Part

  1 1 |          elvakult Apám az-e vagy nem?~No, hiszen jó szerencse, hogy
  2 1 |            diákhoz a hordó tetején. – No, most rugdalózzék kend!
  3 1 |        szegletéből eresztve a szót –, no, majd mindjárt analizáljuk
  4 1 |        sopánkodott a diákok helyett: „no jojcakát nektek szegény
  5 2 |        legbuzgóbb kegyelemkérőidet.~(„No, ezt nem mondhatnám” – dörmögé
  6 2 |         példája volt a jó erkölcsnek! No, meg olyant, mint Barkó
  7 2 |   tarisznyájukba, a tógájuk zsebébe: „no még ezt a kulacsot! Ezt
  8 3 |             egy kicsapott eklézsiába. No, soh’se gondolkozzatok rajta;
  9 3 |                  szólt a kocsi ura. – No, hát igyunk bruderschaftot,
 10 3 |               is megmondá a magáét:~– No, hát engem meg Csollán Bertinek
 11 3 |              Barkó Pali volt értve.~– No hát öreg. Ad ugrandum.~–
 12 3 |        mulattaták az uraságot nagyon. No, majd segít ő a bajukon,
 13 3 |          akkor ki is pihente magát.~– No ugye, jó volt nem jönnöm
 14 3 |      sulyokkal törik azt a mozsárban. No, az igaz. Még azt sem tudtam,
 15 3 |          tudtam, hogy ez is harang. – No, hát mi kell? Nem kaptok
 16 3 |        vacsorájával: nekik az kell. – No, megálljatok, mondtam nekik,
 17 3 |            ott leszek, ahol voltam.~– No, megállj, öcsém – mondá
 18 3 |          Azért bevesznek huszárnak.~– No fráter, te rajtad is segítve
 19 3 |                  Arra nincs gondom.~– No, hát majd lesz rá nekem
 20 3 |            kezet kell neki csókolnod? No, te vagy az én emberem!
 21 3 |              ne ismerné a kártyát!”~– No, még ilyen kópéval nem akadtam
 22 3 |              húzzák” – monda Berti. – No, most még egyet szíverősítőül;
 23 3 |            már jóféle hegyaljai volt. No, még egyet utoljára, Biróczy!
 24 3 |         tetszett ez a felköszöntés.~– No pásztorok, itt van a nyájatok –
 25 3 |          kezdte, hogy „harmadszor”. – No, meg hogy a miatyánkban
 26 3 |            volna a belső ákombákot.~– No, ez a te leveled Biróczy:
 27 3 |               találta fel a kártyát.)~No, most ezzel az ajánlólevéllel
 28 3 |       Bertinek tudott, hogy a férj és nő között válóper folyik. A
 29 4 |                Ez volt a közvélemény. No, az még rossz helyen fogja
 30 4 |              Talán nem is tudja kend? No, majd én megtanítom rá,
 31 4 |           többeket nem ismer az írás.~No, mondja el kend utánam szépen;
 32 4 |               a Rákóczi-marsot fújni! No, hát mars legelőször is
 33 4 |       megérezzék a kártya jegyeit). – No, ez szép ajánlólevél.~–
 34 4 |           Hogyne tudnék én olvasni?~– No hát olvassa el ezt az írást…~
 35 4 |             hogy el tudja olvasni.”~– No halljuk! – szólt, kétszer
 36 4 |                hogy a tollat rágja.~– No, tessék a toll!~Korcza úr
 37 4 |               kiálta fel Korcza úr. – No hadd lássam hát, nem tépem
 38 4 |                Bizony tudok azt is.~– No, hát írjon!~Azzal elkezdett
 39 4 |               aztán azt kérdi tőle:~– No, hát leírta, amit diktáltam?~
 40 4 |               prüszkölt nevettében.~– No, nem bánom. De közbe iktatandó:
 41 4 |         kocsit, hogy fel ne dűljön. 9-no. Az úriszéken az elítélt
 42 4 |             patvarista kötelessége.~– No, az az én dolgom.~– Hahaha! –
 43 4 |             sánta lábaira tekintve.~– No, csak az az én dolgom.~–
 44 4 |          valamit belőle, hogy férj és nő nem laknak együtt!~Még jobban
 45 4 |         kezdett lángolni egyszerre.~A nő olvasott a levélből, az
 46 4 |          levélből, az ifjú olvasott a nő arcából, s most már ő is
 47 4 |                mint egy erdei manó.~– No, öcsém uram, hát magát csak
 48 4 |   magántitkárnak egy szép asszonyhoz? No jó. Nem szóltam semmit.
 49 4 |           volt. Ő is ismer engem jól. No, majd írok én egypár sort
 50 4 |    megveregette a vállát Kálmánnak.~– No, csak menjen hát haza, öcsém,
 51 4 |        szerelmi história, s vége van. No, hát vigyázzon magára. –
 52 5 |           nagyon hűlt képet csinált. „No, hát hány lába van magának?” –
 53 5 |            elfütyülöm, ha tetszik”.~– No, hát fütyülje el” – s kapott
 54 5 |             maga tréfál. Ne tréfáljon no! Hallja no. Ugye nem igaz?~–
 55 5 |               Ne tréfáljon no! Hallja no. Ugye nem igaz?~– Nagyon
 56 5 |               az ujját nagy okosan.~– No látod, már tudom, hogy mit
 57 5 |           kisleány vagy te, Cilike.~– No, hát csókolj meg szépen.~
 58 5 |           Egész maskara lesz benne.~– No, de ezt hát így viselik
 59 5 |            foglalni való ritka fülek! No hát üljetek le, egyetek.~
 60 5 |       asszonyanyám?~– Minden emberre!~No ez mégis egy kis vigasztalás
 61 5 |           süssed.~– De ne haragudjék, no, édesz asszonyanyám, olyan
 62 5 |              a sorral oda a padlásra, no.~Béni bácsi aztán másféleképpen
 63 5 |              felőle igaz véleményét.~„No még ennél disznóformább
 64 6 |      kunyorálásba esett át.~– Jól van no. Elmegyünk. Ha szomorújáték
 65 6 |                Az magának druszája.~– No ne búsulj! – mondá az anyja –
 66 6 |          tanul olyan sokat? Még csont nő tőle a fejében. Én ismertem
 67 6 |             pukkedlivel fel is emelt.~No, hanem támadt erre boltozathámlító
 68 7 |      figyelmezteti a közönséget, hogy no most odafüleljen minden
 69 7 |           nevében felszólalt hozzá.~– No, direktor úr, ez igazán
 70 7 |             ma egyszer játszani újra!~No, még ez nem történt meg,
 71 7 |      nagyasszonyhoz, s annak mondá:~– No majd, ha a gyerek elvégezte
 72 7 |               ő van ez álnév alatt.~– No hát majd felviszem önt hozzá,
 73 7 |               megy fel a színpadra.~– No, aztán bele ne szeress valamelyik
 74 7 |              barátságos üdvözletével.~No persze, lehet is barátságos
 75 7 |     színésznek, ha az élete kedves.~– No majd játék után, barátom.
 76 8 |        házasodni akar.~Hát a színész?~No, az egészen más! Az csak
 77 8 |           poklokra az egész rongyhad!~No! Most rájöttek a sárga viola
 78 8 |               kockáztatva, hogy csont nő az agyvelejében.~S amint
 79 8 |              Nincs – felelt Kálmán.~– No, hát a mennydörgő mennykő
 80 9 |           adnod róla és megköszönnöd. No, hát itt küldöm most egyenesen
 81 9 |           csinál hozzá.~– Szabad már, no! – kiált eléje Kálmán türelmetlenül.~
 82 9 |               Óh! Köszönöm alássan.~– No, az egyezség szerint. Hanem
 83 9 |             nemzetes patvarista úr.~– No, hát itt a kész nyugtatvány!
 84 9 |         minden értelmében felvette.~– No, ezen átesett kend. Mármost
 85 9 |          merni az ő kezébe letenni.~– No, hát ha meg akarja kend
 86 9 |           ujja hegyén.~Ez is megvolt. No, az excellenciás urak ugyan
 87 9 |            Korcza úr visszatértére.~– No, még ez a kevés. Ez már
 88 9 |               ez a nyelves asszony.~– No, jól van. Én megpróbálom –
 89 9 |         ígérhetek semmi bizonyosat.~– No, csak tegye meg a tekintetes
 90 9 |     pénzecskét, kérem alázatossággal.~No, biz ezt Kálmán hamarább
 91 9 |               vissza az öreg úrhoz.~– No, hát itt van egy kis pénz,
 92 9 |           majd jurátusnak kell menni. No ez szép első találkozás
 93 9 |       szerencsém egyszer találkozni. (No most!) Jó szívéről akkor
 94 9 |            kerül a két garasra a sor.~No, de miután ez a tréfa olyan
 95 9 |              szólt patvaristájához:~– No, domine frater! Vegye elő
 96 10|               színe van a világnak. A nő a szivárvány napja. Azért
 97 10|              napja. Azért nem lehet a nő költő. A napból nem látják
 98 10|              neked, azt te meghallod. No, hát azt mondom neked, hogy
 99 10|     tanulmányozgatja a percsomagokat. No, majd ha hazajövök, megnézem,
100 10|           belenézni – monda Kálmán.~– No ezt legjobban teszi. Ámbátor
101 10|               a világon. A válóperem.~No ez szép kelepce.~Kálmán
102 10|              mondja, mert nem hiszem. No, ne is esküdjék rá, mert
103 10|            együtt fogjuk azt olvasni. No, én akarom! – A hölgy dacosan
104 10|               a parancsolás.~– Menjen no, hozza ide azt a pert!~Kálmán
105 10|               azokból, hogy a bűbájos nő férjét odahagyta a menyegző
106 10|    szorgalmasan kikerült a replika: a nő jellemének a védelmét, s
107 10|                ami szeretetreméltó. A nő helyzete ékes dialektikával
108 10|               környező külvilággal. A nő tapasztalatlansága, elhagyottsága,
109 10|          készített cselszövény maga a nő megszökése a háztól. A férjet
110 10|       minderre teljesen világos. És a nő gazdag hozománya. Ekörül
111 10|       cselszövény. A férj az ördög, a nő az angyal.~Kálmán egészen
112 10|           Olvasta ön?~– Elolvastam.~– No, azt előre mondtam. Hát
113 10|          vádlott mellett?~– Igenis.~– No, azt is előre tudhattam.
114 10|               azt is előre tudhattam. No, majd vacsora után elolvassuk.~
115 10|         beeresztettem a vizitszobába. No, csak tudom tán, hogy mi
116 10|          sokat.~Korcza úr nevetett.~– No, majd megtudom én mindjárt
117 10|    végigheveredve, monda Kálmánnak:~– No, domine frater, hozza azt
118 10|            kívánná maga a férj vagy a nő, hogy fel legyen oldva a
119 10|  gyönyörűségre termett amazon lesz. – No, úgy tíz év múltával már
120 10|              tenyereivel Korcza úr –, no ez szép prókátornak indult,
121 10|            indult, mondhatom. Hm, hm! No, hát hogy annál sikeresebb
122 10|               az első találkozásra.~– No és aztán, ha készen lesz
123 11|        hozzáfogott annak előadásához.~No, szép kis előadás volt!~
124 11|             mondta, hogy igen szép…~– No, az természetes. És egyebet
125 11|             poharát sem ismeri már.~– No hát, domine frater! – szólt,
126 11|   kígyófullánkkal fenyegette.~– Ahán! No, mármost lássuk, melyik
127 11| stílusgyakorlat? Csak scriptoristica? No, már ezt szeretem! Tehát
128 11|               exercitium. Az már más. No lássa, az ilyen igyekező
129 11|          futni.~– Majd megkísértem.~– No, és hogy annál nagyobb erővel
130 11|           aztán ezt a másikat, amit a nő küldött ön által nekem.
131 12|        lovagvessző – monda magában. – No, hát legyen kettő!”~S azzal
132 12|                Deszka nagyszerűség!~– No, majd meglássa nagysád,
133 12|               Kiadta nekik az utat.~– No, már most menjenek. Készülnöm
134 12|              megszámláltuk.~– Hm, hm. No jó. Tehát aláírja ön a kötelezvényt?~–
135 12|           figyelve leskelődik valaki. No, hogyha netalántán egyszer
136 12|           megrágta azt és lenyelte.~– No hát, ez megvolna – szólt
137 12|          nevére levelet hamisítsak?~– No, csak ne fortyanjon ön fel.
138 12|             Hát mi ez?~– Az ön pénze. No, ne haragudjék hát. Csak
139 12|       folyosón várta Jutka asszony.~– No csak siessen! Ugyan régen
140 12|           kérdé Kálmán.~– Ejh, hát ki no? – szólt gonoszkodva a szakácsné. –
141 12|      megengesztelje. Kitelik tőle az.~No, de ugyan szépen rá hagyta
142 12|       Örvendetes hírt hoztam neked.~– No, mi az?~– Decséry főispán
143 12|              ezalatt magához venni.~– No, és mi örvendetes van rám
144 12|          fogni.~– Nem szeretek falun, no!~– Egyébiránt pompás könyvtára
145 12|        comtesse-szel ülnél vis-à-vis.~No, ez meg már éppen olyan
146 12|              most már haragba jött.~– No, de hagyj nekem békét a
147 12|            még a mennyországba sem.~– No jól van. Ma látom, hogy
148 12|               Igenis: beteg vagyok.~– No, majd holnap meglátogatlak;
149 12|     szorongatta Jenőy úrnak a kezeit.~No, Jenőy úr is örült egy kicsit,
150 12|              elbámulva a trombitás; – no az enyém itt van felvágva:
151 13|              hogy nem veszett bele.~– No, itt vagyok! Parancsolj
152 13|             Eddig is nagyon szeretik. No, csak haladjon előre. Ha
153 14|               én komolyan beszélek.~– No, hát taníts meg engem a
154 14|          veszne kárba a fáradságom. – No, gondolja meg, monsieur
155 14|         nevetett s aztán azt mondá:~– No, hát tanuljunk este, mikor
156 15|            Tetszett neki az nagyon.~– No, hát te mit tudsz? – kérdezé
157 15|          visszadugta azt a zsebébe. – No, Jenőy úr, ezt én önnek
158 16|              Valóságos parasztkúra.~– No, arra kíváncsi vagyok.~–
159 16|            meg még Berti sem tudta.~– No, önök meg fogják látni.
160 16|           Ariadne azt mondja magában: no ha Theseust elvitte a tenger,
161 16|          azért, hogy szerette a bort. No, de én meg Neptunus leszek,
162 16|              magasabbra is emelgetni; no, ha ő nem szégyenli, hát
163 16|             azt mondja a másik lónak, no, már most húzz te!~Ekkor
164 16|              verekszenek egymással.~– No a kell nekem! Van ott entrée?~–
165 17|          magyarázta a dolgot németül. No, azzal nem sokat vesztettek,
166 17|          megint ott volt valamennyi.~„No, lássuk már a kutyákat!” –
167 17|             gyorsabbnak ígérkezett.~– No, ki fogad a csíkosra a sárga
168 17|         elborította a pofáját a vér.~„No, mi ez?” – morgá Szuitli,
169 18|           magát Berti elé, mondván:~– No hát, itt vagyok!~– Látom,
170 18|    kifeszítette karját s így szólt:~– No, hát hadd látom, ki üt engem
171 18|            olyan messziről olvasni.~– No, hát innen közelebbről.
172 18|               bekecs?~– Tíz forint.~– No hát megadom azt a tíz forintot,
173 18|          megcsóválta a fejét.~– Ejnye no, ez már mégis nagy szörnyűség!
174 18|             bolonddá tenni az embert! No, hát nem bánom. Én jó bolond
175 18|               nagylelkű kezd lenni.~– No, tőlem ugyan olcsón megszabadult
176 18|            meg a signore Mangiacatto, no azokat majd nehezebb lesz
177 19|               kifejezett malasztot.~– No, de valljuk meg, hogy örömest
178 19|              elcsábíttatni nem enged.~No, ebből azután tökéletes
179 20|               miatt; Katinka is nemes nő és gazdag; hanem jó híre
180 20|              hanem jó híre miatt. Egy nő, ki férjével nem él együtt,
181 20|             hogy ő meg milyen szép.~– No, hát ha egymásnak jutottunk,
182 20|                  Ah, dehogy sül el!~– No, én nagyon kérem.~– Jó!
183 20|         leszek a családban az úr; nem nő, asszony, hitestárs, hanem „
184 20|             Katinka észrevette azt.~– No, hiszen ön ismeri őt. De
185 20|              biz az, kacajra fakadt~– No, már csak nem mondhatja
186 20|               pápistává? – Még nem? – No, én azt hallottam.~Katinka
187 20|               kissé szabad ötletre.~– No, hát hogy egy dologban hasonlítsunk
188 20|             el tőlem olyan egyszerre?~No, erre a kérdésre régen készült
189 20|          aztán keserű hangon mondá:~– No és ön aztán megtalálta maga
190 20|          elhallgatott ön. A fődolgot. No, csak gondolkozzék rajta.
191 20|               mindent tud mondani egy nő ajka, mikor be van csukva.
192 20|              uralkodó herceg özvegye. No de azért még mindig igen
193 20|             Iris bűvös szalagjával.~A nő csupa gyöngédség volt, a
194 20|              csupa gyöngédség volt, a nő csupa asszony volt. Asszony,
195 20|          megsajnálta az állatot, mely nő és anya, s gyermekeit siet
196 20|                Ne bánts engem. Hiszen nő vagy. Látod, én is anya
197 21|          megérdemlette a „bajuszt”.~– No de legalább lőttek – szólt
198 21|            hölgy, egy virágszállal.~– No, az nem fog fájni.~És azzal
199 21|            nevettek. Így szokás ez.~– No, ha meg kell lenni – monda
200 21|               nevetve hátrafordítá.~– No, hát ki üt meg?~– Kálmán
201 21|            Teringettét! Ez kihívás!~– No uram! – csitítá Katinka –
202 21|               Annak biz az a szokása.~No, kapott ezen a témán a vén
203 21|          mondhatom meg, hogy miben.~– No, ezzel veszedelmes állapot
204 21|              az első medvére, mert az nő volt; jönne csak a hím.
205 21|               szalasztották volna el. No, hát próbálja meg, mit tesz
206 21|           sietett őt kiengesztelni.~– No bajtárs. Most valóban úgy
207 22|            visszavonta a tiltakozást. No, hát csak fordítsa vissza
208 22|         ruhákban egy csoport férfi és nő; kik a függöny felemelkedtével
209 22|          Kálmán! Óh, kedves Kálmán!~– No, hagyj hát belőle nekem
210 22|               mint egy iskolás leány. No majd meglátod! – Mert most
211 22|             Most a lengyeleken a sor. No, majd sokat beszélek én
212 23|      borzalommal rebegik: „Kolostor”. No, ha kolostor, hát játsszunk
213 23|               Barátok laknak benne! – No, ha barátok, hát akkor jó
214 23|     sziklapárkányon állnak, középen a nő; egyik kezét Kálmán vállára
215 24|                válaszolt rá Kálmán.~– No, jól van. Hát csak siess
216 24|            órán szabad kézből eladó!” No, akkor szállás is lesz benne.
217 24|            azt mondá neki Bálvándy:~– No már most tessék az úrnak
218 24|          örömteljesen Sára asszony. – No, akkor csakugyan fordul
219 24|       vallatják Szegeden a rabokat.~– No, hát ez egy „derelyemetsző”.
220 24|            Sára asszony. – Hát ez az? No iszen vissza is verem hát
221 24|          gyöngéden rávert a hátára.~– No most hát ki vagyunk fizetve!
222 24|            volt az a kegyetlen ember? No, ne sírjon. Vertem én már
223 24|               egy mérges gyerek volt. No, majd megszelídül, ha felesége
224 24|              megengedik méltóságotok? No, hát akkor még kettőt ideteszek. (
225 24|              tett Sára asszony, hogy: no hát, majd a Juci elül az
226 24|              mondta a nagyasszonyom: „No Sári, aztán majd ha neked
227 24|           nehéz volt az ítéletmondás.~No, de ki tudja, mit végzett
228 24|           alszik csak jól az ember.~– No, ha nemzetes uram a földön
229 24|               is, a gazdasszony is.~– No, hát gyerünk a szérűre ágyat
230 25|               a hátát a tenyerével.~– No, hát vegyünk búcsút szépen,
231 25|            Ezt mondd neki, asszony.~– No, hát ezt mondom.~Kálmán
232 25|       évtizedig.~Kálmán mosolygott.~– No, ezt tartod te hát a harmadik
233 26|            tartalmát is ócsárlotta.~– No, jöjj velem, kísérj el.~
234 27|              a grófnő szégyenkezve.~– No, mutasd meg neki – unszolá
235 27|            basa.”~„Ah, a török követ! No, az csak hadd legyen ott
236 27|          részvevő közlékenységével.~– No, ugye magát is azok a gonosz
237 27|          titkár fölkel, s eléje megy.~No, bizonyosan afféle kutyúpajtások.
238 27|             valaki, hogy ő Abdi basa!~No, bizony ezért az emberért
239 29|             ám itt még más vendég is!~No, biz az nem volt nagy újság
240 29| ipecacuanhával akarta megtraktálni.~– No bizony, annál jobb lesz
241 29|               is az égből, ha lécszeg nő is a földből, mégis keresztültörök
242 31|               megénekelt hölgy férjes nő ne legyen, az etikáról és
243 31|           fejedelmi alakok egyike sem nő fel magasabbra egy prédikátornál,
244 31|            volt – felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg a többiek?~–
245 31|             hagyja hátra, ha távozik. No hiszen majd meglátod holnap,
246 31|             maga a bankettadó szerző.~No, ha aztán arra volt kíváncsi
247 31|             Perkátai Cecille asszony. No, értem; együtt növekedtek
248 31|            átment Decséry főispánhoz.~No, az nem fogadta olyan nyájasan.~
249 31|        másikat előbb. De mégis ezt!~– No, melyiket hát?~Az egyik
250 32|            nem fog csalódni. Georgiai nő volt az első bevallott álca.~
251 32|             karjába fűződni.~Georgiai nő volt: karcsú, gyönyörű termet,
252 32|         gyémánt boglárral odatűzve.~– No, ugye, hogy itt van a georgiai
253 32|               hogy itt van a georgiai nő? – suttogá a szép álca.~
254 32|                  De nem az a georgiai nő, akit kerestél! – kötődék
255 32|             egyet csípett a karján.~– No ne mélázzon ön olyan nagyon!
256 32|           dévajkodott a szép georgiai nő. – Nem lőné meg még egyszer?~
257 32|           szép álca! – súgá fülébe.~– No, csakhogy egyszer rám ismert! –
258 32|         denevérek a hajába akadnak.~– No hiszen a rundellát lerontatja
259 32|              éppen az nem tetszett.~– No, de azért kár volt leköszönni.
260 32|           tudom, ki vagyok tagadva.~– No, de mindenből nem lehet
261 32|            bíró lepecsételt levélből? No, mondja ön: ön elítéli a
262 32|         könnyei hullottak mellette.~– No ugye, hogy ez egy kicsit
263 32|             túl is megmaradt, hanem a nő gyűlölete a meggyalázó leány
264 33|             Hanem csak egy hiba van…~(No, most jön Apelles csizmadiája.)~–
265 33|              mosolyogva súgá fülébe, „no, ugye eredeti egy bohó ember
266 33|              mégis kinyitotta újra. – No, no. Ott valami más is virágzik,
267 33|          mégis kinyitotta újra. – No, no. Ott valami más is virágzik,
268 33|          tartotta ezt a látogatást.~– No, ugye hogy furcsa egy bohó
269 34|             Mit mondott az a georgiai nő az álarcosbálban?~Kitől
270 34|               szeme könnyekbe fullad!~No hát, anyám, csak légy pápistává,
271 35|             elmondták Kálmánnak, hogy no most már haladjon a megkezdett
272 35|         mégsem a szobájában pipázott.~No, ha azt a nagy ragyogó fejet
273 35|             ráismert, azt hitte, hogy no, ez most majd tart criminalis
274 35|        szívják ki, hát bajuszt kap.~– No, hát csak szívja ki jól
275 35|               kiégett már a pipája.~– No hát, kedves uramöcsém, most
276 35|                  Nincs, Béni bácsi.~– No, hála istennek.~Ezzel aztán
277 35|        megszólítása téríté magához.~– No, uram, jól megnézte ön már
278 35|               a várba akar rontani.~– No, hát jól van – monda a csizmadia. –
279 35|               játszik, ahol szenved a nő, akkor igazi könnyeket látnak
280 35|                Ez kigyógyítja majd.~– No, annak ugyan örülök, hogy
281 35|         nagyon barna?~– Igen jóízű.~– No, hát az én indítványom oda
282 36|             Szeretsz még bennünket? – No, ne nézz hát rám ilyen komolyan,
283 36|           zokogott a sokat szenvedett nő.~De nem zokogott a fájdalomtól,
284 36|              hát fellocsolhassalak.~– No, ugyan mi történt?~– De
285 36|       vígjátékod mind csak bliktri.~– No, hát hívj rá publikumot.~
286 36|        történet, hát majd tapsolok.~– No, hát ide tessék hallgatni.
287 37|            kérdi, hogy mi lesz meg?~– No igen, a nagyasszonynak annyiféle
288 37|               kereken és egyenesen.~– No, hát felelek erre a kérdésére
289 37|       Kálmánnak a híres záradékból.~– No, én meg hát azt mondom önnek,
290 37|            sem elaludni a kocsiban.~– No, majd hát tubákolni fogok,
291 37|          Kegyes volt őt észrevenni.~– No! Ugye látta, a báró micsoda
292 37|               és sherryt iszik hozzá. No bizony, aki kétszázötvenezer
293 37|         igazán nem kap érte semmit.~– No hát add ide, kifizetem én
294 37|               Béni bácsitól, fizet-e. No, ha nem, hát azzal átadta
295 37|           hogy együtt elmulathassunk. No, hát nem szeretsz ott lenni,
296 37|           kegyetlenül felsóhajtott.~– No ne búsulj – biztatá őt Bálvándy –,
297 37|     merényletnek bűntársa nem lesz.~– No ne félj semmit, öregfiú –
298 37|            hozza a foglár a reggelit.~No iszen volt Béni bácsinak
299 37|           ugyan semmi oka sem volt.~– No már most Béni pajtás – szólt
300 38|               kiálta szenvedélyesen a nő, s magával ragadta kísérőjét.~
301 38|       jégtorlaszon.~Továbbhatoltak.~A nő öltönye, lábai csuromvíz
302 38|              módon kellene letörülni.~No, de azután igen jól mulatott
303 38|           lehessen, senki sem gondol?~No, az bizonyosan jó helyen
304 39|          mellé egy ablakmélyedésbe.~– No, hát halld meg az egészet.
305 39|             tekintett?~– Emlékezem.~– No, hát tudd meg, hogy attól
306 39|         Kétszer is szemükbe néztem. A nő húgod volt, a férfi pedig
307 39|       kebellel.~– Én utazom – monda a nő, kinek arca piros volt a
308 39|           aztán odaomlott a keblére a nő, megeredtek a könnyei, fuldokolva
309 39|                  Én bolond! – szólt a nő, arcára tapasztva kezeit –,
310 39|            beszélni fogja az utcán.~A nő kétségbeesetten veté magát
311 39|               Ez bizonyos, való. Azon nő ügyvédje beszélte el azt
312 39|          egymást. Kálmán megcsókolá a nő homlokát, s ez ölelésben,
313 39|              fogadja kedves barátját.~No, ebből a zavarából nagyon
314 39|          maradni.~Cilike ismét a hívő nő volt, s ő maga biztatta
315 39|            hogy a férje „csak” iszik.~No, de Bányaváry erős volt
316 40|      haragtartó akarsz lenni egy öreg nő, nagyanyád ellenében.~–
317 40|           egyedül maradt ott az inas. No, majd visszajönnek, vigasztalá
318 40|               Csizmát is húzhat rá.~– No, azt húzhatok rá, akár ötven
319 40|           fiam. Hát az a másik kép?~– No, már azokra az emberekre
320 40|           félszemével.~– Jól van hát, no; én nem ismerem. – Aztán
321 40|                 vonakodék a mester.~– No igen: egyért egy, a kettőért
322 40|               az négy forint.~– Csak? No, hát én ezt az egész határ
323 40|           furfangos. Kitalál mindent. No, hát fesse le nekem az a
324 41|          annak az egész siserahadnak! No, az lesz a szép dolog.~Béni
325 41|        csójtárt a díszparipa számára.~No még azt is! Hogy Béni bácsinak
326 41|                Hanem egy dolgot ritka nő bocsát meg: azt, ha a férj
327 41|              nefelejcseket!~Nemcsak a nő, a férj is érezte azt jól,
328 41|  összeköttetés, s örült rajta, hogy a nő volt az első, ki az erdélyi
329 42|             térni első rémületéből.~– No ez, mondhatom, hogy furcsa
330 42|               kiismerhetetlenek. Ez a nő annyira beléd lehet bolondulva,
331 42|              beleegyezett mindenbe.~– No! – és? – kiálta fel ragyogó
332 43|             abból a dögletes Pestből. No, hála Istennek! Csakhogy
333 43|                Dehogy van már baja.~– No, hát ölelje meg ezt a leányt
334 43|           mondá Tseresnyés uramnak:~– No mármost gyerünk el szállást
335 46|        házasság felbontatlan marad, a nő tartozik férjéhez visszamenni,
336 46|           bizottság kinevezve, mely a nő és férj vagyonát külön szabályozza.~
337 47|              Talán azon megtört alakú nő, kit az utcán kopott ruhájáért
338 47|              még most is fájna nekik.~No, de minden jó lesz. Ha meghaltak,