Part

  1 4 |               levelet. – Kérem, üljön ön le.~Azzal maga a szófára
  2 4 |            úton gondoskodhassam én az ön sorsáról?~– Én sem.~– De
  3 4 |              De valamit mégis gondolt ön, mikor férjem ajánlatát
  4 4 |           inte fejével.~– S elfogadná ön azt bárminő körülmények
  5 4 |             erre nem felelt.~– Várjon ön – szólt a hölgy –, egy jó
  6 4 |              van. Írok ügyvédemnek, s ön szíves lesz a levelemmel
  7 4 |           borítékot.~– Itt van, fogja ön – szólt Kálmánhoz. – Ügyvédem
  8 4 |               Én ide akarok jönni, ha ön elfogad.~– Ah? S nem akar
  9 7 |              Azt biz én tettem.~– Hát ön honnan tudja?~– Hja, én
 10 7 |            Hiszen ez – Borcsay!~– Hát ön ezt még nem tudta? – mondá
 11 9 |             osztogatni a pénzt, akkor ön sohasem lesz gazdag ember.~
 12 10|             vannak a válóperek. Vegye ön sorba a csomagokat, s csináljon
 13 10|              Farkas”-hoz. Látom, hogy ön szorgalmasan tanulmányozgatja
 14 10|            Sátory-féle válóper. Tudja ön, válópereket zárva szoktunk
 15 10|             oda merem azt önnek adni: ön komoly ember. Ha akarja,
 16 10|          jobban teszi. De ha hozzáfog ön az olvasásához, akkor azt
 17 10|               sem a védencnőre.~– Ah! Ön a fiskális patvaristája? –
 18 10|               mondta az öreg úr, hogy ön itt van. Nem szép öntől,
 19 10|            Hahaha! Milyen rosszul tud ön füllenteni! Hisz az ellenfelem
 20 10|               mondja meg, miért akart ön most nekem hazudni.~Kálmán
 21 10|         megmutassam e pert.~– Hogyan? Ön maga olvashatja, ami engem
 22 10|         esküdjék rá, mert nem hiszem. Ön olvasta, tudja már, mi van
 23 10|              csettentett nyelvével.~– Ön nem is tud semmit.~Azután
 24 10|      könyörgött Kálmánnak.~– De lássa ön, legyen olyan jó, fordítsa
 25 10|         senkinek megmondani azt, hogy ön nekem felolvasott belőle.~
 26 10|        Egyszer csak felpattant.~– Ah, ön engem csal! Ön nem azt olvassa
 27 10|      felpattant.~– Ah, ön engem csal! Ön nem azt olvassa magyarul,
 28 10|             Hát itt egy név van; amit ön el sem mondott. Mi van ezzel
 29 10|             felvillanyozva. – Olvassa ön fel, mit felelt mindezekre
 30 10|              tűzű szemeit.~– Mit szól ön ehhez a védirathoz?~Kálmán
 31 10|               suttogva mondá:~– Írjon ön egy másik védiratot nekem.
 32 10|       védiratot nekem. Olyant, aminőt ön gondol; hogy élet van benne
 33 10|           vád-, akár a védiratot.~– S ön nem választotta a vádiratot?~–
 34 10|         meglátom, milyen ügyvédem fog ön lenni! Aztán ha valami felvilágosításra
 35 10|            per még itt van.~– Olvasta ön?~– Elolvastam.~– No, azt
 36 10|          homlokára húzva. – Hiszen ha ön ilyen replikát ád be a védencnője
 37 10|              a dolgot.~– Gondolkozzék ön a körülményeken egy kicsit –
 38 10|         elkövettünk itten. – Nem jött ön azóta arra a gondolatra,
 39 10|              az nem a maga hibája. Az ön védencnője egy „praefecta”.
 40 10|           védencnője egy „praefecta”. Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak
 41 10|         Mármost, frater, kezébe kapta ön a gubancnak a fonalát, ugyebár?
 42 10|                Az okokat már tudhatja ön a per adataiból. Szabad
 43 10|            rajtunk mind nem fog. Érti ön mármost a dolgot gyökeresen?~–
 44 10|          fogja rá mondani, hogy ez az ön replikája jobban tetszik
 45 11|             közé dugva –, eszerint az ön replikáját fogjuk az enyém
 46 11|               majd szolgáltatok én az ön kezébe egy hatalmas okiratot,
 47 11|              nem adom oda neki; hanem ön használja fel azt a maga
 48 11|               Korcza úr –, most vesse ön egybe azt a kettőt. Azt,
 49 11|         amelyet Csollán Berti küldött ön által a nejének, s aztán
 50 11|            másikat, amit a nő küldött ön által nekem. Akkor aztán
 51 11|                Akkor aztán megtalálja ön a punctum salienst.~Gondolt-e
 52 12|             szólt: „akkor ezután lesz ön korhely!” – s nem adta neki
 53 12|               ezzel a szóval:~– Tudja ön, mit gondoltam? Mához egy
 54 12|                 Milyen szép volna, ha ön is elkísérne oda – szólt
 55 12|           utazni. Én már kigondoltam, ön mint titkárom jön velem.~
 56 12|             megfizetek, hamarább nem. Ön felszámíthatja nekem, mit
 57 12|               legelőbb is leszámlálom ön elé az összeget; azután
 58 12|    előttemezik mint tanúk, akik előtt ön az összeget még egyszer
 59 12|        ötforintos bankjegyekben.~– Ha ön megszámlálta, én megnyugszom
 60 12|               egyszerű dolog. Elviszi ön a legelső pénzváltóhoz;
 61 12|     részvényeket senki sem váltja be. Ön ezeket a drága értékpapírokat
 62 12|           fekete fogú nevetés volt.~– Ön elmés fiatalember! De hát
 63 12|               De hát arra nem gondolt ön, hogy ennek a valóságos
 64 12|            Hát aztán hova szállásolja ön el a vendégeket?~– Nagyszerű
 65 12|              hm. No jó. Tehát aláírja ön a kötelezvényt?~– Aláírom.~
 66 12|               szólt a tőzsér. – Hívja ön át Pacsnikot is, s aztán
 67 12|                No, csak ne fortyanjon ön fel. Semmi baj sincs belőle.
 68 12|             Nono, csak ne heveskedjék ön.~Kálmán nem is heveskedett,
 69 12|                Még egyszer vissza fog ön hozzám jönni.~– Soha ide! –
 70 12|          Mondtam ugye, hogy visszajön ön még egyszer?~– A kalapomért –
 71 12|              pénzt.~– Hát mi ez?~– Az ön pénze. No, ne haragudjék
 72 12|              kandallóba.~– Így! uram. Ön olyan kevély a becsületére.
 73 13|            Jól van. Legyen úgy, ahogy ön mondta. „Fel akarok hozzá
 74 13|              hozzá nőni!” Tehát nőjön ön! Ez olyan devise, amit az
 75 13|               szemeit Kálmán.~– Lássa ön; én az olyan embereket,
 76 13|      meghajolva lép be hozzá. – Látja ön maga előtt ezt az utat?
 77 13|               már nekem. Beszéltessen ön magáról még többet. Én figyelni
 78 13|             fogok önre. Amennyit nyer ön a világ előtt, annyit nyer
 79 13|              alakban láthatatlan lesz ön előttem. Ebben a légkörben
 80 13|              használja fel. Gondoljon ön arra, hogy én emlékezem
 81 13|              magyar férj neje lesz. – Ön azt mondta, hogy meg fogja
 82 14|            kell érte fizetés. Majd ha ön nagy úr lesz, akkor meghálálja
 83 14|             azt nekem. Mert higgye el ön, hogy amit minden iskolában
 84 14|           parasztok beszélik. Hagyjon ön fel ezzel a vesződséggel.~
 85 15|             előtt az udvari bálban. – Ön látta azt hercegnő ugyebár?~
 86 15|             azt mondá nekem: „viselje ön – ennek a táncnak emlékéül.” –
 87 15|             én mondom önnek: „viselje ön ezt ennek a táncnak az emlékéül.”~
 88 15|             Nos, uram, hát mivel megy ön magasra, a fejével-e vagy
 89 16|                az égre! Ne ijeszgesse ön a világot betegsége hírével.
 90 19|           uradalomba. Elmegyünk mind, ön is velünk jön!~Az a hang,
 91 20|            önre. Hát ugyan hová tette ön a bajuszát? Jaj be rút ön
 92 20|             ön a bajuszát? Jaj be rút ön így! Bocsánat! Hisz a főispán
 93 20|               kísérőjét.~– Nem fáradt ön el?~– Nem. Talán kegyed
 94 20|      tornászoknak való volt.~– Menjen ön előttem! – parancsolá itt
 95 20|      közeledik a zaj. Addig leülhetne ön ide mellém, ha fogadása
 96 20|          észrevette azt.~– No, hiszen ön ismeri őt. De az egész világ
 97 20|             ez-e az igazi neve? Lássa ön, ezelőtt két hónappal bezártam
 98 20|     történetekből. À propos: nem lett ön még pápistává? – Még nem? –
 99 20|          civakodtak. Ugyan mondja meg ön: miért futott el tőlem olyan
100 20|               valamit? Féltékeny volt ön valakire? – Vagy csak egyszerűen
101 20|             beléjük nézni? – Feleljen ön nekem: miért szökött meg?
102 20|            alszik. Egyedül vagyunk. S ön még nem tudja, mit tesz
103 20|           asszonyom – monda Kálmán –, ön őszinte volt hozzám, én
104 20|               ez volt az én ábrándom; ön mást mondott: „férfi, ha
105 20|          keserű hangon mondá:~– No és ön aztán megtalálta maga körül
106 20|          tudom, és egészen helyeslem. Ön emberré akar felnőni. Ez
107 20|          Hanem egyet még elhallgatott ön. A fődolgot. No, csak gondolkozzék
108 20|               áll közöttünk. Nem érzi ön a szelét amint ráfúj az
109 20|                Az mind nem igaz, amit ön beszélt. Az ön tekintetében
110 20|             igaz, amit ön beszélt. Az ön tekintetében nem leskelődik
111 20|         elfutásnak neve: „megijedés”. Ön megijedt attól, akit vágytársának
112 20|      hivatásának útjában állok? Szólt ön énnekem erről valaha egy
113 20|              együtt jönni velem? Amit ön akart, azt kívánhatta tőlem.
114 20|           játsszam mint komédiásné az ön által írt színdarabokban,
115 20|               volna; – ha költő akart ön lenni, ha nem akadt, aki
116 20|            költöttem volna, hogy amit ön ír, minden kunyhóban olvassák; –
117 20|         senkihez nem ejtek, mint amit ön emelni akar; termet nyitottam
118 20|           akik hasonlót tesznek, mint ön és jó barátai, s amíg nekem
119 20|              kerülünk! … De hát szólt ön énhozzám ilyen szót valaha?
120 20|        énhozzám ilyen szót valaha? Az ön múzsái voltak énrám féltékenyek?
121 20|            hímes ábrándokat? Talált-e ön bennem hideg, számító prózai
122 20|                De nehogy azt gondolja ön, kedves barátom, hogy én
123 20|     felvilágosítani; mert látom, hogy ön egészen tévedésben van önmaga
124 20|        tévedésben van önmaga felől. – Ön tőlem elfutott, azt mondja,
125 20|                És aztán hová menekült ön? – Tán ment azoknak a tudósoknak
126 20|        olvasóközönségnek? Nem odament ön. Hanem fellépett az excellenciás
127 20|        képezik. – Erre az útra indult ön meg, ezen haladt már jó
128 20|               és most idáig szerelmes ön egy nagy méltóságú, angyali
129 20|         messze is van! Mikorra jut el ön oda? Azt hiszi ön, hogy
130 20|              jut el ön oda? Azt hiszi ön, hogy azok a főurak leányai
131 20|               Mindenével ugye? De hát ön nem tudja még, hogy mi az
132 20|                Minden! Tegnap odaadta ön a bajuszát, holnap meg fogja
133 20|               mert azt csak nem hiszi ön, hogy a vakbuzgó Decséry
134 20|               és holnapután meg fogja ön hajtani a térdét azon emberek
135 20|            menőknek bálványai. – Mit? Ön fejével tagadva int? – Hát
136 20|              tagadva int? – Hát hiszi ön, hogy Decséri Dorottya imádójának
137 20|          Pistának a lovát! Ott nem ír ön hazafias verseket; ott nem
138 20|               verseket; ott nem emeli ön fel nemzetének semmi porba
139 20|             esett dolgát; ott nem fog ön magyar komédiásokat pártfogolni,
140 20|              lesz így. Ne szomorodjék ön el rajta. Gyermekjátékok
141 20|               a szép madonnaarc, amíg ön felnő nagy emberré. Kész
142 20|           múlva ismét összetalálkozik ön Dorottya grófnővel: – (mert
143 20|             grófnővel: – (mert hiszen ön csak nem lesz örökké Decséryéknél
144 20|               jurátus?) – akkor aztán ön már tekintélyes úr lesz.
145 20|              bocsátá.~– Tán azt hiszi ön, hogy ezek az angyalarcok
146 20|            nem ámítok. De ha én vétek ön ellen, ha én önt megharagítom,
147 20|       engesztelt szívvel. Nos, fusson ön innen. Nem bántam önnel
148 20|              benntörik.~– Hogy került ön ide erre a helyre? Hall
149 20|               ide erre a helyre? Hall ön valamit a hajtóvadászatból?
150 20|             az én kedvemért? Talán az ön kedvéért? Talán a véletlen
151 20|               hozott össze? – Nem jön ön arra a gondolatra, hogy
152 20|               arra a gondolatra, hogy ön azért van most itt, hogy
153 20|               madonnaarchoz. Nem érti ön ezt még? Ah, ha én önnek
154 20|       akárhányszor.~– Miért nem lőtte ön meg? – kiálta rá hevesen
155 21|         előjönni onnan a bokorból. Az ön hivatala ez: ki a hősnő
156 21|               medvét sem ütötte volna ön akkor olyan nagyon fejbe.~(
157 22|                  S mármost hallgasson ön rám. Látja ön, mi van a
158 22|              hallgasson ön rám. Látja ön, mi van a bal kezemben?
159 22|             meg fogja-e adni, azt még ön sem tudja. Én tehát ezt
160 22|        nevében visszavonja. – S látja ön, mi van itt a másik kezemben?
161 22|             itt most mindjárt, amiért ön elég orcátlan volt, saját
162 22|               beszélt.~– Határozza el ön magát, mert én nem akarok
163 22|          erszényt.~– Majd akkor kapja ön meg a pénzt, mikor visszavonta
164 22|               Nem tudom, miről beszél ön.~S azzal hátat fordított
165 24|               Ha jó, meg kell enni.~– Ön e háznak a tulajdonosa?~–
166 24|         különben lévén.~– Nem adhatna ön szállást egy úri családnak?~–
167 24|     Debrecenbe.~– De uram, hogy lehet ön oly kemény szívű?~– Mert
168 24|            fényre hálótársát.~– Nézze ön! Ott valami nagy vésztűznek
169 24|               terjesztését nem tartja ön kötelességünknek?~– Óh!
170 25| hajbodrozattal, kezében legyezővel.~– Ön festeni is tud? – monda
171 25|            Láttam egypár művét. Nézze ön; férjemnek egy kedves meglepetést
172 25|             akarok szerezni. Le tudná ön ezt az arcképet másolni
173 25|               hercegnő.~– Tehát vigye ön e képet magával szobájába,
174 27|         hangnyomattal. – Úgy ne tegye ön. Amit önnek a nagyanyja
175 27|          hercegnő volt az a valaki.~– Ön nem is sejti, hogy Dorothea
176 27|              meg az üdvözlő verset az ön kegyeltjének születésnapjára.~
177 27|              az a gondolatja, hogy ha ön nem írhatja meg a költeményt,
178 27|               a költeményt, megírja ő ön helyett.~(Biz’ ez jó is
179 27|               tessél.)~– Nos, mit vél ön róla? – unszolá a bírálatot
180 27|               lesz, ha felvilágosítja ön alaposan Dorotheát a technika
181 30|              mondá Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy mi most táncolunk
182 30|               ugyanezen az úton, hogy ön közel van hozzá, hogy disgrace-ba
183 30|            akarja tagadni. Ne harapja ön az ajkait, kérem. Látják.~–
184 30|             vezetnek.~– De ne szóljon ön oly fennhangon. Hogy reszket
185 30|               hűsítve arcát:~– Hisz-e ön bennem?~– Grófnő, az én
186 30|               a szenteket is előhozta ön: szabad kérdeznem, hogy
187 30|              kérdeznem, hogy ismeri-e ön a szentek történetét?~–
188 30|               vagy a mártírokról akar ön velem beszélni?~– Maradjunk
189 30|             aszkétáknál. Tehát ismeri ön Szent Bruno és Szent Hedvig
190 30|             hogy nem ismerem, hogy az ön ajkairól hallhassam azt.~–
191 30|            sír eggyé lett. Így ismeri ön azt a legendát?~– Így. Hanem
192 31|         válnék. Apropos! Miért mondta ön akkor, hogy az önnek testvére?
193 31|                hogy ezek az eszmék az ön lelkében születhettek! Mikor
194 31|          születhettek! Mikor gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő,
195 31|             ilyen volnék! Minő hát az ön ideálja? Szépség, de rettenetes!
196 31|               Kis unokám mondta, hogy ön is fog utazni Olaszországba.
197 31|           távozni készült.~– Nem megy ön át fiamhoz, a főispánhoz?
198 31|      főispánhoz? Ő már kérdezősködött ön felől.~Kálmán megköszönte
199 31|             kedves Jenőy, mit csinált ön azzal a tegnapi darabjával!
200 31|           áttette Nagyszombatba. Érti ön a helyzetet, kedves Jenőy?~–
201 32|              karján.~– No ne mélázzon ön olyan nagyon! Nézze, mi
202 32|              bámulója akadt.~– Ni! Az ön medvéje! – dévajkodott a
203 32|               az emberek Egyiptomban? Ön tudós, ethnolog, nemzetgazdász –
204 32|        meggyógyul a szívbetegségéből, ön akkor lesz majd szívbeteg.~–
205 32|           hieroglif, mint amennyit ma ön velem találgattat.~– Hagyja
206 32|              a hieroglifokat, amik az ön arcára vannak írva. Önnek
207 32|            egy ötlete támadt.~– Fogad ön el holnap látogatást?~–
208 32|                  Ah, azt hittem, hogy ön maga. Hogy talán megtartott
209 32|            csak a hátuk mögött. Lássa ön, én nyíltan megmondom önnek,
210 32|            egy barátom által.~– Ki az ön barátja?~– Bányaváry.~–
211 32|          előadásaira nem járok. Tudja ön: a rundellába nem mehet
212 32|              barátomat önhöz küldeni. Ön egykor így szólt hozzám: „
213 32|                Akkor szememre vetette ön, hogy nem járok azon barátaimmal
214 32|            tőlem a fátyolomnak felét: ön szörnyen pirul. Önnek nehezen
215 32|            szólt a szép hölgy –, hogy ön azt fogja mondani magában: „
216 32|           abban minden. Historicum. S ön olyan jól érthetővé teszi
217 32|               kár volt leköszönni. Ha ön ebben a darabban leírt egy
218 32|               megnyeri a processzust! Ön, barátom, nem abból a fából
219 32|              a fából van faragva: ott ön nem él meg. Maradjon ön
220 32|               ön nem él meg. Maradjon ön poétának: ott fényes nevet
221 32|        poétának: ott fényes nevet fog ön kivívni, és halhatatlan
222 32|            helyes.~– Aztán nincsen is ön arra szorulva, hogy a körme
223 32|          viszonzá Kálmán. – Azt tudja ön, hogy nagyanyám kitagadás
224 32|                de mindenből nem lehet ön kitagadva; csupán az öregasszonyság
225 32|   öregasszonyság szerzeményeiből. Azt ön jól tudja, mint ügyvéd,
226 32|               senki; az apja vagyonát ön követelheti a nagyanyjától.~–
227 32|             megtanulni.~– Hát mit fog ön tenni?~– Azt megmondom.
228 32|               vesznének el. Hogy akar ön ügyvéd lenni, ha a saját
229 32|      lepecsételt levélből? No, mondja ön: ön elítéli a maga ügyét
230 32|              levélből? No, mondja ön: ön elítéli a maga ügyét egy
231 32|           olvastam volna.~– De miután ön nem Cagliostro, s miután
232 32|                Jó, – tehát ne olvassa ön el a levelet, hanem engedje
233 32|             el. Ha az van benne, amit ön sejt; nem szólok semmit,
234 32|            van benne: akkor megengedi ön, hogy felolvassam ön előtt?~
235 32|        megengedi ön, hogy felolvassam ön előtt?~Kálmán egy percig
236 32|            mily nedvesek.~– Hallgassa ön meg, mit ír önnek a nagyanyja:~„
237 32|            Hát, domine kollega, fog-e ön máskor is elolvasatlan levélre
238 33|             mit. De nehogy azt higgye ön, mintha én jóízű ebéd helyett
239 33|              nagyon hamar csüggednek. Ön, Jenőy uram, a darabja előadása
240 33|            járhat most ennek a lelke. Ön nagyon le volt verve. És
241 33|            igaza. Én is ott voltam az ön művének előadásán; minden
242 33|              többször, azt nem bánom. Ön, uram, magának írta azt
243 33|          fiait repülni, nem az égben. Ön nem gondolt a hallgatóira.
244 33|               a világot magát mutassa ön meg nekik. Hozza ön a színpadra
245 33|           mutassa ön meg nekik. Hozza ön a színpadra azokat az alakokat,
246 33|          időre el fogok utazni.~– Ah, ön külföldre megy?~– Óh, igen! –
247 33|            céloz az.~– És sokáig akar ön ott mulatni? – kérdé a csizmadia,
248 33|           tárcát. – De el ne mulassza ön meglátogatni ezt a jó embert
249 33|             mert attól majd meg fogja ön tudni, hogy mi virágzik
250 35|                No, uram, jól megnézte ön már magának azt a címert
251 35|           asztal másik oldalán.~– Ah! ön az, Tseresnyés uram?~A csizmadia
252 35|   viszontlátás örömét.~– Hazaérkezett ön, s most már itthon marad? –
253 35|               e helyen mind a ketten; ön is arra vár itt, akire én:
254 35|             monda a csizmadia –, hogy ön az egyedüli ember, aki Bányaváryt
255 35| hajlandóságának útját tudná állni; ha ön például az előadás után,
256 35|              csizmadia kezét. – Lássa ön, én minden tanácsát megfogadtam
257 35|             megemlékeztem arról, amit ön mondott, hogy hagyjak békét
258 35|           embert. – Milyennek találta ön ezt a mai vacsorát?~– Fölséges
259 35|           nincs is módomban. Hanem ha ön meg van elégedve ilyen kevéssel – (
260 35|          elégedve ilyen kevéssel – (s ön bölcs ember, hát hogyne
261 35|           hogy micsoda helyzetben van ön most – folytatá a csizmadia –,
262 35|    nagyasszony gyűlöli ezt az embert; ön jobban tudja, hogy miért.
263 35|               külföldre kiküldje; ott ön híres festővé lesz, s elfelejti
264 35|             szép festményeket, amiket ön hazaküldött. Azután, hogy
265 35|            nyomorúságban vannak, mert ön abban a percben falhoz vágja
266 35|               közt vannak, s ha akkor ön haza merészel jönni, az
267 35|          vagyonához többé semmi köze. Ön maga mondá, hogy egy vígjátékot
268 35|             többet; ebből tudom, hogy ön el van határozva szegényül
269 35|                 A többit belül viseli ön. Talán nem vénülünk meg
270 35|             Talán jön oly idő, amikor ön ismét paloták lépcsőin fog
271 35|               nem lesz. Talán itt fog ön mindvégig ez odúban maradni.
272 35|              melegedni fogtok. Legyen ön vendége ennek a háznak.~
273 37|             Köszönöm ezt önnek! Ez az ön műve volt!” – akkor kitalálta
274 37|         sürgetek egy processzust sem. Ön tudja jól, hogy mit sürgetek.
275 37|      nagyasszony?~– Volt.~– Elfogadta ön az ügyét?~– El.~Korcza úr
276 37|                Különben igaza van. Ha ön el nem vállalja, elvállalja
277 37|            úgy lehet okoskodni, ahogy ön tette, hogy egyszer valamikor
278 37|          Bányaváryt magát.~– Ah, hisz ön úgy beszél, mint egy próféta!~–
279 37|            visszajöjjön mint tulok. S ön a pásztor?~– Meg még más
280 37|              közbekiáltani: „vigye el ön már! húzza már be!” – Elgondolta
281 37|              úrral itten.~– Ah, tehát ön az, aki engemet elzáratott? –
282 37|                  Igenis, én vagyok az ön váltótulajdonosának a megbízottja.~–
283 37|           kiálta közbe Béni bácsi!)~– Ön tudni fogja. Hetvenötezer
284 37|     igazgatóim a pénzt utánam küldik. Ön ismeri helyzetemet. Nekem
285 37|            még ma. Elég lesz-e, ha az ön megbízójának kötelezvényt
286 37|           kell neki, vagy fogva marad ön.~– De mikor kétszer annyit
287 37|               már így értem a dolgot. Ön Csollánné megbízásából kísért
288 37|            hát asszonyi bosszú. Lássa ön, egyszer éppen így jártunk
289 37|             így volt kicsinálva, hogy ön utánam járjon, a váltóimat
290 39|              előtt állt meg.~– Hallja ön! – monda neki reszkető hangon,
291 39|          reszketett, mint a hangja. – Ön azt állította, hogy azon
292 39|           kegyetlen rossz-szívű démon ön! Hogy kikereste azt az egyetlen
293 39|               veszteség: akkor megöli ön azokat, akiket szerettem.
294 39|             azokat, akiket szerettem. Ön megismerte az oltárt, amely
295 39|          szemeibe beletekinték. Éljen ön addig, amíg fájni fog önnek
296 39|              fog önnek az élet! Éljen ön addig, míg a világ mosolygása
297 40|            szóval:~– Megbuktam! Vegye ön vissza az asszonyait!~Azoknak
298 40|          mondta neki:~– Nagy jó uram. Ön egészen elfelejti, amit
299 40|             alul leszállni.~– De hisz ön maga mondta, hogy addig
300 40|         munkát, nekünk többieknek. De ön nem jön velünk egy kategóriába.
301 40|     Magyarországnak volt gyalázat. Ha ön megalázza magát, mi vagyunk
302 40|            engedem. Tudok én annál az ön számára okosabb foglalkozást.
303 40|        képekkel is kereskedik. Fessen ön tájképeket. Azokat az én
304 40|           talán. Hanem ha rögtön akar ön fizetendő munkát kapni,
305 40|           abban nagyon.~– Ne ráncolja ön úgy össze a homlokát! Itt
306 41|          innen utazni.~– Bécsbe kíván ön menni szülőihez?~– Nem.
307 41|              az ortodox hitre megint; ön szinte azt teheti; hogy
308 41|               én magánügyem.~– Ismeri ön bizonyos zsibói háznak a
309 42|              a bizonyos zsibói házat. Ön sejti talán, hogy miért?~–
310 42|          Aszályinak olvasni.~„Szóljon ön Aszályinak őszintén: ő nekem
311 43|              azt mondá neki:~– Legyen ön a mi fiunk!…~Kálmán lelke
312 43|             hallgattak.~– Miért mondá ön – szólt megtörve a hallgatást
313 44|               az idegentől:~– Kicsoda ön? S miért keresi Jenőy Kálmánt?~
314 45|              sírját keresem. Vezessen ön el hozzá.~Erre a szóra egészen
315 45|                 Tudom. Jól van úgy.~– Ön iszonyú kegyetlenséget követ
316 45|         nyugszik; már most szenvedjen ön. Én láttam, hogy küzdött
317 45|              az élettel, most küzdjön ön már az ő halála emlékével.
318 46|         megérzé a költő átkát:~„Éljen ön addig, amíg nevetségessé