Part

  1 1 |           hazugságot mondott, az volt rá a közmondás, hogy „ez is
  2 1 |             kellett felejtetni; amire rá kellett fogni: Álom volt
  3 1 |          minden percben megemlékezzék rá, ha netalán ifjúkori rajongása
  4 1 |               a legrosszabb diák írta rá a legjobb verset. Persze,
  5 1 |         Dungót ne danolják” – az volt rá a felelet, hogy „csak azért
  6 1 |       teológus azt a megjegyzést tevé rá, hogy ez a költemény igen
  7 1 |           komédiát s mérgesen rivallt rá:~– Kend otromba részeg.
  8 2 |              s csak a másikkal nézett rá: szinte nagyot zökkent a
  9 2 |     védelmezte magát.~– Nem emlékezem rá.~– Miért nem emlékezik kend
 10 2 |              Miért nem emlékezik kend rá?~– Mert részeg voltam.~–
 11 2 |        orcátlan vakmerőséggel felelte rá:~– A clarissime domine maga
 12 2 |               élést” s ő visszafelelt rá: „majd küldök neked élest”,
 13 2 |            tanúbizonyságaim nincsenek rá. A corpus delictit, a vétkes
 14 2 |         rejteni szem elől, hogy senki rá nem akadhat. Maga azon egy
 15 3 |               itt mellettem? – kiálta rá Csollán Berti.~– Majd tán
 16 3 |           gondom.~– No, hát majd lesz rá nekem gondom, ne félj pajtás.~
 17 4 |                No, majd én megtanítom rá, hogy megfelelhessen vers
 18 4 |      végigjátszották az utcán, beállt rá mind a negyven legény. Ezért
 19 4 |         ellenséget kihívó szózat; jön rá a csatában pengő szablyák
 20 4 |               amik még egyedül voltak rá nézve hangok; amik süketsége
 21 4 |              kedvéért. Jövőre is lesz rá gondom, hogy a torkod ki
 22 4 |            itt akarok maradni – felel rá Biróczy; bekacsázva az ajtón
 23 4 |          patvaristico.~– Mit? – kiált rá a fiskális, olyan képet
 24 4 |               szépségéért – válaszolt rá Biróczy infámis nyájassággal
 25 4 |       hallottam semmit!~Az lett volna rá a felelet, hogy „audiat
 26 4 |              el nem aluszik, s vigyáz rá, hogy a kardját el ne veszítse
 27 4 |            Biróczy.~– Pesten – felelt rá a principális, s engedte
 28 4 |          meglepetés más oldalról várt rá.~Előtte állt a jó tisztes
 29 5 |           közé, s vitte haza, ügyelve rá, hogy meg ne fagyjon az
 30 5 |                Hanem előbb szolgáljon rá.~S nem volt ez rossz rendszer;
 31 5 |               farkat, senki sem ismer rá, hogy micsoda állat. Nagy
 32 5 |    nagytiszteletű úrnak, meg is kapta rá a választ. Este későn jött
 33 5 |             róla senkinek. Aludni fog rá egyet.~Tegnap este egy mesét
 34 5 |      hátrafelé döntve a betűket, hogy rá ne ismerjenek. – Mert eljöttek
 35 5 |            Most tedd, amit akarsz; de rá emlékezzél, amit mondtam.”~      ~
 36 6 |               A család ugyan nem várt rá odáig, hanem félretették
 37 6 |                Milyen pompásan illett rá ez az új tobákszínű redingót,
 38 6 |            csak pajtába való!” – volt rá a nagyasszony véleménye (
 39 6 |             ez a fenyegetés sem bírta rá, hogy vele menjen. Utóbb
 40 6 |              fordult, azt várta, hogy rá fog kiáltani: – „nini! Ott
 41 7 |              a kocsmából” – kiált fel rá Bálvándy – s menten vígjáték
 42 7 |             te mit röhögsz? – rivallt rá a nagyasszony.~Béni bácsi
 43 7 |              aztán a báró felkiáltott rá, hogy „mi vagy te? Lityipátyi
 44 7 |               nagy úr, annál rosszabb rá nézve. A nagyurak gondolják
 45 7 |             pénztárnál, míg a hölgyek rá vártak, hogy majd az ácsorgó
 46 7 |            nagyobb kérdés volt most ő rá nézve a „to be, or not to
 47 7 |            kilépő Hamletnek; ő bizony rá sem igen nézett. Király,
 48 8 |               egész város irigykedett rá. Gyönyörű szép teljes sárga
 49 8 |              opodeldokoddal! – kiálta rá a nagyasszony, a nagy sírásból
 50 8 |              Nagyanyja félretekintett rá néhányszor.~– Összeszedted
 51 8 |           neveiket hallom, azt mondom rá: ki volt az? Nem hallottam
 52 9 |       ablakkal; ahol senki sem gondoz rá, nem lesi, nem becézi, ahol
 53 9 |               éppen nagy szükség volt rá, mert jegyzőkönyvet senki
 54 9 |              csak úgy véletlenül jött rá egyszer-másszor a poétázásra.
 55 9 |           forintot, én pedig csapatok rá huszonötöt, s azzal kvittek
 56 9 |          kigondolt mosolygással mondá rá:~– Igenis. Tudom. Annak
 57 9 |      tekintetes fiskális úrnak, venné rá az eladó gróf urakat, vinnék
 58 9 |           hogy maradjon; szükség lesz rá.~Mintha tövisekre ültették
 59 9 |              nap egy bakot lőnöd, még rá is kellett dupláznod?”~A
 60 9 |                annál jobban emlékezik rá, s most egészen fel van
 61 10|              tudta, hogy mit feleljen rá.~A süket úr pedig folytatá
 62 10|              a bölcs expediensre jött rá, hogy a süket úrral a maga
 63 10|       betűkkel ezt a kérdést írta fel rá.~– Süket a úr?~Korcza úr
 64 10|             pert olyan nagyon?~Felelt rá Korcza:~– Mert nyúlik.~Az
 65 10|                Még rettenetesebb volt rá a válasz.~– Majd ha az úr
 66 10|               károsodjék, gondja volt rá minden fogyasztási cikknek
 67 10|                amire még eddig igazán rá sem mert nézni: sem a perre,
 68 10|             szó. Valami olyat mondott rá, hogy ha megengedtetik,
 69 10|            hiszem. No, ne is esküdjék rá, mert nem hiszem. Ön olvasta,
 70 10|                 S tegnap óta nem volt rá ideje?~– Nagysád kegyetlen
 71 10|       asszonyt; de még nem ébredt föl rá, hogy mi az.~Úgy akarta
 72 10|              volna. Fel volt szólítva rá, két oldalról is, hogy tegye
 73 10|               Valóságos forróláz volt rá nézve ez a per.~Azután hozzáfogott
 74 10|            drámából, azt mondta volna rá, hogy remekmű! Lehetetlen,
 75 10|               őrnagy el nem határozza rá magát, hogy meghaljon. Amíg
 76 10|          özvegynek. S ha az azt fogja rá mondani, hogy ez az ön replikája
 77 11|       hölgynek elvitte. Vajon mit fog rá mondani?~Elszánta magát,
 78 11|                Ekkor aztán feltekinte rá, s a szemébe nézett, hogy
 79 11|               replikára?~– Azt mondta rá, hogy nagyon szép.~Korcza
 80 11|               tudom, hogy mondott még rá valamit.~Kálmán úgy tett,
 81 11|              ami igen jó alkalom volt rá nézve egy percre az asztal
 82 11|               már ijedten tekinte fel rá.~– Ahán! – monda Korcza
 83 11| szerencsétlenség? (Elég ideje van még rá, hogy a feje lágya benőjön.)
 84 12|     bizonyosan az ötvenes években jön rá a szeleburdiság korszaka.
 85 12|              s egy idő óta nem bízott rá olyan dolgot, minél múlhatatlanul
 86 12|              Elég buzdító oka lehetne rá, hogy az eladó ház történetét
 87 12|             az volt, hogy elhatározta rá magát, hogy azon eszközhöz
 88 12|            hitelező is megesküdhetett rá, s még maga az adós sem
 89 12|              elváltozott arca tekinte rá vissza. Egyszer aztán csak
 90 12|             És még soha nem volt eset rá, hogy valami baj lett volna
 91 12|               az.~No, de ugyan szépen rá hagyta magát szedni. Mikor
 92 12|     hálószobája ajtaját, szemközt jön rá sánta Biróczy.~Ez volt az
 93 12|              az ágyból. Tehát aludjál rá egyet. Holnap estére megint
 94 12|           belé. Bálvándy lóháton jött rá szemközt.~Sajátságos megalázó
 95 12|               csak hazament. Ott várt rá egy másik lovas ember. Egy
 96 12|        érkezett.~Jenőy úr alig ismert rá a gimbes-gombos nyalka vitézben
 97 12|           nekem megvan. Praenumerálok rá. Telik a lénungból. Délutánonként
 98 13|               az érdemes úr mit felel rá, hanem szaladni a sárkány
 99 13|            nem bánta akármit felelnek rá. Kálmán serényen nyújtá
100 13|                forró kézszorítás volt rá a felelet.~Ezen az estén
101 13|               Kálmán azt felelte neki rá, hogy „nagy bolond vagy!”,
102 14|        Biróczy féktelenül felkacagott rá.~„Szénégetőnek tőkén a szeme!”~–
103 14|             szívesebben tanítanék meg rá, az monsieur Zseni (így
104 14|            elég, amit tanítója bízott rá; hévvel sietett volna előbbre,
105 15|               önelégültséggel gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet
106 15|            rejtett ragyogással tekint rá e percben, mint akkor Pál
107 16|             Bálvándy, aki büszke lesz rá, hogy puszta megjelenésével
108 16|           poroszlói töltésen.~– Várok rá, míg megjön.~– Én is.~Akkor
109 16|         fekete sár Poroszlónál ragadt rá, a sárga sár Hatvan körül,
110 16|            abbeli büszkeségből hagyja rá az ostorhegyesre, hogy az
111 17|               menni?~Szerencsére jött rá szemközt egy bús hazafi,
112 17|            engedelmet kért, felugrott rá, s egy perc alatt fenn volt
113 17|              ő volt az, aki a kötelet rá merte vetni a bika fejére,
114 18|           vagy nem az úr az? – kiálta rá nyersnyakasan Wasztl pajtás.~–
115 19|          szállok az úrnak. Azt mondta rá: „állok elébe” – s tölte
116 20|        uradalma. Bálvándy azzal vette rá Katinkát, hogy jöjjön el
117 20|            gombra.~Kálmán ezt felelte rá: „Nincs elveszteni való
118 20|              mindenki a maga párját s rá is talált, Katinka is kíváncsi
119 20|      elkezdett kacagni. – Nézze csak: rá nem ismertem önre. Hát ugyan
120 20|            divat ugye?~– Az. – Hagyta rá Kálmán, s engedte a szép
121 20|             több büszkeséget ruházott rá.~Félóráig haladt az ösvényen
122 20|     engedelmeskedem.~– Nem tanították rá – monda Kálmán csípősen.~–
123 20|             igaz, hogy nem tanítottak rá – monda a delnő, a kőfalnak
124 20|         felőlem, amerre neki tetszik. Rá sem gondolok többé. – Lucifer
125 20|          Kálmán; de még most sem volt rá készen. Nehéz arra megfelelni.~
126 20|        ugyebár; és aztán visszagondol rá, de nem beszél róla. Az
127 20|           most is gyönyörrel gondolok rá. Ha végig hagyják azt álmodnom,
128 20|            nem lőtte ön meg? – kiálta rá hevesen a delnő.~Kálmán
129 21|           egyik ujjacskájára. Egészen rá való volt. Ott is hagyta.~
130 21|           elbújnia; mert szükség volt rá. – Nem addig van az. – A
131 21|          végrehajtó hölgynek, el volt rá készülve, hogy az egész
132 21|           elkészített pirítósát. Volt rá kacaj! Még a kutya is ővele
133 21|            kapva erősen, nem bízhatom rá a hajtást. Te kísérhetnéd
134 21|               bizony meglehet – monda rá Bálvándy.~– És hogy annak
135 21|            hogy akárhány golyót lőnek rá, csak elkapja a markával,
136 21|            mormogás, amiről olyan jól rá lehet a medvére ismerni.~
137 21|                Jó kézben van – felelt rá Kálmán, s elhatározottan
138 21|          akaraterő.~Nagy ösztöne volt rá, hogy bátor legyen.~Olyan
139 21|            állt.~Kálmán akkor célzott rá és lőtt.~A medve nagyot
140 21|         fejére, hogy az azt kiáltotta rá, hogy:~„Doszta!”~„Doszta”
141 21|          azzal produkálja magát, hogy rá sem lő a medvére, mely menekül
142 22|            mulassza.~Mindenki el volt rá készítve, hogy az az előrenyúló
143 22|              tréfás hidegvérrel mondá rá:~– Már be van írva.~A társaság
144 22|              alispán mérgesen tekinte rá: éppen ott szakította félbe,
145 22|              Az alispán megharagudott rá, amiért új contextust kellett
146 22|               volt az.~De alig ismert rá.~Az egy ihlett művésznő
147 22|          Mindenki figyelve hallgatott rá. A rusznyák paraszt szájára
148 22|        gazdagodni: kedvbe kell járni, rá kell szolgálni, móringlevelet
149 22|           előbb egyet iszok!” – felel rá a súgó; s a közönség jól
150 23|              beszéddel.~– Emlékszel-e rá, Cilike, mikor tavaly ilyenkor
151 23|                  hát ez mi? – mutatok rá. Szent borzalommal rebegik: „
152 23|            ezt a földet, vagy leesünk rá, s akkor is a miénk lesz.
153 23|      szellemalakok, kik tapsot zúgnak rá.~Pedig hát a nagy gyönyör
154 24|               fogom tenni – válaszolt rá Kálmán.~– No, jól van. Hát
155 24|            panaszolja el a baját, jön rá szemközt nagy csengő-bengő,
156 24|       hercegnő először elfintorította rá az arcát, s azt mondta: „
157 24|               gyermek szilajon nézett rá, s előbb gondolkodott, hogy
158 24|             ajánlaton, s meg is kapta rá az engedelmet.~Sára asszony
159 24|               is. Ugye, nem emlékszik rá? Nem ám. Ott voltam én a
160 24|             ruháját felvenni! – riadt rá Sára asszony. – Egyszer
161 24|        sávolyos abrosszal, s felrakta rá párjával egymásra téve a
162 24|              okos mondás – jegyzé meg rá a főispán.~– Azt mondta
163 24|               voltam, mégis emlékezem rá, hogy karácsony szombatján
164 24|          egészen kiszáradt, s ez lett rá nézve a kincsbánya. – Messze
165 24|               kérdezősködés nem bírja rá, hogy megszűnjön néma lenni;
166 24|              feleségének él, s megjön rá az áldás. Ez az én foltos
167 25|               részem benne – viszonzá rá az úrfi.~A szekér azonban
168 25|  megszomorítják az emberek, gondoljon rá, hogy van egy alacsony ház,
169 25|            hozzá?~– Gyémánt! – felelt rá Biróczy mozdulatlan arccal,
170 25|            csak halálod után találjon rá az utókor, s akkor szörnyedjen
171 25|          valaki magától, akkor legyek rá nézve ott, ahova taszított.
172 25|              határnapot is kapott már rá.~Végzetes határnap!~Ugyanazon
173 27|               Az drágább remekmű volt rá nézve Rafael minden munkájánál.~
174 27|              magát.~Mindenki kíváncsi rá, aki belépni nem látta.
175 28|            egyszerűen azt mondom neki rá, át fogom adni ügyét azon
176 28|             ez a kérdés, s nem tudott rá felelni. A fenséges úr folytatá.~–
177 28|        nemzeti öntudatot fölébreszti? Rá az ellenkező vár, mint amazokra.
178 29|          ruhái pedig rövidek volnának rá, ha azokat venné fel. De
179 29|             együtt.~– Figyelmeztetlek rá, hogy itt a nádor egyik
180 30|              ki rongyaiban nem ismert rá, és holtáig nem mondta meg
181 31|             tatarozni s felragasztani rá a festett ponyvákat.~Pénze
182 31|          História, filozófia, fizika, rá nézve nem létezett, mindent
183 31|          páholyt e napra. Gondja volt rá, hogy olyat válasszon ki,
184 31|         Cilike imádandó volt – felelt rá Kálmán.~– No és én? Meg
185 32|              felőlük.~Meglepetés várt rá. A házmester azt mondta,
186 32|        búcsúzzunk még, van elég időnk rá. Azt akarta, hogy búcsúzás
187 32|           nemzetgazdász – megfelelhet rá. Hát mit keresnek az emberek
188 32|          denevérkastélyát; nem szorul rá senki! Bányaváry az egész
189 33|               Én nagyon jól emlékezem rá, mikor a krumpli legelőször
190 33|             komolysággal arcán felelt rá.~– Mindezeket pedig nem
191 33|               egészen komolyan felelt rá.~– Valóban följegyzem. Sajnálom,
192 34|            mint a szép Thetis-csigára rá lehet találni a rózsaillatról,
193 34|               a fia (ha már azt mérte rá az Isten, hogy valami szabad
194 34|             pályatárs, aki irigykedik rá; a kritikus, aki beszennyezi,
195 34|            asszonyság válasza ez volt rá:~„Kedves jó gyermekem!~Könnyes
196 34|               akik átkomra szolgáltak rá, érzik annak súlyát fejükre
197 35|           ledobni a földre. Így talán rá lehet fogni, hogy magától
198 35|               bámuló tekintettel néze rá.~– Leveleim következtében
199 35|             fölött?~Ez sem ismert már rá. Pedig de sokszor tisztelgett
200 35|              is, hogy miért haragszik rá olyan nagyon. Hogy fogadott
201 35|            Béni urat. Én nem feleltem rá többet semmit, a fülemre
202 36|          csókolta.~Kálmán csak nézett rá hallgatva, míg az kérdést
203 36|          fényűzési cikkről. Nem telik rá.~A hídon áthatoltak, onnan
204 36| gyönyörvágynál: a dicsvágyat. Nem ért rá sem a kártya-, sem a tivornyacimborákat
205 36|               itt énrajtam? – förmedt rá a megnőtt tarajú jó barát. –
206 36|            úgy megverlek, hogy másnap rá fogsz emlékezni róla, hogy
207 36|               bliktri.~– No, hát hívj rá publikumot.~Bányaváry átkiabálta
208 36|              meg van hasadva. Felelék rá: jól van”. Azután iszonyú
209 37|               kérdő tekintetet vetett rá.~Bányaváry pedig elérté
210 37|        ügyetlenül? Vagy bort fog inni rá, s mámorba fojtja igazi
211 37|             akart maradni, míg a mama rá nem rivallt: „Ülj le, ha
212 37|               szemedbe! – agyarkodott rá a nagyasszony, mikor a kapu
213 37|                hogy mármost vigyázzon rá maga, mert abban van a passzusa,
214 37|           valahová, hogy azokra senki rá nem talál, a többi pénze
215 37|             kell. A mamától kaptam is rá választ, itt van, magának
216 37|             is evett, s pezsgőt ivott rá, a báró vendégelte meg)
217 37|             elég megvetően bánt vele, rá sem nézett. Ha még azt sem
218 37|             fordulni; tehát mégiscsak rá kellett szánnia magát, hogy
219 37|        Bálvándy megköszönte, nem volt rá szüksége.~Hanem egy nap
220 37|       fidibuszon?~Most emlékezett már rá Béni bácsi.~– Hja kedves
221 37|        szemközt, s szörnyen vigyáztak rá, hogy meg ne ugorjék.~–
222 38|          indul a jég.~Más azt felelte rá: ugyan jó, hogy mi nem vagyunk
223 38|              valami szép szonátát. Az rá hagyta magát venni, s eléneklé
224 39|               öregurak nehezteltek is rá egy kissé.~Nem tartották
225 39|               Csollánnénál. Emlékszel rá, hogy valaki fölemlítette
226 39|           genezise van.~– Nem találok rá.~– Vesd össze a körülményeket.
227 39|               forintot vehetett volna rá fel a zálogházban. Kellett
228 39|               Nagy a világ… – ez volt rá a felelet.~Kálmán hevesen
229 39|            fény, mennyi jutalom várna rá, ha nem e nyomorult kis
230 39|               És egyszerre visszatért rá a szíve. – Furcsa vándorló
231 39|               hogy visszanézett volna rá.~Az egész építmény, aminek
232 39|              kérdő bámulattal tekinte rá.~Bányaváry csak annyit mondott
233 39|             utcában, emlékezni fogunk rá, hogy az abban az időben
234 39|             szép módon – vállalkozott rá Csuka Feri.~– De ne valami
235 39|               uralkodni s gondja lesz rá, hogy a rossz embert keserű
236 40|          áldott nyomdász vállalkozott rá, hitelbe nyomtatni a lapot
237 40|               kijön, úgy megharagszik rá az ember, hogy rögtön kitörli.~
238 40|     irodalmaskodni.~– Úgy lesz – veté rá Tseresnyés uram. S azonnal
239 40|               szoktak fizetni. Sőt ez rá nézve valódi becses tanulmányt
240 40|              kelete bizonnyal.~Kálmán rá hagyta magát beszéltetni
241 40|           öntől, mikor meg nekem lesz rá nagyobb szükségem. Egyszer
242 40|                hanem elő nem fizettek rá. A munkatársak, kik annyi
243 40|              rajta? Csizmát is húzhat rá.~– No, azt húzhatok rá,
244 40|         húzhat rá.~– No, azt húzhatok rá, akár ötven párt, mert mind
245 41|               e megtiszteltetésbe, és rá hagyta magára nyomni a díszes
246 41|         rekedt hang.~Ha arra a hangra rá lehetne ismerni!~Most egy
247 41|               Dorothea nem emlékezett rá, hogy valaha szülői házánál
248 41|           senkije, aki gondot viselne rá, hogy el van hagyva saját
249 41|          zűrhangjába. Bálvándy nagyon rá volt szedve pénzbeli számításai
250 41|             ez örömtelen ifjúság lesz rá nézve; de a család ősi hagyománya
251 42|              Bányaváryék nem ismertek rá a négy nap előtti jó barátokra.
252 42|          rohan a szuronynak, ügyeltek rá, hogy meg ne szúrja benne
253 42|            meg ha értik, sem hajtanak rá, levetkőztetik tetőtől talpig,
254 42|               boldog lenni, feladatta rá az előbbi ruháit, feltetette
255 43|              vigasztalja. Azt mondják rá: igaz, úgy van az.~– Hogy
256 43|   meglepetésre ápoltját, s fölsegítse rá tisztesebb ruháját; mert
257 43|         végnek a kezdete. Készen volt rá régen. – Műveit befejezé,
258 43|           porkődben elmosódva. Néztek rá és nagyot hallgattak.~–
259 44|               basszushangon megfelelt rá.~– Az én nevem Barkó Pál.
260 44|              a jövevény.~Az nem szólt rá semmit.~Tseresnyés uram
261 44|           vitték a koporsót, ott várt rá a csendes hely a kereszten
262 45|           volna arcát, talán mindjárt rá is ismerne a mester. Azonban
263 45|           hadd keresse… Ott nem talál rá… Majd visszajön és sírni
264 46|             tud változni; elég egy év rá, hogy bámulói azt kérdezzék
265 46|            frakkban. Alapos gyanú van rá, hogy az a fehér paróka