Part

  1 1 |            fele meg nem azt jelentené, mi a szótárban van: hát inkább
  2 1 |             falu, ahol nem tudni, hogy mi a dácia? Ez a „dácia” pedig
  3 1 |           kevesen –, akik tudták, hogy mi az; akik pedig nagyon keresték,
  4 1 |             reves szalmáját!~Pedig hát mi van azon, hogy~Őszi harmat
  5 1 |         búsongó búcsúdalt hallja, hogy mi van abban, amitől a könny
  6 1 |             tudná nekem megmagyarázni, mi okozza azt, hogy ez a hordó
  7 1 |          kirántotta azt a hordóból – s mi vala az – egy irtóztató
  8 2 |               beszélnek arról nagyban, mi lehetett az kicsinyben,
  9 2 |                másiktól megtudta, hogy mi veszedelem történt. A diákok
 10 2 |        üldöztetésének tette lészen ki? Mi védelmezi meg kendet, ha
 11 2 |                Miért kérdik önök, hogy mi az a csittvári krónika?
 12 2 |                főhivatalnokok, s akkor mi is megfordulunk saját magunk
 13 2 |                dolog, hogy nagyanyád a mi főiskolánknak hatalmas patrónája
 14 2 |           emlékezetes könyvet egykor a mi kezeink is írták, szaporíták
 15 2 |          előterjesztve aziránt, hogy a mi papjaink is nemesi rangnak
 16 2 |              gúnyképek, még akkor is a mi tiszteletünk tárgyai lennének.
 17 2 |               nos itidem diximus!” (És mi is ugyanazt mondtuk.)~Tíz
 18 2 |               ti bolondságotok, mind a mi keserűségünk. Ha pedig megátalkodva
 19 2 |                   Szerencsétlen ifjak, mi lészen már most tibelőletek?~
 20 2 |             hegyiről tövire –, hogyan, mi mondatott a sedesben. Mi
 21 2 |               mi mondatott a sedesben. Mi volt a diákok vétsége? Hogyan
 22 2 |                 Aki nem tudta is, hogy mi az a csittvári krónika,
 23 3 |                ez is harang. – No, hát mi kell? Nem kaptok mákos csíkot?
 24 3 |              hallgatott.~– Hát teveled mi lesz?~– Nekem legnehezebb
 25 3 |              testőrtrombitásnak.”~Hogy mi volt a Jenőynek adott levélben,
 26 3 |         sejthette azt.~Majd meglássuk, mi lesz belőle.~De hát a Barkó
 27 4 |                ott prédikált a portán. Mi járatban vannak?~– Hát bácsi,
 28 4 |        megszeppent erősen.~– Hát aztán mi az a megkatakizálás?~– A
 29 4 |                 Hogy hítták Noé fiait? Mi nevük volt József kilenc
 30 4 |      díszpéldány egymással szemközt.~– Mi kell, héj? – kiált a principális
 31 4 |             kilátás!)~– Hallgasd csak, mi van az ajánlóleveledben! –
 32 4 |              maga sem tudta kitalálni, mi tartalma lehet a tintasövénynek;
 33 4 |                jól van, nem jól van!~– Mi nincs jól, mi nincs jól,
 34 4 |               jól van!~– Mi nincs jól, mi nincs jól, mi nincs jól?~–
 35 4 |               nincs jól, mi nincs jól, mi nincs jól?~– Azt audiat
 36 4 |             Biróczy. – Tudom már, hogy mi hibázik.~Azzal nekiakasztá
 37 4 |              most már ő is tudta, hogy mi van abban a levélben. S
 38 4 |              nem tudom kitalálni, hogy mi úton gondoskodhassam én
 39 4 |             aki meg akarja tudni, hogy mi van most a fejében, azt
 40 4 |           mintha azon tanakodnék, hogy mi lesz ebből. Azután felvette
 41 4 |             hát magát csak ideküldték, mi? Hát miért küldték, mi?
 42 4 |                 mi? Hát miért küldték, mi? Hát miért küldték ide? –
 43 4 |        Mégiscsak szeretném tudni, hogy mi lesz időjártával az ilyen
 44 5 |             Mogorva képedről olvassák, mi hozott haza. Héj, korbács,
 45 5 |          szegény fiúkkal; tanulja meg, mi a diákélet. Hadd járjon
 46 5 |        tiltották ki őket, ha egyszer a mi Kálmánunk is közöttük van.~–
 47 5 |              Ne nehezteljen bíráinkra. Mi nagyot hibáztunk.~– Most
 48 5 |              aki el nem bírja találni, mi baja lehet asszonyanyjának.~
 49 5 |        borkorcsolyának s nem tudom még mi mindenfélének is neveznek
 50 5 |                csendesen tanul, s ha a mi lármánktól tudtál eddig
 51 5 |               konyhában, nézzétek meg, mi az.” – A többiek tapasztalt
 52 5 |         fogadtalak. Én tudom azt, hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád,
 53 6 |           kalimpázó ezüstös kardjában. Mi történhetett vele? Ritka
 54 6 |               hallgatni Béni bácsitól; mi volt a darab tartalma, hogyan
 55 6 |            tartalma, hogyan kezdődött, mi lett a vége! Milyen dalok
 56 6 |               utcán, s előre elmondja, mi lesz a mai darabban.~Ami
 57 6 |                elmondott mindent, hogy mi volt a darabban; össze is
 58 7 |              pompásan van ma öltözve a mi primadonnánk! Ezt a Drurylane-ben
 59 7 |              aztán másszor.~Egy este a mi Kálmán barátunk már azon
 60 7 |          szemeit.~– Ugyan, Béni bácsi, mi volt az a jó, amitől olyan
 61 7 |             báró felkiáltott rá, hogy „mi vagy te? Lityipátyi Vityilló?”
 62 7 |              lármázzon a darabba; mert mi nem azért jöttünk ide, hogy
 63 8 |            valami, még maga sem tudta, mi? Az-e, hogy az a leány,
 64 9 |            aztán Kálmán megnézte, hogy mi van a papirosban, talált
 65 9 |           fiskális úr.~– Nincs itthon. Mi tetszik?~A kopott dolmányú
 66 9 |              számára.~Kálmán felbontá, mi az. Egy kétgarasos volt.~
 67 9 |               taceat!” (hallgasson!)~– Mi legyen az a tárgy? – kérdezé
 68 10|           egymás májába. Elmondják, ki mi rosszat tud az ellenfél
 69 10|             Kálmán nem tudta még, hogy mi az az asszony?!~Van egy
 70 10|                bajuszosan és mérgesen.~Mi már ismerjük ezt az alakot.
 71 10|              hogy jöjjön csak hamar.~– Mi baj, mi kell?~– Csak jöjjön
 72 10|           jöjjön csak hamar.~– Mi baj, mi kell?~– Csak jöjjön hamar –
 73 10|                 Ön olvasta, tudja már, mi van benne. És én is meg
 74 10|                amit ön el sem mondott. Mi van ezzel összeköttetésben?~
 75 10|              úrfinak megkérdezni, hogy mi az ára a sóskának.~Kálmánnak
 76 10|                nem ébredt föl rá, hogy mi az.~Úgy akarta képzeletből
 77 10|               No, csak tudom tán, hogy mi az emberség. Aztán behívtam
 78 10|               tette, hogy megkérdezze, mi hozta hát ide a szép kliensnőt.
 79 10|             védelmezni fogja.~– De hát mi vétke az én védiratomnak
 80 10|             praefecta”. Ön tudja, hogy mi az? Egy családnak egyetlen
 81 10|               keringelünk előre-hátra. Mi válni nem sietünk, az őrnagy
 82 12|               Így nem lehet megélni. A mi emberünk száraz képet fintorít
 83 12|               mondaná meg. Azt pedig a mi emberünk hogyne tudná. A
 84 12|               emberünk hogyne tudná. A mi emberünk begombolja magát,
 85 12|          harminc percentes kamatban. A mi emberünk átmegy a középső
 86 12|           célra nem ad. Nem érti, hogy mi szüksége van egy fiatal
 87 12|                pedig ő már tudta, hogy mi szüksége van Kálmánnak a
 88 12|              kicsit furcsának találta. Mi szűkség és mi illem egy
 89 12|       furcsának találta. Mi szűkség és mi illem egy idegen helyen
 90 12|                fogadni?~Hát még azután mi szükség annak a harmadik
 91 12|            legutóbbi látogatásunkat, a mi közös barátunknál, Bertók
 92 12|              berakatta téglával félig. Mi aztán valami tíz vidám cimborával
 93 12|          gerenda, hogy le ne guruljon; mi a malomkövet szépen nekiirányoztuk
 94 12|         magában Kálmán; – „hol leszünk mi már akkor?”~Katinka egy
 95 12|           részletei felől.~– Hát aztán mi van azon a jószágon?~– Húsz
 96 12|        Bálvándynak:~„Uram! Nem megyünk mi a Kárpátokba vadászni. Annál
 97 12|             mondom, csak formalitás.~– Mi legyen az? Essünk át rajta.~–
 98 12|            összecsomagolt pénzt.~– Hát mi ez?~– Az ön pénze. No, ne
 99 12|               hírt hoztam neked.~– No, mi az?~– Decséry főispán üzenetével
100 12|                magához venni.~– No, és mi örvendetes van rám nézve
101 12|            hogy így rajtakapták. Aztán mi köze őneki az egész unalmas
102 12|               kerültek a levelek haza.~Mi vitte az írójukat tova,
103 12|                vitte az írójukat tova, mi hozta a leveleket haza?
104 14|      indokolást vár.~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett a Decséry családnak
105 14|            dolog.~Nincs is a szótárban mi az.~Hát például mi az: hogy
106 14|           szótárban mi az.~Hát például mi az: hogy mikor a csendes
107 15|                szeressen minket, ahogy mi szeretjük.”~Az öreg gróf
108 15|            derült aztán ki, hogy kinél mi célra valók a jelvényes
109 15|               A sógor azt súgta neki: „Mi bajod van ma? Kezdesz okosan
110 16|              hogy mit csináltak önnel; mi baja van; – míg valamelyiktől
111 16|              ki akarok vele békülni.~– Mi célból?~– Hát mi egyéb célból,
112 16|            békülni.~– Mi célból?~– Hát mi egyéb célból, mint azért,
113 16|                 önök meg fogják látni. Mi mind a ketten hibáztunk,
114 16|             mind a ketten hibáztunk, s mi mind a ketten megbocsátunk
115 16|            senkinek sem megy a fejébe, mi oka lehetett annak a háznak
116 17|             elszalasztották; már ugyan mi bolond értelme legyen annak,
117 17|      elborította a pofáját a vér.~„No, mi ez?” – morgá Szuitli, visszahátrálva
118 18|                 Berti csak nézte, hogy mi lesz már ebből.~Wasztl a
119 18|          betűkkel ni, mint az öklöm!~– Mi van nyomtatva, te?~Wasztl
120 19|                helyet érinték ajkaid a mi urunk Megváltónk aranyból
121 19|                az áldás. Hát még, ha a mi urunk Üdvözítőnk nem volna
122 19| figyelmeztessen, kérem az egekre, hogy mi a megennivaló; valami kígyót
123 19|                mindent Kálmántól, hogy mi az, amit most hoznak. Az
124 20|               felálljon protestálni.~– Mi jogon?~– Semmi jogon. Csakhogy
125 20|            testimonium kérdésére: hogy mi jogon protestál, azt fogja
126 20|                törtem a lelkemet, hogy mi legyen belőlem; utoljára
127 20|            ráfúj az emberre? Én érzem. Mi az?~Kálmán félretekintett.
128 20|      félretekintett. Tudta ő azt, hogy mi az. De azt nem szokták megnevezni.~„
129 20|               fogadás kötelezett, hogy mi minden tehetségünkkel, egész
130 20|                ugyan megláthatta, hogy mi az a „sárga szemű szörnyeteg”?~
131 20|             hát ön nem tudja még, hogy mi az a „minden”? – Minden!
132 20|          szívéből.~– Hanem akkor aztán mi különbség lesz kettőnk között?~
133 20|               mindenen. Hogy kerültünk mi egymással itt össze? Talán
134 20|                odújából megnézni, hogy mi új történik itt.~Pedig szemei
135 21|           akkor aztán vígan vagyunk.~– Mi az a boszorkánymedve? –
136 22|                                        Mi van a fenyők mögött?~Ez
137 22|         Aszályi nem ment oda megnézni, mi van a protocollumban. Dehogy
138 22|           lópokrócot, hogy ne is lássa mi fog történni. Tudta, hogy
139 22|              hogy nem őtet kergetik.~– Mi tetszik? – hebegé Aszályi.~–
140 22|           hallgasson ön rám. Látja ön, mi van a bal kezemben? Erszény.
141 22|             visszavonja. – S látja ön, mi van itt a másik kezemben?
142 22|               pezsgő volt nagyon erős? Mi van közel a végtelenséghez?
143 22|          függöny vonult fel a magasba.~Mi volt a háta mögött?~Színpad!~
144 22|               kártyázni nem lát többé. Mi pedig el fogjuk egymásnak
145 22|             mondani, két hosszú év óta mi történt? – Hát csak eredj
146 23|              erdők harangja, a kakukk. Mi nem megyünk a templomszentelésre.
147 23|        leimádkozni. – Te jössz velünk. Mi közelebb megyünk az éghez.
148 23|             közelebb megyünk az éghez. Mi felmegyünk az Oltárra. Látod
149 23|                föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman. Ott annyival közelebb
150 23|              Semmi? – mondok: – hát ez mi? – mutatok rá. Szent borzalommal
151 23|          becsülöm a pápista papokat. A mi consistoriumunk mind exkommunikálta
152 23|              Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor olyan
153 23|              nem vernek soha; ha pedig mi szólunk egyet az ő nyelvén,
154 23|           akkor, mikor nekünk tapsolt? Mi vagyunk az ország főurai:
155 23|           mennetek, ahova én vezetlek. Mi hárman együtt vagy felemeljük
156 23|            esünk le! Nem lesz mindig a mi nótánk: „Hunnia nyög letiporva!”~
157 23|                Hunnia nyög letiporva!”~Mi természetesebb, minthogy
158 23|                országot meghódítottunk mi már! – mondá büszkén Bányaváry. –
159 23|            keze, és arca elhalványult.~Mi volt az?~Az első magyar
160 23|            úton járt. Ő fenn az égben, mi lenn a földön. S mi azt
161 23|             égben, mi lenn a földön. S mi azt hittük, hogy eltért
162 23|                 És közbe kiálta: – Óh, mi szép, óh, mi égi gondolatok!~
163 23|             kiálta: – Óh, mi szép, óh, mi égi gondolatok!~És mikor
164 24|             ház, amint olvasom, eladó. Mi az ára?~– Húszezer forint!
165 24|                 Tudja, grófkisasszony, mi az a derelye?~– Igen – mondja
166 24|                grófkisasszonynak, hogy mi a konyha, s mire való az
167 24|              egész erővel hozzálát. Ha mi lefekszünk délutáni álmot
168 24|               azok elmondanak mindent, mi történik Törökországban,
169 24|          gyolccsal; azok hírül hozzák, mi van odafenn változás Németországban;
170 24|        papoljanak fölöttem.~– De hát a mi magunk magyar nemzetiségének
171 24|            megy a városba, venni soha. Mi utánunk nem lehet annak
172 24|                 A követet, a vicispánt mi nem választjuk; a nemesi
173 24|              minket be nem takar, mert mi csak parasztok vagyunk.
174 25|              hogy nem tudja kitalálni, mi lehetett számára odaírva.~
175 25|        lehetett számára odaírva.~Vajon mi lehetett odaírva?~A levél
176 25|               neki. De kinek énekelünk mi? Nem szedtél fel elég tapasztalást
177 25|            teszik? Maradnak odalenn. – Mi fölfelé megyünk.~Biróczy
178 25|                azon járt az esze, hogy mi hírt hoz a posta, mint azon,
179 25|               a posta, mint azon, hogy mi véleménye van Werbőczinek
180 25|         irodalom büszkesége? Hát azzal mi történt?~Egy szó sem volt
181 26|             fel legnagyobb jótevőidet. Mi lett volna belőled, ha Bányaváry
182 26|            teszem, kicsalom Korczából, mi hordja itt az öregasszonyt?~
183 27|                              A lóháton~Mi a különbség az ember és
184 27|                pompa, ez a pazar fény, mi körülvesz, nem az enyém,
185 27|             hozzá, ő illetékes bíró.~– Mi az? – tudakolá Kálmán kíváncsian.~–
186 27|      prozódiából; hogy felvilágosítsa, mi az a rím, mi az assonance;
187 27|           felvilágosítsa, mi az a rím, mi az assonance; tartott neki
188 27|            hadd legyen ott hát.”~Vajon mi nyelven beszélhetnek együtt?~
189 27|                A titkár hátra mutat.~– Mi? Szegény iskolamester özvegye?
190 27|              ez a fickó? S kik vagyunk mi, többiek idekinn? S ki vagyok
191 27|            idekinn; nem mozdult.~Vajon mi beszédjük lehet egymással?
192 28|     országszerte szövetséget alkottok: mi célra? A réginek megváltoztatására.
193 28|       tizennégyből kilencet kiveszünk, mi marad ott. Ez az ország
194 28|               a küldiplomáciában. Ez a mi palladiumunk. Nemesi intézményeink
195 28|                s minket elenyészt. – S mi panasza van nálunk a népnek?
196 28|      nyomtatnak könyvet, másként, mint mi; alkotnak szövőszékeket,
197 28|         szövőszékeket, másképpen, mint mi; és azzal, amit alkottak,
198 28|               belül életet „élnek”. De mi alszunk. Növényéleten tengünk.
199 28|           megérzi a fő a testnek. Hogy mi voltam e nép közt, arra
200 28|            alte Rákóczi”. Én ismerem a mi népünket. Heve szalmatűz;
201 28|        mindenütt. Tért, mozgást kérünk mi azok számára, akik élni
202 29|              kihallgatást nyerjek.~– S mi végeznivalód van neked a
203 29|              ti ügyetekben jártam.~– A mi ügyünkben? Ne is mondd tovább.
204 29|      viszontagság; abból pedig terem a mi pályánkon elég. Hideg télben,
205 29|                szünetet tart, ismerjük mi már ezt. Hejh! mikor a te
206 29|               meghal utána.~– De akkor mi is felmegyünk Budára! –
207 30|               ez az Offenbach! Ha most mi az ő zenéje nélkül látnók
208 30|            Kálmánnak:~– Tudja ön, hogy mi most táncolunk egymással
209 31|                 hiszen tudja már, hogy mi lesz a vége?~„Várjatok csak –
210 31|            asszírok, föníciaiak mind a mi őseink voltak; a szerkesztő
211 31|           Mikor gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket
212 31|              említette már önnek, hogy mi elutazunk?~Már utaznak!~–
213 31|             gyermek! – szólt Kálmán. – Mi kétségbeesni való van azon,
214 31|         kárpótolva legyen. Hogy tovább mi történik, az az én gondom.~
215 32|                ön olyan nagyon! Nézze, mi jön ott?~Kálmán felriadt,
216 32|                széttekintett, hogy hát mi jön.~A sok szeszélyes álarc
217 32|           utasítá, hogy hova menjen és mi tárgyban végezzen. Aznapra
218 32|         Szegényke! Azt sem tudta, hogy mi a féltés; olyan volt, mint
219 32|               ugorva az ifjúnak. – Hát mi hír az Olympon?~– Az Olympon?
220 32|         formálva arcát a fiskális –, s mi oknál fogva?~– A darabom
221 32|               írt nekem.~– Nos? Nos? S mi van a levélben? – sürgölé
222 32|              Én bizonyosan tudom, hogy mi van a levélben, anélkül,
223 33|             vannak a képeken lefestve; mi mesterségünk szerszámaival
224 33|       szerszámaival harcolunk, azért a mi páncélunk a bőrkötény. És
225 33|                tanulta meg a nép, hogy mi az a burgonya. Isten áldása!
226 33|             most sem boulevard biz az, mi annak a helyén van, de legalább
227 33|              Hát a mindennapi mulatság mi volt? A mesterlegények meg
228 33|                 ott vagyok tapsolni. S mi ez mind? Csekélység, porszem.
229 33|            eredeti egy bohó ember ez a mi csizmadiánk?”~A közbejött
230 33|               meg fogja ön tudni, hogy mi virágzik még Génovában a
231 34|       lehanyatló csillagok? találd ki, mi folyik benne olyan melegen
232 34|     földoldalról a másikra? Találd ki, mi világít fel belőle éjszakánként?
233 34|          éjszakánként? Találd ki, hogy mi lakik egy asszonyi szívben?~
234 34|                vargától megtudta, hogy mi virágzik még Olaszországban.~
235 34|            fejénél. Megtudta azt, hogy mi indoka volt e kihallgatásnak.~
236 34|          leveleiből megtudta azt, hogy mi történik távolabb a világban.~
237 35|             elé, akkor megnézzük, hogy mi van rajta.~Azt biz elhitte
238 35|          asztalra és két kést mellé.~– Mi ketten még ma nem vacsoráltunk,
239 35|             készülnek, addig nem fog a mi barátunk korhely társaságba
240 35|           barna kenyér, házi eledel. – Mi kell több? – A többit belül
241 36|               Odalopózott hozzá: vajon mi lehet az az írás, ami előtte
242 36|             Ránk gondoltál? Hogy vagy? Mi bajod? Szeretsz még bennünket? –
243 36|               megvetéssel Bányaváry. – Mi dolog volna az, ha Cilike
244 36|                volt hódítva általuk.~S mi volt e hatás titka?~Az,
245 36|             fogsz emlékezni róla, hogy mi történt veled előtte való
246 36|         fellocsolhassalak.~– No, ugyan mi történt?~– De engedd meg,
247 36|             szóval sem kérdeztem, hogy mi az, ami a hátam mögött arra
248 37|              kérve, hogy tekintse meg, mi van a virágok alatt.~Kálmán
249 37|             pedig valami titka van; de mi?~Hol van neki az érzékeny
250 37|          Igenis, mikor lesz meg?~– Hát mi lesz meg?~– Ejnye! Zebedeus
251 37|                meg már azt kérdi, hogy mi lesz meg?~– No igen, a nagyasszonynak
252 37|              csupa élhetetlenségből; s mi haszna akkor Kálmánnak a
253 37|               ki Bécsbe és Párizsba.~– Mi a gutát? Csak úgy mulatságból?~–
254 37|               maga elé. Vajon Bálvándy mi módon fogja magát elölni?~
255 37|          mindig pénzzé lehet tenni. De mi úton-módon lesz abból a
256 37|              egyszer éppen így jártunk mi együtt azzal a szép asszonnyal
257 38|                Csollánné őnagyságához.~Mi volt Aszályi Csollánnénál?
258 38|             felelte rá: ugyan jó, hogy mi nem vagyunk rajta.~De hát
259 39|                sógorodat?~– Azt az éjt mi együtt töltöttük – sietett
260 39|                báró Bálvándy? S arra a mi barátunk, Aszályi azt felelte: „
261 39|             attól fogva mostanáig ez a mi „közös barátunk” azt híreszteli,
262 39|                senki sem tesz rosszat. Mi haszna volt neki e rágalomból?
263 39|              ezt?~– Tőlem.~– Hallod-e? Mi érdeked van neked e dologban,
264 39|  bemálházásával foglalkozva találta.~– Mi ez? – kérdé Kálmán szorongó
265 39|              ragadá meg kezét.~– Cili! Mi történt veled?~– A legrosszabb,
266 39|            valahogy. Azt mondják: ez a mi sorsunk; színészházaspárok
267 39|           tudott sírni.~– Az Istenért! Mi az? Mondd meg nekem! – könyörgött
268 39|            egész dicsvágy kulcsa. Az a mi barátunk, aki nekem azt
269 39|               csókban ez volt mondva: „mi soha többé nem látjuk egymást!…”~
270 39|                hallatom vele. S azután mi nekem ez asszony? Mi jogom
271 39|            azután mi nekem ez asszony? Mi jogom nekem őhozzá? Miért
272 39|             színész, és sejtette, hogy mi következik most.~– Te, Borcsay!
273 39|             most mind a kettő az lesz. Mi nem vagyunk sem barátok,
274 39|              vezet egyenesen a hídhoz.~Mi, kik már egyszer jártunk
275 40|          akarnám magamat lefestetni.~– Mi a kánya? – monda Tseresnyés
276 40|                a fejét rázta.~– De hát mi a hét kőnek teneked az ilyen
277 40|             Dehogy dugom a padlásra! A mi specerei-boltunknak a cége: „
278 40|                 Ha ön megalázza magát, mi vagyunk megalázva, mi többiek,
279 40|           magát, mi vagyunk megalázva, mi többiek, kik önt tiszteljük,
280 40|               minden emberi számítást.~Mi haszna a sok csizma a kamrában,
281 40|             kezdé magában érezni, hogy mi az az ember, aki már semmi
282 40|              ne sántikáljon, megnézni, mi történik a műhelyben.~Hajh,
283 40|                én nem ismerem. – Aztán mi végre vannak ezek a képek
284 40|                ha megadja az árát.~– S mi légyen az ára?~– Száz forintért
285 40|            Tseresnyés uram. „Már ugyan mi hiba lenne ezen a képen?”~–
286 40|                egy szögletbe.~– Hát ez mi az Isten csodája, ez a sok?~–
287 40|                többi most itt van.~– S mi lesz ezekből?~– Majd talán
288 40|               megveszi fontszámra.~– S mi legyen abban a nyomtatásban?~
289 40|                hanem hát egyet mondok. Mi az ára egy ilyen csomó nyomtatásnak?~–
290 41|             nem tudta Béni bácsi, hogy mi szorítja olyan nagyon a
291 41|             tisztelgők, honnan jöttek, mi a nevük. Közéjük menni nem
292 41|               érkező vendégektől, hogy mi történik most az utcán.~
293 41|               Mit tudott ő arról, hogy mi az a pártgyűlölet; hogy
294 42|              Zsolcán van!”~– De hiszen mi az ellenkező irányból jövünk!
295 42|               Nem is kérdezte Cilitől, mi baj, csak ránézett az arcára,
296 42|            szólt bosszúsan Bálvándy. – Mi az ördögért küldöz most
297 43|               Nézze meg az ember! Hisz mi azt olvastuk az újságból,
298 43|          meggyógyul ottan! Aztán meg a mi szeretetünktől… Lesz ott
299 43|              mondá neki:~– Legyen ön a mi fiunk!…~Kálmán lelke felszabadult
300 43|              visszariasztani.~– Lássa, mi most olyan egyedül vagyunk;
301 43|         engemet is elsegít valahová; s mi mind olyan boldogok leszünk,
302 43|                előre a százezernyi fő. Mi úszik ott középütt? Egy
303 43|            tele bűbájos hölgyarcokkal. Mi hull? Eső? Nem: könny! Mit
304 45|          intézi hozzá ezt a kérdést:~– Mi tetszik itt, asszonyom?~
305 46|          fogatott a saját méneséből, s mi legelegánsabb frakkot talált
306 46|           szavakon túl: „Kisstihand” – mi az ünnepélyes találkozást
307 46|              kinézett az ablakon, hogy mi lesz még.~Hát a „Vörös Ökör”
308 46|           odaakasztotta a lovak elé.~– Mi ez, uram? – kiálta Katinka.~–
309 46|               tartozom. Tudom én, hogy mi az én kötelességem.~E kötelesség
310 46|                ekképp, s ő tudja, hogy mi a kötelessége.~És azzal
311 47|         közepén bámulva néz most, hogy mi történik körülötte.~Eppur
312 47|        tanyájából a fényes üdvleldébe! Mi hullámzik oly feketén végig
313 47|               palotasor között? Népár. Mi emelkedik ki oly fényesen
314 47|               fényesen abból? Ravatal. Mi lobog körüle? Gyásszal bevont
315 47|         Gyásszal bevont diadalzászlók. Mi hull oly melegen az útra?
316 47|             maradt!… ~Hát a többiekkel mi történt?~Hová lettek az