Part

 8501 25|                  cenzúrához.~Beíratta magát a vizsgálandók közé, s határnapot
 8502 25|               ügyvédi vizsgája, amely napon a drámabíráló választmány
 8503 25|                    volt kimondandó ítéletét a pályaművek felett.~Az erősebb
 8504 25|                    indulat elfoglalta agyát a gyöngébb elől.~Inkább azon
 8505 25|                   az esze, hogy mi hírt hoz a posta, mint azon, hogy mi
 8506 25|                     van Werbőczinek azokról a konkrét kérdésekről, miket
 8507 25|                  konkrét kérdésekről, miket a nagyméltóságos személynök
 8508 25|                    Harmadnap aztán megkapta a diplomáját.~Csak „laudabile”
 8509 25|                   ugyan tökéletesen mindegy a diplomára nézve, akármelyik
 8510 25|               nagyon bántotta az, hogy csak a középső jutott neki, aki
 8511 25|                   Éppen az utolsó lépésnél.~A diplomanyerés ünnepére Korcza
 8512 25|                      Csak laudabile – ezzel a szóval köszöntött be Kálmán,
 8513 25|                    ember sufficienst kapott a cenzúrán. Én is. Azért mégiscsak
 8514 25|          Nagyanyjának sietett megírni, hogy a vizsgát letette s milyen
 8515 25|                  érkezett Korcza úréval, ki a nagyasszonyt megelőzte a
 8516 25|                    a nagyasszonyt megelőzte a dolog körülményes magyarázatával.
 8517 25|                   között volt egy ellensége a nagyasszonynak, ki ellenében
 8518 25|                 pört vesztett valaha; annak a bosszúja, hogy Kálmán nem
 8519 25|                   praeclarumot hozott haza. A nagyasszony ezt majd elhiszi,
 8520 25|                    pedig türelmetlenül várt a maga napjára. Ólomlábakon
 8521 25|                 napjára. Ólomlábakon jártak a napok.~Még akkor nem volt
 8522 25|                  akkor nem volt gőzmozdony; a postának kellett négy nap,
 8523 25|                    egyik ország fővárosából a másikba eljusson.~Végre
 8524 25|                    az ötödik napon megkapta a várva várt levelet Bányavárytól,
 8525 25|            Bányavárytól, kire rábízta, hogy a pályázat eredményéről tudósítsa.~
 8526 25|                 tudósítsa.~Lázasan dobogott a szíve, reszketett a két
 8527 25|                dobogott a szíve, reszketett a két keze, mikor a levelet
 8528 25|                reszketett a két keze, mikor a levelet felbontotta; tüzet
 8529 25|                     tüzet látott maga előtt a két szeme, mikor olvasni
 8530 25|                     kezdte; s aztán elakadt a szíve dobbanása, leesett
 8531 25|                    szíve dobbanása, leesett a két keze ölébe, víz borította
 8532 25|                     ölébe, víz borította el a szemeit, mikor azt végigolvasta.~
 8533 25|                     mikor azt végigolvasta.~A pályadíjat nem ő nyerte
 8534 25|                    fordított műnek adták ki a koszorút. Megkapta a babért
 8535 25|                     ki a koszorút. Megkapta a babért egy fordító.~Hát
 8536 25|                fordító.~Hát az ő remekműve? A késő kor világító kolosszusa?
 8537 26|                                             A nagyanya fenyítő keze~A
 8538 26|                     A nagyanya fenyítő keze~A balhírt hozó levél után
 8539 26|                     minden ember olvashatja a szája görbületéről; hanem
 8540 26|                   szája görbületéről; hanem a kapott levelet másnap elküldte
 8541 26|                     Aeacus és Rhadamanthus! A pokol drámabírálói! Óh,
 8542 26|                  Midas király! Te mintaképe a műkritikusnak! Legyetek
 8543 26|                Cilike játszani fogják benne a címszerepet?! – Nagyanyád
 8544 26|                     mégiscsak elsápadt erre a hírre.~– És velem nem tudatta
 8545 26|                Korczától tudtam meg, ki ezt a hírt velem nagy titoktartás
 8546 26|                  itt járása nekem szeget üt a fejembe. Egész nap Korczával
 8547 26|                    merre; mikor meg ott van a nagyasszony Korczánál, folyvást
 8548 26|                 érzek. Nagy szerencse, hogy a drámád megbukott, s most
 8549 26|                  megbukott, s most még csak a kordicai találkozás terhel;
 8550 26|                  actus minoris potentiae” – a dráma már crimen laesae
 8551 26|           majestatis lett volna. Ergo éljen a bölcs areopag, mely e bűnt
 8552 26|                   fáradozásaira várakoznia. A talány megoldása helyébe
 8553 26|               nyílik az ajtó, s belép rajta a nagyanya.~Abban az ő szokott
 8554 26|                 öltözetében, amelyet otthon a kisvárosban szokott viselni;
 8555 26|               szokott viselni; de nem azzal a családszerető arccal, amit
 8556 26|                     pamlagra, s körülnézett a szobában.~Nagy sokára azután
 8557 26|                azután megszólalt.~– Hol van a diplomád?~Kálmán előkereste
 8558 26|              szekrényéből, s átnyújtá neki.~A nagyasszony belepillantott:
 8559 26|                 hangon: „milyen ócskák ezek a bútorok itten!~Majd meg
 8560 26|                    itten!~Majd meg elindult a szobában s körülvizsgált
 8561 26|         körülvizsgált mindent, kinyitogatta a szekrényeket: „milyen durvák
 8562 26|            kikutatta dohányosdöbözét: annak a tartalmát is ócsárlotta.~–
 8563 26|                   rád? Esetlenül áll rajtad a ruha.~A ház előtt állt a
 8564 26|                Esetlenül áll rajtad a ruha.~A ház előtt állt a bérkocsi,
 8565 26|                    a ruha.~A ház előtt állt a bérkocsi, mely vitte őket,
 8566 26|                      ahová már mondva volt, a város egyik népesebb utcájába,
 8567 26|              felment Kálmánnal az emeletbe. A lépcsőre nyíló ajtónál megállt,
 8568 26|                    ajtónál megállt, kivette a kulcsot táskájából, s felnyitotta
 8569 26|                      szőnyegezett falakkal, a falakon olajfestményekkel.
 8570 26|                    másik szobát nyitott fel a nagyasszony. Az férfi dolgozószobának
 8571 26|                  szobába léptek át, ez volt a hálószoba, egyszerű, de
 8572 26|                    udvari szoba, kijárattal a folyosóra. Egészen nőtlen
 8573 26|                kettős kijárattal.~– Ez lesz a szállásod a jövőre – mondá
 8574 26|           kijárattal.~– Ez lesz a szállásod a jövőre – mondá a nagyasszony,
 8575 26|                  szállásod a jövőre – mondá a nagyasszony, s megmagyarázá
 8576 26|                   lesz.~Aztán felnyitogatta a szekrényeket. „Itt állnak
 8577 26|                 Szekulánál varrasd: az most a leghíresebb szabó. A virágokat,
 8578 26|                   most a leghíresebb szabó. A virágokat, amik erkélyeden
 8579 26|                  mindig vissza kell küldeni a kertészhez, s új neműeket
 8580 26|              félrevonva egy kettős ajtóról, a kisded erkélyre mutatott
 8581 26|                    kisded erkélyre mutatott a nagyasszony. Akkor divatozó
 8582 26|                   lócsiszár meg egy lovász. A nagyasszony inte nekik;
 8583 26|             almásszürke volt, derék félvér, a másik becsületes sárga.~
 8584 26|                     másik becsületes sárga.~A lócsiszár elmondta, hogy
 8585 26|                     ára ezerkétszáz forint, a másiké kétszázötven; melyiket
 8586 26|                      Hát természetesen mind a kettőt – monda a nagyasszony. –
 8587 26|         természetesen mind a kettőt – monda a nagyasszony. – Aki lovat
 8588 26|                    lovászt is tart hozzá, s a lovásznak is kell egy ló,
 8589 26|                    úr ki fogja önt fizetni.~A lócsiszár mély bókkal hajolt
 8590 26|              őnagyságaik előtt, s biztosítá a nagyságos urat, hogy igen
 8591 26|                   hogy igen jó vásárt tett; a „Villám-nak az árát mindenki
 8592 26|              mondani.~Kálmánnak úgy szorult a szíve mindezekre. Valami
 8593 26|               szükség, hogy odáig elkísérj. A bérkocsis tudja már, hová
 8594 26|                 írószekrényed kulcsa. Annak a belső fiókjában találod
 8595 26|               György napkor fizeti kezedhez a bérlő. Ha nem jönnél ki
 8596 26|                   úrnak, s ő intézkedni fog a többiről.~Kálmánnak a bámulat
 8597 26|                   fog a többiről.~Kálmánnak a bámulat uralgott minden
 8598 26|               nyúljon s azt ajkához emelje.~A nagyanya észrevette a bámulatban
 8599 26|               emelje.~A nagyanya észrevette a bámulatban rejlő kérdést,
 8600 26|                  Légy úr!”~S azzal becsapta a kocsiajtót, elrobogott.~
 8601 26|               mondják, hogy légy „semmivé”!~A nagyanya bosszúállása teljes
 8602 26|        összeszövetkezve, hogy Kálmánnak ezt a jóslatot hozza: „Ne légy
 8603 27|                                             A lóháton~Mi a különbség az
 8604 27|                                A lóháton~Mi a különbség az ember és az
 8605 27|                  között?~Az egyik lovon ül.~A kengyelvas a legelső lépés
 8606 27|                egyik lovon ül.~A kengyelvas a legelső lépés a magasba.~
 8607 27|                  kengyelvas a legelső lépés a magasba.~Együgyű vagy? Lóra
 8608 27|                   ember lett belőled.~Ferde a képed, ripacsos? Lóra ülsz:
 8609 27|                  ülsz: s vitéz fogsz lenni.~A szegény lutheránus papot
 8610 27|              elismerik róla, hogy „prépost.~A ló az embernek megnemesítő
 8611 27|             embernek megnemesítő része.~Már a rómaiaknál „eques” volt
 8612 27|                     rómaiaknál „eques” volt a nemesember címe, s a székelyeknél
 8613 27|                   volt a nemesember címe, s a székelyeknél az előkelőket „
 8614 27|                  címmel tisztelték meg. Még a szentek között is van két
 8615 27|               László; – eleget is zúgolódik a svábhegyi keresztyén polgártárs,
 8616 27|                keresztyén polgártárs, mikor a Szent László templomában
 8617 27|                meglátja, hogy hát már ő azt a lovat is hozzáimádja-e a
 8618 27|                    a lovat is hozzáimádja-e a szenthez. A régi istenek
 8619 27|                   hozzáimádja-e a szenthez. A régi istenek közül azonban
 8620 27|                 lovakat: egy négyes fogatot a phaétonja számára, s egy
 8621 27|                  számára, s egy hátaslovat, a Pegazust, mikor poétázott.~
 8622 27|                  Pegazust, mikor poétázott.~A Pegazusnál azonban sokkal
 8623 27|               azonban sokkal többre becsüli a világ az olyan jó közönséges
 8624 27|                     közönséges félvért.~Ezt a tapasztalást Kálmán barátunk
 8625 27|                   az iskolában tanult, amit a fejébe fölszedett, nem viszi
 8626 27|                észrevehette lovaggá lételét a Decséry-háznál. Télre ismét
 8627 27|                 Télre ismét visszaköltözött a hercegnő Pestre, s azon
 8628 27|                     Kálmán mindennapos volt a háznál.~Megtanult szellemdús
 8629 27|               szellemdús s mulattató lenni. A mély értelmű költői beszédek
 8630 27|                     hogy okosan társalogjon a napi események fölött, s
 8631 27|                    napi események fölött, s a nemesebb emberszólás művészetében
 8632 27|           gyakorolja magát.~Decséryék által a nádori udvarnál is be lőn
 8633 27|                 udvarnál is be lőn mutatva. A nádornak akkor harmadik
 8634 27|                 akkor harmadik neje volt; s a fejedelemnő éppen fiatal
 8635 27|                 fiatal anya, kinek kedvéért a budai udvar minden tőlünk
 8636 27|            Őfenségeik különösen kitüntették a deli ifjút, kinek egy udvari
 8637 27|              ezúttal először volt bemutatva a nádori udvarnál, a főhercegnő
 8638 27|                bemutatva a nádori udvarnál, a főhercegnő által üdvkívánatokkal
 8639 27|                  kegyes célzatokkal, miktől a madonnaarc szépen elpirult.~(
 8640 27|                   soha kifesteni.)~Őfensége a nádor maga is kegyeskedett
 8641 27|                    aztán semmi krónikaírás!~A csittvári krónika történetét
 8642 27|                     még mind keresztülérzik a Rákóczi korabeli dohos hagyományok
 8643 27|                    dohos hagyományok szaga! A kábító cosmeticumok még
 8644 27|                    még nem járták át eléggé a nagyot botlott ifjút.~De
 8645 27|                   remek beszédeknek, melyek a tapintatos és lojális hazafiúi
 8646 27|                    miután köztudomású, hogy a főispán beszédeit ő készíti.~
 8647 27|                     engedve Kálmánnak, hogy a Decséry úrhölgyeket kísérve,
 8648 27|                alcsuthi nyári palotába, hol a fejedelmi család a meleg
 8649 27|                      hol a fejedelmi család a meleg hónapokat tölté.~A
 8650 27|                    a meleg hónapokat tölté.~A nádor családja itt egészen
 8651 27|                  fesztelenül élt; körülvéve a néptől s nem zárkózva el
 8652 27|                     s nem zárkózva el tőle. A főhercegnő akárhányszor
 8653 27|                   akárhányszor ellátogatott a szegények kunyhóiba mint
 8654 27|                  szülötte együtt játszottak a parasztgyermekekkel. Máig
 8655 27|      parasztgyermekekkel. Máig is él még az a földész, most már hatvanéves
 8656 27|                    kicsi gyerek, felkiabált a nádori palota erkélyére: „
 8657 27|                     már játszani!” S akinek a bodzafa puskájából olyan
 8658 27|             hatalmasan lövöldözött s akinek a fekete kenyeréből olyan
 8659 27|               kenyeréből olyan jóízűt evett a játék után a Palatinus Pista.~
 8660 27|                   jóízűt evett a játék után a Palatinus Pista.~Itt a rózsalugasoktól
 8661 27|                 után a Palatinus Pista.~Itt a rózsalugasoktól illatos
 8662 27|                     pázsiton sokszor látták a kegyes főhercegnőt, akkor
 8663 27|    mostohagyermekeitől körülvéve, hallgatni a deli ifjú tréfáit; ki mulatságos
 8664 27|                mulatságos népmeséket regélt a kis főhercegnek, miket ő
 8665 27|                 Csalóka Péter kalandjairól, a tréfás cigányokról, a hamis
 8666 27|         kalandjairól, a tréfás cigányokról, a hamis diákokról; itt dalolta
 8667 27|                 diákokról; itt dalolta neki a néprománcokat a székely
 8668 27|                dalolta neki a néprománcokat a székely juhászról, a Hófehérkéről,
 8669 27|          néprománcokat a székely juhászról, a Hófehérkéről, s megmutatta
 8670 27|             Hófehérkéről, s megmutatta neki a fekete palatáblán egy fehér
 8671 27|            tolvajból utoljára gólya. Amiken a kis főherceg olyan jól el
 8672 27|                olyan jól el tudott mulatni. A főhercegnő pedig annak örült,
 8673 27|                   gyermekét kacagni hallja. A nádor aztán gyönyörködött
 8674 27|               örömében.~S mindennek az lett a vége, hogy Kálmánnak sokkal
 8675 27|                    sokkal többet használtak a székely juhász danái s Csalóka
 8676 27|                     tanult.~Egy napon azzal a kellemes hírrel lepte meg
 8677 27|                  kapni kinevezését titkárrá a Locumtenentialéhoz.~Nagy
 8678 27|                      Ez alkalommal előhozta a hercegnő azt is, hogy a
 8679 27|                     a hercegnő azt is, hogy a kis főhercegnek e napokban
 8680 27|                  költeményt szerezne, s azt a magas szüléknek megküldené.~
 8681 27|              nyugtatványt is adjon; sőt még a nyugtatványt versekbe is
 8682 27|                  költeményt.~– Úgy? – monda a hercegnő, különös hangnyomattal. –
 8683 27|                     ne tegye ön. Amit önnek a nagyanyja parancsolt, azt
 8684 27|                    nem hozta neki elő többé a verset. Aminek Kálmán nagyon
 8685 27|                 Aminek Kálmán nagyon örült. A gratuláló versektől mindig
 8686 27|                 iszonyodott. Olyan az, mint a csók a kesztyűs kézre.~Két
 8687 27|          iszonyodott. Olyan az, mint a csók a kesztyűs kézre.~Két nap
 8688 27|                    múlva aztán kezében volt a kineveztetés amaz irigyelendő
 8689 27|                  amióta ő is lovat tartott. A lakoma vidám volt és költséges.
 8690 27|                   ki őt mindenütt kivetette a nyeregből, ahol csak asszonyszem
 8691 27|             asszonyszem előtt versenyeztek. A sok áldomás végén természetesen,
 8692 27|                  lenni. Van az üvegesnél és a porcelánárusnál még elég.~
 8693 27|                 aztán virradatra nem tudott a fiatalság a maga hevétől
 8694 27|           virradatra nem tudott a fiatalság a maga hevétől hova lenni,
 8695 27|              valamelyik bohó megpillantotta a víkardokat a falon, s azt
 8696 27|                 megpillantotta a víkardokat a falon, s azt indítványozta,
 8697 27|              csináljanak egy rohamot, ki-ki a maga bálványozott hölgye
 8698 27|                  első három vágást adja, az a győztes.~Jó lesz! A teremben
 8699 27|                      az a győztes.~Jó lesz! A teremben hirtelen félretoltak
 8700 27|                asztal tetejére, ő lesz majd a bíró.~A cimborák felrakták
 8701 27|               tetejére, ő lesz majd a bíró.~A cimborák felrakták a sodrony
 8702 27|                  bíró.~A cimborák felrakták a sodrony álarcokat, felhúzták
 8703 27|                sodrony álarcokat, felhúzták a szarvasbőr kesztyűket, s
 8704 27|                 megmutatták, ki mit tanult.~A két vitéz, ki a többit mind
 8705 27|                     tanult.~A két vitéz, ki a többit mind legyőzte, Kálmán
 8706 27|                   Plasztron nélkül?”~„Minek a plasztron?”~A két szeleburdi
 8707 27|               nélkül?”~„Minek a plasztron?”~A két szeleburdi azzal egymásnak
 8708 27|                 daganatokkal volt tele mind a kettőnek karja, oldala,
 8709 27|                 karja, oldala, melle, néhol a bőr is fel volt repedve.
 8710 27|                    repedve. Szerencse, hogy a kardok tompák voltak.~Milyen
 8711 27|                    S az az egy ütés, amitől a kezén két köröm egyszerre
 8712 27|                 hibáját, miszerint ő mindig a kard lapjával üt, míg Kálmánnak
 8713 27|                  elváltak valamennyien mint a legjobb cimborák, s korán
 8714 27|                 Elbámulta damasztfüggönyein a cifra virágokat, és azt
 8715 27|                   Hogy csalom én itt mostan a világot! Hiszen én nem vagyok
 8716 27|                    sem irigyelt udvarló. Ez a pompa, ez a pazar fény,
 8717 27|                     udvarló. Ez a pompa, ez a pazar fény, mi körülvesz,
 8718 27|               vagyok. Semmi sem vagyok más. A többi csak hazugság. Meddig
 8719 27|                   tart még?”~– Óh nem lehet a lelket elhagyni magától!~
 8720 27|                asszony ajka nem nyújt.~Ovid a korbácsütés alatt is verset
 8721 27|                     szám ki nem ejt már!” S a sors korbácsütésére a lant
 8722 27|                     S a sors korbácsütésére a lant harmóniája zendül.
 8723 27|                  hogy elbukjék, csillag van a fején, mely újra égnek emeli.~
 8724 27|                 nincs, aki megértsen!” Zeng a köveknek, mint Orpheus;
 8725 27|                köveknek, mint Orpheus; zeng a tengernek, mint Ossian;
 8726 27|                tengernek, mint Ossian; zeng a pusztának, mint Petőfi;
 8727 27|                pusztának, mint Petőfi; zeng a börtönfalaknak, mint Balassa,
 8728 27|                  pusztánál, tengernél: zeng a papoknak, mint Dante.~Ez
 8729 27|                  még eltitkolni, hogy én és a lelkem nem járunk egy úton?
 8730 27|                 úton? Hogy szomjan jövök ki a tivornyából, boldogtalanul
 8731 27|                  tivornyából, boldogtalanul a szerelmi légyottról, megalázva
 8732 27|              szerelmi légyottról, megalázva a dicsőségből?”~Hálószobáinak
 8733 27|               nyitva volt s azon keresztül, a rózsaszín függöny szövetén
 8734 27|                  csak ezentúl lesz alkalma. A toll heverhetett.~Egyszer
 8735 27|                  íráshoz dűlne féloldalt, s a rózsaszínű napsugárban rezgő
 8736 27|                    alatta fekvő lapra.~Aha! A régi mese a magától író
 8737 27|                     lapra.~Aha! A régi mese a magától író tollról! A pók,
 8738 27|                 mese a magától író tollról! A pók, mely fonalát a toll
 8739 27|                tollról! A pók, mely fonalát a toll szárnyához köti, s
 8740 27|                  sem jutott reggeli víziója a magától író tollról. Rossz
 8741 27|                 volt, és azt képzelte, hogy a hajszálai fájnak. Ez az
 8742 27|                mégis igen sikeres találmány a gondolatok megölésére.~Másnap
 8743 27|               gondolatok megölésére.~Másnap a nádorhoz ment el megköszönni
 8744 27|                nádorhoz ment el megköszönni a magas kegyet, s aznap Decséryéknél
 8745 27|                 aznap Decséryéknél ebédelt.~A hercegnő dicsekedve mondá
 8746 27|                   mily kegyben áll Kálmán – a kis főhercegnél. Gyakran
 8747 27|                      Gyakran emlegeti őt, s a gólyává lett vadászt már
 8748 27|                     ha valaki besúgna neki.~A hercegnő volt az a valaki.~–
 8749 27|                    neki.~A hercegnő volt az a valaki.~– Ön nem is sejti,
 8750 27|                    hogy Dorothea miben töri a fejét?~– Ah, mama – szólt
 8751 27|                   fejét?~– Ah, mama – szólt a grófnő szégyenkezve.~– No,
 8752 27|                mutasd meg neki – unszolá őt a hercegnő –, ő ért hozzá,
 8753 27|                  szabad verset írni – mondá a hercegnő, mosolygó oldalpillantást
 8754 27|              erőszakolva elvevé Dorotheától a félig örömest odaadott verset,
 8755 27|                   felőle semmit – magyarázá a hercegnő –, neki magának
 8756 27|                        neki magának jött az a gondolatja, hogy ha ön nem
 8757 27|                  hogy ha ön nem írhatja meg a költeményt, megírja ő ön
 8758 27|                  mit vél ön róla? – unszolá a bírálatot a hercegnő.~Bizony
 8759 27|                 róla? – unszolá a bírálatot a hercegnő.~Bizony nehéz volt
 8760 27|             véleményt nyilvánítani. Mert ha a költőt engedi Kálmán beszélni,
 8761 27|                     kezdetlegesek; ismétlés a gondolatokban; ok nélkül
 8762 27|                  nem jól választott szavak, a kifejezésekben semmi numerus;
 8763 27|               numerus; teljes érzéketlenség a mérték és a cezúra iránt,
 8764 27|                   érzéketlenség a mérték és a cezúra iránt, dissonáló
 8765 27|                  többnyire csak klapanciák, a leányágra jutott líra erőtlen
 8766 27|             kifejezése az egészen.~Hanem ha a szerelmest engedik beszélni!
 8767 27|            Prométheuszát fel akarja ragadni a földről. A szerelem önfeláldozásának
 8768 27|                   akarja ragadni a földről. A szerelem önfeláldozásának
 8769 27|                imádott szív így adja tudtul a rokon léleknek, hogy vele
 8770 27|                      Hogy vetélytársnéjára, a múzsára nem féltékeny; a
 8771 27|                    a múzsára nem féltékeny; a szerető férfi bálványának
 8772 27|                 szép, ahogy van. Aláírhatja a grófnő nevét.~– Én nem azért
 8773 27|                     hisz akkor ketten írnók a verset, s mind a kettőnk
 8774 27|               ketten írnók a verset, s mind a kettőnk nevének kellene
 8775 27|               állani.~– Hát álljon ott mind a kettő – mondá elhamarkodva
 8776 27|                mondá elhamarkodva Dorothea.~A hercegnő sietett a rendes
 8777 27|                Dorothea.~A hercegnő sietett a rendes kerékvágásba terelni
 8778 27|                 rendes kerékvágásba terelni a társalgást.~– Az még korán
 8779 27|        felvilágosítja ön alaposan Dorotheát a technika hibái felől; aminek
 8780 27|               alkalmon, hogy oktatást adjon a grófnőnek a prozódiából;
 8781 27|                  oktatást adjon a grófnőnek a prozódiából; hogy felvilágosítsa,
 8782 27|                  hogy felvilágosítsa, mi az a rím, mi az assonance; tartott
 8783 27|            assonance; tartott neki előadást a numerusról, a magyar nyelv
 8784 27|                 neki előadást a numerusról, a magyar nyelv türelmetlenségéről
 8785 27|      türelmetlenségéről az inverziók iránt, a különböző metrumokról, mik
 8786 27|            különböző metrumokról, mik közül a jambust a magas sarkú múzsa,
 8787 27|            metrumokról, mik közül a jambust a magas sarkú múzsa, a trocheust
 8788 27|                jambust a magas sarkú múzsa, a trocheust a magas ruhájú
 8789 27|                    sarkú múzsa, a trocheust a magas ruhájú kedveli; és
 8790 27|                    magas ruhájú kedveli; és a többi…~Ezek folytán Dorothea
 8791 27|          rendeltetése helyére. Meg is tette a hatását kétségtelenül.~S
 8792 27|                   látszott, hogy beleízlelt a versírásba.~Mindennap egy-egy
 8793 27|                    tétova gondolatai, miket a hő fantázia lángjai nem
 8794 27|                 lángjai nem lobognak át.~De a szerető szív nem kérdezte
 8795 27|                    tetszett legjobban, hogy a családtagok Dorotheát kezdték „
 8796 27|                gyönyörrel melengette szívét a naiv verselésnél, mint Byron,
 8797 27|                     elveszesz akkor!~      ~A tél közelgett, a budai várlakban
 8798 27|                            A tél közelgett, a budai várlakban fényes idényhez
 8799 27|                    udvari bál volt tervezve a farsangra, s két hangverseny
 8800 27|                  előkelő körökben nagy volt a titkos összeesküvés – a
 8801 27|                     a titkos összeesküvés – a báli toalettek fölött, s
 8802 27|                    báli toalettek fölött, s a bécsi és pesti művészek
 8803 27|                  ünnepélyekben részt venni.~A Decséry-palotában is voltak,
 8804 27|                 voltak, akik előre álmodtak a jövendő élvezetekről. Ennek
 8805 27|                 jövendő élvezetekről. Ennek a farsangnak még más örömei
 8806 27|                     más örömei is lehetnek. A hallgatag viszony az ifjú
 8807 27|                  köztudomású volt már, hogy a műkedvelői előadás rendezői
 8808 27|                    Kálmánt meg sem kínálták a játékban való részvétellel;
 8809 27|                     előrehaladt stádiumában a szívviszonyoknak már nem
 8810 27|               fekete keresztet húzott kasul a sors.~A legifjabb főherceg:
 8811 27|              keresztet húzott kasul a sors.~A legifjabb főherceg: a család
 8812 27|                 sors.~A legifjabb főherceg: a család kedvence, egy őszi
 8813 27|               délután torokgyíkot kapott, s a világ minden orvosa sem
 8814 27|                visszaköltözött Bécsbe, hogy a telet ne töltse e szomorú
 8815 27|                    elsötétült egyszerre: ez a gyász betakarta az egész
 8816 27|                betakarta az egész fővárost.~A főhercegnő kedélye meg volt
 8817 27|             halottja közelében, s mikor már a késő zord idők beálltak,
 8818 27|                    mindennap bejárta azokat a helyeket, ahol kis kedvencével
 8819 27|              helyeket, ahol kis kedvencével a napsugáros délutánokat végigenyelegte:
 8820 27|                  levelek est lepkéi, s majd a beköszöntő tél hófelhőinek
 8821 27|                   éj-pilléi szállongnak ott a levegőben.~A főhercegnőt
 8822 27|                szállongnak ott a levegőben.~A főhercegnőt még a hópelyhek
 8823 27|                levegőben.~A főhercegnőt még a hópelyhek is ott lepték
 8824 27|           játékszereit; gyönyörködött abban a kis ákombákom rajzban, amit
 8825 27|                     ákombákom rajzban, amit a gyermek a gólyává alakult
 8826 27|                     rajzban, amit a gyermek a gólyává alakult vadászról
 8827 27|                      hogy beteg gyermek van a faluban, azt meglátogatta
 8828 27|                órákat eltöltött az ágyánál.~A beteg gyermekek pedig rettegtek
 8829 27|                 rettegtek tőle?~Azért, mert a főhercegnő oly csodálatos
 8830 27|                     mindig csak őrá gondol.~A beteg gyermekek ezért remegtek
 8831 27|                    gyermekek ezért remegtek a főhercegnő látogatásától.
 8832 27|                   főhercegnő látogatásától. A gyermekek, tudja Isten miért,
 8833 27|                 pedig bezárkózott szobájába a főhercegnő, s késő éjig
 8834 27|                     főhercegnő, s késő éjig a fisharmonica mellett ült
 8835 27|                átérzett költeményt szerzett a kedves gyermek halálára.
 8836 27|                     arra felszólítani, mint a születésnapi gratulációra.
 8837 27|                     önérzetének büszkesége. A holt fejedelmi gyermeket
 8838 27|               megénekelni már nem hízelgés.~A főhercegnő imakönyvébe tette
 8839 27|                   levélben köszönte azt meg a költőnek. Azt ígérte neki
 8840 27|             együttérzés olyan jogokat adott a nádori udvarnál, mely miatt
 8841 27|                  magas állású úr irigyelte.~A budai várban pedig hivatalos
 8842 27|            hivatalos egyformasággal folytak a napok.~Őfensége mindennap
 8843 27|          nyugalmának külön szakított volna.~A budai várpalota akkor nagyon
 8844 27|                     márványozás, mint most; a kihallgatási termének bútorzatán
 8845 27|                     bevonva. S amilyen volt a kihallgatási terem, olyan
 8846 27|                   kihallgatási terem, olyan a várakozás-terem is. Oldalt
 8847 27|                 asztal, melynek egyik végén a nádori titkár ül, s jegyzi
 8848 27|          őfenségéhez egyenként bebocsát.~Ez a hivatal éles észt, nagy
 8849 27|               tudományt igényel. Megtalálni a rang fokozatát, az értékét
 8850 27|                  rang fokozatát, az értékét a bejegyzett névnek, s aszerint
 8851 27|                 előbb, ki utóbb. Megismerni a „grata personát”, akinek
 8852 27|                  fölött elsőbbsége van. Még a tárgyakat is megválogatni;
 8853 27|                  néha olyan nagy úr, akinek a közleménye nagy hiábavalóság,
 8854 27|                    sokáig ott felejté magát a nádornál, be-bemenni a kihallgatási
 8855 27|                magát a nádornál, be-bemenni a kihallgatási terembe valami
 8856 27|                   hivatal.~Most is tele van a várakozási terem. Mindenféle
 8857 27|                 terem. Mindenféle osztályai a társadalomnak képviselve
 8858 27|                   jöttek ide, s kérdezgetik a titkártól, ki van most benn
 8859 27|                     most benn őfenségénél.~„A török követ, Abdi basa.”~„
 8860 27|                     követ, Abdi basa.”~„Ah, a török követ! No, az csak
 8861 27|                    egy új alak érkezik; már a külső teremben hirdeti sarkantyúpengése,
 8862 27|                     is az egész frekvencia.~A titkár udvariasan feláll
 8863 27|            méltóságos léptekkel foglalja el a tért.~– Ki van odabenn őfenségénél? –
 8864 27|                      kérdi stentori hangon.~A titkár tudja már, hogy szóval
 8865 27|                hasztalanság, s mutatja neki a leírt nevet.~– Ah, a török
 8866 27|                   neki a leírt nevet.~– Ah, a török követ. Nagyon jól
 8867 27|                     vannak előttem felírva?~A titkár megmutogatja szépen.~–
 8868 27|                      Ecclesia praecedit. Ki a másik?~Megmutatják neki.~–
 8869 27|                     Megmutatják neki.~– Ah, a kancellár kurírja! Fontos
 8870 27|                    Új nevet mutatnak.~– Ah. A jászkun alkapitány deputációval?
 8871 27|           deputációval? Hadd menjen előttem a főkapitány őfensége elé.
 8872 27|            főkapitány őfensége elé. Ki más?~A titkár hátra mutat.~– Mi?
 8873 27|               assessor? Ezek várhatnak.~Ezt a szót egész indulatos kitöréssel
 8874 27|                indulatos kitöréssel ejté ki a hadastyán.~Éppen ezek feküsznek
 8875 27|             hadastyán.~Éppen ezek feküsznek a gyomrában. Éppen ezek ellen
 8876 27|            gyomrában. Éppen ezek ellen jött a panaszát kiönteni őfensége
 8877 27|                  előtt.~Mert már nem csupán a fiskálisokkal veszekedik
 8878 27|           húzása-halasztása miatt; most már a bírákra került a sor.~Azokat
 8879 27|                   most már a bírákra került a sor.~Azokat is végigostromolta.
 8880 27|       végigostromolta. Nem használt semmit. A válóper mászik nagy csigaléptekkel,
 8881 27|              csigaléptekkel, egyik fórumtól a másikig, s mikor arasznyit
 8882 27|                  tudja végét érni, hogy ezt a jogát kimondják.~Ezért az
 8883 27|                   jogát kimondják.~Ezért az a nagy haraggal kiejtett szó: „
 8884 27|             Kóstolják meg már egyszer ők is a várakozást.~A terem egyre
 8885 27|                 egyszer ők is a várakozást.~A terem egyre szaporodik újabb
 8886 27|             szaporodik újabb tisztelgőkkel, a titkár sorba jegyzi neveiket;
 8887 27|               titkár sorba jegyzi neveiket; a török basa pedig megvárakoztatja
 8888 27|                    hogy beszédbe elegyedjék a kihallgatási terem egyes
 8889 27|               azoknak, azok meg hallgatják. A főpapok, a küldöttségek
 8890 27|                  meg hallgatják. A főpapok, a küldöttségek és a diplomaták.~
 8891 27|                  főpapok, a küldöttségek és a diplomaták.~Valamennyinek
 8892 27|                    tárgyról beszél: azokról a pernyújtó, húzó-vonó, vérszívó
 8893 27|                     prókátorokról s azokról a velük egy kézre dolgozó
 8894 27|                dolgozó bírákról.~– Az egyik a rabló, a másik az orgazda!
 8895 27|               bírákról.~– Az egyik a rabló, a másik az orgazda! Jaj annak,
 8896 27|             esztendőre sáncra!~Hadd hallják a jelenlevő septemvirek és
 8897 27|                  assessorok!~Hadd egye őket a méreg.~S a méreggel való
 8898 27|                   Hadd egye őket a méreg.~S a méreggel való etetésben
 8899 27|             legpaprikásabb kedélyállapotba; a szűk díszegyenruha is hevíti,
 8900 27|             díszegyenruha is hevíti, meg az a sok emberi meleg abban a
 8901 27|                    a sok emberi meleg abban a zsúfolt várakozási teremben;
 8902 27|               egészen nekivörösödött már, s a szemei fehérén meglátszanak
 8903 27|                   elszalasztani, hogy annak a hímzett frakkos franciának,
 8904 27|                   aki szinte ott várakozik, a csókaorrú sabbeszteklivel
 8905 27|                   csókaorrú sabbeszteklivel a hóna alatt, jó magvas franciasággal
 8906 27|                     ebben az országban mind a prókátorok, mind az esküdtektől
 8907 27|                     esküdtektől kezdve, fel a legmagasabb fórumokig, valamennyi
 8908 27|                 minden ezentúli processzust a hadi törvényszéki auditorokra
 8909 27|                      és úgy van nagyon jól.~A szegény megfogott idegen
 8910 27|                  van szánva. Szabadkozásai, a szája mozgásáról s a válla
 8911 27|         Szabadkozásai, a szája mozgásáról s a válla vonogatásáról ítélve,
 8912 27|          vonogatásáról ítélve, úgy vétetnek a semmit nem halló úr által,
 8913 27|             megcáfoltatnak.~Szerencse, hogy a teremben jelenlevők egy
 8914 27|                    franciául nem ért, s így a párbeszéd humoristicumát
 8915 27|         humoristicumát nem foghatja fel; de a kalocsai prelátus őméltósága
 8916 27|                   ellen alkalmaznia, melyek a kacagás küljelenségeit előidézik;
 8917 27|                    hogy ki ne törjön belőle a jókedv, s az egész gyülekezet
 8918 27|                   egész gyülekezet láttára, a fejedelmi előteremben, azon
 8919 27|            ünnepélyes dübörgést.~Még azután a sarokban ülő özvegyasszonyt
 8920 27|                 özvegyasszonyt is fölkeresi a fényes huszárőrnagy a maga
 8921 27|             fölkeresi a fényes huszárőrnagy a maga részvevő közlékenységével.~–
 8922 27|                      No, ugye magát is azok a gonosz rossz prókátorok,
 8923 27|                    assessorok; amitől aztán a szegény asszony egészen
 8924 27|                 őrnagy?~Most megint érkezik a terembe valaki, akit meglátva,
 8925 27|                 egyszerre fölugrik helyéből a titkár, s elébe siet üdvözölve.~
 8926 27|                      s megint elfelejtette: a tabularis assessorok. Hanem
 8927 27|               őrnagy nagyon jól ráismer.~Ez a „gyerek”, akit ő Korcza
 8928 27|                   néző publikuma volt annak a krétával folytatott párbeszédnek,
 8929 27|              fiskális diadalával végződött.~A rossz suhanc!~S még a titkár
 8930 27|            végződött.~A rossz suhanc!~S még a titkár fölkel, s eléje megy.~
 8931 27|        kutyúpajtások. Bálcimborák! Innen az a nagy barátkozás.~Egyszerre
 8932 27|        félrefordítja azonban az érkezettről a figyelmet azon várva várt
 8933 27|                  várva várt körülmény, hogy a nádor termében az ajtó felé
 8934 27|                   hangzanak. Végre valahára a török követ ajánlja magát.~
 8935 27|                megvárakoztatni. S még hozzá a török követ nem is valami
 8936 27|               udvaronc, ki elvégre még abba a most érkezett fiatal gyerekbe
 8937 27|                     senki sem ért; hasonlít a zsidó beszédhez; egy jelenlevő
 8938 27|                felfedezi, hogy angolul van.~A török követ eltávozta után
 8939 27|                   követ eltávozta után siet a jelentkezők névsorával a
 8940 27|                    a jelentkezők névsorával a titkár őfenségéhez.~Néhány
 8941 27|                  őfenségéhez.~Kálmán bemegy a kihallgatási terembe, és
 8942 27|                    kihallgatási terembe, és a várakozóteremben maradtak
 8943 27|                  akaratja ellen kiszaladjon a száján, amit odabenn magában
 8944 27|                 magában beszél.~– Hát ki ez a fickó? S kik vagyunk mi,
 8945 27|                  Tizenhat ütközetben láttam a halált mellettem kaszálni.
 8946 27|                  halált mellettem kaszálni. A fogai helyét most is viselem,
 8947 27|                   helyét most is viselem, s a lábam barometrum a kapott
 8948 27|               viselem, s a lábam barometrum a kapott golyótól. Mellemen
 8949 27|                 Helyet engedtem magam előtt a papnak, a főhivatalnoknak,
 8950 27|              engedtem magam előtt a papnak, a főhivatalnoknak, a külföldinek,
 8951 27|                  papnak, a főhivatalnoknak, a külföldinek, az özvegyasszonynak;
 8952 27|                    Hát hol akkor az igazság a földön?~Az őrnagy szívében
 8953 27|                     őrnagy szívében forrott a méreg. A vér agyának tolult.
 8954 27|                   szívében forrott a méreg. A vér agyának tolult. A feszes
 8955 27|                méreg. A vér agyának tolult. A feszes egyenruha még növelte
 8956 27|                feszes egyenruha még növelte a hőséget.~Az a fiatalember
 8957 27|                   még növelte a hőséget.~Az a fiatalember pedig nagyon
 8958 27|                     nagyon sokáig benn volt a nádornál. Hiába türelmetlenkedtek
 8959 27|                   az ágyúüteget Kulmnál!”~S a fiatalember még mindig nem
 8960 27|                    őrnagy előtt már kezdett a világ vérben úszni; mint
 8961 27|                    vérben úszni; mint mikor a lovas katona a lőporfüst
 8962 27|                   mint mikor a lovas katona a lőporfüst közé rohan, s
 8963 27|                  közé rohan, s nem érzi már a csata hevében, hogy él-e;
 8964 27|                  már gyönyörűségnek képzeli a halált, a megnyugtatót a
 8965 27|            gyönyörűségnek képzeli a halált, a megnyugtatót a fojtó lég
 8966 27|                    a halált, a megnyugtatót a fojtó lég után.~„Mért nem
 8967 27|                   után.~„Mért nem tudott az a golyó két hüvelykkel alább
 8968 27|                  golyó két hüvelykkel alább a csákómba fúródni akkor!”~
 8969 27|                  Kívánsága beteljesült.~Azt a golyót, mely a fején átfúródik,
 8970 27|             beteljesült.~Azt a golyót, mely a fején átfúródik, már nem
 8971 27|                 egyszerre csak arcra bukott a terem padozatán.~Odafutottak,
 8972 27|                 fölemelték. Meg volt halva.~A nagy forróság, a visszafojtott
 8973 27|                     halva.~A nagy forróság, a visszafojtott indulat, a
 8974 27|                    a visszafojtott indulat, a feszes egyenruha – majd
 8975 27|                 történt.~Rögtön félrevitték a teremből. A kihallgatást
 8976 27|                     félrevitték a teremből. A kihallgatást ez eset nem
 8977 27|                 tudta meg az esetet, amikor a megholt úr kedvenc trombitása
 8978 27|                  azt is bejelenteni, hogy ő a katonai szolgálatból elbocsáttatott,
 8979 27|                   bizony ő ölte meg – mikor a nádorral oly hosszasan beszélt.~      ~
 8980 28|                                             A nádornál~Kálmán belépett
 8981 28|                    nádornál~Kálmán belépett a kihallgatási terembe. Ismerős
 8982 28|                     előtte minden helyisége a várlaknak; nagyon járatos
 8983 28|                     járatos volt már benne. A nagy kihallgatási termet
 8984 28|                Mátyás, négy Nándor, József, a békekötő, s József, a philosoph,
 8985 28|               József, a békekötő, s József, a philosoph, hódító Mária
 8986 28|                 alkotások.~E terembe nyílik a nádor dolgozószobája; őfensége
 8987 28|                   őfensége ott kegyeskedett a fiatal titkárt elfogadni.~
 8988 28|                  szobának két ablaka nyílik a Dunára, kilátással Pestre.~
 8989 28|                      kilátással Pestre.~Nem a mostani, lázas sietséggel
 8990 28|                  egy szegényes kis városra. A mostani kevély Duna-sor
 8991 28|              mostani kevély Duna-sor helyén a redoute-épülettől kezdve
 8992 28|                 tutajai borítanak; hol most a Wurm-udvar áll, ott egy
 8993 28|                    árka: még nádat is látni a partjain. A tutajokon túl
 8994 28|                  nádat is látni a partjain. A tutajokon túl fűzfákkal
 8995 28|                    túl fűzfákkal van benőve a folyam partja, miknek mentében
 8996 28|               vontatják apacsúros hálóikat; a beljebb terülő homoksivatagot
 8997 28|                nevezett rengeteg kaszárnya; a mostani állami vasúti indóház
 8998 28|                   vasúti indóház helyén van a város szemétlerakodó helye;
 8999 28|                szemétlerakodó helye; lefelé a Duna-partot cserzővargák,
 9000 28|                  nyers bőrök végigteregetve a víz mellett. Kék vásznak