Part

 6001 18|                   társaságában.~Következett a csónakázás vissza Pestre,
 6002 18|                     az idő. Napirenden állt a szolgálóbál a „Nagy Gárdistánál”.
 6003 18|               Napirenden állt a szolgálóbál a „Nagy Gárdistánál”. Ott
 6004 18|                      Nagy Gárdistánál”. Ott a két jó barátnak sikerült
 6005 18|                    két jó barátnak sikerült a henteslegényeket, meg a
 6006 18|                     a henteslegényeket, meg a fiakkerlegényeket összeveszíteni;
 6007 18|                  mikor aztán ütlegre került a sor, akkor elszaladtak,
 6008 18|            felkiabálva az alvó várost azzal a rémszóval, hogy „tűz van!”,
 6009 18|                kapun. Végre befogadták őket a mindig vendégszerető Zrínyi
 6010 18|                  pénzét. Akkor beledühödött a játékba, kölcsönkért Bálvándytól
 6011 18|                ismerte Csollán Bertinek azt a jó szokását, hogy kártya
 6012 18|                  nem adsz.~– Hát mit adjak? A pipámat?~– Az nem ér öt
 6013 18|                     nem ér öt garast.~– Hát a bekecsemet?~– Ingyen se
 6014 18|                 Kötelezvényt?~– Add ide azt a gyűrűt az ujjadról.~– Ez
 6015 18|                    gyűrűt az ujjadról.~– Ez a feleségem jegygyűrűje.~–
 6016 18|                 aztán Berti odaadta zálogba a jegygyűrűjét, a felesége
 6017 18|                     zálogba a jegygyűrűjét, a felesége nevének előbetűi
 6018 18|                   belevésve. Ha visszanyeri a pénzét, meg is adja tán
 6019 18|                     pénzét, meg is adja tán a száz forintot; ha pedig
 6020 18|                forintért; Bálvándy őrizheti a zálogot.~Aztán csak el is
 6021 18|                  Aztán csak el is vesztette a száz forintot is. Ilyenformán
 6022 18|              reggelig, és mind e mulatságot a Bálvándy pénze bánta, aki
 6023 18|                  még haza is vitte barátját a Fehér Hajóba, s le is fekteté
 6024 18|                   jött magával, hogy ő most a felesége hívására jött ide,
 6025 18|                 szándékkal, s hogy eszerint a legelső kötelessége az volna,
 6026 18|                    este meg is mondta volna a pincérnek, hogy neki a borbélyt
 6027 18|                volna a pincérnek, hogy neki a borbélyt rendelje ide kilenc
 6028 18|                  valaki az ajtón. „Herein!”~A feltáruló ajtón egy alakot
 6029 18|                 látta. Pedig hát Wasztl az, a mészároslegény, akit a tegnapi
 6030 18|                      a mészároslegény, akit a tegnapi állatviadalon volt
 6031 18|                viselt és báránybőr kucsmát.~A kucsmát letette a székre;
 6032 18|                  kucsmát.~A kucsmát letette a székre; azután leveté a
 6033 18|                     a székre; azután leveté a bekecset, azt felakasztotta
 6034 18|                 bekecset, azt felakasztotta a szegre; azután a lobogós
 6035 18|              felakasztotta a szegre; azután a lobogós borjúszájú ingszárat
 6036 18|              borjúszájú ingszárat felgyűrte a válláig. Berti csak nézte,
 6037 18|                   mi lesz már ebből.~Wasztl a nyakravalóját is leoldotta.~
 6038 18|                 mért vagy itt?~Wasztl előbb a jobb markába köpött, azután
 6039 18|                 jobb markába köpött, azután a bal markába köpött, azután
 6040 18|                  bal markába köpött, azután a két tenyerét összedörzsölte,
 6041 18|                     hadd látom, ki üt engem a földhöz!~– Üssön a földhöz
 6042 18|                    engem a földhöz!~– Üssön a földhöz téged a hétágú mennydörgő
 6043 18|                       Üssön a földhöz téged a hétágú mennydörgő mennykő!
 6044 18|                   te az én szavamat?~Wasztl a két tenyerébe csapott, mint
 6045 18|              odahúzta Bertit az ablakhoz, s a Fehér Hajóval átellenes
 6046 18|                     bámult egy csoport nép, a falragasz közepét egy mázsákat
 6047 18|                  ott láthatá Berti ugyanazt a herculeses hirdetményt felragasztva,
 6048 18|             hirdetményt felragasztva, ezzel a tartalommal:~„Csollán Berti.~
 6049 18|                tartalommal:~„Csollán Berti.~A török szultán első akrobatája,
 6050 18|                    saját ajtajára ragasztva a veszedelmes felhívás.~–
 6051 18|                 felhívás.~– Nohát! Az úr az a Csollán Berti, vagy nem
 6052 18|                     aki ezt csinálta. Eredj a pokolfélegyházába! Én nem
 6053 18|                   ám az: így akarni kibújni a hajcécuból; mikor már az
 6054 18|              utcaszeglet tele van ragasztva a cédulával; most már csak
 6055 18|                 most már csak ki kell állni a gyepre.~– Áll ám a kutyád,
 6056 18|                    állni a gyepre.~– Áll ám a kutyád, meg magad. Én nem
 6057 18|                  birkózhatnám, nekem nem ez a mesterségem. Most is hexenschusz
 6058 18|                     Most is hexenschusz van a derekamban. Valami gazember
 6059 18|                     gazember bolonddá tette a várost.~– De nem oda Buda!
 6060 18|                azzal el! Ismerem én már ezt a tempót. Tavaly is így tett
 6061 18|                 mikor aztán meglátta ezeket a karokat itt ni… Látja az
 6062 18|                  itt ni… Látja az úr ezeket a karokat? (E szónál Wasztl
 6063 18|                      megint kiegyenesítette a vastagkarját, melynek középizma,
 6064 18|                   éppen úgy az inába szállt a bátorsága, aztán az is azt
 6065 18|                      utóbb meg alkura fogta a dolgot; ötven forintot ígért,
 6066 18|                 hanem ki kellett neki állni a platzra, s birkózni kellett.
 6067 18|                Aztán úgy is oda teremtettem a földhöz, hogy három oldalbordája
 6068 18|                     is elszoktatom én erről a mesterségről.~– Kedves barátom –
 6069 18|                     Berti könyörgésre fogni a dolgot. – Becsületem szentségére
 6070 18|             komédiás. Valaki bolonddá teszi a nevemben a várost. Én tiszaháti
 6071 18|                   bolonddá teszi a nevemben a várost. Én tiszaháti földesúr
 6072 18|                   gedruckt”, az olyan, mint a szentírás. Énnekem az a
 6073 18|                     a szentírás. Énnekem az a száz forint olyan bizonyos,
 6074 18|               forint olyan bizonyos, mintha a zsebemben volna. Nekem az
 6075 18|                    úr száz forintot vesz ki a zsebemből, ha nem akar birkózni.
 6076 18|                     is vettem magamnak erre a kontóra a kohlmarkon.~Mutatta
 6077 18|                     magamnak erre a kontóra a kohlmarkon.~Mutatta a felakasztott
 6078 18|               kontóra a kohlmarkon.~Mutatta a felakasztott bekecset.~–
 6079 18|                    bekecset.~– Hogy volt ez a bekecs?~– Tíz forint.~–
 6080 18|                forint.~– No hát megadom azt a tíz forintot, s aztán menjen
 6081 18|                   Wasztl nagyon megcsóválta a fejét.~– Ejnye no, ez már
 6082 18|                   cimbora vagyok. Ide azzal a tíz forinttal. Ne mondja,
 6083 18|                    Minden ember tudja, hogy a Wasztl olyan jó gyerek,
 6084 18|                Wasztl olyan jó gyerek, mint a tej.~Berti markába nyomta
 6085 18|                   tej.~Berti markába nyomta a tíz forintot, s tuszkolta
 6086 18|                     úgy szelíden, ha nem is a földre, csak ide a pamlagra
 6087 18|                   nem is a földre, csak ide a pamlagra le nem vágtam,
 6088 18|                sehova lebukfenceztetni, még a pamlagra se, se ingyen,
 6089 18|            megkínálja még egy kis dohánnyal a vasgyúrót, töltse meg a
 6090 18|                     a vasgyúrót, töltse meg a pipáját a zacskójából, amit
 6091 18|             vasgyúrót, töltse meg a pipáját a zacskójából, amit az aztán
 6092 18|                    is tesz. S úgy fogja fel a dolgot, hogy a dohányzacskót
 6093 18|                    fogja fel a dolgot, hogy a dohányzacskót is megtartja;
 6094 18|           dohányzacskót is megtartja; Berti a világért sem meri azt tőle
 6095 18|            visszakérni; még inkább kicsihol a számára a maga szerszámával,
 6096 18|                   inkább kicsihol a számára a maga szerszámával, s pipájára
 6097 18|                     míg Wasztl nagyokat szí a pipából, s a dohány igazán
 6098 18|                   nagyokat szí a pipából, s a dohány igazán meggyullad.
 6099 18|                   gyerek vagyok, olyan mint a tej. – Hanem majd mindjárt
 6100 18|                  Hanem majd mindjárt jön ám a Krautsuppen Tóni, a Kilencveklis
 6101 18|                  jön ám a Krautsuppen Tóni, a Kilencveklis Jóska, meg
 6102 18|                     Kilencveklis Jóska, meg a signore Mangiacatto, no
 6103 18|                    nehezebb lesz ám lerázni a nyakáról, mert azok nagy
 6104 18|                     Wasztl megmagyarázta.~– A Krautsuppen Tóni egy fiákermester,
 6105 18|         verekedésben benne szokott lenni. – A Kilencveklis Jóska egy zsákhordó,
 6106 18|                búzászsákot egyszerre elvisz a vállán; a talián meg egy
 6107 18|                  egyszerre elvisz a vállán; a talián meg egy sajtáruló,
 6108 18|               valaha. Már találkoztam velük a Zrínyiben, ott tanakodnak,
 6109 18|                 melyik jöjjön előbb az urat a száz forintért gavallérosan
 6110 18|                  megzökkenteni.~Még csak ez a biztatás kellett a Berti
 6111 18|                  csak ez a biztatás kellett a Berti fejének.~– Azokkal
 6112 18|                   én jó gyerek vagyok, mint a tej. Hanem hát előre figyelmeztetem
 6113 18|                előre figyelmeztetem az urat a tempóikra; mert én ismerem
 6114 18|             tempóikra; mert én ismerem mind a hármat. Sokszor mérkőztem
 6115 18|                   de énvelem egyik sem bír. A Krautsuppen Tóninak az a
 6116 18|                    A Krautsuppen Tóninak az a fogása, hogy mikor összekapaszkodik
 6117 18|                     egyszerre csak lesunyja a fejét s olyat üt vele a
 6118 18|                     a fejét s olyat üt vele a társának a gyomrára, hogy
 6119 18|                    olyat üt vele a társának a gyomrára, hogy az mindjárt
 6120 18|                    az mindjárt elájul bele. A Kilencveklis Jóska meg,
 6121 18|                      aztán nem veszi észre, a vállával úgy fellöki az
 6122 18|                fellöki az állkapcáját, hogy a foga törik ki bele. A taliánnak
 6123 18|                  hogy a foga törik ki bele. A taliánnak meg az a szokása
 6124 18|                    bele. A taliánnak meg az a szokása van, hogy egyszerre
 6125 18|              egyszerre megkapja az embernek a karját, s keresztüldobja
 6126 18|                    karját, s keresztüldobja a vállán. Hát ezekre a tempókra
 6127 18|         keresztüldobja a vállán. Hát ezekre a tempókra jó lesz vigyázni.
 6128 18|                   Istennek ajánlom az urat.~A mészároslegény elment. Berti
 6129 18|                  hát kitől jön?~Törte rajta a fejét. Bálvándyra fogta
 6130 18|            pillanatra sem váltak el; ezeket a plakardokat pedig előbb
 6131 18|                     egész napi munka. Kinek a munkája?~Senki másé nem
 6132 18|                   nem lehet, mint Katinkáé.~A feleség akarta a férjét
 6133 18|                  Katinkáé.~A feleség akarta a férjét így megtréfálni azért
 6134 18|                férjét így megtréfálni azért a sok bosszantásért, amit
 6135 18|                     sok bosszantásért, amit a férj szokott ővele elkövetni.~
 6136 18|                befogatott, maga előre beült a hintójába, elbújt a sártakaró
 6137 18|                   beült a hintójába, elbújt a sártakaró bőr alá, ott kushadt,
 6138 18|                   még az orrát sem dugta ki a napvilágra, amíg a vámon
 6139 18|                 dugta ki a napvilágra, amíg a vámon túl nem voltak.~Csak
 6140 18|                    írva:~„Hát hogy tetszett a Fehér Hajó-i komédia?~Bálvándy,
 6141 18|                     várja biz „azt” – mondá a szép asszonynak –, tegnap
 6142 18|                    elvesztette utoljára még a jegygyűrűjét is, s azzal
 6143 18|                  hazament.~Katinka ráismert a gyűrűjére.~Piros lett a
 6144 18|                     a gyűrűjére.~Piros lett a haragtól.~– Adja ide azt
 6145 18|                    haragtól.~– Adja ide azt a gyűrűt azonnal!~– Dehogy
 6146 19|              fölfelé~Bizony megcsókoltad te a feszületet, kedves barátom,
 6147 19|           feszületet, kedves barátom, mikor a püspök odanyújtotta eléd –
 6148 19|                  Kálmánnal, amint vége volt a keresztfelszentelési szertartásnak,
 6149 19|                   mely István király napján a Decséry család templomában
 6150 19|                 megtartatott. Ez alkalommal a vidék notabilitásai meghívattak;
 6151 19|                  notabilitásai meghívattak; a püspök maga pontificált,
 6152 19|                    Dorothea grófnő énekelte a magánhimuszt a zenekarban,
 6153 19|                     énekelte a magánhimuszt a zenekarban, gyönyörű csengő
 6154 19|                   magyar ruhában szolgáltak a közrendnek. A püspök aztán
 6155 19|                    szolgáltak a közrendnek. A püspök aztán közölt velük
 6156 19|        rendkívülisége által fel volt mentve a szolgálat alól, s olyan
 6157 19|                    s olyan helyről nézhette a szertartást, ahol nem osztottak
 6158 19|                   örömest tetted – folytatá a csipkelődést Biróczy. –
 6159 19|                 csipkelődést Biróczy. – Azt a helyet érinték ajkaid a
 6160 19|                     a helyet érinték ajkaid a mi urunk Megváltónk aranyból
 6161 19|                   amelyet egy perccel előbb a mennyei szépségű Dorothea
 6162 19|                  volt az áldás. Hát még, ha a mi urunk Üdvözítőnk nem
 6163 19|                    Üdvözítőnk nem volna ott a két csók között.~De már
 6164 19|                  már ezért Kálmánból kitört a nemes harag.~– Eredj! Te
 6165 19|                     lélegzettel szidalmazod a szűz erényt, a jó barátodat
 6166 19|                  szidalmazod a szűz erényt, a jó barátodat és az Üdvözítőt.~–
 6167 19|                   úgy történnék, azért akár a szűz erény, akár a jó barát,
 6168 19|                     akár a szűz erény, akár a jó barát, akár az én Üdvözítőm
 6169 19|                Üdvözítőm haragra gerjedne.~…A szent szertatást úri lakoma
 6170 19|                  fejezte be, melyben Kálmán a főasztalhoz jutott, ahol
 6171 19|                    főasztalhoz jutott, ahol a notabilitások ültek. – Az
 6172 19|                  alsóbbrendű vendégseregnek a mellékterem virult. A főasztalnál
 6173 19|        vendégseregnek a mellékterem virult. A főasztalnál ültek a grófi
 6174 19|                 virult. A főasztalnál ültek a grófi család tagjain kívül
 6175 19|                  grófi család tagjain kívül a püspök és két kanonokja;
 6176 19|              háromszázötvenkét fontot nyom, a fiatalabbik sokkal karcsúbb,
 6177 19|                  Egyszer Pesten voltak mind a hárman, hozattak maguknak
 6178 19|                Amint az első testvér lejött a kocsihoz, a fiákernek tátva
 6179 19|                  testvér lejött a kocsihoz, a fiákernek tátva maradt a
 6180 19|                    a fiákernek tátva maradt a szája ijedtében, mikor a
 6181 19|                    a szája ijedtében, mikor a másodikat is meglátta, a
 6182 19|                    a másodikat is meglátta, a haja szálai ég felé emelték
 6183 19|                 haja szálai ég felé emelték a kalapját, de mikor a harmadik
 6184 19|                emelték a kalapját, de mikor a harmadik is előállt, közévagdalt
 6185 19|                     is előállt, közévagdalt a lovainak, s úgy elvágtatott,
 6186 19|                  derék ember. Omlik belőlük a jókedv. Adoma, áldomás ki
 6187 19|                   ahová ők leülnek.~Ott van a helybeli tiszteletes is,
 6188 19|                    helybeli tiszteletes is, a kálvinista pap; a gróf minden
 6189 19|           tiszteletes is, a kálvinista pap; a gróf minden ünnepélyes alkalommal
 6190 19|                  mindig megfekszi egy hétig a lakmározást. Otthon az „
 6191 19|                     az „emberem” (így hívja a feleségét) még azonfelül
 6192 19|                     sokat, mikor ismeri már a természetét.~A jó öreg tiszteletes
 6193 19|                   ismeri már a természetét.~A jó öreg tiszteletes kapott
 6194 19|                    kérem az egekre, hogy mi a megennivaló; valami kígyót
 6195 19|                   azt, hogy „nagyon erős ez a bor”.~Aztán csak meg is
 6196 19|                    az, amit most hoznak. Az a makaróni nem valami kígyófajta-e?
 6197 19|               meghal.~Hogy elítélte magában a két kövér kanonokot, akik
 6198 19|                   kövér kanonokot, akik még a csigabigát is megeszik tucatszámra.
 6199 19|                    lehetetlen volt megállni a fogadását. Az egyik kanonok
 6200 19|                 tósztmondó volt; megkívánta a konstitúciója, hogy minden
 6201 19|                 tósztot mondjon, s mikor ez a jogcím elfogyott, akkor
 6202 19|                     jogcím elfogyott, akkor a felebaráti szeretet diktálta
 6203 19|                   szeretet diktálta reá azt a kötelességet, hogyha még
 6204 19|                  rendesen testvérére szokta a felhívást intézni: szállok
 6205 19|                   tölte poharába. De miután a szónok tósztja hosszú vala,
 6206 19|                 szónok tósztja hosszú vala, a fölhívott nem várhatta végét,
 6207 19|                 harminckét poharat ürített, a másik hatvannégyet. Az égi
 6208 19|               Kálmánra is jutott egy tószt. A kanonok úr eldicséré annak
 6209 19|               kitűnő ifjúnak eretnekül élni a világban, s óhajtá, hogy
 6210 19|                 világban, s óhajtá, hogy az a boldogságos szűz, kinek
 6211 19|            boldogságos szűz, kinek képmását a kastély is őrzi (gyöngéd
 6212 19|                  igaz útra.~De már ez ellen a tiszteletes felpattant!
 6213 19|                     Gróf ide, püspök oda, ő a maga vallását kisebbíttetni
 6214 19|                 kisebbíttetni nem engedi. Ő a maga nyájából ily becses
 6215 19|                    asztal fölötti mulatság. A tiszteletes a vallási vitatudományban
 6216 19|                     mulatság. A tiszteletes a vallási vitatudományban
 6217 19|                     hogy Kálmán jónak látta a lábát megnyomni az asztal
 6218 19|            tiszteletes uram, nagyon erős ez a bor”.~– Ha erős, ne igyad
 6219 19|                  fiam! – vágott neki vissza a lelkesült harcos, s a harc
 6220 19|                vissza a lelkesült harcos, s a harc vége aztán az volt,
 6221 19|                    azzal az üzenettel, hogy a tiszteletes asszony ideküldött,
 6222 19|                 mert baj van, s arra azután a gróf intésére Kálmán hóna
 6223 19|               intésére Kálmán hóna alá vevé a tiszteletest egyfelől, másfelől
 6224 19|                 Biróczy, s elvezeték szépen a parókiáig, folyvást épülve
 6225 19|                     ez az élet filozófiája. A hithűség és buzgalom ilyen
 6226 19|               vedlett vakolatú házba vezet, a nagyurak gráciája pedig
 6227 19|                     hajolni, nem törni), ez a jelszó a jó magyar nemesi
 6228 19|                     nem törni), ez a jelszó a jó magyar nemesi címerre.
 6229 19|                 címerre. Te már megtaláltad a „gradus ad Parnassum”-ot.
 6230 19|                    ad astra.” (Így haladnak a csillagokig.) Lesz belőled
 6231 19|                    szemektől vagy ittas. Ha a Katzenjammer előjön, nem
 6232 19|                     nem tudom, melyikünknek a feje fog fájni jobban.~Mikor
 6233 19|                  jobban.~Mikor visszatértek a terembe, a tósztozás még
 6234 19|                     visszatértek a terembe, a tósztozás még egyre folyt;
 6235 19|                  tósztozás még egyre folyt; a férfiak még az asztalnál
 6236 19|                     még az asztalnál ültek, a hölgyek már elmenekültek
 6237 19|                    az amabilis confusióban.~A grófkisasszony megszorította
 6238 19|                grófkisasszony megszorította a kezét és fülébe súgta:~–
 6239 19|              statutióra vagyunk hivatalosak a kordicai uradalomba. Elmegyünk
 6240 19|                  mind, ön is velünk jön!~Az a hang, az a szemragyogás,
 6241 19|                   velünk jön!~Az a hang, az a szemragyogás, amivel e szó
 6242 19|                    Kálmánnak nagyot dobbant a szíve.~Ez a kordicai statutio
 6243 19|                  nagyot dobbant a szíve.~Ez a kordicai statutio volt az,
 6244 19|              mindenki sietett őnagyságának, a püspöknek kezet csókolni.~
 6245 20|                                             A szivárvány közepett~A Korda
 6246 20|                       A szivárvány közepett~A Korda folyam ősforrása az
 6247 20|                  pedig távolról nézi, mikor a nap rásüt, a zuhatag finom
 6248 20|                    nézi, mikor a nap rásüt, a zuhatag finom vízporában
 6249 20|                   kerek auréole-t lát, minő a léghajósoknak jelen meg
 6250 20|                léghajósoknak jelen meg néha a felhők között, egy akkora
 6251 20|                emberpárt befogadni elég.~Ez a hely a tökéletes magány
 6252 20|                   befogadni elég.~Ez a hely a tökéletes magány hazája.
 6253 20|                 hazája. Északról, nyugatról a meredek sziklafal zárja
 6254 20|                 sziklafal zárja el, melyből a folyam előtör; a zuhatag
 6255 20|                    melyből a folyam előtör; a zuhatag innen egy áthatolhatatlan
 6256 20|                 annak fenekét ellepve látja a szarvasagancsoktól, miket
 6257 20|                     ember nem közelít.~Fenn a sziklafalon az ős fenyőerdő
 6258 20|                    fenyőerdő koronái zúgnak a szélben. Egy óriási szál:
 6259 20|                    óriási szál: egy kolossz a többiek között, éppen azon
 6260 20|               fölött vert gyökeret, melyből a folyam előtör, onnan emeli
 6261 20|                  emeli fel örökzöld gúláját a többiek közé; onnan felülről
 6262 20|                többiek közé; onnan felülről a vadszőlő venyigéje szövetkezett
 6263 20|                mindig éretlen fürtjei egész a tövéig; egy elszabadult
 6264 20|                  elszabadult indája lecsüng a vízesésig, s annak az ütésétől
 6265 20|                    ütésétől szökell, mintha a vén, komor fenyő gyermekjátékkal
 6266 20|              gyermekjátékkal mulatná magát.~A sziklafalon megtűző nap
 6267 20|                     nap sugarai kétszerezik a nyár melegét, a zuhatag
 6268 20|                 kétszerezik a nyár melegét, a zuhatag örök permetege üdíti
 6269 20|                     légkört varázsol elő, s a légkör nedves melegében,
 6270 20|                    légkör nedves melegében, a bérc minden hasadékában
 6271 20|                     növényzet telepszik le, a fülfű zöld rózsái, a szaka
 6272 20|                    le, a fülfű zöld rózsái, a szaka sárga koszorúi virítnak
 6273 20|                  nincs, zöld moha folytatja a tarka hímzést.~A vízesés
 6274 20|                  folytatja a tarka hímzést.~A vízesés alatt, a fényes
 6275 20|                   hímzést.~A vízesés alatt, a fényes üveg bolt alatt,
 6276 20|                     egy mohos követ, melyet a felfutó alkekengi koszorúz
 6277 20|                    narancsveres kelyheivel. A meleg árnyékban csoportokban
 6278 20|               illatja mesés szerelemhevítő.~A folyam tajtékzó hulláma
 6279 20|               hulláma tova utat tör magának a gubancos máhola- és málnabozótok
 6280 20|                   kőzött, mik összeverődtek a vadvenyigével, iszalaggal;
 6281 20|                     csöndes szögletet talál a völgyben, mely egy eltévedt
 6282 20|               helyen nagy kanyarulatot tesz a folyam, s ott a kerület
 6283 20|           kanyarulatot tesz a folyam, s ott a kerület zátonyán egy csalit
 6284 20|                     fűzből; festői ellentét a komor fenyősötéthez. E törpe
 6285 20|               virágbimbóknak nézhetni őket. A fügemadár fészkei azok,
 6286 20|                     miket csoda tudománnyal a fűzfa gyapotjából tud szőni,
 6287 20|                  száműzöttei.~S amint alább a ködös mélységben újra megjelenik
 6288 20|                  mélységben újra megjelenik a folyam, mint egy smaragdzöld
 6289 20|                    völgykatlanba, ott annak a tengerszemnek a partján
 6290 20|                   ott annak a tengerszemnek a partján látszanak egymás
 6291 20|                    látszanak egymás mellett a legősibb cölöpépítmények,
 6292 20|                   gömbölyű kunyhók. Azoknak a lakói a hódok. Ezek a bölcs
 6293 20|                    kunyhók. Azoknak a lakói a hódok. Ezek a bölcs vízi
 6294 20|               Azoknak a lakói a hódok. Ezek a bölcs vízi építészek. Egy
 6295 20|                 ahova ember el nem jut.~Ezt a helyet még nem taposta emberi
 6296 20|                     nem taposta emberi láb.~A ledűlt fatörzsön országgyűlést
 6297 20|            fatörzsön országgyűlést tartanak a cincérek, e hosszú bajuszú
 6298 20|            Határozataikat bizonyosan jegyzi a fák kérge alá rokonuk, a
 6299 20|                    a fák kérge alá rokonuk, a betűíró cincér.~Az erdei
 6300 20|                     méh csak fiainak gyűjti a mézet az odvas fa üregébe.
 6301 20|                     lég mézillattól terhes, a levegő maga mámorít, andalít
 6302 20|                    az erdők szószólói: ahol a zuhatag zajong, ott szeretnek
 6303 20|                      ott szeretnek énekelni a madarak is, ott hangzik
 6304 20|                     madarak is, ott hangzik a rigó kihívó füttye, ott
 6305 20|                 rigó kihívó füttye, ott zúg a süketfajd szerelemféltő
 6306 20|               folytonos csókok csattognának a levegőben: az a fülemüle
 6307 20|                csattognának a levegőben: az a fülemüle danája.~És az alább
 6308 20|              szélesebbre terjeszti ki körül a bűvös szivárványkört e tündértáj
 6309 20|                 andaldó azt várja, hogy ott a szivárvány környezete mohos
 6310 20|                 jelenni az erdők istennője, a hűs permetegben testét megfüröszteni.~
 6311 20|              leszáll az est, részesül abban a ritka gyönyörben, hogy a
 6312 20|                    a ritka gyönyörben, hogy a páfránylevelek legyezői
 6313 20|               szétnyílnak, s előjön közülök a meztelen szirén.~Ah, mily
 6314 20|               vágyódó természetbúvárnak.~Az a „szirén” egy nagy fekete,
 6315 20|                rémesebbé teszi.~De kincs ez a természetbúvárnak; mert
 6316 20|                embert s minden más állatot, a napfényt, a zajt. Olyan
 6317 20|                    más állatot, a napfényt, a zajt. Olyan helyen él csak,
 6318 20|                 védelme nincsen, egyedül az a borzadály, melyet látása
 6319 20|                  mégis irtózat ránézni.~Ezé a sziréné a szivárvány környezte
 6320 20|              irtózat ránézni.~Ezé a sziréné a szivárvány környezte tündérgrotta
 6321 20|           szivárvány környezte tündérgrotta a Korda-folyam forrása alatt.~
 6322 20|                 Korda-folyam forrása alatt.~A kordicai statutio két hét
 6323 20|                  pedig az volt az oka, hogy a fődolog, a vendégek elhelyezése,
 6324 20|                     az oka, hogy a fődolog, a vendégek elhelyezése, nem
 6325 20|                    azok között Kordica volt a metropolis. Ezt a címet
 6326 20|              Kordica volt a metropolis. Ezt a címet nemcsak azzal érdemelte
 6327 20|                 uradalmát, s végigjárta azt a hosszú sáros utcát annak
 6328 20|                    hosszú sáros utcát annak a székhelyén, s meglátta azokat
 6329 20|               székhelyén, s meglátta azokat a fából tákolt kunyhókat,
 6330 20|                nélkül épültek, s miknek már a falun kívül érezni a bűzét,
 6331 20|                    már a falun kívül érezni a bűzét, hát akkor mindjárt
 6332 20|                 mindjárt rájött, hogy ő itt a statutiót meg nem tarthatja;
 6333 20|                     meg nem tarthatja; mert a sok vendéget nem tudja hova
 6334 20|                   tudja hova eltenni.~Arról a kisegítő eszközről is le
 6335 20|                valamennyi vendégét eltegye. A meghívott vendégek feleségestől,
 6336 20|              vendégeinek dicsekedni kellett a jó fogadtatással.~Azt gondolta
 6337 20|                    felgyújtatta Kordicát, s a rongyos házak aztán végig
 6338 20|                   megyében, Zaránd megyében a maga híres faragó embereit,
 6339 20|                   olyan új falut építtetett a leégettek számára, hogy
 6340 20|                  csakúgy tündökölt! Ellátta a maga jobbágyait házi bútorokkal,
 6341 20|               csorda tehenet, úgyhogy mikor a statutionap eljött, a minden
 6342 20|                 mikor a statutionap eljött, a minden vidékről csoportosuló
 6343 20|                   szolgálta ki, s leste még a kívánságát is. Ez a lehető
 6344 20|                     még a kívánságát is. Ez a lehető legnagyobb kényelem
 6345 20|                  lehető legnagyobb kényelem a világon.~Pedig háromszázat
 6346 20|                     hajdú, inas azon kívül.~A kordicai erdőben pedig rögtönzött
 6347 20|             cselédnek. Óriási sütőkemencék. A szabadban nyitott lacikonyhák;
 6348 20|                 lacikonyhák; nagy félszerek a boroshordóknak, szárnyékok
 6349 20|                  boroshordóknak, szárnyékok a vágómarhának.~Egy olyan
 6350 20|                    s Galíciával is határos, a statutiója is nagyszerű.
 6351 20|                   hogy szerző félről maradt a birtok az öröklőre, minden
 6352 20|                  minden szomszédot meg kell a beiktatásra hívni, s minden
 6353 20|                 annak végbemenni.~S nemcsak a nemességnek, a parasztságnak
 6354 20|                    S nemcsak a nemességnek, a parasztságnak is jelen kell
 6355 20|               traktáljon!~Ilyenformán aztán a statutión olyan vegyes társaság
 6356 20|                     ünnepélyre. Így rendeli a törvény. Még Galíciából
 6357 20|            úrhölgyek, s segítenek tarkítani a vendéggyülekezetet.~Annálfogva
 6358 20|                érkezők bediktálják neveiket a jegyzőkönyvbe. S a Decséry
 6359 20|                 neveiket a jegyzőkönyvbe. S a Decséry család neve megtűri,
 6360 20|              Csollánné Sátory Katinka neve. A világban sehol másutt nem
 6361 20|             állhatnának egymás mellett. Nem a rangkülönbség miatt; Katinka
 6362 20|                     férjével nem él együtt, a Decséry családdal egy társaságba
 6363 20|           társaságba másutt nem jöhet. Csak a statutión; az is hivatalos
 6364 20|              személy. Egyik birtoka határos a kordicaival, valamint a
 6365 20|                     a kordicaival, valamint a Decséryek egy uradalma.
 6366 20|                    Katinkát, hogy jöjjön el a statutiójára, hogy visszaadta
 6367 20|                  megbámulnivalót azon, hogy a neve előtt egy rég elfeledett
 6368 20|                    látott meg: – Aszályiét. A minőség is utána volt írva. „
 6369 20|             Bálvándy Kálmánnak. – Látod azt a hosszú nyakú mendikást?
 6370 20|               fületlen gomb ellen, hogy ezt a kazuárt azért küldte ide
 6371 20|                   hogy mikor javában folyik a statutió, felálljon protestálni.~–
 6372 20|                  jogon. Csakhogy megzavarja a mulatságot. A legale testimonium
 6373 20|                    megzavarja a mulatságot. A legale testimonium kérdésére:
 6374 20|                  előadni van ideje egy évig a királyi tábla előtt. Erre
 6375 20|          találkozott. Előre ki volt találva a rébusza.~A statutio emberemlékezet
 6376 20|                     volt találva a rébusza.~A statutio emberemlékezet
 6377 20|              beiktatással szokott kezdődni: a birtoklevél felolvasásától
 6378 20|                  birtoklevél felolvasásától a hant kézbeadásáig. A kordicai
 6379 20|         felolvasásától a hant kézbeadásáig. A kordicai statutio nem ezen
 6380 20|                statutio nem ezen kezdődött.~A megérkezés utáni napra volt
 6381 20|              előzménye.~És annak is megvolt a maga jogosult indoka.~A
 6382 20|                     a maga jogosult indoka.~A statutio egyúttal határjárással
 6383 20|                     is van összekötve. Hogy a határjárás végbemehessen,
 6384 20|                    az őt zavaró rusznyáknak a hátáról mind letépte az
 6385 20|      felvilágosítani afelől, hogy változott a birtokos, s az új gazda
 6386 20|                     az új gazda kisajátítja a medvének a bőrét, – mert
 6387 20|                gazda kisajátítja a medvének a bőrét, – mert különben ez
 6388 20|                     ez utóbbi teszi meg azt a tréfát, hogy szétriasztja
 6389 20|                   tréfát, hogy szétriasztja a határjáró legale testimoniumot.~
 6390 20|                    kell tisztítani az erdőt a fenevadaktól.~Nem is volt
 6391 20|                    senkinek semmi kifogása. A hajtóvadászat, kivált ily
 6392 20|                orosz örömest belemelegszik; a mulatságnak ez volt a jobbik
 6393 20|        belemelegszik; a mulatságnak ez volt a jobbik fele: a medvebőrre
 6394 20|          mulatságnak ez volt a jobbik fele: a medvebőrre már előre ittak.~
 6395 20|              állomásaikról, míg az uraságok a villásreggeli után húztak
 6396 20|            villásreggeli után húztak sorsot a helyekért.~A magyar hölgyek
 6397 20|                  húztak sorsot a helyekért.~A magyar hölgyek a lengyel
 6398 20|                 helyekért.~A magyar hölgyek a lengyel delnőkkel versenyeztek
 6399 20|              lengyel delnőkkel versenyeztek a merész vállalkozásban, hogy
 6400 20|                 merész vállalkozásban, hogy a vadászatban ők is részt
 6401 20|                orosz puskás.~Még Decséryné, a hercegnő is kegyeskedett
 6402 20|                 azon óhaját kifejezni, hogy a vadászkörnek egy olyan pontjáig,
 6403 20|                  van egy szép kerek tisztás a folyamparton, amelyet a
 6404 20|                     a folyamparton, amelyet a sorshúzásból a hercegnő
 6405 20|                      amelyet a sorshúzásból a hercegnő kedvéért külön
 6406 20|                    ő magának tartja fel azt a szerencsét, hogy a hölgyek
 6407 20|                  fel azt a szerencsét, hogy a hölgyek fölött őrködhessék,
 6408 20|                   ígérkezett vele osztozni. A többiek sorsot húztak, ki
 6409 20|               hölgynek, melyik lovag legyen a védője.~Egy kis kegyes csalás
 6410 20|                     ki hova jusson és kinek a társaságában. Úgy rendezte
 6411 20|                mindenki meg legyen elégedve a helyével is, meg a kíséretével
 6412 20|                 elégedve a helyével is, meg a kíséretével is, ami nem
 6413 20|              melynek több rekesztéke van, s a belenyúló csak azt a nevet
 6414 20|                      s a belenyúló csak azt a nevet húzhatja ki belőle,
 6415 20|                 húzhatja ki belőle, amelyet a rendező akar.~Katinka ezt
 6416 20|                   rendező akar.~Katinka ezt a nevet húzta: „Korda-fő.”
 6417 20|                      Korda-fő.” Mikor aztán a férfiak is helyet húztak,
 6418 20|                     keresni kezdte mindenki a maga párját s rá is talált,
 6419 20|                  Korda-főt?”~– Én voltam az a szerencsés – állt elő a
 6420 20|                     a szerencsés – állt elő a válasszal Kálmán.~– Ah haha! –
 6421 20|                     Hát ugyan hová tette ön a bajuszát? Jaj be rút ön
 6422 20|                  rút ön így! Bocsánat! Hisz a főispán is önhöz hasonlít.
 6423 20|                 Hagyta rá Kálmán, s engedte a szép hölgynek, hogy azzal
 6424 20|                   szép hölgynek, hogy azzal a szép szájával az ő rovására
 6425 20|              egymásnak jutottunk, induljunk a helyünkre – monda a szép
 6426 20|               induljunk a helyünkre – monda a szép asszony, s előrebocsátva
 6427 20|                    asszony, s előrebocsátva a vezető rusznyákot, megindult
 6428 20|                vezető rusznyákot, megindult a gyepes ösvényen.~Kálmán
 6429 20|                     Kálmán utána ballagott.~A delnő ruganyos léptekkel
 6430 20|                     léptekkel haladt előtte a meredek hegyi úton fölfelé,
 6431 20|               termetének délcegségét emelte a kurtán feltűzött feszes
 6432 20|            feltűzött feszes vadászöltöny; s a darutollas férfikalap még
 6433 20|                     pillantást áldozna akár a szép tájképnek, akár kísérője
 6434 20|                 kísérője csúf arcának, inte a vezető rusznyáknak, hogy
 6435 20|             elhagyta őket az ösvény, s csak a vezető tájékozása után kellett
 6436 20|                 orosz ajánlotta szolgálatát a delnőnek. Annak az sem kellett;
 6437 20|                     anélkül, hogy ruhájának a fodra fellibbent volna.~
 6438 20|                    olyan helyre értek, ahol a hegyről alárohanó Korda
 6439 20|                     képez. Az orosz lehúzta a csizmáit, s térdig gázolva
 6440 20|                  csizmáit, s térdig gázolva a vízben, átcammogott rajta;
 6441 20|                   önt rajta? – kérdé Kálmán a hölgytől. Neki vízmentes
 6442 20|                  ároknak, s könnyedén, mint a zerge, átugrott rajta, s
 6443 20|                     átugrott rajta, s aztán a túlsó partról visszanézett
 6444 20|                 ugrani. Ő is utána szökött.~A vezető ígérte, hogy most
 6445 20|                 hogy most mindjárt eljutnak a Korda-főhöz, már hallania
 6446 20|                     ruháival belekeveredett a csipkebokorba.~Végre elértek
 6447 20|          csipkebokorba.~Végre elértek ahhoz a meredek hegyszakadékhoz,
 6448 20|               meredek hegyszakadékhoz, mely a Korda-főt eddig hozzájárulhatatlanná
 6449 20|             kivágatott az innenső parton, s a keresztüldűlő kolossz lett
 6450 20|                   azon kellett végighaladni a tízöles mélység felett,
 6451 20|              mélység felett, mely tele volt a szarvasok elhányt agancsaival.~
 6452 20|                  rávitte az emberszeretet s a gavalléri kötelesség, hogy
 6453 20|              leszédüljön.~Katinka elfogadta a nyújtott kezet, s engedte
 6454 20|                     s engedte magát vezetni a veszedelmes hídon.~Mikor
 6455 20|                    veszedelmes hídon.~Mikor a közepére értek, akkor hirtelen
 6456 20|                     Menjen, nem kell többet a keze.~S azzal átbalanszíroztak
 6457 20|                    S azzal átbalanszíroztak a folyam forrásáig.~A nap
 6458 20|        átbalanszíroztak a folyam forrásáig.~A nap még nem jött elő a hegyek
 6459 20|                      A nap még nem jött elő a hegyek mögül; a szivárvány
 6460 20|                    jött elő a hegyek mögül; a szivárvány még nem volt
 6461 20|              szivárvány még nem volt jelen; a szép látványnak még hiányzott
 6462 20|                    látványnak még hiányzott a tündéri színe.~Akinek legkevesebb
 6463 20|                     legkevesebb érzéke volt a tájkép rendkívüli szépsége
 6464 20|               rendkívüli szépsége iránt, az a rusznyák vezető volt. Az
 6465 20|                    egy mohos kőre, elővette a szeredásából a fokhagymát
 6466 20|                     elővette a szeredásából a fokhagymát meg a szalonnát,
 6467 20|               szeredásából a fokhagymát meg a szalonnát, s elkezdett pánizálni.~
 6468 20|                    rummal volt megtöltve. – A jó embernek ez tetszett
 6469 20|                   neki emberül; ivott, mint a kefekötő, – s azután elaludt,
 6470 20|                      s azután elaludt, mint a juhászbunda.~Kálmán pedig
 6471 20|                    elővette az albumát, meg a rajzónját, s megkísérté
 6472 20|                   megkísérté lerajzolni ezt a festői képet, s aztán kétségbeesve
 6473 20|             meghaladja. – Akkor aztán fogta a puskáját, s felállt egy
 6474 20|                    hitte, hogy most neki az a kötelessége, hogy meglesse
 6475 20|                  kötelessége, hogy meglesse a medvét.~Mikor a rusznyák
 6476 20|                    meglesse a medvét.~Mikor a rusznyák elaludt az Úrban,
 6477 20|                     elaludt az Úrban, várva a boldogabb feltámadást, Katinka
 6478 20|           feltámadást, Katinka is otthagyta a jámbort, s odalépett a vízesés
 6479 20|            otthagyta a jámbort, s odalépett a vízesés tündérboltozata
 6480 20|       tündérboltozata alá, s oda leült arra a páfrányoktól körülárnyalt
 6481 20|                    körülárnyalt mohos kőre: a szirénnek a trónjára.~–
 6482 20|                     mohos kőre: a szirénnek a trónjára.~– Barátom! – szólítá
 6483 20|                    Miért?~– Azért, mert ide a falra fölmászni nagyon meredek,
 6484 20|            fölmászni nagyon meredek, amarra a bozótnak leugorni nagyon
 6485 20|             leugorni nagyon veszélyes; erre a híd felé pedig útját állom „
 6486 20|                 állom „én”.~Erre aztán mind a ketten elnevették magukat.~–
 6487 20|                    ott állni önnek és lesni a medvét, amíg a hajtás el
 6488 20|                     és lesni a medvét, amíg a hajtás el nem kezdődik;
 6489 20|                     kezdődik; annak is csak a vége felé, ha erre közeledik
 6490 20|                     felé, ha erre közeledik a zaj. Addig leülhetne ön
 6491 20|                    ellenkezőt.~Kálmán tehát a vállára vetette a puskáját,
 6492 20|                     tehát a vállára vetette a puskáját, s odament Katinkához,
 6493 20|                  Katinkához, és leült mellé a mohára. Talán a szirénnek
 6494 20|                 leült mellé a mohára. Talán a szirénnek is szokott híme
 6495 20|                    gyönyörű teremtés; annak a finom barna bőrén keresztül
 6496 20|                 mintha üvegből volna, egész a szívéig látni. A szép asszonynál
 6497 20|                      egész a szívéig látni. A szép asszonynál ez nincsen
 6498 20|            hajtóvadászaton, hogy úgy ismeri a szokást? – kérdé Kálmán.~–
 6499 20|                 sokszor! – mondá Katinka, s a térdei közé fogott puskára
 6500 20|               támaszkodott, olyformán, hogy a csőnyílásra tette a két