Part

  1 El|                földet mozdulásra bírni. E küzdelemben ő maga összetört,
  2 1 |         Diószegi olyan hosszasan leírja e növény bogyóinak kiforott
  3 1 |                 ez Linnének a hibája; s e tekintetben rokon értelmű
  4 1 |                hatalom vaskeze kitépett e lapokból, vagy amiket az
  5 1 |        szövetkező.~Ott lehetett találni e krónikában az elfeledett,
  6 1 |              rémtörténettel együtt, mit e hagyományos vers örökít:~
  7 1 |                 tudjuk, maga szerzette, e visszautasításért ránk megneheztelt,
  8 1 |               mai összegyűlésünk legyen e helyen az utolsó, s jövőre
  9 1 |                Rettenetes egy gondolat! E század első felében egy
 10 1 |             titokban tartott verse volt e címmel: „Vallás.”~Hajmeresztő
 11 1 |               lehetne menházat építeni.~E rettenetes költemény egy
 12 1 |               kérdést, hogy beírassék-e e költemény a krónikába?~Titkosan
 13 1 |                kérdés: „szabad legyen-e e költeményről másolatot venni?”~
 14 1 |                nem”-re fog szavazni. Ha e költemény kimegy innen,
 15 1 |               zsebébe hátul. Az írásnak e napra vége van.~De még valami
 16 1 |            kiveszett már az ivadékuk is e harcbűvölő hangoknak. Megégtek
 17 1 |               mindenki.~Utoljára fújták e nótákat a budai országgyűlésen
 18 1 |                 hogy soha sem is tértek e nyomok többé vissza.~És
 19 1 |               most sem tudja senki, aki e búsongó búcsúdalt hallja,
 20 1 |                a tél.~… Perduellio volt e dalt énekelni!~Egyszerre
 21 1 |           társai a krónikát eltüntetik.~E leonidási vállalat abból
 22 1 |              egész tábornak.~Állt pedig e tábor clarissime domine
 23 1 |                 ablaka alatt éneklik, s e méregevéstől úgy meghízott,
 24 1 |         helyezte magát. Denique Borcsay e hercehurcával időt nyert
 25 1 |                 minthogy az egyik sincs e helyütt…~– Tace! Hasztalan
 26 1 |               bor.~– Majd végére járunk e nevezetes phaenomenonnak.
 27 1 |           retesz szorít a fenekéhez; ha e reteszt kiütik belőle, menten
 28 1 |           csakugyan nem jutott eszembe.~E furcsa trophaeum láttára
 29 2 |                 akin az Isten könyörül.~E dicső nagy harang nem fért
 30 2 |               felelt neki. De ő is bírt e fegyverrel, s nem érzé magát
 31 2 |                   Jól van, humanissime. E mondás perzsául van, s azt
 32 2 |               úr büszkén jártatta végig e mondat után fél szemöldöke
 33 2 |            nagytiszteletű Járai uram.~– E két váddal szemben kétféle
 34 2 |                akarjátok, hogy levessük e páncélunkat s meztelenül
 35 2 |                Hittük és reméltük, hogy e dicsőségben részeltet is
 36 2 |                 is kétségbe hozza, hogy e korona Szent István fejét
 37 2 |            felfedezze, hová rejtétek el e krónikát? És ha megkaphatnók
 38 2 |                írva, mely így szól: „és e rettenetes tűzveszély közepett,
 39 2 |            bennszorult diák maradt meg. E krónika őrei voltak azok,
 40 2 |             hangon Jenőy –, hogy amidőn e krónikát egy társnak árulása
 41 2 |       harangszónál azonnal megkezdetik.~E komoly, keserű pillanatban
 42 2 |       professort is magával ragadta; ki e gnóm alak gúnyos paródiájára
 43 2 |           rubrika „ex moribus” beíratik e szó „calumniator!” (rágalmazó).~
 44 3 |           tanúskodik, nem sokat szokott e két utóbbi rendezésével
 45 3 |               diákok! Állj meg, kocsis! E kell nekem. Üljetek fel
 46 3 |               Csollán Berti dühödt lett e felfedezésre, agyon akarta
 47 3 |                 fenevad eleinte elbámul e szokatlan szörnyalakon,
 48 3 |                az az úrféle nevetni fog e jeleneten. Pedig nagy dolog
 49 3 |            Végződött pedig a prédikáció e jeremiási jóslaton: „ha
 50 3 |                  Barkó Pali már fungált e hivatalban egyszer; de ha
 51 4 |                 azon sincsen üveg.~Maga e dolgozószoba pedig olyan
 52 4 |             betéve azt a hátával.~– Itt e? Quo jure?~– Jure patvaristico.~–
 53 4 |                háta mögött tartá.~– Hát e micsoda? – kérdé a principális
 54 4 |            patvarista megelőzi a hajdút e privilégiumában?~„5-to.
 55 4 |         szorítva.~De mit gyémántcsillag e két szem közelében! Ki láthat
 56 4 |           biblia a „vétkező szemekről?”~E vétkező szép szemek első
 57 4 |               harag villámai elpihentek e sötét szemekben, amint az
 58 4 |             neki kezét az eltávozáskor.~E delejes, e bűbájos melegű
 59 4 |                eltávozáskor.~E delejes, e bűbájos melegű szorítás
 60 4 |                 bűbájos melegű szorítás e bársonypuha kéztől többet
 61 4 |          Magának szép tehetségei vannak e hivatalhoz, he?~– Nincsenek
 62 4 |        férfiasan visszaadta Kálmán, ami e szavakat kísérte.~– Még
 63 5 |                 otthon~Ifjú barátom, ki e sorokat olvasod, hidd el
 64 5 |                 vagy, hogy rád bízassék e klenodium; anyád sír, ha
 65 5 |          rendszer; sok derék ember vált e világban ezen az úton; aki
 66 5 |               rosszul érezte Béni bácsi e szóra magát nagyon.~Gyerekkorától
 67 5 |                még jobban ott marasztja e paradicsomban.~Olyan esték
 68 5 |             hogy őrizze meg az unokáját e veszélyes ösvényre való
 69 6 |                 bilét nélkül?~– Nem jön e! ma sem kedves Kálmán öcsém
 70 6 |      bilétszedőnének majd megmagyarázza e betörés indokait, de az
 71 7 |              cimborasága bele van vonva e komikus guelf- és ghibellin-harcba,
 72 7 |    francia-német háború elkeseredése is e kútforrásra vezethető vissza.
 73 7 |            derekabb ember is a világon.~E kemény elhatározással váltott
 74 7 |        nagyasszony annál inkább sietett e hatást lehűteni azzal az
 75 7 |             békében hagyják aludni.~Már e szavaknál ismét a tréfás
 76 8 |                          A sárga violák~E naptól fogva mindennapos
 77 8 |              miatt elvettetett.~Jenőyné e három osztályból nem fogadott
 78 8 |           nagyasszony pedig büszke volt e sikerre.~– Ugyebár, mink
 79 8 |             gondolatra vetemedett, hogy e sérthetetlen családi klenodiumot
 80 8 |            mennykő nem volt elég serény e feladat teljesítésében,
 81 8 |            emelé s megcsókolá, s azután e szókat suttogá:~– Még ma
 82 9 |               az igazságszolgáltatásnak e nemét Kálmán, s mikor az
 83 9 |            meglegyen. Korcza úr elmondá e körülményt patvaristáinak,
 84 9 |             hogy meg lett volna lepetve e felkiáltás által, sőt inkább
 85 9 |              egy ügyvédi meghatalmazást e tárgyban, s Tóth uram írja
 86 9 |           odaállítá őexcellenciája elé, e szavakkal mutatva őt be:~–
 87 9 |                neki nyújtott fidibuszon e szót olvasá: „taceat!” (
 88 9 |             kereszt nélkül. Tudja, hogy e tekintetben milyen szigorú
 89 9 |               teljesítsem. Átadok önnek e célra egyezer forintot.
 90 9 |            esetén ő sem lesz háládatlan e nagy szívességeért.~Kálmán
 91 10|          erélyesen remonstrálni készült e kifejezés ellen.~– Jól van,
 92 10|                 az ellenséget, aki őtet e pivotból ki fogja mozdítani.~
 93 10|             írásban fog correspondálni.~E szándéka kiviteléhez leült
 94 10|           kicsoda.~A kis vézna fiskális e szóra egész szorosan odaférkőzve
 95 10|                   Az őrnagy elszörnyedt e természetkívüli tüneményen.
 96 10|         ellenfél ügyvédét is megrohanja e perért, s az engem kompromittálna,
 97 10|             hogy nagysádnak megmutassam e pert.~– Hogyan? Ön maga
 98 10|                 okos embernek arra való e tudománya, hogy amíg latinból
 99 10|            szíve arcába kergette a vért e név hallatára, s a hölgy –
100 10|                 lehet sok ember, de aki e tudományt plasztikai alakításra
101 10|                mely bele volt keveredve e pörbe, azt oly kegyetlenül
102 10|              hölgy szemei úgy ragyogtak e kérdésnél, hogy a szegény
103 10|           gyűlölni tud, az másként írna e tárgyról.~A delnő kitalálta,
104 10|           Kálmán kifőzte, mint védené ő e hölgyet, ha ügyvéde volna.
105 10|               kiszámította, melyeken át e találkozás tartott.~Amint
106 11|         akcióját nem készítette el, sőt e napon túl Korcza úrnak más
107 12|                 uram-öcsém korhely?” Ha e furcsa interpellációra az
108 12|              papagájánál is. – Különben e papagáj iránt csak hálát
109 12|              napról a másikra halogatta e merész felvilágosítást,
110 12|           kellene. Nagyanyám gazdag; de e célra nem ad. Nem érti,
111 12|             gyászolsz? Valakid meghalt?~E tragikus kérdéssel vélte
112 12|           szegényt.~Katinka felkacagott e paródián. Most már aztán
113 13|              Csokonai gúnyhőskölteménye e nevet oly csihéssé tette;
114 13|            bizony beszélni is használja e finom ajkakat, s midőn Kálmán
115 13|               Kálmán el volt ragadtatva e csodaszép ajkak minden szavától,
116 13|                fogok, míg elérem.~Hanem e vakmerő mondásnál egyszerre
117 13|           valami ijesztő látás. – Amint e szót kimondá, az elefántcsontra
118 13|                volna?~Kálmánt megnémítá e bűvös-bájos látvány; csábultan
119 13|            eljárással az utókor számára e visszavívott ereklye; nehogy
120 13|           hitetlenek beleköthessenek, s e tárgyban Kálmánhoz többrendbeli
121 13|         Mindenki latinul beszélt hozzá.~E tekintetben csak a főispán
122 13|               Kálmán arca lángba borult e szóra.~Erre a hercegnő azt
123 13|             szüksége, hogy el ne árulja e percben azt a gyönyört,
124 14|           páholyok, mind elhalványulnak e hatalmas szó előtt: „nexus”.~
125 14|          meghatározni, amikor Kálmánnak e nagy tudományt be fogja
126 15|               szemei kerekre felnyíltak e névnél.~– Jenőy úr? – szólt
127 15|            Kálmánra szegezve szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek
128 15|                 előkészülettel tervezte e napra, mivel örvendeztesse
129 15|                oda volt a bámulattól, s e bámulat okát ő maga tudta
130 15|           rejtett ragyogással tekint rá e percben, mint akkor Pál
131 16|                nem hiába tanulmányoztam e kimeríthetetlen tudományt
132 16|           gazdasszonyi szerepet viselt; e csinos hölgynek csak fél
133 17|                akkori időben újság volt e földön; s minthogy a dob
134 17|                  Bertit pedig az indítá e gyorsított haladásra, hogy
135 17|         hajított le a szelindekek közé.~E váratlan intervenció azt
136 18|            hírhedett erőművész~Bálvándy e nemzeti mulatság után fölülteté
137 18|            elmulatott reggelig, és mind e mulatságot a Bálvándy pénze
138 18|                 háromféle színt váltott e rémsorok olvastára.~Ott
139 18|                az úr ezeket a karokat? (E szónál Wasztl összehúzta,
140 19|             szelíd tekintetével vezesse e derék ifjút az igaz útra.~
141 19|               az a szemragyogás, amivel e szó mondva volt!~Kálmánnak
142 20|                 boltív! Aki alatta áll, e folyton változó prizma gyémántboltozatán
143 20|     szarvasagancsoktól, miket tavasszal e bujdokló állatok oly helyeken
144 20|         ellentét a komor fenyősötéthez. E törpe fákon hosszú sorban
145 20|      országgyűlést tartanak a cincérek, e hosszú bajuszú bogarak;
146 20|           titkos érzelmeket költ fel.~S e titkokat magyarázni itt
147 20|            körül a bűvös szivárványkört e tündértáj fölött; az andaldó
148 20|                 mily elragadtatás volna e látvány – egy vágyódó természetbúvárnak.~
149 20|               fenevadaktól.~Nem is volt e bevezetés ellen senkinek
150 20|               én azt hallottam.~Katinka e beszéd alatt megkísérté
151 20|               ki találja nevetni. Pedig e látvány minden érzéket felfokozott.~
152 20|                kezdett.~– Úgy ülünk itt e szivárványban, mint Jupiter
153 20|               voltam önnél, találkoztam e barátaimmal. Mindenik haladt,
154 20|               mondta azt önnek, hogy én e hivatásának útjában állok?
155 20|               szemölde felett, végzé be e mondást.~Kálmán elbámulva
156 20|          Katinka hosszasan elhallgatott e szó után. Kálmán pedig hosszasan
157 20|             csukva. Óh, ő tanulmányozta e csodálatos hieroglifokat,
158 20|             lesz kettőnk között?~Kálmán e szóra felháborodottan akart
159 20|        indulatainak. Átlátta, hogy neki e tárgynál nem szabad nevetségesnek
160 20|              Egy istennő, aki meghódol.~E percben csörtető robaj közelíte
161 20|        százszorosan adta azt vissza.~És e percben, tán a soha nem
162 21|          viseltetik, nem magyarázza meg e különös ragaszkodást.~Megmagyarázza
163 21|                 meg, hogy a fiatalember e merényt elkövesse.~Mert
164 21|       legédesebb ajkaival megnyálazá, s e mennyei ambróziával törölte
165 22|                valakinek kifogása volna e birtokba helyezés ellen,
166 22|             jégcsapos ereszű kunyhók. S e kunyhók előtt lengyel ruhákban
167 22|            körülragyogja, arcvonásainak e nemes szenvedélyt; hangjának
168 22|           népének nyelvén? Ki tanította e plasztikai mozdulatokra,
169 22|                plasztikai mozdulatokra, e női finomságra? Kitől vette
170 23|           építményét fölszentelhesse, s e feladat unokaöccsére jutott,
171 23|           belőle; mienk a gyönyör, amit e látványban érzünk, s amiről
172 23|              gyönyörködtek abban.~– Ah! e dalokkal fél országot meghódítottunk
173 24|                 jó, meg kell enni.~– Ön e háznak a tulajdonosa?~–
174 24|                forintja.~A kerekhasúnak e szóra kiesett a pipa a szájából;
175 24|                 asszony nagyon nevetett e szóra, s biztosítá a háziasszonyt,
176 24|             volt a föld, mint a tenger.~E sík róna nyugati szélén
177 24|       keletkezett.~Kálmán figyelmezteté e vörös fényre hálótársát.~–
178 25|              hercegnő.~– Tehát vigye ön e képet magával szobájába,
179 25|            bírna előre érzett tudatával e szent tolvajlásnak? Hiszen
180 25|          hurcolta. És igazolva van mind e keserűség. Aki látja e rongyosan,
181 25|             mind e keserűség. Aki látja e rongyosan, éhesen, de annál
182 25|        őrültségnek találod, hogy amidőn e mű szerzőjének nevét kérdezendik,
183 25|                 olyan embertől hallotta e magasztalást, aki senkinek
184 25|             karikatúraként fognak járni e jelmezekben, mikben lábuk
185 25|                 legyilkolja. Tedd el te e halhatatlan művedet, barátom,
186 25|             nézve, akármelyik áll benne e három szó közül; de már
187 26|             volna belőled, ha Bányaváry e levél helyett azt küldi,
188 26|             éljen a bölcs areopag, mely e bűnt levette rólad. Most
189 26|            neműeket hozatni helyettük.”~E szóval egy függönyt félrevonva
190 26|               Valami baljóslatot érzett e fényűzésben, melybe nagyanyja
191 26|         szorítással rántá azt vissza, s e szót mondá:~„Tanulj úrnak
192 27|               megengedtetett bemutatni.~E táncáért valamennyi fiatal
193 27|          Decséry hercegnő Kálmánt, hogy e napokban meg fogja kapni
194 27|                  hogy a kis főhercegnek e napokban lesz legmagasabb
195 27|            megtanulta lerajzolni utána.~E napon Dorothea grófnő is
196 27|                hangjára is van szükség.~E szomorú balvégzet hamuba
197 27|                  hogy a telet ne töltse e szomorú városban; Budapest
198 27|            főhercegnő imakönyvébe tette e költeményt, s sajátkezűleg
199 27|      pártolójára talál benne.~Kálmánnak e gyöngéd együttérzés olyan
200 27|              Sátory őrnagy felhasználja e hosszú pauzát, hogy beszédbe
201 28|              eredeti művészi alkotások.~E terembe nyílik a nádor dolgozószobája;
202 28|               fiatal titkárt elfogadni.~E szobának két ablaka nyílik
203 28|                idejében is találkoztunk e papagájjal a budai várban:
204 28|                 Kérésed hozzám az, hogy e jó barátodnak, ki magyar
205 28|           lánccal gyógyítottak volna ki e betegségből. Itt csak dorgálást
206 28|                 látta, hogy annak arcát e szavakra nem a megrettenés
207 28|                 testnek. Hogy mi voltam e nép közt, arra a bécsiek
208 28|               lesz magyar, hanem német. E téren a német benneteket
209 29|            egykor, abban pártját fogja. E kegyet soha jobbkor igénybe
210 29|                út a kastély felé letér.~E csárdán túl találkozott
211 29|            lehettek? Vásár nem esik már e tájon ilyen késő ősszel.
212 29|             őfenségéhez, hogy itt éppen e szoba fölött van őfenségének
213 29|                 szokott eltölteni, hogy e hangszeren ünnepélyes melódiákat
214 29|          szobájában, sokáig elhallgatta e szent zsolozsmahangokat,
215 29|         nehezedni a hétgyermekes apának e mondását, mintha Atlas adta
216 30|             tetszik – monda Dorothea, s e mondás alatt oly hévvel
217 30|                Dorothea grófnőtől, hogy e percben legyezőjét elejté,
218 31|            önkéntesen őt választotta ki e mű bírálójának, mert nincs
219 31|    keresztülhúzta volna vörös irlájával e minden hatalmasok talapzatát
220 31|                is szerezzen egy páholyt e napra. Gondja volt rá, hogy
221 31|              Szidják a színészeket, kik e remekműnek nem tudnak megfelelni,
222 31|                oly mozdulatlanul figyel e mű minden szavára. Félelem-e
223 31|    elragadtatással kellene gyönyörködni e végtelen örvényében az eszményi
224 31|                hogy szerző nincs jelen. E visszavonulásért Bányaváry
225 31|                  Bányaváry majd megölte e szóért.~– Roppantul tetszett!
226 31|                  ez lapjának a címe), s e tekintetben két ember helyett
227 31|           gyanút hinti el, hogy Kálmánt e szép művésznéhez tán nem
228 32|             figyelmeztető intése szólt.~E cukorborítékon e három szót
229 32|                 szólt.~E cukorborítékon e három szót találta Kálmán
230 32|              milyen bizonyos volt, hogy e szemekben nem fog csalódni.
231 32| Absteigquartiernak.~Kálmánt megundorítá e nőietlen élc.~– Ah, ne szóljon
232 32|         borsózott végig a testén, midőn e sötét szemekbe nézett hosszasan,
233 32|           merész ajánlattétel szükséges e téren, hogy „jó prókátor”
234 32|                 törvényét! Első művemet e kiátkozott színészcsapatnak
235 32|           akartam nagyanyám arcát látni e pillanatban. Tudom, hogy
236 33|       physiologok könnyen kimagyarázzák e tüneményt. A költőnél a
237 33|              tiszteletedre van rendezve e mai lakoma.~– Oda elmegyek –
238 33|                hord s kurta dolmányt, s e nemzeti viselet fölé kötve
239 33|                 ily özvegy háztartásnál e kötelesség a családfőre
240 33|               és rosszat tapasztalt már e hazában?~– Jártomban-keltemben
241 33|                írók buzgó pártolásáról.~E szót is egészen komolyan
242 33|              följegyzem. Sajnálom, hogy e jó eszméket most nem valósíthatom,
243 34|           Kálmán mély, rajongó kedélyét e varázserejű szövetség magához
244 34|          messze-messze földön történik. E szövetség előtt kitudhatatlan
245 34|                azt, hogy mi indoka volt e kihallgatásnak.~A hercegnő
246 34|           enyhítő körülményt, miszerint e lelki rokonság egy schismaticust
247 34|              végül az egész népet, mely e dalt, ez eszmét, a tűzzel,
248 34|            egész világrész sírhalmát, s e sírhalom fölött „requiem
249 34|          flórenci festészeti iskolánál. E művének másolatát hazaküldé
250 35|               úgy, ahogy te nem akarod.~E szókkal letette nagyanyja
251 35|              Magad vagy az úr a háznál.~E szótól aztán úgy megrettent
252 35|                mindazok az alakok, akik e fülkéket megtöltik, akik
253 35|            oknál fogva találkozunk most e helyen mind a ketten; ön
254 35|                 felséged viselt dolgait e mai napról.~Ebben megnyugodott
255 35|               tenger vért fogok ontani. E drága könnyekért!~Akkor
256 35|            ideiglenes kimúlása percében e szót dörmögve: „Meghalt
257 36|              Takarékosságból mondott le e fényűzési cikkről. Nem telik
258 36|              volna.~Cilike felsikoltott e szóra.~E percben megjelent
259 36|            Cilike felsikoltott e szóra.~E percben megjelent Kálmán
260 36|              hódítva általuk.~S mi volt e hatás titka?~Az, amit a
261 36|              felfedezve.~Hogy létrejött e mítoszi csoda, az író anyagi
262 36|            komolyan megdorgálta egyszer e visszaesésért; de ugyan
263 36|               Te eddig azt hitted, hogy e fölösleg elkártyázni s részeg
264 37|         Kálmánnal, amidőn nem adta neki e kincset. Óh, az ilyen megmérhetetlen
265 37|             hogy milyen lesz a férj? És e tekintetben az öreg úr makacs
266 37|                 Az öreg úr nem restellt e tárgyban személyesen elmenni
267 37|          megöleli, megcsókolja; s aztán e szókat rebegi:~– Barátom!
268 37|              főrangú ismerőseivel, hogy e két család a házassági frigy
269 37|              Béni bácsi el volt kábítva e könnyű pénzzelbánás igézete
270 37|               Bálvándy nagyszerű ember!~E naptól fogva nem volt Béni
271 37|                 hogy szabadítsa ki őtet e siralmas fogságából, mert
272 37|               Katinkának.~Tíz nap múlva e levél elküldése után aztán
273 38|                  Miért is kerülte volna e nőt? Hiszen nem szerette
274 39|            Kálmán is gyakran megfordult e kedélyes körben, s az ifjabb
275 39|      Nabukodonozor”. – Ami tudvalevőleg e magyar szótól származik: „
276 39|            rosszat. Mi haszna volt neki e rágalomból? Ennek a történetnek
277 39|          Hallod-e? Mi érdeked van neked e dologban, hogy beleártod
278 39|                arca lángvörössé pirult: e tekintetből meg kellett
279 39|                jutalom várna rá, ha nem e nyomorult kis nemzet lángelméje
280 39|               homlokát, s ez ölelésben, e csókban ez volt mondva: „
281 39|          érdemli az a silány fickó, aki e percig voltam, hogy az a
282 39|               rimánkodva kérlelé:~– Hát e szóval válsz el tőlem, hát
283 39|           Bányaváry csak annyit mondott e tekintetre:~– Kálmán ott
284 39|       elszoktatja ő innen!~Bányavárynak e percben tehát semmi sem
285 40|                 asztaláért fele utamról e pusztából visszatérek. Nem,
286 40|                 elveszítse.~A megtorlás e szenvedélyének kijátszásáért
287 40|                uramban felforrt a harag e hármas szemtelenségre.~–
288 40|             rongy!~De hát akinek belül, e rongyok alatt kincsei vannak,
289 40|             mert azok aztán az igaziak!~E csizmographiai értekezés
290 40|                 Milyen pusztaság az!~És e pusztaságban ő egyedül bolyong:
291 41|           Nagyon erős szövetséges volna e célra a veje, Bálvándy;
292 41|                 személyével öregbíteni. E felhívásnak eleget is tett,
293 41|                 azzal mentette ki magát e megtisztelő bizalom alól,
294 41|           tagadta ki magát minden ember e tisztességből, míg utoljára
295 41|                de elvégre belenyugodott e megtiszteltetésbe, és rá
296 41|                a hosszú diák szónoklat!~E két feladat csakugyan nagyon
297 41|              ahogy Béni bácsi ígérte; s e lakoma alatt Béni bácsi,
298 41|          feladata kikutatni, kik voltak e perduellis botrány okozói,
299 41|           protestált, hogy ő otthon ült e három nap alatt Gödénylakon.
300 41|                a politikai események.~S e dinomdánomnál, hol a mulatság
301 41|                  de az eszközök, melyek e válást lehetségesítik, minden
302 42|               Legelső volt Biróczy, aki e gyászkereszt ágában fennakadt.~
303 42|             először Európa: „a kolera”.~E láthatatlan rém, melynek
304 42|                  akkor járta be először e világrészt. A népirtó angyal,
305 42|             Aszályinak a szeme elmeredt e szók olvastára.~– Az mégis
306 42|             nagyon ragaszkodott hozzám. E mostani levelében azért
307 42|               azután pedig átadom neked e chatouille-t, ebben vannak
308 42|           boldogságunk útjában.~Aszályi e nyilatkozatnál szétterjeszté
309 43|                 állani. Ide festem majd e képre saját arcomat is közétek –
310 43|               Menjünk szállást keresni.~E délután elvitte kísérőit
311 43|                 Ki háborgatna bennünket e csöndes helyen?~– Ki? –
312 43|                  Olyan volt már az arca e napsugárban, mint az aranyozott
313 44|           szakálla két ágra eresztve.~– E házban lakik Jenőy Kálmán? –
314 44|                 tettünk egymásnak, hogy e napon Pesten összejövünk:
315 44|                 akarta venni a kalapját e szóra a fejéről; de miután
316 44|             telt a végtisztességhez, de e tisztesség őszinte volt.~
317 44|         lekerült a földbe, felül maradt e három szó: „Volt. Nincs.
318 45|              azok!~Naphosszat elüldögél e szobában Tseresnyés mester,
319 45|              merül, hogy azt sem tudja, e világon van-e?~Azt sem veszi
320 45|         visszajön és sírni fog itten!…”~E napokban egy finom levelet
321 45|                 ő halála emlékével. Itt e négy fal között vérzett
322 45|            tudott meg belőle semmit.~És e bolyongásaiban többször
323 46|            kíméletlen tréfája kelté fel e szomorú ébrenlétre.~Ekkor
324 46|                beköszöntés nemigen ment e többször ismételt szavakon
325 46|             hogy mi az én kötelességem.~E kötelesség betöltésére aztán
326 47|               van bizalma elhelyezkedni e hazában, bátor vállalatok
327 47|         termékeny aranykort idéznek elő e földön és a föld alól.~Idegen
328 47|            megnyerte? Szobrot emeljetek e sír fölé!~De hol van e sír?~
329 47|        emeljetek e sír fölé!~De hol van e sír?~De ki tud arra rávezetni?~
330 47|            háromnak is az lesz a sorsa. E hittel temette titkát a
331 47|              foly afelett: hol lehetnek e drága hamvak eltemetve?~
332 47|               egy négyszögű követ, azon e három szó: „Volt. Nincs.
333 47|               szó: „Volt. Nincs. Lesz.” E követ emeljétek fel; talpán
334 47|             hullámzik oly feketén végig e palotasor között? Népár.
335 47|               Zápor? Nem. Könny.~Ah, ha e pompát toll le tudná írni.~