Part

 9501 31|               lehetne belőle.”~S visszaadta a művet Bányavárynak a „theatro
 9502 31|             visszaadta a művet Bányavárynak a „theatro admittitur” aláírással,
 9503 31|                    darabra. Két hétig járta a hír Kálmán nevével az egész
 9504 31|                   Ez pedig nem jó szolgálat a hírtől. Minden ember még
 9505 31|                     vár, mint amennyit kap. A felizgatott kíváncsiság
 9506 31|               csodadolgokat ígér magának, s a beteggé tett irigység szomjazza
 9507 31|                Bányaváry maga úgy járt-kelt a városban alá s fel, mint
 9508 31|                teljes bérletszünettel, erre a napra semmi szabadjegy sem
 9509 31|            merényletek ezek Pest városában.~A szerző személye is fokozta
 9510 31|                     az első előadás napjára a rundella páholyai mind előre
 9511 31|                 majd beláthat.~Végre eljött a várva várt, a félve félt
 9512 31|                  Végre eljött a várva várt, a félve félt nap, mely Kálmán
 9513 31|              életének szikláját képezé. Azt a sziklát, melyen hajója összetörik,
 9514 31|               világítótornya emelkedni fog.~A zsidók „hosszúnapja” nem
 9515 31|                    csinál. Hamarább ott van a színpadon, mint maga az
 9516 31|                     rendezni, és szaporítja a zavart. Könyörög minden
 9517 31|                   az istenért jól vigyázzon a szerepére, a verseit el
 9518 31|                  jól vigyázzon a szerepére, a verseit el ne forgassa „
 9519 31|                forgassa „és”-eket ne rakjon a szavak közé, mert elrontja
 9520 31|                    közé, mert elrontja vele a jambust. Egyiknél szeretné,
 9521 31|                   már közönség. Útjában van a rendezőnek, az igazgatónak,
 9522 31|                  elől. Biztató bókokat mond a primadonnáknak, s a foga
 9523 31|                    mond a primadonnáknak, s a foga vacog, mikor rizsportól
 9524 31|                     ijesztgetik. Végre szól a súgó csengettyűje, a zenekar
 9525 31|                   szól a súgó csengettyűje, a zenekar rákezdi, az igazgató
 9526 31|              igazgató minden szentekre kéri a szerzőt, hogy menjen a páholyába,
 9527 31|                 kéri a szerzőt, hogy menjen a páholyába, ez feltámolyog
 9528 31|                   páholyába, ez feltámolyog a lépcsőkön: ugyan jó, ha
 9529 31|                   páholyba be nem nyit, míg a magáéba talál. Ott aztán
 9530 31|                magát egy szegletbe, ahonnan a színpadra láthat, de ahol
 9531 31|                színpadra láthat, de ahol őt a közönség nem láthatja. A
 9532 31|                    a közönség nem láthatja. A közönség persze jól tudja,
 9533 31|                  látszólag üres, hátterében a szerzőt rejti, s mint vadász
 9534 31|                szerzőt rejti, s mint vadász a rókát, úgy lesi minden látcső
 9535 31|                      úgy lesi minden látcső a páholy üregét. Iszonyú hőség
 9536 31|                  üregét. Iszonyú hőség van, a szív százhúszat üt percenként.
 9537 31|                   százhúszat üt percenként. A karzat szakadásig tömve,
 9538 31|                     nép. Kezdenek tombolni. A szerzőt a hideg leli, hogy
 9539 31|                Kezdenek tombolni. A szerzőt a hideg leli, hogy mégsem
 9540 31|                    leli, hogy mégsem kezdik a darabját. Végre másodszor
 9541 31|              darabját. Végre másodszor szól a súgó csengettyűje, s az
 9542 31|                    az előfüggöny allegóriái a magasba emelkednek. Ünnepélyes
 9543 31|                 villanik át agyán. Leugrani a páholyból, elkapni a súgó
 9544 31|               Leugrani a páholyból, elkapni a súgó elől a darabot s elszaladni
 9545 31|              páholyból, elkapni a súgó elől a darabot s elszaladni vele. –
 9546 31|             elszaladni vele. – Már késő! Az a sarkantyús úr ott a színpad
 9547 31|                      Az a sarkantyús úr ott a színpad közepén megkezdi
 9548 31|                    színpad közepén megkezdi a mondókáját, belelép a dolgok
 9549 31|              megkezdi a mondókáját, belelép a dolgok közepébe: in medias
 9550 31|                    közepébe: in medias res…~A szerző néz és hallgat.~Óh,
 9551 31|                   idegeknek való gyötrelem! A makkabeusok anyjának szenvedése
 9552 31|                    láttára. Hogy gyilkolják a legszebb verseit! Meglehet,
 9553 31|                   ember meg éppen nem tudja a szerepét; a másikat is belezavarja
 9554 31|                 éppen nem tudja a szerepét; a másikat is belezavarja vele!
 9555 31|                      Nem úgy van! Kihagyták a legszebb részét a párbeszédnek.
 9556 31|                 Kihagyták a legszebb részét a párbeszédnek. Egy össze
 9557 31|                     háttért kellene képezni a főszereplő tragikus kitöréseihez,
 9558 31|                     előtérbe tolja magát, s a közönséget kacajra ingerli
 9559 31|        láthatatlanoknak beszélt, most pedig a karzatok népének, s annak
 9560 31|                   Biróczy előre megjósolta. A heves fejű főnemes alakja
 9561 31|                 pattogó betyárrá izmosodik, a kesergő agg honfi sápítozó
 9562 31|                    sápítozó vén banya lesz, a panaszkodó paraszt képe
 9563 31|               szószátyár gányóvá mázolódik, a fejedelmi alakok egyike
 9564 31|                 tekintetének megnyugodni. Ő a tökély. A többi aztán annál
 9565 31|                    megnyugodni. Ő a tökély. A többi aztán annál messzebb
 9566 31|                  legyen: még odajön Biróczy a páholyába, és elkezdi neki
 9567 31|                    és elkezdi neki dicsérni a színészeket, hogy milyen
 9568 31|                    alakok nem illenek össze a lelkében alakult képekkel.~
 9569 31|                   hogy Biróczy meglátogatja a páholyát, egymás után jönnek
 9570 31|                   összedisputálnak. Szidják a színészeket, kik e remekműnek
 9571 31|           remekműnek nem tudnak megfelelni, a közönség nem hallja tőlük
 9572 31|              szeretné valamennyit kidobálni a páholyból.~Lopva áttéved
 9573 31|               arcaikról olvassa ítéletüket.~A hercegnőnek melege van,
 9574 31|                  tapsol, midőn Cilike kilép a színpadra, s a főispánt
 9575 31|                 Cilike kilép a színpadra, s a főispánt is készti, hogy
 9576 31|                 arcát elmerevíti; vagy mind a kettő? Rémítik őt azok a
 9577 31|                    a kettő? Rémítik őt azok a gondolatok, amiknek szavait
 9578 31|                    ország az, aminek poézis a neve, s szívének minden
 9579 31|                   fenséges borzalmai előtt?~A mestermű hatása a közönségre
 9580 31|                    előtt?~A mestermű hatása a közönségre nagyon kétséges
 9581 31|                    mit gondolnak azok, akik a háta mögött – hallgatnak. –
 9582 31|                     hallgatnak. – Nem ilyen a közönség tetszése! A karzatok
 9583 31|                  ilyen a közönség tetszése! A karzatok tombolnak a hangzatos
 9584 31|              tetszése! A karzatok tombolnak a hangzatos mondatoknak; de
 9585 31|             mondatoknak; de az értelem maga a nagy közönségre nézve –
 9586 31|                   kaviár. Néhányan megértik a szellemet is – ott a páholyokban.
 9587 31|               megértik a szellemet is – ott a páholyokban. Nagyon jól
 9588 31|                 megértik. Azoknak lúdbőrzik a testük tőle, s Kálmán kezdi
 9589 31|                egész költői remek alkotást, a tragikum fenségét, azt nem
 9590 31|               eszményi szépségeknek. És óh, a költő érzi azt büszkén,
 9591 31|                    Felvonások közben hívták a szerzőt, de nem jelent meg;
 9592 31|                 szerzőt, de nem jelent meg; a rendező jelenté, hogy szerző
 9593 31|                  lehordta Kálmánt, szerinte a szerző megjelenése a közönség
 9594 31|               szerinte a szerző megjelenése a közönség hívására kétszerezi
 9595 31|                közönség hívására kétszerezi a tetszést.~– Művem nem tetszett –
 9596 31|               szóért.~– Roppantul tetszett! A közönség meg van dühödve
 9597 31|                   van dühödve tőle! S aztán a mai előadás még csak főpróba
 9598 31|                     Kálmán.~– No és én? Meg a többiek?~– Csak Cilike volt
 9599 31|                pompás díszlakoma fejezte be a „Hét Választó”-nál, ősi
 9600 31|                     nál, ősi szokás szerint a szerző megvendégelé a színtársulatot,
 9601 31|               szerint a szerző megvendégelé a színtársulatot, jó barátait.
 9602 31|                    barátait. Hivatalos volt a lakomára kivétel nélkül
 9603 31|              egyúttal városi kiadó; az, aki a humoros adomákat írja a „
 9604 31|                     a humoros adomákat írja a „Honi vezérbe”, a helytartótanácsnál
 9605 31|             adomákat írja a „Honi vezérbe”, a helytartótanácsnál segédfogalmazó;
 9606 31|          helytartótanácsnál segédfogalmazó; a hősköltemények most kiemelkedett
 9607 31|           antológiai gyűjtő egyetemi tanár; a meseíró tehetős földesúr,
 9608 31|                   egy előfizetőjét eszi meg a „Mulatságos”-nak (ez lapjának
 9609 31|                Mulatságos”-nak (ez lapjának a címe), s e tekintetben két
 9610 31|                 részét is maga költi el: ez a segéd pedig nem más, mint
 9611 31|             emelkedve, s principálisa által a nagyvilág pártfogásába marasztalva,
 9612 31|                   egyék, ahol kaphat. Ezért a mellékneve: „Potya” Aszályi.~
 9613 31|                mellékneve: „Potya” Aszályi.~A „potya” szó alatt értik
 9614 31|                      potya” szó alatt értik a magyarban, mikor valahol „
 9615 31|                ültessék mellé az embert, az a potya, az jól esik. Néha
 9616 31|                 esik. Néha nem is kínálják, a „potya” fogalma egyesíti
 9617 31|                  egyúttal műbíráló is. – Ez a legkönnyebb tudomány, amihez
 9618 31|                semmi tanulmány nem kell. Ez a mesterség leginkább elvezet
 9619 31|                 mesterség leginkább elvezet a potyához: néhol ebédre hívják,
 9620 31|                    pofon verik érte, s mind a kettő ingyen.~Hogyne jött
 9621 31|               mondogatni, mint Aszályi; még a principálisa, Kovászos úr
 9622 31|                   dicsérik. De hiszen ebben a társaságban ne is tartson
 9623 31|                    ne is tartson tőle, hogy a Mulatságos szerkesztőségén
 9624 31|                   beszél másról, mint ki-ki a saját viselt dolgairól.
 9625 31|                     saját viselt dolgairól. A színész elmondja, mily diadalokat
 9626 31|                     mily diadalokat aratott a vidéken, hogy omlott lábaihoz
 9627 31|                 díszbillikom és emlékgyűrű. A humorista előadja legjobb
 9628 31|                   országot felvillanyozzák; a történetbúvár bebizonyítja,
 9629 31|                  egész világon minden nyelv a magyartól származik, zsidók,
 9630 31|                   asszírok, föníciaiak mind a mi őseink voltak; a szerkesztő
 9631 31|                    mind a mi őseink voltak; a szerkesztő praenumeransai
 9632 31|        praenumeransai szaporodtát emlegeti; a versíró jó néven veszi,
 9633 31|             körmönfont áldomást megindítson a mai nap hősének tiszteletére,
 9634 31|                   Később aztán oszolni kezd a társaság: legelőbb hazamennek
 9635 31|               társaság: legelőbb hazamennek a színészek, nekik holnap
 9636 31|               sokáig mulatniuk. Akkor aztán a hátramaradottak előveszik
 9637 31|                Egynek sincs közülük fogalma a művészetről: Bányaváry bakternek
 9638 31|             bakternek való, nem színésznek, a feleségében pedig nincs
 9639 31|                       Azután elszállingózik a historikus, a meseíró, a
 9640 31|                elszállingózik a historikus, a meseíró, a hősköltő. Amint
 9641 31|                    a historikus, a meseíró, a hősköltő. Amint egymás után
 9642 31|                  Amint egymás után kihúzzák a lábaikat, elmondatik róluk,
 9643 31|                     első nevetséges idióta, a második jó borokat tart,
 9644 31|              második jó borokat tart, de ha a meséiről beszél, elaltatja
 9645 31|                   elaltatja vele az embert; a harmadik nem bír kiadót
 9646 31|             harmadik nem bír kiadót találni a műveinek, pedig abban a
 9647 31|                     a műveinek, pedig abban a képzeletben van, hogy ő
 9648 31|                     ő jobb költő, mint más. A nyelvújító eltávozta után
 9649 31|                    eltávozta után előhúzzák a hírhedett „Mondolatot”,
 9650 31|                hírhedett „Mondolatot”, mely a nyelvjavítók törekvését
 9651 31|                 haza, Kálmán, kérlek – mond a bohó fiú, megszánva komor
 9652 31|                   is!~Kálmán komolyan veszi a baráti intést, s engedelmet
 9653 31|                    intést, s engedelmet kér a társaságtól, hogy hazamehessen;
 9654 31|                    majd meglátod holnap, ha a Mulatságost olvasod, hogy
 9655 31|        felmagasztalunk, hogy megkoszorúzzuk a nevedet. A Mulatságost a
 9656 31|                   megkoszorúzzuk a nevedet. A Mulatságost a nagymamád
 9657 31|                    a nevedet. A Mulatságost a nagymamád is járatja. Majd
 9658 31|                  meg lesz lepetve, hogy azt a sok dicséretet olvassa felőled!~
 9659 31|                felőled!~Kálmánnak émelygett a gyomra. Sietett a kalapját
 9660 31|                 émelygett a gyomra. Sietett a kalapját megtalálni.~Aszályi
 9661 31|                 akkor vigy el magaddal. Még a nyomdába kell mennem, hogy
 9662 31|                  nyomdába kell mennem, hogy a darabodra megírjam a bírálatot,
 9663 31|                   hogy a darabodra megírjam a bírálatot, hogy a holnapi
 9664 31|                  megírjam a bírálatot, hogy a holnapi lapban megjelenhessen.~–
 9665 31|                    te itt és mulass tovább, a bérkocsi visszajön, s rendelkezésedre
 9666 31|                      Azzal valahogy lerázta a nyakáról a műbírálót, s
 9667 31|                 valahogy lerázta a nyakáról a műbírálót, s ott hagyta
 9668 31|                     műbírálót, s ott hagyta a kollegatust, hadd beszéljék
 9669 31|               beszéljék ki magukat kedvükre a mai nap áldozatáról is.
 9670 31|                    nap áldozatáról is. Hisz a legkedvesebb poszpász egy
 9671 31|                    megenni jól ízlik – maga a bankettadó szerző.~No, ha
 9672 31|               eltávozása után mit beszéltek a lakomáján ott maradt jókedvű
 9673 31|             fölébredt, nyomtatva olvashatá, a még nyomdanedvesen asztalára
 9674 31|             személyét is kigúnyolták benne: a tudatlan dandy, az asszonyok
 9675 31|                    hiszi magát, azért, mert a paripája telivér. – S ez
 9676 31|                 Kovászos úr lapja meg annak a dárdása mit írnak őfelőle,
 9677 31|              dárdása mit írnak őfelőle, meg a darabjáról; egyetlen kérdés
 9678 31|                    most őróla Decséryéknél. A láz járta át idegeit, amíg
 9679 31|                  láz járta át idegeit, amíg a látogatási óra elkövetkezett.
 9680 31|                    színműve. Óriási volt az a pyeridák berkében, s óriás
 9681 31|                  pyeridák berkében, s óriás a közélet mocsarában. Korszakot
 9682 31|                alkotó lángész, ki ha bukik, a gyávák és törpék egész légiója
 9683 31|                     kellett, hogy elejtsék. A hétköznapi ember bukhatott,
 9684 31|                    megbukni egyértelmű volt a semmivélétellel.~Decséryéknél
 9685 31|                  Decséryéknél legelőször is a hölgyeket látogatta meg.
 9686 31|                    hölgyeket látogatta meg. A hercegnőt együtt találta
 9687 31|                 találta Dorothea grófnővel.~A hercegnő felötlően szívélyes
 9688 31|               elfogadásban, mindjárt áttért a Kálmánt oly nagyon érdeklő
 9689 31|                     nagyon érdeklő tárgyra, a tegnapi előadásra.~– Óh,
 9690 31|                     élvezetes este volt! Én a kordicai statutio óta nem
 9691 31|                   haladtak. Különösen önnek a rokona: Bányaváryné; az
 9692 31|                     az önnek testvére? Hisz a színlapon ez áll: Bányaváryné,
 9693 31|                     maga előtt látja azokat a beszélő nagy szemeit: szeretetreméltó
 9694 31|                    ez most olyan nagyon azt a színésznőt éppen Dorothea
 9695 31|                     Kálmán iránt, midőn azt a gyanút hinti el, hogy Kálmánt
 9696 31|              szerelem csatolja?~– Kár, hogy a szöveget nem értettem eléggé –
 9697 31|                     értettem eléggé – monda a hercegnő –, csak Dorotheától
 9698 31|                   Kálmán Dorotheára nézett.~A szép madonnaarc tekintete
 9699 31|                 magyarul társalogni, amiből a hercegnő igen keveset érthetett.~–
 9700 31|                gondolja ön ki ezeket? Mi az a költő, aki ilyeneket alkot?
 9701 31|                  akkor is ott leskelődnek-e a szíve közepén ezek a tűzszemű
 9702 31|          leskelődnek-e a szíve közepén ezek a tűzszemű gondolatok? Vagy
 9703 31|                 mikor egyedül van, s diktál a tolla alá ilyen idegen szavakat?
 9704 31|               egészen józanul szoktam írni. A gondolatot csak a gondolat
 9705 31|                     írni. A gondolatot csak a gondolat szüli.~– De hogy
 9706 31|               előttem. Hiszen azt értem, ha a szenvedő szerelmes úgy szól,
 9707 31|             szerelmes úgy szól, hogy sírjak a szavára, de hogyan tud valaki
 9708 31|                 találni? Ki tanítja őt arra a kitörésére a féktelen dühnek,
 9709 31|                tanítja őt arra a kitörésére a féktelen dühnek, ami a sértett
 9710 31|           kitörésére a féktelen dühnek, ami a sértett becsület, a féltés
 9711 31|                     ami a sértett becsület, a féltés kínjai közt szülemlik?
 9712 31|                 kínjai közt szülemlik? Érzi a költő mindazt, amit alakjaival
 9713 31|                   amit alakjaival elmondat: a jót is, a rosszat is? Magából
 9714 31|              alakjaival elmondat: a jót is, a rosszat is? Magából szedi
 9715 31|                rosszat is? Magából szedi az a gondolatokat mind?~– Grófnő,
 9716 31|         gondolatokat mind?~– Grófnő, amivel a költő teremt, az a képzelem.
 9717 31|                   amivel a költő teremt, az a képzelem. Annak a hatalma
 9718 31|                teremt, az a képzelem. Annak a hatalma pedig egybefoglalja
 9719 31|            egybefoglalja az ismert világot. A költőnek mindent maga előtt
 9720 31|              mindent maga előtt kell látni, a pokoltól az égig.~– Hát
 9721 31|               azután? Kitől tudja meg, hogy a sok alak közül, amit maga
 9722 31|                    Kiből beszél az ő lelke? A féltékenyből, aki gyilkol,
 9723 31|             féltékenyből, aki gyilkol, vagy a hízelgőből, aki csábít?
 9724 31|              idomítani?~– Ah, grófnő, önnek a nézete szerint minden regényt
 9725 31|                 egyikünk sem tudhatja, hogy a másik hogyan érez, hogyan
 9726 31|                   hogyan szenved! Azonfelül a gyilkos lelkiállapotát csak
 9727 31|                     gyilkos ecsetelhetné, s a fösvényét csak a zsugori.~–
 9728 31|            ecsetelhetné, s a fösvényét csak a zsugori.~– Valóban azt hiszem.
 9729 31|                  azt hiszem. És úgy is van. A férfi költő művében tökéletesek
 9730 31|                   költő művében tökéletesek a férfialakok, a nők sohasem
 9731 31|                  tökéletesek a férfialakok, a nők sohasem azok. Aztán
 9732 31|                   mindig egy ideál; melyben a költő lelke nyilatkozik:
 9733 31|                  nagy fellegek tolulnak.~De a hercegnő nem hagyta őt elkomorulni,
 9734 31|               utaznak!~– Igen, de nem tudta a grófnő, hogy hová?~– Flórencbe
 9735 31|              Flórencbe megyünk, ott töltjük a telet. Dorothea egészségének
 9736 31|              mosolygott: „az megeshetik.”~– A búcsúzásra még van idő;
 9737 31|                     Nem megy ön át fiamhoz, a főispánhoz? Ő már kérdezősködött
 9738 31|                   Kálmán megköszönte szépen a nagy kegyet, és a mellékfolyosón
 9739 31|                    szépen a nagy kegyet, és a mellékfolyosón átment Decséry
 9740 31|                 Jenőy, mit csinált ön azzal a tegnapi darabjával! Őfensége
 9741 31|                     indulatosnak nem láttam a nádort. Azt mondta, a színészekre
 9742 31|                láttam a nádort. Azt mondta, a színészekre nem haragszik;
 9743 31|                 bátor emberek. Nem adta meg a kérésüket, hogy Budán a
 9744 31|                     a kérésüket, hogy Budán a várszínházban lépjenek fel,
 9745 31|             Becsülésre méltó emberek. De az a fiú! – itt önt értette –,
 9746 31|                     óra hosszat vesztegetem a meggyőző indokokat, akit
 9747 31|                    oly dühödten megfordítsa a puska agyát, s közénk csapjon
 9748 31|                 lehetett olyan őrült cenzor a világon, aki ezt a darabot
 9749 31|                   cenzor a világon, aki ezt a darabot színpadra bocsátotta? –
 9750 31|                     színpadra bocsátotta? – A helytartótanács rögtőn elmozdította
 9751 31|                     rögtőn elmozdította ezt a cenzort pesti állomásából,
 9752 31|              áttette Nagyszombatba. Érti ön a helyzetet, kedves Jenőy?~–
 9753 31|                   szólt Kálmán –, s ismerem a teendőmet.~Nem is magyaráztatta
 9754 31|              magyaráztatta magának bővebben a balhírt, megköszönte azt
 9755 31|                    balhírt, megköszönte azt a főispánnak, s sietett a
 9756 31|                     a főispánnak, s sietett a Decséry-palotából haza.~
 9757 31|                  elgondolkozott rajta, hogy a hercegnő, aki már bizonyosan
 9758 31|                     bizonyosan tudta fiától a Kálmánt fenyegető rossz
 9759 31|                     hogy mint érdekelt fél, a veszélyben forgónak szemrehányó
 9760 31|                      s megírni leköszönését a fényes udvari hivatalról.~
 9761 31|                     jóformán el sem végezte a maga dolgát Kálmán, midőn
 9762 31|                   egészen szét volt zilálva a homlokán, amint az ajtón
 9763 31|                     ajtón betört, s lihegve a pamlagra veté magát. Két
 9764 31|                     nagy pecsétes írás volt a kezében.~– Nézd! Olvasd
 9765 31|                  Nézd! Olvasd ezt! Nem ezt. A másikat előbb. De mégis
 9766 31|                     Az egyik hosszú írásban a helytartótanács betiltotta
 9767 31|                  helytartótanács betiltotta a tegnapi darabnak többszöri
 9768 31|                   vagyok téve. Megcsináltam a darabhoz a sok kosztümöt,
 9769 31|                     Megcsináltam a darabhoz a sok kosztümöt, mind contóra,
 9770 31|                      Kálmán mondhatta volna a barátjának, hogy hiszen
 9771 31|                    Azért ne essél kétségbe. A költségeidet majd megtérítem,
 9772 31|               költségeidet majd megtérítem, a darabom miatt kelt árjegyzékeket
 9773 31|                      De olvasd már most ezt a másikat!~A másik írásból
 9774 31|                     már most ezt a másikat!~A másik írásból azt olvasta
 9775 31|                    azt olvasta Kálmán, hogy a rundellában játszás a színészeknek
 9776 31|                  hogy a rundellában játszás a színészeknek a nemes város
 9777 31|          rundellában játszás a színészeknek a nemes város által felmondatik,
 9778 31|                  hogy el kell hagynotok azt a vén denevérfészket? Ha hozzákezdtünk
 9779 31|                 tovább. Én állok ott, ahova a lábamat letettem. Most eredj
 9780 31|             letettem. Most eredj haza, láss a mai előadás után, hogy a
 9781 31|                    a mai előadás után, hogy a közönség kárpótolva legyen.
 9782 31|                    veszély idején tűnik fel a váljegy, ami a valódi erőt
 9783 31|                    tűnik fel a váljegy, ami a valódi erőt jellemzi.~Apró
 9784 31|                  ereje; de ahol komoly volt a baj, ott csüggeteg lett.
 9785 31|                összeesküdött ellene minden: a kritikustól kezdve a szerető
 9786 31|                minden: a kritikustól kezdve a szerető hölgyig! Ez acéllá
 9787 32|                    Kálmán többé ki sem ment a szobájából, s meghagyta
 9788 32|               küldjön be hozzá.~Tudta, hogy a krízis kitöréséhez kell
 9789 32|                     Addig nem mutatja magát a világban.~De egy dologban
 9790 32|               dologban mégsem állta ki soká a vesztegzárt; másnap délben
 9791 32|                  másnap délben mégis elment a Decséry-palotáig; nem ugyan
 9792 32|           látogatási szándékkal, hanem hogy a házmestertől megtudjon valamit
 9793 32|                felőlük.~Meglepetés várt rá. A házmester azt mondta, hogy
 9794 32|                     hogy ma korán hajnalban a hercegnő Dorothea grófnővel
 9795 32|               utaztak!~Tegnap még azt mondá a hercegnő: ne búcsúzzunk
 9796 32|                búcsúzás nélkül váljanak el.~A házmester Kálmán arcán látta
 9797 32|                 neki, hogy ha beszélni akar a házfelügyelővel, az talán
 9798 32|               eszébe jutott, hogy hiszen ez a házfelügyelő az ő régi iskolatársa,
 9799 32|                    kertre nyíló szobájában.~A jó fiú eléje szaladt, mikor
 9800 32|             meglátta, s örvendve szorongatá a kezeit. Volt benne annyi
 9801 32|                 baráti józan tapintat, hogy a darabjáról nem kezdett el
 9802 32|                     egy cédulácskát nyomott a markába s azt súgta: „tedd
 9803 32|                     lesték, másik meg, hogy a drága papírka tartalmát
 9804 32|             bonboncukorka borítékja volt ez a papír; amit úrhölgyek el
 9805 32|              úrhölgyek el szoktak hajigálni a földre, anélkül, hogy valakinek
 9806 32|               valakinek másnak eszébe jutna a cukorpapírt felvenni, mint
 9807 32|           cukorpapírt felvenni, mint akinek a szem figyelmeztető intése
 9808 32|                   Genua,”~„– Hedvig.”~Ebből a három szóból senki a világon
 9809 32|                  Ebből a három szóból senki a világon nem ért meg semmit,
 9810 32|                    Genuába utaztak. Hedvig: a szűz szerelemben is boldog
 9811 32|                   Kálmán előtt feledve volt a bukás, az elhagyatás; ez
 9812 32|                    bukás, az elhagyatás; ez a kis papírdarab mindent kigyógyított.
 9813 32|                   kigyógyított. Eltette azt a kedves arckép mellé, s őrizte,
 9814 32|                arckép mellé, s őrizte, mint a bűnös a pápai indulgentiát.
 9815 32|                      s őrizte, mint a bűnös a pápai indulgentiát. Az embert
 9816 32|          indulgentiát. Az embert nem nyomja a bűntudat, mihelyt azt tudja,
 9817 32|                     az mégis bántotta, hogy a hercegnő ily megvető modorban
 9818 32|                  nevetségessé tételig megy.~A dac megszülemlett már lelkében;
 9819 32|                 megszülemlett már lelkében; a kevély ember, ki addig csak
 9820 32|               valódi arcával lépett ki vele a napvilágra, midőn leköszönő
 9821 32|                      midőn leköszönő iratát a magas uraknak felküldé.~
 9822 32|                   este nagy álarcosbál volt a redoute-ban. Erre a mulatságra
 9823 32|                    volt a redoute-ban. Erre a mulatságra Decséryék is
 9824 32|             mehettek az udvari gyász miatt. A fiatal pár úgy örült előre
 9825 32|                   pár úgy örült előre ennek a napnak. Dorothea bizalmasan
 9826 32|                 minden álca alatt megismeri a grófnőt járásáról, feje
 9827 32|                   hogy még mindig él és tud a világ szeme közé mosolyogni.~
 9828 32|                  mosolyogni.~Akkori időkben a redoute álarcosbáljai válogatott
 9829 32|                közönséget gyűjtöttek össze, a dolog új volt, nem unták
 9830 32|                  volt, nem unták még meg; s a kétséges jellemű társadalmi
 9831 32|            osztályok nem riasztották el még a parkettről a társadalmi
 9832 32|             riasztották el még a parkettről a társadalmi krémet.~Az idén
 9833 32|             különösen népes és elegáns volt a redoute-bál; mint egy összekevert
 9834 32|               tarkállott egymást kerülgetve a sok fényes álca, minden
 9835 32|             egyesítve.~Kálmán ott őgyelgett a tömkelegben s engedte magát
 9836 32|                  csak az alól látszottak ki a selyem salavári dudorai,
 9837 32|            hasadékából finom szattyánpapucs a legparányibb lábakat tüntette
 9838 32|          legparányibb lábakat tüntette elő, a kócsagtollas turbánról hosszú
 9839 32|                  csupán két nyílást engedve a két szemnek, s a kócsagtoll
 9840 32|                    engedve a két szemnek, s a kócsagtoll mellett egy lángszínű
 9841 32|                      No, ugye, hogy itt van a georgiai nő? – suttogá a
 9842 32|                    a georgiai nő? – suttogá a szép álca.~Kálmánnak első
 9843 32|                  pillanatban nagyot dobbant a szíve.~Hanem aztán mikor
 9844 32|                    szíve.~Hanem aztán mikor a szemébe nézett a szép álarcosnőnek,
 9845 32|                aztán mikor a szemébe nézett a szép álarcosnőnek, megszűnt
 9846 32|                 szép álarcosnőnek, megszűnt a szívdobogás: pedig azok
 9847 32|                Dorothea szemei.~– De nem az a georgiai nő, akit kerestél! –
 9848 32|                    Kálmánt érdekelni kezdte a kötődés. Valami különös
 9849 32|                    valószínűleg visszaadták a megrendelt jelmezt a készítőjének,
 9850 32|            visszaadták a megrendelt jelmezt a készítőjének, az elárusította
 9851 32|           megtudhatta akárki. – Hanem, amit a szép álca azután mondott
 9852 32|               utaznám én Egyiptomba?~– Úgy? A te barátod, Bálvándy akkor
 9853 32|              útitársakat.~– Egy útitársának a neve: Dorothea!~Ez a szúrás
 9854 32|            útitársának a neve: Dorothea!~Ez a szúrás érzékeny volt!~Kálmán
 9855 32|                    azután felmelegítette az a kis bonbonpapírka ott a
 9856 32|                     a kis bonbonpapírka ott a keblében, melyre ama három
 9857 32|                 írva. Amit Dorothea írt, az a való.~A szép álcásnő egyet
 9858 32|                    Dorothea írt, az a való.~A szép álcásnő egyet csípett
 9859 32|                  szép álcásnő egyet csípett a karján.~– No ne mélázzon
 9860 32|             széttekintett, hogy hát mi jön.~A sok szeszélyes álarc között
 9861 32|                   álarc között valakinek az a tréfás gusztusa támadt,
 9862 32|                   ön medvéje! – dévajkodott a szép georgiai nő. – Nem
 9863 32|              egyszer?~Kálmán szemébe nézett a csúfolódónak. Óh, most már
 9864 32|                  most már emlékezett ezekre a sötét szemekre!~– Ismerlek,
 9865 32|                 nevetve. – Azt hittem, hogy a nevemre sem emlékszik többé.
 9866 32|                        Egyiptomnak földébe, a szolgálatnak házába!” Látja,
 9867 32|                     még mindig tudok idézni a szentírásból. Hát mit keresnek
 9868 32|              tájképeket, – természetbúvárok a Nílus forrásait, – mellbetegek
 9869 32|                     És szívbetegek? – kérdé a szép hölgy.~– Azok nem tudom,
 9870 32|                    valaki más ha meggyógyul a szívbetegségéből, ön akkor
 9871 32|                 jobban tudom olvasni azokat a hieroglifokat, amik az ön
 9872 32|                  talán minden okát ismerem.~A szép álca leült egy jázminbozót
 9873 32|                     holnap látogatást?~– Az a kérdés, hogy ki látogat
 9874 32|                 maga. Hogy talán megtartott a szíve számára Absteigquartiernak.~
 9875 32|                    önben minden álarc alatt a fiúleányt: a praefectát.~–
 9876 32|                    álarc alatt a fiúleányt: a praefectát.~– Ah! persze.
 9877 32|                 önöket szemtől szembe, csak a hátuk mögött. Lássa ön,
 9878 32|                     barátja?~– Bányaváry.~– A színészigazgató?~– Ugyanaz.~–
 9879 32|            előadásaira nem járok. Tudja ön: a rundellába nem mehet az
 9880 32|                    mehet az ember, mert ott a denevérek a hajába akadnak.~–
 9881 32|                 ember, mert ott a denevérek a hajába akadnak.~– No hiszen
 9882 32|                 hajába akadnak.~– No hiszen a rundellát lerontatja a város.~–
 9883 32|               hiszen a rundellát lerontatja a város.~– Akkor azok az ég
 9884 32|              kívánta volna, hogy döntsem ki a házam minden közfalát s
 9885 32|                    szavai, midőn leszálltam a nagyurak hintajából, s nem
 9886 32|             hintajából, s nem taposom többé a lépcsőket, ahol fényes hivatalok
 9887 32|                igényeim: én majd elvergődöm a világban, mint más; de barátaimért,
 9888 32|                Kérem, fogadja kölcsön tőlem a fátyolomnak felét: ön szörnyen
 9889 32|                   esik megalázni magát erre a szóra: „Kérem!” Ne mondja
 9890 32|                 barátját, az majd megmondja a többit. Értek belőle annyit,
 9891 32|                   színpad. Kitaláltam önnek a gondolatját?~Kálmán nem
 9892 32|                valami hideg borsózott végig a testén, midőn e sötét szemekbe
 9893 32|                       Tehát megérem – szólt a szép hölgy –, hogy ön azt
 9894 32|                   az asszonnyal összehozott a véletlen!”~Azzal inte Kálmánnak,
 9895 32|                 erősen kicsípte magát, hogy a szépasszonynál ellenállhatatlan
 9896 32|                Cilike maga kötötte csokorra a nyakkendőjét. Szegényke!
 9897 32|                      Azt sem tudta, hogy mi a féltés; olyan volt, mint
 9898 32|                    Bányaváry sokáig időzött a szép delnőnél; Cilike ételei
 9899 32|                   ételei szinte elromlottak a várakozásban. Ez volt az
 9900 32|                    baja.~De végre előkerült a férje. Nem tudott hová lenni
 9901 32|                     egy aranyért engedte át a színtársulatnak; sőt a páholysort
 9902 32|                   át a színtársulatnak; sőt a páholysort saját költségén
 9903 32|                   fogja kiállíttatni. Vigye a spieszburger már most azt
 9904 32|                  Bányaváry az egész diadalt a szép háziúrnőnél egyedül
 9905 32|                  Eljött az az idő, amelyben a levelek, melyek úgy szerették
 9906 32|               levelek, melyek úgy szerették a fát, lehullottak róla. Miért
 9907 32|                  egyik levél másforma, mint a másik? Az elbukott embernek
 9908 32|                    után mondja fel mindenki a szerelmet: barát, ara, szülő.
 9909 32|                 által megérdemelni helyemet a világban s nevemnek becsülést
 9910 32|                     és áldani foglak.”~Ebbe a levélbe tette nagyanyja
 9911 32|                    Azt magához vette, azzal a szándékkal, hogy a levéllel
 9912 32|                    azzal a szándékkal, hogy a levéllel együtt átadja azt
 9913 32|                     azt Korcza úrnak. Attól a perctől fogva, melyben nagyanyja
 9914 32|                  nagyanyja őt kitagadta, ez a pénz többé nem az övé; becsületes
 9915 32|           kedélyességgel. – Sőt be is ütött a száraz mennykő. Már be is
 9916 32|                    mennykő. Már be is adtam a hivatalomról lemondásomat.~–
 9917 32|            egyszerre ijedtté formálva arcát a fiskális –, s mi oknál fogva?~–
 9918 32|             fiskális –, s mi oknál fogva?~– A darabom miatt. Az nagy visszatetszést
 9919 32|                   nagy visszatetszést szült a magasabb helyeken.~– Bah!
 9920 32|                   olyan jól érthetővé teszi a dolgot, hogy mikor az ember
 9921 32|                  gyilkolni mennek, magam is a penicilus után nyúltam a
 9922 32|                    a penicilus után nyúltam a zsebembe, hogy én is megyek
 9923 32|                     leköszönni. Ha ön ebben a darabban leírt egy rossz
 9924 32|                    s helyre lett volna ütve a dolog. Cuncta licent poetis.~
 9925 32|                  más fiatalember; zsebemben a diploma, azután meg kell
 9926 32|                  más szegény legény, kezdem a szorgalmas dolgozáson.~Kálmán
 9927 32|                    Bűn volna azt tenni! Azt a gyönyörű poétai tehetséget
 9928 32|                     magának való állapot ez a prókátorság, kedves barátom.
 9929 32|                     ha még csak abból állna a tudományunk, hogy unalmas
 9930 32|          pályatársainkkal, hogy exequaljunk a koldustarisznyáig elmarasztalt
 9931 32|                   nem meríthető stúdiumunk, a bírói kegy: ez az utolsó §
 9932 32|                  bírói kegy: ez az utolsó § a Corpus Jurisban: „plus valet
 9933 32|                  lex in codice.” (Többet ér a bíró kegye, mint a törvény
 9934 32|                Többet ér a bíró kegye, mint a törvény hegye.) Mennyi furfang,
 9935 32|               hízelgés, mennyi törleszkedés a nem szeretett alakokhoz,
 9936 32|                  ember neve. Mert nem az ám a jó prókátor, aki jó replikát
 9937 32|             replikát ír, hanem aki megnyeri a processzust! Ön, barátom,
 9938 32|                      Ön, barátom, nem abból a fából van faragva: ott ön
 9939 32|                   is ön arra szorulva, hogy a körme vakarásával keresse
 9940 32|                   körme vakarásával keresse a kenyerét – veté utána Korcza
 9941 32|               ellenszenv még legyőzhető. De a másik tilalma már asszonyi
 9942 32|            kedvencét, nevelt leányát. Ő azt a megfertőztetés legutálatosabb
 9943 32|                 tartja. Azóta kizárta magát a világból. Semmi ismerőséhez
 9944 32|               házánál el nem fogad. Gyűlöli a szökevényekben az egész
 9945 32|                   modorban szegtem meg mind a két törvényét! Első művemet
 9946 32|                   ama lapból, melyet járat, a lesújtó bírálatot, s rögtön
 9947 32|                 nekem.~– Nos? Nos? S mi van a levélben? – sürgölé Korcza
 9948 32|                     hogy azokra emlékezzem. A tényt tudom, ki vagyok tagadva.~–
 9949 32|                     vagyonát ön követelheti a nagyanyjától.~– De a tulajdon
 9950 32|            követelheti a nagyanyjától.~– De a tulajdon nagyanyám ellen
 9951 32|                  kezdeni!~– Kedves barátom, a processzusainknak fele testvérek,
 9952 32|                    elviselhetetlen volna az a gondolat, hogy én azt a
 9953 32|                     a gondolat, hogy én azt a jámbor kegyes arcot, ki
 9954 32|                     megvénült, elexequáljam a feje fölül.~– Pedig bizony
 9955 32|                nálam van, hozzá mellékelem: a levél vételétől fogva nem
 9956 32|                     előre megadnák magukat, a szegény prókátorok mind
 9957 32|                    akar ön ügyvéd lenni, ha a saját ügyét sem tudja védelmezni?~–
 9958 32|                     sem tudja védelmezni?~– A más ügyét tudnám védeni,
 9959 32|                    más ügyét tudnám védeni, a más érdekében tudnék könyörögni;
 9960 32|             érdekében tudnék könyörögni; de a magam ügyében csak bíró
 9961 32|              triumfáló arccal. – Miből ítél a bíró? Az előtte fekvő irományokból.
 9962 32|                   No, mondja ön: ön elítéli a maga ügyét egy felbontatlan
 9963 32|              fogom-e kiáltani: én apellálok a vak bírótól a látó bíróhoz,
 9964 32|                     apellálok a vak bírótól a látó bíróhoz, s kérem az
 9965 32|               bizonyosan tudom, hogy mi van a levélben, anélkül, hogy
 9966 32|                   hogy olvassa el előbb azt a levelet, amire felel.~–
 9967 32|                    szent és örök szívemben: a szülőim iránti tisztelet.
 9968 32|               szülőim iránti tisztelet. Ezt a forrást nem akarom bemérgezni.
 9969 32|                      tehát ne olvassa ön el a levelet, hanem engedje meg
 9970 32|                 szólok semmit, lepecsételem a saját pecsétnyomómmal, s
 9971 32|              azalatt Korcza úr nem várta be a válaszát, hanem felszakítá
 9972 32|              Hallgassa ön meg, mit ír önnek a nagyanyja:~„Kedves szeretett
 9973 32|                  Olvastam az újságban, amit a nyakamra küldenek, a darabodról
 9974 32|                   amit a nyakamra küldenek, a darabodról írt piszkolódást.
 9975 32|                    nem úgy van, ahogy írja. A te darabod szép, okos, jeles
 9976 32|                    olvashassam. Hanem, hogy a színészek gyalázatosan játszottak
 9977 32|        szántszándékosan, azt elhiszem annak a cudar kritikusnak. Ez igaz
 9978 32|                  azért is, hogy nem vagy az a kicsiny ember, akit egy
 9979 32|                    hiányzik más nálad, csak a tapasztalás. Szerezd meg
 9980 32|                  Szerezz magadnak ismeretet a világ felől. Járd be az
 9981 32|                 utazásodban mindig ellásson a szükséges költséggel. Ne
 9982 32|                   ráérsz, írj nekem levelet a messze földről. Felejtsd
 9983 32|                  bántott; de emlékezzél meg a te mindig szerető nagyanyádról.”~
 9984 32|               szerető nagyanyádról.”~Kálmán a végszavaknál már Korcza
 9985 32|                pedig kacagott féktelenül és a könnyei hullottak mellette.~–
 9986 32|                kicsit másként hangzik, mint a kitagadás? Hát, domine kollega,
 9987 32|                     egészen fel volt emelve a földről. Nagyanyjának bénító
 9988 32|                  lelkéről, vissza volt adva a költészet szabad mezejének.
 9989 32|                     ki volt találva: utazás a külföldre, repülés a földhöz
 9990 32|                 utazás a külföldre, repülés a földhöz tapadó helyzetből,
 9991 32|                 lett; ismét látni fogja őt!~A nagy örömben nem vette észre
 9992 32|                     örömben nem vette észre a levél hátterét: hogy el
 9993 32|               földre s hosszú időre azoktól a nagyanyja által gyűlölt
 9994 32|             öregasszony már évek óta kerüli a világot; nem fog találkozni
 9995 32|                  Cilikével és csábítójával.~A nagyanya szerelme unokája
 9996 32|             nagyanya szerelme unokája iránt a válságos ponton túl is megmaradt,
 9997 32|                     túl is megmaradt, hanem a nő gyűlölete a meggyalázó
 9998 32|             megmaradt, hanem a nő gyűlölete a meggyalázó leány iránt:
 9999 32|                  hogy unokáját megmentse, s a háládatlan meggyalázók vesszenek
10000 33|                  könnyen emelkedik. Ma kész a temetőbe örökre lemenni,