Part

 7001 21|                  azt akárhol uram – dörmögé a vén rusznyák –, elkapja
 7002 21|                     vén rusznyák –, elkapja a golyót a markával. (A fogai
 7003 21|                rusznyák –, elkapja a golyót a markával. (A fogai összeverődtek,
 7004 21|               elkapja a golyót a markával. (A fogai összeverődtek, keresztet
 7005 21|                  Kálmánnak lázasan dobogott a szíve.~Itt van tehát az
 7006 21|                    már csak úgy csinálta ki a sors, mintha professionatus
 7007 21|               találkozás bizony megpróbálja a fiatal szíveket.~Mikor az
 7008 21|                   fiatal szíveket.~Mikor az a roppant fekete feneved csörtetve
 7009 21|              feneved csörtetve rohan előre. A szemei sem látszanak ki
 7010 21|                     szemei sem látszanak ki a bozontos szőrcsombókok közül.
 7011 21|        szőrcsombókok közül. S jön egyenesen a vadászra. Ritka hidegvér
 7012 21|                hidegvér kell hozzá, hogy az a válságos tíz lépésre bevárja
 7013 21|                válságos tíz lépésre bevárja a maga ellenfelét, ahonnan
 7014 21|           ellenfelét, ahonnan azután biztos a lövése.~Kálmánnál a hidegvért
 7015 21|                  biztos a lövése.~Kálmánnál a hidegvért pótolta az akaraterő.~
 7016 21|                      Olyan közelre várta be a nagy fenevedat, hogy csak
 7017 21|                    választotta már el tőle; a medve abból is kilátszott
 7018 21|                   akkor célzott rá és lőtt.~A medve nagyot mordult és
 7019 21|                       Mondtam, hogy elkapja a golyót! – ordíta hátul a
 7020 21|                    a golyót! – ordíta hátul a rusznyák.~A medve keresztültört
 7021 21|                    ordíta hátul a rusznyák.~A medve keresztültört az utolsó
 7022 21|                  legbiztosabban vette célba a fejét az állatnak és rálőtt.
 7023 21|                fejét az állatnak és rálőtt. A medve megrázta a fejét,
 7024 21|                    rálőtt. A medve megrázta a fejét, s fel sem vette a
 7025 21|                    a fejét, s fel sem vette a lövést, csak egy kicsit
 7026 21|                     hátra hőkölt tőle.~„Fel a fára; fel a fára!”- kiáltozák
 7027 21|               hőkölt tőle.~„Fel a fára; fel a fára!”- kiáltozák Kálmánnak
 7028 21|                 fára!”- kiáltozák Kálmánnak a rusznyák is, a báró is.
 7029 21|                    Kálmánnak a rusznyák is, a báró is. Most már csak az
 7030 21|                 csak az az egyedüli menedék a megdühödött vérszopó ellen.~
 7031 21|                ahelyett, hogy eldobta volna a puskát s hirtelen felmászott
 7032 21|                   hirtelen felmászott volna a bórfenyőre: megkapta a cső
 7033 21|                volna a bórfenyőre: megkapta a cső végét, boldog felét
 7034 21|                     boldog felét fordította a puskának, s egy ugrással
 7035 21|                    puskának, s egy ugrással a medve előtt teremve, olyat
 7036 21|                 előtt teremve, olyat sózott a medve fejére, hogy az azt
 7037 21|                     tesz, hogy „elég”.~Csak a szégyen, a düh, a kétségbeesés
 7038 21|                      elég”.~Csak a szégyen, a düh, a kétségbeesés összes
 7039 21|                      Csak a szégyen, a düh, a kétségbeesés összes hatványainak
 7040 21|                     magyarázhatja meg, hogy a fiatalember e merényt elkövesse.~
 7041 21|                hozzá: hogy kapaszkodjék fel a fára – hát akkor az történt
 7042 21|                akkor az történt volna, hogy a medve utánakapaszkodott
 7043 21|                   butykost húzott volna elő a medvebőr kebléből, s megkínálta
 7044 21|                  öltöztetve, s aztán nem is a regényírói végzet rendezte
 7045 21|              regényírói végzet rendezte ezt a jelenetet, hanem Bálvándy
 7046 21|                     vadász bele volt avatva a tréfába; csak Aszályi nem.
 7047 21|              cserélte el Bálvándy Kálmánnal a saját puskáját, melybe golyó
 7048 21|                     leverve; azért beszélte a vén rusznyák a meséket a
 7049 21|                     beszélte a vén rusznyák a meséket a boszorkányos medvéről.~
 7050 21|                    a vén rusznyák a meséket a boszorkányos medvéről.~Egy
 7051 21|                    ez lenni tréfa alakjában a hetvenkedő fiatalembernek,
 7052 21|              vadásztársát megsértette azzal a nyilatkozatával, hogy azért
 7053 21|                 mert az nő volt; jönne csak a hím. Mintha a többiek nem
 7054 21|                    jönne csak a hím. Mintha a többiek nem a hímet szalasztották
 7055 21|                   hím. Mintha a többiek nem a hímet szalasztották volna
 7056 21|                  hát próbálja meg, mit tesz a hím medvével találkozni?~
 7057 21|              találkozni?~Hanem csalatkoztak a kísérletben.~És a szegény
 7058 21|              csalatkoztak a kísérletben.~És a szegény rusznyák fejének
 7059 21|                     kellett megszerezni azt a pszichológiai tanulmányt,
 7060 21|             szerencsére vastag feje volt, s a medvebőr enyhítette a kommantást) –
 7061 21|                     s a medvebőr enyhítette a kommantást) – miszerint
 7062 21|              egészen más ember az az úr, ki a Korda-főnél Katinka asszonyság
 7063 21|            produkálja magát, hogy rá sem lő a medvére, mely menekül s
 7064 21|                   menti; – meg az az úr, ki a Decséryék hintója előtt,
 7065 21|                    Decséryék hintója előtt, a madonnaarc szeme láttára
 7066 21|                szeme láttára helytáll annak a medvének, mely támadva jön,
 7067 21|                fenyegeti.~Az orosznak ettől a tudománytól persze akkorát
 7068 21|             tudománytól persze akkorát nőtt a feje, mint egy cipó; hanem
 7069 21|                     okultak belőle.~Katinka a kalapja mellől minden diadaljelvényt
 7070 21|                    s Bálvándy ki volt vetve a sáncából.~Kálmán pedig annál
 7071 21|                   teszi azt meg veled, hogy a medvét, mely két jó lövést
 7072 21|                    lövést fel sem vett, még a puskaaggyal is megfejelje.
 7073 21|                  puskaaggyal is megfejelje. A medvebőrt megkapod tőlem
 7074 21|                  tőlem emlékül. És egyúttal a festett bajuszviselés büntetése
 7075 21|                  batiszt zsebkendőjét, hogy a rehabilitáló műtétet végrehajtsa,
 7076 21|                    s midőn Kálmán odalépett a kocsi azon oldalához, ahol
 7077 21|                    akarják önt megtréfálni. A szegény álarcos medvét sem
 7078 21|                gondolta magában Kálmán, míg a grófnő zsebkendője orra
 7079 21|                     alatt babrált.)~Azonban a festett bajusz oda volt
 7080 21|               bajusz oda volt száradva, azt a száraz zsebkendő le nem
 7081 21|                     zsebkendő le nem vitte; a grófnő nem sokat gondolkodott
 7082 21|                    gondolkodott mit tegyen: a zsebkendő egyik szögletét
 7083 21|                ambróziával törölte le onnan a megszégyenítő bajuszt.~Ettől
 7084 22|                                      Mi van a fenyők mögött?~Ez órától
 7085 22|              Kálmánhoz.~Gyűlölte őt.~Érezte a megaláztatást a két vadászkaland
 7086 22|                      Érezte a megaláztatást a két vadászkaland moráljában.~
 7087 22|                asszony mellett gyáva bölcs, a másik mellett eszeveszett
 7088 22|                 magától. Ne higgye azt soha a kegyetlen ifjú, hogy egy
 7089 22|                   magától szakítania, azzal a szóval: „most már mást szeretek.”
 7090 22|               keresztül fog ő botlani abban a fényes pókszövetben, amit
 7091 22|                     hogy mit tegyen.~      ~A vadászat után az egész vendégsereg
 7092 22|                     meg volt elégedve azzal a rendezéssel, hogy ki-ki
 7093 22|                     hogy ki-ki hazamehetett a maga parasztházához, s ott
 7094 22|                úrfiak még este sorba vették a hölgyes házakat, s Bunkó
 7095 22|                   volt szabad megháborítani a pihenők nyugalmát.~A statutio
 7096 22|          megháborítani a pihenők nyugalmát.~A statutio ünnepélyes végrehajtása
 7097 22|         végrehajtása szabadban történt meg. A derült idő kedvezett a szertartásnak.
 7098 22|                      A derült idő kedvezett a szertartásnak. A zöld pázsiton
 7099 22|                  kedvezett a szertartásnak. A zöld pázsiton hosszú asztal
 7100 22|                  felállítva, annál elnökölt a beiktató alispán, székeken,
 7101 22|              lócákon körül ülték az asztalt a meghívott vendégek, első
 7102 22|             meghívott vendégek, első sorban a hölgyek és urak, másodikban
 7103 22|                 hölgyek és urak, másodikban a parasztok.~Katinka is megjelent.
 7104 22|                  Kissé későre is készült el a reggeli toalettjével; fekete
 7105 22|                     hogy legkésőbb jött, az a jó támadt, hogy mindenkit
 7106 22|                   akart keresztülfurakodni.~A szertartás szokott hivatalos
 7107 22|                    komolysággal ment végbe; a birtokbavételt igazoló okiratokat
 7108 22|               igazoló okiratokat felolvasta a megyei főjegyző, mire következett
 7109 22|                      mire következett volna a birtokot jelképező hant
 7110 22|                     kinőtt fiatal fenyővel, a lágy földbe benyomkodva
 7111 22|                   marmarosi gyémántok. Mind a kordicai uradalom terményei.
 7112 22|             uradalom terményei. Ezt kellett a beiktatottnak majdan kezébe
 7113 22|               hangos fennszóval felhívattak a jelenlevők a főjegyző által,
 7114 22|                    felhívattak a jelenlevők a főjegyző által, hogy ha
 7115 22|                 ellen, óvástételét most itt a hely színén végezni el ne
 7116 22|              semmivel sem lett kellemesebb; a medve elől menekülés a vadrózsa
 7117 22|                      a medve elől menekülés a vadrózsa bozóton keresztül
 7118 22|                    hogy mutatóujja hegyével a zöld posztót megbökhesse. –
 7119 22|                  ezt jegyzőkönyvbe vétetni.~A főjegyző komoly képet csinált;
 7120 22|                    csinált; hozzá sem nyúlt a tollához, hanem tréfás hidegvérrel
 7121 22|                mondá rá:~– Már be van írva.~A társaság nevetett.~Aszályi
 7122 22|                    monda gonosz nyugalommal a főjegyző.~– És az én szavaimat
 7123 22|                protocollumot.~– Majd azokat a margóra.~A közönség nagyon
 7124 22|                      Majd azokat a margóra.~A közönség nagyon mulatott
 7125 22|               közönség nagyon mulatott ezen a tréfán.~Aszályinak még egy
 7126 22|                 dolgot kellett elmondani:~– A tiltakozás okai elé fognak
 7127 22|                    esztendő lefolyása alatt a tekintetes királyi tábla
 7128 22|                     be van már írva – monda a főjegyző. – Tessék megnézni
 7129 22|                 főjegyző. – Tessék megnézni a jegyzőkönyvet.~A hallgatóság
 7130 22|                   megnézni a jegyzőkönyvet.~A hallgatóság nevetett a tréfás
 7131 22|                      A hallgatóság nevetett a tréfás ötletnek: mint mikor
 7132 22|               adomája végét előre kitalálja a másik, akinek mondja. Hanem
 7133 22|                   ment oda megnézni, mi van a protocollumban. Dehogy nézte!
 7134 22|                azzal igyekezett kikeveredni a sokaság közül, s eltűnni
 7135 22|                 eltűnni akármerre; ráhagyva a többiekre, hogy vivátozzák
 7136 22|                    hogy vivátozzák majd meg a földesurat, midőn a jelvényes
 7137 22|                     meg a földesurat, midőn a jelvényes hant átadatik
 7138 22|                jelvényes hant átadatik neki a birtok képében.~Pedig az
 7139 22|                    birtok képében.~Pedig az a tréfa, amit Csollán Berti
 7140 22|                    amit Csollán Berti ezzel a pajkossággal rögtönzött
 7141 22|                   volt olyan csekélység. Ez a játék nem megy tökmagba.~
 7142 22|                 Csollán Berti ugyan nem fog a törvényes egy év alatt semmiféle
 7143 22|             semmiféle indokokat bejelenteni a királyi táblán; hanem Bálvándynak
 7144 22|                     jövedelmébe kerül.~Mert a kordicai uradalom áll egynéhány
 7145 22|             mérföldnyi erdőből, melyből, ha a birtokos egy fogpiszkálót
 7146 22|                     főjövedelmét képezi, az a huszonkét falu jobbágya
 7147 22|                   Ez sokra megy. De most az a huszonkét falu egy esztendeig
 7148 22|                 földesúr; holnap jön utánad a másik, s az újra megveszi
 7149 22|                 akik próbálták.~Tehát ezzel a tréfával egy év jövedelme
 7150 22|                   tréfával egy év jövedelme a kútba van ejtve.~De futott
 7151 22|                     van ejtve.~De futott is a tett színhelyéről Aszályi,
 7152 22|                  csak négy mokányló vihette a szekerét, melyet jó közelbe
 7153 22|                     ő magával védelmére, de a gyorsaságban bízott.~Jól
 7154 22|                  tudta, hogy kétszáz forint a bírsága egy olyan „actus
 7155 22|                   Igaz ugyan, hogy ez azzal a másik kétszázzal, amit Csollán
 7156 22|                      hogy senki sem nyargal a szekere után, hogy nem üldözik.
 7157 22|              Azonban mikor legjobban örülne a szerencsés megmenekülésnek,
 7158 22|                    egyszer csak rákiáltanák a mély útból: „megállj!”~A
 7159 22|                    a mély útból: „megállj!”~A kiáltás asszonyi hang volt,
 7160 22|                      hogy egy lovagnő ugrat a kocsija mellé, akiben Sátory
 7161 22|                    Sátory Katinkára ismert.~A delnő az erdei gyalogúton
 7162 22|                     gyalogúton eléje került a menekvőnek.~Nemigen jó szándékai
 7163 22|                    Meg ne moccanj! – kiálta a delnő a kocsisra –, mert
 7164 22|                   moccanj! – kiálta a delnő a kocsisra –, mert lelőlek!~
 7165 22|                   kocsisra –, mert lelőlek!~A pisztolyok ugyan a nyeregkápában
 7166 22|                 lelőlek!~A pisztolyok ugyan a nyeregkápában hevertek,
 7167 22|                   az már be van bizonyítva. A kocsis tehát szót fogadott;
 7168 22|                 kocsis tehát szót fogadott; a fejére rántotta a lópokrócot,
 7169 22|                 fogadott; a fejére rántotta a lópokrócot, hogy ne is lássa
 7170 22|                 Beszéljünk németül, hogy ez a paraszt ne értse mit szólunk –
 7171 22|                 szemközt fordítá lova fejét a kocsiban ülővel. – S mármost
 7172 22|                    ön rám. Látja ön, mi van a bal kezemben? Erszény. Ebben
 7173 22|                  ígérte önnek Csollán ezért a gyalázatos óvástételért;
 7174 22|                   most visszajön, és rögtön a bíróság előtt kinyilatkoztatja,
 7175 22|                      S látja ön, mi van itt a másik kezemben? Korbács.
 7176 22|                  tiltakozni. Mármost tessék a választás! Jobb kezemből,
 7177 22|                     kezemből, bal kezemből?~A megfordított hős nem menekülhetett
 7178 22|          megfordított hős nem menekülhetett a dilemmából.~Egyik felől
 7179 22|                     dilemmából.~Egyik felől a csábító sárgák, másik felől
 7180 22|                 csábító sárgák, másik felől a fenyegető korbács.~Pedig
 7181 22|                  ösztönszerűleg nyújtva elé a tenyerét, talán békekötésre
 7182 22|                     eléje nyújtott tenyérbe a korbács őzkörmös nyelével,
 7183 22|                     Majd akkor kapja ön meg a pénzt, mikor visszavonta
 7184 22|                    pénzt, mikor visszavonta a tiltakozást. No, hát csak
 7185 22|                    hát csak fordítsa vissza a lovait.~Aszályi felráncigálta
 7186 22|               lovait.~Aszályi felráncigálta a pokróc alól a parasztot,
 7187 22|                 felráncigálta a pokróc alól a parasztot, s megmagyarázta
 7188 22|          kívánságnak nagy búsan tett eleget a földi, bús sejtelmei levén
 7189 22|                  hogy őtet is végigfektetik a határdombon, s emlékezetnek
 7190 22|                    engedelmeskedni kellett.~A statuáló alispán még javában
 7191 22|                alispán még javában tartotta a beiktatási szónoklatot a
 7192 22|                    a beiktatási szónoklatot a hivatalos vendégsereghez,
 7193 22|                   asztalhoz. Most már azzal a mosolygó praetensióval jött,
 7194 22|                     Bátorságot vett magának a szava közepén félbeszakítani
 7195 22|              alássan! Még ne tessék bezárni a protocollumot.~Az alispán
 7196 22|               csakhogy meg nem verték ezért a helyreigazításért. Az alispán
 7197 22|                amiért új contextust kellett a beszédében kezdenie, a főjegyző
 7198 22|              kellett a beszédében kezdenie, a főjegyző amiért új jegyzőkönyvet
 7199 22|            fizetésnek mármost ezzel kiesett a feneke. Hej, de szidták
 7200 22|                 neki gyönyörűség volt. Csak a tettleges szidást nem szerette,
 7201 22|                    az, hogy hol találja meg a szép asszonyt a saláriummal?~
 7202 22|                 találja meg a szép asszonyt a saláriummal?~Nem soká kellett
 7203 22|                  inasa által küldé meg neki a papírba csomagolt aranyakat.
 7204 22|                 hitt az inasnak, s felbontá a papirost: mind arany volt
 7205 22|                 markába fogva az aranyakat, a másik kezével egyenként
 7206 22|              áthelyezte azokat, s leeregeté a jobbik zsebébe. Fejet csóvált,
 7207 22|               ötvenegynek számlálta. Azután a másik markába vette mind
 7208 22|                 mind s egyenként áteregette a bal zsebébe. Megint ötvenegy
 7209 22|                   mutatni, hogy milyen nagy a becsületérzése!~Addig sompolygott,
 7210 22|                   ahol Katinka, Bálvándy és a lengyel földesurak beszélgettek
 7211 22|           rávigyorogva Katinkára, felmutatá a fölösnek talált egy aranyat,
 7212 22|                  ujja hegye közé szorítva s a hű sáfár piruló becsületérzésével
 7213 22|                     leráncolt szemöldökével a pólusig taszítva a közeledőt,
 7214 22|            szemöldökével a pólusig taszítva a közeledőt, s azt mondá neki:~–
 7215 22|                mégis kitalálták sokan, hogy a tiltakozás visszahúzatása
 7216 22|             tiltakozás visszahúzatása kinek a műve volt.~Aztán törhette
 7217 22|                  volt.~Aztán törhette rajta a fejét, aki akarta, miért
 7218 22|                nagyszerű lakoma fejezte be.~A lakomán minden volt kapható,
 7219 22|                     ínyencek számára terem, a parasztok számára kinn a
 7220 22|                    a parasztok számára kinn a szabadban egész ökröt sütöttek,
 7221 22|               sütöttek, s hordóból csorgott a bor, az úri rend egy hosszú
 7222 22|                   deszkapalotában mulatott.~A deszkapalota hossza kívülről
 7223 22|              meglépve, lehetett húsz öl, az a tér pedig, melyen a lakoma
 7224 22|                      az a tér pedig, melyen a lakoma folyt, valami tizennégy,
 7225 22|                    ölet foglalhatott el még a cigányzenekar erődített
 7226 22|                     kérdezősködni, hogy hát a hiányzó öt ölnyi tér mit
 7227 22|                    tér mit rejthet magában?~A zenekar emelvényén túl sűrű
 7228 22|                     fenyőlombok takarták el a tért, egész sudár fenyők
 7229 22|                     ha valaki kíváncsi volt a fenyőgallyakat szétvonni,
 7230 22|                   tűzködve borókalombokkal.~A lakoma eltartott este hét
 7231 22|                élvezet ki volt már merítve. A hajdúk meggyújtották a csillárok
 7232 22|                      A hajdúk meggyújtották a csillárok gyertyáit, a szarvas
 7233 22|        meggyújtották a csillárok gyertyáit, a szarvas agancsokból rögtönzött
 7234 22|               kandeláberek esti fényt adtak a mulatságnak. A szép hölgyek
 7235 22|                  fényt adtak a mulatságnak. A szép hölgyek szemei még
 7236 22|                     Kálmán észrevette annál a nagy világosságnál, hogy
 7237 22|                    kezdte tapasztalni, hogy a kész nagy embereket többre
 7238 22|               embereket többre veszik, mint a készülőben levőket.~Unta
 7239 22|             ízetlenséget érzett. Talán csak a pezsgő volt nagyon erős?
 7240 22|                   nagyon erős? Mi van közel a végtelenséghez? A tenger,
 7241 22|                     közel a végtelenséghez? A tenger, a hegy, a szép hölgy
 7242 22|                   végtelenséghez? A tenger, a hegy, a szép hölgy arca,
 7243 22|           végtelenséghez? A tenger, a hegy, a szép hölgy arca, aki ígéri,
 7244 22|                   mindaz, amit valaha attól a másik szép asszonytól hallott:
 7245 22|             asszonytól hallott: az édes is, a keserű is, s úgy vette észre,
 7246 22|                 észre, hogy elrontotta vele a vágyát, minden egyéb édes
 7247 22|                  egyéb édes és keserű után.~A cigányzene, a lárma, magyar,
 7248 22|                  keserű után.~A cigányzene, a lárma, magyar, német, lengyel
 7249 22|                     német, lengyel nyelven; a női kacagás, mint egy zűrzavaros
 7250 22|              sötétségbe bejuthatna, ami ott a fenyőkön túl van, ott ő
 7251 22|                   suhogással váltak kétfelé a felállított fenyők, két
 7252 22|               fenyők, két oldalra omolva; s a mögöttük levő borókás gyékénysátor,
 7253 22|                 színpadi függöny vonult fel a magasba.~Mi volt a háta
 7254 22|               vonult fel a magasba.~Mi volt a háta mögött?~Színpad!~Valóságos,
 7255 22|                     pompás díszítményekkel; a háttérben egy festett havas,
 7256 22|                    csoport férfi és nő; kik a függöny felemelkedtével
 7257 22|                felemelkedtével rákezdik azt a szívgyújtogató kardalt lengyelül:~„
 7258 22|                     ez!~Színpad, színjáték! A vad rengeteg közepett. A
 7259 22|                    A vad rengeteg közepett. A lengyel és magyar határszélen,
 7260 22|                 mondja: „talán álmodik is.”~A kardalt rettenetes tapsvihar
 7261 22|                    hogy elmondja, miszerint a magyar színjátszó társaság
 7262 22|                  magyar színjátszó társaság a magas uraságok előtt ez
 7263 22|            színjátékot fogja előadni.~Abban a színházigazgatóban Kálmán –
 7264 22|                    Kálmánnak nagyot dobbant a szíve! Ez a meglepetés őrá
 7265 22|                  nagyot dobbant a szíve! Ez a meglepetés őrá nézve volt
 7266 22|                   meglepetés őrá nézve volt a legmegkapóbb. A hatalmas
 7267 22|                  nézve volt a legmegkapóbb. A hatalmas földesúrnak sikerült
 7268 22|               hatalmas földesúrnak sikerült a messze Ungvárról elhozatott
 7269 22|                     rejtekben tartani egész a függöny felgördültéig, hogy
 7270 22|                     alatt kerülnie kellett. A nagyot dobbanó szív mondott
 7271 22|                 valamit. Csakhogy azt, amit a szív mond, olyan nehéz megérteni.
 7272 22|                  jól megtartottad, amire az a haragos nagyanya kényszerített,
 7273 22|                     csak egy sort nem írtál a szökevényeknek, sem útjaikba
 7274 22|                   tőlük? Ijedelem volt-e ez a szívdobbanás, hogy íme,
 7275 22|                     Vagy talán öröm volt az a szívdobbanás?~Annyi bizonyos,
 7276 22|                   gondolatnak találta, hogy a féloldalra dűlt fenyők árnyéka
 7277 22|                     menedéket szolgáltatott a zugnak, ahová bevette magát;
 7278 22|                      Óh, ne tessék remegni! A színész nem lát meg a színpadról
 7279 22|              remegni! A színész nem lát meg a színpadról senkit. Reá nézve
 7280 22|                    nagy vonását látja onnan a magasból; – hanem ha egyetlen
 7281 22|                     hanem ha egyetlen ember a tömeg figyelme között fecsegni
 7282 22|                  azt az egy embert meglátja a színész, s úgy hiszem, hogy
 7283 22|                     s úgy hiszem, hogy mint a gyilkos arca, fénykép gyanánt
 7284 22|                   fénykép gyanánt ott marad a meggyilkolt szemének hártyarecéjén:
 7285 22|                     szemének hártyarecéjén: a színész is örökké elhordja
 7286 22|                    elhordja annak az egynek a képét s látja maga előtt.~
 7287 22|                   meg.~De majd mikor jön az a másik, akinek asszonyi szemei
 7288 22|                     akit maga előtt látott; a természettől bájakkal, csengő
 7289 22|                nemes szenvedélyt; hangjának a szívhez beszélő igaz kifejezést;
 7290 22|               tanította ily szépen szavalni a parasztok népének nyelvén?
 7291 22|            magyarázta meg neki, mennyi elég a színpadon, hogy az akció
 7292 22|                     akkor színinövelde.~Óh! a közönség el volt ragadtatva
 7293 22|                     volt ragadtatva általa. A magyar és lengyel úrhölgyek,
 7294 22|                     és lengyel úrhölgyek, s a rusznyák parasztok odahátul
 7295 22|                 rusznyák parasztok odahátul a terem végében. Pedig magyar
 7296 22|                talán éppen úgy nem értették a szavalat szövegét, mint
 7297 22|                     szavalat szövegét, mint a szegény rusznyák parasztok
 7298 22|                    hatotta meg legjobban ez a tünemény. Hisz ő költő volt.
 7299 22|                     rejtette magát most már a fenyőgallyak közé. Előbbre
 7300 22|           furakodott, hogy jobban hallhassa a művésznőt.~Cilike egy hosszú
 7301 22|                     figyelve hallgatott rá. A rusznyák paraszt szájára
 7302 22|              rusznyák paraszt szájára tette a markát, hogy még szuszogásával
 7303 22|                    szuszogásával se zavarja a csendet, s a lengyel főnemes
 7304 22|                     se zavarja a csendet, s a lengyel főnemes hangtölcsért
 7305 22|                főnemes hangtölcsért csinált a tenyeréből, hogy egy szavát
 7306 22|                   egy szavát se veszítse el a művésznőnek; a legérzékenyebb
 7307 22|                  veszítse el a művésznőnek; a legérzékenyebb helyén a
 7308 22|                     a legérzékenyebb helyén a búsongó magánbeszédnek megpillant
 7309 22|         magánbeszédnek megpillant egy arcot a művésznő a földszinten,
 7310 22|             megpillant egy arcot a művésznő a földszinten, s egyszerre
 7311 22|                     tesz egy előrelépést, s a kedves meglepetés utánozhatatlan
 7312 22|                hangján kiált fel: „Kálmán!” A másik percben aztán észreveszi
 7313 22|                      nagyon elszégyenkedik; a harmadik percben ismét uralg
 7314 22|                     az elpiruló zavar, mind a visszatérő nyugalom oly
 7315 22|                     oly elragadó volt, hogy a közönség meg volt bolondulva
 7316 22|          gyönyörében.~Hát még Kálmán!~Amint a függönyt leereszték, törte
 7317 22|           leereszték, törte magát keresztül a fenyőgallytorlaszon; nem
 7318 22|                  fehér pantallonjával, amit a fenyőfaágak zöldre tarkáznak,
 7319 22|                    két szeme világával, mit a boróka tűlevelei fenyegetnek;
 7320 22|                     mivel átkozódik odahaza a kérlelhetetlen öreganya,
 7321 22|        fenyőgallyakon, gyékényfüggönyön fel a színpadra, s ott sírt egy
 7322 22|                    barátja összecsókolja, s a lengyel száműzött jellemétől
 7323 22|                    barátját szívesen lássa. A szibériai szenvedés s a
 7324 22|                     A szibériai szenvedés s a kamcsatkai kormányzó szigorú
 7325 22|                  szemrehányásokat ne tegyen a megölelgetett jó barátnak.~–
 7326 22|              hallottuk. Pedig te hallhattad a mienket. Nagyanyád megátkozott
 7327 22|                    közelítesz? Megtartottad a parancsát. Hanem csak addig
 7328 22|                  kell, hogy Cilikét meglásd a színpadon, s elestél a lábadról,
 7329 22|              meglásd a színpadon, s elestél a lábadról, ha mindjárt olyan
 7330 22|                 piedesztálon állsz is, mint a Nelson szobra. Arcra esik
 7331 22|                micsoda művésznő! Bámulatos. A színpadon kívül pedig olyan
 7332 22|                    amíg itt tanyázunk ennek a bolond bárónak az erdejében.
 7333 22|                    ő ezer forintjára! Hanem a publikumért jöttem. Meg
 7334 22|                    akartam magunkat mutatni a lengyeleknek. A magyarok
 7335 22|                     mutatni a lengyeleknek. A magyarok már ismernek bennünket;
 7336 22|                    mind meghódítottuk. Most a lengyeleken a sor. No, majd
 7337 22|           meghódítottuk. Most a lengyeleken a sor. No, majd sokat beszélek
 7338 22|                    feneke nincs. Négy cölöp a földbe verve, arra friss
 7339 22|                  Egész éjjel nem hunyjuk le a szemünket, mindig mesélni
 7340 22|                      mindig mesélni fogunk. A társaságom ott alszik a
 7341 22|                     A társaságom ott alszik a borjúszínben; tudniillik,
 7342 22|             borjúszínben; tudniillik, mikor a mécsbél elfogy, s kártyázni
 7343 22|                       Hát csak eredj vissza a publikumhoz, s ha van, akitől
 7344 22|                     tán valakid ezek között a – ránézni nem szabad – úri
 7345 22|                     Hiszen odalenn nem megy a szerelem olyan hamar. Ott
 7346 22|                 mintha ott volna az otthon.~A súgó elsőt csöngetett a
 7347 22|                     A súgó elsőt csöngetett a második felvonáshoz, tisztulni
 7348 22|              felvonáshoz, tisztulni kellett a színpadról. Kálmán visszavándorolt
 7349 22|                      Kálmán visszavándorolt a közönség közé a fenyőkulisszák
 7350 22|             visszavándorolt a közönség közé a fenyőkulisszák közül.~Ott
 7351 22|             kérdésekkel ostromolta.~– Ki az a szép színésznő, aki önre
 7352 22|                  összehunyorított szemekkel a hercegnő az ifjú embertől.~
 7353 22|                  hercegnő az ifjú embertől.~A főispán ugyan már tudatta
 7354 22|                   főispán ugyan már tudatta a hercegnővel, hogy ki az;
 7355 22|                    látta az öreg Jenőynével a K-i színházban, sőt beszélt
 7356 22|                  hát arra nem gondol senki.~A játék folyik; jönnek benne
 7357 22|                     Rák bácsi extemporizál; a súgó ugyanazt teszi; két
 7358 22|                     Rák bácsi megakad, kéri a súgót, hogy súgjon hamar; „
 7359 22|                    egyet iszok!” – felel rá a súgó; s a közönség jól mulat
 7360 22|                iszok!” – felel rá a súgó; s a közönség jól mulat rajta.~(
 7361 22|                mulat rajta.~(Én ugyan ezzel a nyelvtani botlással kockáztatom,
 7362 22|                 botlással kockáztatom, hogy a Magyar Tudós Társaságból
 7363 22|                  Tudós Társaságból kiteszik a szűröm; de már egyszer historicum,
 7364 22|                    egyszer historicum, hogy a súgó azt mondta, hogy „előbb
 7365 22|                   kell sejtenem, hogy ennek a szónak két külön formája
 7366 22|                cselekszem, hogy igyam”. – S a súgó cselekedte azt; s a
 7367 22|                    a súgó cselekedte azt; s a közönség olyan jól mulatott
 7368 22|                    jól mulatott rajta, mint a direktor magas pátoszán
 7369 22|                   direktor magas pátoszán s a primadonna könnyhullatásain.)~
 7370 23|                  egy igen istenes mulatság: a templomszentelés.~A megboldogult
 7371 23|               mulatság: a templomszentelés.~A megboldogult nagynéne egy
 7372 23|                    Kordicán, mégpedig kívül a falun; mert oda, az akkori
 7373 23|                  akkori rongyos viskók közé a költséges templom nem illett
 7374 23|                     viseld magadat; mert ha a nagynénéd megtudja, hogy
 7375 23|                     egy templomot építtet!”~A kegyes úrhölgy azonban nem
 7376 23|                   is történt egy füst alatt a statutio alkalmával.~Kálmán
 7377 23|               csakugyan ott töltötte az éjt a színészek sátorában, s ott
 7378 23|                    s ott aludt velük együtt a bükklevélből vetett ágyon.~
 7379 23|                 Ébredj! Aurora musis amica! A hajnal a múzsák barátja –
 7380 23|                Aurora musis amica! A hajnal a múzsák barátja – mondá hajdani
 7381 23|                praeceptorunk. – Viszonozzuk a barátságát. Ez a nap ünnepnap
 7382 23|                Viszonozzuk a barátságát. Ez a nap ünnepnap nekünk. Hallod,
 7383 23|                     szól az erdők harangja, a kakukk. Mi nem megyünk a
 7384 23|                    a kakukk. Mi nem megyünk a templomszentelésre. Mit
 7385 23|                keresnél ottan? Mit bámulnád a szentképeket: festetteket
 7386 23|            felmegyünk az Oltárra. Látod azt a sziklaormot, amit a kelő
 7387 23|                     azt a sziklaormot, amit a kelő nap megaranyoz? Az
 7388 23|                    örült, mint egy gyermek, a hegymászó sétának.~Kálmán
 7389 23|                      ami az útra szükséges; a vándorszínésznek gyakorlata
 7390 23|                    oromra fölvezesse, annak a hátára kötötte a poggyászt,
 7391 23|                      annak a hátára kötötte a poggyászt, s aztán megindultak
 7392 23|         szilvaléllel erősítve meg kebleiket a reggeli friss léghez. Cilike
 7393 23|                 Engem fegyvertelent kikerül a farkas.) Inkább ha valamit
 7394 23|                     ha valamit akarsz vinni a karodon, nyújtsd Cilikének,
 7395 23|                    Kálmán meg volt elégedve a cserével; otthagyta a puskát,
 7396 23|              elégedve a cserével; otthagyta a puskát, karjára vette Cilikét,
 7397 23|                   ilyenkor így vándoroltunk a tót hegyek között az egész
 7398 23|              délutánig nem volt egy harapás a szánkban, s ami szamóca
 7399 23|                  Nekem már tűzkarikát hányt a szemem az éhségtől. Akkor
 7400 23|                 berontok. Rajta! Felmásztam a falon, beugrottam a kertbe,
 7401 23|              Felmásztam a falon, beugrottam a kertbe, keresztültörtem
 7402 23|                     kertbe, keresztültörtem a komondorokon; fel a kastélyba,
 7403 23|         keresztültörtem a komondorokon; fel a kastélyba, ott találtam
 7404 23|              direktor vagyok, itt haldoklom a truppommal az útban éhség
 7405 23|                     mentsenek meg bennünket a haza számára.” Hah! micsoda
 7406 23|                   napig el nem eresztettek! A súgó nem fért negyednap
 7407 23|                     súgó nem fért negyednap a súgólyukba, úgy kihizlalták.
 7408 23|         asszonyságnak, s hagytam ábrándozni a bálványszép háziurat – Cilikével.~–
 7409 23|                   bandériummal jöttek elénk a szomszéd városból, ahová
 7410 23|                     meg éhen? Hja, barátom, a színésznek élelmesnek kell
 7411 23|                      berukkolni, elfoglalni a tért; ez most itt nagyszerű
 7412 23|                    ám, de egyet kifelejtett a hadvezér a számításból:
 7413 23|                egyet kifelejtett a hadvezér a számításból: azt, hogy tisztújításkor
 7414 23|                  kiadni való kapualja sincs a városban sehol. Itt vagyunk
 7415 23|                  utcán, az ég alatt. Az még a kisebbik baj; de nagyobb
 7416 23|                     az, hogy hol játsszunk. A vármegyeház terme kell magának
 7417 23|              vármegyeház terme kell magának a vármegyének. Van egy nagy
 7418 23|                   meg az egyiket elfoglalta a fehér tollas, a másikat
 7419 23|                  elfoglalta a fehér tollas, a másikat a fekete tollas
 7420 23|                     fehér tollas, a másikat a fekete tollas párt kortestanyának.
 7421 23|          kortestanyának. S azt ide nem adja a herkópáternek sem. Azonkívül
 7422 23|                     pedig semmi nagy épület a városban. – Semmi? – mondok: –
 7423 23|                   hódítva az egész konvent; a confraternium tárt karokkal
 7424 23|           pajtásokra nem akadtam, mint ezek a jószívű barátok voltak.~–
 7425 23|                voltak.~– S ott játszottatok a klastromban? – kérdé Kálmán.~–
 7426 23|                 kérdé Kálmán.~– Ott bizony. A refectoriumot alakítottuk
 7427 23|                   alakítottuk át színpaddá. A tisztes szentképeket bevontuk
 7428 23|                   el az első sor zártszéket a nézőhelyen, s úgy tapsolt,
 7429 23|             nézőhelyen, s úgy tapsolt, majd a tenyere szakadt bele. Azóta
 7430 23|                 bele. Azóta nagyra becsülöm a pápista papokat. A mi consistoriumunk
 7431 23|                 becsülöm a pápista papokat. A mi consistoriumunk mind
 7432 23|               Képzeld: Patakon megtiltották a diákoknak és professzoroknak
 7433 23|                diákoknak és professzoroknak a színházba járást. Barbárok!
 7434 23|             Barbárok! Ha tudnák, hogy mi az a komédiás! Mikor olyan vidékre
 7435 23|                    vidékre jutunk, ahol még a csizmatalpat nem viselik,
 7436 23|       odaszelídülnek az erkölcsök, hogy még a gyerek is megtanul köszönni.
 7437 23|                  hátára mászik, s hallgatja a szavunkat, mint a próféciát,
 7438 23|                 hallgatja a szavunkat, mint a próféciát, s tapsol annak
 7439 23|                   próféciát, s tapsol annak a szónak, amit a ti tehetetlen
 7440 23|                 tapsol annak a szónak, amit a ti tehetetlen országgyűlési
 7441 23|               örömében, s összecsókolja még a körmünk hegyét is, s azt
 7442 23|                      Akkor aztán rágyújtott a dalra Schiller „Haramiái”-
 7443 23|                    mélyén fekhelyünk, ~Hold a napvilágunk.~A hegytetőre
 7444 23|            fekhelyünk, ~Hold a napvilágunk.~A hegytetőre haladók előtt
 7445 23|                    bajtárs! Minő kép ez! Az a bolond báró azt hiszi, hogy
 7446 23|                     báró azt hiszi, hogy ez a messze vidék az övé; pedig
 7447 23|                     övé; pedig nem igaz: ez a mienk, övé csak a füstpénz
 7448 23|                  igaz: ez a mienk, övé csak a füstpénz meg a hamuzsír
 7449 23|                     övé csak a füstpénz meg a hamuzsír belőle; mienk a
 7450 23|                    a hamuzsír belőle; mienk a gyönyör, amit e látványban
 7451 23|          jobbágyainak véres verítéke; mienk a népnek a szíve: a költőé,
 7452 23|                    verítéke; mienk a népnek a szíve: a költőé, a színészé.
 7453 23|                     mienk a népnek a szíve: a költőé, a színészé. Sivított-e
 7454 23|                   népnek a szíve: a költőé, a színészé. Sivított-e olyan
 7455 23|                   vagyunk az ország főurai: a költő, a színész. Engem
 7456 23|                     ország főurai: a költő, a színész. Engem nem köt a
 7457 23|                    a színész. Engem nem köt a sárhoz a föld birtoklása:
 7458 23|                      Engem nem köt a sárhoz a föld birtoklása: az egész
 7459 23|              birtoklása: az egész az enyém! A havas hegylánctól a zöld
 7460 23|                  enyém! A havas hegylánctól a zöld hasábos rónáig. S a
 7461 23|                    a zöld hasábos rónáig. S a tornyosuló fergeteg, mely
 7462 23|                    villámcikázva jő elverni a szép zöld vetést, nekem
 7463 23|                zengésébe! Engem nem aggaszt a holnap: pedig a halhatatlanságért
 7464 23|                     aggaszt a holnap: pedig a halhatatlanságért küzdök!
 7465 23|                  törődöm vele. Nézd meg azt a gyönge virágszált ott karodon!
 7466 23|                    Óh, hidd el, hogy nem az a boldogság, mindennap vetett
 7467 23|                vetett ágyban aludni! Nem az a boldogság, mindennap háromszor
 7468 23|                    terített asztalhoz ülni. A nyomornak is van gyönyöre!
 7469 23|                nyomornak is van gyönyöre! S a szabadságnál kezdődik az
 7470 23|                  egyik legmagasbb hegycsúcs a Kárpátok hegyláncában, ötezer
 7471 23|               hegyláncában, ötezer lábnyira a tengerszín fölött; a hó
 7472 23|               lábnyira a tengerszín fölött; a hó csak deréknyárban olvad
 7473 23|                    róla. Ide törekedett fel a három ifjú rokon. Dél volt,
 7474 23|                  ifjú rokon. Dél volt, mire a csúcsra felértek.~Istenek
 7475 23|                  Egy kép, végtelenebb, mint a tenger. Elmondhatatlan,
 7476 23|           leírhatatlan, lefesthetetlen kép. A lengyel táj fölött keletnek
 7477 23|                   omlik végig; idefenn csak a gomolygó hófehér felhőtömeget
 7478 23|                  melyet felülről megvilágít a nap, s melyből villámok
 7479 23|                      borongós erdő és mező. A magyar táj fölött derült
 7480 23|                     derült nyári nap süt, s a völgyekben a megszorult
 7481 23|                     nap süt, s a völgyekben a megszorult napsugár aranyködöt
 7482 23|           hegyhátaknak változatos színt ad; a hegyről leomló patakok ezüst
 7483 23|              tükördarabokként villognak fel a völgynek sötétjéből, s zuhatagaik
 7484 23|                    alulról, mely elandalít. A hegyek, halmok a távol láthatárig
 7485 23|                 elandalít. A hegyek, halmok a távol láthatárig váltogatják
 7486 23|                    kristály bálvány fénylik a most is jégfedte Kriván.~
 7487 23|                    az ajkat s felszabadítja a könnyeket. Van benne szédület,
 7488 23|                félelem, hanem gyönyör.~Mind a hárman egy sziklapárkányon
 7489 23|             sziklapárkányon állnak, középen a nő; egyik kezét Kálmán vállára
 7490 23|                  férje kezét tartva, s mind a hárman szótlanul néznek
 7491 23|                 hárman szótlanul néznek alá a lábuk alatt örvénylő napsugáros
 7492 23|                    érzésnek, mely most mind a hármunkat betölt: ha ismered
 7493 23|               ismered azt.~– Ismerem. Ennek a neve: szerelem a földhöz.
 7494 23|                      Ennek a neve: szerelem a földhöz. Mert kétféle vágyat
 7495 23|                   ismerni az emberek között a föld iránt. Az egyik az
 7496 23|                    iránt. Az egyik az éhség a földhöz, a másik a szerelem
 7497 23|                   egyik az éhség a földhöz, a másik a szerelem a földhöz.
 7498 23|                    éhség a földhöz, a másik a szerelem a földhöz. Vannak
 7499 23|                 földhöz, a másik a szerelem a földhöz. Vannak emberek
 7500 23|                     akik nem tudnak betelni a földdel; s különösen táplálja