Part

  1 El|               si muove!~Mikor Galilei ezt az emlékezetes mondást tevé,
  2 El|          lábával a földet; éppen csak ezt a kis darabját a földnek
  3 1 |          grapsáknak; s jaj annak, aki ezt a kutyafülűnek besúgja!
  4 1 |            jurátus pedig esküdt diák.~Ezt mind jó tudni.~Továbbá „
  5 1 |          pedig a „szuka” szót illeti: ezt körülírnunk nagyon kényes
  6 1 |          krónika”.~1665-ben kezdék el ezt a könyvet szerezni, ha jól
  7 1 |           ilyen patriotikus botlásért ezt a kötelet szerezte a nyakára,
  8 1 |             ba. Most az a társunk, ki ezt ajánlotta, s ki azt, mint
  9 1 |          mikor azt kell hallani, hogy ezt a világot nem teremthette
 10 1 |              utána lőn jegyezve, hogy ezt soha le ne írja, tovább
 11 1 |          balra, a komló pedig jobbra?~Ezt persze Buffontól kezdve
 12 1 |         tanodai táblán is ott találta ezt a mértani ábrát: aláírva
 13 1 |          Status et Ordines ellenében, ezt az 1725: 7. és 9. bünteti
 14 2 |          felelettel. Mondásod tatárul ezt jelenti: „Többet ér baráttal
 15 2 |               kegyelemkérőidet.~(„No, ezt nem mondhatnám” – dörmögé
 16 2 |          néhány tizede, hogy a nemzet ezt az ereklyéjét visszakapta;
 17 2 |           törvényellenes” szavak közé ezt kívánta iktattatni: „így”,
 18 2 |           többiek nem is részesültek. Ezt Muskotályi tanár természetesen
 19 2 |              tógájuk zsebébe: „no még ezt a kulacsot! Ezt a kis elemozsynát!
 20 2 |                no még ezt a kulacsot! Ezt a kis elemozsynát! Ezt a
 21 2 |                Ezt a kis elemozsynát! Ezt a fonatost, ezt a kolbászt;
 22 2 |          elemozsynát! Ezt a fonatost, ezt a kolbászt; jó lesz ez a
 23 2 |           halljátok-e, nem cepelem én ezt a sok sajtot, fonatost meg
 24 3 |             per tu. Itt a kulacs!~Már ezt a tréfát nem lehetett elutasítani.
 25 3 |              sok. Nem volna diák, aki ezt az invitatiót el nem fogadná.
 26 3 |               ne gyújtsák a községet. Ezt csupa komédia volt nézni.
 27 3 |               Berti. – Te ugyan érted ezt a betyártempót!~A komondor
 28 3 |             Az öt diáknál is elővette ezt a kópéságot, előbb nagy
 29 3 |          Biróczynak:~– Te? Ismered te ezt a kártyát?~– Hát hogyne
 30 3 |       fiatalsága volt a hibája; hanem ezt nem nézték. Délig megint
 31 3 |    ajánlóleveled, kedves öcsém Jenőy. Ezt már fáinabb papirosra írtam;
 32 3 |            asseclam diligentissimum.”~Ezt még egy hirtelen az sem
 33 4 |             tegyük túl a másik partra ezt az öt diákot.~– De hátha
 34 4 |        szerencsésen pocsékká ázva.~És ezt mind Habakuk prófétának
 35 4 |              kellett állítani, szerzé ezt a toborzót Bihari, s az
 36 4 |          olvasni?~– No hát olvassa el ezt az írást…~Korcza úr patvaristájának
 37 4 | interpunkcióban hibázhatott; most már ezt is híven iparkodott utánozni.~
 38 4 |               megintő levél, vigye el ezt tekintetes Balhásy fiskális
 39 4 |             Ez a név „Katinka”. – Biz ezt eddig is tudhatta, ha akarta.
 40 4 |               járulhatunk cenzúrához. Ezt tőle tanultam meg; s követni
 41 4 |               Kérem önt, szíveskedjék ezt majd neki általadni: ne
 42 4 |         vallja meg, miért hagyja maga ezt a pénzt nálam.~Kálmán húzódozott
 43 4 |           Herz-Dáma” szerencsekegyét?~Ezt az utóbbit már akkor mondta
 44 5 |              s kit oly ritkán látott, ezt a kisebbiket aztán egészen
 45 5 |           hacsak nem diktálta valaki.~Ezt a hibát helyre akarta hozni
 46 5 |           nyakába mégsem tanulta meg. Ezt a fiút úgy nevelé nagyanyja,
 47 5 |               neki rosszul.~Aki pedig ezt a merényletet követte el
 48 5 |              ott is halkan suttogá:~– Ezt majd én tudatom előbb a
 49 5 |               világ volt akkor, mikor ezt a ruhát viselték. Nem olyan
 50 5 |          maskara lesz benne.~– No, de ezt hát így viselik mások –
 51 5 |             monda Cilike.~– Ki mondta ezt neked?~– Olvastam az ítéletüket.
 52 5 |        reszkető papiroson.~– Ki hozta ezt neked?~– Maga Kálmán.~–
 53 5 |              Béni! Héj Béni!~Hallotta ezt Béni bácsi; de olyan jól
 54 5 |           látott vendég van a háznál. Ezt a tésztaneműt mindenki fölöttébb
 55 5 |    megköszönni a mamának a vacsorát. (Ezt rendesen összetéveszté,
 56 5 |   Gyerekkorától fogva ki nem állhatta ezt a fertelmes szót, hogy „
 57 5 |           vette a nyaka Béni bácsinak ezt a mulatságot.~– Mit írjak
 58 5 |       remonstrálni.~– Nem írhatná meg ezt inkább a Kálmán öcéckém?~–
 59 5 |              Ugyan legyen eszed! Neki ezt nem lehet írni. Sőt nem
 60 5 |              régi poltura.~– Jól van. Ezt már most kerítsd körül,
 61 5 |             sorba, és el vagy veszve. Ezt a kínt csak asszony bírja
 62 6 |           ehetett egyedül egymagában. Ezt tartotta Béni bácsi a legnagyobb
 63 6 |              is faggyúcseppet kapott, ezt a véletlent csakugyan elengedhette
 64 6 |            soha! Túltesz Sganarellán! Ezt kérjük ismételtetni!~Hanem
 65 7 |             van! Remekül volt! Nézzék ezt az alakot! Milyen pompásan
 66 7 |            öltözve a mi primadonnánk! Ezt a Drurylane-ben sem adták
 67 7 |            Ráförmed a rendezőre, hogy ezt meg amazt minek hagyták
 68 7 |          ilyet még nem láttam többet. Ezt önöknek el kell még ma egyszer
 69 7 |               professzorától hallotta ezt a hármas aranymondást: „
 70 7 |      emberismerete csalhatatlan volt. Ezt a Kálmánt nagyon háborította
 71 7 |            Kálmán valósággal gyűlölte ezt a Bálvándyt. Sokszor látta
 72 7 |             honnan tudhatja a főispán ezt a dolgot? – kérdé zavarodottan
 73 7 |           találékonysággal kockáztatá ezt az észrevételt Bálvándyhoz
 74 7 |         Hiszen ez – Borcsay!~– Hát ön ezt még nem tudta? – mondá Bálvándy. –
 75 8 |            haragtól.~– Olvasd! Olvasd ezt! – rivallt Kálmánra, eléje
 76 8 |         Holnap, ha akarod.~– Jól van. Ezt szeretem. Ne légy már itthon.
 77 9 |              mindennap.~Kálmán hagyta ezt a szép instrukciót mind
 78 9 |            nagyanyja parancsai ellen. Ezt titokban kellett tartania.
 79 9 |           mögött őgyelgő karszéket.~– Ezt csapatta meg, domine frater!
 80 9 |               rajta. Már most találja ezt egyszer valami idegen meghallani,
 81 9 |         amilyen a pénz szokott lenni. Ezt bizonyosan Tóth uram tette
 82 9 |               alázatossággal.~No, biz ezt Kálmán hamarább is kitalálhatta
 83 9 |      Kálmánnak elakadt a lélegzete.~Ő ezt az excellenciás urat éppen
 84 9 |               ember, mint ebéd előtt. Ezt a százesztendős naptár is
 85 9 |             onnan.~– Nehéz dolog volt ezt kicsinálni! – monda Korcza
 86 10|               Tíz közül kilenc bizony ezt mondta magában, s ha mondta,
 87 10|   éjjel-nappal?~„Hiszen ha nem teszem ezt, meghalok!”~Csak egy hiányzott
 88 10|             mérgesen.~Mi már ismerjük ezt az alakot. Ez Sátory őrnagy,
 89 10|           maga helyett az íródeákját? Ezt a mamlaszt.~Kálmán erélyesen
 90 10|              nemével ölje meg mármost ezt az embert?~Megtalálta!~Egy
 91 10|                hatalmas nagy betűkkel ezt a kérdést írta fel rá.~–
 92 10|             ugyanazon fegyver nemével ezt lőtte vissza:~– Kissé nagyot
 93 10|             major.~– Miért nyújtjátok ezt a pert olyan nagyon?~Felelt
 94 10|         hangján. – A császárról merte ezt írni! A császárról! Megyek!
 95 10|               a fülébe trombitáltatni ezt az egyedül vigasztaló hangot.~
 96 10|              rázta tejét.~– Nem értem ezt az egész dolgot.~– Hja,
 97 10|      lehetetlen.~– Majd megmagyarázom ezt önnek egyszer, s akkor meg
 98 10|        belenézni – monda Kálmán.~– No ezt legjobban teszi. Ámbátor
 99 10|          akarta képzeletből kitalálni ezt az isteni rejtélyt. Mintha
100 10|          lovagias, angyali felfogást.~Ezt a nőt, ki oly szép, oly
101 10|          remekmű! Lehetetlen, hogy ha ezt meleg hangon, érző kedéllyel,
102 10|             hat hétre jó nyereséggel. Ezt a zsibói ház történetét
103 10|     dokumentumot hozzá. Használja fel ezt is. Döntő hatása lesz, mondhatom.~
104 11|              Az is diákul van?~– Nem. Ezt magyarul írtam.~– Jó, jó.
105 11|        azonban föltette magában, hogy ezt a pöresetet alaposan fogja
106 11|            amit a poéta szerkesztett. Ezt mondja a prókátor. Mármost
107 11|               scriptoristica? No, már ezt szeretem! Tehát csak stúdium
108 11|              által a nejének, s aztán ezt a másikat, amit a nő küldött
109 12|               neki:~„Vesd el magadtól ezt a pompás házat; nézd: itt
110 12|      találkozásunkkor nem fogadtam el ezt az állást: ma sem fogadom
111 12|            hogy ezer forintot kérek. „Ezt” a tízezer forintot nem
112 12|              Szervusz pajtás!”~Kálmán ezt egy kicsit furcsának találta.
113 12|              jogot érzett hozzá, hogy ezt a másik férfit gyűlölje.
114 12|             is, s aztán számlálják le ezt az ősszeget a nagyságos
115 12|               Semmi baj sincs belőle. Ezt így szokta mindenki. És
116 12|         bizony örült is, nem is, hogy ezt a rég látott bajtársát most
117 13|           sors oly mostoha volt, hogy ezt a kívánságát teljesítetlen
118 13|       hercegnő arcára: „vajon érti ez ezt?”~Mikor az okmány fel volt
119 13|                És felnőtt odáig, ahol ezt elérte. Most Magyarország
120 13|          hozzá. – Látja ön maga előtt ezt az utat? Nyitva van mindenki
121 13|              van. Miért tanulta volna ezt a nyelvet? Hogy megértse,
122 13|              fényes Jákob lajtorjáján ezt lett volna az első hágcsófok. –
123 13|        ismereteit:~– Hallod-e, én már ezt az egész házat kiismertem.
124 14|        rágalmazták, hogy azért követi ezt a rendszert, mert a titkárnak
125 14|             izzadság a homlokukon. És ezt egész gyönyörrel folytatták
126 14|               rajta a neve: Fringia”~„Ezt a szép hólyagos billikomot
127 14|               de annak a népnek, mely ezt a földet oly nagyon szerette,
128 14|              a nibelungi harcban –, s ezt az egyet úgy elhanyagoljátok,
129 15|              zsebébe. – No, Jenőy úr, ezt én önnek nagyon köszönöm.~
130 15|  önelégültséggel gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet mégis
131 15|              érdeme, neki volt igaza. Ezt másoknak is kell tudniuk.
132 15|             Elragadó szép volt, mikor ezt a nemes táncot lejté. Gyönyör
133 15|              ragyogó orcával:~– Éppen ezt táncoltam én ezelőtt ötvenkét
134 15|                azzal kivonta zsebéből ezt a gyöngyökkel rakott órát,
135 15|             mondom önnek: „viselje ön ezt ennek a táncnak az emlékéül.”~
136 15|           volna azt nehezebbnek, mint ezt, amit most kezébe adtak.~
137 15|            nagyon kecsegtetem magam”, ezt úgy ejté ki, hogy „nagy
138 15|              és hivatalos applombbal. Ezt is meg tudta csinálni. Kínjába
139 16|               neki neje vagyok.~– Áh! Ezt meg még Berti sem tudta.~–
140 16|               Bertiről nem teszem föl ezt a lehetőséget. Az nem áll
141 16|              többit is utána dobálom; ezt a bolond Bálvándyt, akire
142 16|               amíg megindul. S miután ezt a mulatságot tízszer-tizenötször
143 17|                sokan voltak már, akik ezt ismerték. Ah! Valami nagyon
144 17|        doktorom ni, aki ide hozott. – Ezt fogjátok meg, minek hozott
145 18|              volt, gézengúz volt, aki ezt csinálta. Eredj a pokolfélegyházába!
146 18|              azzal el! Ismerem én már ezt a tempót. Tavaly is így
147 18|            nekem békét, édes barátom.~Ezt az indokolást pedig igen
148 20|               ahova ember el nem jut.~Ezt a helyet még nem taposta
149 20|            Kordica volt a metropolis. Ezt a címet nemcsak azzal érdemelte
150 20|             fületlen gomb ellen, hogy ezt a kazuárt azért küldte ide
151 20|               fületlen gombra.~Kálmán ezt felelte rá: „Nincs elveszteni
152 20|              való fületlen gombom.”~S ezt az előleges véleményt aztán
153 20|               a rendező akar.~Katinka ezt a nevet húzta: „Korda-fő.”
154 20|               s megkísérté lerajzolni ezt a festői képet, s aztán
155 20|          Úristen már maga is megbánta ezt a vállalatot. Én is azt
156 20|          fizetnem bizonyos idő múlva. Ezt csak el kell kezdeni, s
157 20|             és elfutott előle.~De már ezt erős dolog volt Kálmánnak
158 20|           iparral. Azok az ifjak, kik ezt felfogadták, mind megindultak
159 20|             Ma tegye meg a kedvünkért ezt, holnap amazt. Hogy tagadhatná
160 20|          fizetné meg az a fiatalember ezt az ajándékot? Mindenével
161 20|            madonnaarchoz. Nem érti ön ezt még? Ah, ha én önnek volnék,
162 20|               szűkölni, nyivákolni, s ezt az anyamedve meghallotta.~
163 20|             hogy még egyszer megtegye ezt az utat.~– Ah, a medve visszajön! –
164 21|              hát a szép fiatal lányok ezt nem igen teszik, s a szép
165 21| bebizonyíthatni személyes bátorságát. Ezt már csak úgy csinálta ki
166 21|        merényt elkövesse.~Mert ha nem ezt tette volna, hanem megfogadja,
167 21|            regényírói végzet rendezte ezt a jelenetet, hanem Bálvándy
168 21|        diadaljelvényt letépett, mikor ezt hírül vitték neki, s Bálvándy
169 22|          kordicai uradalom terményei. Ezt kellett a beiktatottnak
170 22|          posztót megbökhesse. – Kérem ezt jegyzőkönyvbe vétetni.~A
171 22|            még ön sem tudja. Én tehát ezt az erszényt adom önnek,
172 23|             vagy felemeljük magunkhoz ezt a földet, vagy leesünk rá,
173 24|              legnagyobb szoba érdemlé ezt a nevet. Igaz, hogy tiszta
174 24|           grófkisasszony, hogy hívják ezt, ni?~Azt biz’ a grófkisasszony
175 24|             üljön velük az asztalnál.~Ezt a hercegnő is úgy óhajtotta.~–
176 24|               lidérc képében a pénzt: ezt ne tessék elhinni.~Decséry
177 24|              dolgát. Úgy bizony. Mind ezt a jót Isten után, az én
178 24|   összekalatyolsz bizony, te asszony! Ezt meg én mondom; s az is igaz.~
179 25|              ő úri családja egykor; – ezt mondd neki. – Hanem ebből
180 25|           azzal, ami zöld és ami kék. Ezt mondd neki, asszony.~– No,
181 25|              neki, asszony.~– No, hát ezt mondom.~Kálmán önkéntelen
182 25|          akarok szerezni. Le tudná ön ezt az arcképet másolni számára?~
183 25|               a maga számára készült. Ezt nem látja meg senki.~Vajon
184 25| ismeretségedért; költői hajlamaidért. Ezt meg Aszályitól tudom. Ez
185 25|            művel te el nem éred. Hisz ezt ma nem érti meg senki. Ehhez
186 25|               nem kerülnek. Bányaváry ezt nem tudja felfogni. Neki
187 25|              Kálmán mosolygott.~– No, ezt tartod te hát a harmadik
188 25|         között jó tíz hét esik közbe, ezt az időt mégis csak felhasználhatnád
189 25|               lett belőle kancellár.~(Ezt állították Kálmán elé jóakarói
190 25|            hozott haza. A nagyasszony ezt majd elhiszi, s az ülnököt
191 26|              Korczától tudtam meg, ki ezt a hírt velem nagy titoktartás
192 26|      összeszövetkezve, hogy Kálmánnak ezt a jóslatot hozza: „Ne légy
193 27|          olyan jó közönséges félvért.~Ezt a tapasztalást Kálmán barátunk
194 27|             Kálmán, és ha szíve súgta ezt, nem is hazudott.~– Óh,
195 27|                 Én nem azért mutattam ezt meg önnek, hogy dicsérje,
196 27|             assessor? Ezek várhatnak.~Ezt a szót egész indulatos kitöréssel
197 27|            nem tudja végét érni, hogy ezt a jogát kimondják.~Ezért
198 28|            időtől, teteje gúla alakú; ezt úgy hívták, hogy „rundella”.
199 28|              mint piktor halsz meg.~– Ezt mind egyedül az okozza –
200 28|             hahota támadt a teremben.~Ezt Kálmán sem tagadhatta, hogy
201 29|     Alcsuthnak.~Akárhányszor megtette ezt az utat lóháton, jó ismerős
202 29|            orvos szobájában, vegye be ezt a kis porocskát egy pohár
203 29|              Hát te hogy kerülsz ide?~Ezt Bányaváry kérdezé Kálmántól.~
204 29|                Hiszen Kálmán is éppen ezt akarta kérdezni őtőle, de
205 29|        szünetet tart, ismerjük mi már ezt. Hejh! mikor a te művedet
206 30|              a grófnő –, miért hívják ezt a virágot „nefelejcsnek”.~–
207 30|                Rám haragszik-e, amért ezt megmondtam?~Ha Kálmán azt
208 31|             rossz ember, csak ostoba.~Ezt választotta ki Bányaváry
209 31|          légiója örömünnepez felette. Ezt érezte ő maga, ezt érezték
210 31|           felette. Ezt érezte ő maga, ezt érezték mindazok, kik őt
211 31|           őrült cenzor a világon, aki ezt a darabot színpadra bocsátotta? –
212 31|   helytartótanács rögtőn elmozdította ezt a cenzort pesti állomásából,
213 31|               kezében.~– Nézd! Olvasd ezt! Nem ezt. A másikat előbb.
214 31|                 Nézd! Olvasd ezt! Nem ezt. A másikat előbb. De mégis
215 31|               másikat előbb. De mégis ezt!~– No, melyiket hát?~Az
216 31|       darabnak többszöri előadását.~– Ezt bizony előre lehetett tudni –
217 31|            vagyok – hanem csak mégsem ezt mondta neki.~– Azért ne
218 31|       Bányaváry. – De olvasd már most ezt a másikat!~A másik írásból
219 32|        boldognak-boldogtalannak, hogy ezt Dorothea grófnő viselte
220 32|             szülőim iránti tisztelet. Ezt a forrást nem akarom bemérgezni.
221 33|         szavánál azt mondám magamban: ezt, ha énnekem költői talentum
222 33|         locska-fecske világban? Előbb ezt a világot magát mutassa
223 33|              mulassza ön meglátogatni ezt a jó embert Génovában; mert
224 33|               szerencséjének tartotta ezt a látogatást.~– No, ugye
225 34|                melyet maga után hagy.~Ezt Kálmán kedvező előjelnek
226 34|       városból, melyet beszennyeztek. Ezt még meg akarom érni. És
227 35|             Mikor Kálmán nagyanyjának ezt a levelét kapta, éppen az
228 35|       változik mind az ezer meg ezer. Ezt jól megnézd, s aztán nekem
229 35|          boldogul.~– Köszönöm, anyám. Ezt az utolsó parancsodat megfogadom.
230 35|              lesz. Mindenemből csupán ezt mentettem meg. Holnap átadom
231 35|                  Milyennek találta ön ezt a mai vacsorát?~– Fölséges
232 35|     pusztuljon. A nagyasszony gyűlöli ezt az embert; ön jobban tudja,
233 36|              Hogy jössz ide? Te írtad ezt? Ránk gondoltál? Hogy vagy?
234 36|             mindezt tudja jól.~– Nézd ezt az angyalt! – szól Kálmánnak. –
235 36|      Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a művet kiszerepelteted,
236 36|            míg kifordítjuk a sarkából ezt a lusta mozdulatlan közönséget,
237 36|           uramat is beszólítsam, mert ezt nem elég egy embernek hallgatni;
238 36|             fejét. Hogy beszélheti el ezt ilyen nevető képpel maga
239 36|           szólt többet, hanem kikapta ezt a meggyfa pipaszárt a kezemből,
240 36|               kollégiumban tanulhatta ezt?~Kálmán az első honoráriumot
241 36|        Kálmánnak egy új öltöző ruhát; ezt tartotta legszükségesebbnek.~
242 37|       Szaharában, de ez – férfierény! Ezt szeretik a nők.~Aztán –
243 37|       elutazhatni valamerre.~Ha tehát ezt az embert meg lehetne állandósítani,
244 37|     hebehurgyán, aztán megbánta, hogy ezt kiszalasztá a száján, sietett
245 37|        nyugodtan monda:~– Régen tudom ezt. S én azt hiszem, hogy boldog
246 37|               melegen súgá: „Köszönöm ezt önnek! Ez az ön műve volt!” –
247 37|             abból ott is gyöngy lesz; ezt a hosszú állú mamlaszt meg
248 37|        kártyázás.~Nem nézhette tovább ezt a dolgot. Bálvándy egész
249 37|    rendeletére állította ki a váltót.~Ezt nem értette aztán még csak
250 37|        visszaszolgáltatná Bálvándynak ezt a nagy baráti szívességet,
251 37|            hogy az eszébe sem jutott.~Ezt a két hónapot folytonos
252 37|            hogy van kedve azért, hogy ezt a hosszú cédulát megmutatja
253 37|            már annyit franciául, hogy ezt a dolgot semmiképpen meg
254 37|               mosziő, ez csak „giro”, ezt úgy hívják, hogy „giro”,
255 37|               Béni urat, hogy tudja ő ezt jól, de miután az acceptans
256 37|             fizet, akkor méltóztassék ezt a másik két urat, aki az
257 38|              kiállhatatlannak találta ezt a vigyorgást Aszályi pofáján,
258 38|               gondolattól, hogy őneki ezt a vigyorgást onnan valami
259 38|        magában: Cilike most tán éppen ezt a dalt dúdolja kisgyermeke
260 39|                Már régen vártam, hogy ezt kérdezd – monda Biróczy. –
261 39|              hogy miért híresztelte ő ezt a rágalmat. Mert ingyen
262 39|  felvilágosítást.~– Hát ő kitől tudja ezt?~– Tőlem.~– Hallod-e? Mi
263 39|            Ezért kellett Cilike felől ezt a rágalmat elhíresztelni,
264 39|              most hozzám? Mért akarod ezt tőlem meghallani? Eredj
265 39|           ügyvéd azt mondá, hogy neki ezt, védencnője érdekében kell
266 39|                amit Kálmán tett; mert ezt a Bálvándyról költött mendemondát
267 39|               régi jó patrónusaikkal. Ezt mindenki igen természetesnek
268 39|            hölggyel többé ne szóljak. Ezt tehát nem tartozom megtartani.
269 39|       restellni valóvá, ha kitudódik. Ezt pedig nem tudhatja meg senki;
270 39|       szoktasson el valami szép módon ezt a jó embert innen az ablakom
271 39|                ergo német theátrista; ezt hát szép módjával majd elszoktatja
272 40|    kompromittálni készült; s egyúttal ezt a harmadikat is szerencsés
273 40|               nem megyek többé.~– Ah! ezt csakugyan nem adja ki az
274 40|      dolgoztam, szerencsétlen vagyok. Ezt a pusztaságot az én lelkem
275 40|             valami gyilkos verekedés. Ezt majd megveszik – talán.
276 40|            forint.~– Csak? No, hát én ezt az egész határ papirost
277 40|              mint a feleségem mondta. Ezt a pénzt itt hagyom, s megrendelek
278 41|          azért vannak a világon, hogy ezt tegyék.~Decsérynek is kiadatott
279 41|             is volt, goromba is volt.~Ezt tehát nem szerette a főispán.
280 41|               sem merte volna vallani ezt az édes mamának, ha a becsületes,
281 41|     hercegekkel.~Voltak azonban, akik ezt a parádét nem nézték olyan
282 41|            őket: „drágán fogja Bertók ezt az ebédet megfizetni”.~Úgy
283 41|           macskazenére nézve mindegy; ezt elég förtelmesen fújják.~
284 41|            forintért.~Óh, minő kínpad ezt olvasni Dorotheának.~Azt
285 41|          halálos mellbetegségben van. Ezt ha megtudja a publikum,
286 41|             engedni az előjogot, hogy ezt előbb kimondja.~A Decséry
287 42|           veszélyesen beteg. Megtudta ezt Biróczy is és Bányaváry.~
288 42|             hol őt tárt karok várják.~Ezt a levelet nem lehetett a
289 42|    legtitkosabb ügyeibe is beavat; de ezt a szerencsét mégsem értem.~–
290 42|             nagyságos úrnak.~Bálvándy ezt még praktikusabb életmaximának
291 42|        gondolat Aszályi fejében, hogy ezt a csomagot belehajítsa a
292 42|              így szólt a cselédhez:~– Ezt az embert, ha még egyszer
293 43|        látnoki képzelme így mondja el ezt.~Hát arról a másik nőről
294 43|            baja.~– No, hát ölelje meg ezt a leányt is. Úgy ni! Azért
295 43|               feltámadott!” Halljátok ezt a zúgást? Látjátok ezt a
296 43|      Halljátok ezt a zúgást? Látjátok ezt a katafalkot? Látjátok,
297 45|        halálórabogár elhallgattak, ha ezt meggondolták.~Csak őhozzá
298 45|          álmából ébredő, intézi hozzá ezt a kérdést:~– Mi tetszik
299 45|         gyászkerete volt kívül-belül.~Ezt a levelet Dorothea grófné
300 46|              Csollánné maga sem bánta ezt már.~Van egy rettentő nemezis
301 46|      segítségül véve egész Adelungot, ezt a helyes megjegyzést hallatá:~–