Part

 4501 12|                 tehát inkább beváltja nálam a tartozását, s akkor visszakapja
 4502 12|             tartozását, s akkor visszakapja a kényes természetű levelet
 4503 12|              elszörnyedt.~– Eszerint mindaz a fiatalember, aki öntől pénzt
 4504 12|                   öntől pénzt kapott, önnek a házából már úgy jött ki,
 4505 12|                    nem is heveskedett, csak a zsebébe dugta a kötelezvényét,
 4506 12|           heveskedett, csak a zsebébe dugta a kötelezvényét, s azzal azt
 4507 12|                   ajtón.~Lázat kapott attól a gondolattól, hogy valaki
 4508 12|                 lehessen őróla akkora fokát a süllyedésnek föltehetni.~
 4509 12|                Amire az volt oka, hogy csak a tornácban vette észre, hogy
 4510 12|                 tornácban vette észre, hogy a saját kalapja helyett a
 4511 12|                     a saját kalapja helyett a tőzsérét kapta fel, s az
 4512 12|                kapta fel, s az nyakig esett a fejébe, amint föltette.
 4513 12|            mégiscsak vissza kellett térnie.~A bankár nevetve fogadta.~–
 4514 12|                 visszajön ön még egyszer?~– A kalapomért – szólt röviden
 4515 12|                     meg volt lepetve, amint a kalapjában benne találta
 4516 12|                    kalapjában benne találta a számára rendelt összecsomagolt
 4517 12|                  kétféle gentlemanek vannak a világon. Olyanok, akiknek
 4518 12|                   világon. Olyanok, akiknek a szájukban van a becsületszó,
 4519 12|                     akiknek a szájukban van a becsületszó, s olyanok,
 4520 12|             becsületszó, s olyanok, akiknek a szívükben van. Most már
 4521 12|                    öntől olyan levelet. Itt a pénze.~Kálmán megdicsérve
 4522 12|                tehát ő is elővonta zsebéből a visszavett kötelezvényt,
 4523 12|                 Kalender úr pedig azt tette a kötelezvénnyel, hogy a mindig
 4524 12|                tette a kötelezvénnyel, hogy a mindig égő szeszlámpánál
 4525 12|                     az égő papírt bevetette a kandallóba.~– Így! uram.
 4526 12|                  Így! uram. Ön olyan kevély a becsületére. Az derék dolog.
 4527 12|                   dolog. Én elégettem önnek a kötelezvényét; ezáltal önnek
 4528 12|                     Jöhetne önnek úri kedve a kötelezvényét törvényesen
 4529 12|             visszavonni; de nem jöhet kedve a becsületszavára kapott tőkét
 4530 12|                  tönkretegyék, s fizessenek a lekötött szóért vagy pénzzel,
 4531 12|                   szóért vagy pénzzel, vagy a fejükön keresztül röpített
 4532 12|                fiatal főnek!~És mármost itt a kezében a hatalom szenvedélyét,
 4533 12|                    És mármost itt a kezében a hatalom szenvedélyét, büszkeségét
 4534 12|                 Versenyezhet most már azzal a másik „úrral”.~Természetesen
 4535 12|               legelőbb is hazasietett, hogy a kapott pénzt biztos helyre
 4536 12|                pénzt biztos helyre elzárja. A sorsjegyek átváltásával
 4537 12|                  azután.~Amint hazaért, már a folyosón várta Jutka asszony.~–
 4538 12|                  régen várja már itt valaki a kerti szobában.~– Kicsoda? –
 4539 12|                     no? – szólt gonoszkodva a szakácsné. – Egy gyönyörűséges
 4540 12|                    Kálmánnak nagyot dobbant a szíve. Talán „ő?” Talán
 4541 12|                  nagy szívdobogással nyitná a kis hálószobája ajtaját,
 4542 12|                   sánta Biróczy.~Ez volt az a gyönyörűséges szép asszonyság.~
 4543 12|                  örült is, nem is, hogy ezt a rég látott bajtársát most
 4544 12|                   főispán üzenetével jövök. A főispán hazamegy uradalmába
 4545 12|                 főispán hazamegy uradalmába a törvényszünet alatt, s téged
 4546 12|                        De nem falun kezdeni a jurateriát.~– Te! Ott nagyon
 4547 12|                    alatt, ha csak mindennap a kerepesi úti „állatheccbe”
 4548 12|                  nem mégy, s vasárnaponként a „Nagy Gárdistánál” a mészároslegényekkel
 4549 12|         vasárnaponként a „Nagy Gárdistánál” a mészároslegényekkel nem
 4550 12|                  nem akarsz verekedni, vagy a „Saukopfnál” feketerigókat
 4551 12|                     pompás könyvtára is van a grófnak, ritka kéziratgyűjteménnyel,
 4552 12|                 utazni velük; egy hintóban. A hercegnő maga óhajtja, hogy
 4553 12|              keresztülutazni. Te bizonyosan a szép comtesse-szel ülnél
 4554 12|                olyan dolog volt, mint mikor a gyomorfájós embernek drága
 4555 12|                     most is egy szép arcnak a betege.~– Nem is mehetnék
 4556 12|                     úrnál nem hagyhatom itt a dolgot; nem vehetek egyszerre
 4557 12|                    vehetek egyszerre búcsút a kapufélfájától.~– Korcza
 4558 12|              irodájába egy kancellista, aki a dolgokat végzi: csodálom,
 4559 12|                    No, de hagyj nekem békét a te főispánoddal, hercegasszonyoddal
 4560 12|                  most nem utazom velük, még a mennyországba sem.~– No
 4561 12|                   excellenciás úrhölgyeknek a rám való várakozásban csak
 4562 12|                  egy szemernyit is elnyelni a pesti porból; mert én most
 4563 12|                 akkorra meggyógyulsz. Talán a szép comtesse-nek az arcával
 4564 12|                magára hagyta, s ki nem jött a szobájából aznap.~Elővette
 4565 12|                  szobájából aznap.~Elővette a leveleket, miket a szép
 4566 12|                 Elővette a leveleket, miket a szép asszony írt hozzá,
 4567 12|               Szívta magába cseppenként azt a mámorító mérget, mely a
 4568 12|                     a mámorító mérget, mely a lelket az élő emberben különválasztja
 4569 12|                     emberben különválasztja a testtől. Kereste bennük
 4570 12|                     testtől. Kereste bennük a vigasztalást, s ha azt megtalálta,
 4571 12|                   jobban megrészegült, mint a másiktól.~Késő volt már
 4572 12|                   éj, mikor aludni ment.~Az a reménye volt, hogy őróla
 4573 12|                  pedig olyan tündér, akinek a szeszélyeit nem lehet előre
 4574 12|              mosolygása olyan meleg, mintha a nap volna; – könnyhullása
 4575 12|                    szemeit lehunyja, mintha a meghalás volna; – ha ismét
 4576 12|                     ismét fölnyitja: mintha a föltámadás volna; – némasága,
 4577 12|                története volna.~Vajon kinek a képe lehet az?~Kálmán nehéz
 4578 12|              felöltözötten is sokáig nyomta a keblét ez a megnevezhetetlen
 4579 12|                   sokáig nyomta a keblét ez a megnevezhetetlen látás.
 4580 12|                  mindig álmodott.~Folytatta a rózsaszínű álmot a vérszínű
 4581 12|                Folytatta a rózsaszínű álmot a vérszínű árnyékokkal.~Jenőy
 4582 12|                 árnyékokkal.~Jenőy úr azzal a föltett szándékkal hagyta
 4583 12|                     összevész vele. Ez lesz a legelső dolga.~Találkozott
 4584 12|                  szemével kíséri; annak már a lova kopogása az ablakhoz
 4585 12|                 kopogása az ablakhoz csalja a szép hölgyet, az féltesttel
 4586 12|                     Jenőy úr alig ismert rá a gimbes-gombos nyalka vitézben
 4587 12|                    az pedig csak „diga” (ez a „civil” címe a katonáknál),
 4588 12|                    diga” (ez a „civil” címe a katonáknál), s hogy ő már
 4589 12|                    s hogy ő már maga keresi a kenyerét, ez pedig még csak
 4590 12|                     szorongatta Jenőy úrnak a kezeit.~No, Jenőy úr is
 4591 12|                   is örült egy kicsit, hogy a régi bajtárst újraláthatja.
 4592 12|              viszontlátás.~– Olvastad-e már a Tudományos Gyűjteményt? –
 4593 12|                     magas bámulással nézett a szemébe. Tudományos Gyűjtemény?
 4594 12|                 vegyen.~– Hát hogy jutsz te a Tudományos Gyűjteményhez?~–
 4595 12|                     Praenumerálok rá. Telik a lénungból. Délutánonként
 4596 12|                      Délutánonként összejön a cúg körülöttem a rajtsulban,
 4597 12|                   összejön a cúg körülöttem a rajtsulban, s én felolvasok
 4598 12|                kezdi.)~– Hát akkor olvastad a legutolsó számát.~– Nem.
 4599 12|               vágtad fel? – szólt elbámulva a trombitás; – no az enyém
 4600 12|                    belőle.~– Mit?~– Hát azt a nekünk szóló levelet.~–
 4601 12|                Nekünk szóló levelet?~– Hisz a címlapon is fel van már
 4602 12|                Kálmán, nem is láttad te azt a Tudományos Gyűjteményt.~
 4603 12|            irkafirkához?~– Látod, pedig azt a levelet jó lesz elolvasnod;
 4604 12|                   írja hozzánk, Barkó Pali, a kirgizek sivatagából; régi
 4605 12|           pajtásainak. Tudod még, mikor azt a krónikát írtuk?~Kálmán lelkében
 4606 12|              egyszerre elborult; mint mikor a nap elé tavaszi felhőt kerget
 4607 12|                   elé tavaszi felhőt kerget a szél.~– Itt hagyom nálad;
 4608 12|                 velem az ágyát, mint hajdan a puszta kunyhóban, az üres
 4609 12|                    Tudod, te is ott voltál.~A trombitás letette Kálmán
 4610 12|                    letette Kálmán asztalára a gondosan papírba takargatott
 4611 12|       sarkantyúpengős léptekkel mérve végig a folyosót.~Kálmán úrfi érzelmeiben
 4612 12|                 Röstellte azt, hogy íme, ez a lószagú katona figyelemmel
 4613 12|               törődik; ez megvonja szájától a falatot, az édes pipát,
 4614 12|                 katonai munkája után, mikor a lovát megtisztította, mikor
 4615 12|                 lovát megtisztította, mikor a zenekarból megszabadult,
 4616 12|                 olvas fel nekik abból, amit a magyar tudomány adhat. És
 4617 12|                kellene járni, mert nála van a láng, mely világít, most
 4618 12|                    láng, mely világít, most a legutolsónak a háta mögött
 4619 12|                világít, most a legutolsónak a háta mögött veszi fel azt,
 4620 12|                   barátaihoz címezve; miket a Tudományos Gyűjtemény szerkesztősége
 4621 12|                amint Kálmán beletévedt ebbe a rengetegbe, el is veszté
 4622 12|                    utasítatlanul nekiindult a kietlen világnak, melyet
 4623 12|       szerzeményekkel gazdagítsa, miről azt a nagy világ majd megemlegeti.~
 4624 12|                Oroszlánszívű Richárd; annak a szívével, annak a kardja
 4625 12|                     annak a szívével, annak a kardja nélkül; az argonauták
 4626 12|           tűzlelkével, Mózes, ki rabnépének a szabadság Kánaánját keresi;
 4627 12|                   egyszerűség, minő igazság a leírásokban. Semmi frázis,
 4628 12|                 Semmi frázis, semmi pátosz: a meggyőző, szemmel látott
 4629 12|                látott való.~Ha leírja, hogy a kopár földön hált: nem mondja,
 4630 12|               mondja, hogy csalatkozott; ha a fáradságtól, a vészektől,
 4631 12|             csalatkozott; ha a fáradságtól, a vészektől, az akadályoktól
 4632 12|              világba. És amit leír, az csak a tudomány. A vendégszeretetlen
 4633 12|                   leír, az csak a tudomány. A vendégszeretetlen szikláról,
 4634 12|                vendégszeretetlen szikláról, a homoksivatagról csak a geolog
 4635 12|                      a homoksivatagról csak a geolog beszél; a sok hallatlan
 4636 12|       homoksivatagról csak a geolog beszél; a sok hallatlan nevű vad nép
 4637 12|                   nevű vad nép szidalmaiból a philolog alkot összehasonlító
 4638 12|                 tanulmányt. – Így beszélnek a dzungárok, így a burjätek,
 4639 12|                  beszélnek a dzungárok, így a burjätek, így a vogulok.
 4640 12|              dzungárok, így a burjätek, így a vogulok. Mikor lázt kapott
 4641 12|               rabszolgaként, s vágott ólmot a Koliván-tónál mint elfogott
 4642 12|                menekülő zsiványokkal együtt a fehér skorpiók barlangjában,
 4643 12|                  leírta mint természettudós a bányát, a skorpiót s a zsiványt;
 4644 12|                    természettudós a bányát, a skorpiót s a zsiványt; kiböjtölte
 4645 12|       természettudós a bányát, a skorpiót s a zsiványt; kiböjtölte egy
 4646 12|                 altaji medvét, s lerajzolta a medvét. Belevesztette a
 4647 12|                     a medvét. Belevesztette a viharlepte tóba minden öltözetét,
 4648 12|                   minden iratait. És amikor a legelső civilizált emberrel
 4649 12|            összeakadt; az egy orosz volt. S a barbár orosz megtudva, minő
 4650 12|                     minő kincseket gyűjtött a vándor hosszú útjában, kétezer
 4651 12|                 neki érte, ha ezeket átadja a szentpétervári tudományos
 4652 12|                  etnográfiai osztályának. S a még barbárabb magyar nem
 4653 12|                    orosznak; hanem megkérte a barbár oroszt, hogy keressen
 4654 12|                    oroszt, hogy keressen ki a mappán délnyugat felé egy
 4655 12|                  egy kicsiny várost, aminek a neve Pest, annak van egy
 4656 12|                     lapja: küldje el ezeket a leveleket annak ingyen.
 4657 12|                   leveleket annak ingyen. S a barbár orosz elküldte azokat
 4658 12|                     elküldte azokat Pestre. A barbár magyar nem vette
 4659 12|                   magyar nem vette el értük a kétezer rubelt, s a barbár
 4660 12|                   értük a kétezer rubelt, s a barbár orosz nem tartotta
 4661 12|                 azokat ingyen. Így kerültek a levelek haza.~Mi vitte az
 4662 12|                     írójukat tova, mi hozta a leveleket haza? Óh, ha azt
 4663 12|                     azt nem értenéd meg!~Az a véghetetlen szerelem, aminek
 4664 12|                  aminek számára nincsen név a földön! Amiről énekelnek
 4665 12|                    földön! Amiről énekelnek a zsoltárok a babiloni vizek
 4666 12|                Amiről énekelnek a zsoltárok a babiloni vizek mellett;
 4667 12|                    elhervad az izlandi lakó a szárazföldön; amitől lángra
 4668 12|         szárazföldön; amitől lángra gyullad a hideg német, s a forró francia
 4669 12|                    gyullad a hideg német, s a forró francia megőrül; –
 4670 12|              mosolygása olyan meleg, mintha a nap volna; könnyhullása
 4671 12|                   tudnád, hogy „ki az?” Te! A költő!~
 4672 13|                    úrra rajtarontani, annak a tegnap kapott csomagot pénz
 4673 13|              nyomorítani: „itt van, tessék; a becsületszavamat pedig viszem
 4674 13|                    felel rá, hanem szaladni a sárkány barlangjából, mint
 4675 13|                     barlangjából, mint akit a lidérc kerget.~Onnan azután
 4676 13|                      mint aki most úszta át a Dunát, s maga is örül neki,
 4677 13|                    meg.~Aközben megérkezett a trombitás is. Hát még az
 4678 13|                   is. Hát még az hogy örült a viszonttalálkozásnak! Nem
 4679 13|                  mint reggel voltál!”~Ismét a régi vagy!~Délben a három
 4680 13|                   Ismét a régi vagy!~Délben a három fiú együtt ebédelt
 4681 13|                    három fiú együtt ebédelt a Griffben, Kálmánt nem bocsáták
 4682 13|                    amint megérté Biróczytól a helyzetet, rögtön gálába
 4683 13|               csapta magát, s vitte Kálmánt a hercegnőhöz, hogy bemutassa
 4684 13|                     őt neki; egyúttal, mint a Decséry család jószágigazgatójának,
 4685 13|                  magának is volt közlendője a hercegasszonnyal.~– Én leszek
 4686 13|               hercegasszonnyal.~– Én leszek a dominus frater tolmácsa;
 4687 13|                    s ha valahol belerekedek a német szóba, rántson ki.~
 4688 13|                    német szóba, rántson ki.~A német diskursus Korcza úrnak
 4689 13|                 volt; Decséryéknél pedig az a családi idióma, a gondolatoknak
 4690 13|                  pedig az a családi idióma, a gondolatoknak egymással
 4691 13|                    közlésére. Magyarul csak a nagyapa beszél: a főispán
 4692 13|             Magyarul csak a nagyapa beszél: a főispán is vagdal hozzá,
 4693 13|                   idegen kiejtéssel s törve a szót. Az ifjabb családtagok
 4694 13|             családtagok éppen nem ismerősek a magyar nyelvvel.~A Decséry-palota
 4695 13|                ismerősek a magyar nyelvvel.~A Decséry-palota Pest városnak
 4696 13|                 pedig hát arra ki pazarolná a pénzét?) – annak a kapuhoz
 4697 13|                pazarolná a pénzét?) – annak a kapuhoz érve, elő kellett
 4698 13|                    érve, elő kellett vennie a zsebkendőjét s leverni a
 4699 13|                    a zsebkendőjét s leverni a csizmáiról a port. A sárga
 4700 13|         zsebkendőjét s leverni a csizmáiról a port. A sárga csizmát már
 4701 13|                leverni a csizmáiról a port. A sárga csizmát már nem viselték;
 4702 13|                   csizmát már nem viselték; a fénymáz fel volt találva,
 4703 13|                 fénymáz fel volt találva, s a csizmát bizony le kellett
 4704 13|                    kellett porolni, mielőtt a kastély keményfa lépcsőin
 4705 13|                   felhaladt volna az ember.~A hercegnő kevés cselédet
 4706 13|                pesti kastélyában megszállt, a házmester feleségét rendelé
 4707 13|               Azonkívül rendelkezésére állt a jurátus, kinek egy földszinti
 4708 13|                    földszinti szobában volt a lakhelye.~Korcza urat és
 4709 13|                    nélkül bebocsátá az inas a hercegnőhöz, ki gazdálkodásból
 4710 13|               költségbe került volna; pedig a vastag, nyirkos falazatú
 4711 13|                melegszenek be maguktól.~Itt a kis szobában fogadta el
 4712 13|                     kis szobában fogadta el a tisztelgőket a hercegasszony.
 4713 13|                   fogadta el a tisztelgőket a hercegasszony. Korcza urat
 4714 13|                      kit szinte bemutatott.~A hercegnő kövér, elhízott
 4715 13|                sugárzott, meglátszott rajta a vágy, mindig jót tehetni,
 4716 13|                 igen nagy fáradságba kerül.~A hercegnő csókolásra nyújtá
 4717 13|                     kell hozzá, hogy valaki a leányát Magyarországon Dorottyának
 4718 13|              csihéssé tette; ámde hívhatnák a grófnőt akár Medusának vagy
 4719 13|                    Hecaténak, azért ő ezzel a névvel is bámulatra méltó
 4720 13|                  búzavirágszín kékek, hanem a mély tengerszem kékségéből
 4721 13|                   valók.~Hát az ajkak? Azok a parányi, rózsaszínű csigák.
 4722 13|                  használja őket? Vajon azok a madonnaarcok szoktak-e enni?
 4723 13|                  ennél gyönyörteljesebb szó a világon?~Erről azután rájött
 4724 13|                világon?~Erről azután rájött a beszéd arra a tárgyra, hogy
 4725 13|                 azután rájött a beszéd arra a tárgyra, hogy nem fél-e
 4726 13|                     tárgyra, hogy nem fél-e a grófnő az alföldi pusztákon
 4727 13|                   nem tartja kellemetlennek a hosszú út fáradalmait? És
 4728 13|           fáradalmait? És erre mind az volt a válasz, hogy hiszen „ensemble”
 4729 13|            háborította meg koronként, ki is a hercegnővel folytatott párbeszédben
 4730 13|                    Nagy munka volt az neki! A hercegnő ama bizonyos kereszt
 4731 13|           önuralkodásába került nem kacagni a szeme közé, mikor ilyeneket
 4732 13|               beszenteltetni”).~Mikor aztán a hercegnő felkeléssel jelt
 4733 13|                hercegnő felkeléssel jelt ad a továbbmehetésre, Korcza
 4734 13|                  olyan jól érzi magát, mint a rossz diák, aki az examenből
 4735 13|                   az „ensemble” szó ezekről a szép ajkakról egy új világot
 4736 13|              nyitott meg előtte. Mint ahogy a szegény bűnös lélek előtt,
 4737 13|                   angyal hívására megnyílik a mennyország.~Mikor a lépcsőkön
 4738 13|              megnyílik a mennyország.~Mikor a lépcsőkön lehaladva, Korcza
 4739 13|                    is csupa könny lett tőle a szeme.~– Jó fiú volt, fráter! –
 4740 13|                     szerettem frátert. Csak a főispánnak is kedvében járjon.
 4741 13|              könyörögni kegyes gráciájáért.~A fiskális aztán átadta Kálmánt
 4742 13|                    Kálmánt Biróczy kezeibe. A kis sánta meg a trombitás
 4743 13|                    kezeibe. A kis sánta meg a trombitás egész éjjel nem
 4744 13|                   pedig már fölösleges volt a strázsálás. Fogva volt ő
 4745 13|                  szép szemek örvényében.~Az a másik asszony el volt feledve
 4746 13|                     korán hajnalban előjárt a nagy utazó batárd, mely
 4747 13|                   négy postalovat fogott be a császári egyenruhás postakocsis;
 4748 13|                     egyenruhás postakocsis; a jurátusoknak segíteni illett
 4749 13|                jurátusoknak segíteni illett a felmálházásnál. Az ódivatú
 4750 13|                 Reggel négy óra volt, mikor a hercegnő és Dorothea a kastély
 4751 13|                mikor a hercegnő és Dorothea a kastély emeletéből alájöttek.
 4752 13|             útitáskáikat. Kálmán és Biróczy a hintó ajtajánál vártak reájuk.
 4753 13|               utazáshoz azokban az időkben.~A hercegnő jó reggelt kívánt
 4754 13|                    nyújtá eléje kezét, hogy a hintóba felsegítse a kettős
 4755 13|                   hogy a hintóba felsegítse a kettős lépcsőfokon; azután
 4756 13|                  kettős lépcsőfokon; azután a comtesse lebbent fel, a
 4757 13|                     a comtesse lebbent fel, a hátulsó ülésben nagyanyja
 4758 13|                     Biróczy, szemközt jutva a hercegnővel az első ülésben,
 4759 13|                 első ülésben, míg Kálmánnak a negyedik üres hely kínálkozott,
 4760 13|                   becsapta az üveges ajtót; a postakocsis belefújt a trombitába
 4761 13|                      a postakocsis belefújt a trombitába s a nehéz bárka
 4762 13|                     belefújt a trombitába s a nehéz bárka megindult a
 4763 13|                     a nehéz bárka megindult a város sorompója felé, kegyetleneket
 4764 13|                      kegyetleneket zökkenve a primitív alkotású kövezeten.~
 4765 13|                kövezeten.~Szép tájai vannak a szívnek! Csakhogy változik
 4766 13|                    Csakhogy változik bennük a világítás. Egyszer a hold
 4767 13|                 bennük a világítás. Egyszer a hold ábrándos ezüstje dereng
 4768 13|                  néha az életadó meleg nap.~A rózsaszínű álomnak vége
 4769 13|                   Kálmán nem érzé többé sem a szenvedélyt, sem a féltést,
 4770 13|                többé sem a szenvedélyt, sem a féltést, sem a gyönyör emlékét,
 4771 13|             szenvedélyt, sem a féltést, sem a gyönyör emlékét, sem a kínt:
 4772 13|                  sem a gyönyör emlékét, sem a kínt: álom volt ránézve
 4773 13|                   bearanyozta most, az volt a nap. Maga az életadó nap,
 4774 13|      kiszabadíthatná útitársnőit. Fájdalom, a sors oly mostoha volt, hogy
 4775 13|                  oly mostoha volt, hogy ezt a kívánságát teljesítetlen
 4776 13|                     Nem támadták meg rablók a hintót; nem ragadták el
 4777 13|                paripák; nem borult föl vele a tiszarévi komp; s így nem
 4778 13|                  mihez nem tud az ember, ha a nap rásüt?~Délután egy végtelen
 4779 13|                unalmas rónán döcögött végig a bárka. Az idő meleg volt.
 4780 13|                 Kálmán egy ideig magyarázta a comtesse-nek a délibáb tengerében
 4781 13|                   magyarázta a comtesse-nek a délibáb tengerében úszó
 4782 13|             elefántcsontra festett szentkép a tündérmeséken elaludt.~A
 4783 13|                    a tündérmeséken elaludt.~A hercegnő régen tette azt.
 4784 13|                    is hátrahajtá szép fejét a hintó puha támlányára s
 4785 13|                  kielégíteni.~Belenézhetett a napba!~Most látta még csak,
 4786 13|                tüneménnyel van találkozása. A halvány tündérarc ragyogni
 4787 13|                 tündérarc ragyogni látszott a körüle ömlő glóriától. Egy
 4788 13|                   segíteni nem volt szabad! A parányi nyitva feledt ajk
 4789 13|                    meghallani nem lehetett!~A hintó gördült a szikfüves
 4790 13|                   lehetett!~A hintó gördült a szikfüves pázsiton, lekerülve
 4791 13|               szikfüves pázsiton, lekerülve a döcögős országútról a gyepesült
 4792 13|             lekerülve a döcögős országútról a gyepesült kerékvágásba,
 4793 13|         csengettyűje egykedvűen csilingelt; a távolban a bölömbika búgása
 4794 13|           egykedvűen csilingelt; a távolban a bölömbika búgása hangzott
 4795 13|                   bölömbika búgása hangzott a nádasokból. A két hölgy
 4796 13|               búgása hangzott a nádasokból. A két hölgy aludt, a két jurátus
 4797 13|              nádasokból. A két hölgy aludt, a két jurátus pedig ébren
 4798 13|                     spe resurrectionis…~(Ez a párbeszéd magyarul így hangzik: „
 4799 13|                         Nem. Meghaltam.” – „A feltámadás reményében…”)~
 4800 13|                     latinul?~Azért, hogy ha a hölgyek mégis nem találnának
 4801 13|                  aludni!~Talán olyasmi volt a tárgya beszélgetésüknek,
 4802 13|               tárgya beszélgetésüknek, amit a hölgyeknek nem kellett megérteni?~
 4803 13|              latinul.~– Boldog konstelláció a tied.~– Perihelium. (Napközel.)~–
 4804 13|                     enyém ecclipsis. (Mikor a hold eltakarja a napot.)~
 4805 13|                      Mikor a hold eltakarja a napot.)~Ezen mosolyogtak
 4806 13|                  veleje.) Kálmán emlékezett a folytatásra, s ezért a megtorló
 4807 13|           emlékezett a folytatásra, s ezért a megtorló könyöktaszítás
 4808 13|                 mondásnál egyszerre elakadt a szó Kálmán ajkán. Elhűlt
 4809 13|                   hogy ne beszéljen tovább; a figyelmeztetésre nem is
 4810 13|                 szükség, mert egy zökkenése a bárkának egy árkon keresztülugortában,
 4811 13|                  egyszerre fölébreszté mind a két hölgyet; a hercegnő
 4812 13|             fölébreszté mind a két hölgyet; a hercegnő uram Jézust kiáltott
 4813 13|                     Dorothea pedig felnyitá a szemeit és mosolygott. Mint
 4814 13|                jólesett, hogy ő mosolyog. S a szép szemek aztán ismét
 4815 13|           lecsukódtak, mintha hívnák vissza a félbeszakadt álmot.~Hanem
 4816 13|                   félbeszakadt álmot.~Hanem a hercegnő nem hagyott többé
 4817 13|                    élvezeteket meghonosulni a közös bárkában. Elkezdett
 4818 13|              intézte. Meg akarta tőle tudni a távol és közel látszó tornyok
 4819 13|                    elmaradozó kórók neveit, a légben elrepülő madarak
 4820 13|                  miután kikérdezte az ifjút a földrajzból, a természetrajzból
 4821 13|                     az ifjút a földrajzból, a természetrajzból és heraldikából,
 4822 13|                   heraldikából, sorba vette a bölcsészetet, a történelmet,
 4823 13|                 sorba vette a bölcsészetet, a történelmet, a magasabb
 4824 13|                bölcsészetet, a történelmet, a magasabb államtudományokat
 4825 13|                 aztán így tartott, míg csak a decséri kastély kapuján
 4826 13|                hajtattak. Kálmánnak az volt a kötelessége, ami a malomnak,
 4827 13|                     volt a kötelessége, ami a malomnak, mikor a zsilipet
 4828 13|          kötelessége, ami a malomnak, mikor a zsilipet felnyitják mögötte:
 4829 13|                  felnyitják mögötte: őrölt.~A kastély udvarán már cseléd-
 4830 13|                   érkezőket. Alkonyat volt. A főispán maga a tornácig
 4831 13|               Alkonyat volt. A főispán maga a tornácig lejött anyját és
 4832 13|              számára is; utasító, hogy majd a kulcsár el fogja vezetni
 4833 13|                     pedig Biróczyval együtt a kulcsár felvezeté egy mellék
 4834 13|                     egy mellék csigalépcsőn a jurátusok lakosztályába,
 4835 13|                  keresztfalakkal felosztva; a szobák ablakai egy rengeteg
 4836 13|               aranyból volnának lombjaik; s a nyitott ablakokon át beszűrődő
 4837 13|                   forró kézszorítás volt rá a felelet.~Ezen az estén nem
 4838 13|                estén nem látta többé Kálmán a grófnőt. A hölgyek fáradtak
 4839 13|                     többé Kálmán a grófnőt. A hölgyek fáradtak voltak,
 4840 13|                    hölgyek fáradtak voltak, a fiatal jurátusoknak szobájukban
 4841 13|                szobájukban szolgáltatta fel a szakács az úri estebédet.~
 4842 13|                    élnek, mint gróf úrfiak. A cselédség is szokva van
 4843 13|                    ily jogapródi minőségben a házhoz kerülnek, úgy tekintse,
 4844 13|                  aludta át első álmát ebben a kastélyban, mint aki az
 4845 13|                   küszöbén belépett.~Másnap a reggelihez már áthívták
 4846 13|                     reggelihez már áthívták a jurátusokat a grófi étterembe.
 4847 13|                  már áthívták a jurátusokat a grófi étterembe. Tíz órakor
 4848 13|                     ne vörösödjék, mikor az a fatális „két garas” eszébe
 4849 13|                    lehetett kérdezősködnie.~A reggeli után a főispán szépen
 4850 13|              kérdezősködnie.~A reggeli után a főispán szépen kezet csókolt
 4851 13|                főispán szépen kezet csókolt a hercegnőnek. Ugyanazt tette
 4852 13|                    jószágigazgató, s azután a két ifjú is. Az látnivaló
 4853 13|                  látnivaló volt, hogy ennél a háznál a hercegnő parancsol.~
 4854 13|                   volt, hogy ennél a háznál a hercegnő parancsol.~Kálmán
 4855 13|               parancsolni tud; hanem ez még a nagymamánál is jobban ért
 4856 13|            nagymamánál is jobban ért hozzá. A hercegnő parancsolatja nem
 4857 13|                    tekintet elég tőle, hogy a halandó tudja: álljon-e
 4858 13|                    monda az öreg gróf –, ha a hercegnőnek úgy tetszenék,
 4859 13|          hercegnőnek úgy tetszenék, hogy ma a családi gyűlésben elnököljön,
 4860 13|                  tisztességgel.~Azzal ismét a hercegnőhöz fordult:~– Kit
 4861 13|            hercegnőhöz fordult:~– Kit kíván a hercegnő a két juratus tabulae
 4862 13|                        Kit kíván a hercegnő a két juratus tabulae regiae
 4863 13|               tabulae regiae notarius közül a családi tanácskozmányhoz
 4864 13|        tanácskozmányhoz vonni mint jegyzőt? A másik ifjú úr hadd menne
 4865 13|                    hadd menne addig sétálni a parkba. Talán Biróczy urat?~–
 4866 13|                 Biróczy urat?~– Nem – szólt a hercegnő –, Jenőy úr jön
 4867 13|                   mellett helyet foglaltak. A hercegnő elnökölt, s balfelől
 4868 13|                  helyet mutatott Kálmánnak.~A direktor kibontá az iratcsomagot,
 4869 13|                    rettegésteljesen tekinte a hercegnő arcára: „vajon
 4870 13|                    okmány fel volt olvasva, a hercegnő inte, hogy ő akar
 4871 13|               beszélni.~És aztán megszólalt a legválasztékosabb klasszikus
 4872 13|                    férfiak beszéltek, szólt a tárgyhoz nagy bölcsességgel
 4873 13|                 Szeretett volna elsüllyedni a föld mélységes kebelébe.~
 4874 13|                   kebelébe.~Azonban ezúttal a föld alá elsüllyedni Kálmánnak
 4875 13|                  éppen olyan tárgy forogván a családi tanácskozmány szőnyegén,
 4876 13|                éppen ő ismeré legjobban; az a bizonyos revindikált kereszt.~
 4877 13|                visszavívott ereklye; nehogy a hitetlenek beleköthessenek,
 4878 13|                   hozzá.~E tekintetben csak a főispán tett kivételt, kinek
 4879 13|                mikor elakadt, ott átcsapott a németbe, s folytatta németül,
 4880 13|                    s aztán ismét visszament a diákba.~Kálmán pedig átkozta
 4881 13|                    hogy talán mégis aludtak a hölgyek akkor, mikor ő a
 4882 13|                    a hölgyek akkor, mikor ő a hintóban Biróczyval beszélgetett,
 4883 13|                akkor meg is értették.~Ettől a menedékétől is meg lett
 4884 13|                     lett hát fosztva.~Mikor a családi tanácskozmánynak
 4885 13|                 tanácskozmánynak vége volt, a hercegnő feloszlatá a gyűlést.
 4886 13|                 volt, a hercegnő feloszlatá a gyűlést. Kálmánnak pedig
 4887 13|                  elárulá. Nem bírta szemeit a hercegnőhöz fölemelni.~Mikor
 4888 13|          hercegnőhöz fölemelni.~Mikor aztán a férfiak eltávoztak, a hercegnő
 4889 13|                 aztán a férfiak eltávoztak, a hercegnő lassú nyomatékos
 4890 13|                 lángba borult e szóra.~Erre a hercegnő azt mondta neki:~„
 4891 13|                    olyan devise, amit az ír a címere fölé, akinek ereje
 4892 13|                     akaratuk van, szeretem. A merészség nemesség. Elmondok
 4893 13|                  amit talán hallott is már. A mostani kancellár, fiatal
 4894 13|                 éppen vásárra akart utazni. A vendégek sajnálták, hogy
 4895 13|              sajnálták, hogy vissza tartják a háziurat a szándékolt útból,
 4896 13|                   vissza tartják a háziurat a szándékolt útból, s az ifjú
 4897 13|                    éspedig lesz idő, amikor a király vendégeit is én fogadom
 4898 13|                fogok önre. Amennyit nyer ön a világ előtt, annyit nyer
 4899 13|          láthatatlan lesz ön előttem. Ebben a légkörben nem játszanak
 4900 13|                     hatva, hogy megcsókolta a hercegnő kezét, pedig talán
 4901 13|                   Nem is volt szükség, mert a hercegnő még tovább is elhalmozá
 4902 13|                   tud. Ennek az oka egészen a viszonyokban van. Miért
 4903 13|                     Miért tanulta volna ezt a nyelvet? Hogy megértse,
 4904 13|                nyelvet? Hogy megértse, amit a parasztok egymás közt beszélnek.
 4905 13|                      Tanácstermeinkben csak a latin nyelvet hallja. Társaságban,
 4906 13|                 udvarnál németül beszélnek. A külföldön francia a társalgás.
 4907 13|              beszélnek. A külföldön francia a társalgás. Énekelni olaszul
 4908 13|                  áll előtte. Mire használja a magyar nyelvet? Nincs semmi,
 4909 13|                     eroticumait nem adhatom a leányom kezébe. Amit eddig
 4910 13|                    mégis igazat adok önnek. A leányokból egyszer nők lesznek,
 4911 13|                 naponként egy órai oktatást a magyar nyelvtanból.~Kálmán
 4912 13|                     ne árulja e percben azt a gyönyört, ami szívét betölti.
 4913 13|                    meghajtá magát, s miután a hercegnő inte neki, szótlanul
 4914 13|                    agyában, s valamennyinek a végén, mint a Jákob lajtorjája
 4915 13|                 valamennyinek a végén, mint a Jákob lajtorjája magasán,
 4916 13|                egész biztossággal lépett be a főúri terembe. Azt hitte,
 4917 13|                    hitte, otthon van abban.~A grófi ebédterem nagy társaság
 4918 13|                    számára volt alkalmazva. A főispán megszoká, hogy mindig
 4919 13|                asztalnál tizenhárman ülnek, a fatális számot tizennégyre
 4920 13|           tizennégyre emelni segítsen.~Maga a család és hozzátartozandói
 4921 13|                     Az asztalfőt elfoglalta a hercegnő; mellette ült az
 4922 13|                     öreg úr jobbról, balról a főispán, az öreg úr mellett
 4923 13|                amellett Zuzanne kisasszony, a hercegnő társalkodónéja;
 4924 13|                    hercegnő társalkodónéja; a főispánon túl a három kis
 4925 13|             társalkodónéja; a főispánon túl a három kis grófocska: tíz,
 4926 13|                     mellettük pater Demsus, a fölkent fejű nevelő, azokkal
 4927 13|                      azokkal szemben azután a két jurátus, Kálmán Zuzanne
 4928 13|                 végén pedig monsieur Henry: a francia táncmester. Ezúttal
 4929 13|                éppen tizenketten voltak.~Ez a monsieur Henry pedig szerecsen
 4930 13|                 Henry pedig szerecsen volt.~A legtökéletesebb néger arc,
 4931 13|            gyapjúhajjal.~Hanem azért ő volt a társaságnak a lelke.~Amint
 4932 13|                  azért ő volt a társaságnak a lelke.~Amint pater Demsus
 4933 13|                     az asztaláldást, melyet a többi családtagok állva
 4934 13|                 végig, monsieur Henry vágta a legájtatosabb képet, s oly
 4935 13|                    jókedvvel vágta le magát a karszékbe s kapott a kanálhoz,
 4936 13|                  magát a karszékbe s kapott a kanálhoz, amilyenre csak
 4937 13|                    úgy tetszék, mintha azon a hosszú fényes Jákob lajtorjáján
 4938 13|             élcekkel és adomákkal mindvégig a társaságot.~Kálmánnak pedig
 4939 13|            Kálmánnak pedig nem voltak fülei a táncmester élcei számára,
 4940 13|                   aki viszont fel nem emelé a szemeit soha a tányérjáról,
 4941 13|                    nem emelé a szemeit soha a tányérjáról, s fejét félre
 4942 13|                       sohase tudta senkinek a nevét megtanulni), de attól
 4943 13|                 pedig Biróczyval kisétálván a parkba, a sánta Asmodeus
 4944 13|             Biróczyval kisétálván a parkba, a sánta Asmodeus ilyen észrevételekkel
 4945 13|                 egész házat kiismertem. Itt a legnagyobb úr, akié minden,
 4946 13|                  parancsol. Ennek parancsol a fia, a főispán. A hercegnő,
 4947 13|                      Ennek parancsol a fia, a főispán. A hercegnő, az
 4948 13|                 parancsol a fia, a főispán. A hercegnő, az parancsol mind
 4949 13|                 hercegnő, az parancsol mind a kettőnek. A hercegnőnek
 4950 13|                  parancsol mind a kettőnek. A hercegnőnek parancsol föltétlenül
 4951 13|                   föltétlenül pater Demsus, a nevelő. Őnevelőségére nagy
 4952 13|                    Zuzanne kisasszony ennek a franciába ojtott négernek
 4953 13|                   franciába ojtott négernek a praestigiuma alatt látszik
 4954 13|                     állani. Azért, ha ennél a háznál előre akarsz menni,
 4955 13|                   azt tanácsolom, hogy járj a kedvébe ennek a szerecsennek.~
 4956 13|                   hogy járj a kedvébe ennek a szerecsennek.~Kálmán azt
 4957 13|                    s hátba ütötte jól ezért a bolond tanácsadásért.~
 4958 14|                                             A messzelátó család~Könnyű
 4959 14|                    messzelátó család~Könnyű a regényírónak, mert ez azt
 4960 14|                  ami neki tetszik; de nehéz a történetírónak, mert ennek
 4961 14|                   azt kell írnia, ami igaz. A mai realisticus korban pedig
 4962 14|                   adjunk róla, miszerint az a mechanika, kémia és elektromagnetizmus
 4963 14|                     hogy megtörtént legyen.~A régimódi spiritus familiarisok
 4964 14|                     nem segítenek ki többé. A „véletlen” nem fogadtatik
 4965 14|                 véletlen” nem fogadtatik el a forgalomban, s a „szerelem”
 4966 14|              fogadtatik el a forgalomban, s a „szerelem” megengedtetik
 4967 14|                     megengedtetik ugyan, de a genezisére nézve alapos
 4968 14|                   alapos indokolást vár.~Az a kérdés, hogy mi oka lehetett
 4969 14|                kérdés, hogy mi oka lehetett a Decséry családnak a „véletlen”
 4970 14|                lehetett a Decséry családnak a „véletlen” és a „szerelem”
 4971 14|                   családnak a „véletlen” és a „szerelem” csillagképleteinek
 4972 14|                szerelem” csillagképleteinek a maga egét megnyitni.~Hogy
 4973 14|                 örököse, az nem elég indok. A Decséryek mégis ötszörte
 4974 14|                    Kezdjünk az analízishez.~A Decséry grófok egy „messzelátó”
 4975 14|              messzelátó” családot képeztek.~A „messzelátás” ezúttal magasabb
 4976 14|                    ezúttal magasabb értelme a spekulációnak.~A messzelátás,
 4977 14|                    értelme a spekulációnak.~A messzelátás, vagy mondjuk,
 4978 14|                 körülményben hasznát veszi.~A Decséry családnak minden
 4979 14|                   Dorotheát vegyük ki).~Már a kicsi grófoknál is megvan
 4980 14|                     grófoknál is megvan az. A majoresco igen ájtatos,
 4981 14|                     mindennap ott ministrál a családi kápolnában, mikor
 4982 14|                misézik, és áhítattal viseli a csipkés choral inget a veres
 4983 14|               viseli a csipkés choral inget a veres zubbony felett. A
 4984 14|                     a veres zubbony felett. A másodszülött gyönge félénk
 4985 14|                  félénk gyermek, ki megijed a puskalövéstől, s kit a legkisebb
 4986 14|              megijed a puskalövéstől, s kit a legkisebb szülött is megtépáz,
 4987 14|                szülött is megtépáz, mihelyt a nevelő szeme nincsen rajta;
 4988 14|                 nevelő szeme nincsen rajta; a legkisebb gróf egy mérges
 4989 14|              verekedő kis myrmidon, ki mind a két bátyjánál vitézebb,
 4990 14|                   játszik.~Hanem azért mind a hárman tudják már és előre
 4991 14|                     és előre beszélik, hogy a legkisebb, amelyik oly mérges
 4992 14|                    pap. Lesz belőle püspök. A másodszülött, az a félénk:
 4993 14|                  püspök. A másodszülött, az a félénk: az lesz katona.
 4994 14|                      Lesz belőle generális. A legelső, az az ájtatoskodó
 4995 14|                    az az ájtatoskodó pedig: a jövendő főispán. Már ilyen
 4996 14|                     kicsiny korukban tudnak a hajlamaik ellen való pályákra
 4997 14|          subhastatióra; előre készen tartja a pénzt, hogy mindenkit megelőzhessen.~
 4998 14|                    mindenkit megelőzhessen.~A főispán messzelátása aztán
 4999 14|                terjednek ki: s ebben anyja, a hercegnő a vezetője.~Van
 5000 14|                     ebben anyja, a hercegnő a vezetője.~Van egy magyar