek. Hiszen 105 12| gimbes-gombos nyalka vitézben régi pajtására, Csuka Ferkóra.~ 106 12| Látod, pedig azt a levelet lesz elolvasnod; mert azt 107 13| könny lett tőle a szeme.~– fiú volt, fráter! – monda, 108 13| azokban az időkben.~A hercegnő reggelt kívánt nekik; megkérdé, 109 13| álom, amelyre azt mondjuk: , hogy csak álom volt!~Ami 110 14| csapott a szerecsennek.~– . Én megtanulom öntől a magyar 111 14| kerti pavilon termében.~Így lesz.~De nem vesztett volna 112 14| néger a magyarnak minden tulajdonságát; de aki már 113 15| nagyapjának magyarul:~„A isten tartsa meg nagyapámat 114 16| valamennyinek egy olyan tréfát, amin nem fognak 115 16| azért haragszom, mert olyan fiú, meg a válópört, amiért 116 16| mulatsága. Ennek meg az a tulajdonsága van, hogy amint 117 16| kocog előre pompásan, nagyon aztán; csakhogy bele 118 17| behajítá a maga tallérját.~ helyen van az ott. Majd 119 18| osztogatnak.~Innen aztán a barátok odább mentek; nem 120 18| Gárdistánál”. Ott a két barátnak sikerült a henteslegényeket, 121 18| ismerte Csollán Bertinek azt a szokását, hogy kártya közben 122 18| embert! No, hát nem bánom. Én bolond cimbora vagyok. Ide 123 18| tudja, hogy a Wasztl olyan gyerek, mint a tej.~Berti 124 18| megszabadult az úr. Tudja, én gyerek vagyok, olyan mint 125 18| kifizettetni. Mert hát én gyerek vagyok, mint a tej. 126 18| vállán. Hát ezekre a tempókra lesz vigyázni. Mert azok 127 19| szidalmazod a szűz erényt, a barátodat és az Üdvözítőt.~– 128 19| akár a szűz erény, akár a barát, akár az én Üdvözítőm 129 19| ismeri már a természetét.~A öreg tiszteletes kapott 130 19| minden őseit, őtet magát, tulajdonságaival, végül 131 19| nem törni), ez a jelszó a magyar nemesi címerre. Te 132 20| vendégeinek dicsekedni kellett a fogadtatással.~Azt gondolta 133 20| nemes és gazdag; hanem híre miatt. Egy , ki férjével 134 20| servant, s azonkívül egy lövő orosz puskás.~Még Decséryné, 135 20| rummal volt megtöltve. – A embernek ez tetszett legjobban 136 20| No, én nagyon kérem.~– ! Tessék velem parancsolni. 137 20| hazament, nekem azt se mondta: „ éjszakát”.~Katinka lehúzta 138 20| gyűrűt nagysádnak?~Kálmán vágást hitt ezzel a delnőnek 139 20| után a görög mitológia. – kedélyes istenek voltak 140 20| ahol ragyogni lehet”; „, legyek én is egyik tükre 141 20| hasonlót tesznek, mint ön és barátai, s amíg nekem van 142 20| parkettek fogadják a vándort; , ha ügyesen táncolni tud 143 20| ön meg, ezen haladt már nagyotés most idáig szerelmes 144 20| már a világon, s a legelső alkalomnál úgy elfelejtik 145 21| hahotával fejezé ki efölötti kedvét.~Utoljára maradt 146 21| vissza. Itt pedig mindenki pajtás.~– Hát hiszen nem 147 21| mely Kálmánhoz köti, sem a szándék, mellyel Bálvándy 148 21| Bálvándy. – Hol a fegyverem?~– kézben vanfelelt Kálmán, 149 21| hogy a medvét, mely két lövést fel sem vett, még 150 22| hogy legkésőbb jött, az a támadt, hogy mindenkit fölkeltett 151 22| vihette a szekerét, melyet közelbe rendelt, hogy rögtön 152 22| került a menekvőnek.~Nemigen szándékai lehettek iránta, 153 22| és így semmis.~Szegény becsületes Aszályit csakhogy 154 22| ne tegyen a megölelgetett barátnak.~– Valahára mégis 155 23| minden emberi arctól.~– . Én megyek veletekmondá 156 23| napig udvaroltam az áldott púpos hátú asszonyságnak, 157 23| fejedelmet, s volt aztán minden , ami kell. Hát nem okosan 158 23| No, ha barátok, hát akkor barátok leszünkmondék, 159 23| urakra számítok. Vannak nekem összeköttetéseim. Ha nagy 160 23| szolgáját. A pestvárosi kapitány pajtássága többet ér nekem, 161 23| bohó fenyegetés volt ez.~De szerencse, hogy egy prózai 162 23| tüzet gyújt; azt körülülik kedvvel, s a pattogó tűz 163 24| közöttük ilyen párbeszéd.~– napot, uram.~– Ha jó, meg 164 24| Jó napot, uram.~– Ha , meg kell enni.~– Ön e háznak 165 24| tiszti palotába költözni, neki a béresház is.~Az is 166 24| Nem kell a gyereknek a életet megszokni.~De a hercegnő 167 24| konyhaművészete iránt.~– Hja, iskolába jártam ám én! – 168 24| Jucikájának egy darabot abból a diósrétesből a markába nyomva, 169 24| voltam én örökben. Derék asszonyság az; mindig tart 170 24| a jót Isten után, az én nagyasszonyomnak, a Jenőynének 171 24| megbetegszik.~Kálmán megnyugtatá a háziasszonyt; megszokta 172 24| megvirradt a szénaboglya mellett; paraszt lenne már őbelőle.~ 173 24| istenszemekkel teljes ég! Milyen lehet köztetek aludni!~Milyen 174 24| köztetek aludni!~Milyen lehet ide lenn a földön!~ 175 24| a zsombikok; esztendőre legelő lesz a helyén.~– 176 24| s csak a két tenyerünk a barátunk. Ha a cseléd, a 177 24| napot. Nálam minden cseléd cseléd, mert ott vagyok 178 24| hogy a gazda fiának is , amit ő eszik; különben 179 24| Adjon Isten nyugodalmas éjszakát!~Azzal nagyot ásított, 180 25| jött reá szemközt, pálinkás reggelt kívánva, kezében 181 25| tartson az élvezet.~– Nagyon ez! Domitorium! Csak úgy 182 25| végigmelegíti az embert.~Utána a fehér cipóból a gyürkés 183 25| Kálmánt tovaszállítandó volt, három fakó fogva elejbe.~– 184 25| aztán lekiáltott a fiára: – ülést csináltál az úrfinak, 185 25| sietett, aki deferálta! Ugyan rendőrséggel van körülvéve!~ 186 25| mezőtől is.~Lám, milyen dolga van annak a másik 187 25| téve a költői munka, s a palackot meg a tucat kártyát 188 25| sem szokott, hogy még a Istennek se hízelkedjék.~– 189 25| én így fogok élni.~A két barát megszorítá egymás 190 25| bírálók ítéletkimondása között tíz hét esik közbe, ezt 191 26| nagyságos urat, hogy igen vásárt tett; a „Villám-nak 192 27| becsüli a világ az olyan közönséges félvért.~Ezt 193 27| gyorsan előre, mint egy hátas paripa.~Az ifjúság 194 27| hogy az atyját is ismeré: katona volt. Fejedelméért 195 27| Bálvándyt is, akivel igen cimboraságban élt, amióta 196 27| vágást adja, az a győztes.~ lesz! A teremben hirtelen 197 27| mennénk ki egész testre?”~„ lesz; vívjunk egész testre.”~„ 198 27| s úgy elpüfölte egymást barátságból, hogy mikor 199 27| megírja ő ön helyett.~(Bizez is lesz ígymondá magában 200 27| sabbeszteklivel a hóna alatt, magvas franciasággal szintén 201 27| Kálmánnak könnyű volt ez, pajtását Decséryék egy szavára 202 28| Kérésed hozzám az, hogy e barátodnak, ki magyar theatrálisták 203 28| vagy, kinek tehetségeit szerencse gyámolítja. Van 204 28| egyesítenek idebenn. Ami , az mindenkinek java, ami 205 28| Adója csekélység; földje , senki nem bántja, jól él, 206 28| népedet! Én ismerem azt minden és rossz tulajdonságával. 207 28| restelkedik. A magyar, ha katona, felvitte az őrnagyságig, 208 28| s otthagyja a hajóit; ha gazda, hátat fordít a gazdaságának, 209 28| Mohácson virágzanak; tudománya helyen van Debrecenben, 210 28| helytartótanács. Így van helyre eltéve minden. Próbáljátok 211 28| nem hisztriónak. Szereti a muzsikát, meg is fizet érte; 212 29| megtette ezt az utat lóháton, ismerős volt már vele. Néhány 213 29| Néhány órai sétalovaglás az lovasnak és szerelmesnek.~ 214 29| leesett, sár lett ide alant.~ késő estére vált, mire Kálmán 215 29| embernek olyan rosszul esik barátait nyomorban látni 216 29| fogad el. – Hanem volt egy terve az orvosnak Kálmán 217 29| maradt ott neki. A drága orvosságait otthagyta érintetlenül, 218 29| engedélye nélkül. Éhes volt.~ sötét volt már, amint a 219 29| gyékényes szekérben, két barát kétszer is keresztülment 220 29| anélkül, hogy egy keserves éjszakát kívántak volna 221 29| derék, vendégszerető úr, gazdasszony felesége és 222 29| Nemesember vagyok: olyan , mint a nádor. Itt a kutyabőr 223 30| mysticumában rejtve van.~Ugyan volt Dorothea grófnőtől, 224 31| tudtak a fehér sorok között.~ szerencse, hogy lehetett 225 31| tartós esőt” – „állandó időre”, mert a szegény dolgozó 226 31| levágó óriás.~Ez pedig nem szolgálat a hírtől. Minden 227 31| merénylete fölött, hogy ennyi ismerős arcot átváltoztatott 228 31| feltámolyog a lépcsőkön: ugyan , ha három más idegen arcokkal 229 31| bizonyítania, hogy milyen hangja van. Minden úgy üt 230 31| megvendégelé a színtársulatot, barátait. Hivatalos volt 231 31| szaporodtát emlegeti; a versíró néven veszi, ha akad olyan 232 31| nevetséges idióta, a második borokat tart, de ha a meséiről 233 32| kertre nyíló szobájában.~A fiú eléje szaladt, mikor 234 32| Szerencsés utat neki, és útitársakat.~– Egy útitársának 235 32| művelt férfi, ki nekem barátom.~– Ah, azt hittem, 236 32| mondani magában: „mégiscsak volt, hogy ezzel az asszonnyal 237 32| másik darabot, melyben egy királyi familia jön elő; 238 32| szükséges e téren, hogy prókátorlegyen az ember 239 32| ember neve. Mert nem az ám a prókátor, akireplikát 240 32| az ám aprókátor, aki replikát ír, hanem aki megnyeri 241 32| nagyanyámat nem akarom gyűlölni.~– , – tehát ne olvassa ön el 242 33| Bányaváryéktól, kiknek sorsát kézbe hiszi letéve azóta, 243 33| elmegyekmonda Kálmán.~ tiszta hideg idő volt; a 244 33| tisztaszobában már fel volt terítve. ősi cintányérok az asztalon, 245 33| bejött Magyarországba. A II. Lipót király alatt volt 246 33| művészetnek és tudománynak. Van is híre az egész országban. 247 33| fővárosban, mind elhordja hírét messze földre. Olyan 248 33| följegyzem. Sajnálom, hogy e eszméket most nem valósíthatom, 249 33| mulassza ön meglátogatni ezt a embert Génovában; mert attól 250 33| citromfán kívül, s azt önnek lesz megtudni.~Azután pipákat 251 34| mozdítani az álló földet, ugyan helyre küldted Itáliába!~ 252 34| gondol, hogy a másik fele lesz azoknak, akik majd 253 34| maró ördögeit, s azután a barátokat, kik eljönnek 254 34| szenvedélye, a festőnek barátja. A költő nagysága 255 34| derült kedély, társaságkereső kedv jellemzi őket. Életkoruk 256 34| válasza ez volt :~„Kedves gyermekem!~Könnyes szemekkel 257 34| élet végső partján járó öreg anyádat.”~Ez a levél 258 35| kellett tudakozódnia, hogy helyen jár-e, itt lakik-e 259 35| jutott eszébe taliánul.~– estét, Béni bácsi!~Az ismerős 260 35| hajolt az ablakon megint, messzire kitolva a fejét 261 35| magának feketekávét. Nagyon az, mikor az ember egész 262 35| utoljára is, mikor egyszer közel jött hozzá a Hunyadi 263 35| ne hallja a lármát.~A két barátnak fogni kellett kétfelől 264 35| menjünk. Derék asszony, asszony; és én nagyon tisztelem 265 35| Meg ne tudja az az áldott asszony; mert minden csepp 266 35| kenyérből, s hozzálátott étvággyal.~– Én meg vagyok 267 35| bácsinak szabjak csizmát. A Béni bácsinak tizenhárom 268 35| atyafiságától megfosztotta; szerencse, hogy ő arra a 269 36| öltve Bányaváry. – Ha nagyon dolga van, elkorhelyedik, 270 36| ugyebár?~Kálmán ráhagyta, hogy lesz.~Azzal búcsút vettek 271 36| lesz.~Azzal búcsút vettek a házigazdától, s karöltve 272 36| folytatásához. A kísérlet arra volt , hogy bebizonyítsa, miszerint 273 36| rágondolok is, s az nagyon lesz rám nézve; mert azt 274 36| lépten-nyomon követte volna, hogy a benyomást, mint morfiumot, 275 36| színház idegen múzsa papjaié; , ha Budán van helye a magyarnak.~ 276 36| tivornyázni, hazament, tanult, férj volt. Cilike nyert 277 36| förmedt a megnőtt tarajú barát. – Apám vagy te nekem 278 36| mikor józan vagy, igen ember vagy, mikor pedig 279 36| Egy másik reggel aztán korán látogatást kapott 280 36| hogy mármost ő ezentúl ember lesz; kártyázni éppen 281 37| Pozsonyban volt: ott olyan kormánypárti ókonzervatív 282 37| Csak nem fogok valamennyi pajtásommal összepofozkodni, 283 37| lakomán a szép delnőnek pajkos kedve volt; hanem elméncségei 284 37| látni, annak pedig nagyon kedve volt, s semmi erőltetettség 285 37| erőltetettség nem látszott a kedvében.~„Megállj! Majd 286 37| Maga? Kálmán testi-lelki barátja? S elvállalja az 287 37| úgy veszi fel a dolgot barát ide, jó barát oda!~ 288 37| a dolgot… Jó barát ide, barát oda!~Korcza úr nagyon 289 37| dolgot. Éppen azért, mert barátja vagyok Kálmánnak, 290 37| anélkül, hogy valaha egy lovat tartott volna, vagy 291 37| ne aludjam.~– Az bizony lesz.~Még egyre volt kíváncsi 292 37| Kálmánt kitagadta; ha a szíve engedte volna, amennyi 293 37| mindig elszorult a torka a öreg fiúnak, mikor eszébe 294 37| veszteni. Mert az volna , ha az ember bizonyosan 295 37| comtesse-szel a karján, s olyan kedvük van mind a kettőjüknek, 296 37| szerencsét, zsebre tenni, amit a sors adott s aztán képpel 297 37| ez? Nem lehet az valami . Neki még otthon keményen 298 37| idegen országban! Kedves édes Biróczy. Ne hagyjon itt. 299 37| maradt a Clichyben.~„Nagyon helyen van ott. Csak hadd 300 37| Jenőyné dühbe jött erre a tanácsra: tudta, hogy csupa 301 38| lakásáig. A sietségben az a volt, hogy a rájuk fagyott 302 38| Kálmán, mikor Cilikét már helyen tudta –, én sietek 303 38| az nem is jön ma el. Az helyen van most! – monda 304 38| Hát hiszen hogyne lehetne helyen Bálvándy? – gondolá 305 38| kedélyben tudta tartani.~Egy-egy cimbora sajnálta nagyon, 306 38| nincs itten most.~– Dejsz az helyen van! – felelt mindannyiszor 307 38| tudná nevezni azt a nagyon helyet.~Kálmán azt gondolta, 308 38| arra gondolt, hogy milyen volt neki a jégen visszajönni; 309 38| Más azt felelte : ugyan , hogy mi nem vagyunk rajta.~ 310 38| gondol?~No, az bizonyosan helyen van már.~Kálmán Bányaváry 311 39| kenyerét, úgy félbeszakad a kedve; Aszályi, ki fennhangon 312 39| az egész társaság hangos kedve egyszerre elhallgat.~– 313 39| azt felelte: „De hisz az helyen van!” – Emlékezel 314 39| budain maradt. Ez volt az a helyen van az!”~Kálmán egy 315 39| magyaroktól eredt; tehát azt a öregurat rohanta meg Aszályi 316 39| ahhoz az oltárhoz, melynek és balsorsban hűséget esküdtünk, 317 39| térítve. Alapjában nagyon volt az ő szíve, csakhogy 318 39| büszkeségét.~Az utolsó előadás sikerrel ment végbe. Az 319 39| ürítsenek aVörös Ökörben” régi patrónusaikkal. Ezt mindenki 320 39| tetszik, és igyék a többi barátokkal.~Szegény asszony! 321 39| könnyek a szemében.~Olyan fiú volt aBányaváry! – 322 39| szemében.~Olyanfiú volt a Bányaváry! – Mindig érezte 323 39| is búcsút vett az egész cimboraságtól, kitől örökre, 324 39| választása végigmenni. Az egyik tágas, téres, világos utca, 325 39| édes Csuka, legyen olyan , szoktasson el valami szép 326 39| valami szép módon ezt a embert innen az ablakom 327 39| ember két emberből áll: egy emberből meg egy rossz emberből. 328 39| a legutolsó fordulónál a ember maradjon fölül. Most 329 39| de reggel bizonyosan a ember fog ismét uralkodni 330 39| kedves barátom” – monda a emberarossz embernek”, 331 40| nagyanyja azáltal kibékül vele. ügyvéd vagy, jó barát vagy; 332 40| kibékül vele. Jó ügyvéd vagy, barát vagy; elismerem; szorítsd 333 40| A bosszúálló asszonynak volt ez az eszköz, s Aszályi 334 40| ez az eszköz, s Aszályi volt ilyen eszköznek.~Volt 335 40| közönség nélkül, kiadó nélkül! szerencse, hogy egy áldott 336 40| azt mondta neki:~– Nagy uram. Ön egészen elfelejti, 337 40| tapasztalta Kálmán, hogy nagyon az, ha az ember kétféle 338 40| húsfüstölő kürtőjébe, s mikor füstösek, akkor eladja őket 339 40| művész a csizmadiát. Hát nem lesz-e így?~Kálmán megszorítá 340 40| lesz-e így?~Kálmán megszorítá öreg házigazdája kérges 341 40| jön már a szolnoki vásár; lesz minden!~Aztán három 342 40| a poros kalapot.~– Isten nap, mester uram! – köszönt 343 40| a vásárra.~– Hát hisz az . Éppen azért jöttem mester 344 40| bemehetnek tőle: különben is igen ember.~Hát amint Tóth Máté 345 40| olajfestékeket meg ne kóstolja; lehet az kenyérre kenve; – 346 41| tanúsítsa, s erre egy igen alkalom lett rendezve.~Volt 347 41| birtoka is. Ők most is igen pajtások voltak Bálvándyval. 348 41| családapa, Decséry igen ember volt, s Dorothea nem 349 42| marasztották, hogy ne menjenek. emberük volt a városbíró 350 42| a járványtóli félelem.~A ismerősök aztán elkísérték 351 42| nem utazott ez ideig senki Magyarországon. Hanem azután, 352 42| alá megérkeztek, ahol az a vörös bor terem, ahol a 353 42| ismertek a négy nap előtti barátokra. Azok polgárőrségi 354 42| Aszályi nem volt idegen a bortól. Ebéd alatt Bruderschaftot 355 42| S arra én lennék éppen , hahaha!~Erre Bálvándy nagyon 356 43| nagybeteg; pedig hát olyan színben van, mint a szakasztott 357 43| helyét.~– Látod, kedves húgom, én is ilyen harcos 358 43| Kálmánt rábeszélje: milyen helyet készítettek neki 359 43| kocsiban, puha vánkosokból, sarjúszénából; úgy elvinnék, 360 43| mint kisgyermeket, milyen gyermek volt akkor!~Aztán 361 43| verőfényes alkonyattal. Kálmán házigazdája karjába kapaszkodva 362 43| ferencvárosi temetőig. Az már csendes szállás.~A ferencvárosi 363 43| azon egy kőfeszület.~– Ez hely ittmonda Kálmán. – 364 43| megállapodott.~– Itt lesz nagyon . – De még ez is nagyon közel 365 44| Pesten összejövünk: öt ifjú barát. Én eljöttem Tibetből.~ 366 44| a hátulsó szobába, ahol barátja várt reá, letakarva 367 44| a tudós utazótól.~– Te, ember, mégy haza a Magyar 368 45| Magyar utcai kis lak; a öreg házigazda egész nap 369 45| írta a kézművesnek: „Kedves úr”-nak címezve őt, szépen 370 45| könyörögve jött.~– Kedves uram. Kérem – könyörgök: 371 47| honpolgár, s minden honpolgár katona; a nemzeti hadsereg 372 47| előtte. Azt mondá, hogy nem barát, ki barátja temetésére 373 47| fájna nekik.~No, de minden lesz. Ha meghaltak, pompásan


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License