Part

 7501 23|                    ez éhet az alföldi róna. A földéhes embert bántja az,
 7502 23|                bántja az, hogy birtoka csak a láthatárig tart, éhezik
 7503 23|                 láthatárig tart, éhezik még a láthatár alattit is bírhatni.
 7504 23|                    nem félek tőle. Engem az a másik érzés tölt el, ami
 7505 23|                    másik érzés tölt el, ami a föld iránti szerelem. Ahogy
 7506 23|                   iránti szerelem. Ahogy ez a roppant óriási mindenség
 7507 23|                     amint az előbbre lépett a meredély szélére: azt hitte,
 7508 23|                   panasszal.~– Engemet mind a ketten! – monda Bányaváry. –
 7509 23|                     Kálmánt, s mindkettőnek a derekát egyszerre átkarolva,
 7510 23|                  volt az, mint testvércsók: a művészet és a poézis múzsacsókjai
 7511 23|                  testvércsók: a művészet és a poézis múzsacsókjai voltak
 7512 23|                    felemeljük magunkhoz ezt a földet, vagy leesünk rá,
 7513 23|                 vagy leesünk rá, s akkor is a miénk lesz. De nem esünk
 7514 23|                   esünk le! Nem lesz mindig a mi nótánk: „Hunnia nyög
 7515 23|                természetesebb, minthogy azt a dalt, mely akkor végigzengte
 7516 23|                Oltár magasán énekeljék mind a hárman. Kinek? A sziklának?
 7517 23|             énekeljék mind a hárman. Kinek? A sziklának? A sasoknak? A
 7518 23|                 hárman. Kinek? A sziklának? A sasoknak? A patakoknak?~
 7519 23|                    A sziklának? A sasoknak? A patakoknak?~És aztán egyik
 7520 23|              patakoknak?~És aztán egyik dal a másikat idézte elő; Cilikének
 7521 23|                     discanttal kísérte mind a kettőt. És mind a három
 7522 23|              kísérte mind a kettőt. És mind a három énekében melegség
 7523 23|                     melegség volt és értés. A sziklák, a sasok, a patakok
 7524 23|                   volt és értés. A sziklák, a sasok, a patakok gyönyörködtek
 7525 23|                  értés. A sziklák, a sasok, a patakok gyönyörködtek abban.~–
 7526 23|                mondá büszkén Bányaváry. – S a másik fele is jön. És akkor
 7527 23|                   monda Kálmán elmélázva. – A nádor nem tűri a magyar
 7528 23|               elmélázva. – A nádor nem tűri a magyar színészetet Budapesten.~–
 7529 23|               Budapesten.~– Hejh! Mit nekem a nádor? Ahol én leütöm négy
 7530 23|                 sátorkarómat, ott én vagyok a király; s a nádor maga is
 7531 23|                   ott én vagyok a király; s a nádor maga is csak adófizető
 7532 23|                    engedelmével” ütheted le a sátorkaróidat.~– Hát hiszen
 7533 23|                  ott leszesz-e te már akkor a nádori udvarnál, mint rangbeli
 7534 23|                    az urat nyerd meg, hanem a szolgáját. A pestvárosi
 7535 23|                     meg, hanem a szolgáját. A pestvárosi kapitány jó pajtássága
 7536 23|                 volna. Ha könyörgöm, mindig a kicsiny embereken kezdem.
 7537 23|               Bejutok én Pestre, mint ahogy a sátoros cigányok bejutnak,
 7538 23|                  sátoros cigányok bejutnak, a kertek alatt. Nem kérem
 7539 23|         szemrehányással tekinte Kálmánra, s a kebléből feltóduló sóhaj
 7540 23|                  vont ki belőle.~Reszketett a keze, és arca elhalványult.~
 7541 23|                   küzdtetek, én is küzdtem. A ti munkátokat nyomban követi
 7542 23|                   munkátokat nyomban követi a diadal, az enyém az utókorra
 7543 23|                     mohón ragadá ki kezéből a kéziratot.~– Nézd – szólt
 7544 23|                    Ő fenn az égben, mi lenn a földön. S mi azt hittük,
 7545 23|                eltért tőlünk. Hogy elmaradt a nagy urak szalonjaiban.
 7546 23|                  jött.~És elkezdték olvasni a művet; Bányaváry tartotta,
 7547 23|                   tartotta, Cilike áthajolt a vállán, s úgy olvasott belőle.~
 7548 23|                 csak némán olvasták együtt; a másodiknál Bányaváry felszökött
 7549 23|                  hangja dörögve adta vissza a költő mondatait a mélységnek,
 7550 23|                    vissza a költő mondatait a mélységnek, a végtelennek,
 7551 23|                     mondatait a mélységnek, a végtelennek, az égnek, a
 7552 23|                    a végtelennek, az égnek, a sziklatömegnek!~És közbe
 7553 23|              Cilikének: – Olvasd te tovább!~A művésznő kezébe vette azt,
 7554 23|                csodálatos ihlettel szavalta a dráma kiváló helyeit; hangon,
 7555 23|                kiváló helyeit; hangon, mely a szívből jő, s a szívbe hat;
 7556 23|                hangon, mely a szívből jő, s a szívbe hat; hévvel, mely
 7557 23|                    hat; hévvel, mely teremt a percben, amelyben születik,
 7558 23|                    csoda élvezetet nyújtott a szikláknak; – nem: ott ültek
 7559 23|                 Aglaja, Thalia, Euphrosyne: a Pyeridák mind, s alant a
 7560 23|                    a Pyeridák mind, s alant a mély völgyben ott tolakodtak
 7561 23|                    az őskor szellemalakjai; a tömör, igazi emberalakok;
 7562 23|                   tömör, igazi emberalakok; a fényes hősök, kik feltörték
 7563 23|                 fényes hősök, kik feltörték a zöld mohát sírjaik fölül,
 7564 23|                   zöld mohát sírjaik fölül, a kristálytiszta nőalakok,
 7565 23|               nőalakok, kiknek keble vérzik a vadrózsa tövisétől, mely
 7566 23|                szétnyílt sírjaikat belepte; a fekete rémek, merész körrajzaikkal,
 7567 23|                rémek, merész körrajzaikkal, a királyi alakok s a királyokkal
 7568 23|           körrajzaikkal, a királyi alakok s a királyokkal dacoló hősök.
 7569 23|              megtelt velük fenn és alant.~S a napsütötte alak az oltárkövön
 7570 23|                     az isteneket az égből s a hősöket a sírból, s a költő
 7571 23|              isteneket az égből s a hősöket a sírból, s a költő hanyatt
 7572 23|                     s a hősöket a sírból, s a költő hanyatt fekve a fűben,
 7573 23|                     s a költő hanyatt fekve a fűben, látta mind a hármat:
 7574 23|                   fekve a fűben, látta mind a hármat: a művésznőt, az
 7575 23|                 fűben, látta mind a hármat: a művésznőt, az Olympot és
 7576 23|                    művésznőt, az Olympot és a megnépesült temetőt. Üdvezült
 7577 23|                     égbe repülés érzete az! A lángvihar, mely Romulust
 7578 23|                   Romulust az égbe ragadja, a tűzszekér, mely Eliást a
 7579 23|                    a tűzszekér, mely Eliást a paradicsomba viszi!~És mikor
 7580 23|             paradicsomba viszi!~És mikor az a költő tudja azt: lelkének
 7581 23|                    És amikor bizonyos, hogy a vele együtt élő nemzedéknek
 7582 23|                     érti meg őt! Egyedül ez a két alak, ki most előtte
 7583 23|                 tapsot zúgnak rá.~Pedig hát a nagy gyönyör közepett kár
 7584 23|                  észre nem venni, hogy azok a körülcsoportosuló fényes
 7585 23|                 hanem tolongó felhők, miket a tudósok cumulus névvel jellemeznek,
 7586 23|               cumulus névvel jellemeznek, s a völgyben zúgó szellemalakok
 7587 23|           záporterhes forgószél, előpostája a zivatarnak. A lengyelországi
 7588 23|                    előpostája a zivatarnak. A lengyelországi vihar átkészül
 7589 23|                veszik észre. Fölötte állnak a viharnak: az éghez sokkal
 7590 23|                 éghez sokkal közelebb, mint a felhő maga.~A mennyei elragadtatás
 7591 23|                közelebb, mint a felhő maga.~A mennyei elragadtatás gyönyörét
 7592 23|                kebléhez.~– Kiloptad belőlem a lelket. Álmatlanná tettél
 7593 23|                     Álmatlanná tettél ezzel a műveddel. Elloptad a nőm
 7594 23|                  ezzel a műveddel. Elloptad a nőm szívét tőlem, mert ezentúl
 7595 23|                  egyébről gondolkozni, mint a te nagy eszméidről, amikkel
 7596 23|                   vezérvilága légy népednek a sötétben. Ha te azt a világot
 7597 23|              népednek a sötétben. Ha te azt a világot elrejted, ha te
 7598 23|                   mitőlünk: ha te eltagadod a világ előtt azt, hogy költő
 7599 23|                    én nem birkózom medvével a vadászaton, de megöllek
 7600 23|             megöllek mikor alszol, megöllek a legelső kővel, ami kezembe
 7601 23|              kezembe akad, ha te megtagadod a te Istenedet!~Kálmán kacagva
 7602 23|                      Olyan jólesett neki ez a fenyegetés. Olyan bohó fenyegetés
 7603 23|                   ember is volt még valahol a közelben. A kalauz.~A becsületes
 7604 23|                     még valahol a közelben. A kalauz.~A becsületes orosz
 7605 23|               valahol a közelben. A kalauz.~A becsületes orosz rég látta
 7606 23|              becsületes orosz rég látta már a közeledő fergeteget, s jónak
 7607 23|                társaságnak, hogy ideje lesz a hazatérésről gondoskodni,
 7608 23|                  égben van! Fél is az ember a mennykövektől, mikor Zeusszal
 7609 23|                     komázik! Hadd jöjjön az a fergeteg! Ők látni akarják
 7610 23|                  fergeteg! Ők látni akarják a vihart egész királyi processiójában!~–
 7611 23|                     igen szép – véleményezé a kalauz –, de ha a felhő
 7612 23|               véleményezé a kalauz –, de ha a felhő ellepi a hegyet, nem
 7613 23|                        de ha a felhő ellepi a hegyet, nem fogják megtalálni
 7614 23|                   fogják megtalálni az utat a szikláról lefelé; s hol
 7615 23|                  akkor?~– Kiverünk egy sast a fészkéből, s magunk fekszünk
 7616 23|                 elérhetnek valahol, mielőtt a fergeteg éjszakát csinál
 7617 23|                    fergeteg éjszakát csinál a nappalból.~Csak egy dalt
 7618 23|                     Csak egy dalt még onnan a sziklatetőről!~Olyan nehéz
 7619 23|                    égtől!~Utol is érte őket a zivatar fele útban. A fák
 7620 23|                  őket a zivatar fele útban. A fák közt áthúzódó felhő
 7621 23|                   szürke éjhomályt borított a rengetegre, mely zúgott
 7622 23|                     rengetegre, mely zúgott a szélnyomástól; a villám
 7623 23|                     zúgott a szélnyomástól; a villám paskolta a sziklákat,
 7624 23|            szélnyomástól; a villám paskolta a sziklákat, hogy azok ordítottak
 7625 23|                   óriás, kit anyja megvert.~A zápor után moslék patakot
 7626 23|                    moslék patakot eresztett a meredélyen, mely harsogva
 7627 23|            meredélyen, mely harsogva futott a menekülők útján, kígyózva
 7628 23|                   kígyózva keresztül-kasul.~A két ifjú egyet gondolt,
 7629 23|                  szétterítve s két karjával a két ifjú fejét átölelve,
 7630 23|                   fejét átölelve, betakarta a zápor ellen mindhármukat.
 7631 23|                  diadaluk volt aztán, mikor a meredélyen meglelték a kecskepásztor
 7632 23|                mikor a meredélyen meglelték a kecskepásztor kunyhóját!
 7633 23|            betetőzve. Se ajtaja, se ablaka; a szél mindenütt járhatja.~
 7634 23|             járhatja.~De pompás dolog onnan a zivatart nézni! A sistergő
 7635 23|                     onnan a zivatart nézni! A sistergő lecsapó villámot,
 7636 23|                  sistergő lecsapó villámot, a fejeiket dacosan felhányó
 7637 23|                   egy s kifordul tövéből. S a villámcsattogás, az égzengés
 7638 23|                alatt ott ciripel egy tücsök a kunyhó szögletében, mintha
 7639 23|                  kiált Bányaváry, s kiállva a kunyhó ajtajába, elkezdi
 7640 23|                    nem adtam két országot!”~A jámbor orosz nem győzi a
 7641 23|                    A jámbor orosz nem győzi a keresztet hányni magára;
 7642 23|                  akik az Istennel perelnek.~A zivatar lassan odább vonul,
 7643 23|               enyészetesebben hangzik, csak a fák zúgnak még, panaszosan
 7644 23|               panaszosan beszélve egymásnak a goromba viharról, s a hegyi
 7645 23|             egymásnak a goromba viharról, s a hegyi patakok cascade-jai
 7646 23|             cascade-jai zuhognak csörtetve. A kalauz tar gallyat keres
 7647 23|                     körülülik jó kedvvel, s a pattogó tűz csak nevető
 7648 23|                 nevető arcokat világít meg. A vadásztáskából előkerülnek
 7649 23|                     lakoma! Hozzá egy korty a kulacsból. Körüljár. A királyné
 7650 23|                korty a kulacsból. Körüljár. A királyné szolgája után iszik.
 7651 23|                   szolgája után iszik. Mire a zivatar megszűnik, s az
 7652 23|                   minek is? Nem vagyunk itt a legjobb helyen? Mindenünk
 7653 23|                  Hát van ilyen szállás több a világon?~Az orosz kalauz
 7654 23|                rajta. Cilike eltanulta tőle a népdalokat, s utána énekelte.~
 7655 23|               azalatt kinn járt az erdőben. A pagony esőáztatta füve virágillatot
 7656 23|                   füve virágillatot lehelt; a „körfény” virított javában;
 7657 23|                  körfény” virított javában; a bokrokat ezre a szentjánosbogaraknak
 7658 23|                    javában; a bokrokat ezre a szentjánosbogaraknak lepte.~
 7659 23|                     Mikor Kálmán visszatért a kunyhóhoz, a tűz elhamvadt
 7660 23|                     visszatért a kunyhóhoz, a tűz elhamvadt már, csak
 7661 23|                     tűz elhamvadt már, csak a csillagok ragyogtak a fenyőágak
 7662 23|                  csak a csillagok ragyogtak a fenyőágak között. Egy koszorút
 7663 23|                     Cilike fejére tette. De a körfény minden virágkelyhébe
 7664 23|                   téve, s Cilike olyan volt a koszorúval fején, mint egy
 7665 23|                    Milyen pompát űznek ezek a koldusok, akiknek költő
 7666 23|                     koldusok, akiknek költő a nevük.~
 7667 24|                                        Lenn a földön~Hogy odalenn a földön
 7668 24|                  Lenn a földön~Hogy odalenn a földön mit végeztek ezalatt,
 7669 24|                     ami ünnepély és bohózat a kettő között esik, az mind
 7670 24|                 akart jelen lenni soha. Ah, a drámai művészek arisztokraták!
 7671 24|                     művészek arisztokraták! A bohózathoz nem ereszkednek
 7672 24|                    reggel már oszlóban volt a vendégsereg. Egy része kocsira
 7673 24|                     már odább is állt. Akik a múlt éjjeli táncvigalmat
 7674 24|                 Táncvigalom is volt odalenn a földön, amíg Kálmán és társai
 7675 24|              kisasszonyok négy óráig járták a cotillont, s másnap Kálmántól
 7676 24|                    hogy hát ő mért nem volt a táncban.~Szekérre voltak
 7677 24|                 Szekérre voltak pakolva már a színészek is, s dalolva
 7678 24|                     s dalolva mentek odább; a cigánybanda húzta álmosan
 7679 24|                     hittem, hogy megszöktél a primadonnámmal. No-no! Hiszen
 7680 24|                rossz élcet hallhattál volna a testvéri szeretet nagyságáról.
 7681 24|                      Én védtelek mindenütt. A hercegnőnek esküvel bizonyítottam,
 7682 24|               készületekkel rendbe jönnünk. A főispánék megváltoztatták
 7683 24|                     előfogatok végett, amik a kassai útvonalban voltak
 7684 24|                 utazni, rendelkezésedre áll a staféta, hanem én azt hiszem,
 7685 24|           fogatommal utolérlek.~– Megvárom, a főispán mit parancsol; azt
 7686 24|                   szállást rendelni; s hogy a grófi család az éj fáradalmait
 7687 24|                     idő.~Kálmán hozzáfogott a gyorsutazáshoz, s szerzett.
 7688 24|               magának tapasztalatokat abból a témából, hogy mit tesz stafétán
 7689 24|                   egylovas kordén; nyúzatta a nyomorult gebéket feneketlen
 7690 24|                    kihúzta éjjel az ágyából a bírót; rajta tört a bezárkózott
 7691 24|                 ágyából a bírót; rajta tört a bezárkózott postamesterre;
 7692 24|                 pisztolyt szegezve vívta ki a más utazótól igénybe vett
 7693 24|                    utolsó lovat, összetörte a botját a kocsisok hátán;
 7694 24|                  lovat, összetörte a botját a kocsisok hátán; könyörgött
 7695 24|              káromkodott annyit, hogy annak a törlesztésére kellene egy
 7696 24|                      de egyet kifelejtettek a nagyméltóságú urak a földi
 7697 24|          kifelejtettek a nagyméltóságú urak a földi számításból.~Azt,
 7698 24|                     vásár volt Debrecenben.~A „Fehér Ló”, a „Bika” és
 7699 24|                  Debrecenben.~A „Fehér Ló”, a „Bika” és ami kisebb-nagyobb
 7700 24|               kisebb-nagyobb hotel csak van a világvárosban, az mind oly
 7701 24|             kérdezősködött. Dehogy van! Még a konyhában is vendégek vannak,
 7702 24|                     is vendégek vannak, még a pincetorok is ki van adva.
 7703 24|                   tessék az utcán járkálni, a lovaknak meg fele az udvaron
 7704 24|                    magánházban kisajátítani a főispánék számára szállást.
 7705 24|                     száll vásárkor, s ennek a szűrét csak nem teszik ki
 7706 24|                   is lesz benne. Berontott. A kutyák majd lehúzták. Csak
 7707 24|               viaskodás után keríthette elő a háziurat: egy kerekhasú
 7708 24|                   füstölgő makrapipa dugva. A gömbölyű flegma eszményképe.~
 7709 24|                    kell enni.~– Ön e háznak a tulajdonosa?~– Nem különben
 7710 24|                  úri családnak?~– Kérdésben a felelet.~– Decséry főispán
 7711 24|           őméltósága számára kérem.~– Hátha a főapostol volna!~– Csak
 7712 24|                  éjszakára volna szükségünk a szállásra.~– Csak egy órára
 7713 24|                 Mert módom van benne, lévén a ház az enyém, s én a háznak
 7714 24|                  lévén a ház az enyém, s én a háznak az ura.~Kálmán a
 7715 24|                     a háznak az ura.~Kálmán a fogait csikorgatva, s dühösen
 7716 24|               dühösen rontott ki az utcára: a kutyák megint majd lehúzták.~
 7717 24|                     Amint az utcára kiér, s a nagy sokadalomban keresi,
 7718 24|                    hogy kinek panaszolja el a baját, jön rá szemközt nagy
 7719 24|               barátjára ismer.~Megállította a kocsit, s odament a báróhoz.~–
 7720 24|            Megállította a kocsit, s odament a báróhoz.~– Akár visszaforduljunk
 7721 24|                       Sehol sincsen szállás a világon.~– A patvarba! Pedig
 7722 24|                sincsen szállás a világon.~– A patvarba! Pedig Decséryék
 7723 24|                  Pedig Decséryék itt jönnek a hátam mögött nyomban. Kell
 7724 24|                    És azzal elmondta Kálmán a legutóbbi próbatétele nyomorúságos
 7725 24|                    eredményét.~– Hol van az a ház? – kérdé Bálvándy.~–
 7726 24|                   szólt Bálvándy, leszállva a szekérről s pecérkorbácsával
 7727 24|                 leffentyűs lovaglócsizmáit.~A kapuban őt is megtámadták
 7728 24|                   kapuban őt is megtámadták a komondorok, de egynek olyat
 7729 24|           komondorok, de egynek olyat ütött a korbács bunkójával a fültövére,
 7730 24|                  ütött a korbács bunkójával a fültövére, hogy az ordítva
 7731 24|                 hogy az ordítva futott el s a többit is magával vitte.~–
 7732 24|                     magával vitte.~– Ki itt a háziúr? – kiálta harsányul
 7733 24|               Bálvándy.~– Magam, la! – volt a kerekhasú felelete.~– Ez
 7734 24|                    kerekhasú felelete.~– Ez a ház, amint olvasom, eladó.
 7735 24|                   se megy le belőle! – volt a hetyke válasz. A kerekhasú
 7736 24|                       volt a hetyke válasz. A kerekhasú megtámasztotta
 7737 24|                    kerekhasú megtámasztotta a hátát a folyosó oszlopához,
 7738 24|            kerekhasú megtámasztotta a hátát a folyosó oszlopához, s felnyomta
 7739 24|           oszlopához, s felnyomta az orráig a pipáját az agyarával.~Bálvándy
 7740 24|                  Bálvándy hidegvérrel nyúlt a tárcájába.~– Tartsa az úr
 7741 24|                   tárcájába.~– Tartsa az úr a kalapját, itt a húszezer
 7742 24|                Tartsa az úr a kalapját, itt a húszezer forintja.~A kerekhasúnak
 7743 24|                    itt a húszezer forintja.~A kerekhasúnak e szóra kiesett
 7744 24|                kerekhasúnak e szóra kiesett a pipa a szájából; elbámult
 7745 24|         kerekhasúnak e szóra kiesett a pipa a szájából; elbámult nagyon:
 7746 24|             elbámult nagyon: de le is kapta a kalapját, hogy elfogadja
 7747 24|                    kalapját, hogy elfogadja a belétett bankjegycsomagot;
 7748 24|                  bankjegycsomagot; mert azt a pénzt a háza még részvénytársulatok
 7749 24|          bankjegycsomagot; mert azt a pénzt a háza még részvénytársulatok
 7750 24|                     majd hitelesíteni fogja a szerződést – mondá Bálvándy
 7751 24|              Bálvándy Kálmánra mutatva. – Ő a királyi tábla felesküdt
 7752 24|             jegyzője. Tessék bejönni velem.~A házigazda gömbölyű képe
 7753 24|               mindig megőrzé ősi flegmáját. A pénzt csak eltette; a szerződést
 7754 24|            flegmáját. A pénzt csak eltette; a szerződést csak aláírta.~
 7755 24|               tessék az úrnak kimenni ebből a házból.~Mák uram meg sem
 7756 24|                  meg sem szontyolodott erre a szóra. Ez volt a hajdani
 7757 24|         szontyolodott erre a szóra. Ez volt a hajdani háziúr neve. Tudta
 7758 24|               gömbölyű orcával.~– Kérdésben a felelet.~– De csak holnapig
 7759 24|               Debrecenben.~– Ennyi mobiliát a hátamra nem vehetvén!~–
 7760 24|                    erre Mák uramnak kezdett a képe négyszögletűvé lenni.~
 7761 24|                  képe négyszögletűvé lenni.~A mellére ütött.~– „Százhúsz
 7762 24|                 ablakhoz lépett, kikiáltott a csoportban ácsorgó vásári
 7763 24|                 Jött helyette húsz.~– Enyém a ház. Ez a cókmók kimegy
 7764 24|                     húsz.~– Enyém a ház. Ez a cókmók kimegy az utcára.~
 7765 24|                  rég ismerték bőkezűségéről a tréfás bárót, nem kellett
 7766 24|                      egy perc múlva mozdult a helyéből tornyos nyoszolya,
 7767 24|                   hogy nem tréfa ez, futott a városházára igazságért.
 7768 24|                     az utcán találta; hanem a ház már akkor be is volt
 7769 24|                   csak oda kellett rendelni a vásárból; az meg az orra
 7770 24|                   csak ült egy darab ideig, a homokra kirakott lócáján,
 7771 24|                nyolc talyigást s felrakatta a cókmókját, s úgy el-kivándorolt
 7772 24|                   volt. Nem is teremnek már a mai világban ilyen emberek
 7773 24|                 olyasmit érzett, mint mikor a fiatal költő Shakespeare-t
 7774 24|                    ha rendelkeznék is azzal a vagyonnal, mely ilyen ötletekre
 7775 24|                   tesz: soha nem jönne arra a gondolatra, hogy egyórai
 7776 24|                    ötlet hódít. Megláthatta a Decséry család arcán annak
 7777 24|                  Decséry család arcán annak a ragyogásnak a visszfényét.
 7778 24|                   arcán annak a ragyogásnak a visszfényét. Tetszik az
 7779 24|                   reggelig volt házigazdája a grófi családnak, akkor elbúcsúztak,
 7780 24|                  egész hazáig. Kálmán ismét a főispánnal utazott egy hintóban.
 7781 24|                     úti baj adta elő magát.~A Sebes-Körös a múlt éjjel
 7782 24|                    elő magát.~A Sebes-Körös a múlt éjjel a nagy felhőszakadásoktól
 7783 24|                    Sebes-Körös a múlt éjjel a nagy felhőszakadásoktól
 7784 24|              elszaggatta valamennyi hídját. A vármegye rögtön küldte az
 7785 24|             praktikábilis átjárást bírjanak a víz hátára varázsolni.~Ideát
 7786 24|      vendégfogadónak még csak híre sincsen.~A főispán tanácsot tartott
 7787 24|                    főispán tanácsot tartott a hercegnővel, hogy mit tegyenek
 7788 24|              elhagyott mezővárost. Végre is a főispán elő mert állni egy
 7789 24|                  térnénk be Szentkeresztre?~A hercegnő először elfintorította
 7790 24|                      Kálmán elbámult, mikor a főispán kiadta a rendeletet
 7791 24|                      mikor a főispán kiadta a rendeletet a kocsisoknak,
 7792 24|                 főispán kiadta a rendeletet a kocsisoknak, hogy fordítsák
 7793 24|                 kocsisoknak, hogy fordítsák a rudat a Szentkeresztre vivő
 7794 24|                      hogy fordítsák a rudat a Szentkeresztre vivő útnak.~
 7795 24|                   vivő útnak.~Ez volt annak a pusztának a neve, melyet
 7796 24|                   Ez volt annak a pusztának a neve, melyet az öreg Decséry
 7797 24|                     az öreg Decséry eladott a dúsgazdag parasztnak, Tóth
 7798 24|                  odamenni több volt egynél. A vendéglátás egészen természetszerű
 7799 24|                    volt ebben az országban; a pusztai birtokosnak éppen
 7800 24|                     gyönyörűségnek vett. Az a pusztai lak pedig különösen
 7801 24|                    különösen ismeretes volt a Decséry család előtt. Még
 7802 24|          kényelemben találták magukat. Most a gazdag paraszt birtokába
 7803 24|                    szégyen vele fenntartani a további összeköttetést.~
 7804 24|                     további összeköttetést.~A magas urak tehát egész jóérzettel
 7805 24|                    idő, mikorra bevergődtek a végehossza-nemszakadó rónán
 7806 24|                 végehossza-nemszakadó rónán a szentkereszti puszta laktanyájáig.
 7807 24|               ménesek, juhfalkák verték fel a port a mezőn; szántott föld
 7808 24|                 juhfalkák verték fel a port a mezőn; szántott föld kevés
 7809 24|               szántott föld kevés volt ott, a legtöbb kaszáló és legelő.
 7810 24|                  egy-egy kezdetleges hodály a birkák számára.~Ez a grófok
 7811 24|                 hodály a birkák számára.~Ez a grófok idejében is így volt.~
 7812 24|                   vasút főindóházánál, hogy a szemközt jövő szénásszekerek
 7813 24|              bádogkolomp van akasztva; fenn a szénásszekér tetején egy
 7814 24|                      hosszú nyelű szíjostor a kezében, amellyel hatalmasakat
 7815 24|                amellyel hatalmasakat kongat a hat ökörnek, neveiken szólongatva
 7816 24|                     szólongatva őket; azzal a torokba fojtott kásás hanggal,
 7817 24|                    kásás hanggal, amit csak a paraszt tud; s amit el kell
 7818 24|                     azt hiszi, valami úr ül a szekéren, s nem fogadja
 7819 24|                     szekéren, s nem fogadja a szót.~A főispán megszólítá
 7820 24|             szekéren, s nem fogadja a szót.~A főispán megszólítá a gyermeket.~–
 7821 24|                  szót.~A főispán megszólítá a gyermeket.~– Itthon van-e
 7822 24|                    nemzetes Tóth Máté uram?~A gyermek szilajon nézett
 7823 24|                    Nem ülnél ide át hozzánk a hintóba? – szólt leereszkedőleg
 7824 24|                        szólt leereszkedőleg a gróf.~– Nem bizony – felelt
 7825 24|                 gróf.~– Nem bizony – felelt a gyerek onnan a magasból
 7826 24|                       felelt a gyerek onnan a magasból éppen nem leereszkedőleg. –
 7827 24|                 kutyaporció, ha itt hagynám a szénát.~– De ha én kívánom?~–
 7828 24|                     van édesapád?~– Ott van a szérűskertben, asztagot
 7829 24|                uraságok hintajai elkerülték a szénásszekereket, s berobogtak
 7830 24|              szénásszekereket, s berobogtak a hajdani tiszttartói lak
 7831 24|                  lak udvarába.~Mint szokás, a tiszttartóház előtt állapodtak
 7832 24|                   édes anyámasszony itt van a konyhában”.~Ez meg a gazdag
 7833 24|                    van a konyhában”.~Ez meg a gazdag földész kisebbik
 7834 24|                     át kellett sétálni abba a házba, ahová a kisleány
 7835 24|                 sétálni abba a házba, ahová a kisleány vezette őket. Az
 7836 24|              kisleány vezette őket. Az volt a hajdani béreslak. Tóth uram
 7837 24|                  Tóth uram sajnálta magától a tiszti palotába költözni,
 7838 24|                  palotába költözni, jó neki a béresház is.~Az is elég
 7839 24|                     lepedők voltak akasztva a legyek ellen; azokat úgy
 7840 24|                kellett félrehúzni s bebújni a redőik között, a padlók
 7841 24|                    bebújni a redőik között, a padlók pedig gyékénnyel
 7842 24|             gyékénnyel voltak bevonva, hogy a jövő-menő nép be ne sározza.~
 7843 24|                jövő-menő nép be ne sározza.~A kisleány bátor személy volt;
 7844 24|                      majd bevezetem magukat a tiszta szobába.~A legnagyobb
 7845 24|                   magukat a tiszta szobába.~A legnagyobb szoba érdemlé
 7846 24|                legnagyobb szoba érdemlé ezt a nevet. Igaz, hogy tiszta
 7847 24|              felfedezhető. Semmi képek. Itt a második parancsolatját a
 7848 24|                    a második parancsolatját a tíznek igen szigorúan veszik;
 7849 24|                     csak egy ódon tükör van a két ablak között, de abba
 7850 24|                     az orcáját, hogy elmegy a saját emberi formájától
 7851 24|                     saját emberi formájától a kedve.~Minden ülő- és fekvőhely
 7852 24|                 fehér gyolccsal bevonva. Ez a magyar parasztnak a legmagasabb
 7853 24|                      Ez a magyar parasztnak a legmagasabb fényűzése, a
 7854 24|                    a legmagasabb fényűzése, a hófehér szín!~A magas vendégek
 7855 24|                  fényűzése, a hófehér szín!~A magas vendégek helyet foglaltak,
 7856 24|             vendégek helyet foglaltak, amíg a kisleány kiment, hogy majd
 7857 24|                  kötényt köt maga elé, mert a konyhán volt, vacsorát főzött
 7858 24|              aratóknak.~Nemsokára előkerült a háziasszony. Derék, pirospozsgás
 7859 24|                pirospozsgás menyecske volt, a konyhai tűztől még pirosabb
 7860 24|                   viselt és bodros főkötőt. A vendégei iránti tiszteletét
 7861 24|          tiszteletét azzal fejezte ki, hogy a kék kötény fölé tiszta fehér
 7862 24|                  szálljanak, csak úgy, mint a magukéba.~S azzal emberségtudóan
 7863 24|                     emberségtudóan lehajolt a hercegnő kezéhez, azt megcsókolni,
 7864 24|                     tartva tőle: „Nem merek a kezéhez nyúlni; mert biz
 7865 24|                    az aratóknak készítettem a vacsorát. Hiába, szegény
 7866 24|                   sok piszokkal, porral jár a falusi munka.”~– Talán tartóztatjuk
 7867 24|                    az asszonyságot? – kérdé a főispán.~– Nem biz’ engem.
 7868 24|                   Nem biz’ engem. Ottan van a lányom, végzi az helyettem.
 7869 24|                   csak németül tudnék, hogy a méltóságos asszonynak annyit
 7870 24|                  mondani, hogy Krisztigott!~A méltóságos asszony nagyon
 7871 24|               nevetett e szóra, s biztosítá a háziasszonyt, hogy tud ő
 7872 24|                  annyit, amennyit magyarul; a comtesse Dorothea pedig
 7873 24|                   pedig tökéletesen beszéli a nyelvet.~– Igazán? – kiálta
 7874 24|                  akkor csakugyan fordul hát a világ. Hát tudja a grófkisasszony,
 7875 24|               fordul hát a világ. Hát tudja a grófkisasszony, hogy hívják
 7876 24|                    hívják ezt, ni?~Azt biz’ a grófkisasszony nem tudta,
 7877 24|               tárgyat, amilyet Sára asszony a köténye galandja mellől
 7878 24|                    rézorsó, amelyiknek mind a két végébe, mint a sarkantyúpengő,
 7879 24|                     mind a két végébe, mint a sarkantyúpengő, úgy van
 7880 24|                    azzal vallatják Szegeden a rabokat.~– No, hát ez egy „
 7881 24|                Tudja, grófkisasszony, mi az a derelye?~– Igen – mondja
 7882 24|                     Talán még nem is látott a grófkisasszony magyar konyhát,
 7883 24|                magyar konyhát, ha megengedi a méltóságos mama, hát én
 7884 24|                    konyhát sem látott soha, a grófoknál nem a konyhán
 7885 24|                látott soha, a grófoknál nem a konyhán keresztül járnak
 7886 24|                    konyhán keresztül járnak a szalonba, ennélfogva nagyon
 7887 24|                     magával grófkisasszonyt a konyhába, ahol a nagyobbik
 7888 24|            grófkisasszonyt a konyhába, ahol a nagyobbik leánya vette át
 7889 24|                   nagyobbik leánya vette át a kormánypálcát, azazhogy
 7890 24|                anyja, de kétszerte pirosabb a fazékérlelő tűztől. Sára
 7891 24|                  neki, hogy csókoljon kezet a grófkisasszonynak; Dorothea
 7892 24|              engedte, inkább ő csókolta meg a leány orcáját, amitől az
 7893 24|                asszony azután megmagyarázta a grófkisasszonynak, hogy
 7894 24|                  grófkisasszonynak, hogy mi a konyha, s mire való az a
 7895 24|                    a konyha, s mire való az a sok csodaformájú eszköz,
 7896 24|              asszonyok fegyvertárát képezi.~A grófkisasszonynak új volt
 7897 24|                    intézkedett közben, hogy a magas vendégek számára pompás
 7898 24|                   udvaron kapott meg, amint a lovak ellátásáról gondoskodott.~
 7899 24|                    mosolygott.~– Itt van az a domine, ni, aki engem Pesten
 7900 24|            huszonötig megcsapatott – mondta a feleségének.~– Micsoda? –
 7901 24|          tette-vette, odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével
 7902 24|          odanyalábolta Kálmánt a keblére, s a tenyerével szép gyöngéden
 7903 24|            tenyerével szép gyöngéden rávert a hátára.~– No most hát ki
 7904 24|                     fizetve! Hát ez volt az a kegyetlen ember? No, ne
 7905 24|                   rá? Nem ám. Ott voltam én a maga öreganyjánál két esztendeig,
 7906 24|                  hanem mondjad, hova tetted a vendégeinket?~– Micsoda? –
 7907 24|                  szólt suttogásra nyomva le a hangját Sára asszony. –
 7908 24|                      Csak nem akar kend így a méltóságos uraságok elé
 7909 24|               Egyszer már megcsapták kendet a gányó öltözetéért, azt akarja,
 7910 24|                  hogy…~És azzal olyat ütött a tenyerével Tóth Máté uram
 7911 24|                    hogy az többet számított a Kálmántól utalványozott
 7912 24|                 Tóth Máté uram kotródott is a tettleges utasítás után
 7913 24|                    ki volt nyalva, hogy még a bajuszát is kipödrötte,
 7914 24|                   azután csak beeresztették a vendégeit elfogadni.~Tulajdonképpen
 7915 24|             elfogadni.~Tulajdonképpen magát a sarokban meghúzni.~A főispán
 7916 24|                  magát a sarokban meghúzni.~A főispán kezet akart vele
 7917 24|                   uram keze sehogy sem volt a háta mögül előkeríthető.
 7918 24|             előkeríthető. Nem érdemli ő azt a magas leereszkedést.~Annál
 7919 24|              beletalálta magát Sára asszony a vendéglátásba.~Ő is visszakerült
 7920 24|            vendéglátásba.~Ő is visszakerült a konyhából a grófkisasszonnyal,
 7921 24|                    visszakerült a konyhából a grófkisasszonnyal, s aztán
 7922 24|      grófkisasszonnyal, s aztán hozzálátott a terítéshez. A nagy diófa
 7923 24|                   hozzálátott a terítéshez. A nagy diófa asztalt bevonta
 7924 24|                   rá párjával egymásra téve a ragyogó cintányérokat; négyre
 7925 24|              minálunk csak cintányér járja.~A gróf megnyugtatá Sára asszonyt
 7926 24|                    sem eszik ezüsttányérról a világon; még király őfelsége
 7927 24|                     miért terít csak négyre a háziasszony. Ők nem akarnak
 7928 24|                     velük az asztalnál.~Ezt a hercegnő is úgy óhajtotta.~–
 7929 24|                      Miért csak kettőt? Hát a család többi tagja?”~– Óh!
 7930 24|                   vacsorál az aratókkal meg a béresekkel az udvaron. Különben
 7931 24|                udvaron. Különben zúgolódnék a sok paraszt.~– Hát az a
 7932 24|                     a sok paraszt.~– Hát az a kis hetyke fiú, aki a szénásszekéren
 7933 24|                    az a kis hetyke fiú, aki a szénásszekéren beszélt velünk?~–
 7934 24|        szénásszekéren beszélt velünk?~– Óh! a kis Jóska? Annak meg éppen
 7935 24|                     darab kenyeret, megeszi a szederfa tetején; nem kell
 7936 24|                 azok az asztalhoz. Nem kell a gyereknek a jó életet megszokni.~
 7937 24|             asztalhoz. Nem kell a gyereknek a jó életet megszokni.~De
 7938 24|                     jó életet megszokni.~De a hercegnő nagyon követelte
 7939 24|               hercegnő nagyon követelte azt a bátor tekintetű kicsikét,
 7940 24|                  Erzsikéért emelt szót, aki a konyhán főz; nagy ellenkezés
 7941 24|                 asszony, hogy: no hát, majd a Juci elül az ő ölében, az
 7942 24|                    annak ki s be kell járni a konyhából.~Kővetkezett azután
 7943 24|                aminek alig lehetett elvárni a végét. Annyi étel, és minden
 7944 24|                 Sára asszony pedig kifáradt a kínálkozásban; sorba erőszakolva
 7945 24|              vendégét, míg bele nem unszolt a felhordott drága jóból;
 7946 24|                 ilyen halovány, mint most!”~A főispán nem is állhatta
 7947 24|                  asszony, egészen elfogadva a kapott dicséretet, s ölébe
 7948 24|               Jucikájának egy darabot abból a jó diósrétesből a markába
 7949 24|                     abból a jó diósrétesből a markába nyomva, amiből pedig
 7950 24|                markába nyomva, amiből pedig a kicsike de egy falatot sem
 7951 24|                     sem evett, úgy ellakott a bámulással a szép vendégek
 7952 24|                   úgy ellakott a bámulással a szép vendégek fölött, s
 7953 24|              szoktatja valamennyit. Az volt a mondása: inkább olyan úr
 7954 24|                 okos mondás – jegyzé meg rá a főispán.~– Azt mondta a
 7955 24|                     a főispán.~– Azt mondta a nagyasszony, hogy nincs
 7956 24|                   hogy nincs csúnyább, mint a cifra paraszt meg a kopott
 7957 24|                    mint a cifra paraszt meg a kopott úr! Onnan őtőle hozott
 7958 24|                    őtőle hozott el engem ez a rossz ember (gyöngéd taszítás
 7959 24|                     ember (gyöngéd taszítás a tenyérrel Tóth Máté uram
 7960 24|                   felesége vagyok: az elsőt a szülei kedvéért vette el;
 7961 24|                 engem aztán – azt mondta ez a rossz ember –, hogy a maga
 7962 24|                    ez a rossz ember –, hogy a maga kedvéért vesz el. Mert
 7963 24|                  ütött Sára asszony), ennek a rossz embernek: – Engedelmet
 7964 24|            Engedelmet kérek, hogy kiszaladt a számon; tudom én, hogy nem
 7965 24|                  redemtus paraszt volt azon a pusztán, amelyiken legelőször
 7966 24|                      se olvasni nem tudott. A fiát sem igen taníttathatta,
 7967 24|                    mert éppen akkor volt az a világ, hogy a püspökök eltiltották
 7968 24|                 akkor volt az a világ, hogy a püspökök eltiltották a kálvinista
 7969 24|                 hogy a püspökök eltiltották a kálvinista gyerekeknek az
 7970 24|                   elszedték tőlük; csak úgy a tanyákon, hol ragadt rájáuk
 7971 24|            gazdagodott meg az apósom. Ahogy a rossz emberek mondják, hogy
 7972 24|              mondják, hogy kád aranyat lelt a háza alatt, vagy ahogy a
 7973 24|                    a háza alatt, vagy ahogy a bolond babonások beszélik,
 7974 24|                  hordta neki lidérc képében a pénzt: ezt ne tessék elhinni.~
 7975 24|                árendált ki egy nagy pusztát a Bárodi grófoktól. Keveset
 7976 24|                   szombatján arattuk le azt a búzát, amit augusztusban
 7977 24|         augusztusban ugarba vetettünk. Ezen a tájon meg még nagyobb volt
 7978 24|                    alig tudta betakarítani. A következő esztendő aztán
 7979 24|            következő esztendő aztán kivette a maga zsoldját. Akkor meg
 7980 24|                   lett; az emberek megették a lapulevelet is, fűrészporból
 7981 24|                    az ország egyik részéből a másikba hajtották a gulyákat,
 7982 24|                részéből a másikba hajtották a gulyákat, nyájakat, hogy
 7983 24|               kiszáradt, s ez lett rá nézve a kincsbánya. – Messze földről
 7984 24|                   földről elhajtották hozzá a lábasjószágokat kinyaralásra,
 7985 24|                   azután való évben kiütött a háború; a sok katonának
 7986 24|                     évben kiütött a háború; a sok katonának ruhára, posztóra
 7987 24|                     posztóra volt szüksége, a gyapjú ára iszonyúan fölment;
 7988 24|                     volt Isten áldása. – Az a fődolog. – Én bizony nem
 7989 24|                 azért Isten kegyelméből már a harmadik pusztát szereztük
 7990 24|                    az én leányomat elveszi.~A főispán csak azt hibáztatta,
 7991 24|                     azt hibáztatta, hogy az a „leányom” nem akar megjelenni
 7992 24|                dolgát. Úgy bizony. Mind ezt a jót Isten után, az én jó
 7993 24|                     én jó nagyasszonyomnak, a Jenőynének köszönhetem;
 7994 24|          köszönhetem; mert úgy jártak annak a nevelt leányait messze földről
 7995 24|                   akkor; de sokszor eltépte a kötényemet; de megtépázta
 7996 24|                   kötényemet; de megtépázta a hajamat, mikor meg akartam
 7997 24|               gyerek volt az úrfi, mikor én a nagyasszonyomnál voltam –
 7998 24|                        mikor aztán engem ez a csúnya ember elvett, tréfálkozva
 7999 24|                  elvett, tréfálkozva mondta a nagyasszonyom: „No Sári,
 8000 24|                     nagyasszonyom: majd biz a maga unokája egy szegény