Part

  1 El|               lelkiismerete van, az jó ember: tehát aki jól alszik, az
  2 El|            tehát aki jól alszik, az jó ember.”~Azután akadtak nyughatatlan
  3 1 |         bőgőtakaró a szegre került, az ember csak nem állhatja meg, hogy
  4 1 |     társaságban. „Kalefaktor” az olyan ember, ki szereti a hallottakat
  5 1 |            első előadásra.~A kis sánta ember felállt, s elővonta bekecse
  6 1 |            bizonyítványai ellene. – Az ember nem szereti, ha az illúzióit
  7 1 |                mely azokat kiadja; meg ember, aki a tárogatót tudja fújni.
  8 1 |              eltiltva, megüldözve; sok ember megheverte miatta a börtönök
  9 1 |             képet öltött, ahogy részeg ember szokott, mikor okosat akar
 10 1 |                már. Pedig igazán tudós ember volt. De szerencsétlen termete
 11 1 |         rejtekébe dugdosta el a jámbor ember a félteni való pénzecskéjét.
 12 2 |             most odabenn folyik. Egyik ember a másiktól megtudta, hogy
 13 2 |           hiszen fiatal korában minden ember szabadelvű, rajongó és felmagasztalt.
 14 2 |             Miért protegált úgy minden ember?~– „Mea maxima culpa!” (
 15 2 |              nagypénteken, hogy minden ember sírt rajta! Rettenetes dolog
 16 2 |               minden kétlábú teremtés, ember, kofa, cívis, gyerek; szidták,
 17 2 |               szakadoz”, „maradoz”, az ember azt hitte, hogy csakugyan
 18 2 |             sírni tizennyolc esztendős ember a maga baján!~A hazatérőket
 19 3 |                mikor a megijedt gyalog ember kézzel-lábbal védi magát
 20 3 |              dolog az, mikor a szegény ember egyszer valahára kiénekelheti
 21 3 |            kapott se enni, se inni; az ember is rakásra hull az éhségtől.
 22 3 |             ökör két szarva. De minden ember örült neki, hogy nem jön
 23 3 |                tallér.~Mégis nagylelkű ember ez a Csollán Berti.~Barkó
 24 3 |              igazi tartalmára rájön az ember, aztán akkor kisül belőle,
 25 4 |             áll, hogy egyenként minden ember kiszóllíttatik a középre,
 26 4 |             azon kikapaszkodott minden ember szerencsésen pocsékká ázva.~
 27 4 |            őrnagy magas, szikár katona ember volt; mindig olyan magasan
 28 4 |           zsivány puskájával, se égett ember könyörgő levelével, se zsidó
 29 4 |                azt neki küldeni. Az az ember volt, aki tud ebédelni a
 30 4 | joggyakornokának, s neki tetszik ez az ember: azzal bevezette principálisához,
 31 5 |               kimégy az utcára, minden ember örül, hogy meggyógyultál;
 32 5 |              katonasághoz adatott, ott ember lett belőle; megházasodott
 33 5 |              is beleoktatta, hogyha az ember a három ujja közé fog egy
 34 5 |              belőle valami, amiről más ember kitalálja, hogy az nem macskanyom.
 35 5 |          életben. Majd azután, ha nagy ember lesz, ha állást foglal a
 36 5 |              rossz rendszer; sok derék ember vált e világban ezen az
 37 5 |            Csak a postás volt. Francia ember volt. „Très humble serviteurt”
 38 5 |             mert úgy szükség az, ha az ember magában imádkozik, s így
 39 5 |           Milyen jó dolga van az olyan ember öt körmének, akinek semmi
 40 5 |           kelljen. Soha sem imádkoztam ember előtt.~(„Az bizony nagy
 41 5 |             illik, mikor levelet ír az ember.~Az pedig nagy munka volt;
 42 5 |             alhatik a jó lelkiismeretű ember ezen harmonikus rokkapörgés,
 43 5 |               hogy okos és tekintélyes ember légy, aki családjának becsületére
 44 6 |               a direktor! Jaj, de szép ember. Akár egy vicispán. Kardosan,
 45 6 |            nemesi levelét. Igazi nemes ember! Én is olvastam az armalisát.
 46 6 |            darabot szeretem, amiből az ember épül valamit. Nemcsak röhögni
 47 6 |           férfiú a világon; bámulja az ember, hogy tudja magát úgy elváltoztatni
 48 6 |              kapva; azt hitte volna az ember, hogy megy most valakit
 49 6 |             kiáltani: – „nini! Ott egy ember áll, aki nem fizetett be.”~
 50 7 |                most odafüleljen minden ember; most jön egy szép jelenet!~
 51 7 |     közönségnek, s jól mulatott minden ember.~Hanem hát az ilyen tréfa
 52 7 |              Bálvándy, de bolondos egy ember az! Igazán bolondos egy
 53 7 |                az! Igazán bolondos egy ember. Hát ma, hiszen tudja, Lucretia
 54 7 |                 Jaj de nevetett minden ember! Én még most is nevetek.
 55 7 |           milyen szófogadó, engedelmes ember, elkérte a bilétszedőnétől
 56 7 |              hogy van nálánál derekabb ember is a világon.~E kemény elhatározással
 57 7 |      üdvözleteket visszaadni, mikor az ember Hamlet! Kivált mikor először
 58 7 |          nyakfodor sem engedi, hogy az ember összeölelkezzék, a ragasztott
 59 7 |               aztán, a patvarba is! Az ember királyfi! És művész, s azt
 60 7 |              veszteség miatt. Ünnepelt ember, aki amellett boldog. És
 61 8 |           suspenduvel.~Az utcán minden ember „Fidelim, Lillám”-at énekelte.
 62 8 |        fölmenni a lábára.~– Te! Te már ember vagy. Vármegye tisztviselője
 63 8 |              tekintélyes, világra való ember leszesz, életemben kezedre
 64 9 |            foka az uraságnak, mikor az ember kivívta az életben, hogy
 65 9 |              kenyérrel a becsületes jó ember. Egy kis német hast kapott
 66 9 |     kíséretében kapta Kálmán:~„Te csúf ember!~Azt gondolod, nem kitaláltam,
 67 9 |                siessünk vele.~A kopott ember odament az íróasztalhoz,
 68 9 |                Isten hírével.~A kopott ember csak ravaszul mosolygott
 69 9 |                kotorászta elő a kopott ember.~– Itt van pedig ötszáz
 70 9 |         látszik hirdetni, hogy íme egy ember, aki mások irgalomkenyerén
 71 9 |           alázatossággal.~A kis kopott ember azalatt folyvást a kezében
 72 9 |           akkor ön sohasem lesz gazdag ember.~Korcza úr röhögött, mint
 73 9 |              Ebéd után rendesen minden ember más ember, mint ebéd előtt.
 74 9 |              rendesen minden ember más ember, mint ebéd előtt. Ezt a
 75 9 |         olyankor Tóth Máté uram is más ember.~Szemei ragyogtak, s fél
 76 10|                egy olyan tizedik fajta ember is, aki belefeküdt a rábízott
 77 10|              akkor csirkefogó; ha szép ember, akkor festi magát; ha nem
 78 10|           mielőtt Éva alkotva volt.~Az ember csak akkor tudja meg, hogy
 79 10|       tüneményen. Hogy még egy második ember is lehessen a világon rajta
 80 10|              azt önnek adni: ön komoly ember. Ha akarja, elolvashatja,
 81 10|      kíváncsisággal, amivel egy fiatal ember egy szép asszony dolgait
 82 10|        tükörben (valljuk meg, a fiatal ember egy kicsit hiú), aztán ment
 83 10|            mert törvénytudós lehet sok ember, de aki e tudományt plasztikai
 84 12|             elő ehhez hasonló.~Hogy az ember megvásárolja a boldogságát
 85 12|         fogadom el. Én mint egyenrangú ember akarom magamat tekintetni.~
 86 12|                nevezik.~Hogyan lesz az ember milliomossá?~Annál nincs
 87 12|                István, az a csodálatos ember, aki egy pisztolylövéstől
 88 12|               rendben van.~Így lesz az ember milliomossá.~Eddig a nagy
 89 12|              milliomossá.~Eddig a nagy ember adomája.~Hanem fennmarad
 90 12|            Ezer forintot, mikor még az ember ezer krajcárt sem tud munkával
 91 12|                 hogy ő ilyen könnyelmű ember! Tékozló fiú!~Valami tervet
 92 12|      visszaülni, amelyben ez az idegen ember szokott otthon lenni?~A
 93 12|               otthon lenni?~A harmadik ember észrevette, hogy ez a második
 94 12|          észrevette, hogy ez a második ember nagyon szeretné megtudni,
 95 12|        szeretné megtudni, hogy az első ember min nevetett olyan nagyot.
 96 12|         Kalender úr szobájában van.~Az ember sokszor álmodik ilyet: egyik
 97 12|    kiskorúságában fölvett adósságát az ember a nagykorúság előtt revocálhatja.
 98 12|                várt rá egy másik lovas ember. Egy huszár. De az csak
 99 12|            hogy már hazudni is tud. Az ember kicsiben kezdi.)~– Hát akkor
100 13|            lépcsőin felhaladt volna az ember.~A hercegnő kevés cselédet
101 13|              szokott venni, úgyhogy az ember megsajnálta, mikor beszélt:
102 13|           tudsz! Hja, mihez nem tud az ember, ha a nap rásüt?~Délután
103 14|              elé; szerez mindent, amit ember vágya kíván: pénzt, rangot,
104 14|           tánccal tavernicussá lesz az ember. Ne legyek becsületes ember,
105 14|            ember. Ne legyek becsületes ember, ha a jövő farsangon monsieur
106 14|              nagy előny! Szegény tudós ember, akinek feje egy egész könyvtár,
107 15|              ajándékon, mint a szegény ember fiai, s akik egymást szeretik,
108 15|               egymást, mint más jámbor ember.~S mindez nem úri dolog;
109 15|          mintha a béresektől hallja az ember. Az öreg gróf pedig azután
110 15|                látta előlépni. Az ifjú ember testre öntött nyalka nemzeti
111 15|            benne: nehogy úgy járjon az ember, mint a múlt megyegyűlésen,
112 16|               fiatal lányka, egy sánta ember meg egy karcsú ifjú; óh,
113 16|                leányka, azután a sánta ember, utoljára „ő”. Tehát szemközt
114 17|                gondoskodni. Nem minden ember áll a kultúra azon tökélyén,
115 17|         kedvéért pálinkát.~Ha aztán az ember a járdátlan úton bokáig
116 17|            ráfogjuk, miként ez a derék ember csizmadia.~– Ugyan hallja
117 17|            előre, amottan leng egy úri ember, kurírstiblik hüvelyébe
118 17|          legyen annak, hogy előjön egy ember puttonnyal a hátán, talyigával
119 17|          gyerekeket; végül a puttonyos ember megfogja a krokodilus farkát
120 18|               az embert felültetik. Az ember azt gondolja, hogy ami nyomtatva
121 18|              Ne mondja, hogy veszekedő ember vagyok. Minden ember tudja,
122 18|         veszekedő ember vagyok. Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan
123 19|             szalad.~Joviális két derék ember. Omlik belőlük a jókedv.
124 20|              helyeken hánynak le, hová ember nem közelít.~Fenn a sziklafalon
125 20|              csak ott lakik még, ahova ember el nem jut.~Ezt a helyet
126 20|             sem vágyott; akihez jámbor ember rettegett vendégül szállni.~
127 20|            kiszabják, hogy itt van egy ember, nincs több a világon, csak
128 20|            legdurvábban, megalázva egy ember által, ki nekem hűséget
129 20|         semmivé téve, – ez az egyetlen ember volt, ki menekülésemre kezet
130 20|               Jupiter olyan becsületes ember volt, hogy megnyugodott
131 20|                boldog álom. Szokott az ember álmában boldog lenni, ugyebár;
132 20|              mert ez a másik világ két ember számára elég nagy; de asszonyom –
133 20|             nagy; de asszonyom – három ember számára már nagyon kicsiny.~–
134 20|          felőle, hogy önből híres nagy ember lesz, akármely úton indul
135 20|        magasság egy nőnek szerelme. Az ember elszédül, ha hosszan néz
136 20|              elkezdett sírni, mint egy ember. Óh, annak valódi emberi
137 21|             egy szál fenyőn végig négy ember hogy menjen át saraglyával?
138 21|                homorú tükör, amiben az ember az egész arcát megláthatta;
139 21|             fölségesen ízlik; mikor az ember kenyeret, sonkát maga mellé
140 21|                tele a szívét.~Mikor az ember fiatal és szerelmes, még
141 21|           szerelmes.~De mégis volt egy ember, aki védelmezte: a főispán.
142 21|                csak azért védelmez egy ember valakit a többiek ellen,
143 21|                  hebegi a hosszú nyakú ember, sápadt hüledező képpel –,
144 21|                  miszerint egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél
145 21|             mondhatom neked, hogy ezer ember közül egy teszi azt meg
146 22|            hogy az az előrenyúló nyakú ember ott az asztal végén azért
147 22|                nagy alkalmatlanság; az ember még csak panaszra sem mehet
148 22|             hogyan számlálja meg annyi ember előtt? Meglátják! – Úgy
149 22|          magasból; – hanem ha egyetlen ember a tömeg figyelme között
150 22|              az erdejében. Eszeveszett ember. Ezer forintot dobott ki
151 23|               szabadságnál kezdődik az ember. Ami azonkívül él: az mind
152 23|             szerencse, hogy egy prózai ember is volt még valahol a közelben.
153 23|                is azok!~Érzi is azt az ember, hogy megázik, mikor az
154 23|                az égben van! Fél is az ember a mennykövektől, mikor Zeusszal
155 24|                micsoda bűvésznő az! Az ember átkozott vágyakat érez rokonságba
156 24|               mindent elkövettem, amit ember megtehet.~És azzal elmondta
157 24|             kebelre, sőt inkább minden ember őt neveti, megharagudott,
158 24|               kell tanulni tőle, ha az ember azt akarja, hogy az ökör
159 24|               vacsorát. Hiába, szegény ember feleségének magának kell
160 24|             Hát ez volt az a kegyetlen ember? No, ne sírjon. Vertem én
161 24|             hozott el engem ez a rossz ember (gyöngéd taszítás a tenyérrel
162 24|                  azt mondta ez a rossz ember –, hogy a maga kedvéért
163 24|                aztán engem ez a csúnya ember elvett, tréfálkozva mondta
164 24|                 Ott alszik csak jól az ember.~– No, ha nemzetes uram
165 24|       elmerengett ez eszme fölött.~Egy ember, aki a földön fekszik, ennek
166 24|             között ezernyi idegenfajta ember lakott. Rákóczi alatt hozták
167 25|              alacsony ház, ahol minden ember szívesen látja, azért a
168 25|            vergődni; hatalmas nagyhírű ember lesz, miránk sose szorul.
169 25|               sohasem gondolt, hogy az ember nem lesz örökké Decséryéknél
170 25|               cél oda megy ki: hogy az ember magának vagyont, azáltal
171 25|         kezedet kinyújtanod utána. Más ember a celli Szűz Máriához vándorolna
172 25|              helyről kimart. Ha gazdag ember fogsz lenni, azt nem bánja;
173 25|         előadást, melynek végén minden ember azt fogja kérdezni: hát
174 25|               volna kapni! Minden nagy ember sufficienst kapott a cenzúrán.
175 26|              Azt hitte, bukását minden ember olvashatja a szája görbületéről;
176 27|              lóháton~Mi a különbség az ember és az úr között?~Az egyik
177 27|          Együgyű vagy? Lóra ülsz: okos ember lett belőled.~Ferde a képed,
178 27|            ripacsos? Lóra ülsz: s szép ember lettél.~Nem kapsz pénzt
179 27|               versírással foglalkozott ember, egy csinos kis névnapi
180 27|      fejedelmek pártfogoltja. Sem nagy ember, sem felfelé haladó hivatalnok,
181 27|             átfúródik, már nem érzi az ember.~Sátory őrnagy egyszerre
182 29|                s körül bekandírozza az ember ruháját. És mindenből, ami
183 29|                 ha sokáig hallgatja az ember, maga is kivágyik a temetőbe,
184 29|                 hogy ugrált fel minden ember a székéről! Hogy rohantak
185 29|                hanem látod, ez a derék ember maga fogott el bennünket
186 29|             magát. És lásd, ez a derék ember nem kérdezte azt előbb,
187 30|             Kálmán –, akkor én szegény ember leszek, s akkor a grófnő
188 31|                fejében dolgozik.~Akadt ember, aki kölcsönzött és dolgozott
189 31|        színművet már egyszer látott az ember, másodszor mit nézzen rajta,
190 31|           aratáskor. Nem volt az rossz ember, csak ostoba.~Ezt választotta
191 31|               azt megvizsgálni. Fiatal ember műve, s a fiatal emberek
192 31|             szolgálat a hírtől. Minden ember még egyszer annyit vár,
193 31|            lelkében. Ott van ni! Az az ember meg éppen nem tudja a szerepét;
194 31|           kezdi-e tudni, hogy ki az az ember, akit ő szeret? Most kezdi-e
195 31|              más, csak lump. Zseniális ember, de minden jellem nélkül,
196 31|             címe), s e tekintetben két ember helyett dolgozik, amennyiben
197 31|           Hiszen bukott meg már fiatal ember elég az első színművével!
198 31|            hogy elejtsék. A hétköznapi ember bukhatott, újra talpra állt,
199 31|            teremtés; gyönyörű alak, az ember mindig maga előtt látja
200 32|   megszülemlett már lelkében; a kevély ember, ki addig csak titokban
201 32|                rundellába nem mehet az ember, mert ott a denevérek a
202 32|           többé nem az övé; becsületes ember visszaszolgáltatja azt annak,
203 32|                a dolgot, hogy mikor az ember azt látja, hogy most már
204 32|                 jó prókátor” legyen az ember neve. Mert nem az ám a jó
205 32|             hogy nem vagy az a kicsiny ember, akit egy marok sárral el
206 33|           alakot öltött előtte. Minden ember, akivel összetalálkozott,
207 33|               arra, hogy őnáluk minden ember orvostudor, ki a fogfájósnak
208 33|               arra, hogy nálunk minden ember színbíráló, ki a színműszerzőnek
209 33|             azt felelte, hogy oda okos ember nem jár.~Tseresnyés uram
210 33|   Magyarországból semmi, amíg a magyar ember szégyelli maga előtt a bőrkötényt.~
211 33|               A levesevés alatt minden ember kizárólag a maga ura, a
212 33|              érdeme abból áll, hogy az ember nyeldeklő műszerének közepén
213 33|         pantalont, zubbonyt ölt minden ember, s az ötvösök kimaradnak
214 33|         devalváció, s a tegnapi gazdag ember holnap koldulni jár. Még
215 33|              hat órán túl tisztességes ember a lépteit csak szégyenkedve
216 33|               hogy nincs olyan kicsiny ember, aki a másikra nézve szükséges
217 33|              no, ugye eredeti egy bohó ember ez a mi csizmadiánk?”~A
218 33|              uram pedig nem volt az az ember, aki a hízelgő szónak örül.
219 33|                Hinni és tenni. Én öreg ember vagyok és csizmadia. Mégis
220 33|            elhallgatott.~– Eredeti egy ember, Tseresnyés uram! – kiálta
221 33|                 Kálmán barátunk boldog ember. Ő külföldre mehet.~– Nem,
222 33|              ugye hogy furcsa egy bohó ember ez a Tseresnyés uram? –
223 34|           olyan korhely.”~„A zseniális ember olyan kalandor.”~„A gazdag
224 34|             olyan kalandor.”~„A gazdag ember olyan fösvénypréda.”~„Az
225 34|           örömömben. Látom, hogy dicső ember lesz belőled, becsületet
226 35|             mert akkor ő nem volna élő ember. Ő lakja az első szobát,
227 35|          kendertiloló színek, ahova az ember kivehetné magát dohányozni.
228 35|               bajos dolog odamenni, az ember még valami rossz társaságba
229 35|         Tekints úgy, mintha egy idegen ember állna előtted, aki számot
230 35|                 Nagyon jó az, mikor az ember egész nap nem evett.~Amint
231 35|                Puncsot iszik ma minden ember!~Nyert…~S aztán maga körül
232 35|         követelte, hogy őiránta minden ember tisztelettel viseltessék.~
233 35|                ölelve Kálmánt az ittas ember.~– Menjünk tehát, felséges
234 35|               háza volt; mert az ittas ember minden lépten megállt, s
235 35|               Azt biz elhitte az ittas ember, hogy a házak mendegélnek,
236 35|       csizmadia –, hogy ön az egyedüli ember, aki Bányaváryt ki tudja
237 35|      legnagyobb szemrehányásokat, s az ember még kénytelen vigasztalni.
238 35|           ilyen kevéssel – (s ön bölcs ember, hát hogyne volna?) –, akkor
239 35|                én vagyok az a hóbortos ember, aki azt a szegény komédiás
240 36|            pedig mintha egy ismeretlen ember ülne, arcával két karjára
241 36|         tekintett. Az az eltakart arcú ember még mindig ott ült.~Ejh,
242 36|              ide? Mondd ki, hogy cudar ember vagyok: aztán ölelj meg.~
243 36|                mondta neki, hogy cudar ember; hanem azért megölelte.~–
244 36|              Majd meglátod, milyen más ember leszek az új bőrömben! Kálmán
245 36|               Már olyant, amilyenné az ember a morfiumtól lesz.~Kálmán
246 36|                állapotban, aminőben az ember istennek képzeli magát,
247 36|              mikor józan vagy, igen jó ember vagy, mikor pedig részeg
248 36|              hogy mármost ő ezentúl jó ember lesz; kártyázni éppen nem
249 37|          rendeket.~Bálvándy volt az az ember, ki Kálmán helyét betölté.
250 37|                részéről, hogy ha ez az ember családi kötelékekkel az
251 37|            időn, s aztán megint rendes ember lesz belőle. Milyen ritka
252 37|               a váll, hogy sütné le az ember a szemeit, hogy húzná hosszúra
253 37|         nagysád?~Ez megsebesíthetetlen ember. – Vagy pedig valami titka
254 37|              hogy mit tud még az a kis ember felőle. Aztán csak mennie
255 37|              háromszáz prókátor. Ha az ember úgy veszi fel a dolgot…
256 37|                Bálvándyt. Hisz ez nagy ember. Nem hiába felé is van fordulva
257 37|                Mert az volna jó, ha az ember bizonyosan tudná, hogy nyer;
258 37|                báró micsoda szerencsés ember. Egyszer már nyert annyi
259 37|               hallásra meg sem érti az ember.~Kétszázötvenezer frankot
260 37|           törvénytudós volt, hogyha az ember egy másik ismerős embernek
261 37|            felmondják: hát az az egyik ember annak a másik embernek tartozik
262 37|            látott, s arra az az idegen ember belenyúljon a fiókjába,
263 37|              egyik fülét, nehogy az az ember ott a rácson belül kikapja
264 37|               hirtelen lenyelje.~Az az ember a rácson belül megnézte
265 37|                Ez a Bálvándy nagyszerű ember!~E naptól fogva nem volt
266 37|             levélnek írná alá magát az ember; azt akárki megteheti, akárkinek
267 37|               a párizsi börtönökből az ember egyenesen a guillotine alá
268 37|           hitte, hogy a világon minden ember oda jut el, ahova elindult:
269 37|              egy ilyen szegény paraszt ember, mint én. – S elkezdett
270 37|            Dicsőség. Ha hazajön, híres ember lesz belőle.~– Menjen a
271 37|            nagyasszony.~– Maga infámis ember! Éles késeket forgat meg
272 38|             sorban egy csoport didergő ember a ropogó havon, keresztül
273 38|         előadás után ahelyett, hogy az ember nekiindulna bujdosni a jégen
274 38|               igen jól mulatott minden ember. Jött a pompás vacsora,
275 39|               szívesebben látja minden ember, mint Jenőyt; ámbár az elsőbbiről
276 39|               mondja, hogy haszontalan ember; „nekem is tartozik egy
277 39|           tapasz, s a fickó mint vitéz ember fog parádézni, te pedig
278 39|           igenlő válasz.~– Őrült az az ember?~– Én bolond! – szólt a
279 39|                Tudja azt felőle minden ember.~Cilike letörlé könnyeit,
280 39|             egy nemzeti szent! – Ez az ember most egy szépasszony szemeiért
281 39|          észrevette volna, hogy minden ember bizonyos respektussal kotródik
282 39|                voltam, hogy az a másik ember, aki ezentúl leszek, az
283 39|     elvesztegessen. Gyalázatos, silány ember voltam. Igazad van. Nézz
284 39|                nagy dolog az, mikor az ember tudja, hogy ebben az órában
285 39|            istenhozzádra megjelenne az ember? Nem volna vétek. Az ember
286 39|             ember? Nem volna vétek. Az ember a feleségét tiszteli, és
287 39|             belőle? Nem szűnik meg. Az ember csak vesz, de nem ad. Plato
288 39|                 Tudnivaló, hogy minden ember két emberből áll: egy jó
289 39|              legutolsó fordulónál a jó ember maradjon fölül. Most este
290 39|              de reggel bizonyosan a jó ember fog ismét uralkodni s gondja
291 39|          kedves barátom” – monda a „jó ember” a „rossz embernek”, aki
292 40|              boldog, hírneves rangbeli ember. Lehetne családi boldogságom,
293 40|               És én már nem volnék élő ember anélkül. Úgy vagyok vele,
294 40|                néhány megszentelt nevű ember.~S minő apró kövek állták
295 40|         egy-egy időre úgy megutálja az ember a betűt, úgy undorodik a
296 40|                 úgy megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli.~Egy
297 40|               hogy nagyon jó az, ha az ember kétféle mesterséget tud.
298 40|         arcképét, hogy láthassa minden ember, aki csizmát rendel, s kapjon
299 40|            engedve.~Wasztl pedig az az ember volt, aki ilyen luxust megengedhetett
300 40|             csodáljon ott engem minden ember!~Tseresnyés uramban felforrt
301 40|                udvarra. A nagy mahumed ember csak nevetett és könyörgött: „
302 40|              Kálmánhoz.~– A neveletlen ember! S még szóba álltunk vele.~–
303 40|      felvirágozni. Dicsérte azt minden ember. Remek dolgok, nagy eszmék
304 40|           vásárra menni. Pesten minden ember cipőben jár; itt nem veszik
305 40|          magában érezni, hogy mi az az ember, aki már semmi sem, csak
306 40|      csizmájában. Nem ért ahhoz minden ember! Tudomány az, pedig nagy:
307 40|             meg, hogy úgy jár benne az ember, mint a macska a dióhéjban,
308 40|              tőle: különben is igen jó ember.~Hát amint Tóth Máté uram
309 40|                Napestig elhallgatná az ember.~Tseresnyés uram pedig kész
310 41|                tagadta ki magát minden ember e tisztességből, míg utoljára
311 41|                olyan komolyan, mint az ember képzeli magában. Béni bácsi
312 41|          amilyen nagyon szereti minden ember a skandalumot, ha már megtörtént,
313 41|         városban emiatt nemigen jön az ember zavarba, ott megvan a hozzávaló
314 41|               kell és repedt serpenyő: ember akad elég; hanem egy olyan
315 41|              olyan könnyen: ott minden ember ismeri egymást; s az inast
316 41|               és a professzor; felnőtt ember pedig restell az utcán nyávogni
317 41|     beesteledett s minden tisztességes ember álomnak ereszté fejét: egyszerre
318 41|             családapa, Decséry igen jó ember volt, s Dorothea nem emlékezett
319 41|         közelített mindig. Hajh! ez az ember még most sem ejt ki tollából
320 42|            tréfás kedélyű, bátor szívű ember volt, ki csak nevetett azon,
321 42|               az útlevelet. Soha pedig ember emlékezetére útlevéllel
322 42|          gyümölcsben, amit más halandó ember megfogni sem mert. Fél is
323 42|            Azazhogy maradt biz itt más ember is; hanem Csollánné számára
324 42|               ilyen küldetésekhez való ember volt, amiknél kilátás van
325 42|            sorába tartozott, akivel az ember pertu van, ameddig a bor
326 42|            sorban kontózni, s mikor az ember az egyik utca végéről a
327 43|                  Ejh lám! Nézze meg az ember! Hisz mi azt olvastuk az
328 43|               Mit énekel az a százezer ember? „Nincs itt többé, hanem
329 43|               most tehozzád, elhagyott ember, az elhagyott városból?~
330 44|              sem nézett utánuk. Minden ember sietett az ablakát lefüggönyözni,
331 44|               tudós utazótól.~– Te, jó ember, mégy haza a Magyar utcába;
332 45|       gyöngeséget árulna el a közrendű ember előtt, tud hangjának parancsolni.~–
333 45|                fájdalom, mint mikor az ember nem tud sírni. Nekem nincsen
334 46|            hogy ami két oly kíméletlen ember kezébe jutott, mint Bálvándy
335 47|            találkozik egymással minden ember, nincs rangkülönbség: mindenki
336 47|            felelé nekik, hogy volt egy ember, kit nem tartott vissza