Part

  1 2 |               légy készen arra mind te, mind cinkostársaid, hogy
  2 2 |       nyersz irgalmat előttünk, sem te, sem az utolsó közöttetek.
  3 2 |           sem az utolsó közöttetek. Te, a vádlott, visszavádolod
  4 2 |           lett tőle a tógája: „heh, te csúnya kalmunátor!” – s
  5 3 |               mond Csollán Berti. – Te ugyan érted ezt a betyártempót!~
  6 3 |             huszárnak.~– No fráter, te rajtad is segítve lesz;
  7 3 |            kell neki csókolnod? No, te vagy az én emberem! Az ilyen
  8 3 |             titkárra, olyanra, mint te vagy. Vigy el hozzá tőlem
  9 3 |            azt mondta Biróczynak:~– Te? Ismered te ezt a kártyát?~–
 10 3 |           Biróczynak:~– Te? Ismered te ezt a kártyát?~– Hát hogyne
 11 3 |          kártyát?~– Olyan jól, mint te magad.~S azzal kezébe vette
 12 3 |            egyet utoljára, Biróczy! Te kezded meg az oratiót. Aztán
 13 3 |          felköszönté a gazdát:~– Óh te Berti, te! Adjon az Isten
 14 3 |            a gazdát:~– Óh te Berti, te! Adjon az Isten neked három
 15 3 |    megszólalt.~– Behehehe! Hallod-e te Berti. Én már egészen birkává
 16 3 |         belső ákombákot.~– No, ez a te leveled Biróczy: szólván
 17 3 |       prókátorbojtárnak. – Ez meg a te direktorodnak szól, nesze
 18 3 |          volt.~– Itt vagyon pedig a te ajánlóleveled, kedves öcsém
 19 3 |           vitt a huszár őrnagynak:~„Te vén labanc. Itt küldök neked
 20 3 |          Rákóczi-marsot, hogy még a te süket füled is megcsendül
 21 4 |         szavát hallani.~– Hát fiam, te trombitás vagy? Ha annyiféle
 22 4 |    végigfekszem a medvebőrre, aztán te odatartod a fülemre a trombita
 23 4 |          Alexandrum Biróczy (az hát te vagy), capitis bisonis (
 24 4 |           orrát Biróczy orra elé. – Te? Pénzt? Csollán Bertitől?
 25 4 |             soha ki nem izzasztott. Te vagy az első, aki ezzel
 26 5 |      fáradalmaiból, nélkülözéseiből te semmi részt nem vettél,
 27 5 |        milyen nagy darab kincs vagy te magad otthon!~Elbámulnak
 28 5 |            sem szabad senkinek, míg te alszol, míg a szomszéd szobából
 29 5 |           fogóznak családod tagjai, te vezeted őket. Fennhordod
 30 5 |           neved „szamár”. Mindenki „te”-nek nevez, s oly megvetőleg
 31 5 |              ha beteg vagy, az is a te bűnöd. „Rossz pénz nem vész
 32 5 |           elevenség az egész.~– Hát te megjöttél? – kérdi a bohó
 33 5 |             milyen jó kisleány vagy te, Cilike.~– No, hát csókolj
 34 5 |         bácsi után kiabálni.~– Béni te! Béni! Gyere be mindjárt.
 35 5 |        méhek nagyon döngtek.~– Mit? Te? Az én hangomat nem hallottad
 36 5 |         parancsolá a nagyasszony. – Te, Béni, jössz velem az írószobába.~
 37 5 |         káté: „ne menjen le a nap a te haragoddal.”~– Azt ugyan
 38 5 |             a posta kezében legyen. Te légy rajta, hogy naplemente
 39 5 |            P. H. Pecsét helye. Ez a te címered.~De bizony csak
 40 5 |         közbevágott: „Cilike, Julis te! Valami zörög odakinn a
 41 5 |            az igazi okokról, amiért te és társaid az iskolából
 42 5 |              Ne szólj közbe! Tudom, te nem hazudtál egy szóval
 43 5 |         fogom őt többé szeretni. De te el ne felejtsd neki soha,
 44 5 |             tudom azt, hogy mi az a te vétséged: én! Nagyapád,
 45 5 |        büszke eszes ifjú volt, mint te, mikor megismerkedtünk.
 46 5 |            olyan munkába, amilyenbe te keveredtél most. – Azon
 47 5 |    szerencsétlen kornak a szülötte. Te is ilyen fogsz lenni, ha
 48 5 |            tanácsot, hogy mit tégy. Te tudod azt magad legjobban.
 49 5 |         bizonyos vagyok arról, hogy te semmi kényszerítésnek nem
 50 5 |        engedsz, olyan bizonyos légy te afelől, hogy én semmi szülői
 51 5 |        fogok engedni irányodban, ha te a neked szánt pályáról letérsz.
 52 6 |           majd eljátsszák egyszer a te kedvedért a te druszádat
 53 6 |            egyszer a te kedvedért a te druszádat is: „Lengyelországi
 54 7 |             váltódat s kifizeti, ha te elmulasztod; hanem szeretődet,
 55 7 |            kitörő nevetéstől.~– Hát te mit röhögsz? – rivallt rá
 56 7 |       felkiáltott rá, hogy „mi vagy te? Lityipátyi Vityilló?” Uhhahaha!
 57 7 |             megfájdult a fejem.~– A te fejed? Hol?~– Itten hátul.~–
 58 7 |           Szervusz Kálmán. Valahára te is eljöttél.~– Nem tudtam,
 59 7 |        eljöttél.~– Nem tudtam, hogy te vagy az álnév alatt – menté
 60 8 |       énekelt nekik: „Isten hozzád, te csendes ház!”~A dal végén
 61 8 |          törvénykönyvre.~– Hallod-e te! Van-e ebben a könyvben
 62 8 |          akart fölmenni a lábára.~– Te! Te már ember vagy. Vármegye
 63 8 |            fölmenni a lábára.~– Te! Te már ember vagy. Vármegye
 64 8 |             De ha én megtudom, hogy te valamelyiket, mikor az éhhalállal
 65 8 |              én nem esküdtetlek. De te tudod jól, hogy amit én
 66 9 |          forint, meg ezek a sorok:~„Te kevély Kámbizes!~Csak nem
 67 9 |          kíséretében kapta Kálmán:~„Te csúf ember!~Azt gondolod,
 68 9 |            kitaláltam, hogy ez is a te mesterséged volt? (Ide egyiptomi
 69 9 |            mondogatta magának: „Óh, te poéta! Óh, te bukfejes!
 70 9 |         magának: „Óh, te poéta! Óh, te bukfejes! Nem volt elég
 71 10|             én itt neked beleülök a te dohos aktáidba, s csinálom
 72 10|           amit én mondok neked, azt te meghallod. No, hát azt mondom
 73 10|            azt mondom neked, hogy a te principálisod egy gézengúz
 74 10|        gézengúz pernyújtó gazember. Te pedig annak a bimbója vagy,
 75 10|          éppen olyan gazember, mint te vagy.~Korcza úr replikázott:~–
 76 10|            történet, mint amilyen a te replikád abban a perben!”~
 77 12|             és az öreganyjával.~Óh, te nagy poéta!~Az egy tőzsérrel
 78 12|  megszólította. – Azt mondta neki: „te szamár!”~Kálmán föltette
 79 12|          csak ketten leszünk, én és te. Mind a ketten vadász és
 80 12|        amerre akarja: én Ostendébe, te a Kárpátok közé.”~Igen bizony;
 81 12|           rád nézve örvendetes hír? Te kívántál jurátus lenni mellette.~–
 82 12|             kezdeni a jurateriát.~– Te! Ott nagyon jól mulatnak.
 83 12|        kéziratgyűjteménnyel, amiből te becses dolgokat tudnál kikeresni.~–
 84 12|            pusztán keresztülutazni. Te bizonyosan a szép comtesse-szel
 85 12|              de hagyj nekem békét a te főispánoddal, hercegasszonyoddal
 86 12|            vegyen.~– Hát hogy jutsz te a Tudományos Gyűjteményhez?~–
 87 12|          meg, Kálmán, nem is láttad te azt a Tudományos Gyűjteményt.~
 88 12|           az üres kád alatt. Tudod, te is ott voltál.~A trombitás
 89 12|           francia megőrül; – s csak te nem éreznéd meg?~Csak te
 90 12|            te nem éreznéd meg?~Csak te nem tudnád, hogy ki az az
 91 12|              oly keblére záró!~Csak te nem tudnád, hogy „ki az?”
 92 12|           nem tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
 93 13|          Sohasem hittem volna, hogy te pörölni is tudsz! Hja, mihez
 94 14|  vigyorgással súgá Kálmán fülébe:~– Te pajtás, nagyon is jól megtaláltad
 95 14|            fekete angyalokkal, mint te vagy!”~A néger-francia nevetett
 96 15|                            Az első „te”~Pater Demsus nagyon kedveskedni
 97 15|           neki az nagyon.~– No, hát te mit tudsz? – kérdezé ezután
 98 15|           az életben, hogy valakit „te”-nek szólítson.~Mindenkinek
 99 15|             azt lehet neki mondani: Te! – Még a hercegnő mopszlijának
100 15|     Istennel egyenlően szólít meg: „te”.~Dorothea ezzel a mai nappal
101 16|            lónak, no, már most húzz te!~Ekkor következik a gémnyakú
102 16|          látogatnak.~– Miféle hecc, te félszemű Cupido!~– Hát kutyák
103 16|       fennemlített fogyatkozását.~– Te, kellner! – kiálta a messze
104 18|   mennydörgő mennykő! Hát mit jössz te énhozzám, bumfordi?!~– Hogy
105 18|       híttalak? Hát mikor hallottad te az én szavamat?~Wasztl a
106 18|          öklöm!~– Mi van nyomtatva, te?~Wasztl odahúzta Bertit
107 19|         fölfelé~Bizony megcsókoltad te a feszületet, kedves barátom,
108 19|             a nemes harag.~– Eredj! Te Momus! Egy lélegzettel szidalmazod
109 19|           jó magyar nemesi címerre. Te már megtaláltad a „gradus
110 19|         olyan szép fiú volnék, mint te: én is úgy tennék, mint
111 19|              én is úgy tennék, mint te.~– Részeg vagy te bajtárs,
112 19|              mint te.~– Részeg vagy te bajtárs, nagyon.~– Az meglehet:
113 19|            támogassuk egymást; mert te is az vagy. – Én, ha vagyok,
114 19|           ha vagyok, bortól vagyok; te pedig szép szemektől vagy
115 20|            nem akarta észrevenni.~– Te! – monda Bálvándy Kálmánnak. –
116 20|          legyek én is egyik tükre a te ragyogásodnak.” Aznap elmentem
117 20|        Kérdezte-e tőlem valaha: hát te nem akarsz ily eszményi,
118 21|         hogy rácsettentetted bizony te kétszer is a puskádat a
119 21|          nem bízhatom rá a hajtást. Te kísérhetnéd a hölgyeket.~
120 21|           mint valódi bátor vadász. Te azt nem tudhatád, hogy nem
121 22|          mindenki azt mondja: hátha te nem vagy az igazi földesúr;
122 22|        híredet sem hallottuk. Pedig te hallhattad a mienket. Nagyanyád
123 22|             veled. – Ugye kedvesem: te azt parancsolod Kálmánnak,
124 23|         azokat onnan leimádkozni. – Te jössz velünk. Mi közelebb
125 23|          Oltár! Oda mászunk ma föl. Te, Cilike meg én. Mi hárman.
126 23|      háziurat – Cilikével.~– Eredj, te nagy bolond! – feddé őt
127 23|        ragadtatva túlzásai által.~– Te! – monda Kálmánnak, eléje
128 23|           tréfás kedvedben vagy ma, te Sándor! – monda Cilike.~–
129 23|              igavonó barom. Ne légy te úr soha! Rossz dolog ugyan
130 23|      Bányaváry. – Nem ott leszesz-e te már akkor a nádori udvarnál,
131 23|      feltóduló sóhaj elmondá neki: „Te minket olyan jól el tudnál
132 23|          iratot Cilikének: – Olvasd te tovább!~A művésznő kezébe
133 23|        egyébről gondolkozni, mint a te nagy eszméidről, amikkel
134 23|            magadat add ide egészen! Te fiú! Tégedet Isten csókja
135 23|             népednek a sötétben. Ha te azt a világot elrejted,
136 23|          azt a világot elrejted, ha te ellopod magadat mitőlünk:
137 23|        ellopod magadat mitőlünk: ha te eltagadod a világ előtt
138 23|            azt, hogy költő vagy, ha te nem szolgálsz annak az oltárnak,
139 23|           ministráns vagyok, holott te pontifex; hát én esküszöm
140 23|             vagyok olyan erős, mint te; én nem birkózom medvével
141 23|         kővel, ami kezembe akad, ha te megtagadod a te Istenedet!~
142 23|            akad, ha te megtagadod a te Istenedet!~Kálmán kacagva
143 24|             összekalatyolsz bizony, te asszony! Ezt meg én mondom;
144 24|         Kálmán követé a példát.~Óh, te legédesebb ágya fáradt testünknek,
145 24|              istenáldotta föld! Óh, te legnyugalmasabb takarónk,
146 25|            az időjóslatokhoz!~– Hát te, Erzsi, mért nem jössz elő?
147 25|            nem jössz elő? Mondj hát te is egy szerencsés utat az
148 25|       minden.~– De hát mit csinálsz te az egész idő alatt? Verseket
149 25|                Ah! Egy év előtt még te sem beszéltél ily lenézőleg
150 25|           csámpás lábakkal. Hát még te, kinek százféle alakban
151 25|             annyi ráontott kegyért; te pedig azon vagy, hogy mind
152 25|         végtére, ha kitudódik, hogy te poétázással foglalkozol,
153 25|            Mondsza: melyiket akarod te ezek közül meghódítani?~–
154 25|                 Azt a célt, amelyet te magad elé tűztél, ezzel
155 25|           elé tűztél, ezzel a művel te el nem éred. Hisz ezt ma
156 25|       felnőjön. A mai kor népének a te eszméidet utolérni röpte
157 25|           országa ez. Camoëns fogsz te lenni, ki halála óráján
158 25|             megfossza tőle. Ennek a te művednek fiókod fenekén
159 25|          hanem a Kutya Cenzor. Az a te eszméidnek felét legyilkolja.
160 25|          felét legyilkolja. Tedd el te e halhatatlan művedet, barátom,
161 25|        apróra kifest. Ezzel pedig a te hősödet egészen eltorzítja.
162 25|        mosolygott.~– No, ezt tartod te hát a harmadik lehetőségnek;
163 25|             úgy fog történni, ahogy te álmodod. Diadal jár előtted,
164 25|            ihletet ad kebleiknek, s te velük együtt győzesz. –
165 26|             Óh, szent Midas király! Te mintaképe a műkritikusnak!
166 26|             tudja már, hová vigyen. Te rendezd el szállásodat.
167 26|            jóslatot hozza: „Ne légy te semmi; te légy csak úr!”~
168 26|           hozza: „Ne légy te semmi; te légy csak úr!”~
169 27|            hogy neked tessem; hanem te, aki nem tudsz hozzá, fogsz
170 27|        lángjánál.~„Hajh, ha egyszer te fogod azt megérezni, ahogy
171 28|            megtagadtassék. De mivel te nyújtottad be hozzám a kérvényt
172 28|          itt a várudvaron; de mivel te szóltál fel mellettük, beszéljünk
173 28|           beszéljünk előbb terólad. Te egy nagybirtokú nemesi család
174 28|           és rossz tulajdonságával. Te még nem is születtél, mikor
175 28|           dohánytermesztővé lett, s te, kedveltem, ha félretérsz
176 29|             nyakon Bányaváry!~– Hát te hogy kerülsz ide?~Ezt Bányaváry
177 29|    várszínházban komédiázásunkat, s te most lejöttél ide, hogy
178 29|             senki előtt a derekadat te meg ne görbítsd. Én nem
179 29|           egy kicsit.~– Ne aggódjál te mirajtunk, kedves öcsém! –
180 29|           egyszer ott leszünk, ha a te remekműveddel kezdhetjük
181 29|            azt nekem senki. Egyedül te tilthatod meg. Teszed-e
182 29|           mi már ezt. Hejh! mikor a te művedet fogja ő szavalni,
183 29|     kérdésemre – szólt Bányaváry. – Te tilthatnád meg nekünk egyedül,
184 31|       megjelenhessen.~– Csak maradj te itt és mulass tovább, a
185 31|             barátjának, hogy hiszen te vagy annak az oka, nem én;
186 31|             annak az oka, nem én; s te még ruináltan is az vagy,
187 32|            vedd elő, – őtőle van, – te majd megérted.”~Kálmánnak
188 32|             kezdte érdekelni.~– Hát te nem utazol Egyiptomba hieroglifokat
189 32|             én Egyiptomba?~– Úgy? A te barátod, Bálvándy akkor
190 32|          nem úgy van, ahogy írja. A te darabod szép, okos, jeles
191 32|        bántott; de emlékezzél meg a te mindig szerető nagyanyádról.”~
192 33|          hívjalak meg, mert főleg a te tiszteletedre van rendezve
193 34|            bemenni. „Ugye, tudnál-e te ilyet festeni, ha a nyakadat
194 34|          méltán. A kontárok, akik a te remekművedet is úgy megbuktatták.
195 34|       utánuk. Legyenek elátkozva. – Te pedig légy megáldva, én
196 34|           gyönyörködnek, s haladj a te fényes utadon előre s emeld
197 35|           ajtón belépőt meglátta.~– Te Pesten! – suttogá elképedve.~
198 35|          szilárd, megmásíthatatlan. Te, nagyanyám, figyelmeztettél
199 35|             halni akarok úgy, ahogy te nem akarod.~E szókkal letette
200 35|             felelt neki.~– Jól van. Te határoztál; én is. Te választottál
201 35|          van. Te határoztál; én is. Te választottál magadnak pályát;
202 35|        magadnak pályát; járj rajta. Te választottál közöttem és
203 35|          csókold meg az arcát; az a te kedves testvéred, akit magadnak
204 35|             egy asztalra.~– Pincér! Te lusta fickó! Hol vagy? Puncsot
205 35|       valakit ütni.~– Ki vagyok én, te rabszolga? – rivallt a felszolgáló
206 35|             előtt, az őr azt mondá: te fickó, éppen olyan orrod
207 35|    nyájaskodva a csizmadia.~– Ahán! te vagy a cinkotai kántor.
208 36|            a felriasztott alvónak: „Te vagy az, Kálmán!~És aztán
209 36|            hozzá.~– Hogy jössz ide? Te írtad ezt? Ránk gondoltál?
210 36|          már másképpen lesz minden! Te visszajöttél; veled új korszak
211 36|     Egyetlen kis udvari szobában.~– Te most maradj hátra – súgá
212 36|           le egy olyan férjet, mint te vagy, s egy olyan nőt, mint
213 36|       Óperenciák mögül haza, hogy a te rendkívüliségeidet tanulmányozzam,
214 36|              Feszítsük meg erőnket. Te még ma ezt a művet kiszerepelteted,
215 36|           hát mit iskolamesterkedel te itt énrajtam? – förmedt
216 36|        tarajú jó barát. – Apám vagy te nekem vagy kurátorom? Gyerek
217 36|          akarsz? Ha én iszom, igyál te is!~Kálmán nagyot sóhajtott,
218 36|        hozzá az angyal.~– Kedvesem. Te ilyenkor, mikor józan vagy,
219 36|            ez olyan scéna, amihez a te vígjátékod mind csak bliktri.~–
220 36|           összeállítás volt, hogy a te színműveid után mennyi a
221 36|          Jenőy színműveit előadjuk. Te eddig azt hitted, hogy e
222 36|        elhoztam a pénzedet; add meg te is magadat, és vedd fel,
223 37|           hogy nem vette el.~(Akkor te nem volnál majoresco, szamár! –
224 37|        üljek itt magamban, légy itt te is, hogy együtt elmulathassunk.
225 38|       hazakísérjen ebben az időben. Te pedig okvetlen haza akarsz
226 39|            a férfi én magam voltam, te gazember! – kiálta Kálmán,
227 39|          leszek a török szultánnál. Te ebbe a házba ez életben
228 39|             embertől megfosztani, a te golyód pedig keresztülment
229 39|          vitéz ember fog parádézni, te pedig többé nem jössz ide
230 39|             A fickó jól látta, hogy te voltál az, aki húgodat a
231 39|             fickó tehát tudta, hogy te voltál a kísérő, és mégis
232 39|         beszélsz vele az életben.~– Te megrémítesz!~– Rémülj meg,
233 39|              De hisz az lehetetlen; te csalatkozhatol – vigasztalá
234 39|       magadnak, amért megkérdezted. Te ismerted azt az embert,
235 39|       életpályájáról letaszították; te ismerted azt az embert,
236 39|      viselte mind a kettőt büszkén; te ismerted azt az embert,
237 39|     gondoltak a visszatérésre soha; te ismerted azt az embert,
238 39|      nagyanyád, elhagyott kedvesed; te ismerted azt az embert,
239 39|       lépett, s így szólítá meg:~– „Te, Borcsay!”~Borcsay! Az igazi
240 39|          hogy mi következik most.~– Te, Borcsay! Én ma megtudtam
241 39|           Én ma megtudtam azt, hogy te el akarod hagyni nődet,
242 39|            azt mondom neked, hogyha te hűtlen lész ahhoz az oltárhoz,
243 39|          Kálmán nem viszonzá azt.~– Te nem nyújtasz nekem kezet?~–
244 39|            kezet?~– Se én neked, se te énnekem! Amíg csak Csollán
245 39|        neked valamivel?~– Semmivel. Te mindenedet áldozatul hoztad.
246 39| szénégetőknél az ilyen embert, mint te vagy, „holt szén”-nek nevezik.~–
247 39|       omoljék! Az én fejemre omlik. Te menekülsz alóla.~– Tehát
248 39|         találkozunk itten Pesten.~– Te meghaltál: nem jöhetsz.~–
249 39|       carbonari s rárivallhat: „hát te hol jársz itt most?”~Mikor
250 39|           Bizony silány fráter vagy te, kedves barátom” – monda
251 40|         teljes elismeréssel vagyok. Te kényszerítettél engem, húgomat,
252 40|         látni. Ez neked sikerült. S te akkor azt gondoltad magadba:
253 40|           adja ki az én lélektanom. Te, a gyermek, haragtartó akarsz
254 40|        Abban a paradicsomban, ahová te hívsz, meg kellene őrülnöm.
255 40|      korából ismerte, csak most is „te Wasztli”-nak hívja őt, az
256 40|              ahol kell.~– Tréfálsz, te Wasztli.~– Nem én.~Tseresnyés
257 40|      szemtelenségre.~– Micsoda? Hát te azt hiszed, hogy ez az úr
258 42|     tilalmának, ki azt mondá neki: „te nem jöhetsz hozzám, mert
259 42|                Ugyan ne tedd magad, te ravasz kópé; hiszen jobban
260 42|               Ne tessék tréfálni!~– Te meg ne fintoríts ilyen pilátusképeket!
261 43|           egészen.~– Szólj hát neki te, leányom, kérd te őtet;
262 43|          hát neki te, leányom, kérd te őtet; talán a te szavadra
263 43|      leányom, kérd te őtet; talán a te szavadra majd jobban hallgat.~
264 43|            Isten áldjon meg téged a te jóságodért, kedves szép
265 43|      bátyádnak fogadtál engem. Ez a te szavad volt, aminek utoljára
266 43|             Egyetlen imám van, hogy te boldog légy, s ha én adhatok
267 43|        Lelkemet kínozza a hír, hogy te beteg vagy. Sietek hozzád;
268 44|            uram a tudós utazótól.~– Te, jó ember, mégy haza a Magyar
269 47|           nézni…~…Decséry Dorothea! Te összetörtél; ő pedig örökké