Part

 5001 14|                     magyar szó: „nexus”.~Ez a „nexus” az egyedüli nagyhatalom
 5002 14|                     az egyedüli nagyhatalom a világon.~Uralkodók sainte
 5003 14|                   előtt: „nexus”.~Ott ül az a bírói székben, ott szavaz
 5004 14|               szavaz az urnánál, ott suttog a boudoirban, ott szónokol
 5005 14|                    boudoirban, ott szónokol a hordó tetején, ott tanácskozik
 5006 14|                    tetején, ott tanácskozik a zöldasztalnál, ott lovagol
 5007 14|                  zöldasztalnál, ott lovagol a hadsereg előtt, ott nyitja
 5008 14|      audienciatermek ajtajait, ott informál a minisztereknél, ott táncol
 5009 14|                 udvari bálokban, ott vezeti a menyasszonyt az oltár elé;
 5010 14|                 kisegít minden bajból; – ez a „nexus”.~Ennek a nexuscsinálásnak
 5011 14|               bajból; – ez a „nexus”.~Ennek a nexuscsinálásnak a titkával
 5012 14|                    Ennek a nexuscsinálásnak a titkával bírt a hercegnő
 5013 14|            nexuscsinálásnak a titkával bírt a hercegnő s őutána fia, a
 5014 14|                    a hercegnő s őutána fia, a főispán.~Összeköttetéseik
 5015 14|                     számításba vehető kört; a császári és nádori udvartól
 5016 14|                   és nádori udvartól kezdve a megyei zöldasztalokig.~Egyik
 5017 14|            zöldasztalokig.~Egyik intézménye a nexuscsinálásnak volt a
 5018 14|                     a nexuscsinálásnak volt a családnál a jurátusi rendszer.~
 5019 14|           nexuscsinálásnak volt a családnál a jurátusi rendszer.~A jurátus”
 5020 14|              családnál a jurátusi rendszer.~A jurátus” valami mitológiai
 5021 14|             mitológiai személy volt, akinek a létezését még majd utoljára
 5022 14|                     utoljára el sem hiszik.~A húszéves fiatal jogtudós
 5023 14|                  utcán, szabad volt belépni a királyi kúria titkos tanácskozásainak
 5024 14|                előadottakat; aki leülhetett a királyi személynök asztalához,
 5025 14|       bizonyságtétele egymagában annyit ért a törvény előtt, mint a szolgabíróé
 5026 14|                   ért a törvény előtt, mint a szolgabíróé és esküdté együtt,
 5027 14|                 pecsétes levéllel berontani a nemesi udvarra, s annak
 5028 14|                inhibeálni, s szűkség esetén a pecsétes levelet annak a
 5029 14|                    a pecsétes levelet annak a kapujára hivatalosan kiszegezni;
 5030 14|               méltóságát híven viselendi, s a nagy titkokat, miket megtud,
 5031 14|             esztendeig.~Akkor aztán letette a cenzúrát, megkapta a diplomát,
 5032 14|                letette a cenzúrát, megkapta a diplomát, s azzal vége volt
 5033 14|                 diplomát, s azzal vége volt a dicsőségnek, letették a
 5034 14|                     a dicsőségnek, letették a kardját, becsapták az orra
 5035 14|                     becsapták az orra előtt a kúria tanácstermének ajtaját,
 5036 14|            tanácstermének ajtaját, eltették a székét a királyi személynök
 5037 14|                  ajtaját, eltették a székét a királyi személynök asztalától,
 5038 14|             személynök asztalától, megszűnt a méltóság, a fizetés és a
 5039 14|            asztalától, megszűnt a méltóság, a fizetés és a dicsőség, s
 5040 14|                    a méltóság, a fizetés és a dicsőség, s mehetett vissza
 5041 14|                ugyan szokásosabb lett volna a sok jurátus helyett egy
 5042 14|          rágalmazták, hogy azért követi ezt a rendszert, mert a titkárnak
 5043 14|                követi ezt a rendszert, mert a titkárnak fizetést kellene
 5044 14|            titkárnak fizetést kellene adni, a jurátusnak pedig csak ellátás
 5045 14|                      hanem ez tévedés volt. A főispánban és az egész családjában
 5046 14|                  nagy adag takarékosság; de a jurátusi rendszer őnála
 5047 14|                   az ifjú kedély háládatos. A legelső benyomások örökké
 5048 14|                beteltén egy jurátus megvált a grófi háztól, öntudatlanul
 5049 14|              öntudatlanul vitte magával azt a láthatatlan, de elszakíthatatlan
 5050 14|                   kötve tartja hozzá.~Aztán a főispán jurátusai nem mentek
 5051 14|                 könyörögnek egy kis helyért a világban. Tapasztalhatták,
 5052 14|        Tapasztalhatták, hogy amint kiléptek a világba, mindjárt találtak
 5053 14|             találtak ott valami üres helyet a maguk számára, s az a hely
 5054 14|                helyet a maguk számára, s az a hely egyre tágult, emelkedett.~
 5055 14|                     minden körbe elhatoltak a láthatatlan fonalak, mik
 5056 14|                    láthatatlan fonalak, mik a Decséry háznál folynak össze:
 5057 14|                    névtelen dolog.~Nincs is a szótárban mi az.~Hát például
 5058 14|                   például mi az: hogy mikor a csendes megyei gyűlésen
 5059 14|                     csendes megyei gyűlésen a főispán szépen kihirdetteti
 5060 14|                 főispán szépen kihirdetteti a pátenst, egyszer csak az
 5061 14|                  valaki, s azt mondja, hogy a pátenst kihirdetni törvény
 5062 14|                  hát az micsoda, hogy mikor a főispán a megye határán
 5063 14|               micsoda, hogy mikor a főispán a megye határán megjelen holmi
 5064 14|                   magát: „én Varjú vagyok”, a második így szól: „én Farkas
 5065 14|                   szól: „én Farkas vagyok”, a harmadik azt mondja: „én
 5066 14|               vagyok”, s hasztalan szabódik a megrettent főúr, hogy „kérem,
 5067 14|                     alkotmányosságról, hogy a főúr a kannibálok között
 5068 14|              alkotmányosságról, hogy a főúr a kannibálok között szeretne
 5069 14|                    merész, teremtő lélekkel a megvénült világot?~Valami
 5070 14|             megvénült világot?~Valami mozog a porban… a Spitzbergák „élő
 5071 14|                      Valami mozog a porban… a Spitzbergák „élő iszapja”
 5072 14|                      s új alkotásra készül.~A világ olyanná alakul, amilyenné
 5073 14|                   olyanná alakul, amilyenné a fiatalságot nevelik.~Húsz
 5074 14|                    átváltoztat. De hátha ez a szív, mely az ifjú kebel
 5075 14|                  ifjú kebel adománya, kitör a fölötte terülő tengeren
 5076 14|                    s egy új világot tol fel a hullámok közül, Neptun dacára?~
 5077 14|                  fiatalságnak.~Ez oldja meg a Decséry házhoz jutását,
 5078 14|                     engedi magát vezettetni a magasra, vezetni fogják
 5079 14|                  vezetni fogják odáig, ahol a cél ragyog, ha nem engedi,
 5080 14|             eldobják, s ott hagyják feküdni a földön.~Meglássuk hát, el
 5081 14|             Meglássuk hát, el lehet-e fogni a meteort egy lepkefogóval.~
 5082 14|             képzelte, úgy Biróczy nagyon is a földön érezte magát ennél
 5083 14|                   földön érezte magát ennél a háznál. Talált olyasmire,
 5084 14|                    egyik volt pater Demsus, a másik monsieur Henry.~Monsieur
 5085 14|                  ideje, amikor pater Demsus a kis grófokat mindenféle
 5086 14|                monsieur Henryt foglalták el a tánctanítással, délelőtt
 5087 14|              tánctanítással, délelőtt tehát a szerecsen, délután a nevelő
 5088 14|                  tehát a szerecsen, délután a nevelő jelent meg a kertre
 5089 14|                 délután a nevelő jelent meg a kertre nyíló szobában Biróczyval
 5090 14|             szobában Biróczyval disputálni. A szerecsen veszekedett vele
 5091 14|                  szerecsen veszekedett vele a nemzetisége miatt, a pap
 5092 14|                   vele a nemzetisége miatt, a pap a vallása miatt: az
 5093 14|                    nemzetisége miatt, a pap a vallása miatt: az egyik
 5094 14|              vallása miatt: az egyik szidta a magyart, a másik a kálvinistát.
 5095 14|                     egyik szidta a magyart, a másik a kálvinistát. Volt
 5096 14|                   szidta a magyart, a másik a kálvinistát. Volt pedig
 5097 14|           kálvinistát. Volt pedig egy órája a délutánnak, amikor a nevelő
 5098 14|                  órája a délutánnak, amikor a nevelő is felszabadult,
 5099 14|                 nevelő is felszabadult, meg a táncmester is; amidőn a
 5100 14|                     a táncmester is; amidőn a kis grófokat a lovászmester
 5101 14|                   is; amidőn a kis grófokat a lovászmester elvitte lovagolni;
 5102 14|                Kálmán is Dorothea grófnőnek a magyar nyelvtant előadni;
 5103 14|                   előadni; ekkor aztán mind a két úr egyesülten rajtarontott
 5104 14|                   veszekedtek kedvükre mind a hárman, hogy mikor Kálmán
 5105 14|                    úgy csorgott az izzadság a homlokukon. És ezt egész
 5106 14|                   folytatták így mindennap.~A téma mindennap újból ajánlkozott.~
 5107 14|                mindennap újból ajánlkozott.~A decséri palota valódi úrlak
 5108 14|       régiségmúzeuma, képgyűjteménye, miket a gróf főispán maga szokott
 5109 14|                 kedvében volt, hogy behívta a gyermekeket, nevelőikkel,
 5110 14|                   gyermekeket, nevelőikkel, a jurátusokat, s magára vevén
 5111 14|                 jurátusokat, s magára vevén a múzeumőri szerepet, sorba
 5112 14|                szerepet, sorba magyarázgatá a becses gyűjtemények ritkaságait.~
 5113 14|                 bőrbe kötött könyvek voltak a tudományok minden ágából,
 5114 14|                     és holt nemzet nyelvén, a legrégibb literatúrától
 5115 14|                     legrégibb literatúrától a legújabbig. Pompás díszkiadások,
 5116 14|                  szembeötlő osztályozással; a barna bőr, ezüstnyomású
 5117 14|                  bőr, ezüstnyomású sarokkal a vallási tartalmú könyvek;
 5118 14|                   vallási tartalmú könyvek; a fehér disznóbőr, aranynyomással
 5119 14|                   disznóbőr, aranynyomással a régi klasszikusok, a sárga
 5120 14|         aranynyomással a régi klasszikusok, a sárga borjúbőr, veres címsarokkal
 5121 14|                 borjúbőr, veres címsarokkal a történelmi és jogi könyvek,
 5122 14|                 történelmi és jogi könyvek, a veres maroquin a szépliteratúra.
 5123 14|                   könyvek, a veres maroquin a szépliteratúra. Egy osztály
 5124 14|                 szépliteratúra. Egy osztály a kínai és japáni könyvek
 5125 14|                     könyvek számára, alatta a török és arab vegyest, csillagászat,
 5126 14|                   mindezeket végigmutogatta a gróf a bámuló ifjúságnak,
 5127 14|            mindezeket végigmutogatta a gróf a bámuló ifjúságnak, monsieur
 5128 14|              ifjúságnak, monsieur Henry azt a maliciózus kérdést ejté
 5129 14|           maliciózus kérdést ejté el:~– Hát a magyar literatúra osztálya
 5130 14|                 literatúra osztálya melyik?~A gróf odamutatott egy szekrényre,
 5131 14|                álltak egymás mellett; felül a szekrényre írva: „Hungarica”.~–
 5132 14|                    írott könyvek nincsenek?~A gróf odamutatott egy szegletre;
 5133 14|                  odamutatott egy szegletre; a karzatra felvezető lépcső
 5134 14|                 vágva. Az volt minden.~Ezen a napon Kálmán mikor visszatért
 5135 14|                     Kálmán mikor visszatért a magyar leckéről, teljes
 5136 14|                 monsieur Henryt Biróczyval.~A szerecsen azt mondta:~„A
 5137 14|                    A szerecsen azt mondta:~„A magyar csak kalendáriumot
 5138 14|               kívánta Kálmántól, hogy ezért a blasphemiáért segítsen megdöngetni
 5139 14|          blasphemiáért segítsen megdöngetni a monsieurt; Kálmán ehelyett
 5140 14|                  Még ahhoz is mástól kérjük a csillagászi kiszámítást.~
 5141 14|                  kiszámítást.~Máskor megint a régiségtárát mutatta meg
 5142 14|              régiségtárát mutatta meg nekik a gróf. Az is pompás gyűjtemény
 5143 14|                     régi pénzek, ó emlékek. A gróf nagy archeolog volt.
 5144 14|                     Minden tárgynak ismerte a korát, a készítőjét, a lelhelyét
 5145 14|                   tárgynak ismerte a korát, a készítőjét, a lelhelyét
 5146 14|              ismerte a korát, a készítőjét, a lelhelyét s egykori tulajdonosát.~
 5147 14|                Henry aztán egyre ostromolta a grófot ilyenforma kérdésekkel:~„
 5148 14|               kérdésekkel:~„Magyar munka ez a Bethlen Kata nyaklánca?”~„
 5149 14|                    ez velencei mű.”~„Hát ez a csüngős ékszer, amit Dusán
 5150 14|                       Ez pedig szerb munka. A cifrázatai mutatják.”~„Hát
 5151 14|                 Ezek római emlékek.”~„De ez a cifra buzogány csak magyar
 5152 14|                   cseh maradvány.”~„Ezeknek a huszárkardoknak a készítője
 5153 14|                   Ezeknek a huszárkardoknak a készítője csak magyar volt?”~„
 5154 14|                   magyar volt?”~„Nem; rajta a neve: Fringia”~„Ezt a szép
 5155 14|                 rajta a neve: Fringia”~„Ezt a szép hólyagos billikomot
 5156 14|                       Brassói szász.”~„Ezek a Tiszában talált rézkardok
 5157 14|                   Tiszában talált rézkardok a magyarok fegyverei voltak?”~„
 5158 14|                    fegyverei voltak?”~„Nem. A kvádok harcoltak azokkal.”~„
 5159 14|                 azokkal.”~„De legalább ezek a kőbalták.”~„Azok a kőkor
 5160 14|                     ezek a kőbalták.”~„Azok a kőkor ismeretlen bennszülötteinek
 5161 14|           bennszülötteinek emlékei.”~„Nincs a régi érmek között a híres
 5162 14|                   Nincs a régi érmek között a híres Rákóczi fejedelemnek
 5163 14|                  írva: pro libertate.”~Ezen a napon aztán volt Kálmánnak
 5164 14|                     Kálmánnak mit hallgatni a nagy kakasviadalon monsieur
 5165 14|                   Henry és Biróczy között.~„A magyar nem való másra, mint
 5166 14|                    készíteni.”~Kálmán ezért a szóért sem hasította ketté
 5167 14|                  szóért sem hasította ketté a szerecsent, hanem szomorúan
 5168 14|                 avez raison, monsieur: ezen a földön marad emléke a szarmatának,
 5169 14|                  ezen a földön marad emléke a szarmatának, a kvádnak,
 5170 14|                 marad emléke a szarmatának, a kvádnak, marahánnak, a rómainak,
 5171 14|                      a kvádnak, marahánnak, a rómainak, az avarnak, a
 5172 14|                     a rómainak, az avarnak, a csehnek, a németnek; de
 5173 14|                      az avarnak, a csehnek, a németnek; de annak a népnek,
 5174 14|               csehnek, a németnek; de annak a népnek, mely ezt a földet
 5175 14|                    annak a népnek, mely ezt a földet oly nagyon szerette,
 5176 14|                marad itt.”~Megint másik nap a képtár miatt vesztek össze
 5177 14|              vesztek össze az antagonisták: a szerecsen azt állította,
 5178 14|               szerecsen azt állította, hogy a magyar piktor csak tulipántos
 5179 14|              tulipántos ládát festeni való.~A decsériek istállóiban gyűjteménye
 5180 14|                szász gazdatisztek kezelték; a néger-francia hiába kérdezősködött
 5181 14|                     egy magyar ispán után.~„A magyar csak úrnak vagy parasztnak
 5182 14|                 való.”~Gyakran ellátogattak a decséri kastélyba a szomszédban
 5183 14|            ellátogattak a decséri kastélyba a szomszédban állomásozó ezredek
 5184 14|                     születtek-e. – Jamais!~„A magyar vitéz csak közkatonának
 5185 14|          közkatonának való.”~És mindezekért a nyilatkozataiért Kálmán
 5186 14|         nyilatkozataiért Kálmán nem sietett a szerecsent mosdatni; hanem
 5187 14|                magyaroknak – monda egy este a néger, mikor már Biróczy
 5188 14|                     már Biróczy is elnémult a nibelungi harcban –, s ezt
 5189 14|                   meghódíthatnátok vele. Ez a minden szépet és nagyszerűt
 5190 14|                     rá.~„Szénégetőnek tőkén a szeme!”~– De én komolyan
 5191 14|                    No, hát taníts meg engem a magyar szólóra, szerecsen;
 5192 14|            szerecsen; hadd hódítom meg vele a világot – hencegett a kis
 5193 14|                  vele a világot – hencegett a kis sánta.~– Óh, önt is
 5194 14|                     is igen szívesen: s ami a hódítást illeti, az tökéletes
 5195 14|                     az tökéletes lesz, mert a komikumnak is van hódító
 5196 14|                      Önnél nem veszne kárba a fáradságom. – No, gondolja
 5197 14|              ilyenkor, mikor üres időm van, a grófok lovagolnak. Nem kell
 5198 14|                   hasznát venni, mint annak a magyar eszményi magántáncnak,
 5199 14|          magántáncnak, amire én megtanítom. A feje nem fogja önt olyan
 5200 14|                olyan magasra felvinni, mint a két lába hegyei; ha énreám
 5201 14|                    Kálmán tenyerébe csapott a szerecsennek.~– Jó. Én megtanulom
 5202 14|                     Jó. Én megtanulom öntől a magyar magántáncot.~Biróczy
 5203 14|                    akkor éppen én adok órát a magyar nyelvből a grófnőnek.~–
 5204 14|                 adok órát a magyar nyelvből a grófnőnek.~– Eh, mit tanulnak
 5205 14|              beszélik. Hagyjon ön fel ezzel a vesződséggel.~Kálmán olyat
 5206 14|                    Kálmán olyat nézett erre a szóra a szerecsenre, hogy
 5207 14|                   olyat nézett erre a szóra a szerecsenre, hogy az megértheté
 5208 14|                    hogy az megértheté ebből a tekintetből a választ: „
 5209 14|              megértheté ebből a tekintetből a választ: „hát egy egész
 5210 14|                 angyalokkal, mint te vagy!”~A néger-francia nevetett s
 5211 14|                     mikor mindenki lefeküdt a háznál, a kerti pavilon
 5212 14|                 mindenki lefeküdt a háznál, a kerti pavilon termében.~
 5213 14|                   volna el egyet is azokból a drága magyar nyelvtani órákból
 5214 14|              másodpercet sem. Mikor felment a hercegnő szobájába leckét
 5215 14|                rendesen korábban járt, mint a kastély órái, s mikor vége
 5216 14|                     órái, s mikor vége volt a leckének, bizonyozott, hogy
 5217 14|                      Egymás mellett ülhetni a bálványozott gyermekkel;
 5218 14|            ugyanazon szavakat.~Lesni ajkain a megszülető igét, tanítani
 5219 14|                    miként idomuljanak, hogy a határozott magyar magánhangzókat
 5220 14|                     kiejtsék. Kényszeríteni a lesütött szép szemeket,
 5221 14|                    Kálmán úgy érezte, midőn a grófkisasszony szeretetreméltó
 5222 14|                    ő betűinek, mintha ez is a gyönyörteljes érintkezések
 5223 14|           érintkezések egyike volna, mikben a – nap és hold találkozik.~
 5224 14|                 volt-e valódi diadal, midőn a tanítvány a feladott penzumot
 5225 14|                   diadal, midőn a tanítvány a feladott penzumot egy szó
 5226 14|               nélkül dicsekedve mondta fel? A tantárgy vagy a tanító diadala?
 5227 14|                 mondta fel? A tantárgy vagy a tanító diadala? Hogy figyelmeztetéseit
 5228 14|                emlékében tartotta? Hogy azt a hibát, amiért egyszer megigazította,
 5229 14|                  készült.~Nem egy neme-e ez a szerelemvallomásnak?~Kálmán
 5230 14|                 Kálmán pedig szerelmes volt a tantárgyba is, meg a tanítványba
 5231 14|                   volt a tantárgyba is, meg a tanítványba is. A legkomolyabb
 5232 14|                   is, meg a tanítványba is. A legkomolyabb illem határai
 5233 14|                   határai között folytak le a tanórák. A kis íróasztallal
 5234 14|                között folytak le a tanórák. A kis íróasztallal szemközt
 5235 14|                   íróasztallal szemközt ült a hercegnő maga az egész lecke
 5236 14|                     és kötött.~Rettenetesek a nők, amint ez a négy öklelő
 5237 14|                Rettenetesek a nők, amint ez a négy öklelő szurony egyre
 5238 14|                  öklelő szurony egyre vacog a kezeik között, s aztán máshová
 5239 14|                 aztán máshová vigyáznak. Ez a legéberebb előőrs. Ha a
 5240 14|                     a legéberebb előőrs. Ha a franciák minden táboruk
 5241 14|               sohasem lepték volna meg őket a németek.~Semmi gyanús szó
 5242 14|                    már egyszer megégette az a tapasztalás, hogy a nők
 5243 14|            megégette az a tapasztalás, hogy a nők mindent kitalálnak.
 5244 14|                szavakkal beszélni ott, ahol a lelkek suttogása hallik.~
 5245 14|                igyekezettel tanulta viszont a maga részéről éjfelekig
 5246 14|                     maga részéről éjfelekig a kerti pavilonban, egyedül
 5247 14|              pavilonban, egyedül bezárkózva a négerrel, a magyar magántáncot.~
 5248 14|              egyedül bezárkózva a négerrel, a magyar magántáncot.~De az
 5249 14|                    hozzá. Ah, akik azt most a színpadról látják, fogalmuk
 5250 14|                   egészen. Még én emlékszem a korra, amelyben hódított.
 5251 14|             hódított. Az utolsó magántáncot a komáromi főispáni beiktatás
 5252 14|              táncvigalmán láttam, s aki azt a fényes úri néptől bámulva,
 5253 14|          viseletében, egyes-egyedül kilépve a sima parkettre, oly óriási
 5254 14|                 legyek becsületes ember, ha a jövő farsangon monsieur
 5255 14|                  Kálmán maga is érezte azt. A délceg tánclépés nagy előny!
 5256 14|           tanították, mikor felöltözik abba a magyar díszruhába, hogy
 5257 14|                     magyar díszruhába, hogy a méltóságos és fenséges urak
 5258 14|                    az ottan, hogy botlik el a saját lábába, hogy görbül
 5259 14|                     lábába, hogy görbül meg a nyaka, hátul hagyva a messze
 5260 14|                   meg a nyaka, hátul hagyva a messze elálló aranyos prémgallért,
 5261 14|                      és mindezt azért, mert a lábait elmulasztotta kiképezni;
 5262 14|             elmulasztotta kiképezni; míg az a másik délceg alak, kinek
 5263 14|                     beszél; mert helyén van a lába.~Kálmán kezdte lenézni
 5264 14|         lábujjhegyeire). Biróczy észrevette a lenézést, s azzal állt bosszút
 5265 14|                megmutatta neki, miszerint ő a két sánta lábával mindazokat
 5266 14|                    sánta lábával mindazokat a mesterséges figurákat el
 5267 14|                 olyan nagyra van, s eljárta a szokott délutáni társaság
 5268 14|                     délutáni társaság előtt a „harangot”, a „bokázót”,
 5269 14|                társaság előtt a „harangot”, a „bokázót”, a „kígyózót”,
 5270 14|                     harangot”, a „bokázót”, a „kígyózót”, a „hegyezőt” –
 5271 14|                     bokázót”, a „kígyózót”, a „hegyezőt” – a „topogót”,
 5272 14|                   kígyózót”, a „hegyezőt” – a „topogót”, meg ki tudná
 5273 14|                  meg ki tudná valamennyinek a nevét, s még magasabbra
 5274 14|                 magasabbra fel bírta hányni a lábait, mint Kálmán a „harang”-
 5275 14|                hányni a lábait, mint Kálmán a „harang”-ban, hogy a talpát
 5276 14|                 Kálmán a „harang”-ban, hogy a talpát meg tudta csókolni;
 5277 14|                    tudta csókolni; utánozta a délceg megállásokat, hogy
 5278 14|                   ilyenkor vörös volt, mint a pulyka. Haragudott a tréfáért.
 5279 14|                   mint a pulyka. Haragudott a tréfáért. Ha a versét ócsárolták,
 5280 14|                   Haragudott a tréfáért. Ha a versét ócsárolták, azt megbocsátá;
 5281 14|           ócsárolták, azt megbocsátá; de ha a táncát paródiázták, azért
 5282 14|                Elnyögte, ha gúnyolta előtte a néger a magyarnak minden
 5283 14|                     gúnyolta előtte a néger a magyarnak minden jó tulajdonságát;
 5284 14|               tulajdonságát; de aki már még a magyar magántáncot is gúny
 5285 15|                     nagyon kedveskedni vélt a családi tanácsban azzal
 5286 15|                     családi tanácsban azzal a kegyes indítvánnyal, hogy
 5287 15|                   kegyes indítvánnyal, hogy a keresztszentelési szertartás
 5288 15|                  tartatik. Mint már tudjuk, a Decséry család igen buzgó
 5289 15|                   mégsem talált pártolásra. A hercegnő kimondta kereken: „
 5290 15|                       amikor az én Pálomnak a névünnepe van, akkor senkinek
 5291 15|                   Pálomnak van neve napja.”~A családiasság még a buzgóság
 5292 15|                  napja.”~A családiasság még a buzgóság fölött is uralkodott;
 5293 15|                fölött is uralkodott; ez még a spekulációnál is erősebb
 5294 15|               spekulációnál is erősebb volt a Decséryek közt.~Minden ismerősük
 5295 15|              napjain szívesen látnak – csak a családi névnapokon nem:
 5296 15|                névnapokon nem: akkor zárvák a kapuk, s a portás azt mondja
 5297 15|                     akkor zárvák a kapuk, s a portás azt mondja az érkező
 5298 15|                   lenni: éppen csak azoknak a társaságában, akikkel mindennap
 5299 15|                 megmagyarázható különösség. A családi ünnepélyen nem grófok,
 5300 15|               engedni örömkönnyeiknek, mint a közönséges emberek, s a
 5301 15|                     a közönséges emberek, s a kis grófok csakúgy belesülnek
 5302 15|                   grófok csakúgy belesülnek a köszöntőbe, s csakúgy összekapnak
 5303 15|              összekapnak az ajándékon, mint a szegény ember fiai, s akik
 5304 15|              idegenek számára való látvány. A névnap a grófi kastélyban
 5305 15|              számára való látvány. A névnap a grófi kastélyban zárt kapuk
 5306 15|                     mögötti nap.~Azért azon a napon még a püspököket sem
 5307 15|                      Azért azon a napon még a püspököket sem fogadják
 5308 15|           püspököket sem fogadják vendégül. A keresztszentelés marad István
 5309 15|                István király nagy ünnepére.~A Pál-napi ünnepély kezdődik
 5310 15|                  kezdődik egy ájtatos misén a kastély kápolnájában, a
 5311 15|                     a kastély kápolnájában, a hercegnő maga adja elő az
 5312 15|                  gyönyörű szent hangzatait.~A kápolnából egyenesen az
 5313 15|                   az öreg apa termébe vonul a család, a hercegnő megcsókolja
 5314 15|                     termébe vonul a család, a hercegnő megcsókolja férjét,
 5315 15|                hercegnő megcsókolja férjét, a főispán és az unokák sorba
 5316 15|                    és szabad bejönni.~Előbb a hercegnő és a főispán röviden
 5317 15|                bejönni.~Előbb a hercegnő és a főispán röviden és halkan
 5318 15|                    azután jött pater Demsus a három növendékével.~A legnagyobb
 5319 15|                Demsus a három növendékével.~A legnagyobb gróffiú római
 5320 15|                  hajtott aranyozott kürttel a vállán, a középső schweici
 5321 15|                aranyozott kürttel a vállán, a középső schweici Sennerbubnak,
 5322 15|          Sennerbubnak, aranyozott kaszával, a legkisebbik velencei gondolierének,
 5323 15|          gondolierének, aranyozott evezővel a kezében.~A tibicen római
 5324 15|              aranyozott evezővel a kezében.~A tibicen római nyelven tartott
 5325 15|          szónoklatot írásban is átnyújtotta a pater familiasnak. De sem
 5326 15|                    adta okát, hogy mért van a nyakában az a nagy kürt.~
 5327 15|                 hogy mért van a nyakában az a nagy kürt.~A schweicer elmondá
 5328 15|                    nyakában az a nagy kürt.~A schweicer elmondá németül
 5329 15|                   schweicer elmondá németül a kétségkívül igen szép verseket,
 5330 15|                  szót sem lehetett hallani, a nagy elérzékenyedés miatt.
 5331 15|               mondott semmit, hogy minek az a kasza a kezében.~A gondoliere
 5332 15|               semmit, hogy minek az a kasza a kezében.~A gondoliere azonban
 5333 15|                 minek az a kasza a kezében.~A gondoliere azonban annál
 5334 15|                  hatalmasabban elpattogtatá a maga verseit Petrarca klasszikus
 5335 15|                  gyönyörűséggel fogadá mind a három felköszöntést. A tibicennek
 5336 15|                 mind a három felköszöntést. A tibicennek azt mondá: „ago
 5337 15|                     dilectissime domine”; – a schweicinak: danke für die
 5338 15|                     die Güte, mein Herr”, – a gondolierének pedig: „bravissimo,
 5339 15|                 bravissimo, signore”.~Ekkor a hercegnő eléje vezette Dorotheát.
 5340 15|                   hosszan leeresztve hátul. A szép halovány arc mosolygott.~
 5341 15|                 hosszú hajtekercseiben, még a piros szalagot is megnézte.
 5342 15|                tudsz? – kérdezé ezután tőle a család szokott nyelvén németül.~
 5343 15|                 nyelvén németül.~Arra aztán a fehér liliomszál odaborult
 5344 15|                  fehér liliomszál odaborult a keblére, s már nem mosolygott,
 5345 15|                mondá nagyapjának magyarul:~„A jó isten tartsa meg nagyapámat
 5346 15|                 ajka és szeme nyitva maradt a bámulattól; a meglepetés
 5347 15|                 nyitva maradt a bámulattól; a meglepetés hihetetlen volt
 5348 15|                Előbb nevetni készült, aztán a könny kicsordult szeméből,
 5349 15|                Tégedet” kedves kis leányom.~A hercegnő tapsolt örömében,
 5350 15|                  hercegnő tapsolt örömében, a kis gróffiúk bámultak, a
 5351 15|                    a kis gróffiúk bámultak, a szerecsen táncmester azt
 5352 15|                   sokkal szebben hangzik ez a nyelv, mintha a béresektől
 5353 15|                  hangzik ez a nyelv, mintha a béresektől hallja az ember.
 5354 15|                   kezdett vele beszélgetni, a lányka felelt neki mindenre
 5355 15|                   természetes okai vannak.)~A főispán közbeszólt.~– Bizony
 5356 15|                       Bizony jobban beszéli a magyarul, mint a nálamnál.~
 5357 15|                    beszéli a magyarul, mint a nálamnál.~Az öreg gróf ránézett
 5358 15|             nálamnál.~Az öreg gróf ránézett a fiára, s azt mondá:~– Tapasztalom.~
 5359 15|                   azt mondá:~– Tapasztalom.~A főispán híres vadász volt
 5360 15|                   főispán híres vadász volt a nyelvtani bakok meglövésében.~–
 5361 15|                   unokájától Pál gróf.~Erre a piros arcú szűz még jobban
 5362 15|                    szemeit, s e pillanatban a nagylelkűségnek egy erős
 5363 15|                     Egy szép antik óra volt a zsebében, azt kivonta oly
 5364 15|                   miután Kálmán nem mozdult a helyéből, csak ő is meggondolta
 5365 15|                    az idő s visszadugta azt a zsebébe. – No, Jenőy úr,
 5366 15|                titulusa volt előtte: nejét „a hercegnőnek”, fiát „a főispánnak”
 5367 15|                nejét „a hercegnőnek”, fiát „a főispánnak” nevezte, ha
 5368 15|                    dominusoknak” titulálta; a parasztnak is azt mondta „
 5369 15|            parasztnak is azt mondta „uram”, a tisztviselőnek „tekintetes
 5370 15|             tisztviselőnek „tekintetes úr”, a cselédségnek „monsieur”
 5371 15|                  monsieur” és „madame” volt a neve, és soha senkit olyan
 5372 15|                     neki mondani: Te! – Még a hercegnő mopszlijának is
 5373 15|                   von Kutya”.~És most akadt a világon egy emberi lélek,
 5374 15|                   meg: „te”.~Dorothea ezzel a mai nappal sokat nyert a
 5375 15|                    a mai nappal sokat nyert a világban. Arról már biztos
 5376 15|                    az öccseinek több jusson a vagyonból. És mindez miért?
 5377 15|                    gondolt rá, hogy íme ezt a mai örömjelenetet mégis
 5378 15|                     ellesett diskurzusa ott a hintóban idézte elő: neki
 5379 15|                   tudniuk. S ha van igazság a földön, ez nem maradhat
 5380 15|                     nélkül.~Lám, hogy ragad a messzelátás ennél a háznál
 5381 15|                   ragad a messzelátás ennél a háznál még az idegenre is.~
 5382 15|                  Péter–Pál-napja késő estig a kellemes meglepetések napja
 5383 15|             örvendeztesse meg az öreg urat, a főispántól elkezdve a szakácsig,
 5384 15|                 urat, a főispántól elkezdve a szakácsig, s viszont azután
 5385 15|                    azután mindenki megkapta a megfelelő ajándékot, aminek
 5386 15|                      Persze, hogy mindennek a hercegnő volt a rendezője,
 5387 15|                   mindennek a hercegnő volt a rendezője, ő adta mindenkinek
 5388 15|                valamint hogy ő gondoskodott a viszonajándékokról is, mik
 5389 15|                     el nem hagyta még soha. A névnapi viszonajándékok
 5390 15|                     névnapi viszonajándékok a hercegnő gondoskodásából
 5391 15|                     fejezé be az ünnepélyt. A hercegnő és a társalkodónő
 5392 15|                    ünnepélyt. A hercegnő és a társalkodónő zongoráztak.
 5393 15|                 énekelt.~Azután következett a tabló: az eleven rébusz,
 5394 15|                   mellett, melyet képviselt a három férfi unoka.~S ekkor
 5395 15|                   hogy kinél mi célra valók a jelvényes eszközök.~A legnagyobb
 5396 15|                 valók a jelvényes eszközök.~A legnagyobb unoka a kerek
 5397 15|                eszközök.~A legnagyobb unoka a kerek kürttel egy nagy P
 5398 15|                  egy nagy P betűt képezett; a középső a kaszára támaszkodva
 5399 15|                   betűt képezett; a középső a kaszára támaszkodva egy
 5400 15|                kaszára támaszkodva egy Á-t, a legkisebb egy gondola végén
 5401 15|                     L” betűt. Együtt hárman a nagyapa nevét.~Pál gróf
 5402 15|                    nagyon meg volt elégedve a hercegnő gyöngéd ötletével.
 5403 15|                 hercegnő gyöngéd ötletével. A hercegnő még most is olyan
 5404 15|                végül külön megköszönte mind a három úrnak, hogy szíveskedtek
 5405 15|                     képviselni, kinek-kinek a maga választott nyelvén.~
 5406 15|                   Ez lett volna zárjelenete a családi ünnepélynek; de
 5407 15|                     ünnepélynek; de mielőtt a magas uraságok felkeltek
 5408 15|                   előlépett monsieur Henry, a hegedűvel és nyirettyűvel
 5409 15|                   hegedűvel és nyirettyűvel a kezében, s megkérte az úri
 5410 15|                 percet áldozzanak fel annak a meglepetésnek, amellyel
 5411 15|                   kedveskedni.~És erről már a hercegnő sem tudott semmit.~
 5412 15|                 Henry az állához szorította a hegedűt, neki akasztotta
 5413 15|                    hegedűt, neki akasztotta a nyirettyűt s egy előjátékkal
 5414 15|                     s egy előjátékkal jelzé a magyar magántánc dallamát.~
 5415 15|                  magyar magántánc dallamát.~A kíváncsian szétbámuló társaság
 5416 15|              szétbámuló társaság valahonnan a háttérből Kálmánt látta
 5417 15|                   pödrött bajusza hegyén, s a hegedű jelszavára elkezdé
 5418 15|               Elragadó szép volt, mikor ezt a nemes táncot lejté. Gyönyör
 5419 15|                    délceg mozdulatait. Mint a zeneművészről mondják, hogy „
 5420 15|                   folt kezdett kigyulladni; a feje kiemelkedett vállai
 5421 15|                     kezével; azután felállt a székről, mellét kifeszíté,
 5422 15|                  szemei villogtak, elkezdte a taktust ütni a tánchoz tenyereivel,
 5423 15|                     elkezdte a taktust ütni a tánchoz tenyereivel, ő is
 5424 15|             tenyereivel, ő is utána lejtett a fél vállával a táncolónak,
 5425 15|                utána lejtett a fél vállával a táncolónak, s dobbantott
 5426 15|                    táncolónak, s dobbantott a lábával, mikor büszkén dobbantani
 5427 15|              Általános tapsolás rekeszté be a végzett táncot.~Most már
 5428 15|                  Pál gróf maga ment helyébe a pirulva visszavonuló ifjúnak.
 5429 15|           visszavonuló ifjúnak. Megveregeté a vállát, aztán az orcáját.~
 5430 15|                 látta azt hercegnő ugyebár?~A hercegnő érzékenyülten inte
 5431 15|                    akkor, talán éppen ezért a táncáért szerette meg Decséry
 5432 15|                    egy tánc az.~– Mikor azt a táncot eljártam – folytatá
 5433 15|                folytatá Pál gróf – őfensége a királyné férje odajött hozzám;
 5434 15|                  azzal kivonta zsebéből ezt a gyöngyökkel rakott órát,
 5435 15|                  nekem: „viselje ön – ennek a táncnak emlékéül.” – Hát
 5436 15|                önnek: „viselje ön ezt ennek a táncnak az emlékéül.”~Kálmán,
 5437 15|                    az emlékéül.”~Kálmán, ha a bécsi Szent István tornyának
 5438 15|                     az óráját nyomták volna a markába, nem érezte volna
 5439 15|                    adtak.~Mindenki oda volt a bámulattól, s e bámulat
 5440 15|                     egy pálcalovat sem vett a tulajdon unokáinak, most
 5441 15|             ereklyéinek legkedvesebbikével; a hármas értékű emlékkel,
 5442 15|                   diadal?~Mikor szétoszlott a társaság, a néger azt mondá
 5443 15|                     szétoszlott a társaság, a néger azt mondá Kálmánnak:~„
 5444 15|                  hát mivel megy ön magasra, a fejével-e vagy a lábával?”~
 5445 15|                   magasra, a fejével-e vagy a lábával?”~Biróczy pedig
 5446 15|                   nekem ideadta volna magát a tornyot!~Az irigység beszélt
 5447 15|                    hogy hármat már megnyert a partie-ből; az öreg grófot,
 5448 15|                 partie-ből; az öreg grófot, a hercegnőt és a szépek szépét.
 5449 15|                 öreg grófot, a hercegnőt és a szépek szépét. Még a főispán
 5450 15|                     és a szépek szépét. Még a főispán hátravan.~De elkövetkezett
 5451 15|                  elkövetkezett az idő, hogy a legnagyobb lépést a családi
 5452 15|                    hogy a legnagyobb lépést a családi kegyben mégiscsak –
 5453 15|                    Marcalis ülés közelgett. A főispán behívatá magához
 5454 15|                    valami megnyitó beszédet a számára, amihez egypár eszmét
 5455 15|                     eszmét szolgáltat neki. A beszéd érthető legyen és
 5456 15|                   úgy járjon az ember, mint a múlt megyegyűlésen, amikor
 5457 15|              megyegyűlésen, amikor az levén a szájába adva, hogy „nagyon
 5458 15|                 kedves egészségére váljék!” A felzendülő bruhahában a
 5459 15|                     A felzendülő bruhahában a főispán aztán kérdezé mellette
 5460 15|                    gegessen hast.”~Ez aztán a legkényesebb megbízatás,
 5461 15|                  legkényesebb megbízatás, s a titkok legdrágábbika.~Beszédet
 5462 15|                   annak belső énjét mutassa a világ előtt; éspedig úgy,
 5463 15|                előtt; éspedig úgy, hogy azt a világ soha ki ne találja,
 5464 15|                   az igazi énje.~Ez valóban a legnagyobb bizalmat föltételezi.
 5465 15|                   és figyelemmel felelt meg a feladatnak, mely sokoldalú
 5466 15|                 tehetségéről tanúskodék. Ez a legnehezebb munka, amire
 5467 15|                    az embernek az édes esze a zsarnok szívéért?~Az elékészített
 5468 15|               elékészített beszéd megnyerte a főispán tetszését; a megyegyűlésen
 5469 15|              megnyerte a főispán tetszését; a megyegyűlésen megéljenezték
 5470 15|           megyegyűlésen megéljenezték érte. A sógor azt súgta neki: „Mi
 5471 15|                  beszélni.”~Kálmán barátunk a főispánnál is kegybe jutott.~
 5472 16|                    kikocsizott, elhajtatott a kávéház előtt, ahol az aranyos
 5473 16|                Kálmánt; délután kihajtatott a Városligetbe, összejárta
 5474 16|                    Városligetbe, összejárta a csalitok ismerős útjait,
 5475 16|                    csalitok ismerős útjait, a csendes kis szigetbe leszállt,
 5476 16|           négylevelű lóherét nem talált, se a koszorú ki nem jött, se
 5477 16|                    lelte sehol.~Este elment a német színházba, volt dolga
 5478 16|                 német színházba, volt dolga a látcsövének, hogy föfedezze
 5479 16|                    Az inas visszajött azzal a szóval, hogy a tensúr ma
 5480 16|             visszajött azzal a szóval, hogy a tensúr ma délután elköltözött
 5481 16|              jószágukra.~Katinka összetépte a visszahozott levelet, s
 5482 16|              levelet, s kivitette maga elől a vacsorát. Azt mondta, hogy
 5483 16|                     Azt mondta, hogy verjék a szakácsnak a fejéhez; rossz
 5484 16|                    hogy verjék a szakácsnak a fejéhez; rossz minden.~Azok
 5485 16|                     minden.~Azok nem verték a szakácsnak a fejéhez az
 5486 16|                     nem verték a szakácsnak a fejéhez az ételeket, hanem
 5487 16|                 fognak nevetni.~Bezárkózott a szobájába, s ott virradt
 5488 16|                   virradt meg felöltözötten a pamlagán.~Lakásának ablakai
 5489 16|              keletre nyíltak, azokból éppen a Decséry-palota kertjébe
 5490 16|                    alacsony kijáró ajtóval. A kerten túl volt az udvar,
 5491 16|                   szintén be lehetett látni a szomszéd ház emeletéből.~
 5492 16|                  emeletéből.~Katinka, amint a hajnalsugár derengett a
 5493 16|                     a hajnalsugár derengett a redőnyökön át, odaült az
 5494 16|                      odaült az ablakához, s a szomszéd ház udvarát leste.~
 5495 16|                 udvarát leste.~Látta, amint a cselédek előhúzzák a kocsiszínből
 5496 16|                  amint a cselédek előhúzzák a kocsiszínből a hintót, amint
 5497 16|                    előhúzzák a kocsiszínből a hintót, amint felpakolják
 5498 16|                   hintót, amint felpakolják a bőröndöket, azután eléje
 5499 16|             bőröndöket, azután eléje fogják a lovakat, a kocsis felül.~
 5500 16|                     eléje fogják a lovakat, a kocsis felül.~Ekkor aztán